Vörös Zászló, 1966. november (18. évfolyam, 257-282. szám)

1966-11-01 / 257. szám

HELYZETJELENTÉS A SZÁNTÓFÖLDEKRŐL • Az adósság 30.000 hektár • Udvarhely vajon előre tört • Lassú a betakarítás üteme Október végére is pontot tet­tünk. Szép, kedvező volt az idő­járás, ennél jobbat kívánni sem lehetett volna a vetéshez. Saj­nos, ez nem nagyon vevődik észre a szántóföldeken. Úgy lát­szik, a kitűnő talajviszonyok, a kedvező időjárás bizonyos ön­elégültséget váltottak ki a ter­melőszövetkezetek vezetőiből. Az elmúlt év hasonló idősza­kában, amikor a száraz ősz mi­att problémát jelentett a szán­tás-vetés, néhány hektár kivéte­lével földben volt a mag. Jelen pillanatban azonban tartomá­nyunk állami gazdaságai és ter­melőszövetkezetei még több mint 30.000 hektárral adósak. A Tartományi Mezőgazdasági Tanács legfrissebb jelentése sze­rint búzag rozs vetési tervüket mindössze 68,9 százalékban tel­jesítették. Csupán a Gyergyó ra­­joniak végeztek ezzel a munká­val, a csíkiak pedig 98,4 száza­léknál tartanak. Az utóbbi na­pokban megugrottak az Udvar­hely rajoni MTSZ-ek is. Maguk mögött hagyták Ludas, Dicső, Marosvásárhely és más raj­ono­kat. Habár teljesítményükről már nem lehet dicsérőleg be­szélni (erre régebb lett volna szükség), azt el kell ismerni: az Udvarhely rajoni MTSZ-ek be­bizonyították, hogy van lehető­ség a vetés meggyorsítására, s erre bizony nagy szükség is van, hisz a meteorológiai jelen­tések mindegyre figyelmeztet­nek: ,,az időjárás hűvösre for­dul". És sajnos, a napok óta tar­tó esőzések a meteorológusokat igazolják. Ez pedig nagy ve­szélyt rejt magában a fenti ra­­jonok számára, ahol még több ezer hektár föld van vetetlenül. A Dicső rajoni MTSZ-ek példá­ul a kenyérgabona vetési ter­vüket mindössze 63,4, a ludasi­­ak pedig 61,8 százalékban tel­jesítették. Ezt bizony nem lehet teljes egészében az időjárás ro­vására írni. A Dicső rajoni Kó­­rodszentmártonban például ok­tóber 27-én a traktorok nagy része az őszi mélyszántást vé­gezte. Erre is szükség van, de nem akkor, amikor a termelő­­szövetkezetnek még több mint 170 hektárja volt bevetetlen. A kifogás: lágy a föld, nem lehet vetni. Ugyanilyen indokkal ve­szítettek értékes órákat a trak­torok a Ludas rajoni Gerebe­­nesen és máshol is, habár a szomszédos egységekben javá­ban dolgoztak a vetőgépek. A vetést sok helyen a beta­karítás rendkívül lassú üteme is gátolja. A termelőszövetkeze­tek igen nagy területeken irá­nyozták elő a kukoricát a búza előveteményeként. Ennek több­sége azonban még kint van a földeken. A Dicső rajoni MTSZ- ek például a termésnek mind­össze 17,7 százalékát takarítot­ták be, de más raj­onokban sem ritka eset, hogy a traktorokat le kell állítani, vagy másfelé irányítani, mert nincs hol dol­gozzanak. Ez történt például az elmúlt napokban a Marosvásár­hely raj­onban lévő Mosonban is. Tennivaló tehát van elég, s a munka egyre nehezebb. Jobban próbára teszi a vezető tanácsok szervező képességét, de maguk­ra vessenek. Amit a kedvező kö­rülmények között nem tudtak elvégezni, most sokkal több fá­radsággal, nagyobb energiával kell pótolni. A marosvásárhelyi Vegyikombinát ammóniák részlege (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) Világ proletárjai, egyesüljetek! XVIII. évfolyam 257 (4636) szám 1966. november 1. kedd Ára 25 irám­ Szakember tanácsolja a 751A kukoricaszár­­ silózásáról A silózással teljes egészében hasznosíthatjuk a kukorica egyik melléktermékét, a szárat, növelhetjük takarmányértékét, emészthetőségét. Nagy gondot kell fordítani erre a munkára azért is, mert a silózott kuko­ricaszár felhasználásával jelen­tős