Vörös Zászló, 1959. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

A megtakarítás növelése ma a fő feladat flab­ícán A párt szava mindig vissz­hangra talált a vlahicai vas­­üzem dolgozóinál. Nem volt rá példa, hogy ne tettekkel vála­szoltak volna egy-egy hazafias felhívásra. S ha megteremtet­ték a feltételeket, az adott szó­nak minden esetben helytáll­tak. Nem kell messze mennünk ennek igazolására, bőven szol­gáltat példát az 1959-es esz­tendő is. A novemberi plenáris ülés egyik fontos előirányzata a fémtermelés gyorsütemű nö­velése, olyan mértékben, hogy a kohászati ipar az elkövetkező években, 1958-hoz viszonyítva, 38 százalékkal növelje az acél­­termelést. A vlahicai vasüzem­ben is megteremtődtek a ter­melés emelésének az előző évi­nél kedvezőbb feltételei, s ez ar­ra ösztönözte a vállalat dolgo­zóit, hogy csatlakozzanak a no­vemberi plenáris ülés után ki­bontakozott, a fémtermelés nö­veléséért indított hazafias küz­delemhez. A nyersanyagellátás nem okozott nehézséget, fokoz­ni lehetett a munka termelé­kenységét és az­ egyes részlegek termelőképességét, Így született meg az a vállalás, hogy 2 millió lej értékű terven felüli terme­lést valósítanak meg ebben az évben. A pártbizottság irányítá­sával széleskörű szocialista ver­seny indult a tervfeladat és a vállalt 2 millió lej értékű ter­ven felüli termelés megvalósí­tásáért. És az eredmény? A fél­év bezár­tával 668 tonna nyers­vas, 306 tonna öntvény, 5,8 ton­na kovácsolt áru terven felül. Felszabadulásunk 15. évforduló­jának közeledte pedig arra ösz­tönözte a vállalat dolgozóit, hogy az eddigi teljesítésen fe­lül, újabb 1 millió lej értékű terven felüli termelést vállal­janak. Mindez azt bizonyítja, hogy a Vlahicai Vasüzem munkásai az ország többi dolgozóival együtt, szorosan felzárkóznak a párt köré és segítik megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket a szocializmus építése, s az e­­gész nép további jólétének megteremtése előirányoz. Ter­mészetesen nagyon fontos, hogy itt is, akárcsak más vállalatok­ban, megteremtsék azokat a kedvező feltételeket, amelyek a dolgozók törekvését sikerrel gyümölcsöztetik. És, ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a helyzetet ebben a vállalatban, akkor nem egy dolgot kell szó­­vá tennünk. Tudott dolog, hogy ebben az évben, amint azt a novemberi plenáris ülés is kijelöli, a ter­melés növelése mellett a leg­főbb erőfeszítések az önköltség csökkentésére, a pénzügyi terv teljesítésére, azaz a jövedelem fokozására kell irányuljanak. Fontos, hogy minden egyes vál­lalatban ösztönözzék az alulról jövő kezdeményezéseket, hasz­nosítsák a dolgozók sok éves tapasztalatából fakadó javasla­tokat. A mérnökök, a techniku­sok és vállalatvezetők pedig minden tudásukat és szervező­­képességüket állítsák a vállalat fellendítésének, jövedelmezővé, illetve jövedelmezőbbé tételének a szolgálatába. Ez az egyedüli útja annak, hogy az RMP KV július 13—14-i határozatához hasonló, felbecsülhetetlen értékű intézkedések az anyagi és kul­turális élet további javulását szolgálják. De ahhoz, hogy az egyes vállalatok valóban helyt­álljanak ezen a fontos terüle­ten, az elmúlt éveknél jobban, ésszerűbben és az új feladatok figyelembevételével kell, hogy