Vörös Zászló, 1960. szeptember (9. évfolyam, 205-231. szám)

1960-09-31 / 205. szám

SZERDA, AUGUS­TIJS 31. !a Marosvásárhelyi Rádió mű­sorából (a 261 és 330 m-es hul­lámhosszon). 14.30—16.00: ma­gyar nyelven: Híre­k. Balettze­ne. Filmismerte­tő. 17.00—1730: román nyelven: Hírek Riport­műsor. Levelesládánkból. Aján­­dékmuzsírea önkéntes levele­­z filmjének. 17.30—18.30: Műked­velők a mikrofon előtt. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 1. (Reggel). 5.00—6.30: román nyelven: Megkezdődött a siló­kukorica besilózása. Népi tán­cok. Hírek a mezőgazdaságból. Időjárásjelentés. 5.30—6.00: ma­gyar nyelven: Állattenyészté­sünk fejlesztéséért. Műkedvelő együttesek műsorából. A csík­­szentdamokrosi fogyasztási szö­vetkezet munkájáról. Időjárás­­teltentés. ki Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat versenyvizsga alapján azonnal alkalmaz egy vegyészmérnököt FELTÉTELEK: Egyetemi végzettség és az élelmiszeriparban való jártasság. Bővebb felvilágosítást ad az L C. R. A. Igazgatóság (Személyzeti Osz­­tálya) Marosvásárhely, Bartók Béla u. 1 sz. Telefon 32—62. Az erdőszentgyörgyi Kisipari Termelőszövetkezet Aldrási cipőjavítási részlegei Erdőszentgyörgyön, Gyulakután, Makfalván és Kibéden mindenféle cipő festését felelősség mellett végzik. Gyors és pontos kiszolgálás. Mindenfajta jólérett s­zíj­át korlátlan mennyiségben vásárol a „MAROS“ konzervgyár meggyesfalvi telepe Átvétel: hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt. A marosvásárhelyi A€E R ACOOP Pavlov u. 3 sz. Telefon 36-13, 41-54 ELAD a szocialista szektorhoz tartozó állami vállalatoknak és intézményeknek — 2 darab 8 lóerős, új Diesel motort, — 100 kilogramm talpszíjat, 100/12, 120/14 méretben, — 300—500 literes tölgyfa hordókat, — 120—200 literes bükkfa hor­dókat, — különböző méretű ólomcsöveket, — rézgálicát (kékkövet), — zselatint, — tűzoltófecskendő csöveket, — olajmérőt. A Szakszervezetek Művelődési Házában augusztus 31-én, 17 órakor, a II. emeleti előadóte­remben pionírok és iskolások részére: HOGYAN KÉSZÜL­JÜNK AZ ÚJ TANÉV MEGKEZ­DÉSÉRE. Beszél: Arczfalvi Ro­zália tanítónő. Az előadás után filmet vetítenek. Hirdetmény A Csíkszeredai Helyi Vegyeskereskedelmi Vállalat alkalmaz­­otta ismerettel rendelkező Zongoristát és Jazz-dobost. Érdeklődők forduljanak levéllel szept. 1-ig a vállalat központjához. Cím: O. C. L. Comertul Mixt Str. Dózsa Nr. 6. Miercurea-Giuc. IGAZGATÓSÁG Két kérdés . . . Régi vágya teljesült Marosvásárhely lakosainak azzal, hogy a város különböző részein nyilvános telefont szereztek fel. Igen ám, de az örömbe üröm is vegyült. Egyes telefo­nok felmondták a szolgálatot s még máig sem működnek jól, így például a Kemény Zsigmondi és a Orivita Rosie utca sarkán, a női fodrászüzletben felszerelt nyilvános telefon leg­többször csak a harmadik vagy negyedik 25 banisra haj­landó működésbe lépni, de gyakran teljesen csődöt mond. Mondanunk sem kell hogy drágasága mellett hosszadal­mas az ilyen telefonbeszélgetés. Miért nem ellenőrzik gyakrabban a nyilvános telefon­készülékek működését, hogy idejében kijavíthassák azokat? De még valamivel adós a posta. Megfeledkezett telefon­­könyvet mellékelni a nyilvános telefonokhoz. Hiszen senki sem képes az összes telefonszámokat a fejében tartani, s telefonkönyvet sem hordozhat magával, így kénytelen fel­hívni először a tájékoztatót, majd újabb 25 banissal azt a számot, amelyikkel tulajdonképpen beszélni óhajt. Vajon nem lenne helyes minden nyilvános telefon mel­lé egy telefonkönyvet is elhelyezni? (vág) FOCSANIBAN jelentős város­­sáépítési