Vörös Zászló, 1960. augusztus (9. évfolyam, 181-204. szám)
1960-08-02 / 181. szám
Laposnyan Esti Homály borítja a 850méter magasságban elterülő, természeti szépségekben bővelkedő laposnyai Torok-völgyet. A patak partján egyszerre magas lángoszlop csap az ég felé.A kis táborozók örömujjongásai közepette, a marosvásárhelyi Pionírok Háza növendékeinek tábortüze gyűl ki. A kétszer hatnapos táborozáson 40—40 pionír vidám éneke, játékos zaja tölti meg a szűk Torok-völgyet. A táborozók barnapirosra fesült arca, vidámsága mutatja, milyen jól érzik magukat a poros, fülledt városi légkörtől távol, az ózondús levegőjű, fenyőerdők sűrűjében. A kis táborozók tapsa, éljenzése közepette egyre magasabbra száll a tábortűz lángoszlopa, ezernyi szikrát csalva ki a pattogva égő fenyőágakból. A tábortűz körül pionirindulókat, forradalmi dalokat énekelnek, majd román és magyar nyelven elhangzó dalok, szavalatok, különböző népi táncok teszik hangulatossá, változatossá a tábortűzi műsort. A kellemes, derűs perceket szerző népmese sem hiányozhatik innen: Miklóska a III- osztályos kis mesemondó olyan szépen beszél a hős Vas Laci tetteiről, hogy a hallgatók képzeletében megelevenednek a mesealakok. Vendégek is fellépnek a tábortűz műsora keretében. Az egyik erdőmnkás legény, saját faragta furulyáján eljátszó a „juhász domnát‘‘. Balázs Jóska, a kilenc éves citerázó -népi tehetség pedig, aki erdőmunkás apjával jött a tábortűzhöz, gyergyói népdalokat játszik olyan mesterien, hogy a lelkes közönség éljenzése, tapsvihara kíséri. Lassan elhamvad a tábortűz. A völgy ismét elsötétül. A kis táborozók éjjeli nyugovóra térnek. Holnap új örömök várnak rájuk. Sok-sok ilyen tábortűz gyűl ki esténként, drága népköztársaságunk legszebb fürdő- és üdülőhelyein, ahol a táborozó pionírok változatos tábori tevékenységet fejtenek ki. ORBÁN JÁNOS levelező Élénk művelődési tevékenység A marosvásárhelyi Lázár Ödön helyiipari vállalat dolgozói nemcsak jó termelő-, de lelkes kultúrmunkások is. A III. pártkongresszus tiszteletére összeállított agitációs brigád-műsorok egy részét például a marosvásárhelyi rádióstúdió is közvetítette. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a Lázár Ödön vállalat színjátszóit szinte az egész tartományban ismerik, az üzemek és városok közötti versenyben második helyen állanak. Jelenleg szorgalmasan készülnek a Nagybányán tartandó döntőre, minden szabad idejüket feláldozzák, hogy majd ott se valljanak szégyent. Hiba azonban, hogy a kultúrbizottság az utóbbi időben nem nyújt megfelelő támogatást a színjátszóknak például újabb darabok betanítása tekintetében. Nagy József művész, aki az Állami Székely Színház részéről patronálja színjátszó csoportunkat, szintén elfeledkezett rólunk az utóbbi időben. Sürgősen segíteni kell a helyzeten, mert ez az egyhelyben topogás a színjátszók lelkesedésének rovására mehet. Jól működik a kábelüzem könyvtára is. A könyvhöz való könnyebb hozzájutást úgy szervezték meg, hogy a dolgozók a munkahelyen cserélhetik az olvasnivalót. Jelenleg is közel 200 könyv forog közkézen. A sajtóterjesztésért dicséret illeti Bálint Zsuzsát, aki fáradságot nem ismerve arra törekszik, hogy a különböző lapokra, folyóiratokra minél több előfizetőt