Vörös Zászló, 1959. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

llítytyv c&fat térkés\€} előtt D­égen rajon pergamenpa­­**■ pírra másolt, kicsinyített térképe fekszik az asztalon. A folyókat és a patakokat kék vonal jelzi rajta, a hosszan kígyózó vasút, ország- és köz­ségi utakat feketével jelölték, de fekete vonalkák jelzik azokat a községeket és falvakat is, amelyekben teljes egészében be­fejeződött a mezőgazdaság szö­vetkezetesítése. A fehér szín azoknak a községeknek és fal­vaknak a színe, ahol még ki­sebb vagy nagyobb tere van a kisparcellás földművelésnek. Egy évvel ezelőtt még egészen más volt Régen rajon térképe. A feketével jelzett helységek úgy hatottak, mint kis szigetek a végtelen tenger közepén. Most azonban a fekete szín már ural­kodó a rajon térképén, a fehér­rel jelzett kisparcellás gazdál­kodás tűnik szigetnek az eggyé­­olvadt földek végtelen tengeré­ben. Itt van mindjárt egy kis sziget: Kisszederjes. Köröskö­rül fekete szín jelzi Nagyador­­jánt, Marostelket, Péterlakát, Marosjárát, Marosilyét. Kozma­telke is még a fehér színt vi­seli, de a környező falvak, mint Tekeújfalu, Mezőharasztos, Szo­­kol és a többiek, mind mind szö­vetkezeti falvak. Abafája is már csak kis fehér pont ezen a tér­képen, hiszen a szomszédos köz­ségekben, Beresztelkén, Vajda­­szentiványon, Unokán, Nagyfül­­pösön már mindenki egész földterületével tagja a társu­lásnak. Gernyeszeget is még a fehér szín jelzi, de már rém sokáig, hiszen mindössze né­hány gazda képviseli az egyéni gazdálkodást. A Gernyeszeghez tartozó Körtefáján a napokban fejeződött be a szövetkezetesí­tés. A tavasz óta ebben a falu­ban összesen 410 család szakí­tott az egyéni gazdálkodással Hogy milyen kicsi földrész volt a körtefájai társulásé, azt ab­ból is megítélhetjük, hogy mindössze 11 család alakította a gazdaságot, 10 hektár terüle­­tet. De kinőtte magát, mert ma 420 családdal és 560 hektár földterülettel működik. A kis szigetekből így lettek nagy földrészek ! A rajon térképe tehát meg­változott, de vajon mi újság van a falvakban? Toljuk félre kissé a térképet és tegyünk egy körutat a térkép­ eredetijén! L­ombját hullató csereerdő álcát kanyarog az út a Luc völgye felé. Itt, a Luc völgyében vert gyökeret legelőször a szö­vetkezeti gazdálkodás. Előbb Bá­­loson, aztán Dedrádszéplakon, majd Dedrádon fogtak össze a román, magyar és szász ajkú földművesek s erős, nagy va­gyonnal rendelkező gazdasági kát hoztak létre. Fejlesztették az állatállományt, megismer­kedtek a tudományos földmű­veléssel s mindezek eredménye­ként az idén olyan nagy ter­mést értek el, hogy a cséplés­­sel egyidejűleg kellett, hogy végezzék az előlegosztást, mert nem volt hova tenni a sok ga­bonát. Hunyadi Ferenc dedrád­­széplaki kollektivista előlegként 1830 kiló kenyérgabonát és 2615 lejt vitt haza, Rad­l­an pedig kenyérgabonából 2000 ki­logrammot. De nemcsak a kollektivistán, hanem a társultak is jó ter­mést értek el. A dedrádszépla­­ki társulás egybeszántott föld­jeiről hektáronként 2200 kilo­gramm búzát csépeltek. Ez per­dig páratlan Dedrádszéplak történetében. De jó volt a ter­més Bátoson is, a kollektivisták tavalyi átlagtermésüket 750 ki­logrammal szárnyalták túl s a társulás tagjai elérték a 2150 