Vörös Zászló, 1964. december (16. évfolyam, 284-310. szám)

1964-12-01 / 284. szám

Vlahicán is magassabbra emelhető a termelékenység színvonala Ha összeszámítanánk annak a nyersvasnak, öntvénynek és acélnak a súlyát, amit terven felül vettek ki a vlahicai munkások az év első munkanapja óta a magaskohókból, a kupoló kemencékből és a hámor dübörgő kalapácsai alól, az két vasúti szerelvény összrakományát tenné ki. A kohászati üzem munkaközösségének példás szorgalmára vall az össz- és árutermelési, az önköltségcsökkentési mutatók és a felszabadulási évforduló tiszteletére tett vállalások túlszárnyalásában elért siker. Ez évben 5.076.000 lej értékű készárut adott a nemzetgazdaságnak terven felül és 733.000 lejjel csökkentette az önköltséget (a vállalt 400.000 lejjel szemben). Ugyancsak jó munkát végzett a közösség a választék és minőségi tervének, együttműködési kötelezettségeinek teljesítése és az új termékek gyártásának bevezetése terén. Az üzemi pártbizottság nemrég lezajlott beszámoló és választási közgyűlésén a termelékenység növelése, s ennek kapsa munkaerővel való gazdálkodás kérdése a vita középpontjába került. Ennek oka korántsem a termelékenységi mutató nemteljesítésében keresendő. Tízhavi termelékenységi előirányzatukat ugyanis 5,1 százalékkal túlszárnyalták a vállalat dolgozói. A termelési előirányzatok teljesítésébe azonban egy kis szépséghiba csúszott. A megszabott munkáslétszámot meghaladták 1,8 százalékkal. Ez az eredmény egyrészt rontja a tervmutatók közötti összhangot, másrészt arról tanúskodik, hogy még magasabb szintre emelhető a munka termelékenysége, az eddig kiaknázatlanul maradt tartalékok hasznosításával. Nagyon jól tudják a kohászok, öntők, gépi megmunkálók és lakatosok, hogy a munkatermelékenység fokozása valamennyiük számára elsőrendű feladat. Ezt a szóra emelkedő kommunistáknak a hibákkal szembeni határozott állásfoglalása, számos kezdeményezése igazolta. A gyűlés munkálatai, s főleg a vita során kiegészült a pártbizottság jelentése, élesen körvonalazódtak a beszámolóban megjelölt tennivalók. De vizsgáljuk meg közelebbről, mi is adott okot az élénk, de kétségkívül elvszerű és hasznos véleménycserére. A munkáslétszám tízhavi előirányzata túllépésének egyik forrása az akkordmunka alkalmazási területének összeszűkülése volt. Félévzáráskor még a munkások 76 százaléka dolgozott akkordban, ám néhány hónap leforgása alatt ahelyett, hogy tovább növekedett volna, 69 százalékra csökkent ez az arányszám. Növekedett volna ... abban az esetben, ha az üzem igazgatósága eleget tesz az elmúlt évi választási közgyűlés határozatának, mely feladatul adta, hogy a közvetlenül a termelésben dolgozók 70 százaléka akkor bérezési rendszerben kell dolgozzék. De ettől függetlenül a munkások szívesebben dolgoznak akkordban, jobban keresnek, jobban vigyáznak a minőségre, nagyobb teljesítményt érnek el. Az új termékek bevezetésével járó nehézségek csak részben indokolják a visszaesést és minél előbb rá kell térni a műveletek normálására, az akkordbérezésre. A másik fő tényezője az észszerűtlen munkaerő gazdálkodásnak a termelőkapacitás kihasználatlansága. Az esztergaműhely termelését a hajrá, a normális és a mérsékelt munkaütem állandó váltakozása jellemzi. Az ütemesség hiányát, a gépek állását és a munkaidő elfecsérelését utólag túlórával, vagy a munkáslétszám felduzzasztásával próbálják, igen helytelenül, ellensúlyozni. Felmerül a kérdés: miért nincsenek egyenletesen terhelve a szerszámgépek? A választ a közgyűlésen felszólalók adták meg. Az esztergályosok késve kapják meg az öntött darabokat. Az öntők panasza hasonló: nem kapják idejében a nyersanyagot