Vörös Zászló, 1964. december (16. évfolyam, 284-310. szám)

1964-12-03 / 286. szám

Az RMP Maros—Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága és a Tartományi Néptanács lapja XIII. évfolyam 286. (4045.) szám 1964. december 3. csütörtök Ára 20 iámi Teljesítették évi tervfeladataikat A szocialista versenyek és a munka ésszerű megszervezése, a termelés gépesítése és automa­tizálása, az előrehaladott munka­­módszerek széleskörű alkalm­azá­sa révén, a tartomány ipari és gazdasági egységei kitűnő ered­ményeket értek el az év elmúlt időszakában. Ennek tulajdonítható, hogy az ipari egységek dol­gozói sikerrel teljesítik a szocia­lista versenyben tett felajánlá­saikat. Az utóbbi időben több távirat, telefonjelentés érkezett ar­ról, hogy az ipari egységek dolgozói határidő előtt teljesítik 1964-re szóló tervfeladataikat. December 1-ig tartományunk tizenegy ipari egysége teljesí­tette ez évi tervfeladatát. A legutolsó jelentés a gyer­gyói „Partizán" helyiipari válla­lattól érkezett, melynek dolgozói november 28-án teljesítették ez évre szóló össztermelési előirányzatukat. Terven felül állítottak elő 78 garnitúra „Partizán" típusú konyhabútort, 81 tonna külön­böző öntvényt, 1540 iskolapadot. Ugyancsak november 28-ig 512.000 lejjel csökkentették az előirányzott önköltségi árat, s 630.000 lejjel szárnyalták túl a jövedelmi tervüket. A részlegek között folyó szocialista verseny­ben a legszebb eredményt az ön­töde és az iskolapad-készítő rész­leg dolgozói érték el. A. l^«aioBSnpli»aavy«aa dolgozoi SS* A hargitai kaolin-bánya man­ december elsejéig teljesítették kaközössége táviratban értesí- egész évi össztermelési terve­­tette szerkesztőségünket, hogy két. Az első évharmad sikeres befejezéséért idestova nyolcvan nap telt el a becsengetés óta. A tanulók mil­liói szorgalmasan tanultak ebben az időben. Az állandó foglalkozás, a tanárok irányító munkája foly­tán számtalan ismerettel bővítet­ték tudásukat. S a munkában úgy teltek a napok, hetek, hogy szinte észre sem vették; itt az első év­harmad vége. A szülők, akik min­dent megtettek gyermekük jó ta­nulása érdekében, a tanárok, akik nap mint nap vezették őket a tu­domány birodalmában, most azt szeretnék, ha az új iskolai év el­ső mérlegének „bevétel" rovatá­ban sok, sok tízes és hetesen fe­lüli osztályzat kerülne, olyan jegy, mely beszédesen igazolná: nem hiábavaló munkát végeztek a szülők, nevelők a gyermekne­velés és oktatás széles frontján. És azt szeretnék, ha a mérleg „tartozik" rovata minél szegé­nyebb lenne, azaz a gyenge osz­tályzatok, a négyesek, ötösök le­hetőleg teljesen eltűnnének. Az Oktatásügyi Minisztérium ebben az új iskolai évben sok, fontos intézkedést foganatosított az ok­tató nevelőmunka megjavítása, elmélyítése céljából. Itt van pél­dául az új iskolai tanterv, mely körültekintőbben és gondosab­ban jelzi a tantárgyak mennyisé­gi elosztását, a tanulók idejének beosztását, a szabad idő hasznos és eredményes felhasználását stb. Szólnunk kell arról is, hogy eb­ben az új iskolai évben a tanu­lóknak jóval kevesebb dolgozatot kell írniuk, mint más években, ami tehermentesíti őket s lehe­tővé teszi a tananyag alaposabb elsajátítását. Tartományunk iskoláiban a pártszervezetek politikai irányítá­sával már az első napokban gon­doskodtak erről, hogy a tanulók elsajátítsák az előírt tananyagot. Majd minden iskolában a peda­gógiai tanács