Vörös Zászló, 1961. március (13. évfolyam, 50-77. szám)
1961-03-01 / 50. szám
Az utóbbi két év alatt alaposan megváltozott Marosvásárhely képe. A város központja teljesen újjászületett, megszépült. A régi, alacsony házak eltűnőben vannak, helyüket korszerű, emeletes épületek foglalják el. A város központjával egyszerre fejlődött számos új lakónegyed is. Felkerestük a Tartományi Építészeti és Épülettervezési Igazgatóságot, s megkérdeztük Várnai András műépítészt, a városrendészeti osztály főnökét, hogyan haladnak az építkezésekkel, Marosvásárhely rendezésével, s arról is érdeklődtünk, milyen munkálatokat terveznek a közeljövőben. — A városrendészet sokoldalú követelményei — mondotta Várnai András műépítész — alapos előkészületeket igényelnek. A tervek elkészítésekor figyelembe vettük a városfejlesztés mind gazdasági, mind szociálkulturális követelményeit. Marosvásárhely gyors ütemben iparosodik. Ezért nagy körültekintéssel kell meghatároznunk az építkezések helyét és méreteit, hogy azok megfelelő módon illeszkedjenek be a jövő városának kereteibe. Először 1959-ben készült egy városrendészeti terv, amely új irányt szabott Marosvásárhely fejlődésé■ nek. Ettől kezdve az építkezés ütelme meggyorsult. Míg 1956 és 1959 között nagyobb építkezésünk csak a Dózsa György utcai volt, ahol közel 340 lakást emeltünk, 1959-től szinte az egész város egy nagy építőtelep. Különösen meggyorsult a lakás- s építés 1959 és 1960-ban, amikor is több mint 770 lakást építettünk és adtunk át a lakosságnak. Csak a város központjában körülbelül 300 új lakásba költöztek be. A Szabadság úton közel 200 család lakik új, korszerű tömbházakban. Az egyetem környéke is rohamos fejlődésnek indult. Itt is már 70-nél több lakást adtak át. A November 7 utcában közel 250 új lakást építettünk ebben az időszakban. Teljesen új városnegyed épül rövidesen ebben a körzetben. Ez azonban még csak a kezdet. 1961 és 1965 között körülbelül 6.000 lakás épül Marosvásárhelyen. Terveik szerint ennek a tekintélyes számú lakásnak a felépítése a város három jól meghatározott körzetében történik. Az egyik ilyen körzet a Bartók Béla utca és a Lázár Ödön park közötti terület. A másik a Dózsa György utcában és a Szovjet Hősök terén lesz, míg a harmadik a nagyállomás és környékén. Kiépítjük a város főútvonalát is. — A lakásépítkezés is szorosan összekapcsolódik az egyre fejlődő társadalmi és kulturális igényeket kielégítő építkezésekkel — mondta a továbbiakban Várnai elvtárs. Különösen azokban a lakónegyedekben, ahol nagyméretű lakásépítkezés folyik, új iskolákat, üzlethelyiségeket, bölcsődéket és napközi otthonokat, valamint mozikat építettünk és építünk. Megemlítjük a November 7 és a Vida Árpád utcákban épült 7 osztályos iskolákat és a főtéren épült szélesvásznú filmszínházat. Az elkövetkező évek társadalmikulturális létesítményei közül említjük meg a Bartók Béla utca és a Lázár Ödön park közé tervezett színházat, amely körülbelül 600 férőhelyes lesz, valamint az egyetemnél tervbe vett 450 ágyas kórház-poliklinikát. Egy új középiskola épül a marosvásárhelyi tanuló ifjúság számára. A Somos-tetőn pihenő és kultúrpark létesül. A gyermekek részére vasút és állatkert. Szintén itt kap helyet a falumúzeum is. A vár átalakításával egy újabb parkkal bővül a város zöldövezete, míg a Kossuth Lajos utca és a Mezőgazdasági Középiskola közötti területen egy sportpark épül. Eddigi eredményeink, valamint az előttünk álló távlatok igazolják pártunknak a dolgozókról való messzemenő gondoskodását.. ARGANCSIK G. ISTVÁN Marosvásárhely egyetemi város. Közel kilencszáz ifjú látogatja a három főiskolát. Felkerestünk közzülük néhányat s elbeszélgettünk velük életükről, a tanulásról. Az orvosi és gyógyszerészeti főiskolások otthona újra zajos Véget