szervezzen. Az utóbbi időben az előfizetők száma az előzőnek háromszorosára szaporodott, az üzem minden dolgozója járat valamilyen újságot vagy folyóiratot, egyesek többet is. LIGETI IRMA és ANDRÁS MIHÁLY, a levelező őrs tagjai Vaszilij Ardamatszkij. Fordította: VINCZE FERENC Türelmetlenül topogni kezdtem, így adva értésére, hogy félre kell mennem. A katona határozottan tekintgetett jobbra-balra. Bizonyára meg akarta kérdezni valakitől, mi a teendő ilyenkor, vagy talán segítséget akart kérni. A közelben azonban senki sem volt. Ekkor egy ugrással mellettem termett, arccal a ládák felé fordított és leáldozta a köteléket a kezemről. — Schnell! — dörmögte. Egy szempillantás alatt megfordultam, mindkét kezemmel megragadtam a géppisztolyát és teljes erőmből magam felé rántottam. A katona nekem esett, homlokát belevágta az államba. Abban a pillanatban egészen közel felüvöltött egy sziréna. Természetesen arra gondoltam, hogy a riadót én idéztem elő, de már senki sem tudott volna megállítani. Kirántottam a géppisztolyt a katona nyakából és teljes lendülettel fejbevágtam. A csapást olyan fülsiketítő robbanás követte, hogy egy pillanatra megdermedtem, úgy látszik, a ládák mögött légvédelmi ágyúk sorakoztak, és most tüzet nyitottak. Tüzes, égő vonalak cikáztak a csillagok felé. A katona a földön hevert — még élt, — kezével ernyedten nyúlkált a lábam felé. Balra fordultam, s észrevettem a légvédelmi ágyukat. Vagy húsz lépésnyire lehettek egy mélyedésben. Futni kezdtem a mélyedéstől balra, az erdő felé, újabb és újabb légvédelmi ágyuk nyitottak tüzet, az egyiknek majd nekimentem. Kikerültem. Nem tudom, mennyi ideig futottam, egyszer csak kiszaladt lában alól a talaj és repültem, — mintha egy falnak rohantam volna neki teljes erőmből. Fájdalmat nem éreztem, körülnéztem — egy széles és mély csatornába zuhantam, térdig álltam a vízben. Valahogy kimásztam, átgurultam a KEDD, AUGUSZTUS 2. A Marosvásárhelyi Rádió műsorából (a 261 és 330 m-es hullámhosszon,): 14.30—15.00 magyar nyelven: Munkatársaink és tudósítóink jelentik. Könynyűzenekari művek. Mai levelesládánkból. 17.00—17.30 román nyelven: Hírek, üzemrőlüzembe. Táncmuzsika. A riporter jegyzetéből: 17.30—18.00, magyar nyelven: A régeni IFET és IRUM vállalat válasza az Augusztus 23 bútorüzem felhívására. Az első infravörös szárító szalag a cserépgyártásban. Dalok és hangszerszólók. A Rádió ifjúsági félórája. Haladás filmszínház:Mexikó énekel (mexikói film) Vörös Lobogó filmszínház: Csodagyerekek (nyugat- német film) Ifjúsági filmszínház: Éjszakai álomképek (francia film) Munkásmozgó: Tamango (szélesvásznú mexikói film) Dózsa György filmszínház: Dr. Danwitz házassága (NDK film) Szakszervezetek Művelődési Háza: Riadó a határon (szovjet film) Lázár Ödön parkban: Mexikó énekel (mexikói film) ★ A Szakszervezetek Művelődési Házában kedden, augusztus 2-án 19 órakor az olvasóteremben az üzemi és intézményi könyvtárosok részére megbeszélést tartunk. A technikai könyv és a műszaki dokumentáció szerepe a termelésben címmel. Beszél Schnedarek István technikus. ★ Kedden, augusztus 2-án, 18 órakor a II. emeleti előadóteremben a szerelő és építkezési munkálatokat végző dolgozók részére, értekezletet rendezünk. Az előadás címe: