Vörös Zászló, 1964. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1964-07-01 / 153. szám

m uss® ise* n ■..........JSH A FELSZABADULÁS 20. ÉVÉBEN Hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján Brassó tartomány — akárcsak az ország összes többi tartománya — a dolgozók jó­léte növekedésének szolgálatába állított virágzó gazdaság és kul­túra képét nyújtja. Természetes eredménye ez an­nak, hogy pártunk következete­sen alkalmazza a szocialista ipa­rosítás lenini politikáját, azzal a céllal, hogy országunkat a gazda­sági szempontból legfejlettebb országok színvonalára emelje. Ez a mélyen tudományos és realista politika, amely megfelel népünk leghőbb törekvéseinek, és amelyet a dolgozók önfelál­­dozóan váltanak valóra, megha­tározta a néphatalom éveiben új életre hívott tartományunk fejlő­dését. Tanulmányozzuk egy kicsit Brassó tartomány térképét, s ész­revesszük, hogy minden város, minden falu, még a tartomány legeldugottabb részében is, nagy gazdasági és társadalmi-kulturális átalakulásokon ment át az au­gusztus 23-val elkezdődött nap­fényes években. Brassó tartomány jellemző vo­nása napjainkban az erőteljes ipar, amely átfogja e tevékeny­ség csaknem minden ágát, de fő­képpen a gépgyártó- és a vegy­ipar fejlődött jelentősen. Itt gyártják a román traktorokat és tehergépkocsikat, amelyek a vi­lágtechnika színvonalán állanak, gyártanak itt csapágyakat, kő­olajipari felszerelést, villanymoto­rokat, könnyű- és élelmiszeripari berendezéseket, számos vegyi ter­méket, építőanyagokat és köz­szükségleti cikkeket, mind olyan termékeket, amelyek nagy meg­becsülésnek örvendenek a hazai­­és külföldi piacon egyaránt. Néhány adat is ékesszólóan be­szél arról, hogy pártunknak az összes tartományok sokoldalú fejlesztésére irányuló politikája m­ilyen gyümölcsöket hozott. Az 1950—1964 közötti években több mint 100 ipari objektum épült, miután tartományunk ebben az időszakban csaknem 16,4 milliárd lej összegű beruházást kapott. Jelenleg Brassó tartomány állít­ja elő az egész ország globális ipari termelésének a 13,4 száza­lékát és a gépgyártóipar termelé­sének a 22,2 százalékát. A gaz­dasági fejlődés erőteljes ütemé­nek beszédes bizonyítéka az is, hogy tartományunkban az egész 1938-as ipari termelést ma mind­össze 21 nap alatt valósítjuk meg. A párt gondoskodása folytán írta: ALDEA MILITARU, az RMP Brassó tartományi Bizottságának első titkára a legfejlettebb technika behatolt a tartomány összes vállalataiba. Nagyszámú kiválóan képzett munkással, mérnökkel és tech­nikussal, olyan tapasztalt káde­rekkel rendelkezünk, akik becsü­lettel tudják teljesíteni a párttól kapott feladatokat, kiváló minő­ségű termékeket állítanak elő. Jelentős eredményekben gaz­dag az a mérleg is, amelyet a tartomány szocialista mezőgazda­sága a felszabadulás 20. évfor­dulójára elkészíthet. A kollekti­vizálás befejezése, a párt által kidolgozott átfogó program szé­les távlatokat nyitott tartomá­nyunk mezőgazdaságának belter­jes és sokoldalú fejlesztésére. Az állami és kollektív gazdaságok nagy kiterjedésű szántóföldjein jelenleg 2.500 traktor (minden 96 hektár szántóra egy-egy trak­tor jut), 1.100 gabonavetőgép, 1.000 kombájn és számos más gép dolgozik. A fejlett agrotechnika egyre nagyobb teret hódít a tartomány szocialista mezőgazdasági egysé­geinek termelőtevékenységében. A két kísérleti állomáson — a brassói és a balázsfalvi kísérleti állomásokon — folyó kutatások során elért eredmények széleskö­rű alkalmazása mellett a csaknem 1.000 felső- és középfokú felké­szültségű mezőgazdasági káder értékesen, nap nap után hozzájá­rul tartományunkban