Vörös Zászló, 1966. szeptember (18. évfolyam, 205-230. szám)

1966-09-01 / 205. szám

Sz0Z GV0S a méterrendszer hazánkban Jövő hónap 12—16-a között rendezik meg hazánkban a mé­terrendszer bevezetésének cen­tenáriumát. Ebből az alkalom­ból úgy véljük, nem érdekte­len, számba venni, ha csak vázlatosan is, a mérőeszközök fejlődését napjainkig. A metrológia görög eredetű szó, s méréstudományt, a mai értelemben a precíziós mérés tudományát és technikáját je­lenti. A metrológia múltjából Az élelem megszerzése, szál­láskészítés, az állatok elleni vé­dekezés során az embernek fel kellett mérnie a távolságot, a súlyt, az időt, majd bizonyos jeleket kellett kitalálnia a mér­tékek megjelölésére. Szálláshe­lyét testének hosszához mérte, a bunkót elhajítva mérte le a távolságot az őt támadó állatig; az időt úgy mérte, hogy besö­téted­ésig szállásához érjen stb. Felületek, hosszúságok meg­állapítására az ember végtag­jait használta. A lépés, a kar, az arasz, az ököl, az ujj min­den régi mérőrendszerben meg­található. Súlyok megállapítá­sára a számára legismertebb dolgokat használta. Az ókor legkisebb mértékegységei a bú­za és rizsszem volt. A termelőeszközök fejlődésé­vel párhuzamosan, a testrészek mellett már nagyobb mértékek felmérésére alkalmas eszközö­ket kezdett használni az em­ber: a kő-, a bothajítást stb. Amikor megjelenik a csere, fo­kozatosan kialakulnak ennek eszközei is: a fémrúd, a lánc­szem, gyűrű, fémbala stb. A fémmel együtt megjelennek a kő, ólom, bronz súlyok. A mérőeszközök használata szükségessé teszi bizonyos tá­rolási és ellenőrzési szabályok betartását. A mérőeszközöket templomokban vagy az uralko­dók palotájában őrizték, ellen­őrzésükre pedig magas állami funkciókat hoztak létre. Sok­felé, úgynevezett metronómok látták el e tisztséget. Hazánk mérőrendszere Hazánk területén a dákok is valószínű, hogy az ember vég­tagjait használták mérőeszkö­zül. E vonatkozásban a legna­gyobb hatást a görögök és ró­maiak gyakorolták hazánk ős­lakosságára. Ezt bizonyító em­lékekkel rendelkezünk is. A ró­mai mértékegységek közül ha­zánk területén ismertek voltak a palm­a (orasz), digitus (ujj), cutibus (könyök), passus (lé­pés) stb. A román fejedelemségekben a mérőeszközök többféle válto­zatát találjuk, amelyek ha ha­sonlatos volt is elnevezé­sük, értékük különbözött. Pél­dául a havasalföldi arasz 24,58 centiméter volt, a moldvai pe­dig 28 centiméter, a havasal­földi liter 0,33, a moldvai 0,32 liter stb. A mértékek sokfélesége — minthogy ez a jelenség általá­nos volt — megnehezítette az árucserét és kedvezett a keres­kedőknek és hamisítóknak, mi­vel a nép nem ismerte a mér­tékeket. Mindez szükségessé tette egy tökéletesebb mérték­­rendszer bevezetését. 1792-ben Delambre és Mé­­chain francia tudósok megmér­ték a Párizson áthaladó dél­kört és 1795-ben elérték, hogy a métert elfogadják mérték­­egységként: a méter az Egyen­lítő negyven milliomod részé­nek felel meg. Ez a hosszmérték könnyen használható és megjegyezhető, s ezen a rendszeren alapszik a súly- (a kilogramm) és az űr­mérték (a liter) is. A méterrendszer előnyeit lát­va, hazánkban megpróbálták a régi mérőegységeknek a hozzá­való viszonyítását, de ered­ménytelenül. 