Vörös Zászló, 1966. december (18. évfolyam, 283-309. szám)
1966-12-01 / 283. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ Szoros kapcsolatban a gyakorlati feladatokkal Az Udvarhely rajoni pártszervezet nemrég megtartott konferenciája a feladatok végrehajtása iránti felelősségérzet, a bírálat és önbírálat jegyében zajlott le. A beszámoló és a felszólaló huszonnégy küldött mindenike kiemelte, hogy a pártszervezetek, a kommunisták, a rajon minden dolgozója lelkesedéssel, odaadással munkálkodik a gazdasági feladatok maradéktalan teljesítésén. A konferencia munkálatait jellemző hozzáértés, pártos szellem, a rajoni pártszervezet politikai érettségét, kombattivitását tanúsítja. A vita során felmerült kérdések sokrétű elemzése, az eljövendő feladatok teljesítése iránti messzemenő gondoskodás arra enged következtetni, hogy a rajoni pártszervezet munkája állandó tökéletesítésével az eddigieknél kiemelkedőbb megvalósításokra tudja mozgósítani a rajon összes dolgozóit. A hozzászólók magas fokú igényességgel elemezték a politikai, ideológiai és kulturális nevelőmunkát. A szocialista építés kiteljesítésén munkálkodó új típusú ember jellemvonásainak kialakítása, tökéletesítése, az ifjúság hazafias nevelése, az elmúlt években is fő célkitűzése volt a rajoni pártbizottság nevelő tevékenységének. Arra törekedett, hogy a nevelőmunka felölelje a dolgozók minden kategóriáját és minél szorosabban kapcsolódjék a munkaközösségek gyakorlati feladataihoz. Amint a beszámoló is hangsúlyozta, a pártbizottság, a pártszervezetek legfontosabb célkitűzése ebben az időszakban az volt, hogy........a párttagok és pártonkívüliek alaposan megismerjék és magukévá tegyék pártunk politikáját, hogy a dolgozókat a párt és a szocialista haza iránti forró szeretet, a román nép és az együttélő nemzetiségek közti testvéri barátság, a világról, és az életről alkotott materialista felfogás szellemében nevelje“. A felszólalók közül többen foglalkoztak a nevelőmunkában alkalmazott módszerekkel, az elért eredményekkel. Varró Domokos, a rajoni pártbizottság aktivistája a politikai, ideológiai nevelőmunka egyik legfontosabb eszközére, a pártoktatásra tért ki hozzászólásában. Elmondotta, hogy a rajoni pártbizottság a pártoktatás megszervezésénél szem előtt tartotta a rajon gazdasági sajátosságait. Különböző oktatási formákat indítottak be, hogy a pártoktatásba bevont több mint 8.000 párttag és pártonkívüli a legjobbat és legértékesebbet kapja. A tartományi pártbizottság mellett működő marxista-leninista esti pártegyetem udvarhelyi fiókját, a vlahicai Vasüzem 3 éves üzemi pártiskoláját, az elméleti szemináriumokat, valamint a különböző pártoktatási köröket, előadássorozatokat említette. Az oktatás ideológiai és tartalmi színvonalának állandó emelése céljából fokozott figyelmet fordítanak a propagandisták, lektorok felkészítésére, amiben rendszeresen vesznek részt a rajoni pártbizottság birótagjai, titkárai. Incze Géza, a siménfalvi pártszervezet küldötte a pártoktatás hatékonyságának fontosságáról beszélt. Tapasztalatairól szólva elmondotta, hogy ők ezt úgy érik el, hogy minden szeminárium előtt konzultációt tartanak az előzőleg már tanulmányozott anyagból, válaszolnak a hallgatók által felvetett kérdésekre, esetenként rövid tájékoztatókat tartanak a kül- és belpolitikai eseményekről. A rajoni pártbizottság útmutatására a pártszervezetek döntő többsége figyelemmel kíséri