Vörös Zászló, 1959. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-01 / 230. szám
álónsina. A vállalat érdekéről nem szabad megfeledkezni Az újítók és ésszerűsítők segítsége ipari vállalatainkban nélkülözhetetlen. A dolgozók igényeinek kielégítése új választékok előállítását teszi szükségessé és ehhez új gépekre, alkatrészekre, vagy módosított gépi felszerelésekre van szükség. A legtöbb vállalatban mindez nem okoz gondot, üzemeink, vállalataink ma már olyan szakemberekkel rendelkeznek, akik felkészültségük és rátermettségüknél fogva a legigényesebb műszaki problémákban is segítséget tudnak nyújtani. A marosvásárhelyi Lázár Ödön helyiipari vállalatból is Ciuca Constantin fölmérnököt, Demeter Sándort, Németi Józsefet, De Villa Ernő és sok más szakembert említhetnénk, akik újításaikkal hozzájárultak a kábelgyár termelésének gyorsütemű növekedéséhez, az üveggyártó vagy más részleg korszerűsítéséhez. És nem feledkezhetünk meg a vállalat ifjairól, akik az újító verseny negyedik szakaszában elnyerték a győzteseknek kijáró versenyzászlót. Mindenekelőtt a pártalapszervezet érdeme, hogy ebben a vállalatban eleven az újítómozgalom, mert sokat tett a szakmai nevelésért, és azért, hogy a dolgozók megértsék hozzájárulásuk szükségességét a vállalat műszaki tökéletesítéséhez. De az újítóbizottságról is általában az elismerés hangján kell beszélnünk. Nevelte és mindenek előtt ösztönözte az újítókat, segítette őket abban, hogy kezdeményezéseik ne csupán ötletek maradjanak, hanem meg is valósuljanak. Mégis van egy-két hibája ennek az újítóbizottságnak és ezt szóvá kell tennünk. Amint a tények mutatják, nem minden esetben vizsgálja meg elég körültekintően a benyújtott javaslatok hasznosságát, előnyét s így olyan javaslatokat is elfogad, amelyek nem hoznak megtakarítást a vállalatnak. Az újítóbizottság tagjainak hiányossága az is, hogy nem járnak el minden esetben az újításokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően. Vegyünk Hideg januári reggel, 19 fokot mutat a higany a 0 alatt. Egész éjszaka tombolt a hóvihar, mintha a pokol valamenynyi ördöge vitustáncot járna, végig a Kisküküllő mentén. ■Az udvarhelyi autóbusz két órai késéssel érkezett meg Gyuloknitára. Egy negyvenhatan negyvenhét év körüli, munkásformájú ember száll le a megélt lónál. Magas, csontos. Válla kissé meggörbülve, mintha az élet több terhet rakott volna rá, mint amennyit elbír. Lassú léptekkel indul a rajoni összpontosított kórház felé. Gyorsabban is menne, mert semmi kedve gyönyörködni a természet adta szépségekben, de asztmás tüdő- és szívbeteg, hamar fárad, s kénytelen megpihenni minden tíz lépésre. Pedig lenne miben gyönyörködnie. Ezelőtt néhány évvel, ha valaki végigment Gyulakuta utcáin, térdig taposott a sárban. Most kövezett műút s a gyalogjárók részére járda kígyózik végig a községen. Az utóbbi tizenkét év alatt háromszorosára emelkedett a lélekszám. Az úton belül büszkén emelkedik a hőerőmű, demokratikus rendszerünk alkotása. Mint az emberi test lüktető vérerei, úgy ágaznak innen szét a magasfeszültségű áramhuzalok az ország minden tája felé. A hőerőművel szemben hatalmas, háromemeletes munkásblokkok. Központi fűtéses, vízvezetékes, összkomfortos lakások állanak a dolgozók rendelkezésére. Mellettük a korszerűen felszerelt összpontosított kórház. A mi utasunk is ide igyekszik. Lassan lép be az ajtón, s megkönnyebbülten ül le az első székre, hogy kissé kipihenje magát, majd a felvevő iroda felé tart. B. ügyeletes orvos, magas, barna, jóságos tekintetű, harminc év körüli ember, rápillant a betegre s megindult hangon kérdi: Ugye, megint baj van, Misi bácsi? — A kérdés elárulja, hogy ismeri a beteget, csak egy két példát. Rusu Vasile, a vállalat