Vörös Zászló, 1966. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1966-02-23 / 44. szám

­ A gyermek-készruhákról tudakozódtunk Délelőttönként kevesebb a vá­sárló a Gulliverben, ezért ezt az időt választottuk arra, hogy el­látogassunk a gyermekruha ré­sz­­legre. Van-e valami újdonság, érdeklődtünk. Az elárusítónő sorra mutatja a lányka ruhén, először a szöveteket, aztán a bár­sonyokat. Halkan, rábeszélően dicséri a fazonokat. — Ez a hosszított sluss­z na­gyon kedves — mondja —, de sajnos, ebből nincs, csak beknek. Talán restelkedik is, hogy ilyen gyenge a választék. Bársonyruhácskákat ajánl, azok is megszokott színek, kék, piros, rózsaszín, s a szabásuk té­n. Tovább nézelődünk. Nagyos szabású fiúcska ruhák sorakoz­nak a vállfákon. Ha a ruha na­gyobb volna, megegyezne az apáéval. A műszőrme bundács­­kák, melyeket eladásra kér,árr­vaü, szintén nem elég megfelelőek. Színük rozsdavörösnek mondható s csak jobb hiján veszik meg. A legtöbb ruha fazonja egyforma, akár egyenruhaként viselhető'-5’, a gyermekek. Az egyáltalán nem szívderítő ,,leltározás" után tá­vozunk az üzletből. A TEXTIL- ÉS CIPŐ NAGY­KERESKEDELMI VÁLLALAT­NÁL érdeklődtünk a szakem­be­rektől, mi az oka, hogy gyerme­keink ruhái nem felelnek meg a mai igényeknek. Kérdés*k­éép Moszkovics Károly igazgató, Ke­lemen László főáruismerő és Ké­ri Katalin áruismerő víi"-z-'’*-v. MOSZKOVICS KÁROLY: Ne­künk is sok fejtörést okoz, hogy olyan gyermekruhákat szerződ­jünk, amelyek megfelelnek az életkor sajátosságainak, szépvona­­lúak és színskálájuk széles. Ez a törekvés nem mindig jár si­kerrel, de nem is olyan egysze­rű ez a dolog, mint ahogy az el­ső pillanatra látszik. A kama­szok növésre nagyok, de véko­nyak. Lehet, hogy a ruha hosz­­sza, bősége talál, de az újra rö­vid. Az ipar a kereskedelmi szer­vekkel karöltve nagy­szabású tanulmányt végzett. Sok ezer gyereket mértek meg, s ennek alapján készítik jövőben a mo­delleket. Javul tehát a helyzet, de teljesen ezzel sem oldódik meg, mert lesznek olyan mére­tek, amelyeket nem tudnak ipari méretben gyártani. Ezen igazí­tással lehet segíteni, amit az üz­letekben díjmentesen végeznek el. KELEMEN LÁSZLÓ: Már eb­ben az évben sokat javul a hely­zet. Bő választékban érkeztek A nyári ruhácskák fiuknak, leá­nyoknak. Bemutatok néhányat az új modellekből is. A gyárak már le is szállították egy részét a leszerződött mennyiségnek, itt van a raktárban, remélem tet­szeni fog. De egy másik keréket akarok itt felvenni. Az eladási felület nagyságát — pontosabban kifejezve a kicsiségét. Oly nagy a választék, hogy ahhoz mérten az üzletek kicsik. Az árut be kell mutatni, ehhez pedig hely­re van szükség. A Gulliver üz­letben ezt csak részlegesen le­het megtenni. Szerintem ezt a kérdést alaposabban kellene ta­­nulmányozni. SZERKESZTŐSÉG: Mennyiben segítené ez a cikkben említett hiányosságok felszámolását? MOSZKOVICS KÁROLY: Sok­ban ! Éppen most olvastam egy tanulmányt, melyben ez áll: ah­hoz, hogy minden s­zámban, színben és méretben kitegye­nek egy-egy ruhát, legalább 5.000 darab kell kint legyen. KÖRI KATALIN: Annyival szeretném kiegészíteni az­­ igaz­gató elvtárs szavait, hogy a vá­sárlóknak azt a benyomását, mi­szerint nincs elegendő gyermek­ruha, az kelti, hogy helyszűke miatt nem