Vörös Zászló, 1964. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1964-09-01 / 206. szám
________ Fordítsunk nagyobb gondot a földieper termesztésére Aföldieper termesztése a bogyós gyümölcsűek között a legnagyobb népgazdasági jelentőségnek örvend. Ezt még növeli az is, hogy az összes gyümölcsfajták közül legkorábban érik, és termesztési munkálatai eltérőek más gyümölcsfajtákétól, sokkal egyszerűbbek és könynyebbek. Éppen ezért állami és kollektív gazdaságaink korán nagy jövedelemre tehetnek szert. Ezért ajánlatos a földieper nagyüzemi termesztése. A jó termés eléréséhez igen fontos a terület, valamint a földieper fajták megválasztása. Az eper a talajra nem túlságosan igényes. Termesztéséhez elsősorban a vályog és vályogos agyagtalajok alkalmasak, de könnyebb természetű homokos talajon is termeszthető eredményesen abban az esetben, ha szerves trágyát használunk fel a talaj előkészítéséhez. A földieper termesztésére elsősorban széltől védett sík területek alkalmasak, de ezenkívül jól felhasználhatók az 5—6 százalékos délnyugati vagy délkeleti szelíd lejtők, amelyek nem száradnak olyan hamar ki, mint a déli lejtők. Hegyvidéki részeken csak szelídebb déli lejtőkön végezhetünk eredményes termesztést. A lehetőségekhez mérten az epret külön táblában termesztjük, ugyanakkor azonban nagyon jól felhasználható mint köztes növény a fiatal gyümölcsösökben, ahol a gyümölcsfák termőre fordulásáig kielégítő termést ad és jövedelmezővé teszi a gyümölcsöst. A földiepret nem egy, hanem 4—5 évre telepítjük, tehát gondoskodnunk kell a talaj szükséges táperejének fenntartásáról, ezért a terület megválasztását úgy végezzük, hogy a földieper előveteménye lehetőleg évelő pillangós legyen. Az ültetésre szánt területet telepítés előtt legalább 2—3 héttel meg kell szántani. A szántás mélysége a termő réteg vastagságától függően 25—40 centiméter lehet. Ott, ahol a termő réteg vékony, altalaj lazítót használunk a mély művelés elvégzéséhez. Az eredményes termesztés érdekében különös gondot kell fordítanunk a fajta megválasztására. A jó fajta eperbő termő, nagy gyümölcsű, kellemes ízű, keményhúsú és fagyálló. A mi éghajlati viszonyainkhoz a következő fajták termesztése ajánlatos: Győző, Jukund, Laxton Noble, Madame montat, Flandern Lujza és Költhen csodája. A telepítést végezhetjük őszszel és tavasszal, de a mi éghajlati viszonyainknak legmegfelelőbb az őszi telepítési idő, augusztus vége, szeptember eleje. A tavaszi telepítés csak öntözéssel jár sikerrel. A telepítés előtt megállapítjuk az ültetés formáját, illetve az ültetés távolságát, majd sorhúzóval megvonalazzuk a területet. Négyzetes telepítés esetén a vonalazást mindkét irányban elvégezzük. Az ültetés formája többféle lehet. — Egysoros ültetés: Az egy-, soros ültetés esetében a sortávolság 80—90 centiméter, a növénytávolság 20—30 centiméter. Erre a nagy sortávolságra azért van szükség, hogy az ápolási munkálatokat minél nagyobb mértékben gépesíteni lehessen. — A sávos ültetés: ez lehet két- vagy háromsávos. Kétsávos ültetés esetén a sávok közötti távolság 80—100 centiméter, a sortávolság 30—40 centiméter, a növénytávolság pedig 25—30 centiméter. A háromsávos ültetés esetében is a sávok közötti távolság, a sortávolság és a növénytávolság megegyezik a kétsávos ültetés