dolgozzanak. A pártszervezetek­nek és alapszervezeteknek úgy kell irányítaniuk a dolgozókat, hogy azok felajánlásaikat, al­kotó lendületüket ne csak a terv mennyiségi túlszárnyalásának, hanem a pénzügyi terv teljesíté­sének is a szolgálatába állítsák. A Vlahicai Vasüzem esetében a fűtőanyag fajlagos fogyasztásá­nak csökkentése, a szállítás és egyéb köztagok takarékossági morálok kiszé­lesítése, egyszóval az önköltségi ár és ezen keresztül a tervsze­­rűsített veszteség csökkentése lett volna a legfontosabb teen­dő. Már elöljáróban el kell mondanunk azt, hogy a Vlahi­cai Vasüzem munkaközössége nem tett eleget e feladatának. A vállalat munkaközössége eb­ben az évben is jórészt a már kitaposott utakon haladt, job­bára a terv mennyiségi túlszár­nyalását tartva szem előtt. A pártbizottság, Tankó Péter igaz­gató, Dala Mihály főmérnök és általában a műszaki kollektíva tevékenysége nem irányult a legfontosabb célkitűzés felé. A vállalat vezetősége a gyors és operatív intézkedések helyett in­kább „rágódott“ a dolgokon, s mert veszteségesnek könyvelte el a vállalatot, nem is sokat tett az ellenkezőjéért. A pártbi­zottság nem indított a takaré­kosságért széleskörű mozgal­mat. S ha figyelembe vesszük a mennyiségi feladat terén szüle­tett kiváló eredményeket, még inkább sajnálhatjuk, hogy a verseny középpontjában nem a vállalat szempontjából is a leg­fontosabb dolgot, a takarékos­ságot tűzték. Biztosak vagyunk abban, hogy a pártbizottság irá­nyításával a vlahicai vasasok is helytálltak volna. De elemezzük csak a számok tükrében a vállalat félévi hely­zetét. A főbb mutatószámok kö­zötti összhang a következőkép­pen alakul: össztermelési terv 111,96 % Átlagkereset 103,40 % Az önköltségi árelőirányzat 2,8 százalék volt, ezzel szemben csupán 2,2 százalékban teljesí­tették. A tervfeladat száz száza­lékos teljesítéséhez viszonyítva, az előirányzott veszteség pedig 42 százalékos túllépést mutatott. Ezenkívül a 8 bukaresti üzem felhívására 500.000 lej megtaka­rítást vállalt az üzem munka­­közössége, amelynek a félévre eső részét ugyancsak nem tel­jesítette. Ha részleteiben vizs­gáljuk a dolgokat, úgy a kohók­nál lett volna a legnagyobb ten­nivaló. Ezzel a vállalat vezető­sége is tisztában volt és van, még­sem foganatosított gyakor­lati intézkedéseket. Nem kétsé­ges, hogy olyan intézkedéseket kellett volna foganatosítani, a­­melyekhez a felsőbb szervek engedélyére és segítségére lett volna szükség, mint például a lövétei vaskő helyettesítése, a vasüzem és az IFET-ek közti szénprobléma stb. Hogy nem jött létre érdemleges és végle­ges megoldás ezekben a fontos kérdésekben, mindenek előtt annak tudható be, hogy a veze­tőség bizonyos vonatkozásban engedte magát sodortatni a más vállalatok okozta nehézségektől, ahelyett, hogy a talpán állva, következetesen harcolt volna megoldásukért, ha kell a felső pártszervek segítségével is. A Vlahicai Vasüzem munka­közössége már a negyedév le­zártakor értékes segítséget ka­pott a tartományi pártbizott­ság gazdasági bizottságától és azt sok mindenben hasznosíta­ni is tudta, így a negyedév vé­gén mutatkozó magas önkölt­ségi ár-túllépésből sokat beho­zott. A pártszervezetek által nyújtott legutóbbi segítséget még hasznosabban kell