Vörös Zászló, 1963. március (15. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
1963. március 1 falu a Uttytyi. Üvegcsűrnek hívják a hasonló elnevezésű kis völgyben meghúzódó falut is. Ritka szép vidéken fekszik. A Görgényi hegy gazdag erdeivel őrként áll a falu felett, tanúja minden változásnak, mely a lábánál meghúzódó faluban végbemegy. Ha a Görgényi hegy beszélni tudna, sokat mesélhetne Üvegcsűrs lakóinak egykori nehéz, gyötrelmes életéről s egyre szépülő jelenéről. A hegyvidéki faluban, ahol valamikor „nem történt semmi“, ma villanyfényei ragyognak. Itt van az autóbusz utolsó megállója. A hajdani falu keskeny utcájából valóságos országút lett s a többi utcákat is rendezik. És az emberek ? Jó gazdák, leleményesek. Nemcsak mint favágók vagy állattenyésztők kiváló szakemberek, hanem kitűntek mint építők is. Népi demokratikus rendszerünk évei alatt a lakosság számához viszonyítva sokat építettek és valamennyi létesítményük hozzáértést tükröz. Szép a 15 tanerős, nyolcosztályos iskola épülete, melyben 7 tanterem, laboratórium, tornaterem van, és szépek, életvidámak az iskola tanulói, a háromszáznál több iskolás, akik érdeklődéssel hajolnak a díjmentesen kapott tankönyvek fölé. Másfél évtized alatt az iskolahálózat fejlődésében hatalmas változások történtek. A felszabadulás előtt három tanteremben három tanító oktatta a kisszámú iskolást. Üvegcsűron azonban nemcsak az iskola új, az a művelődési otthon is. A 400 férőhelyes nagytermével, próbatermével, könyvtárával, klubjával együtt. Dj a központban lévő szövetkezeti üzlet is, melyben az üvegcsűriek mindent megkapnak a varrótűtől a motorkerékpárig, a gyermekcipőtől a városi szabású férfi öltönyökig. És új szülőotthon is. A hegyi falu új képéhez tartozik Üvegcsűr házainak több mint fele. Az utóbbi években épületek s egyik szebb a másiknál. Valamennyinek kőalapja, téglafala van és cseréppel fedett. Nálunk — mondja Menyhárt Jenő — meghonosodott a kölcsönös elvtársi segítség. Amikor valaki a faluban házat épít, a falubeliek segítik, így hamar készül el az új ház. így történt ez nálunk, a 9-es számú választási kerületben is, ahol 20 ház épült az utóbbi időben, valóságos új lakónegyed. És amikor hazafias munkát szerveztek, mind ott voltunk. László Izabella, Vass István, Szabó Lajos, Durobant Francisc és más képviselők hívására vállvetve dolgoztunk az építkezésnél, így szépült meg Üvegcsűr. Valóban megszépült. Ottjártunkkor érkezett a hegyek közé a mozgó könyvesüzlet is. Polcairól 400 kötet könyv maradt a faluban. Felét helyben vásárolták meg s estig a falu önkéntes könyvterjesztőjénél egyetlen kötet sem maradt. Egyetlen nap 400 kötet könyvet vásároltak a favágók! Ma már nem tűnik nagynak ez a szám, de ha arra gondolunk, hogy alig két évtizeddel ezelőtt egy , naptár, vagy álmoskönyv is nehezen jutott az üvegcsűriek házába, azt kell mondanunk, hogy mégis csak sok az a 400 könyv. Ha pedig végignézzük a két műkedvelő színjátszó együttes, az agitációs művészbrigád, vagy a tánccsoport művészi műsorát, meghallgatjuk, hogyan játszanak az üvegcsűriek különböző hangszereken, valóban elmondhatjuk: megszépült az üvegcsűriek élete, C. CROITORU Nagy pénzjövedemet érnek el Az egyesített dedrádi kollektív gazdaság tagjai is arra törekednek, hogy mind több mezőgazdasági terményt értékesítsenek, így nagy pénzjövedelemre tegyenek szert. Az idei költségvetési terv előírásai szerint a gazdaság pénzbevétele eléri a 3 millió 593 ezer lejt. Ebből, a nagyarányú beruházások mellett, minden