Vörös Zászló, 1961. június (13. évfolyam, 129-154. szám)
1961-06-01 / 129. szám
1961. Június 1. 19 +* 7ó/n évrárt ébredt, de még nem nyitotta ki a szemét. Azon gondolkodott, hogy mi is történt tegnap este. Nem tudott visszaemlékezni rá. Kinyitotta az egyik szemét, de így sem jutott eszébe. Aztán kinyitotta a másik szemét is, és ebben a pillanatban visszaemlékezett rá, tegnap ismét rossz jegyet kapott szépírásból, és délután elhatározta, hogy ki fogja javítani. Az iskolában aznap olyan csendesen viselkedett, hogy a tanító néni megtapogatta a homlokát: nem lázas-e? Olyan figyelmesen ült, hogy szinte belefáradt. Ebéd után maga köré ültette az asztalra a babáit. Korábban ezek a babák csak játékai voltak, de most ők is iskolába járnak, mégpedig az I. B. osztályba. Azért nevezte el így Zója babáinak osztályát, nehogy összetévessze a saját, igazi osztályával. — Most írni fogunk, gyerekek! mondta a babáknak, pontosan olyan hangsúllyal, ahogyan a ta nító néni szokott beszélni. •— Jegyezzétek meg, hogy aki szépen ül, az szépen is ír... Ülj szépen, Buratino! ~ szólt rá a fababára. — Nézd, milyen szépen ül a Paprikajancsit — Ma a „g“ betűt fogjuk megtanulni. .. Azt úgy kell írni, hogy előbb rajzolunk egy karikát, annak pedig egy farkincát. Ugye, érthető? Tehát kezdjük. A HOLNAP ÉPÍTŐI KICSIKNEK / Új jfgN j* ^ VnC^aAb iSSlfke______ . I / UfC t/i Kiosztotta a füzeteket a babáknak, aztán egymás után, mindegyiknek a füzetébe leírt néhány „gr” betűt. Amikor valamennyi füzetben ott sorakoztak a g-betűk, így szólt ismét a babákhoz: — Nyújtsa fel a kezét, akinek tetszik az írása! — azzal gyorsan átnézte a füzeteket, de csak a fa baba kezét emelte fel. — A többieknek nem tetszik? Na, akkor írjunk még néhányat! Nekem csak akkor fog tetszeni, ha nektek is tetszik! — mondta, megint olyan hangsúllyal, ahogyan a tanító néni szokta mondani. Újra írt minden füzetbe néhány g-betűt. — Na, most emelje fel a kezét, akinek tetszik. .. — mondta és most már valamennyi baba kezét felemelte, csak a Misi mackó mancsát nem. — Neked még írnod kell! •—■ mondta neki, és a füzetébe írt néhány betűt. Amikor az is megvolt, hozzákezdett a saját leckéjéhez. Miközben írt az I. B. osztály ott VÖRÖS ZÁSZLÓ j&kiSligStuife In Ad vrtr w■■ w ’TUH »Ilim ■lm mH» umMJ——■■——^■■»■hiiiiiiiim 1 mmtmm Vétem ! | AZ ÓVODÁBAN Csengő gyermekhangok szűrődnek ki a marosvásárhelyi 1-es számú óvoda egyik terméből. Szép sorjában ülnek égszínkék egyenkötényükben a kislányok és kisfiúk. Az óvónő irányításával verseket, meséket adnak elő. A nemzetközi gyermeknapra készülődnek. Szinte mindeniküknek jut fel • • HAJDÚ ZOLTÁN: j ! Gyermekek ! ! Künn a réten, napsütésben ! ! játszik három kisgyerek. • Az egyiknek szemeiben j i sötét, mint az éjjelek, i • hogyha hold ki nem ragyog. j • o • A másiknak aranyszőke ; i haja, mint békavirág; o • előrehull egy-két fürtje. • i úgy díszíti homlokát, ? csodaszép ? kék szemét. ? • o . : • A harmadik barna lányka, hosszúcopfos kiskölyök, l i diószeme bogarába i i költöztek az ördögök, i i huncuta , • mosolya. ? ? Künn a réten játszadoznak, is hajladoznak, mint a fák, • ? friss szelekben illatoznak, j akárcsak az ibolyák .. ; gyermekek; i kedvesek! • • j ; • Ne hagyjuk, hogy játékukat ? i megzavarják banditák! j • Amíg élünk, játszadoznak, ; i s hajladoznak, mint a fák. .. « • Nem hagyjuk ’ ’ • ? tavaszunkl j ? Künn a réten, napsütésben ? ? játszik három kisgyerek... : Hajuk borzas lesz a szélben, * ; de a szemük úgy nevet, mint a szép ; • tavasz-ég.. . • 5 ült körülötte, és Misi mackó, Buratino, meg a többi baba figyelte, hogyan írja a leckét. Amikor kész volt vele, így szólt a babákhoz: —■ Mára elég, gyerekek! Mehettek haza! öltözzetek fel és ne felejtsetek el köszönni! Én még maradok, sok a dolgom! — Azzal eltette a füzetét és elővette a számtant. Amikoreste édesanyja hazajött és végiglapozta az írásfüzetét, bizony nagyon elszomorodott a sok gyűrött lap, csúnya irka-firka láttán. Csak akkor derült fel az arca, amikor meglátta a sok g-betűt, amit délután írt Zója. Megcsókolta és megdicsérte kislányát:• Látod, milyen jó az, ha az ember igyekszik és szépen, becsületesen végzi el a munkáját. Zója boldog volt és nagy szeretettel nézett kis tanítványaira, az I. B. osztályra. Orosz mese nyomán adat ezen az ünnepnapon, s ebből ítélve nem kis dolguk lehet a nevelőknek, hiszen 120 gyerek szerepeltetéséről kell gondoskodniok. Ennyien járnak ide, a román és a magyar tagozattal működő óvodába, így hát egy műsorszámot többen is betanultak. Majtényi Erik: Tudod-e mit köszönsz a pártnak, című versét például, amelyet most Moga Éva „tolmácsolásában“ hallgatnak, szinte minden gyerek ismeri. Éva messzecsengő hangon szavalja: „Tudod-e, mit köszönsz a pártnak? Szabad és gazdag, szép hazádat, ahol az ének fennen szállhat, hol a mesék valóra válnak“... Majd Fehér István próbálja szépen elszavalni azt a kis verset, amelyet már hetekkel ezelőtt kezdett el tanulni a gyermekek napjára. Aztán a tízórai szünet következik. Valamennyien jó étvággyal fogyasztják el az óvodatáskába csomagolt vajaskenyeret, kiflit, vagy tésztát. S akik már végeztek a tízóraival, felszabadult vidámsággal kergetőznek az óvoda udvarán. Itt van köztük a mindenre kíváncsi Nagy Istvánka is, akinek már eltökélt szándéka, hogy pilóta lesz. Menten el is mondja, hogyan jutott erre az elhatározásra. Ő is részt vett azon a kiránduláson, melyet az óvoda szervezett a repülőtérre. Ott látott először igazi repülőt, meg is csodálta a propellerét. De hallott ő már az űrhajós Gagarinról is, szinte naponta beszélgetnek róla az óvodában. Példaképül őt választotta. — Ki tud a legszebben mesélni közületek gyerekek? — kérdem a gyerekek egy csoportjától. Több nevet is kiáltanak kórusban, de a sok közül tisztán kivehető Pop Lőriné. Ő egyébként az egyik legfegyelmezettebb, legszorgalmasabb óvodista — közli Mera Lucretia nevelőnő. Akik nem jöttek ki az udvarra, a játékteremben keresnek maguknak foglalkozást. Van itt mackó, baba, repülőgép, bicikli, építőkocka, számológép, sok-sok plasztelinből készült állatka, s ki tudná felsorolni azt a tömérdek sok játékot, amelyből a gyermekek érdeklődési körüknek megfelelően válogathatnak. Közben véget ér a szünet. Még egy műsorszámot kell elpróbálniok. A lánykák egy része fehér kis balettruhába öltözködik, s a társaik ajkáról felcsendülő dallam ütemére tornásznak. Olyanok, mint a szélben hajladozó virágszálak. Üdék, szépek, az élet virágai ők. Ma a nemzetközi gyermeknapon őket ünnepeljük, azt az ifjú nemzedéket, amely már a felszabadult hazában látott napvilágot, s amelyet féltő gonddal óvunk attól, hogy valaha is megismerje a háborút. Ezért küzd az a családapa és édesanya, aki munkagépe mellett túlteljesíti tervfeladatait, azért, hogy semmi sem zavarhassa meg gyermekének derűs, napsugaras életét. KOCH MÁRIA Haragos Z., felvétele KERESZTREJTVÉNY — Iskolásoknak De románul — keverve. 17. Viszsza: fokozatosan hideggé lesz. 19 .Vissza: leánynév. 20. Szamárhang. 