Vörös Zászló, 1966. július (18. évfolyam, 153-179. szám)
1966-07-01 / 153. szám
ei A Nagy Nemzetgyűlés jelenlegi ülésszakának törvényerőre kell emelnie az 1966—1970-es időszakra szóló ötéves tervet, amely a termelés színvonalánál, az előirányzott ritmusnál és arányoknál fogva magában foglalja a párt- és államvezetőség beható és széles körű tevékenységét a gazdaság tervszerűsítésének és vezetésének további javításáért és tökéletesítéséért, népünk erőfeszítéseinek a szocialista építőmunka nagyszerű műve döntő problémái megoldására való irányításért. A tevékenységi ágak, minisztériumok és néptanácsok által alaposan megvizsgált, a gazdaság rendelkezésére álló reális feltételek és lehetőségek felmérésével tudományosan megalapozott ötéves terv, amelyet most meg kell vitatnunk és jóvá kell hagynunk, erőteljes kifejezése a kollektív munkának és gondolkozásnak, valóban az egész nép terve, amelyet világosan áthat a Román Kommunista Párt marxista-leninista politikája. Az ország további iparosítása, az összes gazdasági ágak harmonikus fejlesztése, a 11,6 százalékos átlagos ütem, a termelő erők megfelelő elosztása az ország egész területén új, aktív gazdasági és kulturális életre kelti az ország összes rajonjait — amelyek közül újabb 70 rajon ipari bázisa születik meg — s hazánkat az ötéves terv végén a fejlett gazdasággal rendelkező országok soraiba emeli. A nagyszabású gazdasági fejlődést hivatott alátámasztani az ötéves tervben előirányzott több mint 280 milliárd lejt kitevő beruházási mennyiség, amely egyenlő az utóbbi 15 évben kiutalt összes alapokkal. Mindez szemléltetően kifejezésre juttatja országunk jelenlegi gazdasági erejét, a lehetőségeket, amelyekkel rendelkezünk ahhoz, hogy újabb jelentős lépéseket tegyünk előre a szocialista építés kiteljesítésének útján. Az ötéves terv első esztendejének öt hónapjában elért eredmények azt bizonyítják, hogy az indulás jó volt. Az ipari termelési terv 102,2 százalékos teljesítése és az előirányzaton felül elért 1,5 milliárd lejes termelés — ezek az eredmények közel állanak azokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket a vállalatok az egész évi szocialista versenyre tettek — kifejezésre juttatja terveink reális voltát, a lelkesedést és az eltökéltséget, amellyel a dolgozók valóra váltják a párt által kijelölt célokat. Az RKP IX. kongresszusa által megnyitott ragyogó perspektívák, az ötéves tervben előirányzott célok a szakszervezetek számára is nagyszabású tevékenységi programot jelentenek, széles körű lehetőséget tárnak fel, hogy szervezőképességüket kifejezésre juttatva a gazdaságunk rendelkezésére álló anyagi- és pénzeszközök minél ésszerűbb felhasználására ösztönözzék a tömegek alkotó kezdeményezését és gazdálkodási szellemét. Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a minisztériumok a szakszervezeti szövetségekkel együttműködve figyelmesen megvizsgálják, milyen intézkedésekre van szükség azoknak a fogyatékosságoknak a kiküszöbölésére, amelyek az elmúlt években a terv nominalizálása, az anyagkiutalások és a ritmikus ellátás biztosítása, a megrendelőkkel való szerződések megkötése és a kooperálási tervek betartása, a fajlagos fogyasztás és a minőségmeghatározási szempontok, az anyagi érdekeltség alkalmazása tekintetében mutatkoztak. A szakszervezeti tevékenység szempontjából nagy horderejűek azok az útmutatások, amelyeket Nicolae Ceausescu elvtársnak, az RKP KB legutóbbi plenáris ülésen mondott beszéde tartalmaz. Az anyagi javak legfőbb termelőit soraiban tömörítő szakszervezetek beható szervező és kulturális-nevelő tevékenységet fognak kifejteni a dolgozók körében, hogy fejlesszék szocialista öntudatukat, a munka iránti fejlett magatartásukat, a termelési tervek teljesítésével kapcsolatos felelősségérzetüket. A vállalatok műszaki-adminisztratív vezetőségeivel való együttműködésüket