és ellenőrzi a pártoktatást, szigorúan felelősségre vonja a hiányzókat, segíti, ösztönzi azokat, akik nehezebben sajátítják el az anyagot. Mindezek eredményeként a Tehnoutilajban, a Készruhagyárban, a Vlahicai Vasüzemnél a hallgatók alaposan elsajátították a tudnivalókat s azokat eredményesen alkalmazták a gyakorlatban. Számos hozzászóló fejtette ki azt a véleményét, hogy szükség van a tömegpolitikai és kulturális nevelőmunka hatékonyságának, átfogó képességének növelésére, a jó tapasztalatok elterjesztésére. Herman Gusztáv, a rajoni néptanács végrehajtó bizottság Az Udvarhely rajoni pártszervezet konferenciájá ának alelnöke arról számolt be, hogy ebben a munkában eredményesen vonták be az értelmiségieket. A tudományos brigád 128 esetben látogatott el a falvakra, ahol 48 irodalmi és egészségnyi témájú szimpoziont, 452 társadalmi és természettudományi előadást tartottak. Az eredmények, a jó módszerek ismertetése, elismerése mellett a jelentés is, akárcsak a hozzászólók, bátran feltárták a nevelőmunkában még fellelhető hiányosságokat. A nevelőmunka még nem érezteti kellőképpen hatását a munkafegyelem javítása terén, főleg a vágtereken, építőtelepeken és mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Soós Júlia, az almási termelőszövetkezet pártszervezetének küldötte felhívta a konferencia figyelmét, arra, hogy egyes iskolákban nem foglalkoznak elég következetesen a tanulók mezőgazdasági oktatásával, nem igyekeznek megszerettetni velük a mezőgazdasági munkát. Csutak Sára a nők, Farkas Lajos az ifjúság soraiban kifejtett nevelőmunka fokozásának szükségességéről beszéltek. A konferencia vitájának befejezésekor BRANIS LÁSZLÓ elvtárs, az RKP KB póttagja, a tartományi pártbizottság bürótagja, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke emelkedett szólásra. Értékelte a rajon dolgozóinak a IX. kongresszus határozataiból fakadó feladatok megvalósításáért tett erőfeszítéseit, minek eredményeként a rajon ipari egységeinek dolgozói teljesítették, sőt túlszárnyalták 10 havi össztermelési, értékesített árutermelési és munkatermelékenység növelési előirányzatukat, nagy mennyiségű terméket adtak terven felül a nemzetgazdaságnak. Az önköltségi ár csökkentése révén jelentős megtakarításokat és terven felüli nyereséget valósítottak meg. A továbbiakban rátért az ipari egységek tevékenységében az ütemes tervteljesítés, a minőség, az exportfeladatok, a munkafegyelem, a munkavédelem, valamint a pénzügyi fegyelem terén még tapasztalható fogyatékosságokra, útmutatást adott azok kiküszöbölésére. Branis László elvtárs hangsúlyozta, hogy a legutóbbi konferencia óta eltelt időszakban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jó eredményeket értek el a termelés növelése, egységeik gazdasági-szervezeti megerősítése terén. Számos termelőszövetkezetben előirányzaton felüli eredményeket értek el a búza kukorica, cukorrépa terméshozamának, az állatállomány számbeli növelése, a tejtermelés fokozása terén. Éppen ezek az eredmények bizonyítják — hangsúlyozta —, hogy a konferencián is felszínre került, különösen a burgonya és a tejtermelés terén tapasztalható hiányosságok felszámolásával a rajon termelőszövetkezeteiben fokozni lehet az eddigi eredményeket. A rajoni pártbizottság politikai, ideológiai és kulturális nevelő tevékenységéről, az elért eredményekről szólva kifejtette hogy a pártszervezeteknek ezt a munkát a jövőben még szorosabban