ért a téli szünidő. A kora délutáni órákban a hallgatók csoportjai indulnak gyakorlati órákra, mások most térnek haza. Az otthon szépen berendezett előcsarnokában beszélgetek Csontos József II. éves és Nagy Enikő I. éves orvostanhallgatókkal. Bár nem évfolyamtársak, vágyaik ugyanazok , jó orvosok szeretnének lenni. Már előzőleg megtudtuk a két egyetemistáról, hogy a legjobb tanulók között a helyük. A társadalmi munkában is élenjárnak. Példás viselkedésükkel kivívták tanáraik elismerését, társaik szeretetét. De kik ezek az ifjak? Egyszerű munkás, földműves emberek vagy értelmiségi dolgozók gyermekei, mint valamennyi egyetemista ebben a városban, az egész országban Csontos József szülei is munkások. A lupéni textilgyárban dolgoznak, ő maga is ott lett esztergályos. De úgy érezte, megvalósíthatja, meg kell valósítania gyermekkori álmát.. Évek óta különös érdeklődéssel figyelte az orvostudomány fejlődését hazánkban, sőt a határokon túl is. Orvos akart lenni. Fontos József II. éves orvostanhallgató akárcsak több száz társa ösztöndíjas. Az állam taníttatja. S ő nem feledkezik meg arról, hogy ez mire kötelezi. Az elsőéves Nagy Enikő kedves fiatal lány, az új otthhon egyik barátságos szobájának lakója. Nagyon szeret tanulni. Ehhez minden feltétel megvan. Kényelmesen berendezed otthon, világos tanulószobák könyvtár és liboratóriumok állnak rendelkezésére. S ezeket mind igénybe veszi, mert jó gyermekorvos akar lenni. Számtalan lehetőség nyílik arra is, hogy a többi évfolyamtársaikkal együtt szabadidejüket kellemesen énvesznosan töltsék el, zenekedvelők rendszeresen hallgathatják a hangversenyeket, mások lelkes látogatói a színháznak és filmszínházaknak. A sportolók ilyenkor télen az egyetem fedettuszodájába mennek a legszívesebben. A nehéz vizsgaszessziók után szép társaskirándulások, ország körüli utazások, diáktáborok várnak az eketemistákra. E messzemenő gondoskodás a tanuló ifjúság szeretetét, háláját vívta ki pártunk és népi demokratikus rendszerünk Iránt. Nos IREN .............—————————— —* ..................... A j©v© t©irv©iir< OS V Egyetemisták közütt . A Szakszervezetek Művelődési Házának szakmai és művészi körei nagy látogatottságnak örvendenek. A több, mint 11.700 kötettel rendelkező szakszervezeti könyvtár olvasóinak száma is egyre növekszik. Csak január hónapban közel 500-zal nőtt számuk. A felvétel a könyvtár olvasótermében készült VÖRÖS ZÁSZLÓ — Nem győzök ma elég munkát adni neked. Mi történt, mi hajt úgy?_ — kérdezte meglepetten a Bernáth Andor cukorgyár lakatos műhelyének mestere Somogyi Sándortól az egyik napon. — Most az egyszer szeretném, ha minél gyorsabban telne az idő. Ennyi az egész. Jelentős esemény ez a nap az én családom életében. Még talán soha se siettem ilyen nagyon haza. — Most jut eszembe: ti ma új lakásba költöztök. Aztán remélem, meghívsz bennünket is a lakásavatásra?! A műszak végén Somogyi Sándor szapora léptekkel hagyta el a műhelyt. Alig várta, hogy családjával is megoszthassa a nagy ürömöt: új, két szoba konyhás, fürdőszobás lakás vár rájuk a Nicolae Balcescu utca 54 szám alatt. Nem is gondolta volna, hogy a vállalathoz ilyen közel és ilyen szép, kényelmes lakást kap. Mennyi boldog izgalommal járt a költözködés! Segítettek a munkatársak is, a vállalat is, hogy minél hamarabb beköltözzenek az új lakásba. Milyen örömmel rendezgették a bútorokat! Tervezgettek, vitatkoztak, hogy mit hova tegyenek. Ez még a tavaly történt. Azóta már nemcsak,hogy megszokta a Somogyi család az új kényelmes lakást, de már el se tudná képzelni életét a régi kicsi szobácskában. Ez már a múlté. Azóta a Nicolae Balcescu utca „D“ blokkjainak 39-es számú lakását szépen berendezték. ízléses bútorok, rádió, a gyermekeknek tanuló asztal, teszi otthonossá a lakást — Sanyika letörölted a lábadat? Megmondtam, hogy cipővel ne menjetek be a szobánál Tessék lehúzni a sáros cipőt és felvenni a házi papucsot! A gondos anya minden alkalmat felhasznál arra, hogy a rend és a tisztaság szeretetére nevelje gyermekeit. A szépet és a jót meg is kell becsülnioktatja Sanyikat és Jolikát. A gyermekek közül kettő már az új lakónegyedben épült iskolába jár. A nagyobbik lány szabászat és varró tanfolyamra iratkozott be. Somogyi Sándor a Bernáth Andor cukorgyár lakatos műhelyének egyik legjobb szakembere. Szakszervezeti csoportfelelősnek is azért választották meg. De nem is hanyagolná el soha a társadalmi feladatát. A termelésben is az élen jár. A sok közül egyike ő azoknak a dolgozóknak, akik ez ebben a negyedben épült több mint 340 lakrészben új, boldogabb életet kezdtek. Türelmetlenül várják a közelgő választásokat. Bizalommal szavaznak majd a Népi Demokrácia frontjának jelöltjeire, mert tudják, hogy ezzel egy még szebb holnap eljöveteléhez adják beleegyezésüket. VERGYÓS GUSZTÁV Új lakásba költözött a Somogyi család . Pártunk és kormányunk messzemenő gondoskodása révén országszerte nagy lendületet vett a lakásépítés. Marosvásárhelyen is 1959 és 1960-ban több mint 770 lakrészt adtak át a használatnak. Képünkön a Bolyai Farkas utcában épült új háztömbök egy része látható. Egy mondatban a tanügyi megvalósításokról : A marosvásárhelyi három főiskolán mintegy 870 hiú, az elemi és középiskolák növendékeivel együtt pedig összesen 17.000 diák tanul a városban. Az elmúlt évek folyamán 2 új hétosztályos iskola épült és korszerűsítették a Bolyai Farkas Középiskolát, mely egymagában 5 millió 200.000 lejbe került. © Az 1960—61-es tanévben 247.000 lej értékben 55.000 ingyenes tankönyvet kaptak az I.—VII. osztályos iskolák tanulói. ¤ A tanulók számának növekedésével párhuzamosan emelkedett a tanerők száma is. 1948-ban 260 tanító és tanár foglalkozott a gyermekekkel, 1961-ben már 750 tanerő dolgozik Marosvásárhely iskoláiban. © Évente a középiskolákban közel 300 tanuló érettségizik s ebből 200-an néptanácsi ösztöndíjjal folytatják tanulmányaikat hazánk főiskoláin. ¤ A marosvásárhelyi Fémipari Iskola az idén több mint 210 szakmunkást képez ki, fennállása óta közel 1 800 villanyszerelő, géplakatos, autószerelő, karbantartó lakatos, víz- és gázszerelő, bádogos és hűtőipari munkással látta el városunk, tartományunk gyárait és üzemeit. A marosvásárhelyi Népművészeti Iskolát 430 dolgozó látogatja. “ Jönnek a munkások... Még alig pirkad a hajnal, s már javában ébred ez a város. Ők az elsők, akik megtöltik az utcát, őket köszöntik először minden reggel az új épületek: „Jó reggelt, munkások!“ Jönnek, frissen, jókedvűen. A kőzetben lakók csak úgy gyalogosan, mások autóbuszon, sebesen tovarobogó motorkerékpárokon, vagy hangtalanul suhanó kerékpárokkal. Fiatalok és idősebbek, vidáman, gondtalanul nevetgélek s olyanok, akik már az úton komoly beszélgetésbe merülnek. Lehet reggel, amikor a gyárak irányába ezonlik ez a békehadsereg, vagy délután, amikor a jólvégzett napi munka megnyugtató érzésével otthonuk felé tartanak, a város szemlátomást felélénkül, felfrissül, megtelik velük. Jönnek a munkások. Ez az egyik legszebb s egyben legjellemzőbb színfoltja ma Marosvásárhelynek. Ha meg akarunk ismerkedni az iparosodó várossal, csak nyomukba kell szegődnünk. Náluk jobb idegenvezetőt keresve sem találnánk, hiszen a gyárakban s üzemekben ők maguk írják Marosvásárhely iparosodásának, fejlődésénak történetét... E történet első s legvaskosabb fejezete az „Augusztus 23“ bútorgyárról íródott. Hazánk egyik legnagyobb bútorgyára ez ma is, a város büszkesége. 1948-ban, a népi hatalom elsőszülöttei között kezdték építeni. 