Vörös Zászló, 1962. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

2 VÖRÖS ZÁSZLÓ 1962. január 9. A kollektivista parasztok országos tanácskozásának anyagából A gabona és ipari növények termesztésének problémáival foglalkozó bizottság ajánlásai Figyelembe véve a kutatóintézetek és kísérleti állomások kutatásainak eredményeit, az állami és kollektív gazdaságok fejlett gyakorlatát, azt a tapasztalatot, amelyet a tanácskozás számos részvevője osztott meg velünk felszólalásában, a bizottság a következőketajánlja: A gabona és az ipari növények terméshozamának növelésére a bizottság javasolja, hogy széles körben használjanak istállótrágyát, minthogy ez a legfontosabb trágyaféleség minden gazdaságban megvan és országunk valamennyi talajtípusán jelentős terméstöbbletet biztosít. A trágyát egyaránt lehet használni érett és friss állapotban mélyszántás alá, így jó körülmények között bomlik fel és a növény könnyebben felszívja Felületes szántással kis mélységbe aláforgatott trágya — főleg aszályos vidéken — nem képes felbomlani, a szántható rétegből kevés vizet szív magába és mint mondják, „kiégeti a földet“* veszélyes a növényekre. A hektáronként szükséges trágyamennyiséget a talajtípustól, a talaj termékenységétől, az előveteménytől és a termesztett növénytől függően állapítjuk meg- Az ország déli részén elterülő termékenyebb talajokon bő termést lehet elérni hektáronként 20 tonna istállótrágyával, a soványabb podzolos és erodált földeken pedig 40 tonnával. A mezőgazdasági szervek, mérnökök és agre''-klinikusok adják meg a szükséges műszaki útbaigazításokat, szervezzenek gyakorlati bemutatókat, tanítsák meg a kollektivistákat, hogyan kezeljék és tárolják a trágyát a trágyatelepen és hogyan használják fel azt minél ésszerűbben minden egyes kollektív gazdaságban. A bizottság ajánlja, hogy a nehezen oldódó foszforos és káliumos műtrágyákat is a mélyszántással forgassák alá, úgyszintén a nitrogénes műtrágyák javarészét. Ez az ajánlás nem vonatkozik a csapadékos vidékek podzolos talajaira, ahol jobb eredményeket lehet elérni akkor, ha a nitrogénes műtrágyát a magágyelőkészítő munkák alkalmával forgatják a talajba.A kiegészítő vagy fejtrágyázást vetéskor, illetve a növények tenyészidejének elején kell elvégezni. Fia a szerves- és műtrágyát mélyen forgatjuka talajba, a növények erőteljes gyökérzetet fejlesztenek, ellenállóbbá válnak a nyári aszállyal szemben, nagyobb és állandó termést hoznak. A podzolos, savanyú talajokon a szerves és műtrágyák hatása megkétszereződik, ha időszakonként — 4—5 évenként — 4—5 tonna mészszel feljavítjuk a talajt, közömbösítjük vegyhatását A bizottság javasolja a Földművelésügyi Minisztériumnak és a néptanácsoknak, intézkedjenek a mésztermelés fejlesztése érdekében, mert ez kitűnő talajjavító anyag a savanyú földek övezetében. A bizottság hangsúlyozza a mélyszántás fontosságát, és úgy véli, hogy ez valamennyi gabonaféleség és ipari növény alapmunkája kell legyen a hozamok növeléséért folytatott termelési tevékenységben. A mélyszántás növeli a talaj víztartó képességét, javítja fizikai és vegyi tulajdonságait, fokozza a talajbaktériumok tevékenységét és irtja a gyomot. Minél korábban végezzük el a mélyszántást, annál nagyobb lesz a termés, úgy, hogy nyomban a betakarítás után meg kell kezdeni ezt a munkát. A szántást minden talajon, kivéve a vékonyabb termőrétegű podzolos és erodált talajokat, több mint 30 cm mélységre kell végezni, a barázda átfordításával. A podzolos és erodált talajokon csak 15—20 cm mélységig forgatjuk át a barázdát, lennebb pedig 30—35 cm-ig altalajporhranyítóval lazítsuk a talajt A mélyszántást az ekéhez kapcsolt csillagboronával végezzük, kivéve a késő őszi szántást, amikor nem kell elboronálni a barázdát. Vetésig a mélyszántást — különösen a nyárit — ismételt boronálással és tárcsázással tartsuk állandóan gyommentesen. A bizottság javasolja, hogy a mélyen szántott és ugarként kezelt talajt vetés előtt közvelen vetésmélységben lazítsák meg. E