Vörös Zászló, 1967. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1967-02-23 / 45. szám
EMELŐIM v n mim A GAZDASÁGI m tmm SZÍNVONALAT Az 1967. évi állami terv és költségvetés megvitatásakor az RKP Központi Bizottsága múlt év decemberi plenáris ülése legfontosabb feladatként a gazdasági tevékenység minőségi színvonalának emelését jelölte meg. Nicolae Ceausescu elvtárs, a plenáris ülésen elhangzott záróbeszédében tudományosan elemezte az elért eredményeket, és értékes útmutatásokat adott az öszszes gazdasági szervezetek számára. A plenáris ülésen meghatározott feladatok arra köteleznek minden mérnököt, közgazdászt, a vállalatok munkaközösségeit, hogy rendszeresen és teljes felelősségérzettel elemezzék a gazdasági-pénzügyi eredményeket, összehasonlítsák azokat az országban és külföldön elért legjobb teljesítményekkel, felmérjék a hiányosságok gazdasági következményeit és kövessenek el mindent tevékenységük minőségi színvonalának szüntelen emeléséért. A plenáris ülés szellemében elemezve a tartományunk gazdasági egységeiben felmerülő kérdéseket, nyilvánvalóvá válik a pártszervezeteknek és műszaki vezetőségeknek adott útmutatások időszerűsége. A nemzetgazdaság fejlesztése és a lakosság életszínvonalának szüntelen emelése a szocialista felhalmozástól függ. A felhalmozás legfőbb forrását az eleven és holt munka-megtakarítás képezi, amely végső fokon a termelékenység növekedésében és az önköltség csökkentésében konkretizálódik. A gazdasági-pénzügyi tevékenység megjavításának egyik lényeges eszköze, — amelyet minden vállalat munkaközössége felhasználhat — a belső tartalékok feltárása és értékesítése. Ahhoz, hogy eredményesen harcolhassunk a termelési költségek csökkentéséért, elsősorban azokra ,az önköltség-elemekre kell összpontosítanunk figyelmünket, amelyeknek legnagyobb a részaránya. Tehát csak akkor tudunk, helyesen tájékozódni, ha ismerjük az önköltség összetevőit. Elemezve tartományunk vállalatainak pénzügyi helyzetét, kitűnik, hogy az anyagi költségek részaránya (nyersanyagok, segédanyagok, üzemanyag, villamos energia, amortizáció) az össztermelésben, több vállalatban meglehetősen magas. Így például a Bőr- és Kesztyűgyárban 76 százalék, a Meggyesfalvi Konzervgyárban 78 százalék, a Marosvásárhelyi Készruhagyárban 82 százalék, stb. Pártunk múlt év decemberi plenáris ülése úgy vélte, hogy az országos 63 százalékos anyagköltségek, a külföldi fejlett országok 30—35 százalékos költségével szemben túlzottan magasak, és hogy ez az állapot a nemzeti jövedelem rovására, megy, csökkenti az egy lakosra eső átlagot. Íme, miért kell még azoknak a vállalatoknak is erőfeszítéseket tenniök, amelyek az országos átlagnál jobb eredményt mutatnak ugyan fel, de nem érték el a világszínvonalat. (Augusztus 23 Bútelgyár 52 százalék, Tirnaveni-i Üveggyár 48 százalék, Metalotehnica 43 százalék). Anélkül, hogy a teljesség igényével lépnék fel, szeretnék rávilágítani néhány kérdésre, melyek öszzefüggésben állnak a magas anyagi költségekkel. Mint ismeretes, az össztermelés — érték szempontjából — magába foglalja az eleven és holt munka össz-volumenét, tehát egy termék előállításához szükséges összes költségeket. Ebből kiindulva, az össztermelési mutató jelzi a termelés és a termelékenység növekedési ütemét és alapul szolgál a fizetések folyósításához, az anyagi ösztönzések alkalmazásához. Az össztermelés volumenének alakulását nemcsak a vállalat erőfeszítései révén lehet befolyásolni, hanem más