Az építkezések szerelési költségeinek csökkentése. Előadó: Radványi József, az Építkezési Tröszt technikusa. Állami Cirkusz (Móricz Zsigmond téren felállított sátorban) este 8 órai kezdettel nemzetközi műsort mutat be. * 1960 Augusztus 2 1934 augusztusában alakult meg Romániában a „Szovjetunió barátai“ társaság. Kedd 1918-ban Japánban megkezdődnek a „rizsfel-kelések“, a japán proletariátus első tömeg-, megmozdulásai a kizsákmányolás ellen. Szerda 1895-ben halt meg Dr. D. Brindza botanikus tudós, a bukaresti botanikus kert megalapí- _ “........ 1 1........"JPL _ ^ 1875-ben halt meg Hans Christian Andersen Csilirtök dán költő, regényíró és mesemondó. _____ 8 1929-én ezen a napon kezdődött meg a lupényi bányászok hősi sztrájkja. *—---------1895-ben halt meg Friedrich Engels . 1925-ben halt meg Ion Slavici neves roman Péntekegényíró és novellista. 1844-ben született I. E. Hepin nagy orosz festő. 1940-ben Litvániát felvették a Szovjetunió _________ ^ tagállamai közé. *— 1940-ben Észtországot felvették a Szovjetunió tagállamai közé. 1879-ben halt meg Stefan Micle, neves román bromcai ásványkutató, a Iasi-i Tudományegyetem fizika és kémia tanára. 1938-ban halt meg K. Sz. Sztanyiszlavszkij, 9 nagy szovjet rendező, a moszkvai Művész Színház egyik alapítója, a Szovjetunió nép-és művésze. Vasárnap is Az RNK tengerészeinek napja. 1941-ben halt meg Rabindranath Tagore, nagy indiai író. 1908-ban született Chivu Stoica, az RNK Mi®nisztertanácsának elnöke, az RMP KB Polit-Heife bárójának tagja. „MILLIOMOS PILÓTA“ jelvénnyel és oklevéllel tüntették ki a napokban Emil Serescu pilótát, egy bel- és külföldi vonalakon közlekedő repülőgép parancsnokát, aki eddig 3 millió kilométert repült gépével. Kitüntették Constantin Grivei pilótát és Vasile Manea repülőgép rádiótávirászt is, akik ez ideig 2 millió kilométer utat tettek meg szolgálati repülőgépen. OLCSÓBBAN ÁRUSÍTJÁK a zöldség konzervek több fajtáját az élelmiszer üzletekben. TEMESVÁR RAJON kollektív gadaságaiban már hetekkel ezelőtt megkezdték a korai fűfélék és egyes termesztett takarmánynövények korai silóziáját. Rajoni viszonylatban eddig 9.064 tonna fű, rozs, lucerna és más takarmánynövény került a tároló medencébe. HAIFON VÁROSÁBAN (Vietnami Demokratikus Köztársaság), nemrég kezdte meg működését az újonnan épült, korszerű vízierőmű. E vízierőmű berendezését a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság szállította a Vietnami Demokratikus Köztársaság részére. A város új vízierőművének kapacitása háromszor akkora, mint a régié volt. Egy partizán naplója nyomán 57 csatorna melletti földhányáson és tovább rohantam. Az erdő mindössze kétszáz lépésre lehetett, de már bokrok között rohantam. Vad ugrásokkal rohantam egyre tovább , míg végre bejutottam a fák közé. Megálltam, lélegzet után kapkodtam. Csak itt vettem észre, hogy az orromból patakzik a vér. Fejem hátratartottam, de mit sem ért: a vér tovább folyt éles fájdalmat éreztem , úgy látszik komolyan megsérült az orrom. Az új és előre nem látott, teljesen váratlan veszély újabb erőt adott a harcra. Bombázóink a repülőteret verték, de egyelőre a bombák nem találtak célba, az erdőre zuhantak, ahol én álltam. A robbanást százszorosan verték vissza a