Vörös Zászló, 1960. augusztus (9. évfolyam, 181-204. szám)

1960-08-02 / 181. szám

Laposnyan Esti Homály borítja a 850­­mé­ter magasságban elterülő, ter­mészeti szépségekben bővelke­­­dő laposnyai Torok-völgyet. A patak partján egyszerre magas láng­oszlop csap az ég felé.­­A kis táborozók örömujjongásai közepette, a marosvásárhelyi Pionírok Háza növendékeinek tábortüze gyűl ki. A kétszer hatnapos táborozáson 40—40 pionír vidám éneke, játékos za­ja tölti meg a szűk Torok-völ­gyet. A táborozók barnapirosra fesült arca, vidámsága mutat­ja, milyen jól érzik magukat a poros, fülledt városi légkörtől távol, az ózondús levegőjű, fe­nyőerdők sűrűjében. A kis táborozók tapsa, éljen­zése közepette egyre magasabb­ra száll a tábortűz láng­oszlo­pa, ezernyi szikrát csalva ki a pattogva égő fenyőágakból. A tábortűz körül pionirindulókat, forradalmi dalokat énekelnek, majd román és magyar nyel­ven elhangzó dalok, szavalatok, különböző népi táncok teszik hangulatossá, változatossá a tábortűzi műsort. A kellemes, derűs perceket szerző népmese sem hiányoz­­­hatik innen: Miklóska a III- osztályos kis mesemondó olyan szépen beszél a hős Vas Laci tetteiről, hogy a hallgatók kép­zeletében megelevenednek a mesealakok. Vendégek is fel­lépnek a tábortűz műsora ke­retében. Az egyik erdőm­nkás legény, saját faragta furulyá­ján eljátszó a „juhász domnát‘‘. Balázs Jóska, a kilenc éves ci­­terázó -népi tehetség pedig, aki erdőmunkás apjával jött a tá­­bortűzhöz, gyergyói népdalokat játszik olyan mesterien, hogy a lelkes közönség éljenzése, taps­­vihara kíséri. Lassan elhamvad a tábortűz. A völgy ismét elsötétül. A kis táborozók éjjeli nyugovóra tér­nek. Holnap új örömök várnak rájuk. Sok-sok ilyen tábortűz gyűl ki esténként, drága nép­­köztársaságunk legszebb fürdő- és üdülőhelyein, ahol a tábo­rozó pionírok változatos tábori tevékenységet fejtenek ki. ORBÁN JÁNOS levelező Élénk művelődési tevékenység A marosvásárhelyi Lázár Ödön helyiipari­ vállalat dolgo­­­zói nemcsak jó termelő-, de lelkes kultúrmunkások is. A III. pártkongresszus tiszteleté­re összeállított agitációs bri­gád-műsorok egy részét pél­dául a marosvásárhelyi rádió­stúdió is közvetítette. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Lázár Ödön vállalat színját­szóit szinte az egész tarto­mányban ismerik, az üzemek és városok közötti versenyben második helyen állanak. Jelen­leg szorgalmasan készülnek a Nagybányán tartandó döntő­re, minden szabad idejüket fel­áldozzák, hogy majd ott se valljanak szégyent. Hiba azonban, hogy a kul­­túrbizottság az utóbbi időben nem nyújt megfelelő támoga­tást a színjátszóknak például újabb darabok betanítása te­kintetében. Nagy József mű­vész, aki az Állami Székely Színház részéről patronálja színjátszó csoportunkat, szin­tén elfeledkezett rólunk az utóbbi időben. Sürgősen segí­teni kell a helyzeten, mert ez az egyhelyben topogás a szín­játszók lelkesedésének rovásá­ra mehet. Jól működik a kábelüzem könyvtára is. A könyvhöz való könnyebb hozzájutást úgy szervezték meg, hogy a dolgo­zók a munkahelyen cserélhetik az olvasnivalót. Jelenleg is kö­zel 200 könyv forog közkézen. A sajtóterjesztésért dicséret illeti Bálint Zsuzsát, aki fárad­ságot nem ismerve arra törek­szik, hogy a különböző lapok­ra, folyóiratokra minél több