Vörös Zászló, 1967. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-03 / 1. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ Kedden, január 3-án du. 15 órakor: Paprika Jancsi: A magyar tagozat elő­adása. j ^ ^ Boldogságot, egyetértést Sokfelé jártam ezen az éjsza­kán: a Cukorgyárban, ahol közö­sen ünnepelték a szilvesztert, az CCL Alimentára klubjában, a lakodalmas népnél, a koronkai Balizs Gergelyeknél. Különböző emberek, különböző ünnepsé­gek. Egyben azonban mindenik megegyezett: éjfélkor tiszta szív­ből kívántak egymásnak boldog új esztendőt, s ürítették poharai­kat az elmúlt év sikereire. Bor­ban, flekkenben, töltött káposz­­tában sehol sem volt hiány. Bő­séges volt az esztendő. — 150 flekken, ugyanannyi töltött káposzta. 200 liter bor, 400 üveg sör — sorolta a menüt Giráncsi István, a Cukorgyár kantinfelelőse. De volt is keletje a finom éte­leknek, italoknak. Igaz, a hangu­lat csak később emelkedett tető­fokára, hisz a második váltás 10 é- kor adta át a munkát a harma­diknak. De éjfélkor már az első váltás dolgozói. Dósa Mihály, Ormeni­an loan és mások, együtt ürítették poharukat az új eszten­dőre, a még szebb munkasike­rekre a második váltás dolgozói­val. Az új év valóban egy új élet kezdetét jelentette Vaida loan és Lacusta Brindusa életében. Az év utolsó napján fogadtak örök hűséget egymásnak, s azzal az elhatározással léptek át az új esztendőbe, hogy adott szavu­kat örökre megtartják. Az OCL Alimentara klubhelyisége éjfél­kor valósággal visszhangzott a jókívánságoktól. „Sok szerencsét és boldogsá­got az új párnak! Boldog újévet mindnyájunknak! Megértést és sok gyermeket!“ — szorítottak kezet a fiatalokkal Suteu Teo­dor és felesége, Orbán Imre és Éva, Dumitru Udriște, Vasile Teodor és mások. S mit kíván­junk mi az új párnak? Azt, hogy valóra váljanak a jókívánságok, melyeket a fiatalasszony így fo­galmazott meg: boldog családi életet, egyetértést, s az egyete­men, ahol harmadéves vagyok, csakis jó jegyeket. Az ifjú férj pedig hozzátette: hozzájárulok mindezeknek a megvalósításához. — Bort, búzát békességet! — emelték éjfélkor poharukat Ba­lizs Gergelyék. S ezt szó szerint is értették hogy az idén bősé­gesebben teremjen a koronkai föld, erősebb legyen a hegy­le­ve s az egyetértés a tagság kö­zött. Ez a legfontosabb az új évben a koronkai termelőszövet­kezetben. S mit tehetne mindezekhez hozzá az újságíró? Azt, hogy bo­csánat az éjféli zavarásért, s to­vábbi jó mulatást! Szilveszter éjszakáján sok jókívánság hangzott el Lacusta Br?ndu?a és Vaida Ioan lakodalmán is fogggya A Színművészeti Intézet Stúdió Szín­házában kedden, január 3-án este 20 órakor: Trójai nők. A Színművészeti Intézet hallgatóinak előadása.. •­­A Művelődési Palota nagytermében január 3-án, kedden du. 16 órakor: Vidám új esztendő. Az Állami Színház román és magyar tagozatának közös műsora. Arta filmszínház: Faust XX Progresus filmszínház: Furcsa anya Vörös Lobogó filmszínház: Utas, csomaggal Ifjúsági filmszínház: A „Nagy Medve" fiai Munkás filmszínház: Tamás bátya kunyhója Flacara filmszínház: A domb Unirea filmszínház: Aki egyszer tolvaj volt VIDÉKI MOZIK MŰSORA Csíkszeredai Hargita filmszínház: A fantomok sietnek Tírnaveni Melódia filmszínház: Egy csepp méz Gyergyói Miorita filmszínház: A sivatag asszonya Ludas­ Flacara filmszínház: Vidám ifjak Régens Patria filmszínház: A fantomok sietnek Victoria filmszínház: A tenger gyermekei Udvarhelyi Muncitoresc filmszínház: Robin Hood diadala Tochicai Muncitoresc filmszínház: Vasárnap 6 órakor ★ A Szakszervezetek Művelődési Házá­ban január 3-án, kedden este 18 óra­kor a II. emeleti