Vörös Zászló, 1967. április (19. évfolyam, 77-102. szám)

1967-04-01 / 77. szám

jó szervezés zárja a vesz­­séges terme­ik letét Gyergyói Fagazdálkodási ilat tartományunk jól köve­­lező ipari egységei közé tar­tavalyi pénzügyi mérleg is igazolja. Természetesen, ez jelenti azt, hogy nem lehe­­volna még gazdaságosabban élni. Az eredmények­kel­­kisebb hibák is csúsztak be, elmúlt esztendőben öt kész­eket veszteségesen állítot­­elő. (1966 folyamán az öt éknél 1 141 000 lejt fizettek vállalat keretében egy kit­­bizottság foglalkozik a rész­es termékek jövedelmezővé­ével. A kollektíva tagjai,­an tanulmányozták az öt ék jövedelmezővé tétele­lehetőségeit, több intézke­­irányoztak elő. Az alábbi­­n ezekről számolunk be: gyakorlat bebizonyította, a szabvány alatti fenyő­­­rönköt nem szabad a gyár ott lévő raktárakba beszál­­l, hanem azok kiválogatá­­, felvágása tűzifává az erdő­­kell történjen. Ilymódon le­ré válik az önköltség csok­isé és köbméterenként 1 tej­lelem elérése. A kötözött­ek is rentabilizálhatók, ha gyűjtésük könnyen megkö­tető helyről, eladásuk pedig időből történik, így meg átható a szállítási költség, s kitermelési kiadások is lö­késsé válnak. tölgy-fűrészáru szintén fölh­írhatik a jövedelmező tér­ik közé, még akkor is, ha vállalattól kapják a rönköt gyanis a vállalat e fafajta melésével nem foglalkozik­bban az esetben, ha a nyers­­g értékével arányosan ter­­meg a melléktermékeket tavaly az egész nyersanyag és a fűrészáru viselte, tmás intézkedést igényel a léc jövedelmezővé tétele, m­i nagyrészt a vállalaton álló okok idézték elő e­ter­­veszteséges gyártását. Bank­­ből a papírléc belső szállí­­tók gépesítésével, a pucolá­­s fenntartási költségeinek­isebb elosztásával az önkölt- 1967 folyamán tonnánként mint 23 lejjel csökkentve- Sajnos azonban, a fenti ié­­déssel még nem lehet tel­­jövedelmezővé tenni e ter­­t, ugyanis az eladási ár a­dat szakembereinek vélemé­­szerint még mindig túlzot­­kicsi. Pillanatnyilag nem érkeznek laboratóriummal, s nem tudják ellenőrizni a pa­­­ nedvességtartalmát, kény­ek a vevők által közölt adó­­elfogadni. A vevők pedig van visszaélnek ezzel a hely­­­. Az elmúlt évi szállítások­­több esetben 1964—1965-ös késekből származó anyagot tottak vissza a megrende­­l magas nedvességtartalmukr­­. Ez maga után vonta az sj ár nem teljesítését, ami 00 lei veszteséghez vezetett a­lkalommal kérjük az ül­őté­rét, hogy a vállalat által tett papírléc nedvességi fo­­gazságosan határozzák meg. vevők a nedvesség megál­­lsánál lelkiismeretesen jár­­el, akkor 1967 folyamán a léc is jövedelmezővé válik. KERESZTES András főkönyvelő Perspektíva KATÓ FERENC felvétele) Legsürgősebb feladat a koraiak vetésének befejezése A nagygalambfalvi MTSZ, most tavasszal mintegy 360 hektárt kell bevessen. illetve beül­tessen, ebből 114 hektárt koraiakkal. A múlt év őszén 50 hektár kivételével az egész területet fel­szántották, s így csupán tárcsázni kell a vetésre váró területeket. Az 50 hektár tavaszi szántásból is közel 40 hekáron aláforgatták már a talajt, de vetni még alig vetettek, a tárcsázást pedig mind­össze 30—35 hektáron végezték el. Tehát a