munkálatok folynak Megkezdték a fénycsövek fel­szerelését az utcai közvilágítás céljából. AZ ELMÚLT NAPOKBAN Nyá­rádszeredában újabb iskolaszö­vetkezet alakult a „Maxim Gor­kij“ 11 osztályos iskola mellett. (Miklós Katalin levelező.) AZ I. V. SZTÁLIN Vegyipari Kombinát Victoria városban új metanol gyárral bővült. Az új gyárat hazai mérnökök tervez­ték és szerelték fel. DAVID OJSZTRAH és PAUL ROBESON is fellép az idei ber­lini Ünnepi hetek során, amit október első felében rendeznek meg. FEKETE TENGERI és Föld­közi tengeri útjára indul csü­törtökön a Transylvania moto­­roshajó, 285 bolgár, román, ma­gyar, német és lengyel turistá­val a fedélzetén. A turisták Vár­nát, Odesszát, Szuhumit, Isz­tambult, Pireuszt, Alexandriát, Port-Saidot, Beirutot és Rodos­­s szigetét látogatják me­g. A Csíkszeredai Szülészeti Nőgyógyászati Technikai iskola tudomására hozza az érdekelteknek, hogy az 1960-61-es tanévre a jelentkezések megkezdődtek Jelentkezhetnek 30 éven aluli, érettségizett nők. A növendékek már az első évben ösztöndíjat kapnak. További felvilágosítást az iskola vezetősége ad. (Csíkszereda, Egyesített Kórház Nőgyógyászati osztály) Vaszilij Ardamalszkij. Fordította: VINCZE FERENC Mit gondol, mi történt ? A németek mindjárt ráakadtak az általunk kitaposott ösvényre és egyenesen az orrunk elé jöttek. Hosszú sorban állottak és vártak a sorukra. Még most is nevetek, ha arra a látványra gon­dolok. Mi természetesen megvártuk, míg egyre kevesebben sorakoztak az ösvényen, amíg a sor gyér ülni kezdett, öten, aztán már csak hár­man futottak le a bokrokhoz. Nézzük az órát: tíz perc múlva indul a szerelvény. Egyszer csak egy fürge népiét fut oda, géppisztolyai fel­akasztja a bokorra, köpenye szárnyát a fejére dobja ... Vlagyimir vadmacskaként vetette rá magát. A fürge német meg se mukkant. Lekaptam a bokorról a géppisztolyt és Vlagyi­mirral együtt futni kezdtünk, hogy minél tá­volabb kerüljünk az állomástól. Éppen akkor engedték tovább a szerelvényt. Átfutottunk a számaira és visszamentünk az állomásra. A géppisztolyt elvittük August­janhoz és elrejtettük a szénapadláson Ekkor Vlagyimir­ral megbeszéltük mit csinálunk ezután. Azt m­ondta, kellene szereznünk valahonnan egy aknát vagy legalább egy kilogramm robbanó­anyagot. Hirtelen eszembe jutott, hogy a múltkori­ban az állomástól mintegy két kilométerre, ott, ahol régebben az országhatár húzódott, a me­zőn egy táblát láttam : Figyelem, aknamező. Elmondtam Vlagyimirnak. Felkiáltott: meg­van a robbanó­anyag ! Mit gondol, ki sietett a segítségünkre ? August van éhes kocája. Nem volt mivel etes­se, az aknamező mellett viszont egy keskeny burgonyatábla húzódott, ősszel senki sem szedte ki a termést a földből, az emberek fél­tek az aknáktól. Felajánlottuk Augustnak, hogy hozzunk onnan burgonyát a kocának. Egyik nap egész három burgonyát ástunk ki, köz-116 Egy partizán naplója nyomán ben három aknát is felszedtünk, amolyan tepsi alakúak voltak, tudja, amilyenekben a házi­asszonyok a pirogot sütik. Az első aknával kudarcot vallottunk. Más­különben a későbbiek folyamán ez az akna amolyan emlékeztető fele is lett számunkra. Minden hozzáértés nélkül helyeztük el a sín alá vagy tíz kilométerre az állomástól — de nem robbant fel. Amikor később a szovjet csa­patok odaérkeztek, kétszer huszonnégy órát álltam őrségben emellett az akna mellett, hogy figyelmeztessem a mieinket a veszélyre. A né­metek alatt nem robbant fel ez a bolond akna, most pedig gondol egyet és még felrobban! Felszedni féltem, így aztán addig álltam mel­lette, míg át nem adtam a