előadóteremben: Do­kumentumfilmek vetítése. ★ A Művelődési Palota nagytermében január 3-án, kedden este 20 órakor. Az Avastól a Küküllőkig. Az Állami Ének- és Táncegyüttes előadása. A marosvásárhelyiek közül számosan töltötték a szilvesztert a fogadásukra már előre felké­szült vendéglátóipari egységek­ben. Az illetékesek már hetekkel ezelőtt minden apróságra kiter­jedő figyelemmel szervezték meg a vendégek fogadását, a kénye­lem biztosításától kezdve a leg­változatosabb étel és italkülön­legességekig. Tulajdonképpen így is volt természet­e, hiszen a si­kerekben bővelkedő évet illett méltó módon el­búcsúztatni. A vendégek már a koraesti órákban elfoglalták helyüket az igazi mu­latozás azonban csak 11 óra felé kezdődött. Ekkorra vége felé ért a színház újévi vidám műsora is, s néhány művész átment a nagyobb vendéglőkbe, mint 3. Maros és a Hargitai éttermekbe és ott szórakoztatta szellemes, mind­untalan harsány nevetést fakasz­tó műsorral az immár asztalok­nál ülő közönséget. Az asztalo­kon pedig káprázatos felvonulá­sa kezdődött az előételeknek, különböző italoknak, szárnyas sülteknek, disznókaras­oknak, hi­­d­egételeknek, töltöttkáposztának,­­ de ki győzné végig sorolni? És természetesen mindenki előtt a pezsgőspohár az asztalok mel­lett pedig a hűtött pezsgősüve­gek. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, hogy meg ne fe­ledkezzünk a felszolgáló személy­zetről, hiszen városunk legjobb pincérei áldoztak türelmet fárad­ságot vendégeiknek, s jártak ki tudja, hány kilométert megra­kott tálaikkal az asztalok között a jókedvtől zsivajgó éttermek­ben, a Borpincében, a Cafe Cen­tralban és más vendéglátóipari egységekben. De látogassunk el az éttermek­be. A Maros étteremben va­gyunk. Az egyik asztaltársaság tagjai az Iprofil munkásai. Bár távolról is látni lehet, hogy han­gulatuk kitűnő, megálltunk egy percre asztaluknál és föltettük a szokásos kérdést: — Hogy érzik magukat, nem bánták meg hogy választásuk erre a helyiségre esett? Szinte egyszerre válaszol­tak: — Dehogy, hiszen éppen ezért döntöttünk így, mert nagy a család, sok a barát, sehol sem találhattunk volna olyan helyet, ahol együtt lehetünk ezen az es­tén. Az ételek, italok elsőosztá­­lyúak, nagyszerű a zene ha ilyen jól végződik az év, talán még a malacot is mi nyerjük meg. Mindenhol pezsgős, boros üve­gek pukkannak, csákós, fekete maszkos párok táncolnak, egyik arc vidámabb, mint a másik, kü­lönösen a fiatalabbak érzik ele­mükben magukat, minden felől harsogó nevetés, vidám kiálto­zás hallatszik, mintha a levegő is percről percre forróbb lenne, szinte érezni lehet, hogy köze­ledik éjfél. Az utcák szinte néptelenek, csak egy-két késői járókelő siet haza, társaságba, hozzátartozói körébe. A város központjában és a távolabb lévő vendéglátóipa­­ri egységek fényárban úsznak, lebegnek a tarka barka lampionok, szól a vérpezsdítő zene, konfet­ti permetez, egyszóval igazi szil­veszteri hangulat uralkodik. Ezentúl azonban a szervezők, rendezők legnagyobb érdeme, hogy sikerült a különböző fog­lalkozású, érdeklődési körű ven­dégek számára mindenhol olyan otthonos, meghitt vidám hangu­latot teremteni, amelyben, azt hisszük, mindenki jól érezte ma­gát. Most váratlanul kialszik a vil­lany, egy percnyi csönd, a zene­kar tust húz, beköszöntött az új év. Gyöngyöző itallal telt pohár minden kézben a vendégek fel­állnak és azt kívánják egymás­nak, hogy ha lehetséges, a jövő év még boldogabb legyen, mint ez a munkában, örömben bővel­kedő idei volt. A vendéglőben A Maros étteremben a vidám hangulatot emelte az ízletes menü, az elmaradhatatlan malacpecsenye A televízió