munkaegységre 8 lej készpénzt osztanak. A nagy pénzjövedelem elérésében a többi termelési ágak mellett fontos szerepet játszik a zöldségtermesztés is. A kollektivisták az idén 29 hektáron termesztenek zöldségfélét. A szükséges melegágyakat már elkészítették és 700 négyzetmétert be is vetettek. A zöldségtermesztés az idén több mint 326 ezer lejjel járul hozzá a költségvetési előirányzat teljesítéséhez. TAPASZTALATCSERÉN A gernyeszegi kollektív gazdaság üzemközpontjába egymás után érkeztek a szekerek. Jókedvű kollektivisták szálltak le róluk. Tíz óra felé befutott a hatalmas autóbusz is, amely csak úgy ontotta magából az utasokat. Régen rajoni kollektív gazdaságok elnökei, állattenyésztői és fejőgondozói gyűltek össze tapasztalatcserére Gernyeszegen. Sokat hallottak e fiatal gazdaság sikereiről, arról, hogy az állatok száma itt már az első évben elérte a 264 darabot. Most saját szemükkel akartak meggyőződni róla, hogyan érték el a gernyeszegiek ezeket az eredményeket, hogyan termeltek az elmúlt évben 2.675 liter tejet takarmányozott tehenenként. Látnivalóban nem is volt hiány. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság. Az istálló mellett vígan „duruzsolt“ a szecskavágó. Aprította a kukoricaszárat. — No, ezek jól előkészítettek mindent — jegyezte meg tréfásan az egyik látogató. A gernyeszegieket mintha darázscsípés érte volna. — Tévednek, ha azt hiszik — válaszolták. Nálunk a rend és tisztaság mindennapos. Bármikor megnézhetik. Később a látogatók is meggyőződhettek, hogy a gernyeszegiek nem „kirakatpolitikusok“. Figyelmük a legkisebb dologra is kiterjedt, amely csak valamennyire is befolyásolja a tejtermelést. — Csendet kérünk! — szólították fel a látogatókat, mielőtt beléptek az istállóba. Aztán mindjárt hozzá is tették: ne haragudjanak, de a zaj is egy-két literrel csökkentheti a tejtermelést. Az istállóban békésen kérődztek a tehenek, szőrük ragyogott a tisztaságtól. Mindenekelőtt kis fejtábla, amelyre felírták a legfontosabb adatokat. Az állatokat három csoportra osztották. — Erre azért van szükség — mondotta Szabó István, a kollektív gazdaság mérnöke, — mert nálunk hozam szerint takarmányozzuk a teheneket. Az első csoportba a 10—12, a másodikba a 6—9 és a harmadikba a 6 literes vagy annál kevesebb napi hozamú teheneket osztottuk be. És e szerint kapják takarmányadagjukat is. Az első csoport számáranapi 11,79 takarmányegységet, 1009 gramm emészthető fehérjét és 50 gramm takarmánymeszet, a második csoportba tartozóknak pedig 8,47 takarmányegységet és 634 gramm emészthető fehérjét és szintén 50 gramm takarmánymeszet biztosítunk. Az alaptakarmányt nálunk is a siló képezi, amelyből a legjobban, tejelők 30, a többiek pedig 20 kilót kapnak naponta. Széna, kukoricaszár és korpa egészíti ki a tehenek étrendjét. Meg kell jegyezni, hogy a takarmányok nagy részét szecskázva etetjük fel, így az állatok jobban értékesítik. A jelenlévők figyelték a mérnök, majd később az állatgondozók minden egyes szavát. Olyan dolgokat hallottak, amelyekre bizony addig nem sokat adtak. — A jó takarmányozás még nem minden — jelentette ki Vajna János feje. Az állatokat tisztán kell tartani, vigyázni arra, hogy mindig ugyanabban az órában kapják meg az ételt és a vizet. Mi mindig, csakúgy vasárnap mint hétköznap az előírások szerint takarmányozzuk az állatokat. Megadjuk, ami nekik jár, és ők sem maradnak adósok. A fejőstehenek után a növendékek kerülnek sorra. Itt újabb meglepetés éri a látogatókat: az észszerű, olcsó