Vörös Zászló, 1966. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1966-03-01 / 49. szám
Még fajainak a munkastíluson A napokban tartották meg Marosvásárhely rajon szakszervezeteinek konferenciáját. Több mint 600 szakszervezeti küldött és meghívott jelenlétében elemezték a Szakszervezetek Helyi Tanácsának tevékenységét, majd megválasztották a rajon területén működő új felettes szerveket. A konferencia munkálatain részt vettek: Csupor Lajos elvtárs, az RKP KB tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Rus Vasile elvtárs, a városi pártbizottság első titkára, Gheorghe Mihai elvtárs, a Szakszervezetek Tartományi Tanárának elnöke. A szakszervezeti tevékenység eredményesebb irányítása céljából az eddigi Szakszervezetek Helyi Tanácsa helyett ezúttal két szervet választottak: a Fajom Szakszervezetek Helyi Tanácsát és Marosvásárhely Város Szakszervezeteinek Helyi Tanácsát. Az előbbi 66, az utóbbi 102 üzemi, intézményi, állami mezőgazdasági egység és községi szakszervezet tevékenységét irányítja és koordonálja. Általánosítják a jó tapasztalatokat A Szakszervezetek Helyi Tanácsa, sokoldalú tevékenységéből adódóan, az elmúlt esztendőben is számos gazdasági, kulturális, szociális jellegű akciót szervezett. Figyelemre méltóak azok az akciói, intézkedései, amelyek a vállalatokban kibontakozó szocialista verseny hatékonyságát, eredményességét hivatottak növelni. A nyolc iparági csoport rendszeresen ellenőrizte és tanulmányozta az üzemekben: milyen műszaki-anyagi feltételeket teremtettek az adminisztratív vezetőségek a versenyvállalások sikeres teljesítéséért, mit tesznek a minőség javításáért, a terv ütemes teljesítéséért, milyen elterjesztésre érdemes módszereket alkalmaznak. A tanulmányok alápján a Szakszervezetek Helyi Tanácsának Végrehajtó Bárója akciótervet dolgozott ki a szocialista versenyben szerzett jó tapasztalatok széles körű általánosítására. Sokat tanulhattak a fémipari vállalatok például abból a tapasztalatcseréből, amelyet a Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat öntödéjében szervezett. Miután megismerkedtek a fémöntés néhány új technológiai eljárásával, javulni kezdett a minőség és csökkent a selsejt az Electro-Mures és Metalotehnica vállalatok öntödéjében is. A lakásépítkezési munkatelepek között sorra került tapasztalatcserén a csúszózsaluzást, az ipari építkezési telepeken a hiperbolikus hűtőtornyok új zsaluzásos módszerét népszerűsítették. Érdemes kiemelni a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinátban megtartott műszaki értekezletet, amelyen a meghívott vállalatok képviselői megismerkedhettek a plazma-hegesztéssel, argon védő közegben, és a színesfémek és rozsdamentes acélok ()plazmasugárral történő vágásáéval. műszaki vezetőségei sokat bevettek — kiegészítésképpen — a műszaki-szervezési intézkedési tervekbe (MTO). A munkatermelékenységi mutatót sikerült is rajoni szinten 10 százalékra teljesíteni. A konferencián felszólaló küldöttek közül egyesek úgy vélték, hogy a mérnökök és technikusok komissziói általában többet tehetnének a műszaki-szervezési intézkedési terv előirányzatainak teljesítéséért. Cselekvőbben kivehetnék részüket a tudományos kutatómunkában is. Ezért javasolták, hogy az üzemekben működő mérnökök és technikusok komissziói foglalják negyedévi akciótervükbe, mivel szándékszanak hozzájárulni, konkréten, a MTO terv