utakon is, többek között a holt munka, va CHIOREANU PAVEL, a tartományi pártbizottság gazdasági osztályának vezetője gyis az anyagi költségek növelésével, vagy csökkentésével. Egyes vállalatok évek óta olyan választékok termelésére törekszenek — kisebb-nagyobb mértékben —, amelyek előnyösek számukra (nagy az értékük, de kevés a munkaráfordítás), ahelyett, hogy emelnék a nyersanyagok műszaki feldolgozásának fokát. Ezzel a gyakorlattal az illető vállalatok elég nagy értéket és termelékenységet értek el, anélkül, hogy különösebb erőfeszítésükbe került volna. Egyes vállalatok vezetői ilyen esetben a vállalatuk vagy az iparág „sajátosságaira" hivatkoznak. Ha vannak is bizonyos eltérések vállalatok, iparágak között, a termékek megmunkálásának jelenlegi színvonalával nem, lehetünk megelégedve. A legutóbbi plenáris ülés útmutatásai alapján véget kell vetnünk ennek az állapotnak és olyan szerkezetű termelést biztosítanunk, amely megfelel a követelményeknek és a vállalatok jelenlegi műszaki színvonalának. A vállalatok sajátosságainak megfelelően szüntelenül bővítenünk kell a készáru választékot, főként olyan új termékek gyártását kell megkezdenünk, amelyek műszaki és funkcionális szempontból felülmúlják az eddigieket, a termelésben lévőket pedig állandóan tökéletesítenünk. Minden vállalatban van erre lehetőség, ehhez azonban kitartó munkára, kezdeményezésre és a legújabb vívmányok megismerésére és alkalmazására van szükség. Az anyagi költségek magas százalékaránya részben a fajlagos fogyasztási normák túllépésével magyarázható, így például a Régeni Gép- és Felszereléseket Javító Vállalat (IRUM) az elmúlt év utolsó negyedében 2,8 százalékkal lépte túl a gépi felszerelések gyártásához szükséges fémmennyiséget , a Marosvásárhelyi Autójavító Vállalat pedig a közepes profil vasakból 35,4 százalékkal használt el többet az elmúlt esztendőben, mint amenynyit a norma előírt. Hasonlóképp a Régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat is több mint 18 lejjel lépte túl az előirányzott nyers- és segédanyagfogyasztást a ,,Poiana" típusú síbakancsok gyártásánál. (Egy pár bakancsot véve alapul). Az anyagfogyasztási normákat nem minden esetben tartják be a Tejbegyűjtő és Feldolgozó Vállalatban, a Meggyesfalvi Téglagyárban, a Marosvásárhelyi Városi Helyi Ipari Vállalatban stb. Esetenként azért lépik túl jelentősen a fogyasztási normákat, mert a szállító egységek nem tartják tiszteletben a szerződésekben meghatározott méreteket. Olyan probléma ez, amelynek megoldásához hatékonyabb támogatást kellene, hogy nyújtsanak a felettes szervek, így például az Electro-Mure? Vállalat azáltal, hogy a TV-antenna egyik alkatrészét nagyobb méretű cinkezett acélcsőből gyártja, mint amilyent a tervek előírnak, évente 400.000 kg fémet használ el fölöslegesen. Szólnunk kell arról is, hogy tartományunk vállalataiban több olyan terméket gyártanak, melyekhez nagyon sok fémet használnak fel, így például a Metalotehnica Vállalatban gyártott 31 kilós Te. 19.406-os jelzésű hengerhez 220 kiló, a 40 kilós F—1356-os hengerhez 132 kiló, míg a 15 kilós F—28-as hengerhez 80 kiló fémet használnak fel stb. A Vlahicai Vasüzem egy 751 kiló súlyú lemezből gyártott henger előállításához 1 tonna fémet használ, a marosvásárhelyi Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalatban 1 tonna fémből mindössze 769 kiló súlyú megmunkált alkatrészt állítanak elő. A nyers- és segédanyagok fogyasztásának csökkentése függ attól