kilogrammos termést, így van ez mindenütt a ka­nyargós, szeszélyes vizű Luc mentén. Mindegyre új teljesít­mények születnek. Az emberek megtanultak nagy számokkal dolgozni. A bátosi kollektivis­ták az év végéig 1170-re sza­porítják a juhállományt, de 1961 végéig 5000 darabból fog állni a gazdaság juhállománya! S a több esztendős múltra visszatekintő kollektív gazdasá­gok példáját követik a még fe­hérrel jelzett Monorban és Gle­­dényben is. Monorban az idén a szövetkezetesített terület több mint 1000 hektárral növeke­dett. Fogynak a mezsgyék, el­tűnőben van a régi típusú, fe­­keteugaras gazdálkodási rend­szer. A Kolozs tartománnyal határos Vajd­án már megalakí­tották a románokat, magyaro­kat és szászokat egyesítő tár­sulást. új életet teremtenek itt, a nagy kiterjedésű szőlőhegyek lábánál is. Más irányba szalad a kocsi. Jó darabig a régeni álla­mi gazdaság gyümölcsöse lát­szik. Az almafák nagy részét már megszabadították az édes tehertől, de még mindig annyi a gyümölcs, hogy nem győzik elszállítani. Kis idő múlva Be­­resztelke és Kisfüm­ös szövet­kezeti falvak maradnak el bal­oldalt. A Kolozsvár felé vezető nagyútról kis mezei út tér le. Még két kilométer és Mezőha­­rasztoson vagyunk, öt esztendővel ezelőtt ugyan­ezen az úton gördült be az első traktor, egy tisztára takarított KDP-35-ös. Sohasem felejtem el azt a pillanatot. Az emberek a társulás avatóünnepségére készültek s éppen a papírmun­kákat­ végezték. Mikor meghal­lották a traktor dübörgését, ott hagytak csapot-papot és sza­ladtak eléje. A traktort már ak­kor nagy gyermeksereg kísérte. Sokan akkor láttak traktort először életükben, ezek ösztö­nösen hátrább húzódtak, de a­­kik ismerték, azok közel men­tek, megtapogatták, úgy tettek, mint vásárban a lóval, melynek megnézik a lábát, fogát és a tomporát. Másnap a traktor munkához látott s folytatták a munkát az agitátorok és a párttagok is. Nem sokkal később megalakult a második mezőgazdasági tár­sulás és ez év őszére befejező­dött a teljes szövetkezetesítés. Az idén már egész földterületen közösen végzik a munkálato­kat. De lépjünk csak át néhány szóra a szomszédos Kozmatel­kére. A térképen, amint emlí­­t­ettük, ez­­még fehérrel van je­lölve. Pedig, de kár, hogy itt még a kisparcellás gazdálkodás ■Hvik, mi mi­dent lehetne meg­valósítani közösen, egy akarat­tal. Egyébként nemrég éppen erről beszélgettek a kozmatel­kiek a rajom főmérnökkel. Csenveri Antal mérnök ott az ülésteremben szemtől szemben a gazdákkal a táblán levezette, hogy a mezsgyék felszámolásá­val, a gépi munkával, az egysé­ges vetőmag használatával és a vetésforgó bevezetésével a koz­matelki gazdák évente 1 millió lejjel növelhetnék bevételüket. Ez az összeg bőven­­ elegendő volna, a falu villamosításához s még jócskán maradna pénz házépítésre, bútorvásárlásra és öltözködésre. Vajon meghallgatják a jóta­nácsot a kozmatelkiek? Minden bizonnyal, hiszen egy­millió lej szép pénz! A Vajdaszentivány a köve­t­ke­­­­ző állomás. A falu egy dombtetőn terül el. Közepén megkopottan, om­ladozva áll a grófi kastély. Va­lamikor, a kastély körüli rész volt a legelhanyagoltabb, itt voltak a düledező viskók, mint­ha ez is jelképezte volna, hogy a vastagfalu, tornyos kastély árnyékában csak a nyomor