előfizetőt szervezzen. Az utóbbi időben az előfizetők száma az előzőnek háromszorosára sza­porodott, az üzem minden dol­gozója járat valamilyen újsá­got vagy folyóiratot, egyesek többet is. LIGETI IRMA és ANDRÁS MIHÁLY, a levelező őrs tagjai Vaszilij Ardamatszkij. Fordította: VINCZE FERENC Türelmetlenül topogni kezdtem, így adva értésére, hogy félre kell mennem. A katona határozottan tekintgetett jobbra-balra. Bi­zonyára meg akarta kérdezni valakitől, mi a teendő ilyenkor, vagy talán segítséget akart kérni. A közelben azonban senki sem volt. Ekkor egy ugrással mellettem termett, arccal a ládák felé fordított és leáldozta a köteléket a kezemről. — Schnell! — dörmögte. Egy szempillantás alatt megfordultam, mindkét kezemmel megragadtam a géppisz­tolyát és teljes erőmből magam felé rántottam. A katona nekem esett, homlokát belevágta az államba. Abban a pillanatban egészen közel felüvöltött egy sziréna. Természetesen arra gondoltam, hogy a riadót én idéztem elő, de már senki sem tudott volna megállítani. Ki­rántottam a géppisztolyt a katona nyakából és teljes lendülettel fejbevágtam. A csapást olyan fülsiketítő robbanás követte, hogy egy pilla­natra megdermedtem, úgy látszik, a ládák mögött légvédelmi ágyúk sorakoztak, és most tüzet nyitottak. Tüzes, égő vonalak cikáztak a csillagok felé. A katona a földön hevert — még élt, — kezével ernyedten nyúlkált a lá­bam felé. Balra fordultam, s észrevettem a légvédel­mi ágyukat. Vagy húsz lépésnyire lehettek egy mélyedésben. Futni kezdtem a mélyedéstől balra, az erdő felé, újabb és újabb légvédelmi ágyuk nyitottak tüzet, az egyiknek majd neki­mentem. Kikerültem. Nem tudom, mennyi ideig futottam, egyszer csak kiszaladt lában alól a talaj és repültem, — mintha egy falnak rohantam volna neki teljes erőmből. Fájdal­mat nem éreztem, körülnéztem — egy széles és mély csatornába zuhantam, térdig álltam a vízben. Valahogy kimásztam, átgurultam a KEDD, AUGUSZTUS 2. A Marosvásárhelyi Rádió mű­sorából (a 261 és 330 m-es hul­lámhosszon,): 14.30—1­5.00 ma­gyar nyelven: Munkatársaink és tudósítóink jelentik. Köny­­nyűzenekari művek. Mai leve­lesládánkból. 17.00—17.30 ro­mán nyelven: Hírek, üzemről­­üz­emb­e. Táncmuzsika. A ripor­ter jegyzetéből: 17.30—18.00, magyar nyelven: A régeni­ IFET és IRUM vállalat válasza az Augusztus 23 bútorüze­m felhí­vására. Az első infravörös szá­rító szalag a cserépgyártásban. Dalok és hangszerszólók. A Rá­dió ifjúsági félórája. Haladás filmszínház:­­Mexikó énekel (mexikói film) Vörös Lobogó filmszínház: Csodagyerekek (nyugat- német film) Ifjúsági filmszínház: Éjszakai álomképek (francia film) Munkásmozgó: Tamango (szélesvásznú mexikói film) Dózsa György filmszínház: Dr. Danwitz házassága (NDK film) Szakszervezetek Művelődési Háza: Riadó a határon (szov­jet film) Lázár Ödön parkban: Mexikó énekel (mexikói film) ★ A Szakszervezetek Művelődé­si Házában kedden, augusztus 2-án 19 órakor az olvasóterem­ben az üzemi és intézményi könyvtárosok részére megbe­szélést tartunk. A technikai könyv és a műszaki dokumen­táció szerepe a termelésben címmel. Beszél Schnedarek Ist­ván technikus. ★ Kedden, augusztus 2-án, 18 órakor a II. emeleti előadóte­remben a szerelő és építkezési munkálatokat végző dolgozók részére, értekezletet rendezünk. Az előadás címe: Az építkezések szerelési költségeinek csökken­tése. Előadó: Radványi József, az Építkezési Tröszt techniku­sa. Állami Cirkusz (Móricz Zsig­­mond téren felállított sátorban) este 8 órai kezdettel nemzet­közi műsort mutat be. * 1960 Augusztus 2 1934 augusztusában alakult meg Romániában a „Szovjetunió barátai“ társaság.