szabály alól csak az eső által tömített talaj képez kivételt. A bizottságazt javasolja a Földművelésügyi Minisztériumnak, intézkedjék, hogy a QTA-kat és az állami gazdaságokat lássák el több csillagkoronával, tárcsásboronával, hengerrel, mert ezek nagyon szükségeseka mélyszántásos talajműveléshez és a vetés előtti jó talajelőkészítéshez. Ha az őszi gabonát kukorica után, vagy más későn lekerülő növény után vetik, ajánlatos 18—20 cm mélyen szántani a talajt minél jobban felaprózni és hengerelni, hogy jól megülepedett földbe kerüljön a mag. A tavaszi szántást teljesen ki kell zárni a szocialista mezőgazdasági egységek gyakorlatából, mert ez csökkenti, vagy éppenséggel veszélyezteti a termést. A búzatermés növelésének érdekében a bizottság azt ajánlja a kollektív gazdaságoknak, hogy terjesszék ki a korai, fagyálló és aszálytűrő, a dőléssel szemben ellenálló értékes fajták termesztését. A bizottság javasolja a Földművelésügyi Minisztériumnak, a helyi mezőgazdasági szerveknek, intézkedjenek, hogy tartsák pontosan tiszteletben a fajvetőmag termesztésének és szaporításának szabályait s a pedoklimatikus övezeteknek és mikroövezeteknek megfelelően rajonálják a fajtákat. A kukoricatermés növelése érdekében a bizottság azt javasolja a kollektív gazdaságoknak, hogy minél nagyobb területen termeszszenek kettős hibridkukoricát, mert ezek nagyobb termést adnak, mint a helyi fajták és helyi populációk. Minthogy hazánkban az őszi búza legnagyobb részét kukorica után vetik, helyes lenne, ha minden gazdaság a késői hibridek helyett korai hibridet is termesztene, amely — mivel korábban kerül szedésre — lehetővé tenné a búza idejében történő vetését. A kukoricát kellő időben, egyenletesen és egyenes sorokban, 80-100 cm-es sortávolságra vessék: a könnyebb talajokon és aszályos tavaszon mélyebbre, a nehéz talajon és esős tavaszon sekélyebben kell vetni. Ami a növénysűrűséget illeti, Dobrudzsa és Galac tartományok aszályos övezetében 25—30 000, az ország déli síkvidékén 40.000, az ország nyugati síkságain 45—50 000, Erdélyben és Moldvában, valamint a Kárpátok körüli dombos vidéken mintegy 50 000 növény jusson egy hektárra. Széles körben kell alkalmazni — pedoklimatikus övezetekként és tartományonként — azoknak az állami és kollektív gazdaságoknak a tapasztalatait, amelyek optimális növénysűrűség biztosításával nagy terméshozamokat értek el. A hektáronkénti növénysűrűség megállapításánál a kollektív gazdaságok tartják szem előtt a termesztett hibrid tenyészidejét (korai, avagy késői érésű-e), a talaj előkészítésének módját, a talaj termékenységét és vízellátását. Ha a kollektív gazdaságok idejében alkalmazzák az egész agrotechnikai intézkedési komplexumot, becsülettel eleget tehetnek annak a feladatnak, amelyet pártunk tűzött ki annak érdekében, hogy minél nagyobb területen érjünk el öntözetlen műveléssel 5000 kiló szemeskukoricatermést hektáronként. A kollektív gazdaságok öntözéssel még ennél is nagyobb, 8—10 ezer kilós szemeskukoricatermést is elérhetnek, ha 25—30 tonna istállótrágyát, 200—400 kiló ammóniumnitrátot és 200—300 kiló szuperfoszfátot használnak hektáronként és 50—60 000-es növénysűrűséget biztosítanak. A kukoricát a címerhányás előtti két héttel kezdődően egészen a tejesérés időszakának végéig annyiszor öntözzük, ahányszor azt a növény igényli. A silókukoricát ajánlatos az állattenyésztő telepek közelében termeszteni e célra kijelölt állandó jellegű parcellákon, mert ezzel megkönnyítjüka szállítást és megrövidítjük a silózás időtartamát; a silókukorica alá ajánlatos több (hektáronként 60—80 tonna) szerves trágyát alkalmazni; hektáronként nagyobb számú növényt hagyni (10—15000 szállal többet, mint a szemeskukoricánál); két eltérő tenyészidejű hibridet termeszteni, hogy az egész silókukoricát tejes-viaszérésben lehessen besilózni. A silókukoricát termeszszük és silózzuk pillangós növényekkel (szójával, borsóval) vegyesen, hogy ezzel is fokozzuk tápértékét. Az állatok ésszerű takarmányozása érdekében