Vörös Zászló, 1962. november (14. évfolyam, 259-284. szám)
1962-11-01 / 259. szám
1962. november 1. A megnövekedett állatállomány jó körülmények közötti beteleltetése jelenleg a legfontosabb feladatok egyike. Gondoldós szervezéssel, körültekintő I! munkával biztosítani kell az állatok termelékenységének meg| tartását és növelését. II A beteleltetés kapcsán az II építkezések befejezése a legj| sürgősebb. Az utóbbi hetekben || kollektív gazdaságaink többségében gyorsult e munka üteme, ennek ellenére még igen sok szarvasmarha és sertésistálló, I, juhszarván stb. áll befejezetlen. | A tél közelsége azt követeli, hogy minden kollektív gazdaságban haladéktalanul vizsgálják felül az építkezés helyzetét. Ha úgy látják, hogy az épületeket későn adhatják át a használatnak, idejében gondoskodni kell ideiglenes megoldásokról. Az elmúlt években több kollektív gazdaságunkban készítettek ideiglenes szállásokat. A mezőzáhi kollektív gazdaságban például a sertéseket helyezték el a szalmakazlakból kiképzett, ideiglenes szállásokon. Más gazdaságokban a juhok számára készítettek aklot a szalmakazlak közé. Az állatok elszállásolására nagy tartalékot jelentenek a különböző széna és gépszínek s a kollektivisták tulajdonában lévő, kisebb istállók. Ezek átalakítása, megjavítása nem igen is nyel sok költséget. Természeteesen vigyázzunk arra, hogy az íj állatokat ne szórjuk szét túllságosan. 1j A nyáron és az őszön felhalalmozott takarmányalap ésszerű || felhasználására szintén most | | kell gondolni. Ennek érdekében | | rendet kell teremteni a takar |, r mányfogyasztás terén. Az el- || múlt években gyakran megtör- || tént, hogy egyszerre több szé- || na, illetve szalmakazlat kezd i| tek meg s mérés nélkül szállí- | tották a takarmányokat az II I egyes istállókba, így sok, sok || | mázsa takarmány veszett kár- II | ba. Az idén meg kell akadá- II | lyozni a takarmánypocsékolást. I | A mérnökökre hárul a feladat, | | hogy elkészítsék a takarmány- I fogyasztási normákat, s a bri j | gátlosokkal együtt őrködjenek , annak tiszteletben tartása fölött. A férőhely biztosítása és a szakszerű takarmányozás megszervezése mellett nem szabad megfeledkezni a többi, látszólag kisebb feladatokról sem. Az állatok jó körülmények közötti átteleltetéséért végezzük el az I egészségügyi felülvizsgálást, s az istállók tisztítását és fertőt I lenítését, gondoskodjunk meg I felelő mennyiségű táplisztről, s vizsgáljuk meg, elegendő lesz-e | a víz az itatáshoz stb. Ha körültekintően végezzük el a beteleltetési előkészületet két, sok kellemetlenséget és jó kárt előzünk meg! Jobb tenyészfeltételeket biztosítanak Amikor Kóródszentmárton, Sólymos, Kóród és Vámosudvarhely kollektivistái elhatározták, hogy egyesítik erejüket, a legnagyobb gondot az állatok elszállásolása okozta. Ugyanis az egyesítéssel több mint 460-ra emelkedett a szarvasmarhák, 120-ra a sertések és több mint 350-re a juhok száma. Bár a vezető tanács már az első termelési terv elkészítésekor, mint legsürgősebb tennivalót irányozta elő az istállóépítést, mégis szükségmegoldáshoz kellett folyamodniok. Úgy kellett elszállásolnak és gondozniok főleg a fejősteheneket, hogy biztosítsák a tejhozam állandó emelkedését. Vagyis közel legyenek a legelőkhöz és megfelelő kiegészítő takarmányozásban részesüljenek. Mindezt csak úgy biztosíthatták, hogy a tagok tullajdonában levő nagyobb