1864-ben véglege­sen lemondtak a próbálkozá­sokról és ekkor Románia csat­lakozott a nemzetközi méter­rendszerhez, 1866-ban be is ve­zette. Nagy lépést tett a fejlődés útján, hazánkban a metrológia a felszabadulás és főleg 1952. után, amikor is megalakult a Metrológiai Vezérigazgatóság. A mérések rendszere főleg az utóbbi évtizedekben rend­kívüli módon fejlődött. Nagy pontossággal mérjük az időt, hőmérsékletet, a testek hosszát és súlyát, mérjük az elektro­mos és mágneses erősséget, koz­mikus sebességet, a rádióaktív izotópok sugárerősségét, és mindent mind nagyobb pontos­sággal. Az ember megpróbálja Galilei tanítását követni, mér­ni mindent, amit még nem mérünk. I. CEPOI főmetrológus Gépesített dinnyeszedés Mivel az indák általában a dinnye fölött vagy körül nő­nek s a termés sem egyszerre érik, eléggé bonyolult­ feladat megoldására vállalkozott a sze­dőgép tervezője. Fáradozása mégis sikerrel járt, mert a nö­vény sajátos tulajdonságai által nyújtott előnyöket kellőképpen ki tudta használni. digi eljárásnál eredményeseb­ben a revolvert. Működése igen egyszerű. A 100 juh kezeléséhez elegendő mennyiségű gyógyszert tartal­mazó tölténynek a tárba való helyezése után, beállítják az adagolót és a pisztoly csövét az állat szájába irányítják. A ra­vasz elhúzásakor a megállapí­tott mennyiség a szervezetbe jut, anélkül, hogy kezelés köz­ben megsérülne a juhok torka A gépi szedést már ültetés­kor, ápoláskor elő kell készíte­ni, úgy, hogy a magvak egyen­lő sor- és tőtávolságra, az in­dák pedig csak az egyik oldal­ra kerüljenek. Így aztán az in­dák alatt haladó szalagos rend­szerű szedőgép a növényt fino­man felemelheti és sértetlenül visszaengedheti, hogy közben a száron már gyengén álló, é­­rett dinnye az oldalra kihordó szalagra essen, innen pedig a gyűjtő tartályba jusson. Az in- 1 dákon maradt dinnyék zavar­­­­talanul tovább érnek a követ­kező szedésig. Gyógyító revolver Juhok férgességének gyógyí­tására használják minden ed­vagy félrenyelés fordulna elő, ami az eddigi módszerekkel gyakran­­megtörtént és nem egyszer káros következménnyel járt. A revolver használata szá­mottevő idő- és gyógyszer meg­takarítást is eredményez. Önműkö­dő takarmányszállító kocsi Egyetlen traktorvezető is el­végzi a szalma, a takarmány­felek hordását — a fel- és le­rakással együtt — azokban a csehszlovák mezőgazdasági egy­ségekben, ahol már beszerezték a legújabb gyártmányú után­futó, önműködő takarmányszál­lító kocsit. A kis átmérőjű kerekeken gördülő, s így az egyenetlen dülőutakon is a felborulás ve­szélye nélkü használható jár­mű elején, a kombájnokéhoz hasonló felszedő henger a ta­­karmányt a szívószerkezethez tereli, amely a 30 köbméter űr­tartalmú rakodótérbe juttatja és egyenletesen teríti. A kocsi tetejét védőrács borítja, hogy megakadályozza a termény ki­szóródását. Amikor eléggé préselten meg­telt, a traktor a kijelölt helyre vontatja, ahol a billenő szerke­zet segítségével a fenékrész be­süllyed, a függesztett ajtók fel­nyílnak és a rakomány egy­szerre kiömlik. Teherbírása 12 és 15 mázsa között váltakozik. A jelentős munkaerő megtaka­rításán kívül, a kocsi nagy elő­nye az is, hogy a pillangósok legértékesebb része, a levelek nem hullanak el szállítás köz­ben. Termény válogató és tisztító berendezés A legtöbb eddig ismert ha­sonló géptípust felülmúlja munkája minőségével, sokolda­lúságával és teljesítő képessé­gével a Sortex-423 jelzésű ter­ményválogató és tisztító beren­dezés. Feladatát akkor is pon­tosan végzi, ha a borsót, babot, kukoricát, piros, illetve fekete ribizlit, aprított sárgarépát, málnát, szamócát és más sze­mes, bogyós terményt előzőleg már fagyasztották, vagyis hű­téssel tartósították. A vibrátoros etetőberende­­zéssel ellátott s így hajtószíjak, továbbítószalagok nélkül műkö­dő válogató optikai szerkezetébe csúszdán keresztül jut a termény. Az optikai cellák a kívánt szín, sőt árnyalat, minőség szerint végzik az osztályozást. Egyút­tal a penészes, megfakult, zsu­gorodott szemek, a kövek, gö­röngyök és egyéb szennyező anyagok