elemezte a tanítás menetét, azt, hogy a tantervben előírt ismeretanyagot milyen mértékben sikerült a tanulókkal közölni, és azok milyen mérték­ben sajátították el. Biztosítot­ták a tananyag ismétlését is. Az osztályfőnökök, szaktanárok úgy szervezték meg ezt a te­vékenységet, hogy biztosítsa a tananyag elsajátítását, megérté­sét és a tisztázatlan kérdések megvilágítását, megismerését, így járt el a marosvásárhelyi 9-es számú nyolcosztályos is­kola igazgatósága is. Ebben az iskolában nemrég pártalapszer­­vezeti közgyűlésen elemezték az oktató nevelőmunkát, az eredmé­nyeket és hiányosságokat és konkrét intézkedést hoztak a munka megjavítására. Az IMSZ és pionírszervezetek csoport- és osztálygyűléseken foglalkoztak a tanulás kérdéseivel. A gyűlése­ken fogant az a nagyszerű kez­­deményezés, mely a következő mozgósító felhívásban ölt testet: „Minden tanuló hetesen felüli osztályzatot érjen el!“ Ennek ér­dekében tanulmányi csoporto­kat szerveztek, a szaktanárok segítségével pedig rendszeresen ismétlik a tananyagot, konzultá­ciós órákat tartanak, megszer­vezték a felügyelet nélküli tanu­lók közös oktatását, nevelését. S az eredmény? A felhívás el­hangzása előtt a hetedik és nyolcadik osztályokban az álta­lános osztályzatok értéke 6,80 volt, november 17-én pedig már 7,05-re emelkedett. A két ötödik osztályban nemrég szám­tanból ellenőrző dolgozatot ír­tak, s az általános osztályzat hetesen felül van. A VIII. B és a VII. A osztályokban lénye­gesen emelkedett a színtízes ta­nulók száma. Az iskolákban most írják a dolgozatokat. Ez nagyszerű al­kalmat nyújt az eddig tanultak felmérésére. A szaktanárok fel­adata, hogy olyan témákat ál­lapítsanak meg a dolgozatok írásánál, melyek ezt biztosítják. A VIII. és XI. osztályosok ese­tében ennek különös jelentősé­ge van; a nyolcadikosok a IX. osztályba, míg a XI. osztályt végzettek a főiskolákon kell majd felvételi vizsgát tegye­nek. És ha megtanítottuk őket az önálló munkára, gondolko­zásra, az előírt tananyag elsa­játítására, akkor feladatukat könnyebben és jobban teljesí­tik majd. Az első évharmad nemsoká­ra befejeződik. Az elért ered­mények biztos alapot kell szolgáltassanak a tanulási szín­vonal állandó emelésére, új is­meretek elsajátítására, a tan­anyag alapos áttanulmányozá­sára. Gépkocsivezetői tanfolyam December 1-én megkezdődtek a beiratkozások a jövő év feb­ruár 20-án beinduló személygép­­kocsivezetői tanfolyamra. A je­lenlegi hetvenhat tanulóval szem­ben a jövő év első felében mint­egy száz hallgató gyakorlati és elméleti oktatásába nyílik alka­lom. Az iskola igazgatósága úgy állítja össze a tanrendet, hogy a hallgatóknak rendszeresen le­gyen lehetőségük gyakorolni az autóvezetést. A tanrend össze­állításánál figyelembe veszik a vidéki hallgatók igényeit is. Világ proletárjai, egyesüljetek! Ésszerű anyaggazdál­kodással 1.051.600 lej önköltségcsök­kentés terven felül. Ennyit va­lósított meg az „Augusztus 23“ Bútorgyár 1-es részlege az év eltelt időszakában. Ha egy kis számvetést végzünk, rájövünk, hogy ebből az összegből közel 30 lakrész építhető, s ez mind­össze egy részleg megtakarítá­sa ! A nyers- és segédanyagok­kal, a villamosenergiával való helyes gazdálkodás, a gépek megfelelő karbantartása segítet­ték elő e szép eredmény eléré­sét. Kigyúlt a villanyfény Csíkszenttamáson November 27-én nagy ese­mény történt a községben. Es­te fél nyolckor kigyúltak