gyümöl­­csöztetnie. Mindenek előtt a vállalat pénzügyi tervének tel­jesítésére kell helyezniük a fő­hangsúlyt. Az alulról jövő ja­vaslatok figyelembe vételével olyan intézkedési tervet kell ké­szíteniük, amely elősegíti a le­maradás behozását. A pártbi­zottságnak és alap­szer­vezetek­nek úgy kell irányítaniuk a dol­gozókat, hogy azok a legfőbb cél — a takarékosság — irá­nyába tegyék vállalásaikat. Újí­tásaikkal, ésszerűsítéseikkel és egész munkájukkal arra töre­kedjenek, hogy a harmadik év­negyedet megtakarítással zár­ják. Ezzel köszönthetik legin­kább felszabadulásunk 15. év­fordulóját és ezzel fejezhetik ki köszönetüket a fizetések emelő­ről szóló legutóbbi párthatáro­zatért is. A vállalat vezetőségé­nek és műszaki értelmiségének pedig az a feladata, hogy jó szervezéssel, hasznos intézke­désekkel, új műszaki megoldá­sokkal segítse a dolgozók eme törekvését. További lépéseket kell tenni az IFET-ek közti ideiglenes megállapodás végle­gesítéséért, az öntöde termékei­nek idejekorán való eladásáért stb. A dolgozók ama ígérete, hogy augusztus 23 tiszteletére újabb egy millió lej értékű áruval nö­velik a terven felüli termelést, bizonyítja, hogy van kire tá­maszkodni ebben a vállalatban. Ott, ahol oly mérhetetlenül so­kat javultak az életfeltételek, az utóbbi tizenöt év alatt, mint a Vlahicai Vasüzemben, a dolgozók örömest járulnak hoz­zá az élet még szebbé tételéhez. Hiszen a korszerű üzemet, az utcasor házait, a most épülő lakásokat, szép, tiszta étkezdét stb. is mind dolgozóink áldozat­kész munkája hozta létre. Az életszínvonal további növelésé­ért azonban nemcsak többet kell termelni, hanem olcsóbban is. Ezt kell szem előtt tartania a Vlahicai Vasüzem munkaközös­ségének. És ha az igazgatóság, a műszaki kollektíva és a dol­gozók a párt irányításával szé­leskörű mozgalmat indítanak ezért, az 1959-es évzárás meg­hozza a várt eredményt: azt, hogy a vállalat ne lépje túl az előirányzott veszteséget és tel­jesítse a 8 bukaresti vállalat felhívására tett 500.000 lej ér­tékű megtakarítást is. VERESS MARGIT Áruterv 106,76 „ Munkatermelékenység 109,30 „ Béralap-felhasználás 105,90 „ Hétfőn megkezdődik a teljes forgalom a Sztálin téren Milyen járművek közlekedhetnek a lőtéren A gyalogjárók figyelmébe Augusztus 23. hazánk felsza­­badulásának 15. évfordulója tisz­­teletére Marosvásárhelyen befe­jeződött a Sztálin­ tér újjáépí­tése, így hétfőn átadhatják teljesen a forgalomnak. A Sztá­­lin-téri úttestek, járdák újjá­építésével nemcsak szebb lett városunk, hanem a forgalom is szervezettebb és biztonságosabb lesz. A városi néptanács végre­hajtó bizottsága a város közötti forgalom zavarmentes lebonyo­lítása, a további városszépítés érdekében határozatot hozott, amely minden állampolgárra nézve kötelező. A határozatot városszerte kifüggesztették s így idejében tájékozódhat bárki annak tartalmáról. A határozat betartására mindenkinek őr­ködnie kell. A végrehajtó bi­zottság felhívással fordul a vá­ros lakosságához, hogy a kép­viselőkkel, utcabizottsági tagok­kal együtt, őrködjenek az ut­cák, terek, parkok tisztaságára és a város zavarmentes forgal­mára. Városunk parkjait ezer meg ezer virág díszíti. Több utcát és parkot rendeztek, aszfaltoz­tak, vagy kiköveztek