Vörös Zászló, 1966. szeptember (18. évfolyam, 205-230. szám)
1966-09-01 / 205. szám
Sz0Z GV0S a méterrendszer hazánkban Jövő hónap 12—16-a között rendezik meg hazánkban a méterrendszer bevezetésének centenáriumát. Ebből az alkalomból úgy véljük, nem érdektelen, számba venni, ha csak vázlatosan is, a mérőeszközök fejlődését napjainkig. A metrológia görög eredetű szó, s méréstudományt, a mai értelemben a precíziós mérés tudományát és technikáját jelenti. A metrológia múltjából Az élelem megszerzése, szálláskészítés, az állatok elleni védekezés során az embernek fel kellett mérnie a távolságot, a súlyt, az időt, majd bizonyos jeleket kellett kitalálnia a mértékek megjelölésére. Szálláshelyét testének hosszához mérte, a bunkót elhajítva mérte le a távolságot az őt támadó állatig; az időt úgy mérte, hogy besötétedésig szállásához érjen stb. Felületek, hosszúságok megállapítására az ember végtagjait használta. A lépés, a kar, az arasz, az ököl, az ujj minden régi mérőrendszerben megtalálható. Súlyok megállapítására a számára legismertebb dolgokat használta. Az ókor legkisebb mértékegységei a búza és rizsszem volt. A termelőeszközök fejlődésével párhuzamosan, a testrészek mellett már nagyobb mértékek felmérésére alkalmas eszközöket kezdett használni az ember: a kő-, a bothajítást stb. Amikor megjelenik a csere, fokozatosan kialakulnak ennek eszközei is: a fémrúd, a láncszem, gyűrű, fémbala stb. A fémmel együtt megjelennek a kő, ólom, bronz súlyok. A mérőeszközök használata szükségessé teszi bizonyos tárolási és ellenőrzési szabályok betartását. A mérőeszközöket templomokban vagy az uralkodók palotájában őrizték, ellenőrzésükre pedig magas állami funkciókat hoztak létre. Sokfelé, úgynevezett metronómok látták el e tisztséget. Hazánk mérőrendszere Hazánk területén a dákok is valószínű, hogy az ember végtagjait használták mérőeszközül. E vonatkozásban a legnagyobb hatást a görögök és rómaiak gyakorolták hazánk őslakosságára. Ezt bizonyító emlékekkel rendelkezünk is. A római mértékegységek közül hazánk területén ismertek voltak a palma (orasz), digitus (ujj), cutibus (könyök), passus (lépés) stb. A román fejedelemségekben a mérőeszközök többféle változatát találjuk, amelyek ha hasonlatos volt is elnevezésük, értékük különbözött. Például a havasalföldi arasz 24,58 centiméter volt, a moldvai pedig 28 centiméter, a havasalföldi liter 0,33, a moldvai 0,32 liter stb. A mértékek sokfélesége — minthogy ez a jelenség általános volt — megnehezítette az árucserét és kedvezett a kereskedőknek és hamisítóknak, mivel a nép nem ismerte a mértékeket. Mindez szükségessé tette egy tökéletesebb mértékrendszer bevezetését. 1792-ben Delambre és Méchain francia tudósok megmérték a Párizson áthaladó délkört és 1795-ben elérték, hogy a métert elfogadják mértékegységként: a méter az Egyenlítő negyven milliomod részének felel meg. Ez a hosszmérték könnyen használható és megjegyezhető, s ezen a rendszeren alapszik a súly- (a kilogramm) és az űrmérték (a liter) is. A méterrendszer előnyeit látva, hazánkban megpróbálták a régi mérőegységeknek a hozzávaló viszonyítását, de eredménytelenül. 