ajánlatos, hogy a kollektív gazdaságok növeljék a borsó, szója és más fehérjében gazdag növények vetésterületét. A borsót kora tavasszal kell vetni, „hőrébe“, 5—8 cm mélyen, mintegy 200—240 kiló vetőmagot használva hektáronként. Vetés után hengereljünk és boronáljunk Ugyanilyen figyelmet kell fordítania többi igen értékes pillangós növény (a szója, a bab, a lóbab) agrotechnikájára is. A bizottság ajánlja a bőtermő és gazdag olajtartalmú WMIMK napraforgó-fajták termesztésének kiterjesztését minden napraforgóval bevetett területre. A napraforgó munkálatainak gépesítése végett,azért, hogy ugyanazokkal a gépekkel művelhessük meg, mint a kukoricát, ajánlatos, hogy 80 centi sor- és 25—35 centi növénytávolságra vessük, mintegy 40.000 növényt biztosítva ilymódon hektáronként. A cukorrépa hozamának növelése érdekében a bizottság aztajánlja a kollektív gazdaságoknak, hogy a cukorrépa termesztésére a legtermékenyebb és a közlekedési utakhoz legközelebb fekvő földeket válasszák ki, a Földművelésügyi Minisztérium pedig intézkedjék, hogy vezessék be és általánosítsák a gyakorlatbana nagyobb cukortartalmú és bővebben termő, egycsírájú, valamint poliploid fajták termesztését. A kollektív gazdaságok, mihelyt rá tehet mennia földre, vessék el a cukorrépát és úgy szervezzék meg munkájukat, hogy míg a gépcsoportok egyik része a talajelőkészítést végzi, a másik része vessen. A kutatóintézetekre az a feladat hárul, hogy értékes fajtákat és hibrideket hozzanak létre, nagyobb mennyiségben termesszenek elit vetőmagot, hogy ezzel biztosítani lehessen a vetőmag időnkénti kicserélését. A kollektív gazdaságok és a kollektivisták érdeke, hogy a közönséges helyi fajták és populációk magvait cseréljék ki kondicionált, a növényi betegségek és kártevők ellen kezelt nemesített magvakkal, mivel ezek jobb minőségűek és bővebb termést adnak. A bizottság ajánlja a kollektív gazdaságok mérnökeinek, technikusainak és brigádvezetőinek, hogy a kísérleti állomások kutatóival szorosan együttműködve szervezzenek kísérleti parcellákat, hogy ezzel minden egyes gazdaságnak lehetővé tegyék a legértékesebb és legnagyobb hozamú fajták és hibridek kiválasztását. A nagyhozamú fajták és hibridek termesztésének általánosításával, a minden növényre külön-külön érvényes agrotechnikai szabályok differenciált alkalmazásával, az élenjáró mezőgazdasági egységekkel megrendezett széleskörű tapasztalatcsere megszervezésével, minden állami és kollektív gazdaság bőséges termést ér majd el és sikerrel váltja valóra azokat a feladatokat, amelyeket pártunk tűzött ki a bőségesebb gabonatermések és az ipari növények hozamának növelése érdekében, alapját a növendékállat-nevelés képezi, azt hogy optimális feltételek között takarmányozzák, gondozzák és szállásolják el ezeket, a bizottság a következő intézkedéseket ajánlja a kollektív gazdaságoknak. A vemhes és tejelő teheneknek biztosítsanak jó minőségű és elegendő mennyiségű takarmányt,a növendékállatok normális fejlődése érdekében, és azért, hogy erőteljes alkatú, egészséges állatokká fejlődjenek. A növendékállatok nevelését bízzák olyan gondozókra, akik szeretik az állatokat, van tapasztalatuk a növendékállatok megfelelő gondozásában és takarmányozásában. A növendékállatokat a nyár folyamán tartsák szabad ég alatt, jó minőségű legelőkre hajtsák őket és építsenek számukra egyszerű és olcsó fészereket, télire pedig biztosítsanak számukra elsőrendű minőségű szálláshelyet és takarmányt. Fordítsanak különös gondot a bikaállomány növelésére. Kísérjük figyelemmel a fedeztetési tervet, hogy minden tehéntől évente egy borjat nyerhessünk, s ezeket a borjakat neveljük fel tenyészállatoknak vagy húsállatoknak; a levágásra kijelölt bikaborjakat a lehető legnagyobb súlyban értékesítsük és nagy körültekintéssel végezzük kiselejtezésüket. A Földművelésügyi Minisztérium és a néptanácsok végrehajtó bizottságai gondoskodjanak arról, hogy az erdei tisztásokon szervezzék mega növendékállatok nyári szabadszállásos tartását. A