Vörös Zászló, 1958. augusztus (7. évfolyam, 179-204. szám)

1958-08-01 / 179. szám

YELIES GŐZZEL így jellemezhetjük a meggyesfalvi állami konzervgyárban folyó termelő­munkát. Aki a jelenlegi időszakban az üzembe látogat, az minden rész­legen lázas tevékenységet tapasztal. Ez érthető is, hiszen most van a gyümölcs,­ de különösen a zöldség konzerválásának az idénye. A gyár munkásai igyekeznek is minden per­­cet kihasználni, hogy idejében kon­­zervvé dolgozzák fel a húsos paradi­csomot, az uborkát, zöldpaszulyt stb. Így biztosítják a lakosság konzerv­­ellátását a téli időszakra. A lendületes munkát a szavaknál talán élőbben tükrözik a fényképek. Vegyük hát elő a fényképezőgépet. A konzervgyár nyersanyagtároló­jából friss piros paradicsomot szállí­tanak a feldolgozó üzemcsarnokba. Miután alaposan megmostály, szorgos női kezek rakosgatják üvegekbe. Első képünkön: A tágas üzemcsarnokban, hosszú asztalok mellett, fehér köpenyes, fő­­körös munkásnők tízei dolgoznak se­rényen. Az ő kezőmunkájuk nyomán jut a fogyasztóközönséghez a jóízű kifogástalan minőségű zöldség- és gyümölcskonzerv. ■A második kép Tamási Irén IMSZ- tagot és mesterét ábrázolja, amint a paradicsomot üvegekbe helyezik. Ezer meg ezer üvegbe tesznek el paradi­csomot, számtalan ház asztalára jut tehát az ízletes paradicsomkonzerv­­ből. Harmadik képünk a megtöltött üveg zárását ábrázolja. Incze Róza élen­járó dolgozó már elég szakavatottan kezeli a konzervüvegek befedését végző gépet. Napjában többszázszor hozza mozgásba a gépet, amely ön­működően szívja ki az üvegből a levegőt, majd légmentesen fedi be az üveget. A konzerveket itt nagy vas­kosarakba helyezik, amelyeket az üzemcsarnok mellett levő gőzkazánok­ba emelnek villanydaru segítségével. A kazánokban 100 fokos gőzben pá­rolják a konzerveket. A zöldség-osztályhoz hasonló, lel­kes munka folyik a gyár más részle­gein az ecet, szörp, hűsítő ital-készítő osztályon is. A nyári meleg napo­kon különösen keresett termék a jó­ízű hűsítő ital. Ki ne ismerné a fehér, recés kisüvegekben árusított limoná­dét? A városban sok helyen árusít­ják, még az utcán is. A járókelők szívesen fogyasztják, mert jó minő­­ségű, természetes málna, illetve cit­romszörpből készült Negyedik képünk a hűsítő ital­készítő osztály ao­gozóit ábrázolja, az üvegek töltése közben. Természetesen,, nem teljes a képes­­riport. Nem tükrözi a gyár egész munkaközösségének termelő tevékeny­ségét. Nem másért, csupán a hely­szűke miatt maradtak ki a dobozosz­tály, az ecet­osztály, a szörpkészítők, az anyagraktár dolgozóinak munkáját megörökítő képek, de őket is elisme­rés illeti­, hiszen valamennyien jó mi­nőségű munkát végeznek. A­ dolgozók itt is azzal a szándékkal termelnek, hogy augusztus 23-a tiszteletére ki­emelkedő munkasikereket vívjanak ki. A mezőgazdaság szocialista áta­lak­­ításáért Marosvásárhelyen is van lehetőség újabb közös gazdaságok létesítésére A mezőgazdaság szocialista átalakí­tásáról tartott tájékoztató jelentést a mezőgazdasági állandó bizottság a Marosvásárhely városi néptanács leg­utóbbi ülésszakán. Időszerű volt a kérdés felvetése, mert akkor, amikor tartományszerte egyre többeket foglalkoztat — és ered­ménnyel — ez a kérdés, Marosvásárhe­lyen, a tartomány székhelyén, nem szorgalmazzák eléggé. Nem mondjuk, hogy teljesen elhanya­golják, mert a tények nem ezt bizo­nyítják. A város meggyesfalvi részé­ben működő mezőgazdasági társulás­ba új tagok léptek be. Rövidesen pe­dig több mint 30 taggal felavatják a város második mezőgazdasági társu­lását a remeteszegi városnegyedben. Kinek az érdeme ez? Része van benne a városi népta­nács mezőgazdasági osztályának, a mezőgazdasági állandó bizottság egyes tagjainak, mint Blaj Liviu, Csutak István és más képviselőknek is. Részes az eredményben a remete­szegi területi pártalapszervezet, mely­nek tagjai példamutatóin végezték a felvilágosító munkát. Néhányan, mi­előtt mások meggyőzéséhez láttak