1864-ben véglegesen lemondtak a próbálkozásokról és ekkor Románia csatlakozott a nemzetközi méterrendszerhez, 1866-ban be is vezette. Nagy lépést tett a fejlődés útján, hazánkban a metrológia a felszabadulás és főleg 1952. után, amikor is megalakult a Metrológiai Vezérigazgatóság. A mérések rendszere főleg az utóbbi évtizedekben rendkívüli módon fejlődött. Nagy pontossággal mérjük az időt, hőmérsékletet, a testek hosszát és súlyát, mérjük az elektromos és mágneses erősséget, kozmikus sebességet, a rádióaktív izotópok sugárerősségét, és mindent mind nagyobb pontossággal. Az ember megpróbálja Galilei tanítását követni, mérni mindent, amit még nem mérünk. I. CEPOI főmetrológus Gépesített dinnyeszedés Mivel az indák általában a dinnye fölött vagy körül nőnek s a termés sem egyszerre érik, eléggé bonyolult feladat megoldására vállalkozott a szedőgép tervezője. Fáradozása mégis sikerrel járt, mert a növény sajátos tulajdonságai által nyújtott előnyöket kellőképpen ki tudta használni. digi eljárásnál eredményesebben a revolvert. Működése igen egyszerű. A 100 juh kezeléséhez elegendő mennyiségű gyógyszert tartalmazó tölténynek a tárba való helyezése után, beállítják az adagolót és a pisztoly csövét az állat szájába irányítják. A ravasz elhúzásakor a megállapított mennyiség a szervezetbe jut, anélkül, hogy kezelés közben megsérülne a juhok torka A gépi szedést már ültetéskor, ápoláskor elő kell készíteni, úgy, hogy a magvak egyenlő sor- és tőtávolságra, az indák pedig csak az egyik oldalra kerüljenek. Így aztán az indák alatt haladó szalagos rendszerű szedőgép a növényt finoman felemelheti és sértetlenül visszaengedheti, hogy közben a száron már gyengén álló, érett dinnye az oldalra kihordó szalagra essen, innen pedig a gyűjtő tartályba jusson. Az in- 1 dákon maradt dinnyék zavartalanul tovább érnek a következő szedésig. Gyógyító revolver Juhok férgességének gyógyítására használják minden edvagy félrenyelés fordulna elő, ami az eddigi módszerekkel gyakranmegtörtént és nem egyszer káros következménnyel járt. A revolver használata számottevő idő- és gyógyszer megtakarítást is eredményez. Önműködő takarmányszállító kocsi Egyetlen traktorvezető is elvégzi a szalma, a takarmányfelek hordását — a fel- és lerakással együtt — azokban a csehszlovák mezőgazdasági egységekben, ahol már beszerezték a legújabb gyártmányú utánfutó, önműködő takarmányszállító kocsit. A kis átmérőjű kerekeken gördülő, s így az egyenetlen dülőutakon is a felborulás veszélye nélkü használható jármű elején, a kombájnokéhoz hasonló felszedő henger a takarmányt a szívószerkezethez tereli, amely a 30 köbméter űrtartalmú rakodótérbe juttatja és egyenletesen teríti. A kocsi tetejét védőrács borítja, hogy megakadályozza a termény kiszóródását. Amikor eléggé préselten megtelt, a traktor a kijelölt helyre vontatja, ahol a billenő szerkezet segítségével a fenékrész besüllyed, a függesztett ajtók felnyílnak és a rakomány egyszerre kiömlik. Teherbírása 12 és 15 mázsa között váltakozik. A jelentős munkaerő megtakarításán kívül, a kocsi nagy előnye az is, hogy a pillangósok legértékesebb része, a levelek nem hullanak el szállítás közben. Termény válogató és tisztító berendezés A legtöbb eddig ismert hasonló géptípust felülmúlja munkája minőségével, sokoldalúságával és teljesítő képességével a Sortex-423 jelzésű terményválogató és tisztító berendezés. Feladatát akkor is pontosan végzi, ha a borsót, babot, kukoricát, piros, illetve fekete ribizlit, aprított sárgarépát, málnát, szamócát és más szemes, bogyós terményt előzőleg már fagyasztották, vagyis hűtéssel tartósították. A vibrátoros etetőberendezéssel ellátott s így hajtószíjak, továbbítószalagok nélkül működő válogató optikai szerkezetébe csúszdán keresztül jut a termény. Az optikai cellák a kívánt szín, sőt árnyalat, minőség szerint végzik az osztályozást. Egyúttal a penészes, megfakult, zsugorodott szemek, a kövek, göröngyök és egyéb szennyező anyagok