1950-ben már 859 munkás dolgozott itt és mintegy 21 ezer garnitúra bútor hagyta el a gyárat. S ahogy teltek az évek, fejlődés egy pillanatig sem szünetelt. Megkapó látvány ez a korszerű gyáróriás. A hozzátartozó faraktár egymaga annyi helyet foglal el, mint egy kisebb falu. A magas deszkarakások, mint megannyi halványsárgára meg téglavörösre festett ház sorakoznak a betonutak mentén. Különös „falu“, állandóan lebontják s ismét újjáépítik. A széljárta, kiszáradt faanyagot behordják a gépekhez, s másikat, frisset raknak helyükre. Rengeteg deszkára, lemezre, furnírra s más anyagra van itt szükség. Hiszen tavaly már 1852 munkást foglalkoztatott ez a hatalmas bútorkombinát, s csupán egy év alatt 51.895 garnitúrá szobaber°ndezést készítettek. Az idén még jelentősebbek a gyár munkaközössége előtt álló feladatok. Hat százalékkal, vagyis mintegy 3.090 garnitúrával több bútort kell készíteniük, nagyobb megrendeléseket kaptak, s a minőség terén szintén nőttek a követelmények. Vajon eleget tudnak-e tenni mindezeknek a gyár munkásai? Kétségtelenül. Ebben az évben újabb s még nagyszerűbb újításokat alkalmaznak majd, mint tavaly, folytatják a kisgépesítést, jónéhány nagy teljesítőképességű gép, sőt egy egész új részleg kezdi meg a munkát. A technikai irodán Rosca Emil elvtárs lelkesen beszél a gyár jövőjéről. Megtudjuk, hogy a kisgépesítési alapból rövidesen elkészül a második futószalag, amelyik az éjjeliszekrények előállítását hivatott meggyorsítani. Ezenkívül beszereznek egy enyvkeverőgépet s két teriperiffi kártoló gépet. Tovább korszerűsítik a deszkaraktárat is. Az eddigi rönkök helyett, amelyek hamar tönkrementek, most betonból készült talpfákra helyezik majd a kásztákat, így állandó, tökéletes visszíntes alapot bárosítanak a deszkarakásoknak. Az idén bevezetik a gyár minden részlegén a fénycsöves világítást, s lakk-öntő gépeket s csiszoló gépeket szereznek be, a meglévőket pedig korszerűsítik, mert különösen a befejező munkáitoknál még jócskán akad tennivaló a tökéletesebb gépesítés terén. A központi csarnokot is meg akarják hosszabbítani, mivel bevezetik a nitro és műanyagokkal való lakkozást s ehhez újabb gépeket kell felszerelniük. Miután végigjártuk a tágas munkacsarnokokat, követtük a fa útját a gépek, a gyalupadok között, ellátogattunk a gyár legújabb részlegére. Itt készítik majd a finom bútorokat. Ezen a részlegen egyelőre nem berregnek egyengető- és vastagsággyalú gépek, nem süvöltenek a körfűrészek, s nem duruzsolnak a marók. Nem terjeng itt még az enyv, a lakk, a politúr jellegzetes illata, ezt a részleget ugyanis nem vették még birtokukba az asztalosok. Kőművesek ácsok, betonszerelők dolgoznak itt. A hosszú, két emeletes, L alakú épület már lábon áll, a tetőszerkezetet is felrakták jobbára, de falai még nincsenek. Hogyan lehetséges ez? ügy, hogy a legkorszerűbb építkezési eljárást alkalmazzák itt. Előregyártott elemekből építik a gyár új részlegét, amelyben a modern gépek segítségével kétszer annyi kiváló minőségű szobaberendezés készül majd, mint a jelenlegi kettes részű gén. Eredetileg ez év végén kellene beinduljon az új részleg, de úgy tervezik, hogy már a harmadik évnegyedben megkezdik benne a termelést. Egyelőre Hóka János ácsmester, aki három fiatal áccsal, Rusu Teodorral, Rusu Axentevel és Fá bián Ignáccal a födémlapok szerelését végzi azért bosszankodik, hogy az épületelemgyárban nem készült el valamennyi födémalkatrész. Pedig most, amilyen jól megy a munka egy-kettőre felraknák őket a karcsú betongerendákra. Valóban jól halad az építkezés Mindent gépek végeznek. Az embereknek csupán ügyelniük, irányítaniuk kell. Egy „Steagul Rosu“ autóra szerelt emelődaruval rakják a teherautókra a 2.500—3.000 kilós nagydarab födémlapokat. A teherautók beállnak velük az épület oszlopai közé ahol Mihai Ion fiatal brassói darukezelő