­­ Kedd 1918-ban Japánban megkezdődnek a „rizsfel-­­­kelések“, a japán proletariátus első tömeg-, megmozdulásai a kizsákmányolás ellen. Szerda 1895-ben halt meg Dr. D. Brindza botanikus tudós, a bukaresti botanikus kert megalapí- _ “........ 1 1........"JPL _ ^ 1875-ben halt meg Hans Christian Andersen Csil­irtök dán költő, regényíró és mesemondó. _____ 8 1929-én ezen a napon kezdődött meg a lupé­nyi bányászok hősi sztrájkja. *—---------1895-ben halt meg Friedrich Engels . 1925-ben halt meg Ion Slavici neves roman Péntek­egényíró és novellista. 1844-ben született I. E. Hepin nagy orosz festő. 1940-ben Litvániát felvették a Szovjetunió _________ ^ tagállamai közé. *— 1940-ben Észtországot felvették a Szovjetunió­­ tagállamai közé.­­ 1879-ben halt meg Stefan Micle, neves román bromcai ásványkutató, a Iasi-i Tudományegyetem fi­zika és kémia tanára.­­ 1938-ban halt meg K. Sz. Sztanyiszlavszkij, 9 nagy szovjet rendező, a moszkvai Művész­­ Színház egyik alapítója, a Szovjetunió nép-é­s művésze. Vasárnap is Az RNK tengerészeinek napja.­­ 1941-ben halt meg Rabindranath Tagore,­­ nagy indiai író. 1908-ban született Chivu Stoica, az RNK Mi­®­nisztertanácsának elnöke, az RMP KB Polit-Heife bárójának tagja. „MILLIOMOS PILÓTA“ jel­vénnyel és oklevéllel tüntették ki a napokban Emil Serescu pilótát, egy bel- és külföldi vo­nalakon közlekedő repülőgép parancsnokát, aki eddig 3 mil­lió kilométert repült gépével. Kitüntették Constantin Grivei pilótát és Vasile Manea repülő­gép rádiótávirászt is, akik ez ideig 2 millió kilométer utat tettek meg szolgálati repülőgé­pen. OLCSÓBBAN ÁRUSÍTJÁK a zöldség konzervek több fajtáját az élelmiszer üzletekben. TEMESVÁR RAJON kollek­tív gadaságaiban már hetekkel ezelőtt megkezdték a korai fű­félék és egyes termesztett ta­karmánynövények korai silóziá­­ját. Rajoni viszonylatban eddig 9.064 tonna fű, rozs, lucerna és más takarmánynövény került a tároló medencébe. HAIFON VÁROSÁBAN (Vietna­mi Demokratikus Köztársaság), nemrég kezdte meg működését az újonnan épült, korszerű vízi­erőmű. E vízierőmű berendezé­sét a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság szállította a Vietnami Demokratikus Köztár­saság részére. A város új vízi­­erőművének kapacitása három­szor akkora, mint a régié volt. Egy partizán naplója nyomán 57 csatorna melletti földhányáson és tovább ro­hantam. Az erdő mindössze kétszáz lépésre lehe­tett, de már bokrok között rohantam. Vad ugrásokkal rohantam egyre tovább , míg végre bejutottam a fák közé. Megálltam, lé­legzet után kapkodtam. Csak itt vettem észre, hogy az orromból patakzik a vér. Fejem hátra­tartottam, de mit sem ért: a vér tovább folyt éles fájdalmat éreztem , úgy látszik komolyan megsérült az orrom.