az utóbbi években. E városszépítési mun­kálatokhoz hozzájárultak az ál­lampolgárok is önkéntes mun­kájukkal. A város lakói, ami­kor az utcák, épületek tisztasá­gára ügyelnek, saját munkájuk gyümölcsére vigyáznak. Saját egészségük követeli meg, hogy a nyári tapszakban meg in­kábó fokozzák az épületek tisztántar­tását, szépítését. Ugyancsak az állampolgárok érdeke vezérelte a néptanács végrehajtó bizott­ságát a városi forgalom szabá­lyozására is. A végrehajtó bi­zottság 150/1959-es számú ren­delete többek között megtiltja az állatvontatású járművek, tehergépkocsik, motorkerék­párok és kerékpárok for­galmát a Sztálin-téren. Kivé­telt képeznek azok a járművek, amelyekre a néptanács illeté­kes szervei külön engedélyt ad­tak. Az említett rendelet meg­jelenése előtt kiadott engedé­lyek hatályukat veszítik. Ugyan­akkor a gyalogjáróknak egyik járdáról a másikra csak a fe­hér márványkockákkal és sárga jelzőtáblákkal kijelölt helyen le­het átmenni. Az említett ren­delet a város más utcáiban le­bonyolítandó forgalmat is sza­bályozza. Egyben pedig rámu­tat azokra a következményekre, amelyeket a rendelet be nem tartása maga után von. A város dolgozóinak érdekeit védő rendeletet éppen a város lakóitól elhangzott megjegyzé­sek, javaslatok alapján készí­tették el, így tehát jogosan el­várja a városi néptanács vég­rehajtó bizottsága, hogy mind a gépkocsivezetők, motorkerékpár, kerékpár és igavontatású jármű­vek tulajdonosai, valamint a gyalogjárók tartsák tiszteletben a rendelet előírásait. Siló azunk minél több. Az állatok termelékenysége, a nagyobb számú állatállomány tartásának egyik alapfeltétele minél nagyobb mennyiségű és jó minőségű silótakarmány biz­tosítása. A silótakarmány, ol­csósága mellett, egyike azon ta­karmányoknak, melyek a téli időszakban is tápanyagösszeté­telben megközelítik a nyári ta­karmányozás feltételeit. A siló - takarmány fokozza az állatok étvágyát, biztosítja a jó emész­tést, változatossá teszi a takar­mányozást, jelentős mennyisé­gű vitamint és ásványi sókat juttat az állatok szervezetébe. Ugyanakkor a silózással gyen­gébb minőségű takarmányokból jobban emészthető takarmányo­kat készíthetünk. Kézdivásárhely vajon kollek­tív gazdaságai a tartományi pártbizottság felhívásának,­­ miszerint számos állatonként 10 tonna silótakarmányt kell biz­tosítani, s ennek 20 százalékát július 31-ig,­­ igyekeztek ele­get tenni, így a dálnoki kollek­tív gazdaság jelen pillanatig 601 tonna pillangósvirágú takar­mányt silózott be. Hasonló szép eredményeket ért el a papolci és felsőcsernátoni kollektív gaz­daság is. A felsorolt egységek példáját kell kövesse a torjai, márkos­­falvi, martonfalvi, batolykai kollektív gazdaság is. Jelenleg silózhatók mindazon takarmányok és egyéb növé­nyek, melyeket elemi kár ért, vagy az esőzések miatt nem le­hetett megszántani, így silóz­­hatjuk a rétek füvét, a lóherét és más vetett takarmányokat is. De a silózással értékesíthetjük a zöldséghulladékokat, burgo­nyaszárat stb. A száj- és körömfájás zárlata miatt a télire tartalékolt takar­mányok egy részét fel kellett etetni az állatokkal. Ezeket a takarmányokat azonban pótolni kell, hogy télen ne okozzon gon­dot az állatok takarmányozása. Ennek érdekében másodvetést