e heti műsora KEDD 18.00 Gyermekeknek és iskolá­soknak, 19,00 Esti híradó, 19,10 A Románia—Japán kézilabda mérkőzés közvetítése, 20.15 Doku­mentumfilm Coșbucról, 20,30 Színházi közvetítés: Nők iskolája, 22,35 Éjszakai híradó, SZERDA 18.00 Gyermekeknek és iskolá­soknak, 19,00 Esti híradó, 19,23 Sakk, 19,45 Gazdasági telekróni­­ka, 20,05 Új hanglemezekről, 20,25 A TV orvosi tanácsadója, 20,41 Puica Igirosanu énekel, 21.00 Opera-est lakiból, 22,45 Éj­szakai híradó, CSÜTÖRTÖK 18.00 Gyermekeknek és iskolá­soknak: Robin Hood kalandjai, 19.00 Esti híradó, 19.23 A jelen­kori román nyelv, 19.35 Műsor a filmmúzeum közreműködésével, 20.00 A zene városai: Leningrád, 20.30 TV-ankét: Mennyit dohány­zik? 21.00 Az ördög malma (cseh­szlovák film), 22.35 Éjszakai hír­adó, PÉNTEK 18.00 Gyermekeknek és iskolá­soknak, 19.00 Esti híradó, 19,20 Közlekedési rendelet ismertetés, 19,30 Neves szerepek („G“ betű), 21.00 A jövő hét műsorából, 21,05 Teleglob, 21,40 Ioana Radu ro­máncokat énekel, 22,00 Zene, 22,30 Éjszakai híradó, SZOMBAT 18.00 Gyermekeknek és iskolá­soknak, 19,00 Esti híradó, 19,23 Népi dalnokok, 19,40 Jövő hét filmjeiből, 20,00 Tele-enciklopé­­dia, 21,00 Vigyázz, metronóm! Szórakoztató műsor, 21,30 A TV képernyőjének emlékei, 22,00 A Báró (film), 22,50 Telesport, 23,00 Éjszakai híradó. 1967 Telefonon jelentették : Ez történt szilveszter éjszakáján Ezen az éjszakán nagy fe­lelősség hárult a Tartományi és Városi Villamosenergia Vállalatra. Vigyázni kellett arra, hogy meg ne szakadjon az áramszogáltatás, ne za­varja meg semmi a szilvesz­­terezőket. Köpeczi Attila, a marosvá­sárhelyi diszpécser telefonje­­lentése szerint elég csendes volt az éjszaka. Mindössze egy ízben vették igénybe a szol­gálatukat, egyik utcában ki­égett egy oszlop-biztosíték, a­­mit hamar helyrehoztak. Az új esztendő első napján se volt sok dolguk, mindössze három biztosítékot kellett ki­­javítaniuk. László Zoltán tartományi diszpécser arról értesített te­lefonon, hogy nekik már ne­hezebb volt az éjszakájuk, mert egy 15 kilovoltos veze­tékben elszakadt egy huzal. 7 nyárádmenti község és a só­vára­di rádió felé áram nélkül maradt. Medvési Lajos, a szo­­vátai kirendeltség felelőse, csoportjával a hiba keresésére indult és sikerült elszigetel­niük a hibás helyet. Két, óra­kor ismét bekapcsolták­­ az áramot. Elsején Fucaru Nico­lae mester csoportja megtalál­ta a hibát és helyreállította a normális áramszolgáltatást. A mentőállomás dolgozói­nak ezen az éjszakán sokkal több dolga akadt. Maria Ana- Lidia telefonistánál majdnem szüntelenül szólt a csengő. A­­miért mondotta, ilyen nehéz éjszakájuk rég nem volt. Már az esti órákban két alkohol és egy gyógyszer-mérgezéses eset­hez hívták ki őket. Ugyan­csak az esti órákban három lázas beteghez is orvost kér­tek. Még éjfél után sem szűn­tek meg a hívások. Nyárád­­tőre, ahol néhány heves fia­tal összeakaszkodott, a sür­gősségi szolgálatot kellett ki­küldeni. ★ A marosvásárhelyi Szülé­szeti Klinikán dr. Izsák Vik­tor, Sab­a Horea, Róna Mag­da orvosok, Német Éva asz­­szisztens, Farkas Rozália szü­lésznő. Bereczki Júlia gondozó pont éjfélkor asszisztáltak egy szülésnél. Zéró óra 10 perckor Rosonczi Irén, a Gyermekek Házának dolgozó­ja megszülte az év első és egyben a család első gyerme­két, a 3,5 kilós Árpádot. Az év első napja továbbra is a fiuknak kedvezett: He­lyes Katalin, Gerendi Ilona, Borz Mária, Szikszai Irén és Farkas Erzsébet mind mind fiúgyermeknek adtak életet. Egyedül Agyagási Emma Ro­zália nevű kislánya próbálta helyrebillenteni a mérleget. -ér Bálint István és felesége, Csíkszeredai lakosok egész életükben