tudják az egész ská­lát bemutatni. A kereskedelem alapvető követelménye az, hogy tálalja az árut, s ízlésesen tálal­­ja. Szerintem első lépésként igen fontos volna egy külön üzlet be­rendezése. SZERKESZTŐSÉG: Hiába van a szép üzlet, hiába tálaljuk szé­pen az árut, ha szabásuk, szí­nük nem elégíti ki az igényeket. MOSZKOVICS KÁROLY: Nem egészen így van. Ez az érvelés nagyon logikusnak látszik, de arra kell gondolni, hogy ha a ru­hákat összezsúfolják, gyűrők­­deformálódnak, már nem mutat­ják az eredeti formájukat. Té­vedés ne essék, nem azt akarom mondani, hogy a gyermekruha ellátás terén nincs még sok javí­tani való. De van. Viszont a jelenlegi helyzetben az éremnek még azt a jó oldalát sem láthat­ja a maga valóságában a vá­sárló, ami van. KELEMEN LÁSZLÓ: Az idén 5000 rend ruhával többet ka­punk, mint tavaly, ezenkívül lesznek játszó-, fürdőruhák, in­gek, köténykék, fiú öltönyök. Ha tehetik, kérem, ezekből a képi­ből közöljenek egyet-kettőt. Bi­­zonyára tetszeni fog. KÖRI KATALIN: Részünkről annyit tehetünk, hogy a legjobb, legkeresettebb cikkeket szerződ­jük, s javaslatokat tegyünk a leg­vonzóbb formák gyártására. A kérdések végleges megoldása már a gyárak kreációs irodái­a tar­tozik. Ők hivatottak arra, hogy „fiatalítsanak“ a fiúcska öltö­nyök szabásán. MOSZKOVICS KÁROLY: Vol­na egy javaslatom. A cikket küldjék el a gyárakhoz, hadd lássuk, am­it válaszolnak. Meggyő­ződésem, hogy sok érdekes dol­got tudhatnánk meg az ilyen irá­nyú munkájukról, arról a törek­vésükről, hogy szüntelenül ja­vítsák munkájukat. Az újság e­­zenkívül nagy szolgálatot tesz, ha szorgalmazza a konfekciós üzletek bővítését. Miért ne lehet­ne minden lakónegyedben ilyen üzlet? Az emberek nemcsak cuk­rászdába, vendéglőbe és trafikba járnak, hanem öltözködnek is. SZERKESZTŐSÉG: Mindkét javaslat elfogadható. Azonban azt szeretnénk, ha a kereskedel­mi szervek minden rendelke­zésre álló eszközzel ezután is gá­tat vetnének annak, hogy az igényeknek meg nem felelő áruk kerüljenek a kereskedelembe. MOSZKOVICS KÁROLY: Er­re eddig is törekedtünk, s ez­után is ez a cél vezérel. SIMON ERVIN A fflm A fifriarii tanító Nem ismerhetem a film szü­letésének konkrét körülmé­nyeit, például az alkotók bel­ső vitáit, azonban abból, hogy Lucio Mastronardi, kinek a könyve nyomán készült, még társként sem szignálja a ren­dezést, valamint a „vászon­ra fordított” történet egész struktúrájából kénytelen va­gyok messzemenő következte­téseket levonni. Tulajdonkép­pen két alkotásról kell beszél­nünk a jelen esetben: egy társadalmi regényről, mely­nek autentikus irodalmi érté­ke önként sűrűsödhetett film­anyaggá, és egy többé-kevés­­bé értékes filmről, amit Al­berto Sordira való tekintettel odanem való elemekkel „bőví­tettek“ s már-már unalmasra sír­tettek a regényt átdolgozó filmesek. Mastronardi drámai erejű, realista képet fest az olasz tanítóság szomorú helyzeté­ről, melynek összetevői Anto­nio Mombelli tragédiájában csúcsosodnak ki. Egyfelől szű­kös kereset, nagyon szűkös ahhoz, hogy egy bármilyen kis családot is megfelelő pol­gári szinten el lehessen tar­tani belőle; másfelől régies, sőt némely tekintetben mara­dt gondolkodás, amely fetisi­zálja az ún. szellemi pályákat és irtózik mindenféle fizikai munkától: körülbelül ez az (ka­pitalista társadalomban fel­oldhatatlan) ellentmondás fut­tatja zátonyra Mombelli csa­ládi boldogságát, magánéletét. Az alapvető okokat azonban jó pár beszédes „apróság" egészíti ki és avatja sorsdön­tő körülményekké. Ada nem csak egyszerűen nagyravágyó, rossz feleség, akire ujjal mu­togathatnának a szerény­ tisz­tességesek, hanem szép, okos, talpraesett asszony ugyanak­kor, aki más férfi oldalán és más viszonyok között bizo­nyára többre vihetni. Anto­nio viszont, úgyszintén, nem csupán rosszul fizetett ma­estro, de kissé ügyefogyott, hebehurgya ember is, az a fajta két­balkezes, kinek a sors nem szívesen szokott en­gedelmeskedni. Az asszonyt ezek szerint konkrétan kiraj­zolódó lehetőségek tántorítják s csábítják el férje mellől •— a férfi gyenge akarata s erőt­len hivatástudata miatt is sodródik erre-arra. Tegyük még hozzá a (kitűnően meg­rajzolt) iskolaigazgató testes alakját, aki tudatlan ugyan, de azért teljhatalommal zsar­nokoskodik „napszámosai" fe­lett, vagy a kisfia tanítójával nyugodtan packázó gyárost (Bugatti), aki előbb pedagó­gusi tekintélyében, majd em­beri méltóságában és legszen­tebb érzelmeiben sérti meg hősünket: ne felejtsük ki a számításból — pólus és ellen­pólusként — Bugatti áramvo­nalason suhanó autóját és a fizetésemelést kérő tanítók szánalmas nyűlését, illetve az öngyilkos Nanini összeroncsolt holttestét ott a vasúti sínek mentén ... és meggyőződünk róla: Mombelliék valahogy nem önhibájukból jutnak oda, hogy szerelmi házasságuk csődbe jut — a rosszul be­rendezett társadalom felelős elsősorban tragédiájukért. Age-Scarpelli forgatókönyve néhány valóban hozzáalkotó megoldással csihol az élő be­tűből — vizuális élményt, a­­mint filmkockákba önti Mas­tronardi regényét. A tanítók nyitó-záró társas jelenete pél­dául — ahol a „jó családból való" gyermekeken alkudoz­nak, ám az igazgató dörgő hangjára ma­jd­nem iskolás­ so­rokba fegyelmeződnek a ... pedagógusok — kitűnően ér­zékelteti a tantestület mérhe­tetlen kiszolgáltatottságát. Mombelli pillanatnyi látomá­sai — mindmegannyi vágy­álom jól felöltöztetett, elége­dett feleségről, paradicsomi boldogságról, a zsarnok diret­torén megbosszult sérelmek­ről, illetve rémkép a fenye­gető megsemmisülésről — közérthetően új formanyel­ven szólnak a nézőhöz: szí­nész és rendező itt képzelet­beli, nem tárgyi valóságot va­rázsol szemmel láthatóvá, ez pedig nagy-nagy ambíciója napjaink filmművészetének. Egy-két szekvencia hitelesen kelti életre az olasz iskola sa­játos légkörét. (Emlékezzünk Amerika „dramatizált“ felfe­dezésére és a tornaórára, Mombelli visszatérő pisszegé­sére). A modern filmszerűség e te­litalálatai azonban nem feled­tetik, s a vetítés vége felé különösen gyakran eszembe juttatják a forgatókönyv alap­vető hibáját: abbeli ügyeske­désében, hogy Alberto Sordi művészetének minél tágabb teret biztosítson, telezsúfolja a történetet kevésbé jellemző epizódokkal és feleslegesen felvetett problémákkal, me­lyek aztán ballasztként nehe­zednek a film testére. Sorai­ról mindnyájan tudjuk, hogy kiváló komikus: a film ezt úgy kamatoztatja, hogy jó vastagon aláhúzatja vele Mom­belli ügyefogyottságát, amivel épp az áldozatnak ábrázolt főhős igazát kérdőjelezi meg Az sem kétséges, hogy egy mai pedagógus élete — világ­szerte — rendkívül bonyolult kérdéskomplexum. A VÍG E­­VANÓI TANÍTÓ ezt azzal igyekszik tudatosítani, hogy minden lehetőt árnyalóból: gyermeknevelést és családi boldogságot, hitvesi hűséget és prostitúciót, véglegesítő vizsgát és szakszervezeti moz­galmat, cirkuszi mutatványt és autóbalesetet, mindent, ami egy mai olasz tanító életét bármily per tangentem érint­heti. Márpedig régi igazság, hogy aki nagyot markol , keveset fog­ ot­t. VÖRÖS ZÁSZLÓ Kerülöm az Iskola utcát Nyolc hónap után ezt már igazán szóvá kell tenni. Mert nyolc hónap nem csekély idő, ez alatt sok mindent el lehet intézni. Csak egy példát erre. Marosvásárhelyen fel lehetett törni az Iskola utca aszfalt és beton burkolatát, majd az úttest két oldalán hatalmas árkokat tudtak ásni a különböző vezetékek­nek. Aztán a gödrök nagy részét befedték. De ez már szinte csoda volt, mert ezt mintha rövidített műszakban végezték volna az emberek. A járókelők jósolgattak: itt még a tavasszal is sár lesz. S hihetetlen, hogy milyen jól eltalálták. Minden szavuk be­teljesedett. Itt ez a csalóka tavasz, s nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy még a mezőségi falvakban sincs olyan sár, mint az Iskola utcában. Na de térjünk csak vissza a járókelőkhöz. Kedden reggel megszólított egy idős bácsika. — Hát, fiam, én sok mindent megértem, de ilyent még nem láttam! Emlékszem még arra az időre, amikor a Dózsa György utcát közművesítették. Azt hiszem, legalább tízszer olyan hosszú, mint ez, s ott mégis sokkal hamarább elvégezték a munkát. Pedig hol volt akkor a mai technika?! Hol voltak az olyan emelő­daruk, mint például ez itt­­ mutatott egy darura, ame­lyik a járdáról lecsúszott teherautót próbálta kiemelni a sárból. (Mert­ az utca egy részében a járdán közlekednek az autók.) Szerdán délben ismét megszólított egy járókelő, ő egy nagy gödörre hívta fel a figyelmemet, melyet teljesen megtöltöttek konyhai hulladékokkal s egyebekkel. — Mindez itt, a város szívében! Felháborító! — Valóban az, de azért nekem mondod? Hiszen én nem vagyok sem az Építkezési Vállalat vezetője, sem pedig a városi néptanács községgazdálkodási osztályának intézője. — Rád, rám és mindenkire tartozik ez. Hát nem érzed ezt a szagot? Nyolc hónap óta nem tudnak ide bejárni a szemét­­gyűjtő autók. Rothad itt minden, s meglátod ebből baj lesz. Csütörtök reggel ismét megszólítanak. — Én mondom, hogy a Holdon hamarabb elkészül egy mik­­rorajon, mint ennek az utcának a rendezése. Pedig, ha jól tu­dom, ezt se banikból, hanem a milliót meghaladó összegből kell elkészíteni. — Talán éppen az a baj. Egy ilyen nagy összeg elköltésé­hez idő kell. Péntek. Alighogy betérek az Iskola utcába, megint leál­lítanak. — Miért nem írjátok még az újságban — vág egyet a sze­mével ismerősöm —, hogy az Iskola utca két végében falábköl­­csönző központot létesítenek. Sőt mi több, a szomszédos Hargita parkban még tanfolyamot is szerveznek azok részére, akiknek naponta többször át kell vergődniök ezen az utcán. Hát kell ennél szenzációsabb hír? — Na nem, ez hihetetlen! — Te már sok mindenre mondtad azt, hogy hihetetlen. Az őszön is mondtam neked, hogy itt még a tavasszal is sár lesz. Azt válaszoltad, hogy hihetetlen .. . A sok szemrehányásból levontam a gyakorlati