a kohórészlegtől. Világosan kitűnik ebből, hogy a termelő részlegek egy-egy láncszemét képezik a késztermékek előállítási folyamatának. Bármelyiknek a tevékenységébe csúszik be hiba, ez kihat a vállalat végső eredményeire. A legfontosabb szerepe mindig az alapvető termelő osztálynak van, mely Vlahicán a kohórészleg. Munkája az egész üzem menetét megszabja. Érdekes, hogy a részlegek közötti együttműködés problémájának megvitatását javasolta annak idején a megmunkáló részleg alapszervezete, csakhogy a pártbizottság nem elemezte elég tüzetesen. Időszerű volna éppen ezért most napirendre tűzni a fenti kérdést, nehogy 1965 elején is az ideihez hasonló nehézségek gátolják a termelést. Többször szó esett az alapszervezeti közgyűlésen a kisgépesítésről is, mint a termelés tökéletesítésének eszközéről. Amint a beszámoló említette, az e téren elért eredmények a lehetőségek alatt maradtak, holott a kisgépesítési tervben foglalt feladatok éppen a munkaerővel való ésszerű gazdálkodást, a munkatermelékenység növelését célozták. Nyilvánvalóan ez is hozzájárult a tervezett munkáslétszám indokolatlan túllépéséhez. A tanulság: jövőben körültekintőbben állítsák össze és határozottabban hajtsák végre az új technika térhódítását szolgáló kisgépesítési tervet. A felsorolt mulasztások szoros összefüggésben vannak a pártbizottság munkastílusával. Az újonnan megválasztott pártbizottság és az alapszervezetek új bürói következetesebbek kell hogy legyenek a hozott határozatok gyakorlatba ültetésében, a feladatok teljesítésének ellenőrzésében, tájékoztatniuk kell a kommunistákat a határozatok teljesítésének helyzetéről. Meggyőződésünk, hogy az elmúlt évi hibákból tanulva, a Vaszem kommunistái sokkal igényesebbek lesznek a tervek elkészítésében és következetesebbek a határidők betartásában. Mindent egybevetve az emberekkel szembeni igényesség fokozása, a párt és a munkafegyelem megerősítése, a hozott határozatok következetesebb megvalósítása az az út, melyen haladva egy év múlva még több eredményt mutathat fel az üzem pártszervezete. Az elkövetett hibák helyrehozására, a magyarázatkeresés helyett a közösség, a vállalat lehetőségeinek alaposabb megismerésére, tanulmányozására van szükség, s ennek alapján hatékonyabb, operatívabb intézkedésekre. A Vasüzem kommunistáinak, egész munkaközösségének véleménye, hogy lehet kevesebb fáradsággal, fizikai munkával több vasat csapolni, formákba önteni és megmunkálni Vlahicán. AJTAY LÁSZLÓ Takarékoskodnak a kollektivisták A takarékossági mozgalomba egyre nagyobb számú kollektivista kapcsolódik be. Ezt tapasztaljuk a Régen rajoni Monoron is. A kollektivisták jövedelmének növekedésével egy időben gyarapodott a CEC-betétesek száma is. A községi CEC ügynökség és a támogató bizottság jó munkája révén mintegy 1.200 CEC- betétest tartanak nyilván. A CEC- ben megtakarított összegből sokan építettek családi házat. KASPER IOAN levelező apanc Bonyodalom a szállítási osztály körül A Csíkszeredai Bányaipari Kitermelő (IREMC) Vállalat számos terméke közül két okból érdemes megemlíteni a mészkőtáplisztet, illetve az őrölt kálciumkarbonátot. Egyrészt, mert mind nagyobb mennyiséget igényelnek belőle a mezőgazdasági egységek, az állami és kollektív gazdaságok, ugyanis az abraktakarmányhoz adagolva serkenti az állatok fejlődését, másrészt pedig jelentős részét képezi a vállalati tervnek. Az utóbbi időben egyre gyarapodott a mészkőtáplisztet igénylők száma. A szerződésekben előirányzott szállítási határidőket betartotta a vállalat, de esetenként azt már nem tudták pontosan, hogy mit küldenek el az illető mezőgazdasági egységnek. Ezekből aztán