fejőstehenek hozamának növelése érdekében a tehenészetekben jól megállapított program szerint kell megszervezni a munkát. A tehenek fejesét és gondozását szakképzett gondozókra kell bízni, olyanokra,akik állandó jelleggel végzik ezt a munkát és képesek arra, hogy a teheneket megfelelően, hozamuk szerint takarmányozzák, az előirányzott program szerint és meghatározott időközökben fejjék, továbbá, hogy szigorúan tiszteletben tartsák a fedeztetési és ellési tervet. A Földművelésügyi Minisztérium és a néptanácsok végrehajtó bizottságai a fejőstehéntartást elsősorban azokban a kollektív gazdaságokban kell hogy szorgalmazzák, amelyek a nagyvárosok és munkásközpontok övezetében vannak, mivel ez jelentős jövedelmet biztosít az illető gazdaságoknak, a lakosság tejellátását is biztosítva. A tanácsi vitája ' során megállapította^, ,hogy a sertésternyésztés nagy előnyüket*--biztosít, a kollektív gazdaságoknak. Számos kollektív gazdaság tapasztalata azt mutatja, hogy ezek igen nagy jövedelemre tettek szert azáltal, hogy az általuk tenyésztett sertéseketaz államnak adták el. A bizottság ezért azt ajánlja a kollektív gazdaságoknál hogy még nagyobb mértékben fejlesszék tovább a sertéstenyésztést. Tekintettel arra, hogy a sertések igen gyorsan szaporodhatnak és rövid idő leforgása alatt nagy mennyiségű húst biztosíthatnak, ez jelentős jövedelemhez juttatja a gazdaságokat. A sertéstenyésztés elsőrendű fontosságú szektorrá kell váljon az állattenyésztésben, s főként a gabonatermő övezetek kollektív gazdaságaiban, amelyekben minden feltétel megvan e szektor megszervezésére és nagy mennyiségű koncentrált takarmány biztosítására. A kollektív gazdaságoknak legyen gondjuk arra, hogy a tervbe vett anyakoca-állományt elsősorban a saját tenyésztésű állatok megtartásával biztosítsák, hogy ily módon a gazdaságban minél több malacot neveljenek és hizlaljanak. A Földművelésügyi Minisztérium a néptanácsokkal együtt gondoskodjék arról, hogy minden kollektív gazdaság sertéstenyészetében biztosítson gyorsfejlődésű hússertés-kanokat. Ugyanakkor irányítsa a kollektív gazdaságokat a fedeztetési terv szigorú betartására, hogy valamennyi tenyészkoca évente kétszer malacozzon. Az állami gazdaságok pedig lássák el a kollektív gazdaságokat a legjobb fajtájú süldőkocákkal és tenyészkanokkal. A malacállomány növelésére és azért, hogy előnyös feltételek mellett fokozott mennyiségű sertést hizlaljanak, azt ajánljuk a kollektív gazdaságoknak, hogy a tervben megállapítottanyakoca-állományon kívül hagyjanak még meg bizonyos számú kocát, melyeket az első malacozás után hizlaljanak fel. A rendszeres jövedelem biztosítása érdekébenazt ajánljuk a kollektív gazdaságoknak, hogy oly módon szervezzék meg a sertések tenyésztését és hizlalását, hogy a hízott sertések eladása a havi és negyedévi szerződési tervnek megfelelő ütemben történjék. A baromfitenyésztésben élenjáró kollektív gazdaságok tapasztalata azt mutatja, hogy ez a szektor jelentős mennyiségű jövedelmet biztosít, ha ésszerűen szervezik meg a szárnyasok tenyésztését és gondozását. Annak érdekében, hogy megszüntessük a lemaradást, amely a kollektív gazdaságokban e tekintetben fennáll, a bizottság az alábbiakat ajánlja: A néptanácsok végrehajtó bizottságai nyújtsanak támogatást a kollektív gazdaságok vezető tanácsainak a baromfitenyésztésre vonatkozó konkrét tervek kidolgozásában, hogy ott iden egyes kollektív gazdaság valamennyi lehetőségeinek figyelembe vételével fejleszthesse ezt a szektort. A Földművelésügyi Minisztériumnak segítenie kell a kollektív gazdaságokat a nagyüzemi méretű baromfitenyésztés megszervezésében, amely alacsony önköltséggel biztosítja a fokozott tojás, és hústermelést. A Földművelésügyi Minisztérium, a városok és a munkásközpontok környékén szakosítson kollektív gazdaságokat és állami gazdaságokat az új technika alapján, nagy telepeken szervezett baromfitenyésztésre, hogy minél nagyobb mennyiségű tojást és húst biztosítsanak a lakosság ellátására. E célból