a vil­lanykörték a faluban. A villamosítás újabb lépés a falu fejlődésében. Sok családi házba kerül rádió, villamos háztartási gépek könnyítik meg a háziasszonyok munkáját, élén­­kebb lesz a művelődési tevé­kenység stb. Szenttamás lakói több ezer lej értékű hazafias munkával járultak hozzá a falu villamosí­tásához. BARÓTI GIZELLA levelező Megvalósulnak a vállalások Gyergyó rajon termelő egysé­geinek dolgozói kimagasló ered­ményeket érnek el a szocialista versenyben tett vállalások telje­sítésében. Az év első tíz hónap­jában 593 köbméter fűrészárut, 690 négyzetméter ajtó­ ablakot, 30 tonna öntvényt, 29 tonna lenfonalat, 11 tonna lenkócot és szálat, 139 tonna vajat, 82 gar­nitúra „Partizán" típusú bútort, 1.SS3 darab iskolapadot és más terméket állítottak elő terven felül. A vállalások teljesítésében ki­tűnt az Erdőgazdálkodási Válla­lat munkaközössége, amely az előirányzattal szemben 1,283.000 lejjel csökkentette az önköltségi árat és 1,919.000 lejjel növelte a jövedelmet. JAKAB IMRE levelező I­gaz­­as új műszaki felszerelések Az állatvi Len áztató udvarán a mun­kacsarnokok körül nincs egy lélek sem, csak a gépek tompa dohogása jelzi, hogy nagy ütemben folyik a munka. Elsőként az új áztató részleg hatalmas csarnokába nyitunk be. — Úgy nézzék meg — mondja kí­sérőnk, hogy ez a korszerűen felszerelt aerob-módszerrel dolgozó lenáztató (1-es kép). Egy szezonban 800 tonna rosthoz elegendő kórót áztat. A korszerű gyártási folyamatra jellemző, hogy a medencék be- és kirakása gépesített, ami a munkaerőmegtakarítás és a ter­melékenység szempontjából döntő té­nyező. Az áztatási időt 40 százalékkal csökkentették. Az áztató folyadék hő­mérsékletének fenntartásához nincs szükség hőenergiára, mert a szabályo­san adagolt oxigén létrehozza a mik­­roflorád baktériumok tenyésztésének feltételeit. Lényegében ez a baktérium gyorsítja meg az áztatási folyamatot. A medencék befogadó képessége egyenként 5.000 kilogramm szalma. A levegőztetéses áztatás alapos ve­gyi ellenőrzést és tudományos irányí­tást követel. Az ebből fakadó felada­tok megoldását szolgálja az üzem ez évben létesített vegyi laboratóriuma. (2-es kép). Itt vízanalíziseket, oldott oxigén, szerves anyag, savtartalom, stb. vizsgálatokat végeznek. Felszere­lésük még nem teljes, de jövőben ki­látás van kiegészítésükre. Modern, az idén kapott berendezé­sek segítik a gubózó részleg munká­ját. Hazai gyártmányú gubózó-csévélő gépeket helyeztek üzembe. Ezek töké­letesebben végzik a gubózást, a kó­rót nem tördelik össze, s ami a legna­gyobb előnyük, azonnal kicsépelik a magot. A mag és a pelyva pneumati­kus szállítással jut a raktárakba. A legubózott kórót osztályozzák, s a szabványon belül technológiai alosz­tályokat készítenek, azzal a céllal, hogy a további feldolgozáshoz egyne­mű anyagot nyerjenek. A feldolgozó részleg (3-as, 4-es kép) legnagyobb műszaki újdonsága az új technológiai vonal, melynek kapacitá­sa 50 százalékkal nagyobb a réginél. Korszerűbb az etető berendezése is, ahol három dolgozóval kevesebbet foglalkoztathatnak. Ötödik képünkön a szál-osztályozó termet mutatjuk be. Ebben az évben bővítették és korszerűsítették, javítva a munkakörülményeket. Porelszívókat, új asztalokat és polcokat szereltek fel. Több mint kétszeresére bővült a terem a termelő kapacitás növekedésének megfelelően. Végül pedig szóljunk néhány szót az úgynevezett