távolságával. — Négyzetes ültetés: Ennek óriási előnye az, hogy a sorok hosszában is, keresztben is gépi erővel művelhetők. Ebben az esetben a fészkek központja 80x80 centiméter távolságra kerül és minden fészekbe négy növényt ültetünk 12—12 centiméter távolságra. A hektáronkénti palántaszükséglet az ültetés formájától függően 65.000—130.000 lehet. Az ültetés előtt a palántákat gondosan át kell vizsgálni és az ültetéshez előkészíteni. Az előkészítés részben abból áll, hogy a gyökerek végeit 5 centiméter hosszúságra visszametsszük. Erre azért van szükség, mert a legnagyobb gondosság mellett is a hajszálgyökerek gyorsan elszáradnak és elhalnak. A gyökerek visszametszésén kívül eltávolítjuk az alsó, idősebb leveleket és a megmaradottakat visszacsípjük. Az így előkészített palánták gyökerét agyagos földből és marhatrágyából készült habarcsba mártjuk és ezután ültetjük. Ez a habarcs nemcsak a gyökereket védi a kiszáradástól, hanem serkentőleg hat az új gyökerek képződésére. Az ültetést a leggyorsabban ültetőfával végezhetjük, vigyázva arra, hogy a gyökerek ne törjenek össze és a szívlevelekre ne kerüljön föld, vagy ne kerüljenek a föld alá. ültetés után a palántákat megöntözzük alaposan, szárazság esetén az öntözést 4—5 nap múlva megismételjük. A földieper ápolási munkái már a telepítés évében megkezdődnek. A telepítés évében a legfontosabb ápolási munkák • közé tartozik az öntözés, amely • nagymértékben elősegíti a begyökeresedést. Az öntözések számát lényegesen csökkenthetjük, ha az őszi takarási munkálatokat előbb kezdjük; földieper-telepeinket a tél viszontagságaitól takarással védjük meg. Takarásra használhatunk érett istállótrágyát, ami egyúttal trágyául is szolgál, ennek hiányában felhasználható félig elkorhadt lomb, vagy pedig kissé nedves, szecskázott szalma. Az ápolási munkák közé tartozik a betegségek és a kártevők elleni védekezés is. Betegségei közül megemlíthetjük a levélfoltosodást, amely gyakran előforduló betegség, és elég nagy károkat okozhat a termésben, ha időben nem védekezünk ellene. A leghatásosabb védőszer a 0,5 százalékos bordói lé. Állati kártevői közül megemlíthetjük a csigát, amely szintén nagy károkat okozhat, ugyanis megrágja az érett gyümölcsöket. A csigák összegyűjtése és elpusztítása eredményes védekezést jelent. SZÁLLÓ LAJOS Az alfalvi Lenáztató üzem tiloló gépsorának csarnoka vörös zászló MINÉL TÖBB HULLADÉKVASAT A KOHÓKNAK A régeni vasúti munkások felmérve a hulladékfém gyűjtésének fontosságát, egyetlen hányódó vasdarabot sem engednek elkallódni. Ennek eredményeképpen csak júliusban több mint 1100 kg-ot gyűjtöttek össze és küldték el a kohászoknak. A vasgyűjtési akcióban jelentős eredménnyel kitűnt a magyarós 23-as brigád Muresan Danila vezetésével, valamint Bélteki Ferenc és Burean Ioan brigádjai. ALEXANDRU BACIU ÚJ LAKÁSBA KÖLTÖZTEK Az ünnep előtti napokban a marosvásárhelyi Augusztus 23 Bútorgyár több munkása költözött új lakásba a Babits utcai és a November 7 negyedi tömbházakba. Az utóbbi években mintegy 300 bútorgyári munkáscsalád költözött új lakásba. (T. F.) TALÁLKOZÓK A VÁSÁRLÓKKAL A napokban értékes megbeszélések voltak a Dózsa György, valamint a Szabadság utcai körzetben, a kereskedelmi dolgozók és a vásárlók között. A találkozón részt vettek a városi néptanács