a Mezőgazdasági Tervező Intézet még 1962 első negyedében dolgozzon ki egyszerű és olcsó épületterveket. A Földművelésügyi Minisztériumnak és a Kutató Intézeteknek ajánljuk, hogy tanulmányozzák a Bukarest tartományi Andrasesti-i és a Bánát tartományi gyarmatai állami gazdaság, valamint az élenjáró kollektív gazdaságok tapasztalatát a baromfitenyésztésben s általánosítsák azt minél több szocialista mezőgazdasági egységben. Annak érdekében, hogy a kollektív gazdaságokban szüntelenül javuljon a baromfitenyésztés, ajánljuk, a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy 1962 március 1-ig dolgozzon ki ésszerű baromfietetési normákat, figyelembe véve a különböző tartományok sajátos takarmányozási lehetőségeit. Egyidejűleg új tartási és gondozási, valamint a baromfiállomány védelmére állategészségügyi normákat kell kidolgozni. A kedvező természeti feltételekkel rendelkező kollektív gazdaságoknak ajánljuk a víziszárnyasok tenyésztésének fejlesztését, mivel gondozásuk könnyebb, tenyésztésük pedig rendkívül jövedelmező. A Földművelésügyi Minisztérium, a néptanácsokkal együtt, szervezze meg a baromfitenyésztő teleppel rendelkező állami egységekben nagyszámú baromfigondozó, főként e munkában jó eredményekre képes szorgalmas asszonyok kiképzését. Az RMP KB 1961 június 30— július 1-i plenáris ülésén a gyapjú termelés növelésére s a gyapjú behozatal megszüntetésére kitűzött feladatok teljesítéséért a kollektív gazdaságoknak évről-évre gyarapítaniuk kell a finom- és félfinom gyapjas juhok állományát. E célból a bizottság ajánlja: Tartsák meg az összes merinói, spánka és cigája fajtájú jerke foklyokat és neveljék fel őket a saját anyaállomány évenkénti gyarapítására, valamint eladásra olyan gazdaságoknak, amelyek fejlesztik e juhfajták tenyésztését. A Földművelésügyi Minisztériumra és a néptanácsok végrehajtó bizottságaira az a feladat hárul, hogy szervezzék meg a fajtafeljavításban élenjáró tartományokból származó finom- és félfinom gyapjas jerke foklyok felvásárlását és átadását más tartományokbeli, finom- és félfinom gyapjas juhok tenyésztésére kijelölt kollektív gazdaságoknak. Ugyanakkor a kollektív gazdaságok tartsanak viszsza és neveljenek fel 1962 tavaszán 750.000 merinói, spanka és cigája fajtájú kosbárányt, amelyek mint iük legkevesebb évi 3800 tonna finom- és félfinom gyapjúhozamot biztosítsanak. A gyapjú mennyisége és minősége a legnagyobb mértékben függ a juhok gondozásától. Hogy minél nagyobb mennyiségű kiváló gyapjút termelhessenek, ajánljuk a kollektív gazdaságoknak: a juhok számára nyáron biztosítsanak a gyapjú minőségére károsan kiható tüskéktől és bogáncsoktól megtisztított legelőket, télen pedig biztosítsák hiánytalan takarmányozásukat, a jó és tiszta szálláshelyet. Az összes kollektív gazdaságok valamennyi erőforrásának felhasználására, az állat- és baromfitenyésztés mellett fejleszteni kell a méhészetet és a selyemhernyótenyésztést, amelyek nem igényelnek nagy befektetést és ugyanakkor jelentős jövedelmet hozhatnak. A megfelelő lehetőségekkel (mocsaras területek, halastavak, tavak, stb.) rendelkező kollektív gazdaságoknak ajánljuk, hogy szervezzék meg a haltenyésztést. A tanácskozás részvevői felszólalásukban hangsúlyozták, hogy milyen rendkívüli jelentősége van a szaporítás megszervezésének országunk állatállománya növelésében és megjavításában. Ezért a Földművelésügyi Minisztériumnak és a néptanácsok végrehajtó bizottságainak intézkedéseket kell tenniük, hogy állandóan biztosítva legyen a kellő számú kiváló apaállat, főként a szarvasmarháknál. A mesterséges megtermékenyítést, amely új és igen értékes módszere a szarvasmarhák és juhok szaporításának és feljavításának, fokozatosan vezetik majd be, az anyagi feltételek, a megfelelő képzettségű szakemberek, a szükséges készülékek, a kiváló apaállatok biztosításának mértékében. Szükséges, hogy több kollektív gazdaság — főként a fajállattenyésztésben hagyománnyal rendelkező zónában —, szervezzen fajtenyészetet, hogy jó tenyészállatokat