Vörös Zászló, 1961. június (13. évfolyam, 129-154. szám)

1961-06-01 / 129. szám

1961. Június 1. 1­9 +* 7ó/n évrárt ébredt, de még nem nyitotta ki a szemét. Azon gon­dolkodott, hogy mi is történt teg­nap este. Nem tudott visszaemlé­kezni rá. Kinyitotta az egyik sze­mét, de így sem jutott eszébe. Aztán kinyitotta a másik szemét is, és ebben a pillanatban vissza­emlékezett rá­, tegnap ismét rossz jegyet kapott szépírásból, és dél­után elhatározta, hogy ki fogja javítani. Az iskolában aznap olyan csen­desen viselkedett, hogy a tanító néni megtapogatta a homlokát: nem lázas-e? Olyan figyelmesen ült, hogy szinte belefáradt. Ebéd után maga köré ültette az asztalra a babáit. Korábban ezek a babák csak játékai voltak, de most ők is iskolába járnak, mégpedig az I. B. osztályba. A­­zért nevezte el így Zója babáinak osztályát, nehogy összetévessze a saját, igazi osztályával. — Most írni fogunk, gyerekek! mondta a babáknak, pontosan olyan hangsúllyal, ahogyan a ta­ nító néni szokott beszélni. •— Je­gyezzétek meg, hogy aki szépen ül, az szépen is ír... Ülj szé­pen, Buratino! ~ szólt rá a fa­­babára. — Nézd, milyen szépen ül a Paprikajancsit — Ma a „g“ betűt fogjuk meg­tanulni. .. Azt úgy kell írni, hogy előbb rajzolunk egy karikát, annak pedig egy farkincát. Ugye, érthető? Tehát kezdjük. A HOLNAP ÉPÍTŐI K­ICSIKNEK / Új jfgN j* ^ VnC^aAb iSSl­fk­­e­______ . I / UfC t/i Kiosztotta a füzeteket a babák­nak, aztán egymás után, minde­gyiknek a füzetébe leírt néhány „gr” betűt. Amikor valamennyi fü­zetben ott sorakoztak a g-betűk, így szólt ismét a babákhoz: — Nyújtsa fel a kezét, akinek tetszik az írása! — azzal gyorsan átnézte a füzeteket, de csak a fa baba kezét emelte fel. — A többieknek nem tetszik? Na, akkor írjunk még néhányat! Nekem csak akkor fog tetszeni, ha nektek is tetszik! — mondta, megint olyan hangsúllyal, aho­gyan a tanító néni szokta mon­­dani. Újra írt minden füzetbe néhány g-betűt. — Na, most emelje fel a kezét, akinek tetszik. .. — mondta és most már valamennyi baba kezét felemelte, csak a Misi mackó mancsát nem. — Neked még ír­nod kell! •—■ mondta neki, és a füzetébe írt néhány betűt. Amikor az is megvolt, hozzá­kezdett a saját leckéjéhez. Mi­közben írt az I. B. osztály ott VÖRÖS ZÁSZLÓ j&k­iSligStuife In Ad vrtr w■■ w ’T­UH »Ilim­ ■lm mH» umMJ——■■——^■■»■hiiiiiiiim 1 mmtmm Vétem ! | AZ ÓVODÁBAN Csengő gyermekhangok szűrőd­nek ki a marosvásárhelyi 1-es számú óvoda egyik terméből. Szép sorjában ülnek égszínkék egyen­­kötényükben a kislányok és kis­fiúk. Az óvónő irányításával ver­seket, meséket adnak elő. A nem­zetközi gyermeknapra készülőd­nek. Szinte mindeniküknek jut fel­ • •­­ HAJDÚ ZOLTÁN: j ! Gyermekek ! ! Künn a réten, napsütésben ! ! játszik három kisgyerek. • Az egyiknek szeme­iben­ j i sötét, mint az éjjelek, i • hogyha hold k­i nem ragyog. j • o • A másiknak aranyszőke ; i haja, mint békavirág; o • előrehull egy-két fürtje. • i úgy díszíti homlokát, ? csodaszép ? kék szemét. ? • o . : • A harmadik barna lányka,­­ hosszúcopfos kiskölyök, l i diószeme bogarába i i költöztek az ördögök, i i huncut­a , • mosolya. ? ? Künn a réten játszadoznak, i­s hajladoznak, mint a fák, • ? friss szelekben illatoznak, j­­ akárcsak az ibolyák .. ; gyermekek; i kedvesek! • • j ; • Ne hagyjuk, hogy játékukat ? i megzavarják banditák! j • Amíg élünk, játszadoznak, ; i s hajladoznak, mint a fák. .. « • Nem hagyjuk ’ ’ • ? tavaszunkl j ? Künn a réten, napsütésben ? ? játszik három kisgyerek...