kereskedelmi osztályának és a kereskedelmi vállalatoknak küldöttei is. A hozzászólásokban a vásárlók hangsúlyozták, hogy a 157-es élelmiszerüzlet korszerűsítésével és az áruellátás jobb tervszerűsítésével lényegesen javult a kiszolgálás mind az igények kielégítése, mind a civilizáltabb magatartás szempontjából. Számos javaslat hangzott el a vásárlók részéről. Ilyenek voltak például, hogy jó lenne, ha a Szabadság úti körzetben egy papír- és írószer elárusító egység létesülne, ha több gondot fordítanának az üzletek konzervféleségekkel való ellátására, a 109. számú kenyérüzletben a délutáni órákban a kenyérellátás megjavítására stb. A megbeszélés hasznosnak bizonyult. RIES ALBERT JÓL SIKERÜLT „AKI TUD AZ NYER" VERSENY A marosvásárhelyi Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalatban mintegy 700 dolgozó vett részt a szakmai továbbképző tanfolyamon. Az üzemi pártbizottság irányításával a szakszervezet bizottsága a tanfolyam bezárása után jól sikerült ,,Aki tud, az nyer" versenyt szervezett. A verseny célja a szakmai ismeretek elmélyítése, a fejlett technika vívmányainak alaposabb megismerése volt. Lakatosok, marósok és esztergályosok vettek részt a versenyen. Az étkezde helyisége zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Ez akalommal is beigazolódott, hogy a vállalat dolgozói szeretnek tanulni, gyarapítani a gyakorlati munkájukban hasznosítható szakmai ismereteiket. Szakáganként a legszebb eredményt Fülöp D. Mihály marós, Nasca Viorel esztergályos és Papp Jenő lakatos érték el. Hosszantartó tapssal, ajándéktárgyakkal jutalmazták szorgalmukat, az ügy iránti lelkesedésüket. WITTNER ARTHUR Minél több sílótakarmányt A muzsnai kollektív gazdaságban ebben az időszakban az állatok téli ellátásáról esik több szó, mert már közeledik az az idő, mikor a tárolt takarmányhoz kell nyúlni. Ezért a szárított szénafélék mellett gondoskodnunk kell a nedvdús takarmányról is, mert a megnövekedett állatállományt Muzsnán nem tudjuk siló nélkül kiteleltetni. Hogy minél több silótakarmányt tároljunk télire, alaposan megvizsgáltuk a helyi lehetőségeket, és abban állapodtunk meg, hogy minden alkalmat megragadunk és silózunk. Az eredmény nem maradt el. A brigádosok jó szakember módjára irányítják a munkát. Mindenféle silózható növényt a szecskázó géphez hordattak, és két-három nap alatt a meglévő 320 tonna silót 410 tonnára emelték. A jövő hét folyamán a besilózott takarmány meg fogja haladni az 500 tonnát. Még van mit összeszedni, mert a patakok menti nádas sarjú már elég nagyra nőtt és jól silózható. Van baltacím sarja, a kukoricavetésekről kiszedik azokat a szálakat, amelyek nem adnak termést, és más olyan növényfélékkel keverik, amelyekkel együtt jó silót ad. Bebizonyosodott, hogy ha elegendő silót tárolunk, akkor nem okoz gondot az állatok teleltetése. Éppen ezért az alapszervezet ,a vezetőtanáccsal karöltve kihasználja az alkalmat és arra törekszik, hogy az állatok ellátását szükség szerint biztosítsa. KOCS DÉNES levelező Hozzáértő gondozók A vidrátszegi (Ludas rajon) szorgalommal, odaadással elsajtkollektív gazdaság több mint ezer titották a gondozás minden csínszarvasmarhával rendelkezik. A lát-bínját. Most hozzáértéssel és tél folyamán növelniök kellett a nagy körültekintéssel gondozzák gondozók