is, hogy a vállalatok miként vannak ellátva megfelelő mennyiségű és méretű anyagokkal, de függ a gépi felszerelések minőségétől és karbantartásától, a dolgozók képzettségétől, a technológiai folyamatok tökéletesítésére foganatosított intézkedésektől, a szabási és préselési módszerektől, stb. A fajlagos fogyasztást nagymértékben befolyásolja az anyagok és segédanyagok megőrzése, kezelése. Éppen ezért valamennyi vállalatban alaposan elemezni kell a fent említett problémákat. A selejt okozta veszteségek jelenleg is számottevően terhelik az önköltséget. Ez főként bizonyos technológiai hiányosságokból, alacsony szintű műszaki megoldásból vagy a dolgozók gyenge szakképzettségéből adódik. De ehhez még hozzájárul egyes dolgozók hanyagsága és a műszaki ellenőrzés terén mutatkozó fogyatékosság. Mindezt alátámasztják a selejtes termelésből 1966-ban adódott nagy veszteségek: a Vlahicai Vasüzemben (4,5 millió lej), a Régeni Republics Helyi Ipari Vállalatban (3,5 millió lej), a Metalotechnica Vállalatban (1,1 millió lej), a Timoveni Vegyipari Kombinátban (893.000 lej), az ILMC Építőanyaggyártó Helyi Ipari Vállalatban (760.000 lej), stb. A Vlahicai Vasüzemben például a gépkocsi hengerköpeny öntésénél 45—50 százalékot tesz ki a selejt, hasonlóképpen magas a selejtszázalék-arány a hengerdej és simítóhengereknél. Ugyancsak az Electro-Mure Vállalatban a vasalók öntvénytalpjainak gyártásánál a selejt eléri a 25 százalékot is. Sajnos, hasonló példákat tartományunk többi vállalataiban is találtunk. Úgy véljük, nem várhatjuk el nemzetgazdaságunktól, hogy viselje a hibás szervezés, a gyenge felkészülés és legfőképpen a hanyagság következményeit. A selejt nem elkerülhetetlen velejárója a termelésnek, legfeljebb (Folytatás a 3. oldalon) A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSE - IPARI VÁLLALATAINK ALAPVETŐ FELADATA A tinta talán még meg sem száradt a közgyűlésen készített jegyzeten, de Balló Gyula elnököt elfogta a kétség: sikerült-e megtartani továbbra is az első helyet? Fültanúja voltam, amint az esélyeket latolgatta. — Hallottam a marosbogátiak kiváló cukorrépatermést értek el. De a miénk sem megvetni való- 27.182 kiló hektáronként. — A gernyeszegiek a tejtermelésben remekeltek, de remélem, 2.506 literes takarmányozott tehenenkénti hozamunkkal mi sem maradunk messze mögöttük. — Kerelőszentpálon bőséges volt az aratás, viszont a mi gabonánk is megadta a 2.379 kilót hektáronként. A burgonyánál azonban Szentimrének nem akad vetélytársa. Aligha van még egy termelőszövetkezet a tartományban, amely ekkora területen (275 hektár) több mint 21.000 kilós átlagot ért volna el. S a szentimreiek mégsem elégedettek. Ennél többre vágynak. Ésszerűbben akarják kihasználni tartalékaikat. Ez derült ki az elnök szavaiból és a közgyűlés jegyzőkönyvéből is. Mondhatni minden mutatónál „rekordot döntöttek", mégis szemére vetik az 1-es számú brigád vezetőjének és a vezető tanácsnak, hogy egy egész kicsi parcellán, amely egy családnak volt kimérve, tönkrement a cukorrépa termés. Kenese Ferenc a munkamódszerek javítását hozza szóba. Boevor János, Vitális József, Fodor Bálint Sem dicsekszik a kiváló eredményekkel. harm azt kutatja, hogyan lehetne jobban csinálni. Név nélkül jegyeztem le az alábbiakat: „ne csak követelőzzünk, hanem tegyünk is a közösért“. De bárkinek a neve után oda lehetne írni, mert a csíkszentimrei termelőszövetkezet tagjai a 32,80 lejes munkaegységért adni is akarnak. Többet jobbat, mint