a korszerű agrotechnika alkalmazásához. A 226 kollektív gazdaság állóalapja a szüntelen gazdasági-szervezeti erősödés nyomán ma 512 millió lej értékű. A szocialista egysé­gek évről-évre nagy hektárhoza­mokat értek el. Nagy fejlődésnek indult ezekben az években az állattenyésztés, amelyhez­ Brassó tartományban kedvező feltételek és jó hagyományok vannak. A tartomány gazdaságában végbement mélyreható átalakulá­sok közvetlenül tükröződnek a dolgozók anyagi és kulturális színvonalában. A városok, a munkásközpontok és a falvak va­lósággal megfiatalodnak. A hatéves terv eddigi éveiben tartományunkban csaknem 10.000 lakást kaptak a dolgozók, a fal­vakon pedig több mint 11.500 új ház épült. Városaink és falvaink, kiszabadulva a kapitalista múlt urbanisztikai zűrzavarából, az utóbbi két évtizedben harmoni­kusan fejlődnek. Több mint 290 községet és fa­lut villamosítottunk, felépült szá­mos iskola, művelődési otthon, orvosi-egészségügyi egység. Bras­só a néphatalom éveiben létesí­tett, két felsőfokú tanintézetével egyetemi központtá vált. Fellen­dült a kulturális-művészeti tö­megmozgalom. Míg a múltban tartományunk nem rendelkezett egyetlen művészeti intézménnyel sem, ma a párt gondoskodása folytán több művészeti intézmény fejti ki itt tevékenységét. Az ezekben az években elért nagyszerű eredmények pártunk marxista-leninista politikájának, a pártvezetőség tisztánlátásának gyümölcse. Ezek az eredmények annak tulajdoníthatók, hogy a pártszervezetek meg tudták szer­vezni és mozgósítani a dolgozó­kat, hozzáértéssel vezetik a gaz­dasági és társadalmi-kulturális é­­letet, a munkások, kollektivista parasztok, értelmiségiek — romá­­nok-magyarok és németek — tö­megei, mindenféle kizsákmányo­lástól és elnyomástól mentesen, alkotó lendülettel váltják valóra a szocialista építés kiteljesítésé­nek nagyszerű programját, ha­tártalan bizalommal, szeretettel és odaadással követik a Román Munkáspártot és annak Központi Bizottságát. A Brassó tartományi dolgozók eredményei, akárcsak a többi tartományban elért eredmények, megerősítik azt az igazságot, hogy a gazdaságfejlesztés felada­tainak sikeres megoldása elsősor­ban az ország rendelkezésére ál­ló belső lehetőségek felhaszná­lásától függ, mégpedig úgy, hogy fokozottan mozgósítjuk a saját erőket és maximálisan hasznosít­juk a természeti erőforrásokat. A pártszervezetek vezetésével elért sikerek jogos büszkeséggel töl­tenek el bennünket és ugyanak­kor arra buzdítanak, hogy a sza­bad élet két évtizedének nagy ünnepét újabb kimagasló ered­ményekkel köszöntsük, amelyek hozzájárulnak hazánk szakadatlan előrehaladásához a szocialista építés kiteljesítésének útján. Az egyesített Aki ma ellátogat a Sepsiszent­­györgy rajoni Botfaluba, szép eredményekkel találkozhat itt. A fejlett agrotechnika egyre szélesebb körű alkalmazása, a földművelési és állattenyésztési munkák gépesítésének kiterjesz­tése nagymértékben előmozdí­totta a termelés növekedését, a jövedelem gyarapodását. Ugyan­ilyen ütemben emelkedett a kol­lektivisták életszínvonala is. Ma a 480 román, német és ma­gyar kollektivista család közösen műveli meg az 1900 hektár terü­letet. A múlt év végén a gazda­ság 100 hektárra jutó közös va­gyona 607.412 lej volt. A gazdaság fejlett állattenyész­tő teleppel rendelkezik. Az álla­tok átlagos állománya 100 hek­tárra számítva a következő: 45,3 szarvasmarha — ebből 18,9 tehén és üsző­, 70,4 sertés, 76,3 juh és csaknem 500 szárnyas. Évről évre nőtt a mezőgazda­­sági termelés. Míg a megalaku­lást követő első években búzá­ból hektáronként 1100—1500 kg volt a hozam, 1962-ben már 2636 kg