teljesítéséhez és milyen tudományos kutatómunkát szándékszanak kifejteni, milyen problémát tanulmányoznak. A Szakszervezetek Helyi Tanácsa mellett működő komisszió pedig ellenőrizze rendszeresebben az üzemi komissziók tevékenységét és ellenőrizze időközönként a MTO terv megvalósításáért kifejtett tevékenységüket. A konferencián hangsúlyozták, hogy a Szakszervezetek Helyi Tanácsa hatékonyabban irányította az üzemek szakszervezeti bizottságainak a minőség javításáért kifejtett tevékenységét. A szakszervezetek bizottságai kollektívákat szerveztek és azok segítségével munkahelyenként tanulmányozták a minőség kérdését. Ezenkívül arra törekedtek, hogy a munkások minél jobban megismerhessék a minőségi mutatókat, az állami szabványokat. Segítették a szakszervezeti csoportokat is, hogy azok a havi csoportgyűléseken alaposabban vitassák meg a termékek minőségével kapcsolatos öszszes kérdéseket. Ha a Szakszervezetek Helyi Tanácsának tevékenységét a szocialista versenyben elért általános gazdasági eredmények alapján ítéljük meg, az értékelés csakis pozitív lehet. Az össztermelést az elmúlt évben 66,315.000 lejjel szárnyalták túl, a vállalt 38,443.000 lejjel szemben. A terven felüli jövedelmet kivéve túlteljesítették a többi mutatókra tett felajánlásokat is. vállalatok, mint például az ILEFOR, a 2-es számú Autójavító Vállalat nem teljesítették az önköltségi tervet. Az ILEFOR, a meggyesfalvi Konzervgyár több mint 12 millió lej jövedelemmel maradt adós. A Városi Helyi Ipari Vállalat, az Épületanyaggyártó Helyi Ipari Vállalat, a Cserép- és Téslagyár nem teljesítették választéktervüket. Ezek a vállalatok több és hatékonyabb támogatást kellett volna kapjanak, mind a vállalati szakszervezetektől, mind a Szakszervezetek Helyi Tanácsától. A munkafegyelem megerősítése terén javult a helyzet az előző évekhez viszonyítva, de még mindig 7.350 napot tesz ki az igazolatlan hiányzások száma. Ennyi idő alatt 20 millió lej értékű árut termelhettek volna. A Szakszervezetek Helyi Tanácsának Végrehajtó Bárója intézkedési tervet dolgozott ki a munkafegyelem megerősítése céljából, mégsem hozott gyökeres változást minden vállalatban (IRTA, ILEFOR, IRA-2, Kábelgyár), mert nem ellenőrizte annak végrehajtását. A szakszervezeti csoportok havi gyűlései igen hatékony eszközeivé válhatnak a terv teljesítésének. A Szakszervezetek Helyi Tanácsának Végrehajtó Bárója ezzel kapcsolatban is hozott határozatot, mégis vannak olyan vállalatok (TOIL, IPI, Szovátai Fagazdálkodási Vállalat), ahol a csoportgyűlések —, melyeket felületesen szerveznek meg — nem igen viszik előbbre a termelés ügyét. A határozatok végrehajtásának ellenőrzése ezen a téren sem volt kielégítő. A szakszervezetek többet tehettek volna a túlórázás megszüntetéséért, a szakmai továbbképzés megjavításáért, a munkavédelmi intézkedések és szabályok betartásáért, hiszen végső fokon valamennyi visszahat a vállalatok gazdasági tevékenységére. Ha az újonnan megválasztott felettes szervek bevonják a határozatok végrehajtásának ellenőrzésébe a helyi tanácsok tagjait és a több száz tagot számláló társadalmi aktívájukat, akkor a szakszervezeti munka még hatékonyabbá válik és a soronlévő feladatokat még eredményesebben hajthatják végre. A Szakszervezetek Helyi Konferenciáján felszólalt Csupor Lajajos elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, aki hasznos útmutatásokat