21. Mosás után teszi a háziasszony. 23. Kötőszó. 24. Tanuló. 25. BF. 27. Elmozdítva. 28. Viszsza: nagy növény. 29. Az ABC egymásutáni magánhangzói — de nem sorrendben. 31. Ilona becézve. 32. Helyhatározó. 33. Vissza: sok épül belőle hazánkban. 35. Hegység a Szovjetunióban. 36. Gyakran teszi ezt a tudnivágyó tanuló. 38. Alkalomadtán ide teszik ki ázni a szobavirágokat. 39. Így cselekszik a tanuló, ha délután jár iskoláiba. FÜGGŐLEGES: 1. A pionír egyik jó tulajdonsága. 2. Fővő vízből száll fel (névelővel). 3. Vissza: porció. 4. Visszaírt vala. 5. Római 6-os. 6. Vissza: kertet művel.. 7. Ez a csapadék. 8. Amerikai emlősállat. 9. Nem tavalyi. 10. A kitűnő tanuló ezzel bizonyítja tudását. 14. Kézimunka órákon a hímzéshez nélkülözhetetlen két eszköz. 17. Lakosai. 18. Gyermekek egyik kedvenc eledele. 21. Vasút mássalhangzói. 22. Alákeverve (1). 26. Te fiú — románul. 28. Súlyos tárgyakat emel a magasba (névelővel) 30. Üveg betűi össze-viszsza. 32. Rendes tanuló gondosan kihegyezve használja. 34. Belőle lesz a termés. 35. Ajtó — románul. 37. Tagadó szócska. 38. Viszsza: névmás. Megjegyzés: Az ékezetek pontos használatától helyenként eltekint. M m**' VÍZSZINTES: I. 10-es osztályzata fegyelmezettségről tanúskodik. 11. Ilyen üzem a bútorgyár is. 12. Nem helyes, ha e feladat elvégzése a mamára marad (névelővel). 13. Ilyen hegedű van az ismert gyermekdalban. 15. Két szó: 1) régi, 2) édes eledel. 16. Vannak az ember életében olyan pillanatok, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak a lelkében. Ilyen emlékezetes pillanat számomra az, amikor Kairóban találkoztam Patrice Lumumbának, Kongó hősének gyermekeivel. A helyi tudósítók népes csoportjával együtt megyünk fel a kőlépcsőkön Abd El Aziz Ishak egyiptomi diplomatának Zamaleken álló házába. Izgatottan várjuk a gyerekeket, akik bármelyik percben, hazaérkezhetnek az iskolából. S már jönnek is, helyesebben szaladnak. Végtelenül bájos, kedves gyermekek. Francois és Patrice szürke öltönyt visel. Színes gyapjúmellényke és nyakkendő élénkíti bájos arcukat. Az ötéves Julie-n kockás ruhácska van, göndör fekete hajában fehér szalag. Francois, az idősebbik fiú felnőttesen komoly. Nagy, fekete szeme szomorú. Ő tud apja mártírhaláláról, és a bánat nagyon megviselte. Julie még igazi kisgyerek. Kis szívét még nem érinti a tragikus valóság. El van ragadtatva a Matrjoska babától, amellyel megajándékoztuk. Önfeledt boldogsággal mindjárt játszani kezd vele. A hétéves Patrice a legélénkebb közülük. Látszik rajta, nagy erőfeszítésébe kerül csak kis ideig is nyugodtan ülni. ...Barátokként válunk el. Megcsókolom bájos kis fekete arcukat, átölelem törékeny, vékonyka vállukat, amelyre most ilyen súlyos bánat nehezedett. Már Moszkvába visszatérve olvastam Patrice Lumumbának a feleségéhez intézett lelkes szavait. „Azt akarom, hogy gyermekeimnek, akiket soha többé nem látok viszont, világosan magyarázzák meg: Kongóra szép jövő vár, és ez a jövő megköveteli tőlük és az összes kongóiaktól, hogy kivegyék részüket a szent feladatból, szuverenitásunk és függetlenségünk visszaszerzéséből... mert méltóság nélkül nincs szabadság, igazságosság nélkül nincs méltóság, függetlenség nélkül pedig nem létezhetnek szabad emberek“. Elolvastam, és arra gondoltam: mi, apák és anyák az egész világon felelősek vagyunk azért, hogy Opanga Pauline és Patrice Lumumba gyermekei a szabad és boldog Kongóban nőjjenek fel. NYIKOLAJ OSZENYEV festőművész, az OSZSZSZK érdemes , m művész*. Patrice Julie Francoise Szemtől — szembe A gyermek és a béke régi szimbólum. Az egész emberiség hő vágya a béke... Hő vágyunk, hogy egészséges, boldog nemzedékünk legyen tanúja új világunk nagy sikereinek. Arcuk egészséges párja, mosolygásuk éppúgy hozzátartozik új életünkhöz, mint az új lakások, az új iskolák... A szocialista tábor országaiban a gyermekek jólétét és fejlődését központi kérdéssé emelték a kommunista- és munkáspártok. Bölcsődék és napközi otthonok, iskolák és nyaralótáborok, játék és könyv teszik széppé és tartalmassá a gyermekek életét, így van ez ma a szélesre kibontott bíborszínű zászlók alatt, új életet építő szocialista országokban. A képen a Vietnámi Demokratikus Köztár saság egyik napközi otthonának lakói láthatók. A néző nem felejtheti el a kedves gyermekorvokat, mosolyukat, melyet a gondtalan, boldog gyermekkor, csal ajkukra. A legihlettebb festőművész ecsete sem tudná annyira hűen megrajzolni a tőke árnyékában élő gyermekek drámáját, mint ahogyan a fényképezőgép a lenti képen megörökítette. Komor és kilátástalan a gyermekek élete a tő-, késországokban. A pénzeszsákok tulajdonosainak elkényeztetett csemetéi pompában élnek, ugyanakkor az elnyomottak millióinak gyermekeit a tőke nehéz ostora korbácsolja. Koldulás, lakáshiány, nyomor, hiányos táplálkozás, gyermekkori bűnözés... íme, ezt adja a kapitalizmus a gyermekek millióinak. Tragédia, s egyben századunk szégyene is ez. A képen: Japánban, ahol az USA „atyáskodása" folytán hatalmas összegeket költenek fegyverkezésre, nincsen pénz lakásra. .. Több mint hárommillió kiközösített, nyomorúságos viskókban tengeti életét. nyirkos és rideg házakban, beletemetkezve, akár egy gyászos sírboltban, élnek a gyermekek is. A kapitalista világ sötét ege alatt ezek a gyermekek korán meghalnak, elhervadnak, akár a virágok. 3 Beszédes számok Mint az ország és tartományunk más részeiben Marosvásárhely rajonban is, a gyermekekről való gondoskodás számos jelével találkozunk. Az egyre bővülő egészségvédelmi hálózat, napközi otthonok, óvodák, iskolák és egyéb intézmények fenntartására rajoni viszonylatban is százezreket költ államunk. Csak a Marosvásárhely rajon falvaiban működő 23 tejkonyha fenntartására — amelyek a csecsemők tejpótlását biztosítják — egész évben 131.000 lejt fordítanak. Ez év első négy hónapjában erre a célra közel 30.000 lejt használtak fel. Az 1 —14 éves, gyengébb szervezetű gyermekek élelmezésére pedig 111.000 lejt irányoztak elő. Államunk ez évben több, mint 42.000 lejt fordít a gyógyszerek biztosítására. Ezenkívül évente nagy összeget irányoznak elő a rajonban lévő tíz szülőotthon, 88 időszakos és állandó napközi otthon és óvoda fenntartására. Az állandó napközi otthonokban jelenleg közel 3000 gyermek ellátását biztosítják. Az állandó napközi otthonok fenntartására állami beruházásból több, mint 80.000 lejt költenek, melyből csak élelmezésre több, mint 50.000 lejt használnak fel. Az időszakos napközi otthonok száma egyre szaporodik. Az óvodák helyett is ma már mindehhez hasonlókat létesítenek. Ezekfenntartásáról a kollektív gazdaságok, nőbizottságok, szülői bizottságok gondoskodnak. Az itt felsorolt példák csak egy részét képezik azoknak az előnyöknek amelyben a gyermekek 7 éves korig részesülnek, így lehetne tovább sorolni mindazokat a tényeket, amelyek államunknak a gyermekek iránti messzemenő gondoskodásáról tanúskodnak. A fentiek csak egy részét képezik azoknak a költségeknek, amelyeket a gyermekek egészségvédelmére, fordítanak Marosvásárhely rajonban.