főkönyvelője és Dályai Gábor még 1956-ban benyújtottak egy javaslatot a telefonhuzalok fajlagos fogyasztásának csökkentésére. A vállalat újítóbizottsága a javaslatot elfogadta és több mint 5.000 lej jutalomban részesítette az újítókat. Kettős hibát követett el ekkor az újítóbizottság. Nem tanulmányozta elég behatóan az újítási törvényt és így a hatáskörét meghaladó kérdésben döntött. De ennél is súlyosabb hiba volt az, hogy nem vizsgálta meg elég körültekintően az újítást, nevezetesen azt, hogy a fajlagos fogyasztás csökkentése után a szóban forgó termék milyen minőségű lesz. Csak miután a tartományi néptanács helyiipari osztályának keretében működő újító bizottság megvizsgálta az ügyet derült ki, hogy az újítás semmi haszonnal nem járt, mert mind az újítás benyújtásának időpontjában, mind jelenleg magasabb fajlagos fogyasztással állítják elő a telefonhuzalokat, mint amennyit az újítási számítások megjelölnek. De említhetnénk olyan példákat is, amikor egyes vezető szakemberek hivatalból kötelező intézkedéseit a bizottság újításnak minősítette. Amint már elöljáróban is említettük, a Lázár Ödön vállalat újítóbizottságának megvan a maga érdeme. A novemberi plenáris ülésből fakadó feladatok teljesítése azonban megköveteli, hogy minden esetben a legnagyobb felelősséggel döntsön az újítások ügyében. —v— A kollektív gazdaságok állattenyésztésének fejlesztéséért Kézdivásárhely rajon pártbizottsága fontos feladatának tekinti, hogy a konstancai értekezlet tanulságai, a tartományi, rajoni pártkonferencia határozatai értelmében szorgalmazza a kollektív gazdaságok állatállományának nevelését. A gazdaságok alapszervezetei — a pártaktíva ülés határozata értelmében — felülvizsgálták a vezető tanácsoknak az állatállomány fejlesztésére készített intézkedési tervét, ugyanakkor ismertették a gazdaságokban a rajoni néptanácsnak szintén az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos intézkedési tervét. A kollektív gazdaságok ez évben állatvásárlásra 213 ezer lejt fordítottak. A negyedik évnegyedben pedig még 260 ezer lejt költenek erre a célra. Az állatállomány takarmányszükségletének a biztosítására a tervek szerint a kollektív gazdaságok 6.700 tonna silótakarmányt készítenek. A kollektív gazdaságok állatállománya minőségének elbírálására rajoni szakbizottság alakult. MÁTYÁS JÚLIA A terv szerint például Kézdivásárhely kollektív gazdaságai még ebben az évben 377 fejőstehenet kell hogy felvásároljanak, amiből több mint százat már be is szereztek. Az állatállomány fejlesztésében szép eredményt ért el a torjai kollektív gazdaság, ahol 100 hektár mezőgazdasági területre máris 26,4 szarvasmarha jut. — Nagyon rosszul vagyok, doktor elvtárs — hallszik a halk válasz. — Hányszor mondtam Misi bácsinak, hogy ne az utolsó pillanatban jöjjön — dorgálja az orvos —, de magának hiába beszél az ember. Nem is kellene, hogy felverniük. Misi bácsi szája szélén mosoly jelenik meg, mintha azt mondaná: dehogy is nem vesz fel, sőt mindent el fog követni, 110-i bácsi... hogy meggyógyítson, hiszen a mai rendszer orvosa, új keletű oklevele van. Eközben Dr. B. már a beteg érvelését figyeli, a lázmérőt nézi, mely 39,8 fokot mutat, s arca elkomorul. „Na nincs olyan nagy baj Misi bácsi“ — szól biztatóan. Misi bácsi állapota azonban nagyon aggaszó, de az orvos és a nővér megküzdenek a fellépő rohammal. Injekcióznak, s a tüdő sípolása megszűnik, a szív rendesebben dobog. Egyelőre túl van a veszélyen. Misi bácsi betegsége a régi rendszerből származik. Bukarestben egy cipőgyárban dolgozott, éveken át piszkos, poros munkát végzett, majdnem mindig olyan gépen, melyen nem volt porszívó. 1948-ban már annyira tönkrement az egészsége, hogy csak rövidített munkaidővel dolgozhatott. 