erősítve, a szakszervezeti szervek rendszeresen megszervezik majd minden egyes vállalatban a gazdasági és termelési tevékenység legfőbb kérdéseinek megvitatását, bevonva a tömegeket a termelés irányításába és megszervezésébe, a közvélemény kialakításába, általánosítva a dolgozók fejlett tapasztalatát. A közösségi és szakszervezeti ráhatás formáinak jobb alkalmazásával továbbra is küzdeni fognak a munkafegyelem erősítéséért, ösztönzik a közvélemény kialakítását a hanyagokkal, fegyelmezetlenekkel szemben, akiknek hibájából selejt, kár, rossz minőségű áru keletkezik, s ugyanakkor népszerűsítik mindazokat, akik példát mutatnak a lelkiismeretes munkára, a feladatok teljesítésével kapcsolatos felelősségérzetre. A szakszervezetek támogatni fogják azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja anyagilag érdekeltté tenni minden egyes dolgozót a tervfeladatok teljesítésében és túlszárnyalásában, egyidejűleg fokozva a munkások és a termelési vezetők anyagi felelősségét. Tekintettel a szakszervezetek termelési ágankénti szövetségeinek küszöbön álló országos konferenciáira — amelyeknek elemezniük kell az utóbbi öt évben kifejtett tevékenységet és ki kell jelölniük az illető szakszervezetek sajátos problémáinak megfelelően a további feladatokat — azt a célt tűzzük magunk elé, hogy széles körűen megvitassuk a jelenlegi ötéves terv célkitűzéseit és különös figyelmet fordítsunk azokra az intézkedésekre, amelyeknek révén a szakszervezetek és a dolgozók széles tömegei fokozottabb mértékben hozzájárulhatnak a termelés megszervezésének javításához, a belső tartalékok minél teljesebb feltárásához és hasznosításához és a gazdasági tevékenység hatékonyságának növeléséhez. A nemzetgazdaság gyors fejlődése, a termelés változatossága, az új típusú gépek, komplex berendezések és új termékek gyártásbavétele, a fejlett technológiai eljárások, a termelési gépesítés és automatizálás kiterjesztése megköveteli, hogy gondoskodjunk alaposan felkészült káderekről, akik uralni tudják a vállalataink felszereléséhez tartozó új technikát. Az ötéves terv tervezete előírja, hogy a csaknem egy millió dolgozóból akiket ebben az időszakban fognak alkalmazni, 584.000 szakkáder lesz, s ebből hozzávetőleg 334.000-et iskolákban képeznek ki. Ezeknek a kádereknek az alapos kiképzése, valamint a jelenlegi munkások szakképzettségének növelése megköveteli, hogy az összes illetékes tényezők fokozottabb mértékben foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Az RKP KB legutóbbi plenáris ülése feladatként tűzte ki, hogy növeljék a tanulók számát és az iskoláztatási időszakot a nagy felkészültséget igénylő szakmájára előkészítő szakiskolákban és ugyanakkor csökkentsék az iskoláztatási időt kevésbé igényes szakmákban. Ez a feladat szükségessé teszi, hogy az iparágankénti szakszervezeti szövetségek a minisztériumokkal együtt megvizsgálják a jelenlegi és távlati szükségleteket, segítséget nyújtsanak a káderek kiképzéséhez szükséges intézkedések kijelöléséhez és nyomon kövessék a végzettek elhelyezését és felhasználását a vállalatokban. Szükségesnek véljük továbbá, hogy fokozottabb mértékben tegyék felelőssé a minisztériumokat és vállalatvezetőségeket a továbbképző tanfolyamok jó megszervezéséért és menetéért s biztosítsák az előadásokat tartó lektorok anyagi érdekeltségét. Támogatni fogjuk a minisztériumok és vállalatok vezetőségeit a szakképesítési, specializálási és szakmai továbbképzési tanfolyamok megszervezésében és a szakszervezetek rendelkezésére álló tömegformák útján kiterjesztjük a műszaki, gazdasági és általános ismeretek propagandáját az alkalmazottak körében. Az ötéves terv sokrétű feladatai szükségessé teszik, hogy az Oktatásügyi Minisztérium és a szakminisztériumok a termelési ágankénti szakszervezeti szövetségek támogatásával gyorsítsák meg az új káderképzési szabályok