rostlaboratóriumról. Ez évben kapott új helyiséget, s gépi felszerelései biztosítják a késztermé­kek minőségi ellenőrzésének legjobb feltételeit. Szárítógéppel és fleximé­­terrel gyarapodott a felszerelésük. A Cukrász Közélelmezési Vállalat hírei­ ­ BEFEDIK A NYÁRI KERTHELYISÉGEKET • MELEG ITALT ÁRUSÍTÓ EGYSÉG A MEGM­ÚTIK A 14 CUKRÁSZDA A marosvásárhelyi Cukrász Közélelmezési Vállalat vezető­ségét elismerés illeti, amiért gondoskodik az elárusító felü­let jobb, gazdaságosabb ki­használásáról. A nyári kerthe­lyiségek egy részét befedik és a téli idénynek megfelelően rendezik be. A „Fecske" cuk­rászda nyári kerthelyiségnél már dolgoznak. Ez az egység így 120 férőhellyel bővül. A könnyen kezelhető tető- és ol­dalszerkezet lehetővé teszi, hogy a kerthelyiség megfelelő forgal­mat bonyolítson le a nyári esős időben is. A „Hargita" park főtéri be­járatánál a nyáron működött fagylaltozót ugyancsak befe­dik. Itt a téli időszakban me­leg italokat, forró teát, feketét és meleg fánkot is árusítanak. Ezt az egységet a forgalom gyors lebonyolítására rendezik be, így „lábonálló" jellege lesz. A „Május 1" sétányon, az új lakónegyed közelében a hét végéig egy 50 férőhelyes cuk­rászdát nyitnak meg. Ez lesz a város 14. cukrász egysége. Milyen a só „íze"? Amikor otthon ízesítjük vele az étert, senkinek, vagy csak nagyon keveseknek jutnak eszébe azok, akik azért dolgoznak, hogy fehéren, csillogón kerülhessen aszta­lunkra. Igaz, báni­kért hozzá lehet jutni. Az 1700-as évek végén, s a századforduló után számos érdekes dokumentum beszél só­lopási perekről, s ebből az értékére is kö­vetkeztethetünk, amit nem kismértékben a nehéz munkakörülmények határoztak meg. A kemény fizikai munkával kitermelt sót a dolgozók verejtéke tett még sósabbá. A régi, hatalmas, közel 100 méter ma­gas tárna még őrzi a nehéz munka nyomát. A falak egyenetlenül tűnnek el a sötétbe­­boruló hajlatokban. A villanyégő sápadt fé­nye képtelen áttörni a sűrű sötétséget, melyben elvész a tárna kupolájáig kapasz­kodó lépcső is. Itt jártak le egykor a sok­száz lépcsőtökön ... És most egy másik csarnokban járunk, melyet keskeny átjáró választ el az előbbi­től. Nagy, világos terem. Annyiban külön­böznek egymástól, mint a só régi és új íze, az új íze, mely az örömmel végzett munkát, a bányászélet megbecsülését hordozza. Mintha borotva szántotta volna végig, egy­mástól árnyalatokban különböző színű ré­tegek tekintenek ránk a trapéz alakban ki­képzett falakról. A mennyezetről háromszög alakban fénycsövek sora szórja sugarát. — Harmincnégy méter magas jelenleg a tárna — szakítja meg szemlélődésemet Orosz Ferenc, a váltás mestere. Még tizen­négy métert mélyítjük, ott már meg is kezdtük — mutat a két méter mély elő­­hajtásra. A fal hosszában sötét vonal jelzi a ré­­selőgép nyomát. Az előhajtásból sótömbök­kel megrakott csillét vontat ki a csörlő, a megfeszült drótkötél vékony sávot vágott az emelkedő hajlatába. Az előhajtás aljában a síneket fektetik. — A régi tárnában — szól ismét a mester —, nem lehetett így megoldani a szállítást. A göröngyös, egyenetlen felü­letre, mely a padrendszerű fejtés nyomán keletkezett, nem fektethettek síneket. Most könnyen megy. Lyukakat fúrnak, majd fadu­­gókkal eltömik, s azokba verik a síneket rögzítő szegeket. A tárna végében villany mozdony jön zakatolva. Megrakott csilléket vontat a Hit­hez. A megkezdett sóréteg tetején hosszú­szárú