össze kell kapcsolniuk a gyakorlati tennivalókkal, hogy a kommunisták, a dolgozók nevelése révén hatékonyabban járuljanak hozzá a termelési feladatok példás teljesítéséhez. A propaganda munka középpontjában — mondotta — a párt kül- és belpolitikájának világos és sokoldalú magyarázatát, valamint az ötéves tervből származó feladatok megismerését kell helyezni. A pártbizottságnak erősítenie kell a dolgozókban a párt és a haza iránti szeretetet, a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók testvéri barátságát. A hiányosságok pótlása érdekében a pártszervezeteknek a jövőben sokkal körültekintőbben, a gyakorlati feladatokkal szorosabb kapcsolatban kell megszervezniük nevelőmunkájukat. Az iskolák pártszervezeteinek olyan intézkedé°°-k et kell foganatosítaniuk, amelyek hozzájárulnak a tanügyi káderek szakmai ismereteinek gazdagításához, az oktató-nevelőmunka színvonalának emeléséhez, a tanulók sokoldalú felkészítéséhez. ..Határozott meggyőződésem — mondotta befejezésül Branis László elvtárs —, hogy Udvarhely vajon dolgozói — románok, magyarok és más nemzetiségűek — a pártszervezetek irányításával a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket tesznek a IX. kongresszuson, valamint a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésein elfogadott határozatokból fakadó feladatok megvalósításáért, hogy még nagyobb mértékben járulhassanak hozzá drága hazánk. Románia Szocialista Köztársaság fejlesztéséhez, felvirágoztatásához, a nép jólétének biztosításához“. SZABÓ Dénes Szolgáltatás falun • 130 új egység fel Divatbemutató • Az egy főre jutó szolgáltatás értéke 20 lej . Új termékeket készítenek A falusi emberek gondolkodásmódja, igénye is változik. Régen megelégedtek annyival, hogy egy kerekes, vagy kovácsműhely legyen a faluban, ma már ennél többre van szükség. A falusi szolgáltatások hálózata, mely a fogyasztási szövetkezetek hatáskörébe tartozik, az utóbbi években gyors ütemben fejlődik. 1965. végén 375 egységet tartottak nyilván, az idén a számuk 508-ra emelkedik, s az ötéves terv végére 938-ra. De nemcsak a számbeli növekedés figyelemre méltó, hanem a szolgáltatási formák változatossága is. A cipész, fodrász és szabóműhely részaránya 65 százalék. Ezenkívül van háztartási gépet javító, építő, bádogos, fényképész egység és 14 sütöde. A cél az, hogy minden faluban legyen legalább egy szolgáltatási egység. Ezek a műhelyek a megrendelők megelégedésére dolgoznak, előirányzatukat rendszeresen teljesítik. Az év tíz hónapjában végzett szolgáltatások értéke 17 180 000 lej, ami mintegy 4 millió lejjel több, mint az elmúlt évben volt. Azt is kiszámították, hogy az egy falusi lakosra jutó szolgáltatások értéke 20 lejt tesz ki a tavalyi 14 lejjel szemben. Szükségességüket bizonyítja az is, hogy évről évre mind többen veszik igénybe munkájukat. A tartomány területén 28 féle egység működik, és számuk az elkövetkezendő években jelentősen szaporodik. A hálózat bővítését, azonban, elsősorban a helyiséghiány gátolja. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy ott, ahol új kereskedelmi egységet létesítenek, a régi üzlethelyiségekben műhelyt rendeznek be. A nagyobb falvakban, mint Parasdon és Hargitán, 5—5 egységes komplexumot építenek. Ez igen kifizetődő, mert az építkezés olcsó, s mindenben megfelel a célnak. A segédanyagokban is hiány mutatkozott. Különösen a cipészek panaszkodtak, hogy nem kapnak olyan kaptafát, amilyenre szükségük lenne. Ez is megoldódik a jövőben, mert a kisipari termelőszövetkezetek vezetőivel létrejött megállapodás értelmében, ezek őket is ellátják a szükséges mennyiséggel. Tervük, hogy a lakosság igényeinek kielégítése érdekében új egységeket létesítenek, mint kötődéket és gyapjú fonodákat. Ezekre nagy szükség van falun, s még egyetlen ilyen egységük sincs. Bevezetik egyes olcsóbb cipő és ruhafélék sorozatgyártását a műhelyekben. Ez a rentabilitást is biztosítja, mivel megszűnik az ,,uborka-szezon", folyamatosan dolgozhatnak. Készítenek majd vászoncipőket, csizmanadrágokat, melyek hiányoznak a falusi üzletekből. Ezeket aztán a vásárokban is forgalomba hozzák. Az igények tanulmányozását és az ízlésfejlesztést szolgálta az a divatbemutató, amit november 19-én Ditróban rendeztek meg. E módszer kiterjesztését és állandósítását tervezik. Napirenden van a falusi pékségek létesítése is. Zsidvén pékséget építenek, újakat hoznak létre Ditróban, Nyárádremetén, Újfaluban, Parásdon. Jellemző a falusi lakosság kenyér és péksüteménnyel való ellátásának javulására, hogy 127 tonna kenyeret s fehér árut termeltek az év tíz hónapjában. 1970-ben már 35 pékség fog működni, melyeknek kapacitása 24 óra alatt 75 tonna lesz. Az eredmények s a tervek azt ígérik, hogy a falusi szolgáltatások rohamléptekkel fejlődnek az elkövetkezendő években. Laboratóriumi gyakorlaton a craiovai egyetem kertészeti fakultásának V. éves hallgatói Másképpen is végződhetett volna Szerencsés kimenetelű közlekedési baleset történt az elmúlt napokban Gyergyóban. Reggel 8 órakor az Autószállítási Vállalat egyik tehergépkocsija, amelyet Bartalis Károly vezetett, a megengedettnél gyorsabban haladt az Iskola utcában. Az iskola előtt, az útkereszteződésnél, ahol a járműveknek megfordulniuk sem szabad, a DCA egyik kisebb autója (sofőr Forica Alexandru) megtért. Az Autószállítási Vállalat gyorsan haladó autójának sofőrje azért, hogy ne fusson bele a másik autóba, ő is szabálytalanul próbált előzni. A két gépkocsi csak összeütközött, majd a teherautó felszaladt a járdára, neki az iskolaépületnek. A járdán egy nőt elütött, aki szerencsére csak megsérült. önkéntelenül is felvetődött a kérdés: a gyergyói tanítókban, tanárokban, szülőkben, s nem utolsó sorban a milícia szerveiben: milyen súlyos következménye lett volna a két gépkocsivezető könnyelműségének, ha a történtek esetleg egy negyedórával hamarabb következnek be, amikor a baleset színhelyén a gyermekek csoportosan tértek be az iskolába. Ha a két gépkocsivezető betartja az idei nyáron érvénybe lépett közlekedési törvény és forgalmi szabály előírásait, ma nem volna könnyelműségüknek egy sérültje, nem foglalkoznának ügyükkel a milícián. Nem tudom, milyen büntetést szabnak ki rájuk, nem is ez a lényeg. Sokkal inkább foglalkoztat az, hogy a történtekből levonták-e a következtetést. Azt, hogy az ő mesterségükben a legkisebb szabálysértés is emberek életét veszélyeztetheti. A Gyergyóban történtek még valamire figyelmeztetnek. Arra, hogy a gépkocsivezetők munkájának értékelésénél nem csupán az üzemanyag-gazdálkodást, a járművek karbantartását, a kapott feladat maradéktalan teljesítését kellene szem előtt tartani, hanem emberi helytállásukat, saját maguk, családjuk, embertársaik iránti felelősségüket. M. B. Gh. M. Vasilescu-Vasia Hetvenöt évvel ezelőtt, december elsején született Gh. M. Vasilescu-Vasia forradalmár, pártunk kiemelkedő élharcosa, hű fia a romániai munkásosztálynak, amelynek soraiból kiemelkedett, s amelynek ügyéért élete utolsó pillanatáig harcolt. 