volt a búza hektárátlaga. Cu­korrépából az 1954. évi hektáron­kénti 10.237 kilóval szemben 1963-ban már 21.400 kg-ot takarí­tottak be hektáronként. Nagy terméseredményeket értek el más növényekből is. Nőtt az állatok hozama is. A takarmányozott tehenenkénti 1600 literről több mint 2500 literre emelkedett a tejtermelés, a gyap­­júhozam pedig a juhonkénti 1,8 kilóról 4,2 kilóra Termésfeleslegeiből a gazdaság szerződés alapján sok száz vagon mezőgazdasági élelmiszerterméket ad el évente az államnak. Csupán 1963-ban több mint 590 vagon nö­vényi eredetű terméket, 706 hí­zott sertést, 123 hízott marhát, 4268 kiló gyapjút, több tízezer liter tejet, nagy mennyiségű tojást és egyéb terméket adott el az ál­lamnak. Ebben az évben a gazda­ság előreláthatólag több mint 700 vagon növényi eredetű ter­méket és nagy mennyiségű állati eredetű terméket ad el szerző­dés alapján az államnak. Következésképpen a botfalusi gazdaság több millió lej pénzjö­vedelemre tesz szert.» 1963-ban a kedvezőtlen éghajlati viszonyok földeken ellenére több mint 5.300.000 lej pénzjövedelme volt a gazdaság­nak, ebben az évben a kollekti­visták túl akarják lépni a hat milliót. Mindez kedvezően hat a mun­kanapegység értékének növeke­désére. Míg 1954-ben egy munka­napegység értéke 18 lej volt (s ebből csak 4 lej készpénz), 1963- ban már 30 lejre emelkedett, amelyből 18 lej volt a készpénz. A botfalusi kollektivisták azon­ban nem elégednek meg ennyi­vel. Jelenleg arra összpontosít­ják erőfeszítésüket, hogy magas agrotechnikai színvonalon végez­zék el az összes mezőgazdasági munkákat és ebben az évben is gazdag termést érjenek el. I. BRAGHES 135.000 traktor... A felszabadu­lás után kezdődött meg a ro­mán traktorgyártás, s ma már a 14. traktortípust — az U. 651-es traktort — gyártják a Cenk lá­bainál elterülő üzemben. A ro­mán traktor eszméje, amelyet kezdetben kétkedéssel fogadtak külföldön, ma már élő valóság nemcsak országunk kollektivizált szántóföldjein, hanem a Nílus, az Indus, az Ebro tágas völgyeiben és Thesszália napsütötte síksá­gain is. Román traktorok szán­tanak négy világrész több mint 30 országának földjein. Teljesít­ménye folytán egyöntetű meg­becsülésnek örvendenek a román traktorok ezekben az országok­ban, akárcsak a nemzetközi ki­állításokon és vásárokon, ahol felveszik a versenyt a világszín­vonalon álló hasonló termékek­kel. Milyen nagy a különbség az első traktorok és a most gyár­tottak között, amelyeknek minő­sége a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ennek titka a tech­nológia szüntelen tökéletesítésé­ben rejlik, abban, hogy új gép­csoportokkal, automata gépsorok­kal szerelték fel az üzemet és szüntelenül tökéletesedett a mun­kások szakképzettsége. Az első IAR traktortól a 135.000-ik trak­torig megtett út nem volt köny­­nyű. A munkaközösség szorgal­ma, közös erőfeszítése azonban sikerrel oldotta meg a felmerült problémákat. A munkások gyak­ran visszaemlékeznek az 1945-ös esztendő mozgalmas napjaira, a­­mikor a párt azt a feladatot tűz­te eléjük, hogy készítsék el az első traktort. „Valahányszor vis­­szaemlékszem a kezdet éveire, mély meghatottság érzése vesz erőt rajtam — mondja az üzem egyik veteránja, Ilie Trandafi­­rescu volt öntő, ma mérnök, a Szocialista Munka Hőse. — Még nem volt kész az üzem épülete. A szabad ég alatt készítettük az első traktorhoz szükséges alkat­részek öntőmintáit. De nem érez­tük sem a szelet, sem a hideget, sem az esőt. Fűtött bennünket a párt erőt adó szava és annak tu­data, hogy munkánk gyümölcsé­nek az egyedüli gazdái va­gyunk". „Sohasem fogom elfelejteni 1946. december 26-át — emlék­szik vissza Gáli György, az üzem egy másik veteránja. — Sokan közülünk 24 órát is ott töltöt­tünk az üzemben. Mint ahogy a szülők várják az első gyermek születését, olyan türelmetlenül vártuk mi is, mikor ad életjelt az első traktor. Amikor megfor­gattuk a begyújtókart és szik­rázni kezdtek a gyújtógyertyák, a motor búgását elnyomták a munkások hurrázásai és öröm­kiáltásai". A kezdeti időszak óta szinte a felismerhetetlenségig megvál­tozott az üzem képe. A háború okozta romok helyén nagy ter­melékenységű gépcsoportokkal és berendezésekkel felszerelt kor­szerű, új csarnokok jelentek meg. Felépült egy korszerű acélöntő­de, egy kovácsműhely,­ egy ön­tőműhely, a motorkészítő csar­nok, az általános szerelőcsarnok stb. Megszervezték a futószala­gon történő, magas fokúan gé­pesített, nagy sorozatgyártást. Az üzem összes részlegein gépesí­téssel vagy félautomatizálással könnyítették meg a nehéz mun­kákat. Közönséges daruk és fu­­tódaruk, óriási elektromágnesek emelik fel és szállítják a több tonna súlyú fémtesteket. Futó­szalagok szállítják szakadatlanul az alkatrészeket az óramű pon­tosságával működő technológiai folyamat során. Nagy frekven­ciájú áram és infravörös suga­rak, a legfejlettebb technológiai módszerek és rádióaktív izotó­pok változtatják meg az ember akaratának megfelelően az anyag, szerkezetét. A termelés számos helyén az emberi munka csupán a kapcsoló kezelésére korlátozó­dik. Minden nyolc percben egy­­egy traktor hagyja el a szerelő­­szalagot. Az új technika jól felkészült szakembereket követelt. Ebben az üzemben minden öt munkás kö­zül négy tanul. Csupán az utóbbi években több mint 5.000 munkás vett részt különböző középisko­lák, műszaki és felsőfokú iskolák tanfolyamain. Sok olyan mérnök van az üzemben, aki azelőtt egy­szerű munkás volt, ma pedig felelős állást tölt be. A brassói traktorgyárat jól is­merik külföldön is. Mazlum Am­man, egy török küldöttség veze­tője az üzemben tett látogatása­kor a következőket írta a ven­dégkönyvbe: „A korszerű gépek­kel felszerelt tágas, világos üzemcsarnokokért a korszerű technikával lépést tartó munka­­feltételekért, kiváló minőségű termékeikért, amelyek külföldön is jó hírnevet szereztek, megér­demlik a gratulációt. Valóban mély benyomást tett ránk az üzemben gazdasági vagy akár kulturális és sport téren elért haladás". Dr. Jose Andizar Lopez, a kolumbiai képviselőház elnöke pedig kijelentette: „Láthattam itt, mit jelent egy korszerű gyár, amelynek traktorait több mint 30 országban ismerik és értékelik. Kívánjuk, hogy a kolumbiai ha­jók is eljussanak a Fekete-tenger partjaira, hogy elhozzák áruin­kat és román termékekkel, köz­tük kiváló teljesítményű, nagy­szerű román traktorokkal térje­nek vissza". TRAIAN CATINCESCU A Lenin-út­i traktorgyár Tíz új város a tartomány térképén Brassó tartomány­nak a felszabadulás utáni években elért fejlődését beszédesen bizonyítja az is, hogy tíz új város jelent meg ebben az idő­ben a tartomány tér­képén. Az újszülöt­tek között az első — Viktória város — már betöltötte fenn­állásának tizedik év­fordulóját, Kiskapus pedig rohamosan fej­lődik. Ezek mellett városi rangra emel­kedtek olyan volt községek, mint Rozs­nyó, Feketehalom, Nagydisznód, Sze­­cseleváros, Zernest, Kőhalom, Ágota és Kovászna. E városok lakói a kulturális, egészség­­ügyi, kereskedelmi és közétkeztetési háló­zat fejlesztésének szá­mos előnyét élvez­hetik. Az utóbbi 15 évben sokkal többet építettek ezekben a helységekben, mint a felszabadulás előtt egy évszázadon át. Itt is, akárcsak a tartomány más váro­saiban, az egészség­telen házacskák he­lyén