mennyiségű abrak- és szá­lastakarmányt takaríthatunk meg. Termelőszövetkez­eteinkben most törik a kukoricát, hektá­ronként mintegy 1800—2200 száraz kukoricaszár marad a földön. Ha így, természetes ál­lapotban takarmányozzuk fel, mindössze 25—30 százalékát hasznosítják az állatok. A töb­bi a trágyatelepre, vagy eset­leg a tűzre kerül. Hasonlókép­pen a földön kint hagyott ku­koricaszár is nagymértékben veszít takarmányértékéből, el­szárad, megrágják az egerek, stb. Ha jó minőségű silótakar­­mányt akarunk készíteni, a ku­koricaszárat a csövek letörése után azonnal be kell takaríta­ni gépi vagy kézi erővel. A ké­szítendő takarmány értéke ugyanis nagymértékben függ ettől a munkától. Minél többet késünk a kukoricaszár betaka­rításával, annál jobban csökken e takarmány tápértéke. Éppen ezért ajánlatos a szár betaka­rítását a kukoricaszedéssel pár­huzamosan megszervezni A si­lótakarmány minőségét azon­ban más tényezők, köztük a nedvesség is befolyásolják. E takarmány nedvtartalmát 65— 75 százalékra kell emelni. Mint­­hogy betakarításakor a kukori­ca nedvtartalma csak 25—40 százalék, a felszecskázott ku­koricaszárat vízzel hígított me­­lásszal, ureával, laktobakté­­­­cinnel locsoljuk, vagy cukor­répával, takarmánytökkel, stb. keverjük össze. Hasonló jelentőségű a szecs­kázott takarmány préselése is. A levegő kiszorításával megfe­lelő feltételt teremtünk a ta­karmány erjedésének, átformá­lódásának. Éppen ezért a pré­selést (taposást) rendszeresen, minden 40—50 cm után, el kell végezni. Ezen kívül, az erjedés elősegítése érdekében minden 10.000 kiló szecskázott takarmányhoz 1—2 liter lakto­­bakterint adagolunk, amit az üvegen található utasításoknak megfelelően oldunk fel. Ha­sonlóképpen, a silótakarmány minőségét melasz, konyhasó és urea adagolásával is növelhet­jük. A kukoricaszár silózását ta­karmányrépával, szelettel és répafejjel vegyítve, a követke­zőképpen végezzük: a levágott és kévékbe kötött kukoricaszá­rat a silógödörhöz szállítjuk, a takarmányrépát megtisztítjuk a földtől és 2—3000 kilós cso­mókban a szecskázógép mel­lett helyezzük el. A takarmány,­répa őrlését kevés idővel a szár szecskázása előtt is elvé­gezhetjük, majd a két növény­féleséget összekeverjük, min­den két rész répához egy rész kukoricaszárat adagolunk. Ezt a munkát még aznap­­el kell végezni, hogy elkerüljük az esetleges veszteségeket. A szár szecskázásánál tartjuk szem előtt, hogy az mi­.­* apróbb le­gyen. Ahogy a silógödrök meg­teltek, azonnal fedjük be őket. Ajánlatos a munkát úgy meg­szervezni, hogy egy-egy siló­gödör megtöltése ne tartson to­vább 1—2 napnál. Jó minőségű silótakarmányt készíthetünk akkor is, ha a fel­szecskázott kukoricaszárat sós­lével öntözzük. A 0,5—1 szá­zalékos sóoldattal el kell érjük azt, hogy a szecskázott takar­mány nedvessége 65—75 szá­zalék legyen. A silózott takar­mányt gépi hajtású pompák­kal, vagy egyszerű öntözőkkel locsoljuk, minden 30—40 cm­­es réteg után. A fenti módszerekkel jó mi­nőségű silótakarmányt állítha­tunk elő, amelyet egész télen és tavasszal felhasználhatunk az állatok takarmányozására. CIMPEANU Ioan mérnök, a marosvásárhelyi Kísérleti Állomás növénytermesztési laboratóriumának vezetője A Geológiai Kutató Vállalatnál azt tanulmányozzák, miként lenne újból hasznosítani az elkopott fúrófejek gyémántjait. le­ A 3. oldalon: A FOLTOS FALAK TITKA A Szabadság utcai lakó­negyed két tízemeletes tömbhá­zának külső téglaburkolatán jó­kora vízfoltok jelentek meg, melyek a legkevésbé sincsenek összhangban az épületek kétség­bevonhatatlan szépségével. Az építőtelephez tartozó sze­relőmesterrel s a