eltávolítása is megtör­ténik. A gép óránkénti telje­sítménye cukorborsóból például 450-től 560 kilóig fokozható. Az­­ ízlések külön­bözőek Terv­szerűbb el­látási Kényel­messég, eh! Ne csak a köz­pontban Van akinek tetszik, ha az ismerős fodrász bizalmaskodik vele miközben nyírja, vagy bo­rotválja, de van, akinek nem. Azt azonban, hogy ismeretlen borbély komázzon vele, bizo­nyára senki sem szereti. Tíz nappal ezelőtt betértem a szovátai fod­rászüzletbe. Salati Imre szolgált ki, s miután megnyírt, a következőkkel bocsátott utamra: „Na tatus, készen vagyunk." Mint őszhajú, tapasztalt ember azt taná­csolnám Salati Imrének és társainak, hogy mun­kahelyükön viselkedjenek udvariasan. A fentieket nevelő szándékkal írtam meg. TARNÓCZI BÉLA A Csíkszeredai sportüzletbe többszöri ren­delés ellenére sem érkezik már egy éve hege­dűre, de más hangszerre való húr sem. Több zenekedvelő és tanügyi káder szóvá tette már, hogy a zeneoktatást nagyon gátolja ez a hiány, de hiába való a sok kérés, sürgetés. Ezért tesz­­szük szóvá az újságban. Tudjuk, hogy ez a cikk nem hiányzik ke­reskedelmünkben, csak az ellátás tervszerűsíté­­sében lehet a hiba. Hogy pontosan hol, gondol­juk, majd kiderítik a maros­vásár­helyi Fém- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat illetékesei. JANÓ ISTVÁN A történelem folyamán az öntözésnek szám­talan formáját találták ki, a marosvásárhelyi November 7 negyedben azonban most ezen a fronton is újítottak. A blokkokat körülvevő zöld övezetet, virágokat praktikus módon öntö­zik. Csak kiáll az erkélyre a lakó, kezében egy gumislaggal s máris öntöz. Az aztán nem szá­mít, hogy a falak tönkremennek. Mielőtt a példa ragadóssá válik, nem lenne egyszerűbb visszatérni a régi rendszerű öntöző­kannához? LŐRINCZ JÁNOS Nemrég költöztünk a marosvásárhelyi Ni­­colae Balcescu negyedbe. Örömmel vettük tu­domásul, hogy lakásunktól néhány lépésre film­színház is van. Elhatároztuk, hogy a jövőben minden filmet megnézünk. A Steaua Rosie új­ságban olvastuk, hogy a Fehér por című filmet vetítik a Munkás filmszínházban. Vásároltunk is jegyet, hogy kiderüljön, a Banda című filmet vetítik. Ez volt az első, de korántsem az utolsó meglepetés. Itt egyáltalán nem úgy zajlik le egy előadás, mint a főtéri mozikban. Filmvetítés közben állandóan nyitják-csukják a bejárati aj­tót a késönjövők kedvéért, akik aztán bőszen recsegtetik az amúgy is nyikorgó, régi székeket s hogy teljes legyen a műélvezet, a kisgyerme­keknek megengedik, hogy a széksorok mellett szaladgáljanak. Ráadásul még piszkos is a mozi. Többek nevében kérem a Tartományi Mozi Vállalatot, hogy ne csak a főtéri filmszínházak­ban tartson rendet, hanem a város szélén lé­vőkben is. VAJDA RODICA A szállítókocsi megterhelve és üres, nyitott helyzetben. SZÉRŰRŐL-SZERŰRE (Folytatás az 1. oldalról) A legmegnyugtatóbb a hely­zet a szomszédos SZENTPÁL­­on. A hordás már a múlté. Az összesen 524 hektáron termesz­tett búza és rozs cséplése ki­tűnően megy. Az árpa­cséplés­­ről ugyancsak múlt időben be­szélhetünk, s mire e sorok napvilágot látnak, csupán né­hány napi munka vár az öt cséplőgépre. — Remek versenyszellem a­­lakult ki a cséplésnél — mon­dotta az elnök. — Gépenként naponta átlag 80 mázsa gabo­nát csépelnek ki. Szép teljesítményt nyújtanak a városfalviak. Még vasárnap is csépeltek, amire az utóbbi években nem igen volt példa. Szorgalmuk, munkával szem­beni magatartásuk követendő lehet más szövetkezetek tagsá­ga számára is. — Másfél kilogramm előle­get is osztottunk búzából — folytatta a szentpáli elnök. —­­Hamarosan új kenyeret eszünk. Folyik a nyári mélyszántás, 360 hektáron