adott a szakszervezeti munka megjavítása érdekében, ugyanakkor rámutatott azokra a legfőbb feladatokra is, amelyek a IX. pártkongresszus célkitűzéseiből a szakszervezetekre hárulnak. I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I Tanulmányi témák: termelékenység, minőség Az iparági csoportok és a Szakszervezetek Helyi Tanácsa mellett működő mérnökök és technikusok komissziója 40 ipari egységben tanulmányozta a munkatermelékenység emelésének lehetőségét és ezen belül a technológiai folyamatokat, az új kapacitások kihasználását, a műszaki normák alkalmazását, anyagellátási problémákat. Az így megszületett javaslatokból, indítványozásokból a vállalatok Követni kell a határozatok végrehajtását A konferencián azonban hangsúlyozták, hogy a szakszervezeti munka minőségi oldalát, a szakszervezetek munkastílusát illetően van még javítani való. Egyes Levelezőink írják A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL BESZÉLTEK Az előző évek hagyományaihoz híven, az udvarhelyi 2-es számú iskola két VIII. osztályában nyílt osztályfőnöki órát tartottak, melyen a tanulók szüleivel ismertették a pályaválasztás fontosságát, lehetőségeit. Nagy Jenő osztályfőnök rövid vitaindító előadást tartott, ezt követően pedig Geréb Eszter, a készruhagyár és Szabó Miklós, a Tehnoutilaj vállalat dolgozója beszélt szakmájának szépségéről, és arról a megbecsülésről, amelyben a termelőmunkások részesülnek szocialista hazánkban. A helyi Mezőgazdasági Iskolaközpont, a Pedagógiai iskola, a Líceum több tanulója is szót kért és ismertette a tanulási feltételeket iskolájukban. A szülők és tanulók közül többen elmondták véleményüket a pályaválasztással kapcsolatosan s ez alkalommal sok kérdést sikerült tisztázni, amiért a tanulók és szülők egyaránt megelégedésüket fejezték ki (TANKÓ ALBERT és MARKUS OTTÓ) AHOL ÖT ÉVE NEM TÖRTÉNT MUNKABALESET A vasúti pálya-, híd- és épületfenntartó osztály a marosvásárhelyi Vasúti Komplexum élegységei közé tartozik. A munkabalesetek megelőzésére különös gondot fordítottunk, s ez egyik tényezője az évek során elért sikereinknek. Ahhoz, hogy már ötödik éve teljesen ki tudtuk küszöbölni a munkabalesetet, több minden hozzájárult. Először is, megfelelő kiképzésen vettek részt a termelés vezetésével megbízott összes dolgozók. Felfedtünk minden negatív jelenséget a munkavédelem terén, még ha az látszatra jelentéktelennek is tűnt. Minden egyes esetet megtárgyaltunk az illető közösség előtt, hogy közvélemény alakuljon ki. Naponta a munka megkezdése előtt röviden felelevenítjük a dolgozók előtt az aznapi teendőkkel kapcsolatos munkavédelmi előírásokat. A vonatforgalom biztonságát értékelő havi gyűlésen felelősségre vonjuk a munkavédelmi szabályok ellen vétőket és ismertetjük a többi osztályoknál előfordult baleseteket, majd ezekből levonjuk a tanulságot. Igyekszünk növelni az önkéntes ellenőrök szerepét, tekintélyét e téren és nem mulasztjuk el népszerűsíteni azokat, akik leleményességükkel, a munkavédelmi szabályok betartásával példaképül szolgálnak. (TEKERES JÓZSEF) PREMIER A RADNÓTI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Nem bemutató előadást tartottak, hanem az történt, hogy Radnóton, ahol még sohasem szerepeltek opera művészei, a napokban színpadra lépett a kolozsvári Állami Opera ,,A tánc története" című összeállítással. A munkásklubnak mind a 450 férőhelyét elfoglalták