istállókban helyezték el az állatokat. Vizsyáztak arra, hogy az egy állati gondozóra bízott állatokat lehetőleg a egy helyre, vagy egymással szomszéados istállókban helyezzék el. A tapasztalat azt igazolja, hogy e körüli tekintés ellenére is ez a megoldás a, gazdaságos tenyésztés rovására ment. A takarmány elosztása és a helyszíne re való szállítása nemcsak a munkanapok számát növelte, hanem a fogatokat is elvonta más munkálatok■ tól. Ezenkívül lényegesen megnehezítette az egyedi takarmányozás bevezetését és a rendszeres ellenőrzést. Ezek a tényezők késztették arra a gazdaság vezetőségét, hogy még jobban megsürgesse az istállók építését. A terv — nagyon helyesen — nemcsak a központban, hanem a brigádszékhelyeken is előirányozta egyegy istálló építését. Ez azt jelenti, hogy négy 100 férőhelyes istálló elkészítését vállalták magukra, ami nem kis dolog, ha figyelembe veszszük, hogy fiatal gazdaságokról van szó. így érthető tehát, hogy az építkezés során a költségek minimumra való csökkentése került előtérbe. A brigádok saját munkaerőt használtak fel a kavics és homok kitermelésére és ugyancsak a brigádok fogatai szállították a Küküllő medréből az építkezések színhelyére. De a vezető tanácsnak gondja volt arra is, hogy a szükséges faanyagot idejében beszerezze és előkészítse. A fahulladékot a téglaégetéshez használták fel. A helyi erőforrások legtökéletesebb kiaknázásának eredményeként Kóródszentmártonban mindössze 3.000 fejbe került az istállóépítéshez szükséges tégla előállítása. Végső fokon pedig az eredmény az, hogy még ezen a héten — a kóródi és solymosi istállók után — már Kóródszentmártonban és Vámosudvarhelyen is kényelmes szálláshelyet kapnak az állatok. Török István mérnök véleménye szerint az állatoknak nagy istállókban való elhelyezése mintegy 220 munkanap és több mint 3 vagon szálastakarmány megtakarítását teszi lehetővé. PÉTER JÁNOS Az ákosfalvi kollektív gazdaság cserefalvi részlegén új istálló épült az állatállomány elszállásolására-A képen: Tető alá került a 120 férőhelyes istálló, s most javában folynak a belső, befejezési munkálatok. ___________ VÖRÖS ZÁSZLÓ Körültekintő munka Szentgericén — Beszélgetés Szőcs Ernő állattenyésztő brig adóssal A szentgericei kollektív gazdaságban is megnövekedett az állatállomány. Jelenleg 343 szarvasmarhát (ebből 101 a fejőstehén) 216 sertést és közel 300 juhot tenyésztenek. A beteleltetés tehát most körültekintőbb munkát igényel, mint az elmúlt évben. Vajon mit végeztek eddig? _____ " Miként biztosították az állatok elszállásolását? — A beteleltetési előkészületeik során arra törekedtünk, hogy a-z állatokat lehetőleg egy helyen, új gazdasági udvaron helyezzük el Ez jórészt sikerült is. A meglévő épületekben s a befejezés előtt álló barackeréki nagy istállóban összesen 263 állatot tudunk elhelyezni A növendékállatok számára ideiglenes fészert építettünk. A szalmakazlakkal körülkerített kifutót úgy készítettük el, hogy az nagy hideg vagy havazás esetén védelmet is nyújtson az állatoknak. A többi növendékállatok számára most újabb ideiglenes szállást építünk. Nemrég megvásároltunk egy nagyobbacska istállót és annak anyagából a gazdasági udvaron 40 férőhelyes növendékistállót építünk. Rövidesen ebbe is beköthetjük az állatokat, mert a munka befejezés előtt áll. Az igás, növendék és tenyészállatok egy helyen történő elhelyezése lehetővé teszi