számát, hogy az állat a rájuk bízott növendékeket. A tok megfelelő gondozásban része- kollektivista asszonyok egyre sülhessenek Többek közt nevén szívesebben dolgoznak az állatdehek gondozásáva! bíztak meg , . . . Oltean Maria és Chivu Silvia tenyésztésben. A gazdaságbakollektivista asszonyokat is. Ele romfitenyészetében is 4 asszony inte nehezen ment a munka, de dolgozik. (Teodor Chivu levelező) Két vélemény , kétféle eredmény Tavasz volt még, amikor a Tartományi Fémbegyűjtő Vállalat dolgozói egyik kiszállásuk alkalmával nagy mennyiségű fémhulladékot találtak a marosvásárhelyi Ipari Termelési Vállalat udvarán. Legnagyobb sajnálatukra azonban nem vehették át az anyagot. A különféle fémek teljesen öszekeverve hevertek egy halomban. Kárpótlásként mindössze egy ígéretet kaptak, azt, hogy május 1-ig rendet teremtenek és intézkednek a hulladékfém osztályozásáról. Közben eltelt néhány hónap de az építkezési tröszt említett vállalatának ígérete ígéret maradt. A szakemberek félvagonnyira becsülik azt a fémmennyiséget, melyből a „rend kedvéért" időnként bizonyos mennyiséget gépkocsira raktak és kiszállítottak a város szeméttelepére, ahelyett, hogy értékesítették volna. Nemrég fölkerestük a vállalat főmérnökét, Ternai Gábort, hogy megtudjuk, miért nem intézkedtek, és egyáltalán várhatunk-e valamit ez irányban a jövőben. A legnagyobb meglepetésünkre a mérnök elvtárs kategorikusan kijelentette: nem tudja megoldani a kérdést. Mindössze annyit tehet, hogy utasítást ad egy fémhulladék tároló építésére. A fémmegmunkáló műhelyben főként javító-karbantartó munka folyik, egyedi gyártás. Szerinte ha egyik percben acél alkatrészt esztergályoz a munkás, megesik, hogy utána bronzból, vagy alumíniumból készült munkadarabot kell befognia a gépbe. Nem követelhetjük meg tőle, hogy minden kis csavar után letakarítsa a gépet, összegyűjtse a forgácsot. A továbbiakban azt a javaslatunkat is elutasította, mely szerint segédmunkásokra kellene bízni a fémhulladékok osztályozását, összegyűjtését. Ilyen munkás alkalmazására — jelentette ki — nincs fizetési alap. Valamivel később megtekintettük a műhelyeket és az ócskafém raktározási helyet. Az egyik csarnok mögött nagy nalom lemez, főleg csiltergaforgácsot találtunk. Néhány számítást végeztünk, hogy felbecsüljük az itt heverő értéket. Figyelembe vettük a különböző fémek átvételi árát és mennyiségét. Az eredmény 2.000 lej. Igen ám, csakhogy gyakorlatilag ennek a fémhalomnak az értéke egyenlő a zéróval. A kohászok ugyanis nem veszik át. Acél, öntöttvas, alumínium, bronz, vörös- és sárgaréz keverékéből még akkor sem lehet használható, jó minőségű fémet olvasztani, hogyha leszámítjuk a fém közé kevert idegen anyagokat. Köszörűkő darabok, elkopott seprűk, ékszíjak, rongyok és más hulladékok a fémforgács között kötöttek ki, azoknak a jóvoltából, akik összetévesztették ezt a helyet az üzem szemétgyűjtő ládájával. Magától értetődő, hogy az összekevert forgácsot már a legjobb akarattal sem lehet külön választani. A feladat tehát, megelőzni a különböző fémek összekeveredését. Amikor Kósa Béla mesterrel megtekintettük az esztergályos műhelyt, újabb meglepetés ért. Az esztergák mellett kis faládikákat találtunk tele réz, bronz és alumínium forgáccsal. Tehát bebizonyosodott, hogy van lehetőség a kérdés