már elvégezték traktorosaink, s mintegy 130- at az őszi vetésre is előkészí­tettek. A vetésterületre ki­­hordtuk a trágyát. Az OKLANDI szérűn 50—60 mázsa gabonát csépelnek na­ponta. Három csoportot szer­veztek, melyek váltják egy­mást. A javadalmazás itt is a patakfalviakéhoz hasonló, és ugyanúgy helytelen. — Hordani való van-e még? — kérdeztük Egyed József szé­rű felelőst. —­ Csak győzzük. Kevés a fogat, s elég messziről kell szál­lítani. A munka is összetorló­dott. Nyűvik a lent, a zab és bükköny betakarítása is napi­renden van, kasza alá érett a sarjú meg a lóhere ...’ Meggyűlt a fennivalója az oklándi szövetkezetnek. A fo­­gatosok szürkületig hordanak, de reggel talán korábban kezd­hetnének. És volna még egy javaslatunk, ha ezidőtájt egy­általán lehet valamit kezdeni vele: több szérűt kell kijelöl­ni, mint ahogy a szomszédos Karácsonyfalván tették, ahol ugyancsak kevés a fogat, s a szállítási távolságok sem kiseb­bek, mint Oklándon. Ők 4—5 szérűt számítanak felállítani, bár mindmáig csak egyetlen cséplőgéppel rendelkeznek.­­­ A fentiekhez összefoglalás­ként annyit fűzünk még hoz­zá, hogy az alapszabályzatot sértő helytelen javadalmazási formák alkalmazásáért a rajo­­ni mezőgazdasági tanács és a szövetkezeti szövetség a fele­lős. Hasonló jelenség már a tavaly felütötte fejét, ezért most idejében gondolni kellett volna rá. Jól átgondolt intéz­kedések megelőzték volna a munkaerő vándorlást, s azt, hogy kialakuljon egyes helye­ken a helytelen konkurrencia. Ilyenformán azok a szövetke­zetek járnak rosszul, amelyek­nek legnagyobb szükségük len­ne a segítségre. Nem könnyű a helyzet, ezt jól tudjuk, de az említett szervek csak elma­rasztalhatok az előrelátás hiá­nyáért. Ha a n­erv­ei Amikor arra kértem, mondjon valamit erről a dologról, szavamat vet­te: ,,ne írja ki a ne­vem". S ezt olyan arc­­ cal mondta, hogy men­ten elpirultam. Restell­ tem, hogy öregember lé­tére ilyen helyzetbe hoztam. Mert hát ha jól meggondolom, fia is lehetnék negyedszázad­nyi éveimmel. Bízta­tom, nem kell azért olyan nagyon szégyen­kezni, de leint. „Nem éppen úgy van az", így kezdi, s én már tudom, amíg beszél, kerülni fo­gom a tekintetét. .. Minden azzal kezdő­dött, hogy azt a hatvan gyermekruhát a másod­­osztályba sorolta. Jött a mester. — De hát miért kell ezt tenni, jóember? Van ennek most valami ér­telme, hónap végén? Úszik a prémium, úszik a túlteljesítési százalék. Hát megéri? Az öregnek arcába szökött a vér, de meg­próbált nyugodt marad­ni. — Most azt hiszed, hogy akadékoskodom, mert rám jött a hop­páré. Arra nem gon­dolsz, hogy hibás a var­rás, minősíthetetlen. Pe­dig ha nem hunyod be a szemed, láthatod jól. Egyenként vizsgálgat­­ták a ruhákat. Nem volt nagy értelme. Az első darabok után már tudhatta a mester, hogy hiába csak­-csavarja a dolgot, az öregnek igaz minden szava. „Ezt jól megcsináltuk — gondol­ta —, de ha nem me­gyek bele olyan köny­­nyen, hogy egyik leg­jobb emberem átrakják a másik szalagba vala­mi ríj modellek sorozat­­gyártásához, akkor most másként lenne. Dehát bizonyítani akartam, hogy mi nem akadunk fel ilyen kicsiségen, van fiatal bőven, aki elvégzi a ruhák elővarrását." Eszébe jutott a főmér­nök figyelmeztetése is. „Én nem bánom, rakjon ifjakat ahhoz a munka­­művelethez, de aztán álljon melléjük, segítse őket, nehogy baj legyen a minőséggel.