volna, maguk is megírták a felvételi kérvényüket. A Közös Munka kisipari termelőszövetkezet agitátorai, a szö­vetkezet IMSZ-alapszervezete is so­kat tett az ügy érdekében. A tények azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakításá­ban, az eredmények eléréséért ke­mény, kitartó, türelmes munkára van szükség. Nem győzzük ezt eleget hangsúlyozni. Sokan nem látnak tisztán, csak fo­­kozatosan értik meg, hogy a mezőgaz­daság szocialista egységei nagyobb jövedelmet biztosítanak, mint a ma­gángazdálkodás. Ha azt akarják, hogy állandóan növekvő jövedelemhez jussanak, közös gazdaságba kell tö­­mörülniök. De ennek felismerésében segíteni kell a földműveseket. Ezért nagyon sokat kell tennie minden szervnek, minden olyan egyénnek, aki megér­tette azt, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása törvényszerű kö­vetelménye a szocializmus építésének. A mezőgazdasági állandó bizottság­nak, mely elsősorban hivatott e kér­dés szorgalmazására, minél hatható­sabb tevékenységet kell kifejtenie. Eh­hez az szükséges, hogy munkáját jól szervezze meg. Az állandó bizottság­ban minden képviselőnek jól megha­tározott feladata kell hogy legyen. Természetesen­ ez csak akkor lesz így, amikor Minor Dániel, Turcu Maria, Salamon Alexandru, Szabó László, Crisan Simon állandó bizottsági ta­gok is több érdeklődést tanúsítanak az állandó bizottság hatáskörébe tar­tozó kérdések megoldása iránt. A választók joggal várják el a kép­viselőiktől, hogy példát mutassanak. Ezt várják Frâncean Alexandru, Szántó Sándor Seres Mihály, Nicu­lici Ioantól is akik a mezőgazdasági állandó bizottságnak is tagjai, ők a mezőgazdaság szocialista átalakításá­ban nem fejthetnek ki értékesebb te­vékenységet mindaddig, amíg maguk is nem lépnek be a társulásba. Gon­dolkoznak kell efelett a képviselők­nek és sürgősen intézkedni, bekapcso­lódni a szervező munkába, mert így követeli az ő és választóik érdeke egyaránt. Az ülésszak után felkerestük Csu­tak Istvánt, a mezőgazdasági állandó bizottság elnökét. Megérdeklődtük, mi a véleménye, hogyan tudna tevéke­nyebben belekapcsolódni az állandó bizottság a mezőgazdaság szocialista átalakításába s e cél eléréséért még mit lehetne tenni a városban. Nagyjában az ő véleménye is egye­zett a fent kifejtettekkel, de volt né­hány olyan javaslata is, amelyet ér­demes megfontolnia a városi népta­nács végrehajtó bizottságának. Amint Csutak elvtárs mondta,, ja­vaslata nem új. Ő azt ajánlja, hogy a végrehajtó bizottság egy-egy tagja a város valamelyik meghatározott ré­szében foglalkozzék a mezőgazdaság szocialista átalakításával. Ilyen ér­telmű beosztás már volt. Csupán az kellene, hogy ezekben a városnegye­dekben nagyobb segítséget kapva a pártszervektől,, a végrehajtó bizottság tagjai rendszeresen bekapcsolódjanak a politikai szervező munkába. Ebbe a munkába az illető városrészben lévő üzemek, intézmények kommunistái mellett, kapcsoljanak be minden arra megfelelő dolgozót. Ez a javaslat figyelemre méltó. A Kövesdombon például hatásos politi­kai munkát végezhetnének a vasúti dolgozók, a meggyesfalvi városrészben a téglagyár, a konzervgyár dolgozói és így tovább. Csutak elvtárs kifejtette a pártnak azt az értékes tanítását, mely sze­rint a mezőgazdaság szocialista át­alakításával kapcsolatos feladatokat a helyi erők felhasználásával kell meg­oldani. Ez Marosvásárhelyre is vonat­kozik. A községekben és falvakban a tanítók, tanárok nagy részét bevonják ebbe a munkába s legtöbbjük becsü­lettel teljesíti feladatát. Miért nem lehet ezt megtenni Marosvásárhe­lyen is. Vajon gondolkoztak-e ezen a Ma­rosvásárhely városi néptanács tan­ügyi osztályának illetékesei? Marosvásárhely jelentős könnyű­iparral, közművelődési intézmények­kel rendelkező város. Száz meg száz olyan ember él itt, aki szakmai is­meretei, általános műveltsége alap­ján, hathatósan hozzá tudna járulni a mezőgazdaság szocialista átalakításá­hoz. A helyi erők felhasználásában