szálláshely. A gernyeszegi kollektivistáknak sem futotta az elmúlt évben még egy istálló építésére. Ezért a helyi lehetőségek szerint oldották meg a növendékmarhák elszállásolását. A kazlak közé építettek istállót, amelynek oldalait préselt szalma, a tetejét szintén szalma fedi. Szükségmegoldás, de a célnak megfelel. Ezt bizonyítja az a szép 60 növendékmarha is, amelyet nem kis büszkeséggel mutogattak a látogatóknak a gernyeszegiek. — Nálunk a borjak csak 20 napos korig szopnak — mondotta Veress István bácsi, utána mesterséges itatásra fogjuk őket. Három hónapos korukig 5 liter teljes tejet, utána pedig fölözött tejet adunk nekik. Közben azonban már szoktatjuk a szálastakarmányokhoz is és naponta sétáltatjuk őket. A jó gondozás, takarmányozás meg is látszik az állatokon. Mind szép, egészséges borjak. Jó fejőstehenek lesznek belőlük. A tapasztalatcserén minden egyes kollektivista elismerte: jó gazdák, nagyszerű állattenyésztők a gernyeszegiek, de azért a hibákat sem hallgatták el, hisz elvégre azért tapasztalatcsere, hogy tanuljanak egymástól. — Minden elismerésem a gernyeszegieké — mondotta Bakos József a magyarós kollektív gazdaság alelnöke. Jól dolgoznak és ennek meg is van az eredménye. De azért a kisebb dolgokra is fel kell figyelni. A trágyalevet például nem fogják fel, szétfolyik az istálló mellett. Mi ezt is összegyűjtjük és kivisszük a kaszálókra. Aztán a takarmány tárolásánál sincs minden a legnagyobb rendben, Pinca Constantin, a bálái kollektív gazdaság állattenyésztő brigádosa a tetőszellőztető, Takács István vajdaszentiványi elnök pedig a takarmányelőkészítő kamrákat hiányolta. Sok mindenről beszéltek még ezen a tapasztalatcserén Régen vajon állattenyésztői, végül azzal a gondolattal távoztak Gernyeszegről, hogy hasznos volt a tapasztalatcsere, nem ártana gyakrabban megismételni. BARABÁS FERENC TOOD A tapasztalatcsere résztvevői István mérnök figyelmesen hallgatják Szabó tájékoztatóját. Nőbizottságok a baromfitenyésztés fejlesztéséért A baromfitenyésztőknek február 11 — 13 között Bukarestben megtartott országos értekezlete nyomán a tartományi nőbizottság tanácskozást tartott, ahol megbeszélték a baromfitenyésztés fontosságát és lehetőségeit tartományunkban. Ezt követően február 27 és március 5 között a nőbizottságok a rajoni székhelyeken hasonló értekezleteket tartanak. Ezeken részt vesznek a községi nőbizottságok elnökei, a kollektív gazdaság vezető tanácsainak küldöttei, élenjáró baromfitenyésztők. Az értekezleten megbeszélik a baromfitenyésztés fontosságát, s azt, hogy miként lehet minél rövidebb idő alatt 100 hektáronként 500—600 szárnyas állománnyal rendelkezni. A nőbizottság ülései feladatul tűzik minden kollektivista asszony elé, hogy legalább 25 szárnyast tenyésszen háztáji gazdaságában. A baromfitenyésztés fejlesztéséért a Tartományi Mezőgazdasági Tanács a tartományi nőbizottság segítségével február 5—12 között baromfitenyésztő tanfolyamot szervezett, melyet összesen 170 kollektivista látogatott. -o az xDVillanyt kap Csíkfalva Csíkfalván a múlt év utolsó negyede óta napirenden szerepel a villamosítás kérdése. Ebben az évben ugyanis a községhez tartozó öt faluból négyben, Csíkfalván, Nyárádszentmártonban, Búzaházán és Vadadon gyúl ki a villany. A községi néptanács végrehajtó bizottsága és a villamosítási bizottságok idejében intézkedtek: megszervezték a felajánlások begyűjtését, a lakosság mozgósítását a hazafias munkára. A nyárádszentmártoni kollektivisták 100, a vadadiak 95, a búzaháziak 