megoldására. A termelés sajátos jellege nem akadályozza meg a drága színesfémek visszanyerését, újra értékesítését. A vállalat, mivel hogy senki sem felel az ócskafém gyűjtésért, havonta körülbelül 800 lej értékű fémet szállított ki a szemétgyűjtő telepre. Ezt nem azért jegyeztük meg, mert be akarjuk bizonyítani, hogy volna miből fedezniük egy, a fémosztályozáshoz szükséges segédmunkás fizetését. Az ócskafém visszaadása a nemzetgazdaságnak hazafias, sőt törvény által szabályozott kötelessége minden gazdasági egységnek. A fémhulladékok osztályozására könnyen meg lehet tanítani az üzemben dolgozó segédmunkásokat. Ezek anyagi ösztönzést látván szívesen vállalnák a többletmunkát. A Tartományi Fémbegyűjtő Vállalat ugyanis prémiumban részesíti mindazokat a gazdasági egységeket, melyek évnegyedi fémátadási kötelezettségeiknek eleget tettek, illetve tervüket túlteljesítették. Tudomásunk szerint az Ipari Termelési Vállalat is ezek közé az egységek közé tartozik. De ha a fémforgács elpazarlásának forrásait keressük, ebben is találunk némi magyarázatot. Az IPI Vállalat eleget tett fémgyűjtési kötelezettségének, s ennek ürügyén nem viselte szívén a többletfém hasznosítását. Ugyanazon a napon, amikor meglátogattuk az Ipari Termelési Vállalatot, lementünk a Metalotehnica Gép- és Cserealkatrész Gyárba is, Vancea Emil főgépész elvtárs jogos büszkeséggel vezetett el a fedett, betonból épült kamrákhoz, melyekben külön-külön tárolják az öntvény és acélforgácsot, lemezhulladékot, a színes fémet stb. Gratuláltunk a példás rendhez annál is inkább, hiszen annak idején itt is probléma volt a szortírozás. Amikor megkérdeztük, ki foglalkozik a vállalatnál a szóbanforgó munkával, kiderült, hogy a műhelyeket takarító hat munkásnőt képezték ki a fémforgácsok kezelésére. Legutóbb is 130 lej prémiumot kaptak fejenként, abból az öszszegből, melyet a Metalotehnica Vállalat vett át a fémgyűjtésben elért sikereiért. Íme szemtől-szemben két ellentétes felfogás, s ebből eredően két marosvásáhelyi vállalat eredménye. Megnyugtató, hogy a legtöbb gazdasági egység a Metalotehnica Vállalat helyes gyakorlatát követi. Ennek bizonysága, hogy az év eltelt időszakában több mint félmillió lej értékű fémforgács jutott vissza az olvasztó kemencékhez. S ha ugyanúgy gazdálkodtak volna mindenütt mint az Ipari Termelési Vállalatban? Közel 950 tonna fémet veszített volna el a nemzetgazdaság. AJTAY LÁSZLÓ ♦»♦♦»»»»»»»·»♦»*•¦‡«•?.&»»»» 11 ÖL? - I Ilii F1111SA Hajdanában az Olt völgyi parasztok nyár derekán meg-megálltak a folyó partján, és fájó szívvel nézték a lustán hömpölygő vizet, amely egyenesen a Keleti-Kárpátokból érkezett évezredekkel ezelőtt vájt kényelmes medrében. A víz tovasuhant, a partok mentén pedig kókadtan szomjúhozott a vetés a rekkenő hőségben. A parasztok olykor felsóhajtottak: Óh, ha erőnk lenne hozzá, hogy ennek a víznek egy részét földjeinkre vezessük!... S ilyenkor halkabban csendült, szomjúbban szólt ajkukon az ősi domna. Akkoriban a parasztoknak még nem volt elegendő erejük a természet kiigazítására. Egy idő óta azonban a helybeliek, caracasiak, corabiaiak ismét kijárnak a sokszor megénekelt folyó partjára, de nem dalolgatni, hanem azért, hogy hallgassák az Oltót megrabló hatalmas szivattyúk diadalmas lélegzetvételét, gyönyörködve