1954-ben nyugdíjazták s az orvos minden néven nevezendő fizikai munkától eltiltotta, így jött haza falujába, Gyulakutától a harmadik községbe. Mióta a gyulakutai kórház megnyílt, oda jár kezelésre, s nem tud eleget hálálkodni, hogy milyen lelkiismeretesen gondozzák, minden lehetőt megtesznek érte. — Pedig csak egy nyugdíjasról van szó — szokta mondani. — A múlt rendszerben, amikor fiatal voltam s tudtam dolgozni, senki sem törődött velem. öt elemit végeztem, majd szolgának szegődtem egy kulákhoz. 11 éves koromban inasnak adott apám egy marosvásárhelyi csizmadia mesterhez. Négy hosszú évig tizenkét— tizennyolc órát dolgoztam naponta. Sokat éheztettek, irtózva gondolok vissza a sok verésre, amit a mester úrtól és feleségétől kaptam. Sokszor az éjjeli munka közben elaludtam a bankfi mellett, kalapáccsal és árral a kezemben. Arra ébredtem, hogy repülök a kerek székkel együtt neki a kályhának. A mesterem rúgott belém, s még bocsánatot is kellett kérnem, s megfogadnom, hogy többé nem alszom el. Tizenhat éves koromban segéd lettem, munka nélkül. Jött a vándorlás, egyik helyről a másikra, többet munka nélkül, mint munkalehetőséggel. 1934 őszén kerültem Bukarestbe egy cipőgyárba. Ott lettem szervezett munkás, ott hallottam meg a párt szavát, hogy miképp kell harcolni az elnyomatás és kizsákmányolás ellen. Ott osontam először a külváros utcáin röpcédulákkal a kezemben, ott vettem részt először utcai tüntetésben, tiltakozva a vasgárdista terror és a II. világháború ellen. Idővel betegségem annyira előrehaladott, hogy teljes munkaképtelenné váltam. Demokratikus rendszerünk nyugdíjazott. Most itt vagyok, 47 éves koromban tétlenségre kárhoztatva, amikor az egész ország izzik a munkaláztól. Most, amikor érdemes volna élni, dolgozni, alkotni és építeni a szocializmust, a jövőt. S mindezeket én csak távolról nézhetem. Eddig tartott Misi bácsi elbeszélése. Ehhez nincs mit hozzátenni, esetleg csak annyit: jó nem elfelejteni a múltat, hogy jobban becsüljük jelenünket. K. M. Kovásznán átutazóban arról értesültem, hogy régi jó ismerősöm Simon Balázs, most az öregek otthonának igazgatója. Elhatároztam, hogy felkeresem, s ha engedélyezi, megtekintem az általa vezetett intézményt. Barátom szívesen fogadott s készségesen teljesítette kérésemet. A gondozottak egy része az udvaron tartózkodott, a padoon üldögélve, ki újságot, ki regényt olvasott, mások beszélgettek. Könyvtára is van az othonnak s hetenként kétszer moziba viszik az öregeket. Az otthon lakói nagyrészt olyan emberek, akik a régi rendszerben földbirtokosoknál szolgáltak. Olyan emberek, akik szolgaságban öregedtek meg, lettek betegesek. Vannak, akik egész életüket ipari munkában töltötték el, a tulajdonost hizlalva s öregségükre az utcára kerültek. Ezeket az embereket népi demokratikus rendszerünk felkarolta, otthont biztosít számukra. Szabó Ilka néni (Siménfalváról) 82 éves, s ha valaki megkérdezi, hogy érzi magát, csak úgy ömlenek ajkáról a hála szavai: Mindenem megvan. Jó lakásom, ételem, ruhaneműm. György József 36 keserves évet szolgált nagygazdáknál, de semmit sem tudott öregségére megtakarítani. Itt mindene megvan, tiszta ágyban alszik, nem mint a múltban, az istállóban. Hasonló sorsokat ismerek meg a beszélgetések során. S az öregekkel együtt örülök én is, hogy ma már mindez csak rossz és fájó emlék. S bár az arcokon még most is ott látni az évtizedes szenvedések nyomát, kisimulnak a ráncok, mert gondtalan, szabad életet élnek az otthonban. Milyen jó érzés látni, hogy e sokat szenvedett emberek ma gondtalanul tudnak nevetni. Tudnak örülni az életnek. A hálószobákban a legnagyobb tisztaság és rend fogad. Szőnyeggel borított, tiszta padló, rendben tartott ágyak. Szép, csipkés