az elmúlt esztendőben. Biztos akadnak a tartományban olyanok, akik sokallják a 32,60 lej értékű munkaegységet, amelyből 20 lej készpénz. Nos, aki irigyli, csinálja utánuk. SZENTIMRE TARTJA MAGÁT Hatszorosan megtérülnek a költségek A kisgépesítési alapok felhasználásával ez év első negyedében növelik a Tirnaveni Vegyipari Kombinát sósavgyártó részlegének teljesítő képességét. A tervben szereplő munkálatok elvégzésére 250.000 lejt költenek, ezzel szemben az évi megtakarítások értéke — előszámítások szerint — eléri az 1 580 000 lejt. Üreges forgácslemez építkezési célokra Az ötéves terv időszakában a Galócási Faipari Komplexumban is bővíteni fogják a készáru-választékot. Egy idő óta különböző vastagságú üreges forgácslemezek gyártásával kísérleteznek. Az üregeket a rendkívül könynyű és jól szigetelő polisztirénműanyaggal fogják kitölteni. Az eddigi kísérletek biztatóak, és így minden remény megvan arra, hogy az építőipar egy értékes új fajta anyaggal gazdagodik. A III. OLDALON: Kerekasztal értekezlet A közgyűlés előkészítéséről Képviselőjelöltek a választók körében falóra válnak a javaslatok Mezőzáhon is, mint minden községben ezekben a napokban, az állampolgárok találkoznak a képviselőjelöltekkel. Ezeken a megbeszéléseken a lakosok büszkén szólnak az utóbbi évek megvalósításairól, arról, hogyan fejlődik a mezőgazdasági termelőszövetkezet, miként változott meg községük. — Csupán az utóbbi két évben — mondják a mezőzáhiak — községünkben új iskola épült, a rajon egyik legszebb ilyen rendeltetésű épülete. Korszerű, jól ellátott általános áruházunk van, újjárendeztük a kultúrotthont, a községet villamosítottuk és pékség épült. Ezeket a megvalósításokat jól ismerik a lakosok, létrejöttükhöz mindannyian hozzájárultak. S ezután is arra törekszenek, hogy községük szebb, rendezettebb legyen. Ezért a képviselőjelöltek találkozóin igyekeznek hasznos, a közösséget érdeklő kérdéseket felvetni és vállalják, hogy közösen valósítják meg mindazt, amit javasolnak. Többen szóvátették, hogy rendbe kellene tenni a Mezőzáh és Bárdodi közötti utat. A Stufului utca lakói kérték, hogy utcájukba mielőbb vezessék be a villanyt. Általában nincsenek megelégedve a közvilágítással a községben. Sok utcai lámpa körtéje kiégett. A 19, 20 és 21-es választási kerületből többen javasolták, hogy a községhez tartozó Bota faluban szövetkezeti boltot nyissanak. Kérték egy zöldség- és gyümölcsárusító egység létesítését. Sokan javasolták, hogy hidakat, átereszeket építsenek illetve javítsanak ki. Miként foglalkozik a néptanács végrehajtó bizottsága a találkozókon elhangzott javaslatokkal? Tanulmányozzák a javaslatokat és többet közülük már meg is oldottak. Így például, többen vetették fel a tűzifaellátás kérdését. Négy hektárnyi erdőt jelöltek ki a falu erdejéből erre a célra, s ez biztosítja az igények kielégítését. Megoldódik a Stufului utca villamosítása is. 12.000 lej áll rendelkezésükre, csak meg kell kötni a szerződést a Villamosítási Vállalattal. A zöldség- és gyümölcsértékesítő vállalattal is felvették a kapcsolatot a zöldség- és gyümölcs-elárusító egység ügyében. Ugyancsak az állampolgárok javaslatára a moziban ezután normálfilmeket fognak vetíteni. A javaslatok megoldásában maguk az állampolgárok is részt vesznek. Tavaly például 188.000 lej értékű hazafias munkát végeztek a községszépítésben. Az idén nagyobb feladatokat tűztek maguk elé, legalább 235.000 lej értékű munkát akarnak elvégezni. Többek között járdát építenek és utcát javítanak. 