eltávolítása is megtörténik. A gép óránkénti teljesítménye cukorborsóból például 450-től 560 kilóig fokozható. Az ízlések különbözőek Tervszerűbb ellátási Kényelmesség, eh! Ne csak a központban Van akinek tetszik, ha az ismerős fodrász bizalmaskodik vele miközben nyírja, vagy borotválja, de van, akinek nem. Azt azonban, hogy ismeretlen borbély komázzon vele, bizonyára senki sem szereti. Tíz nappal ezelőtt betértem a szovátai fodrászüzletbe. Salati Imre szolgált ki, s miután megnyírt, a következőkkel bocsátott utamra: „Na tatus, készen vagyunk." Mint őszhajú, tapasztalt ember azt tanácsolnám Salati Imrének és társainak, hogy munkahelyükön viselkedjenek udvariasan. A fentieket nevelő szándékkal írtam meg. TARNÓCZI BÉLA A Csíkszeredai sportüzletbe többszöri rendelés ellenére sem érkezik már egy éve hegedűre, de más hangszerre való húr sem. Több zenekedvelő és tanügyi káder szóvá tette már, hogy a zeneoktatást nagyon gátolja ez a hiány, de hiába való a sok kérés, sürgetés. Ezért teszszük szóvá az újságban. Tudjuk, hogy ez a cikk nem hiányzik kereskedelmünkben, csak az ellátás tervszerűsítésében lehet a hiba. Hogy pontosan hol, gondoljuk, majd kiderítik a marosvásárhelyi Fém- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat illetékesei. JANÓ ISTVÁN A történelem folyamán az öntözésnek számtalan formáját találták ki, a marosvásárhelyi November 7 negyedben azonban most ezen a fronton is újítottak. A blokkokat körülvevő zöld övezetet, virágokat praktikus módon öntözik. Csak kiáll az erkélyre a lakó, kezében egy gumislaggal s máris öntöz. Az aztán nem számít, hogy a falak tönkremennek. Mielőtt a példa ragadóssá válik, nem lenne egyszerűbb visszatérni a régi rendszerű öntözőkannához? LŐRINCZ JÁNOS Nemrég költöztünk a marosvásárhelyi Nicolae Balcescu negyedbe. Örömmel vettük tudomásul, hogy lakásunktól néhány lépésre filmszínház is van. Elhatároztuk, hogy a jövőben minden filmet megnézünk. A Steaua Rosie újságban olvastuk, hogy a Fehér por című filmet vetítik a Munkás filmszínházban. Vásároltunk is jegyet, hogy kiderüljön, a Banda című filmet vetítik. Ez volt az első, de korántsem az utolsó meglepetés. Itt egyáltalán nem úgy zajlik le egy előadás, mint a főtéri mozikban. Filmvetítés közben állandóan nyitják-csukják a bejárati ajtót a késönjövők kedvéért, akik aztán bőszen recsegtetik az amúgy is nyikorgó, régi székeket s hogy teljes legyen a műélvezet, a kisgyermekeknek megengedik, hogy a széksorok mellett szaladgáljanak. Ráadásul még piszkos is a mozi. Többek nevében kérem a Tartományi Mozi Vállalatot, hogy ne csak a főtéri filmszínházakban tartson rendet, hanem a város szélén lévőkben is. VAJDA RODICA A szállítókocsi megterhelve és üres, nyitott helyzetben. SZÉRŰRŐL-SZERŰRE (Folytatás az 1. oldalról) A legmegnyugtatóbb a helyzet a szomszédos SZENTPÁLon. A hordás már a múlté. Az összesen 524 hektáron termesztett búza és rozs cséplése kitűnően megy. Az árpacséplésről ugyancsak múlt időben beszélhetünk, s mire e sorok napvilágot látnak, csupán néhány napi munka vár az öt cséplőgépre. — Remek versenyszellem alakult ki a cséplésnél — mondotta az elnök. — Gépenként naponta átlag 80 mázsa gabonát csépelnek ki. Szép teljesítményt nyújtanak a városfalviak. Még vasárnap is csépeltek, amire az utóbbi években nem igen volt példa. Szorgalmuk, munkával szembeni magatartásuk követendő lehet más szövetkezetek tagsága számára is. — Másfél kilogramm előleget is osztottunk búzából — folytatta a szentpáli elnök. —Hamarosan új kenyeret eszünk. Folyik a nyári mélyszántás, 360 