következ­tetést. Kerülök egy kicsit, de nem járok az Iskola utcán, így legalább nem hallok semmilyen, az utcával kapcsolatos meg­jegyzést. De arra vagyok kíváncsi, milyen következtetést vonnak le ebből a cikkből a városi néptanács végrehajtó bizottságának tagjai s azok, akiknek gondoskodniok kellene az Iskola utca rendbetételér­ől. __________________________________ MARKÓ BÉLA Vasárnap befejeződtek az or­szágos kispályás női kézilabda bajnokság téli szakaszának küz­delmei. A marosvásárhelyi Mu­­resul a fővárosi egyetemisták csapatával játszott. A nézők szín­vonalas, izgalmas mérkőzést lát­hattak. A marosvásárhelyiek ve­zettek mindvégig, 1—2 gól kü­lönbséggel. A fővárosiak azon­ban a hajrában jobbnak bizo­nyultak, néhány másodperccel a mérkőzés befejezése előtt egyen­lítettek. Megjegyezzük, hogy a 4:4-es döntetlen eredményhez hozzájárult a játékvezető is, aki három vitatható 7 méterest ítélt a Muresul ellen.­ ­?A KÉZILABDA Pontot szerzett a Muresul Bukarestben KOSÁRLABDA Kapunyitás az A osztályban Vasárnap országszerte megkez­dődtek az A-osztályos női kosár­labda-bajnokság visszavágó küz­delmei. A marosvásárhelyi női csapatok, sajnos, rosszul rajtol­tak. Mindkettő a fővárosban ját­szott, ahol vesztesként hagyta el a játékteret. A bajnokság első csoportjában játszó Muresul a fővárosi Con­­structorullal találkozott. A mind­végig alacsony színvonalú mér­kőzés utolsó perceiben kemény küzdelmet láthattak a nézők. Egy perccel a találkozó befejezése előtt az eredményt jelző tábla 52:52-öt mutatott. Az utolsó má­sodpercben pontot egyik csapat sem ért el, mindössze 2—2 bün­tető dobáshoz jutottak. A fővá­rosiak mindkét dobást értékesí­tették, míg a Murestól Varga az egyiket kihagyta, így a ta­lálkozót a fővárosiak nyerték, 54:53 arányban. A második csoportban szerep­lő Voinja 51:43 arányban kapott ki a bukaresti Olimpiától. Szombaton és vasárnap a ma­rosvásárhelyi Stim­­a férfi csapa­ta a bajnokságra való felkészülés keretében két edzőmérkőzést ját­szott a kolozsvári főiskolások csapatával, s mindkettőt meg­nyerte. Ez a hét rendkívül gazdag mű­sort ígér a kosárlabda szurko­lóknak. Szerdán délután 19 órai kezdettel az Egyetemi Sportcsar­nokban a Muresul női csapata a kolozsvári Stiintával találkozik (elmaradt mérkőzés). Vasárnap ugyanebben a teremben hármas találkozóra kerül sor: a Voinja a craiovai Sportiskolát, a Mure­sul a fővárosi Sportfőiskolát, a Stiinta pedig a temesvári testvér csapatát látja vendégül. Arta filmszínház: Látogatás Progresus filmszínház: A vigevanói tanító Vörös Lobogó filmszínház: Szása Ifjúsági filmszínház: 800 mérföld az Amazonason Munkás filmszínház: Egy gyilkosság története Flacara filmszínház: Beteljesületlen szerelem Szakszervezetek Művelődési Há­za: Elment egy asszony A Szakszervezetek Művelődé­si Házában február 23-án, szer­dán 18 órakor a II. emeleti elő­adóteremben SZOLIDÁRISAK A VIETNAMI NÉP HARCÁVAL címmel békehíradó.