szállíthassanak a kevésbé fejlett övezetekben mezőgazdasági egységeknek. Az élenjáró állattenyésztők jó eredményei arra kell ösztönözzék a kollektív gazdaságokat, az öszszes kollektivistákat, hogy növeljék a termelést s ezáltal teljesítsék, sőt túlszárnyalják az 1965-re előirányzott hús-, tej-, gyapjú-, tojás- és nyersanyag szállítási feladatokat. A kollektív gazdaságok nagy élelmiszer- és nyersanyag szállító egységek lehetnek és kell is, hogy legyenek a lakosság, illetve az ipar számára. Ajánljuk a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy dolgozza ki az állattenyésztésben élenjáró gazdaságok és termelők ösztönzési rendszerét. A tanácskozás részvevőinek többsége az állattartás szerves részeként hangsúlyozta a takarmányalap fontosságát, amely döntő feltétele az állattenyésztés fejlesztését előirányzó terv teljesítésének országunkban Az állatok, főként a szarvasmarha- és a juh alaptakarmányát a zöld- és a silótakarmányoknak kell képezniük. Sok kollektív gazdaság ért el jó eredményeket a pillangós növényekkel keverten besilózott kukorica etetésével. Szükséges, hogy minden kollektív gazdaságban termeljenek kellő mennyiségben ilyen takarmányt, minden tehén és juh számára. Az állatoknak egyenletes, magas és teljes tápértékű takarmányfélékből összeállított adagokat kell biztosítani, ezért ajánljuk a kollektív gazdaságoknak, hogy vessenk egyre nagyobb területeken pillangós takarmánynövényeket, különösképpen lucernát, lóherét, borsót, szóját, stb. Azokban az övezetekben, ahol gazdaságos és nagy cukorrépa és burgonya hozamokat érnek el, széleskörűen kell használni e takarmányféléket; ezek itt az állatok alaptakarmányát képezhetik. A kollektív gazdaságoknak átérhető, legnagyobb segyelmet kell fordítaniuk a köztes, és kettőstermesztés, a tarlóvetés kiterjesztésére, hogy így nagy mennyiségű zöldtömeggel, silókukoricával és más takarmánynövényekkel segítsék a takarmányalap biztosítását. Az összes kollektív gazdaságokban vetőmagtermelő táblákat kell létesíteni, a takarmány öszszetételének megjavításához szükséges vetőmagvak biztosítására. E célból ajánljuk a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy biztosítson minél nagyobb vetőmagválasztékot, a kutatóintézetek pedig hozzanak létre új takarmánynövényfajtákat. A nagy tápértékű takarmányok elérésében fontos szerepe van a kellő időben történő betakarításnak, a jó elraktározásnak és etetés előtt a megfelelő előkészítésnek. A természetes legelők óriási erőforrását alkotják nagymennyiségű és olcsó takarmány termelésének, éppen ezért a bizottság ajánlja a néptanácsoknak, hogy 1962 első felének végéig jelöljék ki a legelőkön elvégzendő összes munkálatokat. Valamennyi kollektív gazdaságnak érdeke, hogy az általuk használt legelők tisztításába, javításába, felerősítésébe stb. bevonjanak minden kollektivistát s így az elkövetkező két-három évben hektáronként elérjék a legelőkön a legkevesebb 10.000 kilós fűhozamot. A kollektív gazdaságok használatába, hosszú határidőre átadott legelőknek és erdei tisztásoknak a jó gazdálkodás és a hektáronkénti magas fűhozam példáivá kell válniuk. A síkvidéki övezetekben, ahol a szokásos agrotechnikai munkálatokkal a természetes legelők nem adhatnak kielégítő termést, ajánlatos e területeken nagyhozamú takarmánynövények természeteset bevezetni, a zöld futószalagrendszer alapján, biztosítva a tavasztól késő őszig tartó folytonos legeltetést. Az állattenyésztés egyik fontos kérdése a szálláshelyek biztosítása. Az állam által nyújtott segítség, valamint a helyi lehetőségek teljes felhasználásával a kollektív gazdaságok építsenek olcsó, tartós és higiénikus szálláshelyeket. A bizottság ajánlja a tartományi és rajoni néptanácsoknak: intézkedjenek, hogy a területrendezési tervek január-februárban elkészüljenek s a kollektív gazdaságok már a tavasz kezdetén meg-, kezdhessék az építkezést. Ugyanakkor ajánljuk az illetékes központi szerveknek, hogy tanulmányozzák az építkezések jóváhagyási eljárásának