szovjet árkászok­­nak, amiért köszönetet is mondtak. A második aknánk kiválóan dolgozott. A műútra telepítettük egyik éjszaka. Reggel egy tisztekkel zsúfolt autóbuszt röpített a levegő­be. Heten azonnal elpusztultak. A harmadik aknával a víztartályt robbantották fel az állo­máson, óriási fejvesztettség lett úrrá a némete­ken. Másnap ötven Gestapo pribék érkezett. Az a hír járta a környéken, hogy nálunk is megjelentek a partizánok. Vlagyimirrel eleinte nevettünk ezeken a híreken, de aztán elment a kedvünk a nevetéstől. A Gestapo legények az állomáson letartóztattak öt embert, nemsokára ki is végezték őket. Letartóztatások történtek a városban és a környező tanyákon is. Egyre veszélyesebbé vált továbbra is ott­maradni. Ekkor azt javasoltam Vlagyimirnek, hogy egy időre menjünk át Lengyelországba. Nem messze a litván határtól élt a nővérem. Egy falusi tanítóhoz ment férjhez. Vlagyimir beleegyezett, így aztán egy szép napon alko­nyat után útnak indultunk. Tizenegy napig tartott az út. Csak éjszaka mentünk, egyszer sem találkoztunk németekkel. Amikor elértük nővérem faluját, egy fél napot a ház megfi­gyelésével töltöttünk el. Semmi gyanúsat nem, észleltünk. A nővérem az udvaron jött-ment, dolgozott, férje ellovagolt valahova. Először egyedül mentem be hozzá. Hedvig — így hívták a nővéremet, — na­gyon megörvendett, amikor meglátott, úgy tudta, már régen meghaltam. Röviden elmond­ Egy partizán naplója nyomán 1rr­tam, neki, amit szükségesnek tartottam, azt is, hogy nem vagyok egyedül, velem van egy ba­rátom és hogy egy ideig itt szeretnénk meghú­zódni a faluban. Hedvig gondolkozott, gondol­kozott, attól félt, hogy Adam Kricsevszkij, a férje, nem fog ebbe beleegyezni. Az ő szavait ismétlem: tudod, a férjem még az árnyékától is retteg. — Az ördög vigye el! — káromkodtam el magam. — No de nem baj, hiszen közeledik a tavasz. Vajon a helyi gazdáknak színcs szük­ségük munkásra ? De még mennyire, hogy szükségük volt cselédre! Kseszinszkij pán mindkettőnket fel­fogadott. Sőt, ő maga intézte el Vlagyimir ügyét, akinek nem volt semmiféle személyi irata, így lett Vlagyimirból Voldemar Szta­i­kovszkij. Az udvarház mellett, egy melléképü­letben kaptunk szállást. Kseszinszkij párnak égetően szüksége volt munkáskézre, így aztán nem mondhat­juk, hogy üdültünk nála. Télen is tudott munkát adni a cselédeinek / Pirkadattól,késő estig dolgoztunk, és ahhoz is értett, hogy ellenőrizze a munkásait, így aztán­­ugyan­csak keményen dolgoztunk nap nap­­után. Nem telt el egy hónap, és Vlagyimir ki­robbant : — Én így tovább nem élek ! Az én felada­tom az, hogy harcoljak, nem pedig, hogy len­gyel uraságoknál cselédeskedjem! Mit válaszolhattam neki ? Vasárnaponként eljártunk a szomszéd falvakba, bevásároltuk a szükséges dolgokat a boltokban, elüldögéltünk a kocsmákban. Vlagyimir mindegyre beszélgetésbe elegyedett a helybeliekkel, mindenképpen azt akarta ki­puhatolni, hogy vannak-e partizánok a vidé­ken. Nem hallott azonban semmi biztatót és egyre komorabb lett. Most pedig elmesélem annak a napnak a történetét, amikor Vlagyimir elhagyta a ta­nyát. Ezen a napon egy fasiszta tiszt és három katona érkezett a tanyára, ott maradtak éj­szakára is. _____________(Folytatjuk) Haladás filmszínház: Háború és béke II. rész (olasz-amerikai film) Vörös Lobogó filmszínház: A játékos (francia film). Ifjúsági filmszínház: Maradj velünk (szovjet film). Munkásmozgó: Tavasz (jugo­szláv film). Dózsa György filmszínház: A lá­nyom Bécsben él (osztrák film)., Szakszervezetek Művelődési Háza: Cimborák a nádi szélben (magyar film) ★

Next