fúró készíti a lyukakat a robbanó­anyag számára. — Egy robbantással mennyi sót omlasztanak le? — kérdem Orosz Fe­rencet. — Tíz lyukat fúrnak jó mélyre. Négy, de van eset, hogy öt vagont is levesz. Vissza, a bejárat felé indulunk. Robban­tani készülnek. A bányászok is abbahagy­ják a munkát, csak ketten maradnak ott, a lőmester és a segítsége. Megtöltik robbanó­anyaggal a juratokkat, majd hátrahúzódnak a vezetékkel. A lőmester sípjába fúj, min­den rendben. Aztán nem látjuk, mit tesz, csak azt, hogy a hatalmas robbanás meg­repeszti a falat, s a súlyos teher lassan le­válik a tömbről. Több mint fél percig hall­juk az egyre gyengülő dübörgést. — Nem egyszerre robban tíz lyukban a robbanóanyag — mondja Orosz elvtárs. A fül nem annyira érzékeny, hogy felfogja az ezredmásodpercnyi időközöket. Automa­ta készülék robbant. Mennyi erőfeszítést takarít meg egy robbantás, nem lehet szá­mokban kifejezni, csak összehasonlíthatjuk a régi fejtési móddal, amikor vasdorongok­­kal és ékekkel szaggatták a sót. — De látom, kalapáccsal is törik a tömböket. — A nagyobb darabokat összetörjük. Különben kísérletezünk a robbanás hatásá­nak további növelésével. Újra megindul a munka. A függőleges réselőgép folytatja útját a rétegben, apró, csillogó porsót hoznak fel az éles kések. A mozdony üres csilléket taszít a vágányokra. — Hallottam — fordulok ismét a mes­terhez —, hogy a dolgozók bizalmatlanul fogadták a villanymozdony üzembe helye­zését. — Igen, — válaszolja, de erről többet mondhat másvalaki. — Kicsit nehéz volt meggyőzni az em­bereket a gépesítés előnyéről — mondja Fülöp András szakszervezeti csoportfelelős, a kérdésben illetékes. — Azt gondolták, hogy a keresetük rovására megy. Elfeled­ték, hogy kevesebb erőfeszítéssel több mun­kát végezhetnek. Most már a parajdi bá­nyában minden új gépet örömm­el fogadnak. Vízszintes, függőleges réselőgépek, vil­lamos­ mozdony, csörlő, fúrógépek, automata robbantó könnyíti munkájukat. A tárna be­járatánál egyenként indulnak felszínre a csillék, másodpercenként 4 méteres sebes­séggel a liftaknán. De nemcsak ennyiből áll a bányászélet. A munka mellett a művelődés is osztályré­szükké vált. A szántóban váltás előtt min­denki kezében újságot láthatunk, a falon térképek tarkállanak. — Valamennyi dolgozó sajtóelőfizető — mondja Fülöp Márton, akivel a gépházban találkozunk. Táncestélyeken, előadásokon szórakoznak a bányászok. Az új év ünne­pére saját zenekarunk lesz. A civilizált életkörülmények mind na­gyobb teret hódítanak itt is. — A tavaly és az idén is egy-egy ti­zenkét lakrészes blokkot építettek szá­munkra, s jövőre még egy van kilátásban. Igaz, olykor egy kis hiba is becsúszik. Az október 1-én átadott blokkokba még nem kapcsolták be a vizet és a villanyt. Az épít­kezési vállalat az IREM-re hárítja a felada­tot, az meg viszont. Tény, hogy nincs víz és villany. Segíteni kellene ezen ... Segíteni. Mert most igazán sós a só... MAKKAI JÁNOS A szentsimoni kollektív gazdaságban győztek az új krumplifajták A csíkszentsimoni kollektív gazdaság földjei a jól jövedelme­ző krumplitermesztésre igen al­kalmas zónában terülnek el. Ért­hető tehát, hogy nagy hangsúlyt helyezünk a termesztés agrotech­nikájának tökéletesítésére, az új krumplifajták elterjesztésére. A nagy előnyeit látva — 1963- ban a krumplitermesztésből va­lósítottuk meg a gazdaság össz­bevételének az 58 százalékát — kollektív