a nézők és talán mondanom sem kell ezek után, hogy nagy volt a vendégegyüttes sikere. Radnóton a kolozsvári opera művészei előtt többször fellépett a marosvásárhelyi színészgárda, három bukaresti könynyűzene együttes, de nem feledjük el a mexikói vendégeket, a tordai és kolozsvári színház művészeinek szereplését sem. És sok irodalmi est alkalmával telt meg a terem. Az utóbbi tíz évben összesen nem volt annyi előadás községünkben, mint most egy fél év alatt. (NAGY ANDRÁS) Az Arad környéki tájba a szépséget talán az varázsolja, hogy egy domb, egy gyűrődés sem állja útját a szemétnek, így a városhoz közelítő látogató már messziről figyelheti a város kibontakozó panorámáját. Nem véletlen hát, hogy az elénk táruló képből korán szemünkbe ötlik utunk célja, az üvegház-kombinát. Nem túl merész, ha kombinátnak mondjuk, mert impozáns külseje, lenyűgöző méretei ezt a gondolatot sugalmazzák. A fénynek, mely a tavaszt jelenti, utat engednek a villogó üvegfalak, de kintrekesztették a telet, mely kénytelen volt tudomásul venni legyőzöttségét. Szürke betonszalagok osztják négyszögekre a 120 hektáros területet. Egy-egy négyszögben hatalmas méretű üvegház, vagy különböző rendeltetésű épületek állanak. Korszerűség és ésszerűség. Talán ez a legjellemzőbb a hazánkban párját ritkító, hajtatott uborkát és paradicsomot előállító kombinátnak. Még tétovázunk hol is kezdjük a látogatást, az uborkát, vagy a paradicsomot termelő részlegen, a hőellátó központokban, vagy a gépjavítóban. Sajnos — mondja kísérőnk, a mérnök — érdekes látnivalóval egy, másfél hónap múlva szolgálhatnánk, amikor minden részlegünk működik. Érdekeset? De hiszen ez egymagában az. Az üvegezett ajtón belépve, egyszerre melegünk lesz. Kint sincs ugyan hideg, de itt a tavasz dúsított levegője csap meg, minden átmenet nélkül. A talán 100 méternyi hosszúságú üvegházban tetőig kúszó uborka folyondárok függnek mozdulatlanul. Dzsungelben érzi magát az ember az ideoda futó indák között. A sorokat homokfolyósok választják el, de így is csak hajlott derékkal közlekedhetünk. A levelek alatt már kipattantak az első sárgásszirmú virágok, mögöttük a gyümölcs is előbukkan. A ceruza vastagságú gyümölcsök alig három hét alatt betakarításra érnek. — A gyümölcs beporzás nélkül fejlődik — magyarázzák a körülállók készségesen. — Ez teszi lehetővé, hogy egyenletes, szép termést kapjunk. Egy uborkát mutatnak, s amikor elroppantják, színtelen levet ereszt. Alig van magja, s ez növeli értékét. Egy négyzetméteren, ahova gyakorlatilag palánta kerül, 20 kilogramm uborkát termelnek. Helyesebben, ennyi a terv, de már a 22 kilónál tartanak. Férfiakkal alig találkozunk. Itt még az egyenjogúság ténye sem segít. A palánták ápolásánál pótolhatatlanok a könnyed női kezek. Itt-ott előtűnik egy-egy színes fejkendő, s aztán a karokon függő kis kosár. Óvatos kézzel szabadítják meg az „uborkafákat" a fölösleges levelektől és hím virágoktól. A 8 hektáros uborkaterületen mintegy 80 embert foglalkoztatnak, noha a gépesítés foka állandóan növekszik. Halk, vontatott csikorgásra kapjuk fel a fejünket. A szellőztető ablakok emelkednek lassan. Az üvegtető egy része, mintegy 15 százaléka mozdul meg. A délelőtti napsütéssel friss levegő áramlik be. A termohidrográfra nézünk, az érzékeny mutatók a páratartalmat, meg a hőmérsékletet jelzik. A páratartalom minimálisan 80 százalék lehet. A