Vörös Zászló, 1959. május (8. évfolyam, 102-126. szám)

1959-05-03 / 102. szám

Dolgozóink május elsejei seregszemléje Kezdetét­ veszi a felvonulás (Folytatás a 2. oldalról). Az Encsel Mór, a Minszki La­jos, a meggyesfalvi konzerv­­gyár, a Petőfi Sándor üzemek dolgozói vonulnak el a dísz­­emelvény előtt. A faipari üzemek felvonulá­sát a Simó Géza bútorgyár dol­gozói nyitják meg, allegorikus szekerükön műdeszkából készí­tett új bútortípusokat visznek s a felírás arról tudósít, hogy ennek az anyagnak a felhasz­nálásával évente 4500 köbméter bükkfát, 600 köbméter fenyő- és 2700 köbméter lemezt taka­rítanak meg. Nagy faipari üze­münk — amelyre büszkék va­gyunk — szép sikerekkel kö­szöntötte a munkások nagy ün­nepét. Utánuk a faipari szak­iskolások következnek. Fiata­lok, akik ma a mesterséget ta­nulják. Jelentős összeget költ reájuk évente az állam, hogy képzett szakemberek legyenek, akik a legkorszerűbb faipari termékeket állítják majd elő. A szakiskolások után az IRUM és az Erdőigazgatóság dolgozói vo­nulnak. Dalolnak a felvonulók s jelszavakat kiáltanak. Újabb csoport következik, mintegy négyezres tömeg, kék selyemzászlókkal, békegalam­bokkal, vörös és nemzetiszínű zászlókkal halad el a dísztri­bün előtt. Ebben a csoportban a területi a­lap­szer­vezetek tagjai, a kerületi nőbizottságok és a békeharcbizottság tagjai lépked­nek. A kereskedelemben dolgozók hatalmas csoportját az Ipari Termékek Helyi Kereskedelmi Vállalata allegorikus autója nyit­ja meg. Hűen tükrözi hazánk iparának fejlődését, mely a dol­gozók állandóan növekvő igé­nyeinek kielégítésére törekszik. Az Élelmiszer Vállalat dolgozói az élelmiszeripari termékeket mutatták be, jelképezve az üz­letek árubőségét. Egymás után vonultak el a különböző keres­kedelmi vállalatok lelkes dol­gozói, akik mindent elkövetnek a város zavartalan ellátásáért. Csoport csoport után halad el az emelvény előtt. Jönnek a végnélküli sorok. A város kö­zépiskolásainak lelkes csoport­jai haladnak el. A Papiu Pa­rian, a Bolyai Farkas, az Uni­­rea és a 4-es számú középisko­lások fegyelmezett sorokban vonulnak el a díszemelvény előtt. A pártot éltetik, köszöne­­tüket és hálájukat fejezik ki azokért a lehetőségekért, me­lyek a zavartalan, nyugodt kö­rülményeket biztosítják számuk­ra, hogy új, szocializmust építő társadalmunk jól felkészült épí­tőivé válhassanak. Velük együtt jönnek tanáraik is. Vidám, lelkes csoport közele­dik. Az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet hallgatói, tanárai és a klinikai kórházak dolgozói. Lel­kesedéssel éltetik pártunkat, a nagy Szovjetuniót. A felvonuló vásárhelyi dolgo­zók sorában láthatjuk az Álla­mi Székely Színház művészeit, képzőművészeket, írókat, a Fil­harmónia tagjait, s a leendő színészeket, a Szentgyörgyi Ist­ván Színművészeti Intézet nö­vendékeit. Pártunk bölcs nemze­tiségi politikájának egyik gyü­mölcse az Állami Székely Népi Együttes. Az együttes tagjai román és székely népviseletben, forradalmi dalokat énekelve vo­nulnak el. Tartományunk gazdasági fej­lődését tükrözik a helyiipari vállalatok grafikonjai, termelési eredményeiket hirdető tábláik. A néptanácsok állandó irányítá­sával bővül, fejlődik az a 369 egység, amelyek mindinkább hozzájárulnak a jobb, bősége­sebb áruellátáshoz, a dolgozók állandóan növekvő igényeinek kielégítéséhez. A pártnak és a kormánynak az emberről való állandó gon­doskodását tükrözi az is, hogy az utóbbi időben számos dolgo­zó költözött új, kényelmes, kor­szerű lakásba. A Tartományi Építkezési Tröszt dolgozói min­den erővel küzdenek a párt ha­tározatának a valóra váltásáért, hogy minél több, olcsóbb és jobb lakást adjanak át a használat­nak. Ennek bizonyítéka, hogy míg 1956-ban egy lakrész ára 75.000 lej volt, addig az 1959- ben már csak 32.500 lejbe ke­­­­rül. A termelési egységek sorát a kisipari termelőszövetkezetek zárják be. Az ünnepi sereg­szemle egyik legszebb