8 kilométeren utat építenek és 10 kilométeren karbantartják az utat. Mezőzáhon az utóbbi időben elért eredmények biztosítékot jelentenek arra, hogy a lakosok ezután is mindent megtesznek községük fejlesztéséért. Tartományunk falusi dolgozói március 5-én az urnák elé járulnak, hogy megválasszák képviselőiket a községi néptanácsokba. A Maros-Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának propaganda és agitációs osztálya alaposan dokumentált kiadvánnyal segíti a politikai munkát a választási kampányban. Szocialista államrendszerünk gyökeres változást hozott tartományunk életében. A gazdaságilag egykor elmaradott országrész ma iparilag, társadalmilag és kulturális téren rohamosan fejlődő tartománnyá vált. „A MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY A SZOCIALIZMUS ÉVEIBEN“ című brosúra ismerteti, milyen fejlődést ért el tartományunk ipari mezőgazdasági, társadalmi-kulturális téren. összegezi azokat a termelési sikereket, melyek a pártvezette dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — szorgalmas munkáját dicsérik. A brosúra kellően szemlélteti, hogyan gazdagodott tartományunk térképe Korszerű gyárak termelőegységek épültek, a meglévőket pedig nagy teljesítményű, korszerű berendezésekkel látták el. A mezőgazdaságban egyre több gépet használnak, melyek könnyebbé és főleg termelékenyebbé teszik a falusi dolgozók munkáját. Számos jellemző adatot közöl a brosúra a városi és falusi dolgozók anyagi-kulturális színvonalának állandó emelkedéséről. A kiadvány számtalan példát hoz fel annak bizonyítására, hogy tartományunk, mint a szocialista Románia szerves része, a lelkes alkotó munka nyomán miként válik egyre szebbé, gazdagabbá. A MAROSMAGYAR AIA4OM TARTOMÁNYI Aiociaizmus I éveiben ? % A felsőfokú oktatás minőségi színvonalának további emeléséért A tartományi pártbizottság bürója az egyetemi oktatás második félévének megkezdése alkalmából munkaülést szervezett a felsőoktatási intézetek alapaktíváinak részvételével. A munkaülésen a részvevők elemezték a marosvásárhelyi felsőoktatási intézetekben folyó oktató-nevelő munka legfontosabb kérdéseit, az oktatás minőségi színvonalának további javítására vonatkozó intézkedéseket. Az elemző gyűlésen részt vettek a tartományi pártbizottság bürótagjai, a tartományi és városi pártbizottság egyes aktivistái, a felsőoktatási intézetek pártbizottságainak és pártalapszervezetei báróinak egyes tagjai, intézeti KISZ bizottságok titkárai, az Intézeti Diákszövetség elnökei, titkárai, rektorok, prorektorok, dékánok, prodékánok, a tudományos tanácsok tagjai, tanszékvezetők, professzorok, egyetemi előadó tanárok és lektorok. A marosvásárhelyi Egyetemi Központ oktató-nevelő tevékenységéről előterjesztett jelentés mélyrehatóan elemezte a három főiskolán folyó oktató-nevelőmunka első félévi eredményeit, amelyet széles körű vita követett. A vita során felszólaltak Maros Tibor, doktor docens professzor, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet általános orvosi karának dékánja, Duicu Serafim asszisztens, a Pedagógiai Főiskola pártbizottságának titkára, dr. Pápai Zoltán professzor, az Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet általános sebészeti tanszékének vezetője, Cheresi Ioan egyetemi előadótanár, a Színművészeti Intézet pártszervezetének titkára dr. Barbu Zeno professzor, érdemes orvos, az Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet tüdőgyógyászati