új lakónegye­dek jelentek meg, valósággal megfiata­lítva e helységeket. A feneketlen sár he­lyén aszfaltozott ut­cák jelentek meg, villany- és neonfény világít. A helybeli művészegyüttesek, vagy a vendégsze­replésre érkező e­­gyüttesek, színielő­adásait a legjobb feltételek között tarthatják meg a kul­­túrházak új épületei­ben. Korszerű üzle­tek, közszolgáltatási és egészségügyi egy­ségek nyíltak. Parkok és zöldövezetek léte­sültek. Viktória város nemrég szép építé­szeti stílusú, kor­szerű épülettel, a kultúrház impozáns épületével gazdago­dott, Kiskapuson kor­szerű iskola épült. A fogarasi vegyipari kombinát látképe VÖRÖS ZÁSZLÓ VIRÁGZÓ KULTÚRA Az 1938—1944-es évek statisz­tikai adatai között hiába kutat­tunk valamely brassói művészeti intézmény után. Fellapoztuk azután a felszaba­dulást követő két évtized sta­tisztikai adatait, amelyek szerint a tartományban jelenleg számos művészeti intézmény működik: a brassói Állami Színház, a brassói Dalszínház, a szebeni Állami Színház német tagozattal, a sep­siszentgyörgyi Állami Magyar Színház, a brassói és a szebeni filharmonikus zenekar, a Miorita és a Cindrelui népi zenekarok, a művészeti iskola. Színházainkat és zenei intézményeinket évente csaknem egy millió ember láto­gatja. A háború előtt mindössze 28 mozi volt a tartományban, még­pedig csaknem kizárólag a váro­sokban. Számuk az utóbbi két év­tizedben jelentősen növekedett. Elterjedt a mozi a falvakon is. A filmművészet iránti nagy érdek­lődést mutatja az is, hogy a 280 mozinak 1963-ban több mint 140 millió látogatója volt. Említsünk meg néhányat e két évtized ilyen irányú eredményei­ből. Az üzemekben, gyárakban és intézményekben jelenleg 20 mun­kásklub és számos kultúrterem működik, amelyekben 707 mű­kedvelő együttes összesen 16.400 taggal fejt ki tevékenységet. A községekben és falvakon 500 mű­velődési otthon működik, csak­nem 2000 műkedvelő együttessel. A szakszervezetek és a művelő­dési otthonok 1060 közköny­vtá­rában és a dokumentációs könyv­tárakban 3.590.000 kötet áll az olvasók rendelkezésére. Az utóbbi két évtizedben fon­tos épületeket emeltek a kulturá­lis tevékenység számára: a bras­sói Állami Színház impozáns épü­letét, munkásklubokat Viktória városban, Fogarason, Brassóban, kultúrházakat Ágotán, Kőhalmon, Fogarason, mozikat Kézdivásár­­helyen és Kovásznán, hogy csak néhányat említsünk azok közül az épületek közül, amelyeket ezek­ben az években emeltek. A. S. : Turistaszálló a brassói Fojánán Egy új román traktor­­ az U-651 A brassói traktorgyárban megkezdték a 65 lóerős uni­verzális traktor egyik új vál­tozatának sorozatgyártását. Ez az U. 651 elnevezésű traktor és párhuzamosan gyártják az U. 650-es traktorral. Az új traktort főleg nehéz talajok szántására, és a nehéz terepen végzendő, más mezőgazdasági munkákra szánták. Az új traktor teljesítő­képes­sége 30 százalékkal nagyobb, mint az U. 650-es traktoré, normális vonóereje eléri a 2000 kilót, szemben a másik traktor 1600 kg-os vonóerejé­vel. Az oldalt a DRUM NOU szerkesztősége és az AGER­­PRES Brassó tartományi tudósítója szerkesztették. Az ember iránti gondoskodás Brassó tartományban az egész­ségügyi intézmények és az orvo­sok száma több mint háromszor akkora, mint 1938-ban volt. A gondos egészségvédelem folytán a lakosság átlagos életkora 42 évről 66 évre emelkedett.