allegori­kus szekere a Kalapács kisipari termelőszövetkezeté, új, a nem­zetgazdaság szempontjából igen jelentős termékeit mutatta be, olyanokat, melyeket ezelőtt kül­földről, drága valutáért hoztunk be. Ilyenek például a számoló­gépek, melyek ma már az egész országban keresettek. A tartományi fogyasztási és értékesítési szövetkezet dolgozói, a munkásosztály és dolgozó pa­rasztság közötti megbonthatat­lan barátság jelszavaival, grafi­konjaival jelképesen bemutatta azt a hatalmas segítséget, me­lyet a munkásosztály a dolgozó földműveseknek nyújt. A dolgozók seregszemléjét a sportolók hatalmas tömegének színpompás felvonulása zárta be. A tizenötödik szabad május­­ elsejét ünnepelték Marosvásár­hely dolgozói a tartomány, az­­ ország és az egész világ dolgo­­­­zóival együtt. Kifejezték, hogy­­ tántoríthatatlanul küzdenek a­­ párt vezetésével a szebb, boldo­gabb élet, a szocializmus fel­­­­építéséért. A Kalapács kisipari termelőszövetkezet igen ötletes allegorikus gépkocsija Jól szórakoztak a marosvásárhelyiek Bár a felvonulás végére az­­ ég lassan beborult, s az idő eső­re állt, a marosvásárhelyiek e­­ségsem hagytak fel május el­ . Sejes szokásukkal. Tömegesen­­ mentek a Somostetőre maján- ■ sózni. A szokás, na meg aztán annak a híre is, hogy kellemes : szórakozásban nem lesz hiány,­­ mert az üzemek és intézmé­­­­nyek kultúrcsoportjai mellett a­­ Székely Népi Együttes és a­­­ Állami Székely Színház művé­szei is vidám előadásokat tarta­nak, kicsalta a hegyre a város dolgozóit. A tarkáló tömeg már a kora délutáni órákban teljesen el­foglalta az avarba terített asz­talt. Vidám jókedv honolt min­den felé. A főpályán felállított színpadot több mint ezer em­ber állta körül. A Székely Szín­ház művészeinek előadását nézték. De az erdő más részé­ben is lehetett szórakozni. Egy­­másik helyen román és székely népviseletbe öltözött fiúk­, lá­nyok táncolták a hózát, a csár­dást. Nem messze tőlük a ver­bunkost járták. Hogy az őket csodálókat is bevonják a tánc­ba, a Perivicá­ba kezdtek. Több üzemi és intézményi kultúrcso­­port szórakoztatta a Somos­­tetőn összegyűlt dolgozókat. S volt piti enni, inni bőven. Csak sör 150.000 üveggel, bor 10.000 liter, 20.000 flekken, kö­zel 10.000 imitttel. Az ünnepi ellátásról nyugod­tan elmondhatjuk, hogy jó volt, jobb mint az előző években. A pékeket dicsérni lehet #­ntpptH ,góf, .friss kenyéréi&.raijg&8^ mezési Tröszt igazgatóságát azért, hogy bőséges üveges sört árusítottak s a tröszt több mint 100 dolgozóját, mert az ünneplők kiszolgálását a lehetőségekhez mérten jól végezték. Hogy jól érezték magukat a vásárhelyiek a Somos-tetőn, azt­­ bizonyítja az is, hogy még 7. óra után sem tágítottak. Mu­zsika­szó mellett énekeltek, mu­lattak a zöldben. Május elsején a Somos-tető nem az egyedüli szórakozóhe­lye volt a vásárhelyieknek. A Bese-aljaiban, a Kakasdi-erdő­­ben is sokan majálisoztak. Kü­lön kell szólnunk a belvárosban, az Augusztus 23 sportparkban május elsején­­megnyílt új kerthelyiségről. Itt is sokan mulattak, különösen a késő dél­utáni órákban. Az új kerthelyi­ség minden bizonnyal kellemes és jó szórakozóhelye lesz a ma­rosvásárhelyieknek. A város egyik legszebb részén létesült. Nagy befogadó képességű. A kerthelyiség mögött lévő tó is, ahol csónakázni lehet, sok em­bert vonz majd ide. Ezért az új kerthelyiségért csak dicsérni le­het a Közélelmezési Trösztöt, na meg az építőket is, akik gyorsan elkészítették. A mulatozás a naplementével nem ért véget. Este fél kilenc után a Szovjet Hősök terén kezdődött a tánc. A dolgozók százai keresték fel a vendéglő­ket, az éttermeket, s így bi­zony sok helyen m­ásodikáig tartott az elsejei vidám Tttimutato­­t.