napi 10 perces öntözés biztosítja ezt. A kérdések garmadájára adhatnánk választ a korszerű üvegházról. Az automatikusan szabályozott vízellátásról, a rozsdabarnára mázolt csöveken áramló kalóriákról, de mindehhez kevés egy néhány órás séta, s még ott van a paradicsomkert. Még csak annyit, hogy bár az aradi üzletekben megtaláljuk már az üvegház termékeit, a csúcsidény ezután jön. — A betakarítási csúcsidényben — mondotta később Csányi Károly technikus — naponta átlagban 50—80 tonna uborka, paradicsom kerül ládákba. A paradicsomot termelő részleg jóval kevesebb látnivalót kínál. Apró palánták bőszen igyekeznek felfelé az esőfüggönyként feszülő zsinegeken, összesen négy üvegházban, 24 hektáron termesztenek paradicsomot. Tompán koppannak a szavak, s egy darabig még ott vibrálnak a levegőben, majd hirtelen megszűnnek. A föld és az üveg akkusztikája. A paradicsom termelése annyiban különbözik az uborkáétól, hogy ez nem kap talajmelegítést. Itt nincs szükség a föld alatti csővezetékekre, igénytelenebb növény. No persze, teszik hozzá sietve, más a trágyázás, növényápolás, de itt is csak a mértékben van különbség. — Miben különbözik az itt termett paradicsom a kertitől? — Különbség? — válaszolja tétován a mérnök. — Van. Ez édesebb, speciális üvegházi fajta. — Szerintem ízletesebb is. Nyolc kilogrammot termelünk négyzetméterenként a tavaszi szezonban, négyet pedig az ősziben. Javítás, korszerűsítés folyik a szelektáló és csomagoló részlegen. Bent minden hegyenhátán. Futószalag-részek, szelektáló gépek. — Sajnálom, hogy nem láthatják munka közben a gépeket — mondja Csányi Károly — de talán így is megnéznek néhányat. Elbeszélését kísérve szinte magunk előtt látjuk, amint a szelektáló gépek gumírozott tárcsáin fürge táncolással haladnak a paradicsomok, s eleltűnnek az oldalsávokban, méret szerint. Onnan egy újabb szalagra kerülnek, ahol szín szerint válogatódnak és csak ezután következik a csomagolás. Az uborka más gépeken, de ugyanezt az utat teszi meg, míg szállításra készen áll. Gépek, futószalagok, önjáró szállítóeszközök a magasfokú gépesítés megannyi tanújelei. Igen érdekes a géppark. Egy teremben szigorú rendben 30 meg 12 lóerős apró traktorok sorakoznak. Ritkán látott segítségek a kertészetekben. Itt azonban minden földmunkát, permetezést, öntözést, műtrágyaszórást, elvégeznek. A szántóföldi mezőgazdaság gépei — kicsinyben. Ismét az üvegházak közötti utat járjuk. 70—80 centiméter átmérőjű csövek alatt, korszerű brigádépületek között. Az öt közül az egyik hőellátóközpont üvegcsarnoka felé tartunk. Hellytefan, a fiatal gépész, a csőlabirintusban végzi megszokott munkáját. A kapcsolótáblák mutatóira vet néha pillantást. Két üvegház hőmérsékletére, öntözésére ügyel fel. A villanymotorok egyenletes zümmögése még jó darabon elkísér. Befordulunk a kapuhoz vezető útra, ahol egy-egy forgalmi jelzőtábla is előtűnik. Szükség is van rá. A traktorok, szállítóeszközök sok kilométert futnak be naponta. A raktár elé teherautó húz. Néhány láda uborkát emelnek rá, az aradi üzletekbe küldik. Nemsokára azonban a külföldi megrendelők piacain is feltűnnek az üvegház-kombinát terményei. Az export nagy aránya arra enged következtetni, hogy szívesen vásárolják a román paradicsomot, meg uborkát határainkon túl. Az Arad felé tartó autóbuszra felkapaszkodnak az üvegházakban dolgozó lányok, asszonyok is. Vége a