kidolgozását. Az a következetesség, amelylyel pártunk megvalósítja gazdaságpolitikáját, tükröződik abban is, hogy állandó gondot fordít a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának további emelésére. A szociális-kulturális akciók anyagi alapjának fejlesztésére szükséges jelentős alapokat irányoztak elő, amelyek az egész ötéves tervben 9,3 milliárd lejt tesznek ki, 1,3 milliárd lejjel túlhaladva az RKP IX. kongresszusának Irányelveiben foglalt előirányzatokat. Mintegy 300.000 új lakást építünk, új hajlékokat emelünk oktatási, művészeti és kulturális intézmények számára, számos modern kórházat és poliklinikát, szanatóriumi és üdülő komplexumokat a fürdő- és üdülőhelyeken és egyebeket, amelyek a kultúra és az oktatás egyre magasabb fokát, a dolgozók egészségének egyre gondosabb ápolását fogják biztosítani, egyszóval egyre civilizáltabb életkörülményeket a dolgozóknak és családjuknak. Az életszínvonal további emelésére a jelenlegi ötéves tervben előirányzott intézkedések kapcsán, az állam által kiutalt jelentős anyagi eszközök mellett, meg kell említenünk azt is, hogy a szakszervezetek és a társadalombiztosítás alapjaiból kiutalt összegek meghaladják a félmilliárd lejt. Ezeket az alapokat arra használjuk fel, hogy kibővítsük a kezelési és üdülési lehetőségeket a fürdő- és üdülőhelyeken, gyermektábort építsünk a tengerparton, amelynek első, 3.000 férőhelyes részlege még ebben az ötéves tervben megkezdi működését, 18 szakszervezeti kulturális épületet emeljünk nagy ipari központokban és városokban, valamint számos termet a vállalatok és új kombinátok kulturális tevékenységének céljaira, ami lehetővé teszi majd a kulturális tömegmunka további fejlesztését. A párt és az állam tiszteli és gondját viseli azoknak, akik az évek folyamán hasznosan hozzájárultak társadalmunk anyagi és szellemi értékeinek megteremtéséhez, s ennek megnyilvánulásaként a mostani ötéves terv jelentős összegeket irányoz elő a nyugdíjak összes kategóriáinak javítására. Az előirányzat szerint a nyugdíjakat 1967. január 1-től átlag 24 százalékkal emelik az 1966. évi nyugdíjakhoz viszonyítva. A szakszervezetek vállalják, hogy maradéktalanul közreműködnek ebben a fontos akcióban. Államunk évről évre egyre jelentősebb pénzeszközöket utal ki a munkakörülmények javítására, mivel a munkavédelem állami probléma. Az a körülmény, hogy egyes vállalatokban még olykor előfordulnak munkabalesetek és szakmai megbetegedések, szükségessé teszi, hogy tovább erősítsük az összes tényezők felelősségét, megtegyünk minden intézkedést olyan feltételek biztosítására, amelyek révén kiküszöbölhetjük a balesetek okait. A szakszervezeti szervek és szervezetek erősíteni fogják a munkavédelmi törvények betartása feletti társadalmi ellenőrzést, fokozni fogják a nevelőmunkát az összes alkalmazottak soraiban, hogy szigorúan tartsák be a munkabiztonsági és munkaegészségügyi technika szabályait. Az alkalmazottak széles tömegeinek érdekeit képviselő szakszervezetek fokozni fogják a lakosságot ellátó egységek fölötti társadalmi ellenőrzést, őrködni fognak azon, hogy szigorúan alkalmazzák és tartsák tiszteletben a munka javadalmazására és a munkaidőre vonatkozó törvényeket. Az állami szervekkel együtt mindent el fogunk követni a munkatörvények javítása és betartása érdekében. Én is a többi képviselőhöz hasonlóan mindenben egyetértek az ötéves terv előirányzataival, és szilárd meggyőződésem, hogy e számok tényekké válnak. Ennek megvalósításához tevékenyen hozzá fogunk járulni. Biztosítom a Nagy Nemzetgyűlést, hogy az alkalmazottak, a szakszervezeti tagok millióit felölelő Szakszervezetek Általános Szövetsége odaadással fog dolgozni és maradéktalanul hozzá fog járulni az ország gazdasági erejének további növeléséhez, az anyagi erőforrások minél körültekintőbb felhasználásához, hogy egyre nagyobb jólétben és