1891-ben született Calarason, egy szegénysorsú család gyermekeként. Gh. M. Vasilescu-Vasia hamar megismerte a proletár sorsot, a nyomort. Apja korán elhal, két év után meg kell szakítania gimnáziumi tanulmányait, s hogy kenyeret keressen, beáll inasnak a helybeli nyomdába. Itt hamarosan kapcsolatba kerül a Calarasi-i szocialistákkal. Tőlük szerzi meg és olvassa a „Románia muncitoare" c. újságot, a szocialista eszméket terjesztő brosúrákat. 1908-tól tudósítója az említett újságnak, majd később a „Tribuna transporturilor" c. lapnak is, amelyet Stefan Gheorghiu ad ki Brailan. A lap hasábjain lelkes felhívásokban szólítja fel a munkásokat, hogy tömörüljenek szakszervezetekbe. I. C. Frimu, St. Gheorghiu és a munkásosztály más élharcosainak segítségével Gh. M. Vasilescu-Vasia más szocialistákkal együtt létrehozza Calarasi-on az osztályharc elvén alapuló első szakszervezetet, 1912-ben megválasztják küldöttnek s részt vesz a Szakszervezetek Általános Szövetsége IV. kongresszusán. Egy évvel később, amikor Bukarestbe jön, belép a Szociáldemokrata Pártba, ahol fáradhatatlan forradalmi tevékenységet fejt ki az elnyomottak ügyéért. Az ő szolgálatukba állította tollát is, mint a „Lupta", „Socialismul", „Tineretul socialist", „Viata muncitoare", „Románia muncitoare", „Tribuna functionarului" című munkáslapok szerkesztője és munkatársa. Gh. M. Vasilescut hazánk munkásmozgalmának egyik legjelentősebb publicistájaként tartják számon. A saját nevével aláírt, vagy a Radu Pralea, Gh. Ialomiteanu, Delacimp, Delaborcea, Umanus, Vasia, Gh. M. V. stb. és más álnevek alatt megjelent írásaiban a fiatal és tehetséges propagandista, agitátor és kommunista újságíró feltárja a dolgozó tömegek nehéz életkörülményeit és leleplezi, a nagyhatalmak által kirobbantott háború imperialista jellegét.......... .............................. Miután Románia is belép a háborúba, Gh. M. Vasilescut is behívják és kiküldik a frontra. Más szocialistákkal együtt a fronton is tovább folytatja aktív propaganda tevékenységét, amire a katonai hatóságok és az Állami Siguranta is felfigyel. 1917 nyarán a következőket írták róla: „Azonnnal nyomozzák ki, hogy Vasilescu bukaresti szocialista (akit Vasianak is mondanak) , milyen propagandát folytat, milyen brosúrákatosztogat, tudják meg, kinek az engedélyével távozott ezredétől, s mennyi ideje hiányzik". Az 1918—1921- es években a Romániai Szocialista Párt baloldali forradalmi áramlatának egyik résztvevőjeként, s mint a bukaresti szocialista kiadó vezetője, Gh. M. Vasilescu jelentősen hozzájárult a munkásmozgalomnak a forradalmi harci és szervezési elvek felé való orientálásához, a Román Kommunista Párt alakuló kongreszszusának ideológiai előkészítéséhez. Bukarestben, Galacon, Brailan, P. Neamton és az ország más ipari jaiban munkásgyűléseken összejöveteleken vesz részt. Hasonlóan részt vesz a párt és a szakszervezet Általános Tanácsának 1921. január 31—február 3- án megtartott munkálatain, valamint a Szakszervezetek Szö-vetségének 1921. február 11-én tartott konferenciáján. Itt a többi kommunistákkal együtt határozott állást foglal a kommunista párt létrehozásának szükségessége mellett. A rendőrség és a Siguranta nap mint nap nyomon követi Gh. M. Vasilescut, s 1921 márciusában forradalmi