­­ Az utóbbi három évben Brassó tartományban egyebek kö­zött átadtak rendeltetésének egy rádióaktív izotóp laboratóriumot, egy mentőállomást és egy gyógy­kezelő osztályt Brassóban, egy orvosi rendelőt Szászszentlászló községben, egy gyermekgyógyá­szati pavilont Nagydisznódon, egy nőgyógyászati osztályt Kéz­­divásárhelyen. — Egészségügyi akciókra az ál­lam ebben az évben Brassó tar­tomány számára 280 millió lejt utalt ki, 19 millióval többet, mint az elmúlt évben. — Évről évre növekszik a tar­tomány üdülő- és gyógyfürdőhe­­lyeinek befogadóképessége. 1962- ben 81.765 dolgozó, 1963-ban pe­dig 110.000 dolgozó üdült vagy gyógykezeltette magát e helye­ken. MAI ARCOK Bár határozott hajlamai vol­tak a technika iránt és külö­nösen éles esze volt, Gheor­­ghe Rozolea szerelőmunkás nem tűnt fel különösképpen mindaddig, amíg a volt IAR üzemekben dolgozott. Szabad életről álmodozott, olyan é­­vekről, amikor a hosszú éj­szakák kutató munkája addig nem ismert készülékekben és szerszámokban ölt testet. És ezek az évek elérkeztek a felszabadulással együtt. ... Nehezen találnánk ma olyasvalakit a brassói traktor­gyárban, aki ne ismerné Gheorghe Rozoleat vagy lega­lábbis ne hallotta volna a ne­vét. Bár sok újító van az üzemben, Rozolea tartja a re­kordot 57 alkalmazott újítás­sal. Ezek haszna: több mint 2.500.000 lej megtakarítás, ér­tékes hozzájárulás a trakto­rok minőségének javításához. Ez év elejéig minden negye­dik traktorgyári munkás kö­zül egy újító volt. Számaik azóta tovább gyarapodott.­­Az IMSZ-tag Michai Thelman az egyik legszorgalmasabb fo­­gatos volt az Ágota rajoni rétesi kollektív gazdaságban. Egy szép napon hivatta a gazdaság vezetősége. — Egy kis baj van — mondták neki kertelés nélkül. Van egy csapat rosszul gon­dozott tehenünk. Mit szólsz hozzá? Kissé váratlanul érte a kér­dés. Ismerte ő is a helyzetet. Tudta, hogy ezeknek a te­heneknek egy része meddő volt, más részük meg nagyon kevés tejet adott. Bizony nem nagy kedve volt hozzá, hogy vállalja gondozásukat. Úgy látszik, leolvasták arcáról gon­dolatait: — Igaz, hogy nem lesz könnyű, de éppen ezért sze­retnénk rád bízni. — Hát jó... Elvállalom. Mintegy két hónap után több mint 50 literrel nőtt a gondjaira bízott tehenek napi tejtermelése és öt borjú szü­letett, amelyek nagyon szépen fejlődtek. Ebben az évben a kollektíva borjúállománya le­galább 14-gyel szaporodik, csupán a Thelmanra bízott te­henektől. Hasonlóan a gyárak és a szántóföldek szorgalmas dol­gozóihoz, a tartomány sok ezer értelmiségére az iskolák­ban, a laboratórumokban foly­tatott kutatások közepette, a korunkhoz méltó nemes, mé­lyen humánus gondolatok pa­pírra vetésekor vagy gránitba vésésekor részt vesz a jövő alapjainak lerakásában. Az értelmiségiek legtöbbje munkások és parasztok gyer­meke vagy ő maga is volt munkás, aki a felszabadulás utáni években felcserélte az esztergapadot a rajztáblával, a katedrával, laboratórium­mal ... Vasile Vulcu mérnök, egye­temi előadótanár jelenleg a brassói­ Politechnikai In­tézet mechanikai fakultásának prodékánja. A traktorgyár egykori öntője ma a műszaki tudományok kandidátusa, a gépgyártó-iparral foglalkozó, több értékes munka szerzője. Ma abban az intézetben, ahol tanult és ahova a külföldön végzett aspirantúra évei után visszatért, szeretettel és hozzá­értéssel, a párt által beleplán­tált felelősségérzettel neveli a jövő mérnökeit. ★ A lelkesedésnek és önfelál­dozásnak, a jövőt építő mun­ka iránti magas felelősségér­zetnek a nagy könyvéből mindössze néhány lapot ol­vastunk el együtt. E lapokról olyan emberek arcvonásai raj­zolódtak ki, akiket a felsza­badulás utáni két évtized emelt ki a névtelenségből, és orszá­gunk sok millió dolgozójához hasonlóan felszabadította ben­nük az alkotó energiát, meg­teremtve számukra annak le­hetőségét, hogy érvényesülje­nek és bízzanak a jelenben és a jövőben. VICTOR CROVETCHI

Next