boldogságban éljünk és felvirágoztassuk szocialista hazánkat. Nagy megelégedéssel hallgattam Ion Gheorghe Maurer elvtárs jelentését az 1966—1970-es időszakra szóló nemzetgazdaságfejlesztési terv tervezetéről. Az ötéves terv világosan tükrözi azt a gondoskodást, amelyet a párt tanúsít az ország gazdasági potenciáljának szüntelen erősítése és hazánk összes tartományainak harmonikus fejlesztése iránt. A Maros-Magyar Autonóm tartomány, akárcsak hazánk többi tartománya feltartóztathatatlan fejlődésen megy át az ötéves terv éveiben. Gazdasági és természeti adottságainak, jelenlegi és az ötéves tervidőszakban előirányzott kapacitásainak megfelelően tartományunk 1970. évi ipari össztermelésének értéke hozzávetőleg 4 milliárd lejjel haladja meg az 1965. évit; említésre méltó, hogy a többletnek több mint 65 százalékát a munkatermelékenység növelése révén valósítjuk meg. Új termelőkapacitások létrehozása és a meglévők fejlesztése céljából tartományunk számára 7,3 milliárd lej beruházást irányoztak elő. Ez lehetővé teszi, hogy új ipari objektumok létesüljenek Csik és Udvarhely rajonban, ahol eddig nem volt ipari bázis. Tartományunk jelenlegi gazdasági helyzete, fejlődési üteme és arányai s az új ötéves tervben előirányzott beruházások volumene figyelmünk homlokterébe állítja a gazdasági hatékonyság növelését minden tevékenységi területen. Az a tény, hogy az idei esztendő első öt hónapjában megvalósítottuk a tervezett beruházások évi volumenének 43 százalékát — miáltal érezhetően javult a helyzet az előző évhez képest , azt mutatja, hogy tevékenységünk az eddiginél ütemesebben folyt ezen a téren Beszédes példa erre a gyulakutai hőerőműnél fennálló helyzet, ahol az év elején komoly lemaradások veszélyeztették a 100 megawattos gépcsoport tervszerű üzembe helyezési határidejének betartását. A hehi, párt- és állami szervek intézkedései hozzájárultak ahhoz, hogy a gépcsoportot 50 nappal határidő előtt helyezzék üzembe. Ennek, valamint a radnóti hőerőmű 200 megawattos gépcsoportjának határidő előtti üzembe helyezése lehetővé tette annyi villamosenergia terven felüli termelését, amennyi megfelel Marosvásárhely három évi fogyasztásának. Az egész ötéves tervidőszakban tartományunkra háruló feladatok, a megvalósítandó objektumok ismerete lehetővé teszi, hogy jobb feltételek mellett hasznosítsuk a beruházási alapokkal való helyes gazdálkodásban, az új termelőkapacitások idejében történő üzembe helyezésében szerzett tapasztalatainkat. Említésre méltó, hogy a balánbányai bányákban a tervszámok megvitatása eredményeként megoldásokat találtak egy új bánya megnyitására, ahol alacsony fajlagos beruházással 1970-ben 300.000 tonna rézérctermelési többletet érnek el az eredeti előirányzaton felül. A tartomány hőerőműveiben szüntelenül növekszik a beszerelt teljesítőképesség. 1970-ben 1.100 megawatt összteljesítményű elektrogéncsoportok fognak működni, ami több mint kétszeresen meghaladja az 1938. évi Románia erőműveinek beszerelt teljesítőképességét. A marosvásárhelyi nitrogéntrágya-kombinát és a dicsőszentmártoni vegyipari kombinát termelőkapacitásainak fejlesztése folytán lényegesen növekedett a vegyipar részaránya a tartomány iparában. Az ipari objektumokon kívül az előirányzatban szerepel jelentős számú lakás — több mint 9.000 —, a marosvásárhelyi Állami Színház, egy 1.000 ágyas kórház, 2 poliklinika, új tantermek és internátusok építése városon és falun. Tartományunkban új építőanyagok előállítására is fegyelmet szenteltek. A jövőben alapvető célkitűzésként fogunk gondoskodni a jelenleg előállított termékek minőségének állandó javításáról és a választék új, gazdaságos anyagokkal való bővítéséről, amelyeket a tartományban található nyersanyagforrások hasznosítása alapján fogunk előállítani. Ehhez nagyobb támogatást kérünk az Építőipari Minisztériumtól és az Építésügyi, Műépítészeti