az ellenőrzést és a szakszerű takarmányozás megszervezését» fisl _ ( Hogyan biztosították a ta „karmányalapot, sírkéntszervezik meg annak takarékos felhasználását? — A takarmányalapot, az abrakfélék kivételével, teljes egészében biztosítottuk. Eltérően az előző évektől, most nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is kielégítő. A szénaféléket és a sarjút a legkedvezőbb időpontban takarítottuk be és raktároztuk. Ésszerűbben hasznosítottuk a többi takarmányforrásokat is. Eddig 900 tonna silótakarmányt állítottunk elő és a kukoricaszár, valamint a répaszelet besilózásával még 1100 tonnát készítünk. A takarmányalap ésszerű felhasználásáért gazdaságunk mérnöke a napokban elkészítette a takarmányfogyasztási normákat. A takarmányozást a termelékenység, a korcsoport és a testsúly figyelembevételével végezzük. Így például jelenleg a 10 liter tejet adó teheneknek naponta 12 kiló szénát, 16 kiló répafejet és 2,5 kiló abrakot adunk. Azoknak a teheneknek, amelyeknek tejfiozama 10 liter alatt van, naponta 8 kiló szénát és 18 kiló répafejet adunk. Ugyanígy , kidolgoztuk a napi fejadagot az igásállatoknak, növendékeknek, hízó és növendéksertéseknek, juhoknak. A takarmánypocsékolás elkerüléséhez segít hozzá a vezető tanács azon intézkedése is, hogy a napi takarmánymennyiséget a raktárnak átadja a brigádosnak, vagyis nekem, s én kell gondoskodjam ennek elosztásáról és felhasználásáról. Milyen állapotban vannak a legelőről behajtott állatok, nincs-e szükség feljavító takarmányozásra? — Gazdaságunk vezető tanácsa az elmúlt napokban éppen erről tárgyalt. Legelőink az idén nagyon meg voltak terhelve, s ezért a növendékek bizony gyenge állapotban jöttek be. A vezető tanács úgy határozott, hogy a növendékeket még a tél beállta előtt feljavító takarmányozásra fogjuk. Így a növendékek fejadagjába a széna és silótakarmány mellett ab-, rákot is iktatunk be. Úgyszintén feljavító takarmányozásra fogjuk a vemhes juhokat is. Itt szeretném megemlíteni, hogy a juhok számára az idén nemcsak több, hanem ugyanakkor jobb minőségű takarmányt is biztosítottunk. Ennek alapján bízunk abban, hogy jobb, egészségesebb lesz a szaporulat, s nagyobb lesz a gyapjúhozam is. Az őszi nagytakarítás, a borjúistállók, kocafiaztatók és a tejház fertőtlenítése szintén a beteleltetési előkészületekhez tartozik. Erre is gondoltak? Igen, gondoltunk. Már hetekkel ezelőtt elvégeztük az istállók takarítását és meszelését. Ferőnőink önkéntes munkával megmosták az ablakokat, elvégezték a tejház meszelését, valamint a bútorok és felszerelések fertőtlenítését, úgyszintén megkezdtük már az állatok egészségügyi felülvizsgálását is. A növendékállatok számára épített kifutót szalmakazlak övezik, amelyek rossz idő esetén a széltől és hótól is óvják az állatokat. Rövidesen elkészül az istálló A vátavai kollektivisták is nagy gondot fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére. Az állami hitelek és a saját alapok ésszerű felhasználásával, a szarvasmarhák számát 340-re növelték (év elején 98 volt) s év végéig ez a szám még 40-nel gyarapodik. Ugyanakkor a juhok számát is 1300-ra növelték. A létszámgyarapítással egyidejűleg a gazdaság vezető tanácsa és a pártalapszervezet nagy gondot fordított az építkezés megszervezésére. Az építkezéshez szükséges 200.000 darab téglát a kollektivisták készítették s a tagok önkéntes hozzájárulásával