­­ : Hajuk borzas lesz a szélben, * ; de a szemük úgy nevet,­­ mint a szép ; • tavasz-ég.. . • 5 ült körülötte, és Misi mackó, Bu­ratino, meg a többi baba figyel­te, hogyan írja a leckét. Amikor kész volt vele, így szólt a babák­hoz: —■ Mára elég, gyerekek! Mehet­tek haza! öltözzetek fel és ne fe­lejtsetek el köszönni! Én még maradok, sok a dolgom! — Azzal eltette a füzetét és elővette a számtant. Amikor­­este édesanyja hazajött és végiglapozta az írásfüzetét, bi­zony nagyon elszomorodott a sok gyűrött lap, csúnya irka-firka lát­tán. Csak akkor derült fel az ar­ca, amikor meglátta a sok g-be­­tűt, amit délután írt Zója. Meg­csókolta és megdicsérte kislányát:­­• Látod, milyen jó az, ha az ember igyekszik és szépen, becsü­letesen végzi el a munkáját­. Zója boldog volt és nagy sze­retettel nézett kis tanítványaira, az I. B. osztályra. Orosz mese nyomán adat ezen az ünnepnapon, s eb­ből ítélve nem kis dolguk lehet a nevelőknek, hiszen 120 gyerek szerepeltetéséről kell gondoskod­­niok. Ennyien járnak ide, a ro­mán és a magyar tagozattal mű­ködő óvodába, így hát egy mű­sorszámot többen is betanultak. Majtényi Erik: Tudod-e mit kö­szönsz a pártnak, című versét például, amelyet most Moga Éva „tolmácsolásában“ hallgatnak, szinte minden gyerek ismeri. Éva messzecsengő hangon szavalja: „Tudod-e, mit köszönsz a pártnak? Szabad és gazdag, szép hazádat, ahol az ének fennen szállhat, hol a mesék valóra válnak“... Majd Fehér István próbálja szé­pen elszavalni azt a kis verset, amelyet már hetekkel ezelőtt kez­dett el tanulni a gyermekek nap­jára. Aztán a tízórai szünet követke­zik. Valamennyien jó étvággyal fogyasztják el az óvodatáskába csomagolt vajaskenyeret, kiflit, vagy tésztát. S akik már végeztek a tízóraival, felszabadult vidám­sággal kergetőznek az óvoda ud­varán. Itt van köztük a mindenre kí­váncsi Nagy Istvánka is, akinek már eltökélt szándéka, hogy piló­ta lesz. Menten el is mondja, ho­gyan jutott erre az elhatározásra. Ő is részt vett azon a kirándulá­son, melyet az óvoda szervezett a repülőtérre. Ott látott először iga­zi repülőt, meg is csodálta a pro­pellerét. De hallott ő már az űr­hajós Gagarinról is, szinte napon­ta beszélgetnek róla az óvodában. Példaképül őt választotta. — Ki tud a legszebben mesélni közületek gyerekek? — kérdem a gyerekek egy csoportjától. Több nevet is kiáltanak kórus­ban, de a sok közül tisztán kive­hető Pop Lőriné. Ő egyébként az egyik legfegyelmezettebb, legszor­galmasabb óvodista — közli Mera Lucretia nevelőnő. Akik nem jöttek ki az udvarra, a játékteremben keresnek maguk­nak foglalkozást. Van itt mackó, baba, repülőgép, bicikli, építőkoc­ka,­ számológép, sok-sok plaszte­­linből készült állatka, s ki tudná felsorolni azt a tömérdek sok já­­tékot, amelyből a gyermekek ér­deklődési körüknek megfelelően válogathatnak. Közben véget ér a szünet. Még egy műsorszámot kell elpróbál­­niok. A lánykák egy része fehér kis balettruhába öltözködik, s a társaik ajkáról felcsendülő dallam ütemére tornásznak. Olyanok, mint a szélben hajladozó virág­szálak. Üdék, szépek, az élet virá­gai ők. Ma a nemzetközi gyermeknapon őket ünnepeljük, azt az ifjú nem­zedéket, amely már a felszabadult hazában látott napvilágot, s amelyet féltő gonddal óvunk at­tól, hogy valaha is megismerje a háborút. Ezért küzd az a család­apa és édesanya, aki munkagépe mellett túlteljesíti tervfeladatait, azért, hogy semmi sem zavarhassa meg gyermekének derűs, napsu­garas életét. KOCH MÁRIA Haragos Z., felvétele KERESZTREJTVÉNY — Iskolásoknak De románul — keverve. 17. Visz­­sza: fokozatosan hideggé lesz. 19­ .Vissza: leánynév. 