nézzék a földjeiken szétáradó vizet. A munka nem volt könnyű, a folyó medre itt jóval alacsonyabb volt a szántóföldeknél. Szivattyúállomást kellett tehát építeni, sok-sok kisebb-nagyobb csatornát ásni. Vagy öt évvel ezelőtt láttak munkához. Az Olt vizének jótéteményét élvező első 2.000 hektár Stoenesti és néhány más Caracal rajoni község határában volt. ősszel, a betakarítás után kitűnt, hogy a termés az előző évinek a 4—5-szöröse volt. Új domnák születtek a nagyüzemi mezőgazdasági termelőnek felcsapott vénák dicsőítésére. Az akciót azonban folytatni kellett. Új építőtelepek nyíltak, a kollektivisták ezrei ásták a csatornákat a szakemberek pontos irányítása mellett. Sokat dolgoztak, de az eredmény is megvolt: csupán a fő bekötőárkok hossza több mint 43 kilométer. Voltaképpen azonban nem is nevezhető ároknak egy 15 méter széles és 5 méter mély csatorna, hiszen nagyobb, mint maga a folyó medre, amelyet évezredek alatt ásott az Al-Duna felé vezető útjában. És rajtuk kívül még ott vannak a sok-sok kilométert kitevő kisebb csatornák, amelyek behálózzák a földeket, utak alatt átbújva vezetik a folyó elrabolt vizét. Az emberek munkája bőséget adó új forrásokkal, folyókkal gazdagította, Olténia térképét. A horgászok nagy gyönyörűségére, még a halak is meghonosodtak ezekben a „folyókban". A kilenc villamosszivattyú mindegyike másodpercenként 1.100 liter vizet emel át az ebből a főcsatornába. Ez csaknem 10.000 liter víz másodpercenként! A szivattyúállomásról 13 szocialista mezőgazdasági egységbe, főként kollektív gazdaságokba irányítják a vizet. Az idén több mint 9.500 hektárt öntöznek. A legnagyobb öntözött területe — 1.887 hektár — a scárioarai kollektív gazdaságnak van. Sorrendben a bábidai gazdaság következik csaknem 1.600 hektárral, öntözéssel leginkább kukoricát termesztenek, mégpedig több mint 3.000 hektáron, de a cukorrépának és más növényeknek is jut az öntözött földekből. Mindenütt permetező öntözést alkalmaznak, s az itteni rendszert 160, egyenként négy esőszórós gép látja el, így tehát a gazdaságok szántóföldjein éjjelnappal megállás nélkül 160 „fellegből" hull alá az aranyat érő nedvesség. A földeket természetesen nem ötletszerűen, hanem tudományos módszerek alapján öntözik. Stoenetti-ben minden szükséges készülékkel ellátott kis laboratóriumot rendeztek be a talajnedvesség megállapítására. A szocialista mezőgazdasági egységek tíz naponként földmintákat küldenek be, s a laboratórium ezek elemzése alapján javasolja a szükséges vízmennyiséget. Az öntözőrendszert részlegek és őrházak szerint szervezték meg. Minden részlegnek és őrháznak telefonösszeköttetése van a szivatyúállomással, s így a szükséges pillanatban kérheti az eső megindítását vagy megállítását. Az öntözőrendszer létrehozására fordított fáradságos munkáért bőségesen fizet a föld. Tavaly például a gostavárui kollektivisták több mint 7.000 kiló kukoricát, a scarisoaraiak pedig több mint 40.000 kiló cukorrépát takarítottak be hektáronként. Az idei termések még ennél is nagyobbak lesznek. Az öntözött kukoricaföldek valóságos erdőnek tűnnek, a cukorrépa pedig máris óriási leveleket hajtott. A jó eredmények további munkára serkentik az embereket: a közeljövőben már 15.000 hektár öntözött földön termesztik a növényeket. Az Olt pedig, amely