tavaszi munkálatoknál lemaradás mutatkozik, ami annál is inkább indokolatlan, mivel hogy a környező MTSZ-ek, mint például a bögözi és felsőboldog­­falvi, már teljes lendülettel ültetik a burgonyát, vetik a cukorrépát. Ez azt jelenti, hogy Nagyga­­lambfalván a kényelmesség a lemaradás oka, s nem a talajviszonyok kedvezőtlensége. Ideje len­ne minél sürgősebben munkába állítani a vető­gépeket az 50 hektár cukorrépa- és a 40 hektár lenvetésre előirányzott földeken, valamint azon a 160 hektáron, ahol védőnövény alá vetik a he­rét és lucernát. Annál is inkább szükség van er­re, mivel több mint 6 vagon műtrágyát már ki­szórtak, s rövidesen a további 7 vagon is a szán­tóföldekre kerül. Itt teszünk említést arról is, hogy ebben az MTSZ-ben a mérnök véleménye sze­rint 10—12 napra van szükség a vetés (korai) be­fejezéséhez, amihez úgyszólván még hozzá sem fogtak, AHOL CSAK A JÖVŐ HÉTEN KEZDIK MEG A VETÉST A kissolymosi MTSZ elnöke. Simó Gábor úgy tájékoztatott, hogy csak a következő héten kezdenek hozzá a lucerna és a here vetéséhez. Vajon helyesen cselekednek, ha így tesznek? Nem hisszük, mert így egyazon időben kell elvessék a 40 hektár zabot, a 22 hektár cukorrépát, s a 75 hektár pillangóst. A traktoristák jól dolgoznak, hisz a dombhá­takon is naponta két hektárnál többet szántanak. Eddigi teljesítményük 65 hektár (csak 5 traktor­ral rendelkezik a brigád, s abból is el-elvesznek naponta egyet-kettőt más munkára). Igen ám, de a vetések gyors befejezéséhez nem elegendő a traktoristák jó munkája, mert ehhez hasonlóan jó munkaszervezés és huza­vona mentes irányítás is szükséges. Ez pedig hiányozni látszik. Nézze­nek csak körül az élenjáró MTSZ-ekben, s mind­járt felismerik, hogy hol hibáznak! ITT A BURGONYAÜLTETÉS IDEJE. SIESSENEK A KORAIAK VETÉSÉVEL! A homoródszentmártoni MTSZ-nek 93 hektá­ron kell korai növényeket vetnie, s március 28-ig csak 13 hektáron került földbe a mag. A tavaszi szántással se nagyon dicsekedhetnek, mert már itt van április és a 120 hektárból csak 45 hek­tárt szántottak fel a traktoros brigád 15 trakto­rával. A lassú munkának pedig nincs helye Szent­­mártonban sem, mert rohamosan közeledik a bur­­gonyaültetés és kukoricavetés időszaka. 80 hek­tár burgonyájuk lesz az idén, amelyet a lehető legrövidebb idő alatt kell földbe tenni, s ha ilyen lassú ütemben dolgoznak, annak minden bizony­nyal a hektárhozamok fogják kárát vallani. A szentmártoni MTSZ tagjai fordítsanak na­gyobb gondot a növénytermesztésre, mint a mel­léküzemágakra, mert a különböző üzemágak csak együttesen hozhatják meg a várt bevételt, amely a mezőgazdasági egységnek szilárd anyagi alapot, a tagoknak pedig növekvő részesedést biztosít. V. I. I HÍREK ■ ESEMÉNYEK SS HÍREK ■ ESEMÉNYEK TAPASZTALATCSERE az k­yitómozgalom támogatásáról A Szakszervezetek Általános Szövetségének Tartományi Ta­nácsa március 29-én értekezlet­re hívta össze — a Timoveni-i Vegyipari Kombinát klubhelyi­ségébe — a tartomány nagyobb vállalatai műszaki kabinetjei­nek főnökeit, a mérnökök és technikusok komissziójának fe­lelőseit, újítókat, a szakszerve­zetek rajoni és helyi tanácsai végrehajtó báróinak