20. Szamár­­hang. 21. Mosás után teszi a há­ziasszony. 23. Kötőszó. 24. Tanuló. 25. BF. 27. Elmozdítva. 28. Visz­­sza: nagy növény. 29. Az ABC egymásutáni magánhangzói —­ de nem sorrendben. 31. Ilona becéz­ve. 32. Helyhatározó. 33. Vissza: sok épül belőle hazánkban. 35. Hegység a Szovjetunióban. 36. Gyakran teszi ezt a tudnivágyó tanuló. 38. Alkalomadtán ide te­szik ki ázni a szobavirágokat. 39. Így cselekszik a tanuló, ha dél­után jár iskoláiba. FÜGGŐLEGES: 1. A pionír egyik jó tulajdonsága. 2. Fővő vízből száll fel (névelővel). 3. Vissza: porció. 4. Vissza­­írt vala. 5. Római 6-os. 6. Vissza: kertet művel.. 7. Ez a csapadék. 8. Amerikai emlősállat. 9. Nem tavalyi. 10. A kitűnő ta­nuló ezzel bizonyítja tudását. 14. Kézimunka órákon a hímzéshez nélkülözhetetlen két es­zköz. 17. Lakosai. 18. Gyermekek egyik ked­venc eledele. 21. Vasút mással­hangzói. 22. Alá­­keverve (1). 26. Te fiú — románul. 28. Súlyos tárgyakat emel a magasba (név­elővel) 30. Üveg betűi össze-visz­­sza. 32. Rendes tanuló gondosan kihegyezve használja. 34. Belőle lesz a termés. 35. Ajtó — romá­nul. 37. Tagadó szócska. 38. Visz­­sza: névmás. Megjegyzés: Az ékezetek pontos használatától helyenként eltekint. M m**' VÍZSZINTES: I. 10-es osztály­zata fegyelmezettségről tanúsko­dik. 11. Ilyen üzem a bútorgyár is. 12. Nem helyes, ha e feladat el­végzése a mamára marad (név­elővel). 13. Ilyen hegedű van az ismert gyermekdalban. 15. Két szó: 1) régi, 2) édes eledel. 16. Vannak az ember életében olyan pillanatok, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak a lelkében. Ilyen emlékezetes pillanat számomra az, amikor Kairóban találkoztam Pat­rice Lumumbának, Kongó hősének gyermekeivel. A helyi tudósítók népes csoport­jával együtt megyünk fel a kő­lépcsőkön Abd El Aziz Ishak egyiptomi diplomatának Zamale­­ken álló házába. Izgatottan várjuk a gyerekeket, akik bármelyik percben, hazaérkez­hetnek az iskolából. S már jönnek is, helyesebben szaladnak. Végte­lenül bájos, kedves gyermekek. Francois és Patrice szürke öltönyt visel. Színes gyapjúmellényke és nyakkendő élénkíti bájos arcukat. Az ötéves Julie-n kockás ruhács­ka van, göndör fekete hajában fe­hér szalag. Francois, az idősebbik fiú fel­­nőttesen komoly. Nagy, fekete sze­me szomorú. Ő tud apja mártír­haláláról, és a bánat nagyon meg­viselte. Julie még igazi kisgyerek. Kis szívét még nem érinti a tragikus valóság. El van ragadtatva a Matrjoska babától, amellyel meg­ajándékoztuk. Önfeledt boldogság­gal mindjárt játszani kezd vele. A hétéves Patrice a legélénkebb közülük. Látszik rajta, nagy erő­feszítésébe kerül csak kis ideig is nyugodtan ülni. ...Barátokként válunk el. Meg­csókolom bájos kis fekete arcukat, átölelem törékeny, vékonyka vál­­lukat, amelyre most ilyen súlyos bánat nehezedett. Már Moszkvába visszatérve ol­vastam Patrice Lumumbának a fe­leségéhez intézett lelkes szavait. „Azt akarom, hogy gyermekeim­nek, akiket soha többé nem látok viszont, világosan magyarázzák meg: Kongóra szép jövő vár, és ez a jövő megköveteli tőlük és az összes kongóiaktól, hogy kivegyék részüket a szent feladatból, szu­­verenitásunk és függetlenségünk visszaszerzéséből... mert méltó­ság nélkül nincs szabadság, igaz­ságosság nélkül nincs méltóság, függetlenség nélkül pedig nem lé­tezhetnek szabad emberek“.