tevékenységéért letartóztatták. Ezért nem tudott részt venni a Román Kommunista Párt 1921 májusában megtartott alakuló kongresszusán. A szégyenletes Dealul Spirii-i per alkalmával — ahol a kongresszuson letartóztatottakkal, s más forradalmárokkal együtt ellene is vádat emeltek — Gh. M. Vasilescu bátran leleplezve a királyi komiszár hamis vádait, ezeket mondotta: „Az állam biztonsága ellen elkövetett bűncselekménnyel vádolnak. Nem követtem el semmilyen bűnt. Lehet, hogy a királyi komiszár úr azt hiszi, hogy kommunista tevékenységemmel bűnt követtem el a kapitalista burzsoázia ellen. Ezt a bűnt felemelt fővel vállalom Egyetlen dolgot sajnálok: hogy nem tehettem többet a kommunista eszmékért“. Egy évi börtön után kiszabadul s tovább folytatja publicisztikai munkájét a „Socialismus" című újságnál. 1923-ban részt vesz a Kolozsváron megtartott szakszervezeti kongresszuson. Az évben az RKP bukaresti szekciójának titkárává választják. Ebben a funkcióban dolgozik az 1925-ös év közepéig. 1924. augusztusában részt vesz a Román Kommunista Párt Bécsben megtartott III. kongreszszusán, ahol az RKP Ellenőrző és Tartalék Komissziójának póttagjává és a Romániai Vörös Segély (röviddel a Kongresszus után létrejött szervezet) Központi Bizottságának titkárává nevezik ki. Ezerkilencszázhuszonöttől, fiatalon bekövetkezett haláláig, Gh. M. Vasilescu további forradalmi tevékenységét legálisan fejti ki főleg az Egységes Szakszervezetben. Más kommunistákkal együtt vezeti a „Viata muncitoreasca" újságot, az Egységes Szakszervezet Főtanácsának kösponti sajtószervét. A megélhetését biztosító fáradságos napi munka után, a Mihai Voda utca 25. szám alatti szűk helyiségben, a petróleumlámpa sápadt fényénél, egy-két elvtársával közösen szerkesztette Gh. M. Vasilescu a lap minden egyes számát, nagy gondot fordítva — a vezércikktől a legkisebb hírig — minden anyag minőségére. Ezzel egy időben dolgozik a „Leninizmus Alapjai" című mű egy részének fordításán és közlésén is. Szakszervezeti vonalon a munkásszervezetek megerősítéséért, a dolgozó tömegek szabadságjogainak megvédéséért harcol. 1927-ben a Siguranta kopói — akiket Vasilescu „hitvány külsejűeknek, hitvány lelkűeknek és hitvány fejűeknek" nevezett cikkeiben — újból letartóztatják s bebörtönzik Jilavan. A gyakori letartóztatások, kín'károk,'‘á 'kimerítő munka következtében tüdőbaja a börtönben "Súlyosbodik. 1928 őszén beszállítják a Filantrópia kórházba, de ez már nem segít egészségi állapotán, 1929. március 18-án meghal. Elköltözött az élők sorából Gh. M. Vasilescu, a nagy forradalmi harcos, a nagy kommunista újságíró, aki egész tevékenységét a Román Kommunista Párt harci eszméi győzelmének, népünk boldogságának áldozta. Ioan CHIOREANU kutató, a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája marosvásárhelyi kutatóbázisánál Alaposan „befűtött" a cukorrépa az idén a bogaraknak. Egész ősszel hordták, s talán még most is van belőle a mezőn. Kellett nekik ennyit termelni! Ez a rosszmájú megjegyzés jutott eszembe a napokban, amikor a bogáti termelőszövetkezet székházában az idei rekordtermésre terelődött a szó. — Olyan répánk termett a „Szigeten", hogy nehéz volt a föld tőle — újságolta az egyik termelőszövetkezeti tag. — Ilyen termés tényleg még nem volt a falu határában — toldotta meg az előbbi kijelentést Mihály Mária mérnöknő. — Levelétől nem látszott a föld. A Sziget nevű dűlőben, mert erről van szó, 30 