hektáron már elvégezték traktorosaink, s mintegy 130- at az őszi vetésre is előkészítettek. A vetésterületre kihordtuk a trágyát. Az OKLANDI szérűn 50—60 mázsa gabonát csépelnek naponta. Három csoportot szerveztek, melyek váltják egymást. A javadalmazás itt is a patakfalviakéhoz hasonló, és ugyanúgy helytelen. — Hordani való van-e még? — kérdeztük Egyed József szérű felelőst. — Csak győzzük. Kevés a fogat, s elég messziről kell szállítani. A munka is összetorlódott. Nyűvik a lent, a zab és bükköny betakarítása is napirenden van, kasza alá érett a sarjú meg a lóhere ...’ Meggyűlt a fennivalója az oklándi szövetkezetnek. A fogatosok szürkületig hordanak, de reggel talán korábban kezdhetnének. És volna még egy javaslatunk, ha ezidőtájt egyáltalán lehet valamit kezdeni vele: több szérűt kell kijelölni, mint ahogy a szomszédos Karácsonyfalván tették, ahol ugyancsak kevés a fogat, s a szállítási távolságok sem kisebbek, mint Oklándon. Ők 4—5 szérűt számítanak felállítani, bár mindmáig csak egyetlen cséplőgéppel rendelkeznek. A fentiekhez összefoglalásként annyit fűzünk még hozzá, hogy az alapszabályzatot sértő helytelen javadalmazási formák alkalmazásáért a rajoni mezőgazdasági tanács és a szövetkezeti szövetség a felelős. Hasonló jelenség már a tavaly felütötte fejét, ezért most idejében gondolni kellett volna rá. Jól átgondolt intézkedések megelőzték volna a munkaerő vándorlást, s azt, hogy kialakuljon egyes helyeken a helytelen konkurrencia. Ilyenformán azok a szövetkezetek járnak rosszul, amelyeknek legnagyobb szükségük lenne a segítségre. Nem könnyű a helyzet, ezt jól tudjuk, de az említett szervek csak elmarasztalhatok az előrelátás hiányáért. Ha a nervei Amikor arra kértem, mondjon valamit erről a dologról, szavamat vette: ,,ne írja ki a nevem". S ezt olyan arc cal mondta, hogy menten elpirultam. Restell tem, hogy öregember létére ilyen helyzetbe hoztam. Mert hát ha jól meggondolom, fia is lehetnék negyedszázadnyi éveimmel. Bíztatom, nem kell azért olyan nagyon szégyenkezni, de leint. „Nem éppen úgy van az", így kezdi, s én már tudom, amíg beszél, kerülni fogom a tekintetét. .. Minden azzal kezdődött, hogy azt a hatvan gyermekruhát a másodosztályba sorolta. Jött a mester. — De hát miért kell ezt tenni, jóember? Van ennek most valami értelme, hónap végén? Úszik a prémium, úszik a túlteljesítési százalék. Hát megéri? Az öregnek arcába szökött a vér, de megpróbált nyugodt maradni. — Most azt hiszed, hogy akadékoskodom, mert rám jött a hoppáré. Arra nem gondolsz, hogy hibás a varrás, minősíthetetlen. Pedig ha nem hunyod be a szemed, láthatod jól. Egyenként vizsgálgatták a ruhákat. Nem volt nagy értelme. Az első darabok után már tudhatta a mester, hogy hiába csak-csavarja a dolgot, az öregnek igaz minden szava. „Ezt jól megcsináltuk — gondolta —, de ha nem megyek bele olyan könynyen, hogy egyik legjobb emberem átrakják a másik szalagba valami ríj modellek sorozatgyártásához, akkor most másként lenne. Dehát bizonyítani akartam, hogy mi nem akadunk fel ilyen kicsiségen, van fiatal bőven, aki elvégzi a ruhák elővarrását." Eszébe jutott a főmérnök figyelmeztetése is. „Én nem bánom, rakjon ifjakat ahhoz a munkaművelethez, de aztán álljon melléjük, segítse őket, nehogy baj legyen a minőséggel.