lánctalpas daruja emeli le könnyedén az autók terhét. Aztán még jobban megfeszülnek a vastag drótkötelek s Hóka János egyetlen intésére lassan magasba száll a három tonnás födémlap. Odafent a két fiatal, fürge ács irányítja jókora feszítővasakkal a pontos helyére. Még egy intés, Mihai Ion mozdít az egyik fogantyún, és a födémlap már úgy áll a betongerendán, mintha oda öntötték volna. — Nagy munka ez, kérem — mondja Hoka János. Hát még, ha azt látták volna, amikor a 10—15 tonnás fő tartóoszlopokat emeltük a helyükre. Ilyen épületet keveset emeltek még Marosvásárhelyen. Büszkeség csendül ki szavából. Óramű pontossággal dolgozik a hatalmas daru. fvlozdulataira szin te szemlátomást alakulnak, bontakoznak ki a gyár új csarnokainak körvonalai, őszire már korszerű famegmunkáló gépek zaja árad majd innen. Tetszetős bútorok százai kerülnek ki még ebben az évben az új részlegről. Növekszik, gyarapodik az „Augusztus 23“ bútorgyár. A következő napon is nyomába szegődtünk egy csoport munkásnak, ők a város legfiatalabb gyárába vezettek el bennünket. Kábelgyáriak voltak. Ennek a gyárnak már minden marosvásárhelyi lakos ismeri a történetét. Hiszen itt született, itt nő, erősödik, fejlődik a szemünk előtt. Valahogy úgy kezdődik ez a történet, mint egy mese. Volt egyszer egy régi malom, mellette egy árok... Aztán a malomban helyi ipari vállalat lett, az árkot meg behordták. De a mese nem ért véget. Mert igaz történet ez, amelynek a mába, sőt a holnapba, a jövőbe nyúlik a folytatása. Egy gyár nőtt ki a földből a malom tőszomszédságában. Egykét szakemberrel kezdték meg a kábelgyártást s ma már többszáz lelkes szakmunkás dolgozik itt, akik kifogyhatatlanok a kezdeményezésekben. Egy új gépre volna szükség? Elkészítik az üzemi lakatosok. A felszerelések, gépek legnagyobb részét ők állították elő. Vagy új, megfelelőbb eljárást kellene kidolgozni valamelyik termék előállítására? Az újítók, a technikusok, a mérnökök ennek is rövidesen megtalálják a módját. Csupán ebben az évben már 24 újítási javaslatot nyújtottak be. A gyár legkiválóbb munkásaival szeretnénk megismerkedni. Elsőkként a képviselőjelölteket emleítik: Truta Victor esztergályost, Bálint Jenő gumigyúró munkást, Csomós Mária vegyésznőt és a többieket. Mert nemcsak a választókerületek lakóinak körében örvendenek el e népszerűségnek, hanem a munkahelyükön is. Ebben a gyárban, ahogy mondani szokták, csak úgy dobálóznak a kilométerekkel. Tíz, húsz ezer méternyi vékony drótot s vastag kábeleket vonnak be gumi, műanyag, vagy selyemszigeteléssel egy-egy műszak alatt. Egyesek szerint a kábelgyár egyike azoknak a marosvásárhelyi üzemeknek, amelyek előtt a legnagyobb fejlődési lehetőségek állanak. Az ország magasfokú villamosítása, a rádió, a televízió, a telefonhálózat kibővülése gyors iramban halad, egyre több szigetelt drótra, kábelre van szükség. Keresettek a gyár termékei. Éppen ezért a hatéves terv végére az előirányzatok szerint körülbelül 2000 munkás dolgozik majd itt, s jórészt automatizálják a kábelgyártást, új épületeket emelnek, korszerű gépcsarnokokat, laboratóriumot, a munkások számára étkezdét, orvosi rendelőt építenek. Néhány év alatt a kábelgyár villamossági iparunk s egyben Marosvásárhely egyik jelentős üzemévé fejlődik, így változik meg városaink arculata a népi hatalom éveiben. Egyre jobban iparosodik Marosvásárhely is. Reggelenként mind több munkás igyekszik a gyárak felé. Frissen, jókedvűen sietnek tova... ILLÉS JÓZSEF Épülő, szépülő M IPAROSODÓ VAROS A Román Munkáspárt III. kongresszusának határozata 2,4-szeres növekedést irányoz elő a készruhagyártásban 1960-ig. A marosvásárhelyi „Maros“ készruhagyár épülete, amely a képen látható, a népi hatalom éveiben épült. A gyár dolgozóinak száma 1960-ban 400-al gyarapodott.