egyszerűsítését. A kollektív gazdaságoknak intézkedniük kell az anyagtermelésről, az építkezéshez szükséges homok és kő szállításáról, s ezt még az év első hónapjaiban kell elvégezniük, amikor a szállító eszközöket kisebb mértékben használják más munkára. Az épületek elhelyezésénél a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni a szántóföld pazarlását. Az állattenyésztő telepek elhelyezési terveinél figyelembe kell venni az itatási lehetőségeket, a telephez vezető utakat, a trágyalé összegyűjtésére szolgáló csatornák és medencék megépítésének lehetőségeit. Az állattenyésztés fejlesztése megköveteli, hogy a kollektív gazdaságokbans lehető legrövidebb időn belül biztosítsák a vízellátást bővizű kutak ásása révén. A bizottság ajánlja a Földművelésügyi Minisztériumnak és a néptanácsoknak, hogy azon övezetekben lévő kollektív gazdaságokban, ahol a víz nagy mélységben található, fúrásokat végeztessenek. A tartományi és rajoni néptanácsoknak kellő számú műszaki káder útján közvetlen műszaki segítséget kell nyújtaniuk a munkálatok elvégzésében, oly módon, hogy minden kollektív gazdaság, amely épít, a néptanácsok gondoskodása folytán állandó és szakszerű irányítást kapjon. A bizottság ajánlja a Földművelésügyi Minisztériumnak és a többi központi szervnek, hogy tanulmányozzák a kollektív gazdaságok ellátásának megjavítását az állattenyésztési termelőfolyamatokhoz szükséges anyagokkal és felszerelésekkel és e célból tegyenek megfelelő intézkedéseket. Az állatok egészségének megvédését elsősorban több és teljes tápértékű takarmánnyal, új állatgondozási módszerekkel, egyszerű és jó szálláshelyekkel, az állategészségügyi szabályok betartásával kell biztosítani. Az illetékes szerveknek támogatniuk kell a kollektív gazdaságokat az állatok járványos betegségeinek megelőzését és leküzdését célzó intézkedések hozatalában, meggyőzve az, , összes kollektivistákat az állategészségügyi fegyelem tiszteletben tartásának szükségességéről, úgy kell dolgozni, hogy a gyógyszerek használatára és az állatok kezelésére csak végső esetben kerüljön sor. A közös tulajdonban lévő állattenyésztő szektor hozzáértő vezetése, továbbá a takarmányokkal való gondos gazdálkodás és az állatok hozamának növelése céljából ajánljuk a kollektív gazdaságoknak, hogy az állattenyésztésbe vonjanak be rátermett kollektivistákat, akik szeretettel és hozzáértéssel végzik ezt a munkát. Úgyszintén javasoljuk a nagy telepekkel rendelkező kollektív gazdaságoknak, hoggy bízzák meg az egyik alelnököt az állattenyésztés, a takarmányalap biztosítása felelősségével, beleértve a legelők feljavítását is. Az évről évre megvalósítandó nagy termelési feladatok megkövetelik az állattenyésztésben dolgozó kollektivistáktól, hogy szüntelen emeljék szakképzettségüket. E célból a Földművelésügyi Minisztérium és a néptanácsok végrehajtó bizottságai az év egész folyamán oktatási formákat szervezzenek az összes állatgondozók számára úgy a termelő helyen, mint az élenjáró állami gazdaságokban és az állattenyésztési kísérleti állomásokon rendezett rövid időtartamú tanfolyamokon. A bizottság véleménye szerint a kutató és oktató intézeteknek, a tudósoknak és a szakembereknek minél hatékonyabb támogatást kell nyújtaniuk a kollektív gazdaságok számára az állatállomány és a hozam növelését szolgáló fejlett módszerek alkalmazásában. Felhívjuk az állattenyésztési és állategészségügyi szakembereket, hogy a kollektív gazdaságok állattenyésztőivel együtt harcoljanak e szektor fejlesztéséért, ismertessék velük, milyen módsze- rekkel érhetnek el magas hozamokat és nagy jövedelmeket, moz-gósítsák őket az ésszerű állattenyésztés legújabb módszereinek alkalmazására. .uöM ,»vesa Az állattenyésztés kérdéseivel foglalkozó bizottság ajánlásai A párt és a kormány nyújtotta sokoldalú támogatás eredményeként, a kollektív gazdaságok szép sikereket értek el a közös tulajdont képező állatállomány tenyésztésében, mind a számbeli növelésük, mind pedig hozamuk tekintetében. A mezőgazdaság