“ Ő azonban elengedte a füle mellett az intelmet. Hozzászokott a nagy teljesítményekhez, s akkor, hogy mondhatott volna olyasmit a fiuknak: lassan, nyugodtan gyerekek, simítsátok ki a gallérokat, egyenletesen, kicsit körívben engedjétek a gép papucsa alá. „Gyerünk, srácok, mutassátok meg, hogy semmi nektek ez a munka, tudtok ti kényes dolgokkal is melózni." Ilyen szavakkal bíztatta a fiatalokat. S lám, az „eredmény" nem maradt el. A váltás termékeinek ötven százaléka sem felel meg az elsőosztályú ruhák minőségi követelményeinek. De nem tudott belenyugodni, hogy elsősorban őt terheli a felelősség mindezért. Forgatta, nézte a ruhákat és érvelt. — Látja, ez a négy egészen jó. Alig hiszem, hogy ezek a kis ráncok annyira rontanák a minőséget. Kár másodosztályba sorolni őket... És éppen most... — Meggondolatlanság, amit akarsz. Nem tehetünk ilyet. Saját magunkat csalnánk meg vele. Az öreg minőségi ellenőr hangjában érződött már a bizonytalanság. S a mester ettől csak vérszemet kapott. Megveregette az öreg vállát. — Nézze, vállalom én a kezességet. Csak nem kell felfújni úgy az ügyet. Tudom én, tudom, hogy nem a legjobbak ezek a ruhák, de azért el lehet sütni az elsőosztályúak között. Nem én miattam, fenét. A gyárért, a tervért. Lemaradunk, és akkor tudja, hogy szokott lenni... A minőségi ellenőr döntése most már nehezebb. Egyre nehezebb. Igaz, hogy már elég régen itt dolgozik a készruhagyárban, de ezzel a munkával csak nemrégiben bízták meg. Eddig nem hibázott. S most arra gondol, hátha téved. Megtörténhet, hogy túl szigorú. A mester, ha fiatal is, de gyakorlott, van iskolája. No meg ő sem akarná, hogy éppen érette ne teljesítsék a tervet. Remegett a gyomra, ahogy vitázott, verekedett önmagával ... S aztán inkább mormogta, mint mondta: — Hát jól van na, én nem bánom. De csak most az egyszer ... add tovább őket. Engedett, de nem tudott megnyugodni. Órákkal később is csak járt-kelt egyik részlegről a másikra. A gyermekruhakészítőket messzire elkerülte. Marta a keserűség, s nem tudott volna az emberek szemébe se nézni. Mint egy megpiszkált méhkasban a méhek, úgy zsongtak fejében a gondolatok. Nem hagyták nyugton. Vádolták, pedig tudták, hogy fáj, nagyon fáj neki, amiért engedett a könnyelműségnek, az igazságtalanságnak. Szerette volna enyhíteni. Szerette volna helyre hozni. Csak azt nem tudta elképzelni, hogyan is kellene ezt tenni. .. Nehezen teltek az órák, hosszúra, erősen hosszúra nyúlott a munkaidő. A végén már dühösködött nagyon, de ettől se nyugodott meg, ez se mentette fel a lelkiismeretfurdalás alól. Másnap virradatkor ment be a gyárba. Még éppen elég volt műszak kezdésig, de ő ment álmosan, hunyorgó szemekkel. A gépek között üres csend volt s csak úgy csattogtak a lépései. A vasalóban egy rakás aljáról kikereste a kifogásolt ruhaköteget. Nagynehezen a vállára emelte és becipelte a műhelyirodába. Ott volt egy régi, kimustrált varrógép, de még elég jól lehetett dolgozni rajta. Melléült, ollót, szerszámokat szedett elő és egyenként válogatni kezdte a ruhadarabokat. Kibontotta, javítgatta a varrásokat... Már jócskán benne volt a dologban, amikor kint megbolydult a műhely. Elsőnek a mester nyitott be az irodába. De az hirtelen még köszönni is elfelejtett, amikor meglátta szorgoskodni a minőségi ellenőrt. Csak megállt az ajtóban és moccani se tudott. Végül az öreg rászólt. — Na, mit állsz ott, mester? Van itt mellettem hely bőven. A ruhából pedig jut még neked is. A mester, ha kelletlenül is, de bólintott. — Mindjárt, csak éppen kiosztom a munkát. PAKOT FÜLÖP VÖRÖS ZÁSZLÓ - 3 d1 A MEZJÁDI CSEPPKŐBARLANG BEJÁRATÁNÁL AZ OLÁNKJTI 24. SZÁMÚ FORRÁSNÁL MAMAIA (SZAKÁCS SÁNDOR felvétele) (SZÉKELY TIBOR felvétele) A BUKARESTI FALUMÚZEUMBAN (KERESZTESI FLÓRIÁN felvétele) (KAKONYI JÓZSEF felvétele) (A VERSENYRE BEKÜLDÖTT FÉNYKÉPEKBŐL)