szerelési cso­port brigádosával indultunk el, hogy felderítsük a vízömlések okát. A szerelési vállalat szak­emberei, sőt, a brigád vezetője is előzetesen már sok-sok órát vesztegettek erre. (A brigádos minden elismerést megérdemel az utólagos javítgatásokért.) Sajnos azonban a víz tovább csepeg, egyes helyeken csorog, máshelyt pedig kifolyik a va­kolaton. Honnan ered a baj? A nyomozást újra kezdtük a szere­lési vállalat ott tartózkodó mes­terével és brigádosával. Azt a­­jánlották a szakembereknek, hogy a kád alatti padlózatot alaposabban vizsgálják meg, u­­gyanis tapasztalatuk szerint a padló, amire ráhelyezik a für­dőkádat, a fal felé lejt, és nem kifelé, ahogy azt a szabály elő­írjei. Minden csepis víz tehát, mely a kád alá kerül, a fal tövé­be folyik, onnan pedig arrafelé veszi útját, ahol rést talál. Több fürdőszobában a fal tövét nem dolgozták el betonnal kellőkép­pen és szemmel látható rések is maradtak. Próbaképpen vizet öntöttünk jónéhány helyre, a­­mit a kádnak jelöltek ki. A víz valóban nem kifelé folyt, ha­nem a fal tövében gyülemlett fel. Az ötödik emelettől felfelé la­kóknak napközben még nincs vizük, míg a most lerakott fő­vezetéket be nem kapcsolják. Ezért aztán este mindenki igyekszik vizet felfogni. E­­gyesek elalszanak a várakozás­ban, a kád megtelik vízzel és a túlfolyónál kicsorog. Ha nem jó a pakolás, a túlfolyónál a víz a kád alá folyik. S ha a kád alatti rész nem kifelé lejt, mint a legtöbb helyen a most épülő blokkoknál, a víz leszivárog a fal mellett. Másik nagy hiba az, hogy sok helyen a kád feletti fa­jansz mellett is kifolyik a víz a fal mellé. Tehát az építkezési tröszt szakembereinek a véleményére is szükség lett volna! Henczel mérnök azonban, aki az építő­telep vezetőjének a helyettese, epésen kijelentette: — Nem igaz az, hogy őket terhelné a felelősség, amiért vizesek a fa­lak. — Azt sem hitte el, hogy a kád alatti részeket nem képe­zik ki az előírás szerint. — Kérem, győződjenek meg! — mondtuk —, menjünk ki a színhelyre. — Be kell menni a lakókhoz is? — kérdezte a mérnök. — Csak így tudunk pontos képet alkotni a bajok okairól. A mérnök kelletlenül elnézett felettünk. Aztán odalépett a te­lefonhoz és sokáig tárcsázott. Azt hittük, hogy ebben az ügyben keres valakit. De mivel már eltelt az idő és indulnunk kellett volna, azt mondtuk, hogy: — Hagyja, kérem, ne ke­resse most az illetőt. Inkább jöj­jön ön velünk. — Ugyan, kérem, más ügyben keresek valakit. Ez volt az építkezési munka­­telep-csoport legilletékesebb mérnökének a válasza, ez a nagy közömbösség a probléma iránt, ez az abszolút nemtörő­dömség! Míg a szerelési válla­lat szakemberei a baj legna­gyobb részét magukra vállalták, kutatták az okokat, addig azok a szakemberek, akikre a legna­gyobb felelősség hárul, ügyet sem vetettek rá. Henczel mér­nök képtelenségnek tartotta, hogy kiszálljon a hely­színre és az illetékes mestert se küldte velünk. A felelősség alól azonban úgy sem mentesül, sem ő, sem mások. A tél majd még nagyobb kérdés elé fogja állítani az építőket, amikor már nehezebb lesz a hibákat kijaví­tani. De addig is fel szeretnénk hívni a Tartományi Építkezési és Szerelési Tröszt vezetőségé­nek a figyelmét, hasson oda, hogy az ilyen fontos beosztás­ban lévő káderek nagyobb fele­lősségérzettel viszonyuljanak a felmerülő problémákhoz. LENGYEL László sz iráni miniszterein!! látogatása Kolozsváron KOLOZSVÁR. — M. Moar­­cán és N. Popovici, az Ager­­pres különtudósítói jelentik. Amir Abbas Hoveida iráni miniszterelnök feleségével és a kíséretében lévő személyekkel együtt országnéző látogatása so­rán hétfő reggel Kolozsvárra