75 és a csíkfalviak több mint 40 százalékát gyűjtötték össze a villamosítás költségeiből a lakosságra háruló résznek. A néptanács végrehajtó bizottsága igyekszik hasznosítani a helyi erőforrásokat, hogy minél jobban csökkenthessék a költségeket. A villanyoszlophoz szükséges fát a község erdeiből termelték ki. Eddig már 370 oszlophoz elegendő fát vágtak ki. Elszállításához a kollektív gazdaság biztosította a fogatokat, s a fogatosok önkéntesen végezték el ezt a munkát. Nyárádszentmárton utcáin a napokban gyúlt ki a villany s rövidesen mintegy 30 helyen, többek között a kollektív gazdaságban, az orvosi rendelőben és több kollektivista házában váltja fel a sápadt lámpafényt a villany. Vadadon teljében a munka. Dolgoznak az utcai hálózaton, valamint a transzformátor szerelé-nesén. Búzaházán néhány betonoszlopot is felállítottak, melyeknek drótjain a falu malmához fut majd az áram. A tervek szerint a főhálózat kiépítését május 1-re fejezik be. Szerelik a vezetékeket a kollektivisták lakásaiba is. Csíkfalva községben a villamosítási bizottságok tagjai egyrészt a felajánlott összegek begyűjtését végzik, másrészt a lakosságot mozgósítják az önkéntes munkára. Máthé András, Ráduly Sándor és Fülöp Sándor, a vadadi villamosítási bizottság tagjai, értékes segítséget nyújtottak a szervezésben és részt vettek a hazafias munkában is. Külön dicséret illeti a vadadiakat, akik, bár falujuk nem szerepel az évi villamosítási tervben, kifizették a költségekből rájuk eső összeget, hogy ezzel is siettessék a munkálatok megkezdését. Az illetékesek, méltányolva e törekvést, úgy határoztak, hogy még ez évben terven felül beszerelik a villanyt a faluba. Szép munkát végeztek Csalóka Sándor, Kocsis Sándor és Kocsis Gyula, a nyárádszentmártoni, valamint Bán Péter, Mihály Imre és Nagy Imre, a csíkfalvi villamosítási bizottságok tagjai is. Bán Péter fogatos például megszervezte az erdőből kitermelt fa elszállítását. A község lakói örömmel dolgoznak a villamosításért, mert tudják, hogy mit jelent az számukra: új lehetőségek nyílnak a művelődésre, a tanulásra. Az iskolákban lámpa helyett villany mellett folyik majd a tanítás. Közelebb kerülhetnek a világhoz, rádiót, televíziót vásárolhatnak s a kollektív gazdaságnak is felmérhetetlen előnyei származnak a villamosenergia hasznosításából. MARKAI JÁNOS VÖRÖS ZÁSZLÓ ÖNZETLENÜL Ismertem egy öreg szakmunkást, t.aki nem szerette, ha a fiatalok közül valamelyik munka közben megállt mellette... Ilyenkor ki,nézett szemüvege fölött, s ezt kérdezte roppant barátságtalan hangon: — Na, mi van? Attól tartott, hogy a fiatalok ellesik a mesterséget és hamarosan túlszárnyalják őt. Ezt pedig nem szerette volna. Gyűlésen is szóba hozták a viselkedését, s ő ezzel vágott vissza. — Nekem is úgy kellett lopnom a mesterséget. Arra pedig nincs semmiféle utasítás, hogy köteles vagyok valakivel foglalkozni... Ez az öreg a minap jutott eszembe, amikor az „Encsel Mór“ fémipari szakiskolában végigjártuk a műhelyeket... Az innen kikerülő ifjaknak nem kell ellopniuk ugyan a mesterséget, mert hiszen oktatók, tanárok állnak mellettük, azon fáradozva, hogy szakemberekké váljanak, azért mégis sok függ attól, hogy hova kerülnek, s kik egyengetik majd tovább útjukat, hagyjuk most dolgozni, vagyis tanulni a szakiskolásokat, s keressünk fel egy olyan ifjút, aki évekkel ezelőtt éppen így tanult, mint most ők... 1. Arczfalvi Tibor, ugyancsak ebben az iskolában tanult mesterséget. Az Encsel Mór üzembe helyezték, a szerszámlakatos