ta­­nyázhatik. Most éppen a kas­tély környéke a legszebb. Négy új utca húzódik itt egymás mellett, el is nevezték ezt a részt Újtelepnek. A néptanács­tól kapott adatok szerint a fel­szabadulás óta Vajdaszentivá­­nyon összesen 350 új ház épült. Kissé meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy a 350 ház mellett még több mint 100-at építhettek volna a vajdaszent­­iványiak abból az összegből, a­­mely a kisparcellás földműve­lés miatt kárba veszett. A szak­­emb­rek másfél hónappal eze­lőtt kiszámolták, hogy a vajda­­szentiványi földművesek az el­telt kilenc esztendő alatt pon­tosan 3 millió 384 ezer 630 lejt veszítettek az egyéni gazdál­kodás miatt. Ebből pedig 138, egyenként 25 ezer lejes házat lehetett volna építeni. Hiszik-e ezt a vajdaszentiványi földmű­vesek? Hiszik, mert amint a tények is mutatják, másfél hó­nap leforgása alatt mindenki egész földterületével belépett a társulásokba. A legidősebb, a Vörös Partizán 213, az Előre 217 és az Egyesülés pedig 95 családot számlál. Az idén a Vörös Partizá­ában, ahol közö­sen művelték a földet 2.700 ki­logrammos búzatermést értek­ el, a legmagasabb hektárhozam ez az egész rajon területén. Jö­vőben is jó termést akarnak elérni, búzájuk már szépen zöl­­dell és bokrosodik. Vajdaszentiványon senki sem mondta, de a szorgos munka arról tanúskodik, hgoy a gaz­dák be akarják hozni a több mint 3 millió lej veszteséget, a­­melyet a kisparcellás gazdálko­dással veszítettek az elmúlt ki­lenc esztendő alatt. T­ovább folytahatnánk újun­kat, felkereshet­nék a töb­bi fekete vonalkákkal jelzett falvakat is, mehetnénk Felfa­luba, Lövérre, Alsó- és Felső­­idecsre, de ott is csak azt lát­­j­ánk, amit Dedrádszéplakon Bátoson és Vajdaszentiványon: a feltörekvő újat, mert Régen va­­jonban nemcsak a térkép, ha­nem az élet is megváltozott. LAJOS ANTAL A belső erőtartalékok hasznosítása növelte a jövedelmet A­z RMP KV 1959 július 131— 14-i plenáris ülésének határoza­ta irányt szabott az üzemi alap­­szervezeteknek, szakszervezetek­nek és vezetőknek, hogy miként dolgozzanak a belső erőtartalé­kok feltárása és felhasználása érdekében, ami biztosítja a vál­lalatok jövedelmezőségének fo­kozását. Az ILEFOR helyiipari vállalat marosvásárhelyi rész­legén is e határozat szellemében láttak munkához. Az alapszer­vezet irányításával az üzem ve­zetősége bizottságokat szerve­zett, amelyek a belső erőtartalé­kok feltárásával és hasznosítá­sával foglalkoznak. Az üzem te­rületén 15 ilyen bizottság mű­ködik, melyekbe a legjobb mun­kásokat, technikusokat és mér­nököket vonták be. Feladatuk, hogy osztályonként foglalkozza­nak a belső erőtartalékok fel­tárásával és hasznosításával. A bizottságok javaslatai alap­ján intézkedési tervet készítet­tek, amely magában foglalta az összes műszaki és szervezési in­tézkedéseket, amelyek hozzájá­rulnak a vállalat jövedelmező­ségének fokozásához. Az intéz­kedési terv magában foglalt egy tapasztalatcserét a Simó Géza bútorgyárral és a régeni IFET- tel, amelyet meg is tartottak. Ez hozzájárult a munka átszer­vezéséhez és meghozta az ered­ményt. A régi, egyéni munkával szemben bevezették a csoport­termelést, amelynek eredménye­képpen a Szabó Albert vezette panel­ részleg október 1-ig 13.532 lej megtakarítást