érkezett. A pályaudvaron Clement Ru­­su, a Kolozs tartományi népta­nács elnöke, Gh. Lapadean, a városi néptanács elnöke és más helybeli hivatalos személyek szí­vélyesen üdvözölték a vendége­ket. Délelőtt a Babes Bolyai Egye­tem aulájában ünnepélyes kül­sőségek között a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává avatták Amir Abbas Hoveida miniszterelnököt. Az ünnepségen részt vett Ste­fan Balán akadémikus, oktatás­ügyi miniszter, Vasile Gliga kül­ügyminiszterhelyettes, Serban Treica akadémikus, az Akadé­mia alelnöke, az egyetem tudo­mányos tanácsának tagjai, dé­kánok, egyetemi tanárok és a tantestület más tagjai, egyetemi hallgatók, a sajtó képviselői. Ugyancsak részt vettek a magas rangú vendég kíséretében lévő személyek. Az iráni vendéget üdvözölve C. Daicoviciu akadémikus, a Ba­­bes-Bolyai Egyetem rektora ki­domborította az iráni államfér­fi egyéniségét, azét akit orszá­gunk e fontos felsőoktatási fó­rumának tudományos tanácsa a tiszteletb­eli doktor magas titu­lusával tüntetett ki. Ioan Gliga egyetemi tanár, a kolozsvári jo­gi fakultás dékánja ezután elő­terjesztette a tanács jelentését, amely megvilágította azt­ a­­ sok­oldalú tevékenységet, amelyet az iráni miniszterelnök mint ál­lamférfi, s a gazdasági és poli­tikai tudományok szakértője fejt ki, majd hangsúlyozta rend­kívüli hozzájárulását a román­­iráni jó kapcsolatok fejlesztésé­hez. A jelenlévők tapsa közepette a Kolozsvári Egyetem rektora átnyújtotta a vendégnek a ma­gas egyetemi titulus adományo­zásáról szóló dokumentumot. Ezután Amir Abbas Hoveida­ iráni miniszterelnök emelkedett szólásra. A jelenlévők nagy fi­gyelemmel követték beszédét. Rendkívüli megtiszteltetésnek tekintem, hogy a Kolozsvári Egyetem tiszteletbeli doktora diplomáját adományozták ne­kem — mondotta az iráni mi­niszterelnök. Biztosítom Önö­ket, teljes mértékben tudatában vagyok, milyen nagy fontossá­gú ez a cím, amelyet szívesek voltak nekem adományozni. Önök általam minden bizonnyal Iránt és népét kívánták meg­tisztelni. A továbbiakban Ho­veida miniszterelnök kiemelte Kolozsvár hagyományait, a Ko­lozsvári Egyetem és a sok helybeli felsőoktatási intézet felvirágzását. Ezután az iráni kormányfő hangsúlyozta, hogy az oktatás ma inkább mint va­laha a haladás és a népek kö­zötti egyetértés sarkköve. Napjainkban — mondot­ta a vendég — nem mel­lőzhető az a sarkalatos igaz­ság, hogy a nép önmagá­ban találja meg fejlődésének legjobb és legbiztosabb mód­ját. A kezdeményezés, a dina­mizmus és nagymértékben az összes nemzeti tapasztalatok si­kere nem az idegen példák utánzásával, hanem olyan sa­ját mintaképek kialakításával függ össze, amelyek szem előtt tartják a nemzeti közösség kö­rülményeit és törekvéseit. A szónok ezzel kapcsolatban hang­súlyozta, hogy véleménye sze­rint a modern jogtudomány egyik lényeges alapelve a né­pek önrendelkezési joga. A vendég ezután rámutatott, hogy országa megindult a gyors gaz­dasági és társadalmi fejlődés útján, az iráni nép feltételei­nek és szükségleteinek megfe­lelő tervek alapján. A nemzeti rendszerek külön­bözősége semmiképpen sem gá­tolja az országok közötti együtt­működést — mondotta a to­vábbiakban a vendég. Ellenke­zőleg, a legsürgősebben igényli ezt az együttműködést. A béke és a népek közötti harmonikus kapcsolatok már nemcsak egye­sek monopóliuma, hanem min­denki problémája­­ lett. A szo­ros együttműködési kapcsola­tok kialakításával az országok — bármilyen belső utat válasz­tottak is — elősegítik kölcsönös fejlődésüket és egy harmoni­kus... nemzetközi közösség meg­valósítását. A nemzetközi együttműködés magának a nemzeti