vegye át a kezdeményezést a városi néptanács végrehajtó bizottsága. Tartományszerte új kollektív és társas gazdaságok alakulnak. Azt sze­­retnék, ha Marosvásárhelyen is újabb egységek létesítéséről számolhatnánk be. hogyan harcolnak a galócási építőmunkások az önköltség csökkentéséért Talán helyesebb lett volna azt írni, hogyan harcoltak. Mégis, mivel a nagy kombinát építése még nem fe­jeződött be teljesen, akkor sem hibá­zunk, ha jelen időt használunk. An­nál is inkább, mivel így felel meg a valóságnak. Az itt dolgozóknak ma is törekvése — a már elért sikerek el­lenére — az önköltségi ár csökkentése. Az építők előtt nagy feladat áll: augusztus 23-ra legalább részben át kell adniuk a kombinátot, és szeptem­berben egészében. Tévednénk azon­ban, ha azt gondolnánk, hogy e cél eléréséért nagy a sietés, kapkodás a telepen, minden a feje tetejére állt. Ellenkezőleg. Teljes a rend, a munka, fegyelem, kifogástalan az emberről, gépről, anyagról való gondoskodás. Mindenkit leköt a maga munkája, de közben az egyes munkaszakaszok megkönnyítésének, ésszerűsítésének, az anyag-, idő- és munkaerőtakaré­kosság lehetőségeit is fontolgatják. És nem hiába. Olyan eredményhez vezettek ezek a gondolatok, amelyek­re joggal lehetnek büszkék mind a dolgozók, mind a telep vezetői. Ilyen volt például a mesterek, technikusok és mérnökök kezdemé­nyezte mozgóállvány építése, melyet Neamțu, híres ácsbrigádja alkalma­zott. Alkotásuk nemcsak munkaerő­­megtakarításhoz vezetett, mert szük­ségtelenné vált az állványok össze-, illetve szétszerelése, hanem jelentős mennyiségű építőanyag megtakarítás­hoz is. Más kezdeményezés az előregyár­tott vasbetonlemezeknek egy, a fő­­csigarendszerre szerelt szerkezet segítségével való felemelése. Azelőtt ez a művelet napokat vett igénybe. Amióta azonban az Almasan Mihai készítette szerkezetet üzembe helyez­ték, ez az idő két napra csökkent. Hogy mennyit takarítottak meg ezzel az építők? Nem kevesebb, mint 30 ezer lejt. Szép összeg, mely hozzájá­rult a dolgozók élet- és kultúrszínvo­­nalának emeléséhez, újabb városren­dészeti beruházásokhoz, lakás- és más közhasznú építkezésekhez. Az előregyártott elemektől visszamaradó hulladékok értékesítése és felhaszná­lása, a tégla gondos kezelése és rak­tározása, — ami a selejt érezhető csökkenéséhez és 30.000 tégla megta­karításához vezetett — a veszteség csökkentésével megtakarított 20.000 kg cement mind hozzájárult az épít­kezés önköltségének csökkentéséhez s a nagyértékű megtakarításhoz. A nemrég készített mérleg szerint a telepen dolgozó munkások, techni­kusok és mérnökök ez év első felé­ben 1 millió lej értékű terven felüli munkát végeztek. Ezt a nagy jelen­tőségű eredményt a munka jó meg­szervezésével, az alapszervezet, a párttagok naponként végzett tevé­kenységével érték el, akik hozzáértés­­sel irányították a párton kívüli dol­gozókat, a fiatalokat. Az idősebb dolgozók mellett, mint Zsigmond Mihály hegesztő, Platon Teodor kőműves, Kovács Lajos laka­tos és mások, kinevelődött egy szak­­képesített fiatalokból álló gárda, amelynek teljesítménye rég átlépte a telep kereteit. Így például Plesa Áron párttagjelölt, egy vasbetonozó csoport vezetője, az IMSZ tag Bu­dai Ferenc kőműves, Pascaliu Elena mechanikus, Tudor Constantin vil­lanyszerelő, Lado Nicolae, Goia Ioan mechanikusok és mások tartoznak e fiatalok közé. A párt- és IMSZ alap­szervezet irányításával gazdag tevé­kenység szolgálja a tagok­ és álta­lában a fiatalok nevelését. A telep klubjában hetenként megtartják „a fiatalok csütörtökjét“, mikor is elő­adásokat, ismertetéseket tartanak kü­lönböző kérdésekről, művekről. He­lyesen tették, hogy a délutánok mű­sorába beiktatták a táncot is. A szocialista verseny a telep több­ségét felöleli. Csupán a fiataloknak 85—90 százaléka kapcsolódott be. Az új élet e jelentős épületét emel­ve, a galócási építőtelep dolgozói nap mint nap értékes sikereket érnek el. ((dsörös lászló)

Next