ért el, a Csi­szár László vezette kárpitos­részleg 12.760 lej megtakarítást. E megtakarítások a nyersanyag és munkabéralap gazdaságos felhasználásával váltak lehető­vé. Hasonló példákkal még­ ta­lálkozunk a vállalatban. Az intézkedési terv alapján átszervezték a szocialista mun­kaversenyt, mely magában fog­lalja a dolgozók több mint 93 százalékát s érezhetően hozzá­járul a termelékenység fokozá­sához. Az intézkedési tervben szere­pelt két új bútortípus bevezeté­se is, valamint iskolapadok és berendezések gyártása. A terv­ben vállalt feladatoknak eleget téve, az egyik típusú bútorból november 7 tiszteletére 30 gar­nitúrát a vásárlók rendelkezé­sére is bocsátanak, míg a má­sodik típus ez év december ele­jén kerül forgalomba. A plená­ris ülés után az újítómogalmat széles körben szervezték meg. A szervező munkának meg is van az eredménye, mert a jelen idő­szakig 28 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, ame­lyekből a technikai kabinet és az iljító­ kollektíva tizenegyet el is fogadott és megkezdte a ter­melésbe való bevezetését. Mind­ezekben nagy segítséget adott Sztrajka Károly mester, több­szörös újító. A dolgozók részé­ről még számtalan kisebb ja­vaslat jött, amelyek mind az anyaggal való takarékos gazdál­kodást szolgálták és hozzájárul­tak a megtakarításhoz, így si­került október 1-ig 74.350 lej terven felüli jövedelmet meg­valósítani. A vállalat vezetősége igyekezett a dolgozók javaslatait megvizsgálni és gyakorlatilag megvalósítani. Az alapszervezet a politikai nevelőmunkával, a párttagok pedig egyéni példamutatással igyekeztek ösztönözni a dolgo­zókat, hogy járuljanak hozzá a belső erőtartalékok feltárásához és hasznosításához. Az alapszer­vezet 4 politikai kört szervezett a dolgozók nevelésére. Az agitá­torokat is felkészítette, ismer­tette velük a soron lévő gazda­sági és politikai feladatokat, hogy megfelelő agitációs mun­kát fejthessenek ki. Azonban a fent említett eredmények mel­lett még sok a tennivaló. Ha ér­tek is el eredményeket ezen a téren, még mindig nem kielé­gítő a munkafegyelem. Sok még az időfecsérlés. Az alapszerve­zetnek nagyobb gondot kell for­dítania a dolgozók olyan irányú nevelésére, hogy a termelésben eltöltött 480 percet tökéletesen kihasználják, hiszen ez hozzá­segíti őket, hogy még szebb eredményeket érjenek el. Az alapszer­vezetnek jobban kell ellenőriznie a faliújság­szerkesztő bizottság tevékenysé­gét, hogy ne úgy mutasson a faliújság, mint jelenlegi A fali­újságtáblák szépek ugyan, de még szebbek és hatásosabbak lennének, ha nem lennének üresek, mint most. A vállalat vezetőségének to­vábbra is, akárcsak eddig, hasz­nosítania kell a dolgozók ja­vaslatait, az alapszervezetnek pedig minden eszközzel ösztö­nöznie a dolgozókat a belső erő­tartalékok további feltárására. Ez fontos biztosítéka annak, hogy a vállalat minél nagyobb terven felüli jövedelmet tudjon megvalósítani. FAJRCZÁDY LAJOS Foglalkozzunk nagyobb felelősségérzettel Szovátán a mezőgazdaság szocialista átalakításával Szováta városhoz három tár­sas gazdaság tartozik. Közü­lük legnagyobb a szovátai No­vember 7 társas gazdaság, több mint 300 tagjával. A szakadáti December 30 társas gazdaság 28, az ilyésmezői új Élet pedig 24 tagot