­­ Elolvastam, és arra gondoltam: mi, apák és anyák az egész vilá­gon felelősek vagyunk azért, hogy Opanga Pauline és Patrice Lu­mumba gyermekei a szabad és boldog Kongóban nőjjenek fel. NYIKOLAJ OSZENYEV festőművész, az OSZSZSZK érdemes , m művész*. Patrice Julie Francoise Szemtől — szembe A gyermek és a béke régi szimbólum. Az egész emberiség hő vágya a béke... Hő vá­gyunk, hogy egészséges, boldog nemzedékünk le­gyen tanúja új világunk nagy sikereinek. Ar­cuk egészséges párja, mosolygásuk éppúgy hoz­zátartozik új életünkhöz, mint az új lakások, az új iskolák... A szocialista tábor országai­ban a gyermekek jólétét és fejlődését központi kérdéssé emelték a kommunista- és munkáspár­tok. Bölcsődék és napközi otthonok, iskolák és nyaralótáborok, játék és könyv teszik széppé és tartalmassá a gyermekek életét, így van ez ma a szélesre kibontott bíborszínű zászlók alatt, új életet építő szocialista országokban. A képen a Vietnámi Demokratikus Köztár­­ saság egyik napközi otthonának lakói láthatók. A néző nem felejtheti el a kedves gyermekor­vokat, mosolyukat, melyet a gondtalan, boldog gyermekkor, csal ajkukra. A legihlettebb festőművész ecsete sem tud­ná annyira hűen megrajzolni a tőke árnyéká­ban élő gyermekek drámáját, mint ahogyan a fényképezőgép a lenti képen megörökítette. Komor és kilátástalan a gyermekek élete a tő-, késországokban. A pénzeszsákok tulajdonosai­nak elkényeztetett csemetéi pompában élnek, ugyanakkor az elnyomottak millióinak gyerme­keit a tőke nehéz ostora korbácsolja. Koldulás, lakáshiány, nyomor, hiányos táplálkozás, gyer­mekkori bűnözés... íme, ezt adja a kapitaliz­mus a gyermekek millióinak. Tragédia, s egy­ben századunk szégyene is ez. A képen: Japánban, ahol az USA „atyás­­kodása" folytán hatalmas összegeket költenek fegyverkezésre, nincsen pénz lakásra. .. Több mint hárommillió kiközösített, nyomorúságos viskókban tengeti életét.­­ nyirkos és rideg há­zakban, beletemetkezve, akár egy gyászos sír­boltban, élnek a gyermekek is. A kapitalista világ sötét ege alatt ezek a gyermekek korán meghalnak, elhervadnak, akár a virágok. 3 Beszédes számok Mint az ország és tartományunk más részeiben Marosvásárhely ra­­jonban is, a gyermekekről való gondoskodás számos jelével ta­lálkozunk. Az egyre bővülő egész­ségvédelmi hálózat, napközi ott­honok, óvodák, iskolák és egyéb intézmények fenntartására rajoni viszonylatban is százezreket költ államunk. Csak a Marosvásárhely rajon falvaiban működő 23 tejkonyha fenntartására — amelyek a cse­csemők tejpótlását biztosítják — egész évben 131.000 lejt fordíta­nak. Ez év első négy hónapjában erre a célra közel 30.000 lejt hasz­náltak fel. Az 1 —14 éves, gyen­gébb szervezetű gyermekek élel­mezésére pedig 111.000 lejt irá­nyoztak elő. Államunk ez évben több, mint 42.000 lejt fordít a gyógyszerek biztosítására. Ezen­kívül évente nagy összeget irá­nyoznak elő a rajonban lévő tíz szülőotthon, 88 időszakos és ál­landó napközi otthon és óvoda fenntartására. Az állandó nap­közi otthonokban jelenleg közel 3000 gyermek ellátását biztosítják. Az állandó napközi otthonok fenn­tartására állami beruházásból több, mint 80.000 lejt költenek, melyből csak élelmezésre több, mint 50.000 lejt használnak fel. Az időszakos napközi otthonok száma egyre szaporodik. Az óvo­dák helyett is ma már mind­eh­hez hasonlókat létesítenek. Ezek­­fenntartásáról a kollektív gazda­ságok, nőbizottságok, szülői bi­zottságok gondoskodnak. Az itt felsorolt példák csak egy részét képezik azoknak az elő­nyöknek amelyben a gyermekek 7 éves korig részesülnek, így lehetne tovább sorolni mindazokat a tényeket, amelyek államunknak a gyermekek iránti messzemenő gondoskodásáról ta­núskodnak. A fentiek csak egy ré­szét képezik azoknak a költségek­nek, amelyeket a gyermekek egész­ségvédelmére, fordítanak Maros­­vásárhely rajonban.

Next