függönyöket lenget a szél a nyitott ablakokon. Asztal, szekrények, székek, tükör a falon — mind a lakók kényelmét szolgálják. A raktárakban sok szép cipő, bakancs, nyári és téli ruhák, nagykabátok. Kell is, mert nagy a család. Az élelmiszer-raktár olyan, akárcsak egy élelmiszer üzlet. Közben ebédhez hív a csengő. Leves, sült, krumplipire a menü, a kancsókban, poharakban finom borvíz, Kovászna híressége. Ilyen tehát az élet Kovásznán, az öregek Otthonában. KACSÓ MIHÁLY • • Látogatás a Kovásznál Öregek Otthonában Üzemi hírek Gyergyószentmiklóson A LENFONODA munkaközössége ez év első nyolc hónapjában (jan. 1-től aug. 31-ig) az össztermelési terv ez időszakra eső részét 101,25 százalékra teljesítette, az augusztus havi tervet külön 101,15 százalékra Az egy főre eső munkatermelékenységi terv teljesítése 103,37, míg a gépek kihasználási mutatószáma 110,8 százalékot mutat, augusztusban 114,3 százalékot. A fonoda dolgozói egész évre 409.000 lej terven felüli jövedelem megvalósítását vállalták, ebből az eltelt 8 hónap alatt 11.229 lejt értek el Az eredményeket elősegítette az újítók, él munkások tevékenysége s nem kevésbé az élénk és ösztönző hatású szocialista verseny. Nyolc hónap alatt 28 újítási javaslat érkezett be az ezzel foglalkozó bizottsághoz, melyből tizennyolcat már alkalmaznak is. Dinu Mihály, Gavrila Ioan és Györfi Árpád újítók oklevelet is kaptak jutalmul újításukért. Az újítók érdeme az, hogy a lenfonoda tartományi viszonylatban a harmadik helyen áll az újítómozgalomban. A szocialista versenyben 58 élmunkás tünit ki jó minőségű munkájával, szorgalmával. Dicséretet érdemelnek Tóth Matild, Balogh Mária, Kajtár Teréz, Nistor Juliánna, Antal Erzsébet, Bartalis Erzsébet, Portik Irén, Hajnal Valéria, akik hónapról hónapra 110—130 százalékra teljesítették egyéni tervüket. FORIKA DÉNES asztalos munkás Kézdivásárhelyen AZ ÚJ KENYÉRSÜTÖDE dolgozói — 35 ember — naponta 10.000 kg barna kenyeret és a napi szükségletnek, keresletnek megfelelő fehérsüteményt állítanak elő. Munkájukat megkönnyíti az új üzem korszerű felszerelése, a munkafolyamatok gépesítése. Három brigád három váltásban dolgozik s 35 perc alatt a négy kemencéből 440 db kenyér kerül ki. Az új sütöde igen higiénikusan van berendezve, külön fürdőjük van, mind a női, mind a férfi dolgozóknak. BARÓTI FERENC, a sütöde alkalmazottja Két könyvtári hír A Régen rajoni községek és falvak könyvtárosai a múlt hét végén kétnapos értekezletet tartottak a rajon székhelyén. Az első nap a december 31-ig tartó „Tizenöt éve szabad hazánk“ tartományi könyvtárosi verseny rajoni helyzetét elemezték, majd több könyvtáros beszámolt tevékenységéről. Mező András gernyeszegi könyvtáros arról adott számot, hogyan segítette könyvtára a nyári mezőgazdasági munkálatokat és a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Boeru Ioan, az IMSZ Régen rajoni bizottságának titkára a könyvtárosok feladatairól beszélt a „Szeresd a könyvet“ irodalom olvasási versenyben. Ezt követően Mircea Leon rajoni főkönyvtáros ismertette azokat a feladatokat, amelyek a téli időszakban a könyvtárosokra hárulnak. A második napon a községi könyvtárosok tapasztalatcserén vettek részt a gernyeszegi könyvtárban. ★ A Gyergyószentmiklós rajoni könyvtár felkészült a Román— Szovjet Barátsági Hónap megünneplésére. Külön egyhónapos munkatervet készített, melynek középpontjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségének, a Szovjetunió békepolitikájának, a szovjet tudomány és technika, a szovjet irodalom és művészet népszerűsítése áll. Ebben az időszakban könyvkiállításokat, könyvismertetőket, irodalmi esteket, felolvasásokat, irodalmi fejtörőket tartanak a rajon összes könyvtáraiban. (Illar és Zásiló