idejében a helyszínre szállították az anyagot. Az alapozási és falazási munkálatokat augusztusban kezdték meg, s most már a belső munkálatokat végzik. Rövidesen tehát kész lesz az új 120 férőhelyes istálló. Ez azonban még mindig nem elég az állatok elszállásolására. A gazdaság vezető tanácsa számba vette a tagok tulajdonában levő istállókat is. Kisebb javítások után ezekben a növendékállatokat helyezik el Fejlesztik az állattenyésztést A szépvízi kollektív gazdaság vezető tanácsa a szarvasmarhák létszámának növelése mellett, nagy gondot fordít a baromfi- és sertéstenyésztés fejlesztésére. E két állattenyésztési ágnak is lerakták az alapjait. Ez év júniusában 600 napos csibét rendeltek, amelyek a jó takarmányozás és gondozás eredményeként gyorsan fejlődtek. Egy részüket már (112 darabot) értékesítették, 2800 lejt kaptak érte, 320 tyúkot és kakast pedig továbbtenyésztésre hagytak meg. A sertésállomány növelése érdekében eddig 28 anyakocát vásárolt a gazdaság vezető tanácsa. Nemsokára pedig újabb 26 koca érkezik a gazdaságba. TŐKÉS ERNŐ ___________ levelező Képes kr©miBkai A takarmány megnevezése Erdei széna Réti széna Bükkönyszéna Virágzásban kaszált lóhere „ lucerna Baltacimszéna Zabszalma Arpaszalma Bükkönyszalma Takarmánymurok Cukorrépa Takarmánytök Cukorrépalevél (silózva) Fiatal nád (silózva) Silókukorica Silózott kukoricaszár Száraz kukorica Száraz zab / Közepes szemű árpa Friss répaszelet Melász Fölözött tej T.E. E.F. Mész Fosz________ (g) (g) for (g) 0,47 27 6,4 1,4 0,41 30 5,6 1,6 0,46 82 7,2 2,9 0,52 55 9,3 2,2 0,49 86 17,7 2,2 0,54 80 10,08 2,36 0,31 11 4,3 1,0 0,35 10 3,19 1,16 0,23 20 11,15 1,18 0,14 10 0,18 0,45 0,26 10 0,58 0,44 0,10 10 0,21 0,70 0,16 10 — — 0,13 10 — — 0,22 10 — — 0,16 10 — — 1,34 70 0,28 3,18 1,00 80 1,21 3,49 1,21 70 0,65 3,57 0,10 10 0,79 0,39 0,77 — 2,93 0,22 0,17 30 — — Részlet a Kiskapus I Vegyiművek Walz részlegéből. Országszerte számos új létesítmény biztosít kitűnő tanulási feltételeket a diákok, főiskolások számára. A tanuló ifjúság iránti sokoldalú gondoskodás egyik példája a kolozsvári diáknegyed. A képen az új diáknegyed korszerű étkezdébe látható Herkules-fürdő kitűnő gyógyforrásai mellett szép, gazdag díszítésű épületeiről is híres. A képen: a Horea-forrás. Az RNK Akadémiájának Mikrobiológiai Intézete. Külső látkép, a Használjuk fel ésszerűen a takarmányalapot! Mint ismeretes, az állattenyésztés végcélja a magas és gazdaságos tej-, hús-, tojás-, gyapjútermelés stb. E cél megvalósításában a takarmányozásnak jut a döntő szerep. De nem mindegy, hogy miként takarmányozunk! Sajnos, sok kollektív gazdaságunkban e fontos kérdésben, még mindig csak a tapasztalat és megfigyelés alapján döntenek, s ebből igen sok kár származik. Éppen, ezért a beteleltetés egyik legfontosabb kérdését a szakszerű takarmányozás meghonosítása kell képezze. A mezőgazdasági szakemberekre hárul az a feladat, hogy idejében és körültekintéssel készítsék el a takarmányfogyasztási normákat, s a gazdaságok vezető tanácsai gondoskodjanak ezek tiszteletben tartásáról. A takarmányfogyasztási normák elkészítésekor a kiinduló pontot az állatok takarmányszükséglete képezi. Az erre vonatkozó adatokat a fajnak, kornak, ivarnak, hasznosításnak stb. megfelelő szabványok tartalmazzák. Ennek alapján a kollektív gazdaságokban dolgozó szakemberek és állattenyésztők feladata az, hogy a