tanszékének vezetője, Dóczy Pál doktor docens professzor, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet belgyógyászati tanszékének vezetője, Gheorghe Neamtu, a Pedagógiai Főiskola előadó tanára, a történelem tanszék vezetője, dr. Rácz Gábor egyetemi előadótanár, a gyógyszerészeti kar dékánja, dr. Puskás György professzor, az Orvosi- és Gyógyszerészeti In- tézet tudományos prorektora, dr. Emil Truta, a tartományi néptanács egészségügyi osztályának főnöke, dr. Dragoveanu Constantin, az Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet KISZ bizottságának titkára, dr. Popovics Liviu, az Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet tudományos tanácsának titkára, Horváth Attila lektor, a Pedagógiai Főiskola fizika-kémia fakultásának dékánja. A felszólalók felelősségérzettel elemezték a három felsőoktatási intézetben folyó oktató-nevelő tevékenység első félévi eredményeit, valamint azokat a feladatokat, amelyek az oktató káderek előtt állanak, az oktatás folyamata minőségi színvonala, az előadások, szemináriumok színvonala emeléséért, az oktatási módszerek tökéletesítéséért, a gyakorlati oktatás jobb megszervezéséért, a diákok körében végzett nevelőmunka megjavításáért, valamint a pártbizottságok irányításával az ifjúsági szervezetekben folyó nevelőmunka megjavításáért, a jövő értelmiségi kádereinek sokoldalú neveléséért, a képzett szakemberek formálásáért. A felszólalók közül többen hivatkoztak Nicolae Ceausescu elvtársnak, az RKP KB főtitkárának a Románia Szocialista Köztársaság Diákegyesületei Szövetségének VI. konferenciáján elhangzott beszédére és ennek szellemében utaltak az oktató-nevelő káderek feladataira. A munkaülés befejezéseként felszólalt Nicolae Veres elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára. Beszédében hangsúlyozta az egyetemi oktatás első félévében elért eredmények jelentőségét. Ugyanakkor rámutatott a pártszervezetek és ifjúsági szervezetek, az intézetek vezetőségeinek és az oktató-nevelő kádereknek a feladataira az oktatás minősége és tudományos színvonala további emelésében, az elméleti és gyakorlati oktatás kapcsolatának megerősítésében, és a hallgatók felkészítésében az államvizsgákra. A szónok beszédében meggyőződését fejezte ki, hogy Marosvásárhely felsőoktatási intézeteiben megvannak az összes lehetőségek arra, hogy a jövő nemzedékének orvos-, gyógyszerész-, tanár- és színész képzésében az eredmények tovább gazdagodjanak. A képen: a Gyergyói Lenfonoda Szombaton bemutató előadás A Marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozata február 25-én, szombaton bemutatja Komzsik István—Csávosi György „A fül“ című szatirikus vígjátékát. Az együttes egyébként február 12-én Udvarhelyen már előadta a darabot. A főbb szerepeket Dukász Anna érdemes művésznő, Kiss László, Tamás Ferenc, Tóth Tamás, Gyarmati István, Tarr László, Mózes Erzsébet és Faluvégi Lajos alakítja. Új előadássorozat a Népi Egyetemen A marosvásárhelyi Népi Egyetem új előadássozatot indít, melynek központi témája a család. Az előadássorozat első rendezvényére február 23-án kerül sor egy kerekasztal beszélgetés keretében, a Szakszervezetek Művelődési Házában (este 6 órakor). Később egy szimpozion keretében hangzanak el előadások a fenti témáról. Végül egy pedagógiai törvényszék keretében a családban folyó neveléssel foglalkoznak. A február 23-án sorra kerülő kerekasztal megbeszélésen részt vesznek orvosok, egyetemi előadó tanárok és pedagógusok.