emlékezni fognak az 1966-os szilveszter estre. Há­zasságot kötöttek s lakodal­mukat festői szép környezet­ben ülték meg. A Tolvajos-te­­tőn a néhány hónappal ezelőtt rendbeszedett menedékházban ünnepelték e kettős ünnepet. Ötvenezer dolgozó földmár öröme (Folytatás az 1. oldalról) A felsőbb utasításoknak meg­felelően e hónap 16 és 27-e között kerül sor a nyugdíjak kifizetésére. A tagok a terme­lőszövetkezet pénztáránál kap­ják kézhez jogosultságukat. Abban az esetben, ha az ille­tő valamilyen okból kifolyó­lag nem tud elmenni a pénz után, mást is felhatalmazhat annak átvételére. Ugyanakkor postán továbbítják a pénzt a­­zok számára, akik eltávoztak a faluból. Még egy kis figyel­messég. Igyekszünk mind a végzések átadásának, mind a nyugdíj kifizetésének ünnepi jelleget adni, hogy ezzel is hangsúlyozzuk azt a nagy gon­doskodást, amellyel a közös­ség körülveszi a munkában megöregedett, rokkanttá vált tagjait. Az egységes nyugdíjrendszer megvalósítása szocialista társa­dalmunk nagyszerű vívmánya, olyan intézkedés, amely sok százezer dolgozó földműves­nek szépíti meg öreg napjait, szabadítja meg attól a gond­tól, amely eddig élete legna­gyobb problémája volt. Ahogy erősödnek a termelőszövetke­zetek, úgy gyarapodik majd a nyugdíjpénztár betétállomá­nya is, ami lehetőséget nyújt arra, hogy idővel növeljék a nyugdíjak összegét. Az MTSZ-tagok nyugdíjjo­gosultsága bizonyítéka annak a nagyszerű gondoskodásnak, amelyet pártunk és államunk tanúsít a dolgozó nép élet­­színvonalának állandó emelése iránt. Gyergyóban A gyergyóiak is vidáman búcsúztat­ták az eredmények­ben gazdag óeszten­dőt, s a jövőbe ve­tett bizalommal kö­szöntötték az új é­­vet. Gyergyó rajon ipari vállalatainak dolgozói határidő e­­lőtt teljesítették az egész évre szóló terv­feladatukat, s elő­irányzaton felül több mint 30 millió lej ér­tékű terméket állí­tottak elő. Az ered­mények biztos alap­ját képezik az 1967- es még szebb meg­valósításoknak. Számos­ üzemi és intézményi klubban, a vendéglőkben, a községi művelődési otthonokban regge­lig tartott a vidám szilveszteri mulat­ság. Az ország kü­lönböző részeiből o­­dasereglett nagyszá­mú vendég töltötte a szilvesztert a fes­tői szépségű Gyilkos­tónál is. Miután meghall­gatták Nicolae Ceau­­sescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bi­zottsága főtitkárának újévi üdvözlő beszé­dét, gondolatban e­­gyütt koccintottak a gyergyóiak szocialis­ta hazánk minden dolgozójával, s po­haraikat az eddig el­ért nagyszerű meg­valósításokra, boldog életünkre, napfényes jövőnkre ürítették. Az új év első nap­ján gyönyörű nap­sütéses reggelre éb­redtek az emberek. Sokan a vastag hó­takaróval borított hegyekben, síeléssel és szánkózással töl­tötték el az év első napját. Jól kezdődött az új esztendő a szülésze­ten is, ahol a szolgá­­tos orvos, dr. Dunky László és Kémenes Irén szülésznő két fiú és két leánygyer­mekei segítettek a hajnali órákban vi­­lágra jönni. THOMÁN Béla A GYERMEKVÁROSBAN. Az utóbbi években a téli vakáció egyik hagyományává vált a gyermekváros. Ebben az évben Marosvásárhelyen, a Május 1 sétányon épült fel e kis „mese­ország“, amelyet fennállásának néhány napja alatt a legifjab­bak százai keresnek fel. Képünkön: a gyermekváros bejárata ­ ""..............