napi fejadag célszerű meghatározásával a rendelkezésükre álló takarmányokból a leggazdaságosabban, a legcélszerűbben elégítsék ki az állatok igényeit. A szakszerű takarmányozás meghonosításakor mindenekelőtt figyelembe kell venni a napi fejadag térfogatát. Mint tudjuk, az állat által elfogyasztott napi takarmánymennyiség az emésztőcsatorna befogadó képességétől függ. Az adag nagyságát azonban nem a takarmány súlya, hanem szárazanyagtartalma határozza meg, így például a lédús silókukoricából egy közepes súlyú ökör 60 kilogrammot is elfogyaszthat, de a csekély nedvességtartalmú kukoricaszárból csak körülbelül 20 kilót. A napi fejadag összeállításakor tehát arra kell ügyelni, hogy az állat megkapja a szükség tápanyagot, de ugyanakkor a megfelelő mennyiségű ballasztot is, mert ellenkező esetben az állatnak éhségérzete van, s ez károsan hat a termelésre. Vigyázni kell arra is, hogy a napi adagban, annyi keményítőértéket és emészthető fehérjét biztosítsunk, amennyi elegendő a létfentartáshoz és a termeléshez. Az elkövetkező időszakban különös figyelmet kell fordítani arra is, hogy a napi fejadag elegendő meszet és foszfort tartalmazzon, s ezek aránya helyes legyen. A gyakorlatban, úgy járunk el, hogy felírjuk az állat szükségletét, majd alatta felsoroljuk a feletetésre kerülő takarmányokat és próbálgatással addig változtatjuk a menynyiséget, míg az adag megközelítő pontossággal fedezi a szükségletet. Azonban hiába irányozzuk elő papíron, hogy mekkora adag laktatja jól az állatokat és milyen takarmányok biztosítanak számra elegendő létbentartó és termelő tápanyagot, ha azt az állat nem fogyasztja el, vagy ha elfogyasztja, szervezete kárát vallja. Ezért a takarmányadag összeállításakor az alábbi szempontokat is vegyük figyelembe: a) Minden állattal csak olyan, takarmányokat etessünk, amelyek szervezetüknek megfelelnek. b) Egy egy takarmányféléből naponta csak annyit adjunk, amenynyi az állat egészségére nem káros, a termelést nem csökkenti, illetve az állati termék (tej, szalonna stb) minőségét nem rontja. c) A helyes só- és vitaminellátás, valamint a fehérje megfelelő biológiai értékének biztosítása érdekében, az adagot változatosan, többféle takarmányból állítsuk öszsze, mert az egyoldalú takarmányozás előbb vagy utóbb megbosszulja magát, d) Az ellentétesen ható takarmányokat helyes arányban adagoljuk, így a lédús takarmányokat szálasokkal, a sok szalma és hüvelyes dugító hatását melasszal ellensúlyozzuk stb. e) Az adag legyen ízletes. Ezt a különböző ízű takarmányok keverésével, vagy megfelelő előkészítéssel érhetjük el. f) Dohos, penészes, avas stb takarmányokat vemhes, szoptatós, tejelő és fiatal állatokkal egyáltalán ne etessünk, más állatokkal is csak kis mértékben és rendkívül nagy elővigyázatossággal. g) Kerüljük a felesleges takarmányváltoztatást. Ha elháríthatatlan okok miatt (például ősszel és tavasszal,, vagy ha elfogy egy bizonyos takarmány) kell változtatnunk, az adagot azonnal számoljuk át, s az átmenetet fokozatosan valósítsuk meg. h) Az adag megfelelő voltát a gyakorlatban ellenőrizzük. Igásállatoknál a tápláltság (kondíció), más állatoknál pedig a növekedés, vagy a termelés, (tej, tojás, gyapjú, súlygyarapodás stb) ad kielégítő feleletet. Befejezésül közöljük néhány takarmányféle tápértékét (takarmányegyeségekben) emészthető fehérje és ásványi só tartalmát, kilogrammonként !