műhelybe. Akkor tizenhat éves volt, s négy évig különböző szerszámgépeken dolgozott, gyalun, síkköszörűn, csúcsköszörűn, s marógépen. Ezt az „iskolát" is minden jó szerszámlakatos végigjárja, mert csak úgy válik belőle igazi szakember, ha az őt körülfogó világot is megismeri. Tehetségére, szorgalmára felfigyelt Kibédi Kálmán mester, s egyszer csak ezt mondta neki: "— Holnaptól kokilla-készítéssel foglalkozol. Kerekes Antallal dolgoztok együtt. Nagyon megszorultunk, te is jól tudod, hogy Czirjék elvtárs egyelőre betegszabadságon van s így nincs kire támaszkodnunk. Ugyanis Czirjék Sándor oldott meg minden bonyolultabb kokillaszerkesztést, kivitelezést. Megszokták, hogy , bármi adódott elő, nyomban szóltak neki, s ő „intézkedett". Olyan, mint a jó orvos, aki csak ránéz a betegre, s mindjárt tudja, hogy annak mi a baja. S ■hogy akkor nem volt jelen, szinte az egész üzem érezte hiányát. A diszpécser, a mesterek állandóan jöttek, hogy mi lesz a kokillákkal, mert úgy nézik, hogy lassan megáll, egy-két munkafázis. Közben egyéb is történt. Eltávozott az üzemtől Kerekes Antal, s most már a munka oroszlán része a fiatal Arczfalvinak jutott. Bár tanulta az iskolában a zink és az ólom olvadási hőfokát, tudta, hogy miként kell a mesterdarabot beágyazni a kokillába, hogy majd megkezdhessék a sorozatöntést, a siker mégis messze elkerülte ... Mert valahányszor próbálkozott, — a mesterdarab összeragadt a zinkkel. Ha pedig valahogy átvergődött ezen a bajon — az ólom ragadt össze a zinkkel. — De hiszen így csinálják ezt Szinaján is — mondta Kercsényi, a precíziós öntő, aki e célból külön elutazott annak idején Szíriájára. — Ez megfoghatatlan... szinte ördöngös... Még gyalult fenyőfával is próbálgatták a zink hőfokát, ahogyan Cziriéktől látták, de így sem sikerült semmi... Huszonnégy napig vajúdott a probléma. Ezalatt Arczfalvi azzal töltötte délutánjait, hogy szakkönyveket böngészett, de az öntésnek arról a fajtájáról, amelyhez ő készített kokiliát, sehol sem talált útbaigazítást. Pedig a siker azon a kis fenyőfadarabon keletkezett színárnyalaton múlott, amellyel Czirjék ellenőrizte az öntésre alkalmas zink hőfokát. És ahogyan a mesteremberek is mondják, nagyon sokszor az ilyen apró titkokban rejlik a kiváló szakember ereje. A hosszú gyakorlat szüli ezeket a megoldásokat, amelyeket nem lehet megtalálni sem szakkönyvekben, de a tanár szájából sem hallani... Az ilyen titkokat maguk a szakemberek fedezik fel, s olyan gonddal gyűjtik, mint valami apró kincseket. S ezek valóban azok is... Minél több ilyen apró kincse van egy embernek, annál gazdagabb tudásban... Vannak, akik egyet sem árulnak el ezekből az apró titkokból, s a helyükbe lépő fiatalok nagyon hosszú utat kell megtegyenek, míg ezekre maguk is rájönnek. Talán ekkor már a hajuk is deresedni kezd, akárcsak Czirjék Sándornak. De ha az idős, tapasztalt szakmunkás emberségesen megfogja az életet most kezdő fiatal kezét, bevezeti e „titkok“ világába, abból is kiváló szakember lehet, még mielőtt ősz szálak vegyülnének a hajába. Egy reggel végül megérkezett Czirjék Sándor is, felépülve, egészségesen ... Fölösleges elmondani, hogyan fogadták, mennyit panaszkodtak neki. Hanem elérkezett a kritikus pillanat. Nemsokára tudtára adják, hogy távolléte alatt a fiatal Arczfalvit állították oda kokillát készíteni. Vajon nem lobban-e haragra, hogy őt egy fiatalemberrel akarják helyettesíteni, aki hónapokkal ezelőtt még gyalugépen dolgozott? Ez egyelőre maradjon még titok ... Ahogy Czirjék