és Városrendezési Állami Bizottságtól, amelyeknek még az új termékek gyártásának megkezdése előtt gondoskodniuk kell a használati normák, katalógusok és prospektusok kidolgozásáról, figyelemmel kell kísérniük ezek felhasználását az építkezési tervekben. A IX. kongresszus történelmi határozataitól és a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének útmutatásaitól vezérelve, a rendelkezésünkre álló összes feltételeket felhasználva, a tartomány román, magyar és más nemzetiségű dolgozóinak lendületére, tehetségére, szorgalmára és testvéri összefogásban kifejtett munkájára alapozva, biztosítjuk a Nagy Nemzetgyűlést, hogy mind fokozottabban járulunk hozzá a nemzetgazdaság fejlesztésének nagyszerű művéhez, drága hazánk, Románia Szocialista Köztársaság felvirágoztatásához. A Nagy Nemzetgyűlés munkálatai Constantin Dragan képviselő felszólalása Branis László képviselő felszólalása VÍROS ZÁSZLÓ Nicolae Giosan képviselő felszólalása Ion Gheorghe Maurer elvtársnak, a Minisztertanács elnökének előadói beszédéből kitűnt, hogy folytatva a szocialista iparosítást, a jelenlegi ötéves terv időszakában nagy fontosságot tulajdonítunk a mezőgazdaságnak, hogy fokozottabb mértékben járuljon hozzá az ország fejlődéséhez, a nép jólétéhez. Az a tény, hogy minden egyes állami gazdaság és mezőgazdasági termelőszövetkezet kidolgozta saját ötéves tervét, amely a népgazdaság és a szövetkezeti tagok érdekeit egybehangolva, meghatározza a termelés irányát, a termelés és az áruleszállítás színvonalát, önmagában is nagy jelentőségű tényező minden egység és az egész mezőgazdaság fejlődése szempontjából. A szocialista mezőgazdasági egységek tervmutatóinak megvitatása során elhangzott javaslatokat általában az jellemzi, hogy nagyobb növény- és állathozamokat irányoznak elő, mint az 1961. júniusi irányelvek megalapozásakor. Következésképpen a globális termelés az 1961—1965-ös időszakhoz képest a jelenlegi ötéves terv során 26—32 százalékkal növekszik. Kétségtelen, hogy ez az ütem megvalósul. A mezőgazdaságnak szánt megnövekedett beruházási alapokat — amiként az természetes — a komplex gépesítés és kémizálás kérdéseinek megoldására, az öntözés kiterjesztésére, a mezőgazdasági termelés fokozásának és korszerűsítésének döntő területei felé irányítják. Rendkívüli jelentősége van annak, hogy 1968-tól kezdve megkezdik a 40—45 lóerős kerekes- és hernyótalpas traktorok gyártását- amelyeket a szőlő, gyümölcs- és zöldségtermesztésben, valamint lejtős területeken használunk. Hasonlóképpen említést érdemel az is, hogy gyártásba veszik a nagy teljesítő képességű magajáró kombájnt, amely a jelenlegi kombájnokkal szemben négyszer nagyobb termelékenységgel dolgozik, s ezenkívül felhasználható más fontos növények (kukorica, napraforgó, borsó, bab, szója, len, kender, stb.) betakarítására. A vegyipar fejlődése eredményeképpen — amelyért az állam rendkívül nagy erőfeszítéseket tesz — a mezőgazdaság egyre több műtrágyát kap olyannyira, hogy 1970-ben az aktív hatóanyag mennyisége eléri az 1.135.000 tonnát, vagyis 3,9-szer több lesz, mint 1965-ben. Ugyanakkor mezőgazdaságunk gazdag választékban sok rovarirtó és gombaölő vegyszerhez jut, amelyeknek legnagyobb részét hazánkban gyártják. A mezőgazdaság ilyen gyorsütemű kémizálása megköveteli részünkről, hogy az elosztással, raktározással és a vegyszerek ésszerű felhasználásával kapcsolatos rendkívül komplex kérdéseket megoldjuk. Be kell látnunk, hogy némely mezőgazdasági egységben a műtrágya, a rovarirtó és gombaölő vegyszerek felhasználásában hiányosságok vannak, eléggé késedelmesen szállítják el az állomásokról, nem tárolják megfelelő körülmények között, nem használják fel ezeket idejében, az ajánlásoknak megfelelő adagolásban és feltételek között, mindennek elkerülése végett a mezőgazdasági tanácsoknak és valamenynyi termelőegység