­ Az országos élüzem, a meggyes­falvi téglagyár dolgozói Megnyílt az ILEFOR vállalat bútorkiállítása Május másodikán, a maros­­vásárhelyi Kultúrpalota kiállí­tás­termében megnyílt az ILE­FOR helyiipari vállalat bútor­kiállítása. A 22 darabból össze­állítható, új szobabútor minta kifejezésre juttatja az új típusú bútor előnyeit és elrendezési le­hetőségeit. A típuslakásoknak teljesen megfelel a több kis da­rabból összeilleszthető berende­zés. Kezdve a lányszobák be­rendezésétől egészen az össz­komfortos szobákig a bútorok összekombinálhatóságát és ízlé­ses elrendezését mutatja be a kiállítás. Az új típusú bútor elő­nye amellett, hogy különböző szobák állíthatók össze belőle, 15—20 százalékkal olcsóbb is, mint a régiek. Az egyes darabo­kat részletre is árusítják, a tel­jes szobaberendezések mellett, és így a már meglévő bútorza­tot bármikor pótolni lehet újabb darabokkal. A május 10-ig tartó kiállítás másik célja, hogy megtekintése után a vállalat szívesen fogad el javaslatokat a látogatóktól új bútordarabokra. A javaslato­kat díjazzák. A javaslatok je­lentőségétől függően az első díj egy kis kombináltszekrény, a második díj egy fotel, a har­madik díj pedig egy kis kerek asztal. Nagysikerű szavalóest Május elseje tiszteletére, ápri­lis 29-én, a marosvásárhelyi Ál­lami Székely Színház, a Szent­györgyi István Színművészeti In­tézet és a Szakszervezetek Műve­lődési Háza közös szavalóestet szervezett ,,A mi ünnepünk“ címmel. Zsúfolásig megtelt a nézőtér. A közönség zúgó tapssal jutalmazta Gagyi László író be­vezető előadását. Nagy sikert arattak: Kovács György, a nép művésze, Erdős Irma és Sinka Károly, az Álla­mi Székely Színház művészei, valamint a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatói, akik a szovjet, román és magyar költők legszebb forradalmi ver­seiből szavaltak. A Tóth Erzsébet, az Állami Székely Népi Együttes szólistája által énekelt népdalok is nagy sikert arattak a közönség köré­ben. A hargitai bányavállalat eredményeiből A hargitai bányavállalat dol­gozói ez év első negyedében szá­mottevő eredményeket értek el, össztermelési tervüket 103,3, árutermelési tervüket pedig 103,2 százalékra teljesítették. De nemcsak a termelési tervüket szárnyalták túl, hanem a terv összes mutatószámait. A mun­katermelékenységi előirányzatot 102,7 százalékban valósították meg. Mindez kedvezően hatott az önköltség alakulására is. A tervezettel szemben 0,2 száza­lékkal csökkentették az önkölt­séget, ami értékben 72.000 lej megtakarítást jelent. A fenti eredmények annak kö­szönhetők, hogy a pártalapszer­­vezet javaslataira a vállalat ve­zetősége egész sor intézkedést foganatosított a munka jobb megszervezése, a gépek és fel­szerelések teljes kihasználása és a takarékos anyaggazdálkodás érdekében. Az elmúlt évekhez viszonyítva észrevehetően csök­kentek a vállalat általános ki­adásai és az üzemanyag-fo­gyasztás is. A dolgozók előtt több előadást tartottak, így például Orbán László, a tervosztály főnöke az önköltség csökkentésének és a munkatermelékenység növelésé­nek útjait ismertette, Viling Miklós a gépek kihasználási fo­kának növeléséről és az üzem­anyaggal való takarékos gazdál­kodásról tartott előadást. A szocialista versenyben konkrét jelszót adtak ki: „min­den váltásban, minden munka­helyen, minden órában teljesí­teni a tervet“. A váltásonként és csoportonként vezetett grafiko­nok tervük teljesítésére ösztön­zik a dolgozókat. Az eredmé­nyek kivívásában a vállalat va­lamennyi dolgozója kivette ré­szét, de különösen kitűntek a hargitai részlegen dolgozó Zsolt Ferenc, Bot Gábor és Dobri Gé­za által vezetett bányászbrigá­dok, a lövétei részlegről pedig a Sió István, Fazakas Imre és Mihái István vezette bányász­brigádok, amelyek tervüket 105—110 százalékra teljesítet­ték.Az első negyedévi eredmények biztatóak, s megvan minden le­hetőség, hogy azokat tovább fo­kozzák. Ehhez azonban az szük­séges, hogy még nagyobb lendü­letet kölcsönözzenek a szocialis­ta versenynek, az újítómozga­lomnak, s tovább fokozzák a dolgozók szakmai és politikai nevelését. J. A. Kezdetét ve^^^ártóTő^ séi^feBágfiB­g

Next