megmelegedett egy kicsit a kihűlt munkahelyén, Arczfalvi előhozakodott sikertelenségeivel ... A jártas kokilla-készítő figyelmesen végighallgatta, aztán ezt felelte: — Eredj fiam, és készíts elő mindent az öntéshez. Mikor mindent elrendeztél, hívjál engem is... Arczfalvi Tibor csaknem szárnyakon repült, hogy végre megtudhassa a „nagy titkot“. Amikor az öntőkanálban megolvadt a zink, hívta mesterét. Czirjék a gyalult fenyőfa-darabot bedugta a folyékony anyagba, s néhány másodperc után, ahogy kivette, ezt mondta: — Tedd fiam vissza egy kicsit a tűzbe. Majd újra kipróbálta, de ezzel sem volt elégedett: — Hadd még hűlni. És amikor a fenyőfa világosi barna színt kapott, azt mondta a fiúnak: — Na, jól figyeld meg ezt a színt, — most öntheted! S mikor kihűlt a kokilla, Tibor hinni sem akart a szemének: a mesterdarab nem ragadt a zinkhez. Ám következett a művelet nehezebbik része, az ólomöntés. Czirjék megkérdezte, hogy miként öntötte a fiú az ólmot?! *— Hát... egyszerűen megolvasztottam ... — Nézd — mutatott az öntőkanálban megolvadt ólomra a mester. — Látod, hogy szalad a tetején az ibolyaszín? Ekkor még nem szabad önteni. Amikor pedig a fémfelület színe szalmasárga lett, ezt mondta: — Ez a megfelelő hőfok, öntheted! Miután így beavatta Czirjék a fiút a kokilla-készítés titkaiba, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Azután is mindig készségesen magyarázott Tibornak a tapasztalt mester. Ma az üzemben az egyik legkiválóbb szakembernek ismerik Tibort. 24 éves, de már a 7-es fizetési osztályban van, s ha így halad, nemsokára elér a 8-ast, ami ebben a szakmában a legmagasabb határ. Az új körkötőgéphez tíz kokillát készített a szálvezetőknek, maga tervezte és vitelezte ki. Egyetlen rajzban sem talált hibát Czirjék Sándor, a kokillák pedig nagyszerűen beváltak. S Tibor nem az egyetlen tanítvány. Ugyancsak sokat tanult az idősebb szakembertől ifjú Publik Rudolf, s Lukácsfi Zoltán. A mesternek, Czirjék Sándornak is van erről a problémáról, az idősebb és a fiatal szakmunkás közötti kapcsolatról néhány megjegyzése: — Ezek a fiúk, s általában a most felnövő fiatalok, alapos elméleti tudással rendelkeznek — mondja —. A gyökvonástól a trigonometriáig minden számtani példát megoldanak. Okos, értelmes fiúk. Könnyen lehet velük boldogulni, hamar felfogják, amit mond nekik az ember. Kiváló szakemberek lehetnének szinte valamenynyien, ha mi, idősebb szakmunkások mindig segítségükre sietnénk. Akadnak, akik féltik gyakorlati tapasztalataikat, s ez nevetséges dolog ... Korlátoltak, szűklátókörűek az ilyen emberek... Még a régi felfogás él a tudatukban, hogy mi lesz velük, ha a fiatalok föléjük kerekednek?... Pedig azok úgyis elhagynak, hiszen másképp nőttek fel, mint mi. Tanulnak és fejlődnek, máris nagy a szellemi felkészültségük. Most már ideje végérvényesen felszámolni a régi időkből fennmaradt, azt a ferde nézetet, hogy csak addig van becsületes kereseti lehetősége az idősebbnek, míg a fiatal túl nem tesz rajta. Lám, engem éppúgy megbecsülnek, mint ezelőtt, amikor még csak egy-két idősebb szakember tudott kokillát készíteni. Ha mi jól bánunk a fiatalokkal, nem szoktatjuk rá az önzésre őket, ők is így cselekszenek majd az utánuk következőkkel... OLTEÁN LÁSZLÓ Czirjék Sándor a fiatalok körében A galócásiak sikere nemcsak tőlük függ A galócási Faipari Komplexum korszerű, nagy termelő képességű vállalat. Évente sok ezer köbméter kiváló minőségű bükkrönk szükséges ahhoz, hogy berendezése az előírt kapacitással