­­ A marosvásárhelyi Népi Egye­­tem A JELENKORI SZÍNHÁZ ÉS FILMMŰVÉSZET tanfolya­mának hallgatói részére febru­ár 23-án, szerdán 18 órakor a Trandafirilor tér 26. szám alatti előadóteremben A MAI AMERI­KAI SZÍNHÁZ HAGYOMÁ­NYAI címmel Jánosházi György irodalomkritikus tart előadást. A Művelődési Palota nagyter­mében február 23-án, szerdán este 20 órakor. SZIMFONIKUS HANGVERSENY. Vezényel: Vlad Plopeanu. Szólista: Rodica Giroveanu-Eugen zongora (Bu­karest). Február 23-án, szerdán de. 9 órakor és 15 órakor: SINZIA­­NA $­ PEPELEA. A Bábszín­ház román tagozatának előadá­sa. De. 11 órakor: HÓFEHÉRKE. Este 20 órakor: PARÓDIÁK (csak felnőtteknek). A Bábszín­ház magyar tagozatának elő­adása. FEBRUÁR 23 — szerda 19,00 — Híradó. 19,15 Tudo­mányos és technikai adás pioní­roknak és iskolásoknak. Fizika és . . . illuzionizmus. 19,45 — Bélyeggyűjtőknek. 20,00 — Bar­bara — játékfilm. 21,30 — A TV postája. 21,45 — Szórakozta­tó zene. Közreműködik Nicusor Predescu. 22,20 — Híradó, idő­járásjelentés. 71«­fetedje idejérel meztvárogotttk. ÉRTESÍTÉS A marosvásárhelyi Tartományi Autószállítási Igazgatóság (DRTA) a vállalatok tudomására hozza, hogy az osztályvizsgára jelent­kező gépkocsivezetőkről szóló kimutatást, legkésőbb március 1-ig adják be központunkhoz, a rajoni kirendeltségeknél ki­függesztett útmutatónak megfelelően. Az ezután érkező ki­mutatásokat nem veszik figyelembe. A vizsgára való jelentkezés feltételei a marosvásárhelyi Autószállítási Igazgatóság és a rajoni autószállítási közpon­toknál vannak kifüggesztve. AZ OSZTÁLYVIZSGÁKAT Marosvásárhelyen a Tarto­mányi Autószállítási Igazgatóságnál (Posta utca 1 szám alatt) tartják március hónapban. A vizsgáztatások pontos időpont­ját március 7-ig kifüggesztik a tartományi, valamint rajoni központoknál. A vizsga gyakorlati próbákból és az elméleti ismeretek ellenőrzéséből áll. Azon gépkocsivezetők, akiknek hajtási engedélyükből ta­lonok hiányoznak, s akik ellen az utóbbi két évben jegyző­könyvet vettek fel, kihágás vagy közlekedési baleset miatt, nem jelentkezhetnek vizsgára. Bővebb felvilágosítást a marosvásárhelyi Autószállítási Vállalat Igazgatósága ad. Telefon 56—68. MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐ­SZÖVETKEZETEK! A cukorrépa magas jövedelmet biztosít pénzben és természet­beni juttatásokban. Kössenek szerződést cukorré­pa-termesztésre a marosvásárhe­lyi cukorgyárral. Szakszerűen előkészített nagy területen ter­melő szövetkezetek külön elő­nyöket is élveznek. MAROSVÁSÁRHELYI CUKORGYÁR I A TURISTAHIVATAL | | MAROSVASARNELYI KIRENDELTSÉGE ] I ELŐNYÖS FELTÉTELEK MELLETT | | idény-lakbérleti szerződést köt olyan lakosokkal, akik vál- | v­­­alják turisták elszállásolását. Előnyben részesülnek a bel- + T városi, különbejáratú, kényelmes, fürdőszobás lakások. | Az érdeklődök forduljanak a Turistahivatal marosvár­i­á­sárhelyi kirendeltségéhez, Trandafirilor tér 31. szám, tele- I­­­fon 35-60. I Cosbuc utca 20 szám­­ kiutalás nélkül, i­llcllltl a randalésre azonnal szállít­­ és kilós ellenőrző . Elfogad megrendeléseket az­­ BaM 1966-os évre, bármilyen mennyi- i fúruVer­KAT A 10 kilogrammos mérlegsúly­­­ára 65,75 lej, a 20 kilogrammosé ( Bővebb felvilágosítást a válla- f I­I­I A toplicai Fagazdálkodási 1 . Vállalat I ( 1 2­9 ÁLLOMÁS UTCA 24, TELEFON 30. 6 VERSENYVIZSGA ALAPJ­ÁN ALKALMAZ: — 3 FAKITERMELŐ MESTERT, — 2 IPARVASUTI MÜHE LYMESTERT, — I GATERMESTERT, — 2 ÜZEMKARBANTAR­TÓ GÉPMESTERT. . Alkalmazási feltételek: az 1961/1959-es MTH-ban előírt iskolai végzettség és gyak­orlat. A versenyvizsgát 19­96. március 12-én tartják a válla­lat székhelyén.

Next