szocialista egységeinek tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy az RMP III. kongresszusa Irányelvei fényében a kollektív gazdaságok sokoldalú fejlesztésére vonatkozó feladatok valóraváltásának egyik legszámottevőbb tényezője az állattenyésztési szektor. Számos kollektív gazdaság példája igazolja, hogy a központosított alap részére előállított állati termékek értékesítése nagy előnyökkel jár, a kollektív gazdaságok egyik leglényegesebb pénzjövedelmi forrása s nagymértékben hozzájárul a kollektivisták jólétének gyarapításához, a gazdaságok gazdasági megszilárdításához. A kollektivisták országos tanácskozása kihangsúlyozta azt a tényt, hogy az összes állatfajok nagybani és ésszerű tenyésztése, a belső erőforrások, a munkaerő és a gazdaság termelőeszközeinek jobb és teljesebb felhasználásához vezet, egész évben pénzjövedelmet biztosít és lehetővé teszi, hogy a kollektivisták havonta kapjanak pénzelőleget s ugyanakkor érezhetően növeliaz állóalapot. Az állattenyésztési szektorban egyik legfontosabb feladat a szarvasmarhaállomány gyarapítása és feljavítása kell hogy legyen, különös gondot fordítva a fejőstehenekre és azok hozamának szüntelen növelésére. Több mint 2400 kollektív gazdaságnak sikerült 1961-ben minden 100 hektárra 22 szarvasmarhát biztosítani; 400 kollektív gazdaságban 40 szarvasmarha jut 100 hektárra. Mindezek azt bizonyítják, hogy valamennyi kollektív gazdaságban meg lehet teremteni a feltételeket ahhoz, hogy fokozott ütemben fejlesszék szarvasmarhaállományukat, s hogy az RMP III- kongresszusának az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó előirányzatait határidő előtt valóra váltsuk. A szarvasmarhaállomány, s főként a fejőstehenek számának gyarapítása érdekében, a kollektív gazdaságoknak meg kell tartaniuk és fel kell növelniük a saját tenyészetükben lévő borjakat. A tehénállomány gyarapításának másik forrása az, hogy a kollektivistáktól vagy társult parasztoktól eladásra ajánlott üszőborjakat vásárolják és neveljék fel. A saját tenyésztésből származó borjak megtartása és felnevelése, úgyszintén üszőborjak vásárlása az egyetlen mód arra, hogy a kollektív gazdaságokban biztosítsák az 1965-re előirányzott tehénállományt. Tekintetbe véve azt, hogy a nagyhozamú állatokkal rendelkező telepek létesítésének _ felelős A gyümölcs- és szőlőtermesztés kérdéseivel foglalkozó bizottság ajánlásai Tekintetbe véve a gyümölcs- és szőlőtermés növelésére irányuló nagy feladatokat, valamint a munkaülésen lezajlott vitákat és javaslatokat, a gyümölcs- és szőlőtermesztés kérdéseivel foglalkozó bizottság az alábbiakat ajánlja: A szőlőtermesztő szektorban — a Román Munkáspárt III. kongresszusa Irányelvei előírásainak megfelelően — 1965-ig több mint 80.000 hektár szőlőt kell telepíteni, ezekből legkevesebb 60.000 hektárt a kollektív gazdaságokban. A szőlő-ültetőanyag termelő há zfeÉOfö bt'SttŐliftí'sa t#idi%i|]bÄ megállapítást nyert, hogy az utóbbi években jelentős haladás észlelhető, minthogy az oltott szőlő termesztése az 1959 évihez viszonyítva csaknem megkétszereződött. Tekintetbe véve azt az útmutatást, hogy a csemegeszőlőfajták az új ültetvényeknek több mint felét foglalják el, a bizottság javasolja, hogy a mezőgazdasági szervek, állami egységek és kollektív gazdaságok, amelyek szőlőültetőanyagot termelnek, mindent tegyenek meg, hogy ezeknek a fajtáknak, valamint a legértékesebb borszőlő fajtáknak a kiterjesztésével növeljék az oltott szőlő férfifejtését. Rendkívül értékesnek tartjuk a Szőlészeti és Kertészeti Kutatóintézetnek és egyes olyan állami és kollektív gazdaságoknak, mint a nagyőszi, felsőalpoldi, drágásaniniculiseli és covasinji eredményeit, ahol nagy területeken 45-60 százaléknyi kiváló minőségű szőlőpilltványt állítottak elő, és javasoljuk valamennyi ültetőanyagot termelő gazdaságnak, hogy tanulmányozzák és széles körben alkalmazzák ezeknek a gazdaságoknak a módszereit, hogy legalább 45 százalék I. osztályú oltványt nyerhessenek. folytatás a holdakn.