szakembereinek kellő intézkedéseket kell hozniuk. Szükséges elmélyítenünk a műtrágyák legmegfelelőbb adagolásával kapcsolatos kutatásainkat, figyelembe véve a talaj és a növény igényeit, nemcsak a talaj- és éghajlati övezetek szintjén, hanem minden szocialista mezőgazdasági egység viszonylatában; el kell mélyítenünk a kutatásokat a műtrágyafélék felhasználásának legoptimálisabb idejét illetően is. Az ötéves terv időszakában eddig nem ismert méreteket öltenek országunkban a vízrendészeti munkálatok, s különösképpen az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése. A tervtervezet állami alapokból 400.000 hektár terület átfogó, korszerű alapokon nyugvó öntözését irányozza elő. A pártnak azt az útmutatását, hogy saját erőforrásokból, a helyi vízforrások felhasználásával öntözzenek bizonyos területeket, a szövetkezeti parasztok bizalommal felkarolták és javasolták, hogy az első szakaszban az említett módon 230.000—240.000 hektár földet öntözzenek. Úgyszintén az állami gazdaságokban kijelöltek és hasonló módszerrel 60.000 hektárt rendeznek be öntözésre. A mezőgazdaság vezetésének jobb megszervezése, a mezőgazdasági szövetkezeti szövetségek megalakítása új és fontos intézkedést jelent a mezőgazdaság magasabb színvonalú fejlesztésére, az előttünk álló komplex problémák átfogására. Kétségkívül az új feltételek között a mezőgazdasági szervek és a szövetkezeti szövetségek szoros és gyümölcsöző együttműködése révén sikeresen teljesíthetjük a mezőgazdaság nagy feladatait. A mezőgazdaságnak szánt beruházások több mint 60 százalékát 1966—1970 között az állami gazdaságok termelésének további fejlesztésére és korszerűsítésére fordítják. Új állattenyésztő komplexumokat és kombinátokat, berendezéseket és raktárakat építenek a termékek tárolására és kezelésére, üvegházakat, telepítéseket létesítenek. A párt vezetőségének útmutatására a szakemberek egy csoportja megvizsgálta a zootechnikai építkezésekre fordított azon specifikus beruházások csökkentését, amelyek túlzottan megterhelték az állati termékek önköltségét. Ilyenformán a specifikus beruházást sikerült 30 százalékkal csökkenteni, betartva természetesen a technológiai folyamatot, ennek korszerűsítését, ugyanakkor 1,2 milliárd lej megtakarítást sikerült elérni. Ezt az összeget más fontos objektumok építésére használják fel. Ez a meggyőző példa arra ösztönöz, hogy alaposan vizsgáljuk meg a beruházásokat a mezőgazdaság más szektoraiban is, arra, hogy megtakarításokat érjünk el és hogy ugyanazon alapok felhasználásával a termelés növelése és tökéletesítése érdekében még jobban fejlesszük a műszaki-anyagi alapot. Az elkövetkező években arra törekszünk, hogy fokozatosan 1970-ig minden egyes állami gazdaság jövedelmezővé váljék. A mezőgazdaságban, akár a többi ágakban, javában folyik a munka az ötéves terv első éve termelési feladatainak teljesítése érdekében. Egyes növénykultúrák termésének betakarítása már meg is kezdődött, s a napokban minden erővel hozzá lehet látni a gabonafélék betakarításához. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság nagy tartalékainak további értékesítésével, a rendelkezésünkre álló hatalmas műszaki-anyagi alap teljes kihasználásával, a munka és a termelés tudományos megszervezésével sikeresen teljesítjük, a párt IX. kongresszusa által kitűzött feladatokat, s így növekszik mezőgazdaságunk hozzájárulása a szocialista Románia fejlesztésének nagyszerű tervéhez. , 311.n // (Folytatás az 1. oldalról)gaszkodik az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmányának elveihez és állást foglalt e szervezet szerepének és hatékonyságának erősítése, egyetemességének biztosítása mellett, hogy az ENSZ híven tükrözze a mai világ reális helyzetét. A felek támogatják a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak azonnali helyreállítását az Egyesült Nemzetek Szervezetében