bonyodalmak, kellemetlenségek adódtak. Például ez év májusában is volt egy ilyen bonyodalom a vállalat szállítási osztálya és a megrendelők között. Ugyanis az történt, hogy egy máramarosi, nevezetesen a Baka-i kollektív gazdaság 16 tonna mészkőtáplisztet kért, amit el is küldött a vállalat. A kollektív gazdaság állatgondozói örömmel fogadták a szállítmányt és azonnal megkezdték a mészkőtápliszt feletetését. De mi történt? Az állatok otthagyták az erősítő szert. Próbálkoztak másképpen. A szemcsés, darabos ,,mészkőtáplisztet" fel akarták oldani vízben, de ez sem sikerült. Mit tehettek, írtak a vállalathoz ahonnan szakembert küldtek a helyszínre, és ekkor derült ki, hogy mészkőtápliszt helyett fehérmárvány mozaikot küldtek. Ugyanakkor Resicára, ahonnan mozaikot kértek, mészkőtáplisztet szállítottak az építőknek. Az Ologen-i kollektív gazdaságnak mészkőtápliszt helyett szintén tisztítóport szállítottak. Mindkét esetben kellemetlen helyzetbe kerültek mind a vállalat szállítási osztályának dolgozói, mind a megrendelők. A resicai építők jó ideig nem mozaikolhattak, a kollektív gazdaságok állatai pedig nyilván nem erősödtek a mozaiktól meg a tisztítóportól. Ezenkívül a vállalat külön szállítási díjakat fizetett. Nem állíthatjuk, hogy ezek a hibák jellemzőek a szállítási osztály tevékenységére, de a fenti két, illetve három eset megtörtént, amelyekből reméljük, levonják a megfelelő tanulságot. — Mitől csillog úgy ez a Riska ? — Na hallja, mikor tápliszt helyett tisztítóport küldött neki a Csíkszeredai IREMC ! (SÁTÁN IMRE rajzai) — Mi történt ezzel a házzal ? — Mozaik helyett táplisztet küldött a Csíkszeredai IREMC. M. B. Nesze, Riska, ezt a mozaikot neked küldte tápliszt helyett a Csíkszeredai IREMC ! A közgyűlések határozatai nyomán Régen vajon számos szövetkezetének, többek között a görgényinek, libánfalvinak, marosvécsinek, bölkényinek sikerült a tavaszszal lezajlott közgyűlések határozatait gyakorlatba ültetnie. Ezek a határozatok lényegében a szövetkezetek tevékenységének a javítását, magasabb szintre való emelését szolgálják. Különösen a görgényi szövetkezetnél törekedtek a közgyűlés határozatainak megvalósítására. Az év első tíz hónapjának eredményei bizonyítják ezt. A tervelőirányzatokat nemcsak teljesítették, hanem jelentősen túl is szárnyalták, így beszerzési tervüket 114, az eladásit 103, a krumpli szerződéskötési tervüket pedig 120 százalékban teljesítették. De hasonlóak az eredmények a többi, fennebb említett szövetkezeteknél is. A közgyűlések nagy figyelmet fordítottak a szövetkezeti hálózat fejlesztésére, bővítésére és ebben mindenekelőtt a tagság segítségére, hozzájárulására számítottak. A bölkényi szövetkezeti központhoz tartozó helységekben figyelemre méltóak az ezirányú megvalósítások. Felsőköhéren vegyesüzletet, Kakucson falusi boltot, két faluban kéziraktárat építettek, a tagság erejéből, munkájával és hozzájárulásával. Marosvécsen is ily módon bővült a hálózat. Erdőszakáson elkészült, Idecspatakán pedig épülőfélben van a vegyesüzlet. Libánfalván a tagság értékes munkával segítette az általános áruház építését. A fogyasztási szövetkezetek egyik fontos feladata a lakosság igényeinek megfelelő szolgáltatási hálózat kiépítése. Görgényben e vonatkozásban is igyekeztek a közgyűlés határozatainak megfelelően eljárni. Fényképészet létesült a községben, női szabósággal és fodrászattal bővítették a hálózatot. E szövetkezetek eredményeinek titka a jó szervezés, a fogyasztási szövetkezetek alapszabályzatának tiszteletben tartása, a határozatok gyakorlati megvalósítása és végső fokon a tagság széles körű bevonása a feladatok megvalósításába. E szövetkezeteknek