délelőtti műszaknak. Pergő beszédük egyáltalán nem utal a nyolc órai munka fáradalmaira. Dehogy is panaszkodnának. Az év minden napján tavaszban járnak. Irigylem őket ... MAKRAI JÁNOS VÖRÖS ZÁSZLÓ Újabb egészségvédelmi intézkedések Az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium az idén magasabb fokon veszi fel a küzdelmet a tbc ellen, e betegség felszámolásának terve keretében. Megszilárdítják e terv anyagi alapját, szakkádereket képeznek ki és új módszereket vezetnek be a gócok felismerésére és a halálozási arányszám csökkentésére. A bukaresti N. Balcescu rajonban, a Bukarest tartományi Tituban, a Ia$i tartományi Pa$caniban és a Kolozs tartományi Tordán kikísérletezés céljából intézkedéseket alkalmaztak a betegség biológiai és rádióbiológiai felismerésére, valamint megelőzésére. Az így szerzett tapasztalatokat 1966-ban mintegy 6 millió lakost magába foglaló, 50-nél több helységre és rajonra terjesztik ki. Ugyanakkor ebben az évben végrehajtanak körülbelül 6 millió Röntgen-szűrővizsgálatot, 4 millió tisztított tuberkulin vizsgálatot és 1 milió BCG-oltást. 1970-ig az egész országra kiterjesztik ezt az akciót. (Agerpres) A városközelséggel számolni kell A vámosgálfalvi termelőszövetkezetben is annak rendje és módja szerint lezajlott a zárszámadó közgyűlés és elfogadták az új termelési tervet. A brigádok és a csoportok tudomásul vették feladataikat, s ezzel megkezdődött a terméscsata új szakaszának előkészítése. De furcsa mód, nem valami nagy a lelkesedés, különösen a fiatalok körében. Vajon mi nem tetszik, mi a kifogásuk? — érdeklődtünk. Többen egyszerűen nem válaszoltak a nyílt kérdésre, néhányan azonban, főleg azok, akik már másfelé fordították a szekerük rúdját, kertelés nélkül kimondották, hogy a gálfalvi TSZ-ben kicsi a kereset, s főleg nagyon kevés a pénz. — Talán az a baj, hogy igen közel vagyunk a városhoz. Dicsővel rendszeres városi autóbuszjárat köt össze — mondotta az egyik fiatalember. Nem, nem a városközelség a baj. Hanem az, hogy a szövetkezet vezetősége megfeledkezett erről és nem változtatott a hagyományos gazdálkodási módon. Mert a város nem csak munkaerőt, hanem egyre több gabonát, tejet, húst, tojást, zöldséget és gyümölcsöt is kér, amiért tekintélyes összegeket fizet. A jelek szerint pedig a pénz az, ami sokakat otthon tartana. Erre pedig nagy szükség van Gálfalván, mert a gépesített, belterjes mezőgazdálkodás előfeltételeit még nem teremtették meg. És sajnos, az új termelési terv sem ez irányba mutat. De lássuk csak mindezt aprópénzre váltva. A gálfalvi TSZ tagjai, alig 10 kilométerre Dicsőtől, több mint két és félezer hektáron gazdálkodnak. S hogy miként, azt nem nehéz eldönteni, ha egy pillantást vetünk a termelési terv főbb mutatóira. Búzát 615 hektáron termesztenek és 1966-ra 1.500 kilós átlagot irányoztak elő (zárjelben jegyezzük meg, hogy az állami gazdaság gálfalvi részlegén, ugyanolyan talaj- és éghajlati viszonyok között tavaly több mint 4 000 kilót termeltek), kukoricát 450 hektáron termesztenek s az előirányzat 1.700 kiló. Cukorrépából 17.000, krumpliból 10.000 kilót irányoztak elő. És mindehhez minden hektár szántóterület után majdnem másfél tonna istállótrágyát és több mint 100 kiló műtrágyát használnak fel. Ha jól megnézzük, az említett terméseredményeket pusztán a trágyázással, szántással és vetéssel is elérhetik. Hol van még a munka és a