kell végezni. Javasoljuk a kol­lektív és társas gazdaságoknak, valamint az egyéni dolgozók­nak, hogy a korán lekerülő ta­karmánynövények, korai burgo­nya és kalászosok után vesse­nek kukoricát, bükkönyt, kölest stb. Kövessék a papolci, már­­kosfalvi, pávai, petőfalvi, torjai kollektív gazdaságok példáját, ahol 10—30 hektárig vállalták a tarlóba vetést. A tamásifalvi kollektív gazdaság 4 hektárba már el is végezte a csalamádé vetését. Az idő sürget, meg kell kez­deni a silózást is. Ennek előtte pedig javítsunk ki minden si­lót, s gyors ütemben kezdjünk újak építéséhez. Mindezzel nemcsak mennyi­ségileg, hanem minőségileg is hozzájárulunk a bőségesebb ta­­karmányalap biztosításához. GALL JÁNOS MOLNÁR JÓZSEF levelezők A Keresztülttető-dü­lő három gazdáig Felcsikon járunk, a dánfalv határban. A gabonatáblák már sárgák, rövidesen aratják. Ilyen­kor, betakarítás előtt a legszebb a határ. Az ember ekkor látja igazán munkája gyümölcsét,­­ teltszemü kalászokat, azt a gaz­dag termést, amivel az idei esz­tendő megajándékozta a csak dolgozó földműveseket. Az Oltón túl, Szentmihály irá­nyába, az ún. Keresztúttető-dű­lő felé tartunk. Ugyanis itt van a dánfalvi kollektív gazdaság egyik legtávolabb eső földje amely közvetlen határos a tár­sas gazdaság és több egyén gazda földjével. Vagyis itt, ezen a dűlőrészen találkozik három gazdálkodási forma, ami igen jellemzően igazolja egyik fel­sőbbrendűségét a másikká szemben. Kétséget kizáróan a dűlő ta­laj- és éghajlati feltétele ugyanazok, mégis a termésked­­ésok a megművelésben, az a­ módszer adedignizá­sában mutatkozó különbség mi­att, eltérőek. Legszebb a gabona a kollek­tív gazdaság földjén, pedig még csak az ősszel tagosították ezt a területet a kollektív gazda­ság birtokához. Azonban a szor­galmas kollektivisták a haladott agrotechnika alkalmazásával el­tüntették már a magángazdál­kodás nyomait. Még az őszön búzát vetettek ebbe a földbe, méghozzá Csanád 117-es fajtát, amit az uzora állami gazdaság magszaporító telepéről kaptak. Mivel a tavaszon nem a leg­szebbnek mutatkozott a vetés, a gazdaság vezetősége úgy dön­tött, hogy fejtrágyázást végez rajta, így került sor a nitrogén- és foszfor műtrágya kiszórásá­ra. Lett is olyan búza, hogy a környéken po­rját ritkítja, így a lábán felbecsülve megadja hek­táronként a 2400 kg-ot. Bár a Vörös Traktor társulás keresztúttetői birtokán tavasz­­át­a van, azonban m­a­ölött és­lembe véve is — nem olyan szép, mint a kollektív gazdaság vetése. Ezen a táblán ugyan fel­szántották a mezsgyéket, azon­ban a talajtáperő-gazdálkodás nem történik meg a megkívánt mértékben. Ez meglátszik a várható termésen is, ami hek­táronként 1600—1800 kg-ra be­csülhető. Azonban még nagyobb az el­térés a magángazdák várható terméseredményével szemben. Az őszibúza, rozs, a kollektív gazdaság búzájának — ahogy szokták mondani — még az unokája sem lehet. Nem, mert a gépi művelés, a haladott ag­­rotechnika (műtrágya, fajvető­mag stb.) jelentékeny termés­­különbséget eredményez. Tehát itt Bánfalván a Keresztúttető­­dülőben is beszédesen bizonyo­sodott be, hogy a magángazdál­kodásnál jobb a tármi gazda­ság, ennél per­ig fejlettebb, jobb­ gazdálkodási lehetőségeket átállasít a kollektív gazdálkodó.

Next