sikerült mozgósítaniuk és a munkába bevonniuk a falusi tanácsokat, melyek hathatósan járultak hozzá a feladatok teljesítéséhez. BENEA VASILE Idei eredmények: Az utóbbi évek nem szálltak el nyomtalanul Makfalva s a hozzátartozó falvak felett sem. Megváltozott a község arculata, lakóinak élete. Évekkel ezelőtt felépült a művelődési otthon, híd készült a Küküllőn, villamosítottak. Szolokmán ugyancsak művelődési otthon, szövetkezeti áruház és iskola épült. Abódon hidat készítettek a lakosok. Nem eredménytelen az idei év sem. A község központjában terjedelmes épület, az új művelődési otthon falai emelkednek. Jogosan tevődik fel a kérdés: van már a községben művelődési otthon, miért kell most még egy? A felelet egyszerű. A makfalviak körében teret hódított a televízió, a film, a könyv, s lelkes látogatói a színi előadásoknak is. Márpedig a régi művelődési otthon szűkös is, alkalmatlan is színdarabok előadására. Így született meg az új művelődési otthon építésének a gondolata. Hamarosan terv lett belőle, s nyáron hozzáláttak az építéshez. Farkas Ferenc, Máthé István és a többi képviselőkkel az élen, a lakosok részt vállaltak az építkezésben. Hazafias munkával szállították el az építőanyagot, segítettek az alapásásnál, malterkészítésnél stb. Nagy fába vágták fejszéjüket a makfalviak, hiszen a művelődési otthon költségvetése több százezer lej. Az önkéntes hozzájárulásé pedig alig közelíti meg a 20.000-ret. De jól gazdálkodtak, felhasználták a helyi erőforrásokat, amit bizonyít az is, hogy a falak felépültek, s rövidesen rákerül a tető is. Októberben újra népgyűlést tartottak a községben. A jövő évi tervek kerültek napirendre. Bálint Júlia, Fülöp Andor képviselők támogatták azt a javaslatot, hogy a jövő évben folytassák az építkezést, végezzék el a belső vakolást, készítsék el az ablakokat, ajtókat, padoljanak és szereltessék be a villanyt. Egyben vállalták, hogy kerületeik lakóival együtt továbbra is segítik az építkezést. A távlati tervekről is szó esett, hiszen a megkezdett épületet két év alatt nem tudják átadni a használatnak. Erre csak 1966- ban kerülhet sor. S hogy nem közömbös az építkezés sorsa a lakosoknak, azt bizonyítja az önkéntes hozzájárulás összegének gyors befizetése is. Idén már február végére összegyűlt az önkéntes hozzájárulás összege, hozzáláthattak az építkezési anyagok beszerzéséhez. S bár az 1965-ös évtől még egy hónap választ el, a makfalviak megkezdték a jövő évi önkéntes hozzájárulás összegének a befizetését. Más kérdésekről is szó esett ezen a népgyűlésen. A község lakói a múlt évben hengerelt utat készítettek a Lenáztató üzemig, s most a járdán a sor. Többen felajánlották, hogy segítik az építkezést. S ha már az útjavításról, járdakészítésről beszélünk, el kell mondanunk azt is, hogy a makfalviak jó gazdái a falunak. A községi néptanácsnál láthatja mindenki a versenyzászlót, amit az 1962-es évi községszépítési versenyben elért eredményeikért kaptak. A múlt évi megvalósításaik felülmúlták az előzőket. És erre az évre is szép terveket tűztek maguk elé. Szolokma és Abód között utat javítottak. Szabályozták a Szolokma patakát. Hidat javítottak és újjáépítettek. Legelőt takarítottak, facsemetét ültettek és élő sövénnyel kerítették be a sportpályát, segédkeztek a művelődési otthon építésénél. A tervbe vett munkálatok értéke öszszesen 393.000 lej. Érdemes egy kis összehasonlítást tenni. Amikor 1962-ben elnyerték a községszépítési versenyben az első díjat, megvalósításaik értéke alig haladta meg a 200.000 lejt. De a lakosok egyre többet akarnak községük érdekében tenni. Eddigi megvalósításaik értéke 300.000 lejnél jóval többet tesz ki, s minden bizonnyal év végéig maradéktalanul megvalósítják célkitűzéseiket. —na— jövő évi tervek A „forrás11 közelében Hadd mondjuk el már a bevezetőben, hogy forráson a régeni állami gazdaság marosfelfalási részlegét értjük. E részleg dolgozói hosszú évek óta élen járnak a tejtermelésben és sohasem elégednek meg az előző évi eredményekkel. 