dolgozzon. Anyagellátásáról az ország több erdőgazdálkodási igazgatósága gondoskodik, köztük a tartományunkban működő igazgatóság is. A komplexum anyagellátása általában kielégítő, de még előfordul, hogy egyes erdőgazdálkodási igazgatóságok nem tesznek maradéktalanul eleget vállalt kötelezettségüknek. A Maros-Magyar Autonóm Tartományban lévő fagazdálkodási vállalatok se minden esetben szállítják le az előírt bükkrönk mennyiséget. Az 1962-es év első negyedében például több mint 400 köbméterrel kevesebb hántolási rönköt szállítottak a komplexumnak, mint amennyit tervük előírt. A harmadik negyedévben pedig kereken 578 köbméterrel maradtak adósok. Igaz, hogy az anyaghiány nem gátolta a galócásiakat tervük teljesítésében, mert a megfelelő biztonsági nyersanyag készletükből használtak fel. A galócásiak talán még sohasem tartottak annyira az anyaghiánytól, mint ez év januárjában, a nagy hidegek miatt. Habár az üvegkeményre fagyott fába nehezen hatolt be a motorosfűrész éle, s visszapattant róla a fejsze, a fagazdálkodási vállalatok dolgozói mégis eleget tettek feladatuknak. A hántolási rönkszállítmányok pontosan, ütemesen érkeztek meg Galócásra, s a nagy hidegek ellenére is zavartalanul folyt a termelés. Tehát, amint a tények bizonyítják, a fagazdálkodási vállalatok dolgozói felhasználva a múlt évi tapasztalatokat, sokat javítottak munkájukon. Januárban, a megegyezés szerint, maradéktala- nul leszállították a hántolási rönyököt, s így megszületett a galóca-ssak ez évi első termelési sikere. Ebből az következik, hogy ha a tar- tomány fogadálkodási vállalatai eleget tudtak tenni szállítási kötelezettségüknek, mikor a hőmérő még mínusz 40 fokot is mutatott, akkor a későbbiek folyamán méginkább. De meg szeretnénk jegyezni, hogy bár a hántolási rönkben nincs hiány jelen pillanatban, a minőség terén észlelhetők bizonyos hibák. Elég gyakran előfordul, hogy az illető fagazdálkodási vállalat elküldi Galócásnak a hántolási rönköt, mikor azonban a feldolgozásra kerül sor, kiderül, hogy nem tiszta hántolási rönk a szállítmány, hanem elég sok közte az első osztályú gázerrönk. De ez még a jobbik eset. Megtörténik az is, hogy a nyersanyagból vissza kell küldeni az illető fagazdálkodási vállalathoz, mert nem lehet besorolni sem hántolási, sem első osztályú gáterrönknek. A toplicai fagazdálkodási vállalat 554 köbméter hántolási rönköt küldött Galócásnak. Ebből viszont csak 363 köbméter volt hántolási, 190 első osztályú gáterrönk és 42 köbmétert vissza kellett utasítani. Egy másik észrevételünk az, hogy a Galócásnak szállított bükkrönkből még elég sok csutak keletkezik. Igaz, hogy ez nem vész kapót mert a hosszabbakat a préselt forgácslemez gyártásban használják fel, s a többit mint tüzelőanyagot értékesítik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a bükkfát alacsonyabb fokon értékesítik. A tartományi fagazdálkodási vállalatok által előállított hántolási rönk minőségének további javítása, s a rönkvégek részarányának csökkentése érdekében újabb intézkedésekre van szükség. Úgy gondoljuk, hogy előnyös volna az osztályozás további javítása, amit nagymértékben elősegítene az osztályozók szakmai színvonalának emelése. Több gyakorlati bemutatóra lenne szükség, hogy jobban megismerjék, miként kell helyesen, az előírt szabványok szerint osztályozni. Ezenkívül a rönk osztályozók elméleti oktatása is hozzájárulna a minőség javításához, a hulladék, illetve a rönkvégek részarányának csökkenéséhez. MARTON BALÁZS A kombinát egyik munkacsarnoka