­­ Az új és előre nem látott, teljesen váratlan veszély újabb erőt adott a harcra. Bombázóink a repülőteret verték, de egyelőre a bombák nem találtak célba, az erdőre zuhantak, ahol én álltam. A robbanást százszorosan verték vissza a hegyek. Az egyik bomba egészen közel hozzám, csapódott be, egy sudár fenyő a ma­gasba repült, a levegőben megfordult, majd visszazuhant a fákra. Bombázóink második sorozata már jó helyre zuhant: hatalmas lángnyelv csapott fel az égnek — úgy látszik, a benzintartályt ta­lálták el. Tovább futottam. Nehezen haladtam a tűzzől megvilágított erdőben. Szemem előtt összefolytak a fák és árnyékok, néha az árnyé­kot kerültem ki és a fának rohantam. Egyszereseik éreztem, hogy elfogy az erem. Ráadásul még a tűzvész sem világított már és olyan sűrű sötétség vett körül, hogy csak elő­renyújtott kézzel tudtam haladni lépésről­­lépésre. Mintha ólomlábakon mozognék! Mit tegyek ? A repülőtéren már biztosan maguk­hoz tértek és felfedezték szökésemet. Hova rejtőztem el nappalra ? Sokáig gon­dolkoztam. Aztán kiválasztottam egy öreg, nagyon vas­ fenyőt, felmásztam rá és vagy hat méter magasan egy kis fészket építettem magamnak, jól elrejtve a fenyőágak között. A géppisztolyt a vállszíjjal a jobb kezemre hur­koltam. Néhány perc múlva furcsa álomba­­merültem, mintha elvesztettem volna az esz­méletemet, de azért éber voltam, minden apró neszre felriadtam. Egyszeresak valami furcsa, egyre közelgő zajra kaptam fel a fejem — meleg nyári eső ébresztett fel. Amint később kiderült, ez az eső az életemet mentette meg. A fasiszták természetesen üldözésemre Egy partizán naplója nyomán indultak. Még pirkadat előtt az erdőhöz értek, és amikor kivirradt, az egész erdőt kutyacsa­­holás verte fel. Hála neked nyári zivatar, hogy elmostad nyomomat és megzavartad a kutyákat! A fasiszták kétszer mentek el a fa mellett, ahol rejtőzködtem. Amikor leszállt az este, lemásztam a fá­ról. Minden porcikám sajgóit az ágakon való kellemetlen fekvéstől. Rettenetes fáradtságot és éhséget éreztem. Egyenesen Kelet felé indul­tam. Rövidek a nyári éjszakák, ez az éjsza­ka azonban különösen Tömének tűnt előt­tem, uta­m végeláthatatlan, mocsaras lapá­lyon vezetett. A süppedékes, csúszós talajon nehezen jutottam előre, mégis a virradat már jó messzire talált az erdőtől, már csak sötét foltnak látszott. A mocsaras lapály csak nem akart véget érni, elrejtőzni viszont a ritka bokrok között nem lehetett. Beles­­süppedni az ingoványba és ott megvárni még ismét besötétedik — ostobaság lett volna», így hát elhatároztam, hogy normál is foly­tatom az utat. A nap már magasan járt, amikor egy folyó partjára értem. Rám mosolygott a szerencse: a sásban egy könnyű kis ladikra leltem, az ülés alatt pedig egy vízhatlan hátizsákra, benne kőkeményre számít da­rab kenyérre. Bocsásson meg a kenyér eltu­lajdonításáért a ladik gazdája — és ugyan­akkor hálás köszönet érte! A kenyeret meg­áztattam a vízben — egy pillanat alatt el­tüntettem — a ladikot kihúztam a sásból, beleugrottam és ellöktem a parttól. Most pedig merre, lefele, vagy a vízfo­lyással szemben? Ha továbbra is keletre tar­tok, a vízfolyással szemben kell haladnom- Más választásom nem volt. A folyó túlsó partján a távolban épületeket lőttem, arra nem mehettem. A folyó sekély volt. Még jó, hogy ma­gammal hoztam a parton heverő rudat, az­zal toltam a ladikot. Később letörtem az első ülést és így evezőféléhez is jutottam. A la­dik könnyű volt, vízfolyással szemben is elég gyorsan haladtam. (Folytatjuk)

Next