1962-ben például 3.500, a tavaly 3.700 liter tejet fejtek, takarmányozott tehenenként, az idei hozam pedig 3.900— 4.000 liter lesz. A marosfelfalusi részlegen azonban nemcsak a tejhozam, hanem a tudás és a tapasztalat is állandóan gyarapodik, amelyet az itt dolgozó Gorea Iuliu, Moldovan Irimie, Covrig Gheorghe, Oprea Alexandru és a többi fejőgondozók, valamint a kommunista Tancu Dumitru brigádos szívesen megoszt másokkal. Ebből a forrásból legtöbbet a lövéri tehenészek és a gazdaság vezetői meríthetnének, egyrészt azért, mert tőszomszédok, másrészt, mert nagyon is szükségük van rá. A két tehenészet, a marosfelfalusi és a lövéri között nagyon nagy a különbség, pedig a távolság nem több két kilométernél. Itt nagyszerű termelési eredmények, ragyogó tisztaság és rend fogadja a látogatót, túl pedig... De erről szóljunk egy kissé részletesebben, s kezdjük mindjárt a legfontosabbal. A lövék egyesített kollektív gazdaságban 178 tehenet tartanak. November elsejéig tehenenként 820 liter tejet fejtek, vagyis az évi hozam 1.000 (!) liter körül lesz. A kollektív gazdaság mérnöke kissé bele is pirul, amikor kiejti ezt a számot, és mentegetődzve mondja: kérem, én mindent megtettem... stb. Furcsa módon ugyanezt mondja az állattenyésztési brigádos, aki egyúttal a gazdaság alelnöki tisztségét is betölti. És véleményünk szerint itt van a kutya eltemetve! Sem a vezető tanács, sem a mérnök, sem a brigádos nem merik, vagy nem akarják bevallani még saját maguknak sem, hogy lényegében nem tettek semmit a tehenészet fellendítéséért, sőt hibát hibára halmoztak. Itt van mindjárt a szaporulat kérdése. Az idén 60 százalék körül lesz az ellési arány, tehát 70—75 tehéntől nem kapnak borjat s következésképpen tejet sem. Ez már egy tételben körülbelül 200 ezer lej veszteséget jelent a gazdaságnak. S vajon miért? Azért, mert szakszerűtlenül takarmányozták a teheneket és nem tették érdekeltté a gondozókat a szaporítás megszervezésében. A tartományi pártbizottság már évekkel ezelőtt ajánlotta a kollektív gazdaságok vezető tanácsainak, hogy részesítsék prémiumban azokat a gondozókat, akik biztosítják az ellési terv teljesítését. Lövéren ezt a tanácsot nem fogadták meg, mert takarékoskodni akartak a munkaegységekkel. Prémiumként legtöbb 250—300 munkaegységet kellett volna jóváírjanak ebben az évben, és akkor a veszteség távolról sem lenne ilyen nagy. De nem sokkal jobb a helyzet az utánpótlás nevelése terén sem. Még azt a kevésszámú utódot is, amit nyernek, olyan rossz körülmények között tartják, hogy kevésből válhat továbbtenyésztésre alkalmas egyed. Az elégtelen takarmányozás, a felületes gondozás és több más ok miatt sok a hörghurutos, gyengén fejlett borjú. A borjúszálláson járva csak úgy mellékesen megjegyeztük, hogy az állami gazdaság felfalási részlegén naponta hőmérőzik a borjakat, s már a legkissebb rendellenesség esetén is állatorvost hívnak, nem is beszélve arról, hogy a borjakat olyan gondosan táplálják és gondozzák, mint a csecsemőket. — Hát igen, ez kell is — válaszolta a mérnök, — majd így folytatta —. A szakszerű szarvasmarhatenyésztés el sem képzelhető szakszerű borjúgondozás nélkül... Ezt bizonyára nemcsak a mérnök, hanem a gondozók is tudják, de ez cseppet sem megnyugtató, mert a gyakorlatban semmi látszatra. Még valamit, ami