hektárt öntöttünk, s az átlagtermés meghaladta a 60 000 kilót. Szállítóeszközt azonban keveset kaptunk, s így a betakarítás nagyon elhúzódott. Ezért mondják a faluban: már az is baj, ha sokat termelünk. Hat vagon répa egy hektáron. Szerelvények hosszú sorát lehetett volna megtölteni a 30 hektár termésével. Ez pedig alaposan megemelte a gazdasági átlagot is. A szövetkezet a leszerződött 292 vagon helyett közel 460-at adott át a cukorgyárnak. Ezt jelenti tehát a tudományos gazdálkodás, az öntözéses termesztés. A cukorrépával azonban még nem zárul a sor Marosbogáton. A mérnöknő a továbbiakban a kertészetről beszélt. Mind a 30 hektárt öntözték. S a termés? Alig tudták értékesíteni, annyi paprikájuk, uborkájuk, káposztájuk termett. Még a másodvetésű kukorica is 15 000 kilós zöldtömeget adott hektáronként. — Pedig csak ritkán vettük át a természet teendőit — toldja meg tréfásan az egyik brigádos. — Nem volt rá szükség. Az eső azonban mindig a legmegfelelőbb időben érkezett. Amikor a naptól kiszikkadt föld áhította a vizet, csak megjelent Magyarosi János csoportja, s beindította a motorokat. Néhány pillanat múlva már hullott is az áldás. Pedig felhő sem volt az égen. Helyüket lent a földön, a szórófejek vették át, amelyeket az illető csoport tagjai gyorsan szereltek át egyik területről a másikra. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a bogátiak csak e tényezőnek tulajdonítják rekordtermésüket. Az öntözés szakszerű földművelő munkával párosult. Az egész területen jó táperőben lévő, őszi mélyszántott földbe (amely ősszel 200 kg szuperfoszfátot, tavasszal pedig 100 kg ammóniumnitrátot is kapott hektáronként) került a mag. A talajt a legmegfelelőbb időben népszer lazították, s tápepejének megfelelően biztosították a növénysűrűséget. A technika vívmányainak és a termelőszövetkezeti tagok szorgalmas munkájának egymásra találásából született meg tehát e nagyszerű eredmény, amiről ma Bogáton mindenki olyan szívesen beszél. A főkönyvelő adatokkal támasztja alá az előbbiek kijelentéseit. — Az eredmény még nem végleges, de anynyit mondhatok, hogy az a kis befektetés már az idén többszörösen megtérült. Az öntöző berendezésekre mindössze 29 000 lejt költöttünk, s az eddig eladott zöldségért közel fél millió lej ütötte a markunkat, hogy a cukorrépáról ne is beszéljünk. Érdemes volt tehát az öntözéssel foglalkozni , ez ma már egyöntetű vélemény Marosbogáton. S jóformán még számba sem vették az eredményeket, máris új terveket szőnek. — Jövőre a kutyfalvi híd melletti területet készítjük elő az öntözésre — lapoz bele az asztalon lévő iratcsomóba a mérnöknő. Ugyanakkor a Szigeten is tovább bővítjük a hálózatot, összesen mintegy 212 hektárt szeretnénk öntözni, és ha . . . S itt a feltételek egész sora következik... Ha idejében megkapják a felszereléseket, hisz az idén is többet öntöttek volna, víz van elég a Marosban, s árkot ásni sem probléma . . . Ha a villamossági vállalattal meg tudnak egyezni az áramot illetően, 11a ... De remélik, hogy az illetékesek segíteni fognak, hisz még itt sem akarnak megállni. 1970- ig 362 hektárra bővítik az öntözéses területet. Nagyszerű terv 362 hektáron megszüntetni az időjárás évszázados uralmát! Felvenni a harcot az egyik legnagyobb ellenséggel, az aszállyal. Olyan terv ez, amelyet csak a nagyüzemi gazdálkodás körülményei között lehet megvalósítani. HÁROMSZÉKI László Meggyűlt a bajuk a bogátiaknak? 3