gazdaságunk megalaku­lása óta arra törekszünk, hogy új agrotechnikai módszerek meg­honosításával, a régiek tökélete­sítésével állandóan fokozzuk a hektárhozamot. Ezért nagy hang­súlyt helyeztünk és helyezünk az új, magas terméshozamot biz­tosító krumplifajták bevezetésé­re és elterjesztésére. Tettük ezt annál is inkább, mert meggyő­ződtünk arról, hogy ezek a faj­ták a mi éghajlati és talajviszo­nyaink közt igen jó eredmény­nyel termeszthetők, hozamuk ma­gasan felülmúlja az eddig ter­mesztett helyi fajtákét. Az új fajták biztosította elő­nyöket hamar felismertük, s ezért már kezdettől nagy figyelmet for­dítottunk a vetőgumók termesz­tésére. Elsősorban a Merkur faj­tával próbálkoztunk, s eredmé­nyesen. A vetőmagtermesztő par­cellákon annyi vetőgumót ter-Az új fajták meghonosítása meghozta a várt eredményt. A múlt évben az össz-vetésterüle­­ten a hektáronkénti termésátla­gunk 17.000 kiló volt, míg az idén 20.000 kiló. Az utóbbi három évben rendszeresen túlszárnyal­tuk a hektáronkénti előirányza­tot, de a legjobb teljesítményt az idén értük el, amikor is hektáron­ként 3000 kilóval magasabb ter­mést takarítottunk be a tervezett­­nél.­ Az eddigi eredmények arra ösztönöznek, hogy jövőben még mesztettünk, hogy az idén már a vetésterület (290 hektár) 80 százalékán tiszta Merkúr fajtát termesztettünk, mely hektáron­ként 21.000 kilós átlagtermést biztosított. A terület többi részén, Gül-Babát, Szirténiát, Magurelet és Mirát vetettünk. A Merkur fajtával elért jó e­­redményekkel nem elégedtünk meg. Tovább folytattuk a kísérle­teket, főleg a Mira és Magurele fajtákkal s nyugodtan mondhat­juk, nem eredménytelenül, mert a kísérleti parcellákon eddig sok­kal jobb eredményt adtak, mint a már elterjesztett Merkur fajta. Az utóbbi két évben a fenti új krumplifajták a kísérleti parcel­lákon a következő eredményeket adták: körültekintőbben foglalkozzunk az új fajták elterjesztésével. A kísérleti parcellákon elért ered­ményekből kiindulva, úgy dön­töttünk, hogy a jövőben a Mer­kúrt fokozatosan, a magasabb terméshozamot biztosító Mirával és Mágurelével helyettesítjük, s ezért ezeknek a fajtáknak az idei termését teljesen a vetés céljára tároltuk. BARTALIS IMRE, a szentsimoni kollektív gazdaság mérnöke _____________________1963___________________________1964 Merkur 17.500 kg/ha 100 % 21.200 kg/ha 100% Mira 21.200 kg/ha 121 % 23.200 kg/ha 110% Magurele 24.000 kg/ha 137 % 22.800 kg/ha 105% Gép­kocsi-javító egység A Vörös Zászló november 19-i számában olvastuk Ologu Gheorghe mezőgazdasági mér­nök levelét: Hol javíthatók a kollektív gazdaságok gépkocsi­jai? címmel. Nem tudom, a Ludas rajoni kisipari termelőszövetkezetnél hogy szervezték meg, de ná­lunk, a nyárádszeredai kisipari termelőszövetkezetnek van egy autó- és motorkerékpárjavító részlege, mely vállal kisebb javításokat az említett jármű­veken. Az egység rendelkezik egy korszerű kocsimosó rám­pával is, amit a gazdaságok gépkocsivezetői és más gépko­csik vezetői is igénybe vehet­nek. A kisipari termelőszövet­kezet vezetősége megfelelő in­tézkedésekkel biztosította, hogy a kiszolgálás gyors és pontos legyen. A munka díját kész­pénzzel, de átutalás útján is fizethetik. A Nyárád kisipari termelő­­szövetkezet ezzel az egységgel hozzásegíti a kollektív gazda­ságokat, üzemeket, intézmé­nyeket ahhoz, hogy elkerüljék a gépkocsik forgalomból való kiesését. KÁLMÁN ENDRE

Next