szintén rajtuk múlik. A lövéri és a marosfelfalusi kollektív gazdaságok egyesítésekor a fejősállományt a lövéri részlegre összpontosították, holott már eleve tudták, hogy itt sokkal kedvezőtlenebbek a feltételek. Először is, nincs víz. A két kútból, 10—12 méter mélységből, fáradságos munkával sem tudnak annyi vizet felszínre hozni, hogy legalább szűkösen elegendő legyen az állománynak. Ezért az állatok egy részét a legelőn lévő kúthoz hajtják, de ott sem kapnak elég vizet. E mellett a Lövéren épült istállók nem elég korszerűek, higiénikusak. Summa summarum, a felfalusi részlegen, ahol két új istállót építettek és víz is bőven van, sokkal jobb körülmények között tarthatnák a fejősöket, legalábbis addig, amíg megoldódik a lövéri részleg villamosítása és vízellátása. Ez hát a helyzet a „forrás" közelében. S miért? Többek között azért, mert a lövéri kollektív gazdaság állattenyésztői és a gazdaság vezetői még sohasem keresték fel az állami gazdaság marosfelfalusi tehenészetét azzal a szándékkal, hogy tanuljanak, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. Még a mérnök is csak egyszer járt a tehenészetben, de akkor sem ezzel a céllal. A lövéri állattenyésztők tehát valahogy úgy vannak, mint a sivatagi utasok, akik tikkadtan várakoznak, s nem is sejtik, hogy néhány lépéssel odább bővizű forrás vizével olthatnák szomjukat. Reméljük, a helyzeten rövidesen változtatnak... A téli szakoktatás kiváló alkalom arra, hogy többször ellátogassanak a felfalusi tehenészetbe. Biztosan állítjuk, hogy innen mindig tapasztalatokkal, új módszerekkel térnek haza, s ez mindenképpen eredményekhez vezet. LAJOS ANTAL Találkozó a megrendelőkkel A marosvásárhelyi ,, Marosi Textil" kisipari termelőszövetkezet sokféle szolgáltatással áll a vásárlóközönség rendelkezésére, és arra törekszik, hogy az igényeket kielégítse. E törekvés vezérli a decemberben sorra kerülő találkozót a megrendelőkkel. Hasonló találkozót még 1952-ben is rendeztek és igen hasznosnak bizonyult, ugyanis a megrendelők elmondották észrevételeiket az egységek munkájával kapcsolatban, javaslatokat tettek újabb részlegek létesítésére. A sorra kerülő találkozóra újra nagyszámú megrendelőt hívnak meg és itt a kiszolgálásról, a munka minőségéről, stb., kérik ki a véleményt. Ez alkalommal ruhakollekciót is bemutatnak különböző alkalmi ruhákból, hogy tájékoz-,tassák a megrendelőket a divatról, a szövetkezet termékeiről. A tél beköszöntésével nem tűnnek el a zöldségüzletekből a piros paradicsom és csípős paprika sem. A szentkirályi állami gazdaság megygyesfalvi üvegházaiban most szüretelik a paradicsomot. Eddig 6.000 kilogrammot juttattak el a vásárlókhoz. A képen: Balla Ágnes és Nastase Silvia kertészek szüretelik a paradicsomot. A Maros Malomipari Vállalatnál hallottuk A Maros Malomipari Vállalatnál az idei számvetés ugyancsak gazdag. Kisgépesítéssel, újításokkal sikerült növelni a malmok teljesítőképességét, így például a marosvásárhelyi és erdőszentgyörgyi malmok termelő kapacitása 15, míg a dicsői malomé 10 tonnával növekedett. A vállalat technikusai hatékony támogatást adtak a néptanácsok hatáskörébe tartozó malmok korszerűsítésénél is. Közreműködtek a makfalvi, az egrestői malmok termelő kapacitásának növelésénél, az őrlés minőségének javításánál. Jelenleg folyamatban van a mezőbándi malom korszerűsítése, melynek technikai irányítói ugyancsak a vállalat szakemberei. A Malomipari Vállalatnál eredményesen foglalkoznak a hulladékok értékesítésével is. E célból az idén 14.000 baromfit neveltek, amelyből 10.000-et az OLF értékesített a piacon. A megmaradt 4.000 a tenyészet további gyarapodását szolgálja.