függetlenségnek és kezdeményezésnek az eredmé­nye. A vendég befejezésül ismé­telten mélységes háláját fejezte ki a neki adományozott címért. Az ünnepség után az iráni miniszterelnök szívélyesen el­beszélgetett a kolozsvári felső­­oktatási intézetek vezetőivel. Délben a Babes—Bolyai Egye­tem rektora ebédet adott Amir Abbas Hoveida, a Kolozsvári Egyetem tiszteletbeli doktora tiszteletére. Az ebéden C. Dai­coviciu akadémikus és Hoveida miniszterelnök pohárköszöntőt mondott. Az iráni vendégek délután gépkocsikon megtekintették Ko­lozsvárt, é s közben ellátogattak a Botanikus-kertbe, a diák­komplexum néhány otthonába és a sportcsarnokba. A város számos lakosa melegen kinyil­vánította a vendégek iránti ro­­konszenvét. Este az iráni miniszterelnök és a kíséretében lévő szemé­lyek különvonattal Bukarestbe indultak. A bukaresti egyetem fizikai fakultásának h­uma magfizikai laboratór A dolgozók szakszervezeti aktíva üléseken vitatják meg a nyugdíjtörvény-tervezetet A nyugdíjazásra vonatkozó tör­vénytervezet megjelenése nagy megelégedést váltott ki a dol­gozókból. Úgy tekintik, mint egy fontos dokumentumot az elért gazdasági sikereknek. A munkában eltöltött évek után nyugodt, anyagilag megalapo­zott élet vár az öregekre. Mi­előtt törvényerőre emelkedne a tervezet, minden üzemnél, vál­lalatnál megvitatják, s javasla­tokat tesznek kiegészítésére. Az elmúlt hét végén Marosvásár­hely kereskedelmi alkalmazottai is szakszervezeti aktívaülésen vitatták meg a nyugdíjazásra vonatkozó törvénytervezetet. A felszólalók kifejezték afe­letti örömüket, megelégedésü­ket, hogy a törvénytervezet minden dolgozónak biztosítja a megélhetéshez szükséges alapot. A pótnyugdíj létesítése is sok előnyt biztosít az alkalmazot­taknak — hangsúlyozták a fel­szólalók. Számos kérdés és javaslat is elhangzott. Marian Iuliu azt ja­vasolta, hogy a törvény szab­jon határidőt a nyugdíj­doszár összeállítására, mert a jelenleg érvényben lévő intézkedések mellett előfordult, hogy míg az iratok beszerzése és jóváhagyá­sa tart, a dolgozó nem kap sem fizetést, sem nyugdíjat. Ion Preoteasa, a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának titkára — aki szin­tén részt vett az aktíva ülésen —, válaszában ismertette, hogy más egységekből is jöttek ha­sonló javaslatok. Olyan intézke­déseket irányoztak elő — mon­dotta —, melyek szabályozzák a nyugdíjazásnak ezt a részét is. A jövőben a nyugdíjadoszárt már akkor el kell készíteni, mi­kor az alkalmazottaknak egy­két hónapjuk van hátra a nyug­díjazásig. Munkaszerződését csak azután bontják fel, miután már a formaságokat elintézték. Heinrich Margit azt kérdezte, hogy a régiséget úgy kell értel­mezni, ahogyan a Munkatör­vénykönyv előírja? Válasz: Természetesen úgy, de a nyugdíjat kiegészítő pótlék esetében értelmezése módosul, mert a törvény előírja, hogy ugyanannál az egységnél kell megszakítás nélkül dolgozni a nyugdíjt kiegészítő pótlék el­nyeréséért. Francu Horafiu azt a kérdést vetette fel, hogy megszakítás­nak számít-e, ha valaki régen olyan fogyasztási szövetkezet­ben dolgozott, mint amilyen a „Hangya" volt, és ma is szö­vetkezeti dolgozó. Válasz: Nem számít megsza­kításnak, s az ilyen alkalma­zott jogos a nyugdíjt kiegészítő pótlékra, amennyiben eleget tesz a törvény erre vonatkozó elő­írásainak. Más kérdések és javaslatok is hangzottak el, de ezekkel nem foglalkozunk, mert hason­ló eseteket már tisztáztunk elő­ző lapszámainkban. A kereskedelmi alkalmazot­tak aktíva ülése újabb megnyil­vánulása volt annak a határta­lan lelkesedésnek, amellyel a dolgozók az új nyugdí­jtörvény­­tervezetet fogadták.

Next