hegyek. Az egyik bomba egészen közel hozzám, csapódott be, egy sudár fenyő a magasba repült, a levegőben megfordult, majd visszazuhant a fákra. Bombázóink második sorozata már jó helyre zuhant: hatalmas lángnyelv csapott fel az égnek — úgy látszik, a benzintartályt találták el. Tovább futottam. Nehezen haladtam a tűzzől megvilágított erdőben. Szemem előtt összefolytak a fák és árnyékok, néha az árnyékot kerültem ki és a fának rohantam. Egyszereseik éreztem, hogy elfogy az erem. Ráadásul még a tűzvész sem világított már és olyan sűrű sötétség vett körül, hogy csak előrenyújtott kézzel tudtam haladni lépésrőllépésre. Mintha ólomlábakon mozognék! Mit tegyek ? A repülőtéren már biztosan magukhoz tértek és felfedezték szökésemet. Hova rejtőztem el nappalra ? Sokáig gondolkoztam. Aztán kiválasztottam egy öreg, nagyon vas fenyőt, felmásztam rá és vagy hat méter magasan egy kis fészket építettem magamnak, jól elrejtve a fenyőágak között. A géppisztolyt a vállszíjjal a jobb kezemre hurkoltam. Néhány perc múlva furcsa álombamerültem, mintha elvesztettem volna az eszméletemet, de azért éber voltam, minden apró neszre felriadtam. Egyszeresak valami furcsa, egyre közelgő zajra kaptam fel a fejem — meleg nyári eső ébresztett fel. Amint később kiderült, ez az eső az életemet mentette meg. A fasiszták természetesen üldözésemre Egy partizán naplója nyomán indultak. Még pirkadat előtt az erdőhöz értek, és amikor kivirradt, az egész erdőt kutyacsaholás verte fel. Hála neked nyári zivatar, hogy elmostad nyomomat és megzavartad a kutyákat! A fasiszták kétszer mentek el a fa mellett, ahol rejtőzködtem. Amikor leszállt az este, lemásztam a fáról. Minden porcikám sajgóit az ágakon való kellemetlen fekvéstől. Rettenetes fáradtságot és éhséget éreztem. Egyenesen Kelet felé indultam. Rövidek a nyári éjszakák, ez az éjszaka azonban különösen Tömének tűnt előttem, utam végeláthatatlan, mocsaras lapályon vezetett. A süppedékes, csúszós talajon nehezen jutottam előre, mégis a virradat már jó messzire talált az erdőtől, már csak sötét foltnak látszott. A mocsaras lapály csak nem akart véget érni, elrejtőzni viszont a ritka bokrok között nem lehetett. Belessüppedni az ingoványba és ott megvárni még ismét besötétedik — ostobaság lett volna», így hát elhatároztam, hogy normál is folytatom az utat. A nap már magasan járt, amikor egy folyó partjára értem. Rám mosolygott a szerencse: a sásban egy könnyű kis ladikra leltem, az ülés alatt pedig egy vízhatlan hátizsákra, benne kőkeményre számít darab kenyérre. Bocsásson meg a kenyér eltulajdonításáért a ladik gazdája — és ugyanakkor hálás köszönet érte! A kenyeret megáztattam a vízben — egy pillanat alatt eltüntettem — a ladikot kihúztam a sásból, beleugrottam és ellöktem a parttól. Most pedig merre, lefele, vagy a vízfolyással szemben? Ha továbbra is keletre tartok, a vízfolyással szemben kell haladnom- Más választásom nem volt. A folyó túlsó partján a távolban épületeket lőttem, arra nem mehettem. A folyó sekély volt. Még jó, hogy magammal hoztam a parton heverő rudat, azzal toltam a ladikot. Később letörtem az első ülést és így evezőféléhez is jutottam. A ladik könnyű volt, vízfolyással szemben is elég gyorsan haladtam. (Folytatjuk)