és annak összes szerveiben. Tudatában annak, hogy milyen veszélyt jelent az emberiségre a fegyverek további felhalmozása, a két fél állást foglal az általános leszerelés megvalósítása, a meglévő nukleáris fegyverkészletek teljes megsemmisítése, e fegyverek felhasználását, kikísérletezését, gyártását és felhalmozását megtiltó egyezmény megkötése, az idegen katonai támaszpontok megszüntetése és a más országok területén lévő csapatok kivonása, az összes katonai tömbök felszámolása mellett. A román és a burmai vezetők megvitatták a vietnami kérdést és úgy vélték, hogy a vietnami események veszélyeztetik Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjét. Egyetértettek abban, hogy a vietnami kérdést csakis úgy lehet tartósan rendezni, ha engedik, hogy a vietnami nép maga oldja meg saját problémáit és idegen beavatkozástól és nyomástól mentesen döntsön jövője felől. A felek véleménye szerint a vietnami kérdés végleges rendezésének mindenképpen Vietnam szuverenitása, függetlensége, egysége és területi integritása elveinek tiszteletben tartásán kell alapulnia, az 1954. évi genfi egyezményeknek megfelelően. A felek úgy vélik, hogy az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus létének összes formái és megnyilvánulásai veszélyeztetik a népek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy azon az úton fejlődjenek, amelyet szabadon és méltósággal választottak. Románia Szocialista Köztársaság és a Burmai Unió újból kijelenti, hogy támogatja azokat a népeket, amelyek még idegen uralom alatt állnak és harcolnak azért, hogy kivívják, megvédjék és megszilárdítsák nemzeti függetlenségüket, önállóan fejlesszék gazdaságukat, kultúrájukat és társadalmi haladásukat. Mindkét fél véleménye szerint a más államok belügyeibe való beavatkozás a nemzetközi feszültség egyik fő oka. A román és a burmai vezetők hangsúlyozták, hogy minden népnek elvitathatatlan joga egyedül dönteni sorsa felől, saját meggyőződésének és törekvéseinek megfelelően, minden külső beavatkozástól vagy nyomástól mentesen megválasztani politikai, gazdasági és társadalmi rendszerét. A megbeszélések kidomborították, hogy a gazdasági függetlenség elsőrendű fontosságú a fejlődésben lévő országok politikai függetlenségének fenntartása és megszilárdítása szempontjából. A felek hangsúlyozták, menynyire fontosak a fejlődésben lévő országok gazdasági és társadalmi haladásának előmozdítása szempontjából az államok közötti kölcsönösen előnyös és minden megkülönböztetéstől mentes, normális gazdasági kapcsolatok. A román és a burmai vezetők egyetértettek abban, hogy a világ összes országai közötti együttműködési és jószomszédi kapcsolatok meghonosítása, tekintet nélkül az országok politikai és társadalmi rendszerére, erősíti a népek közötti bizalmat és kooperációt és jelentősen hozzájárul a megértés és az enyhülés légkörének érvényesítéséhez a nemzetközi kapcsolatokban. őexcellenciája. Ne Win tábornoknak, a Burmai Unió Forradalmi Tanácsa elnökének romániai látogatása jelentősen hozzájárult a román és a burmai nép őszinte baráti kapcsolatainak megszilárdításához. Románia Szocialista Köztársaság és a Burmai Unió közötti kölcsönös megértéshez és együttműködésük erősítéséhez a két nép és a világbéke ügye érdekében. A Burmai Unió Forradalmi Tanácsának elnöke és Ne Win asszony szívből jövő köszönetet mondott Románia Szocialista Köztársaság vezetőinek és általuk a román népnek azért a meleg vendégszeretetért, amelyet ők és kíséretük a román nemzet részéről élveztek. Az elnök és Ne Win asszony felhasználta az alkalmat, hogy meghívja Nicolae Ceausescut, az RKP KB főtitkárát, feleségével, hogy látogassanak el a Burmai Unióba. A meghívást örömmel elfogadták. KÖZÖS KÖZLEMÉNY Őexcellenciája Ne Win tábornoknak, a Burmai Unió Forradalmi Tanácsa Románia Szocialista Köztársaságban tett állami látogatásáról