számlál. A November 7 társas gazda­ság pontosan négy évvel ezelőtt alakult, míg a másik kettő idestova két éve. Bár a három társas gazdaságban a családok száma több mint 400 (beleszá­mítva azon kérés­eket is, me­lyeket a közgyűlés még nem tárgyalt meg), Szovátán a me­zőgazdaság szocialista szekto­rához a földnek alig egyha­ma­­da tartozik. Több mint 300 család 1000 hektár körüli bir­tokkal még a magángazdálko­dás útját járja. LASSAN SZAPORODNAK A KÉRÉSEK Szováta mezőgazdaságának szocialista­­ átszervezését vizs­gálva, egyáltalán nem mondha­tó el az, hogy a városi pártbi­zottság, a néptanács végrehaj­tó bizottsága kellő irányító és szervező munkát fejt ki, hogy az agitátorok kielégítő agitá­­ciós munkát végeznek e tekin­tetben. Június 7-től október 21-ig csak 34 gazda kérte felvételét a társas gazdaságba. Mindez csak Szovátán, mert a szervezési munka egyelőre még sem Szakadátra, semi Ilyésmezőre nem terjedt ki. Önkéntelenül is feltevődik a kérdés: miért? Nincsenek talán meg a felté­telek ahhoz, hogy a város és mindkét falujában valamennyi dolgozó földműves teljes föld­területével társas gazdaságba tömörülve, élvezze a közös mun­ka előnyeit? De igen, csak eh­hez hathatósabb politikai felvi­lágosító munkára, a helyi erők fokozottabb mozgósítására van szükség. Az új tagok megnye­rése mellett az agitációs munka legfőképpen, a teljes földterü­let behozására kell, hogy irá­nyuljon. Ugyanis alig van olyan társas­­ag, aki teljes földterü­letével lépett a gazdaságba. A fenti 34 kérésből összesített te­rület is csak 31 hektárt tesz ki, mert köztük alig van néhány gazda, mint Páll Péter, Fülöp I. Márton, aki földterületének legalább 60—70 százalékával lé­pett be a társas gazdaságba. Ugyanakkor elmaradt a fenti kéréseknek a közgyűlésen való megtárgyalása, amire az őszi vetés előtt feltétlen sor kellett volna, hogy kerüljön. HIÁNYZIK A KÖZÖS MUNKA Alig néhány hektár az a te­rület, amelyet Pataky Béla, Lukács György, ifjú Lász­ló János, Fü­löp Miklós és még­­ egy páran a Novem­ber 7 társas gazdaságból a főbb mezőgazdasági munkák során közösen dolgoznak meg. A többi, vagyis több mint 300 hektárt még mindig egyénileg művelik m­­eg, úgy, ahogy a be­lépési nyilatkozatok kitöltése előtt. Maga szántja, veti be minden gazda apró földdarab­káját, így a közös vetés céljára a vetőmagot sem gyűjtötték össze. Pedig Szovátán is többet te­rem a föld, ha közösen dolgoz­zák meg és hát még, ha a gé­peket is használnák? A társas gazdaságnak az a búzája, a­­melyet közösen vetettek, mű­veitek meg, hektáronként 1151 kg-ot adott. Ezzel szemben az egyéniek hektáronként csak 882 kg-os átlagtermést értek el. Annak, hogy Szovátán a tár­sas gazdaságok nem dolgoz­nak közösen, egyik legfőbb oka, hogy a néptanács még mindig nem rendezte a földcsere kap­csán felmerült kérdéseket. Nemcsak néhány hektárról és az új kérésekben szereplő földterületekről van pedig szó, hanem, ha jól összeszámoljuk, több mint 200 hektárról. Tehát a fokozottabb agitációs munka mellett technikai fel­adatok elvégzésére is szükség van ahhoz, hogy Szovátán nö­vekedjék a mezőgazdaság szo­cialista szektora s ne csak for­málisan, hanem azért, hogy a közös gazdálkodás elve a gya­korlatban is megvalósuljon. k­. Milászló.

Next