~ JEGYZET ításusítás Elbúcsúztunk az óesztendőtől. Szép volt ünnepelni, aján­dékozni, még fülünk­ben cseng az arany­színű borral telt po­harak koccanása. Mindez néhány órá­ig tartott csupán, de sokáig készültünk rá. A most búcsúztatott esztendőben sok dol­gozóról írtunk dicsé­­rőleg, de úgy ér­zem, mintha a ke­reskedelmiekhez ki­csit mostohák let­tünk volnak. Pe­dig ők azok, a­­kik a közfogyasztá­si ipar termékeit el­juttatják hozzánk. Élelmiszer, ruha, bú­tor, toll, papír, s minden, ami széppé, kellemessé, kényel­­­­messé teszi életünk­i­két, általuk jut el házunkba. Senki­­ sem segített kiszá­­­­mítani azt, hogy egy f­­eladó hány kilomé­­­­­tert gyalogol napon­ta. Az Ajándékok Hónapja alatt egy kereskedőre hozzá­vetőlegesen napi 10 kilométer jutott. Ennyit tettek meg a pulttól a polcokig, a raktárig és vissza. Legalább egymillió embert szolgáltak ki Marosvásárhelyen, s hányszor mondták, hogy igen, ez szép a­­jándék, kitűnő áru, hányszor mosolygott kedvesen az elárusí­tónő, miközben arra gondolt, hogy neki is el kellene mennie a fodrászhoz, meg kell főznie a töltelé­­kes káposztát, amely nélkül állítólag nem ünnep az ünnep. Ci­vilben ők is olyan emberek, mint mi, ők is vevők, csak azt nem tudom, mi­kor vásároltak, mert gyakran este 9-ig dolgoztak. S ha a nap bármelyik órá­jában tértem is be az üzletekbe, mindig zsúfolva voltak. A vásárlók népes sere­ge ellepte a bolto­kat, hogy saját ma­gának és másoknak beszerezze az örö­met. Nem ünneprontás, ha elmondom, hogy vannak még modor­­talan kereskedők is, de túlzásnak tartom az általánosítást. Sokkal több a ki­váló dolgozó, aki hi­vatásszerűen űzi e foglalkozást. S még­is hajlamosak va­gyunk arra, hogy néhány kivételt ve­gyünk általánosnak. Úgy érzem, rá­szolgáltak erre a megkésett újévi kö­szöntőre azok, akik hozzájárultak ünne­pünk kellemessé té­teléhez. SIMON Ervin ÖT ÉV ÓTA A LEGSZEBB A pionírok hagyományossá vált karneválját Marosvásár­helyen most ismét a Művelő­dési Palota Tükörtermében tartották meg. A legszebb, a legeredetibb jelmezért folyó vetélkedőn szinte minden földrész ismertebb országának népviselete, a legkülönbözőbb foglalkozásúak munkaruhája jelen volt. Ezenkívül film, re­gény és mesehősöket is meg­jelenítettek a karneválon. A jelmezesek felvonulását egy Creanga-mese hősei nyitották meg. A bíráló bizottságnak na­gyon nehéz dolga volt, mert erre a karneválra a gyerme­kek sokkal gondosabban ké­szültek, mint az előzőekre. Öltözékével sok elismerést szerzett a karnevál legfiatalabb résztvevője, elsőosztályos ha lehet. Tengerész jelmezéért megérdemelten jutalmazták. A nevét nagy nehezen elárulta: Vajna Annamária. Az évei fe­lől viszont hiába faggattuk. Na de hát érthető, a gyengébb nemhez tartozik. A legtöbb jutalmat a Bolyai és a Papiu líceumok tanulói nyerték a karneválon. Ők vi­selték a legeredetibb jelmeze­ket. A zsűri tagjai közül Török Pál tanárt kértük meg, hogy mondjon néhány szóban véle­ményt a jelmez­versenyről. — Idestova öt éve veszek részt a karneválok bíráló bi­zottságában, d­e mondhatom, hogy még soha ilyen nehéz dolgunk nem volt. Sok ötle­tes jelmez közül kellett kivá­lasztani a legjobbakat. Az e­­lőző évektől eltérően, sokkal kevesebb a különböző együt­tesektől kölcsönzött ruha, bár még most is láttunk belőlük. Szeretnénk, ha végre megérte­nék a szülők, hogy a cél a gyermekek fantáziájának fej­lesztése, ezt pedig a jelmezköl­csönzés nem szolgálja. S még egy megjegyzés: nem lenne-e helyesebb a Művelő­dési Palota Tükörtermét meg­kímélni az elkerülhető igény­­bevételtől?! Hiszen a gyerme­kek itt táncolnak, játszadoz­nak, s ez nem használ a vá­ros páratlanul szép helyiségé­nek. De nagyobb teremről is gondoskodni kellene, hiszen a karneválokon több gyerek is részt venne. De szívesen ott lennének a szülők is. Márpe­dig a Tükörteremben számuk­ra alig jut hely. MARKÓ Béla A kis tengerész A zsűri előtt A karneválon Télapó együtt táncolt a gyermekekkel (SZAKÁCS Sándor felvételei)

Next