hozzáértés? Mert a jelek szerint a termelőszövetkezet vezető tanácsa az új Alapszabályzat-tervezet előírásainak megfelelően éppen ezt akarta ösztönözni a pótjavadalmazás meghonosításával. Ám ne gondoljuk, hogy csak a szántóföldi növénytermesztésben ilyen szerények a tervfeladatok. Tejből például takarmányozott tehenenként alig 1.300 litert irányoztak elő, s azt is pótjavadalmazással. (Ismét zárójelben jegyezzük meg, pusztán az arányok kedvéért, hogy az állami gazdaság tavaly 3.108 literes átlagot ért el.) De vajon mire jó az ilyenszerű tervezés, amikor a lehetőségek eleve többre mutatnak? — Szerényen terveztünk, hogy biztosra mehessünk, meg aztán, ha túlteljesítjük ezeket a számokat, jól fog egy kis meglepetést— mondották a vezető tanács egyes tagjai. Nos, itt ismét álljunk meg egy szóra. Hogy ezeket a tervszámokat minden különösebb erőfeszítés nélkül túlteljesítik, ahhoz nem fér kétség, ám ez mégis kárt okoz, mert elsorvasztja a tagság alkotó kezdeményezését, hisz mindenki látja, hogy könnyű, képességeinél jóval kisebb feladatokat rónak rá. És a meglepetés is kétséges. A jelenlegi tervek alapján a munkaegység értéke tizennégy és fél lej lesz, s csak négy lejt osztanak készpénzben. Mennyivel javulhat az osztalék? Nagyon kevéssel, hiszen amint említettük, kis feladatokra készültek fel. De legyen a munkaegység értéke húsz lej, a tagság egy része úgyis tovább áll. Pedig otthon lehetne tartani, legalábbis addig, amíg megteremtik a gépesített mezőgazdálkodás előfeltételeit. Hogyan? Úgy, hogy ha a gálfalvi termelőszövetkezet átáll a városellátásra. Ennek a gazdaságnak ugyanis nincs profilja, mindenből termel egy keveset, s mindezek nyomán az árutermelés szinte elenyészően csekély. Ezt bizonyítja sok más egyéb mellett az is, hogy az idei költségvetési terv mindössze 2.611.000 lej bevételt irányoz elő, vagyis 100 hektáronként alig több mint 10.000 lejt. Ebből az összegből a termelési költségek és az alapok levonása után bizony kevés jut a munkaegységekre. Mit lehetne tenni, hol a kiút? Először is nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni az össztermelés és ezen az úton az árutermelés növeléséért, annál is inkább, mert az ehhez szükséges előfeltételek mind mind együtt vannak. Vegyük csak a tejtermelést. Az elmúlt években már kialakították a megfelelő törzsállományt, s azt fel is frissítették, célszerű épületeket emeltek, és most már a szaktudással, tapasztalattal sincs baj. Mindezek után gondosabb, szakszerűbb takarmányozással az idén könnyen elérhetnék a 2.000 literes hozamot. Ebben az esetben mintegy 170.000 literrel több tejet tudnának értékesíteni. Ilyenek, vagy talán még jobbak a feltételek a hús (főleg a baromfihús), a zöldségfélék, a szőlő- és gyümölcstermelés terén, nem is beszélve a gabonafélékről és az ipari növényekről. A kínálkozó lehetőségek észszerű kihasználása, hangsúlyozzuk, az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket, több lelkesedést követel a tagságtól és a vezetőktől egyaránt. És még valamit, jobb tájékozódást a termelési ágak fejlesztését illetően, mert a városközelséggel nem csak most, hanem a jövőben is számolni kell. LAJOS ANTAL Az állattenyésztés fejlesztésében eyik legfontosabb feladat az utódnevelés. Jól tudja ezt MAIER EMIL, a szőkefalvi állami gazdaság dolgozója is, aki nagy odaadással, hozzáértéssel neved a gondjait a bízott borjakat 3