most már nemcsak a tájat szépíti, hanem az emberek boldogulását is elősegíti, még büszkébben hömpölyög a völgy felé. S. CONSTANTINESCU, I. PIGULOIU, az Agerpres szerkesztői 3 A Vasúti dolgozólelés munkasikereiből • Megkétszereződött a szállítás volumene , 20 százalékkal nagyobb a forgási sebesség • Biztonságosabb, pontosabb vasúti forgalom A munkafeltételek állandó javulása, a dolgozók szakmai továbbképzése, a technika fejlődése és sok új munkamódszer bevezetése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a vasúti szállítás megállja helyét a nemzetgazdaság általános gyorsütemű fejlődésében. Érdekes rövid visszapillantást tenni arra az útra, amelyet az utóbbi években tettek meg Marosvásárhely és tartományunk vasúti egységeinek dolgozói. Hasonlítsuk össze 1959 és 1964 június havi eredményeit. Ebben az időszakban a szállítási terv 96 százalékkal növekedett. A szállítások ésszerűbb tervszerűsítése, a fuvaroztatók és a vasút közötti együttműködés megjavítása az árukereszteződések csaknem teljes felszámolásához vezetett. Tartományunk iparának, s ennek keretében az építőanyag-ipar, s a kitermelőipar fejlődése sok, nagy távolságról, az ország más vidékeiről való anyagszállítást tett fölöslegessé. Ilyenformán a szocialista iparosítás a szállítást gazdaságosabbá tette. Egyes ésszerűtlen szállítások megszüntetése azonban nem jelentette a szállítások összmennyiségének csökkenését. Tartományunk feldolgozó, építőelemeket gyártó ipara és élelmiszeripara, hogy csak néhány iparágat említsünk, lendületesen fejlődött az utóbbi években, ami a vasúti szállítás növekedését vonta maga után. Mind több vagonra volt és lesz ezután is szükség. De a növekvő járműszükségletre a legésszerűbb a kocsik fokozottabb kihasználásával válaszolni. Ez év júniusában 14 százalékkal volt nagyobb az egy tengelyre eső tonnasúly, mint 1959 nyarán. Ez annak is köszönhető, hogy vállalataink nap mint nap jobban szervezik meg a szállítást, a termékek ki- és berakását. A célnak megfelelően csomagolják az árut, gépekkel, eszközökkel felszerelt kiképzett rakodómunkásokat alkalmaznak, akik szem előtt tartják a vagon ésszerű kihasználását mind a felület, mind a raksúly szempontjából. Egy igen lényeges minőségi mutatószám, mely a vasúti szállításhoz hozzájáruló összes egységek munkáját tükrözi, a vagonok forgási sebessége. A forgási sebesség az elmúlt időszakban 20 százalékkal növekedett és ez a meglévő vagonpark gazdaságos kihasználására vall. Ugyanakkor a marosvásárhelyi és csicsói fűtőházak dolgozóinak szocialista versenyében a legfontosabb célkitűzés a vontatóerő, a mozdonyok teljesítményének gazdaságos felhasználása. Minőségi haladást jelentett a személyvonatok kereskedelmi sebességének és a vonatok számának növekedése, az igazolatlan vonatkésések nagyarányú csökkenése is. 1959 júniusában például 120 esetben állítottak meg személyvonatokat a jelzőknél, míg az idén csupán 18 esetben. Hasonló az arány a tehervonatoknál is. Mindez a forgalmi biztonság növekedését is jelzi. Ebben nagy szerepük volt és van a marosvásárhelyi távo Los, élő osztály dolgozóinak, akik korszerűsítették az állomások biztosító berendezését. Végül meg kell említenünk, hogy az irányvonatokkal történő szállítás az említett időszakban 239 százalékkal emelkedett. SZÖLLŐSI MÁRTON