“ Ő azon­ban elengedte a füle mellett az intelmet. Hozzászokott a nagy tel­jesítményekhez, s ak­kor, hogy mondhatott volna olyasmit a fiuk­nak: lassan, nyugodtan gyerekek, simítsátok ki a gallérokat, egyenlete­sen, kicsit körívben en­gedjétek a gép papucsa alá. „Gyerünk, srácok, mutassátok meg, hogy semmi nektek ez a mun­ka, tudtok ti kényes dol­gokkal is melózni." Ilyen szavakkal bíztat­ta a fiatalokat. S lám, az „eredmény" nem ma­radt el. A váltás termé­keinek ötven százaléka sem felel meg az elsőosz­tályú ruhák minőségi követelményeinek. De nem tudott bele­nyugodni, hogy elsősor­ban őt terheli a felelős­ség mindezért. Forgatta, nézte a ruhákat és ér­velt. — Látja, ez a négy egészen jó. Alig hiszem, hogy ezek a kis ráncok annyira rontanák a mi­nőséget. Kár másodosz­tályba sorolni őket... És éppen most... — Meggondolatlanság, amit akarsz. Nem tehe­tünk ilyet. Saját ma­gunkat csalnánk meg vele. Az öreg minőségi el­lenőr hangjában érző­dött már a bizonytalan­ság. S a mester ettől csak vérszemet kapott. Megveregette az öreg vállát. — Nézze, vállalom én a kezességet. Csak nem kell felfújni úgy az ü­­gyet. Tudom én, tudom, hogy nem a legjobbak ezek a ruhák, de azért el lehet sütni az elsőosz­­tályúak között. Nem én miattam, fenét. A gyá­rért, a tervért. Lemara­dunk, és akkor tudja, hogy szokott lenni... A minőségi ellenőr döntése most már nehe­­zebb. Egyre nehezebb. Igaz, hogy már elég ré­gen itt dolgozik a kész­ruhagyárban, de ezzel a munkával csak nemrégi­ben bízták meg. Eddig nem hibázott. S most arra gondol, hátha té­ved. Megtörténhet, hogy túl szigorú. A mester, ha fiatal is, de gyakor­lott, van iskolája. No meg ő sem akarná, hogy éppen érette ne teljesít­sék a tervet. Remegett a gyomra, ahogy vitá­zott, verekedett önma­gával ... S aztán in­kább mormogta, mint mondta: — Hát jól van na, én nem bánom. De csak most az egyszer ... add tovább őket. Engedett, de nem tu­dott megnyugodni. Ó­­rákkal később is csak járt-kelt egyik részleg­ről a másikra. A gyer­mekruhakészítőket messzire elkerülte. Mar­ta a keserűség, s nem tudott volna az embe­rek szemébe se nézni. Mint egy megpiszkált méhkasban a méhek, úgy zsongtak fejében a gondolatok. Nem hagy­ták nyugton. Vádolták, pedig tudták, hogy fáj, nagyon fáj neki, amiért engedett a könnyelmű­ségnek, az igazságtalan­ságnak. Szerette volna enyhíteni. Szerette vol­na helyre hozni. Csak azt nem tudta elképzel­ni, hogyan is kellene ezt tenni. .. Nehezen teltek az órák, hosszúra, erő­sen hosszúra nyúlott a munkaidő. A végén már dühösködött nagyon, de ettől se nyugodott meg, ez se mentette fel a lel­­kiismeretfurdalás alól. Másnap virradatkor ment be a gyárba. Még éppen elég volt műszak kezdésig, de ő ment ál­mosan, hunyorgó sze­mekkel. A gépek között üres csend volt s csak úgy csattogtak a lépései. A vasalóban egy rakás aljáról kikereste a kifo­gásolt ruhaköteget. Nagynehezen a vállára emelte és becipelte a műhelyirodába. Ott volt egy régi, kimustrált varrógép, de még elég jól lehetett dolgozni raj­ta. Melléült, ollót, szer­számokat szedett elő és egyenként válogatni kezdte a ruhadarabo­kat. Kibontotta, javít­gatta a varrásokat... Már jócskán benne volt­ a dologban, amikor kint megbolydult a műhely. Elsőnek a mester nyi­tott be az irodába. De az hirtelen még köszön­ni is elfelejtett, amikor meglátta szorgoskodni a minőségi ellenőrt. Csak megállt az ajtóban és moccani se tudott. Vé­gül az öreg rászólt. — Na, mit állsz ott, mester? Van itt mellet­tem hely bőven. A ru­hából pedig jut még ne­ked is. A mester, ha kellet­lenül is, de bólintott. — Mindjárt, csak ép­pen kiosztom a munkát. PAKOT FÜLÖP VÖRÖS ZÁSZLÓ - 3 d1 A MEZJÁDI CSEPPKŐBARLANG BEJÁRATÁNÁL AZ OLÁNKJTI 24. SZÁMÚ FORRÁSNÁL MAMAIA (SZAKÁCS SÁNDOR felvétele) (SZÉKELY TIBOR felvétele) A BUKARESTI FALUMÚZEUMBAN (KERESZTESI FLÓRIÁN felvétele) (KAKONYI JÓZSEF felvétele) (A VERSENYRE BEKÜLDÖTT FÉNYKÉPEKBŐL)

Next