tagjait, e Filmezik az alsó­kápolnai táncosokat Az alsókápolnai 30 tagú híres leány tánccsoport Buka­restbe utazott, ahol a román televízió filmet készít a PUR­­TATA FETELOR néven is­mert népi táncokról. A fil­met április végén Svájcban egy nemzetközi versenyen mu­tatják be. A verseny után több országban vetítik majd. Hazánkban az alsókápolnai az első falusi táncegyüttes, mely­nek műsorát filmre veszik és nemzetközi versenyen bemu­tatják a tanácsok mellett működő gazda­sági, kulturális bizottságok és a mérnökök és technikusok ko­­misszióinak felelőseit. Az érte­kezleten főképpen arról tanács­koztak, hogyan támogatják a mérnökök és technikusok ko­­missziói az újítók mozgalmát. A tapasztalatcsere jellegű ér­tekezleten tájékoztatók, beszá­molók hangzottak el a tarto­mány ipari egységeiben kibon­takozott újító mozgalom eredmé­nyeiről, a tennivalókról, a Tír­ná­vem­-i Szakszervezetek Rajoni Tanácsa­­ ,a Vegyipari Kom­binát mellett működő mérnökök és technikusok komisszióinak ta­pasztalatáról, stb. 60 tonnás karusszel-eszterga 60.000 kiló összsúlyú, cseh­szlovák gyártmányú karusszel­eszterga érkezett a Marosvásár­helyi Könnyűipari Felszerelése­ket Gyártó Vállalatba. A mun­kacsarnokok építésével párhuza­mosan szüntelenül gyarapszik az üzem gépi berendezéseinek szá­ma. (WITTNER Arthur) Ha egy társaságnak mulat­ni van kedve, hova megy? A Muresulba vagy a Hargitába? Mi vonzza egyikbe vagy má­sikba? Talán az, hogy vala­melyik közelebb van a laká­sához? Miért látogatja az Expres büfét a fogyasztó, ezt az inkább kocsmához hason­lító falatozót? Ezekre a kér­désekre próbáltunk választ kapni. Marosvásárhelyen lényegé­ben kétfajta közétkeztetési szolgálat működik. A ven­déglők, ahol az ember meg­vacsorázik, megiszik egy ku­pa bort, hallgat egy kis ze­nét, egyszóval kellemes estét tölt el. A másik forma az ét­kezdék, falatozók. Kielégítik-e ezek az igényeket, nincs szükség sörözőre, olyan egy­ségre, ahol halat, vadat, kü­lönböző pecsenyéket szolgál­janak fel? Lépést tart-e a vendéglátóipar az igények­kel? Vagy pedig korszerűsí­tésre szorul? Egy vendég elmaradt... DE MÉG MENNYIRE — erő­sítette meg RADÓ Kálmán, a Tartományi Rendezési és Terve­zési Igazgatóság igazgatója. Én sokat jártam vendéglőbe, de le­szoktattak. Hogyan? Egyszerű­en. Ha vendéglőbe megyek, elvárom, hogy jobban szolgálja­nak ki, mint otthon, a pincérre ne várjak percekig, míg észre­vesz. Hangulatos legyen a helyi­ség, a zene ne bömböljön. A szomszéd asztalnál ülő részegek duhajkodását ne kelljen eltűr­nöm. Legyen egy főnök, aki megérdeklődi, van-e valami óha­jom, elégedett vagyok-e a fel­szolgálással. Érezzem a vendég­nek kijáró tiszteletet. Ha nya­kas karajt kérek, azt hozzanak, ha a savanyú bort szeretem, kapjak olyant, ha vöröset, az is legyen. A báránysültet forró tányéron szolgálják fel. Ezek ál­talános, mindenki által ismert követelmények. De mivel nem tartják be, én nem járok ven­déglőbe­n az utóbbi időben. Mérgelődtem, hogy nem jön a pincér, s amikor elfogyasztottam a vacsorát, várjak mig elhord­ják a tányérokat, ma egy fajta, holnap más fajta bort igyam, mert a száraz bor elfogyott. BARABÁS Ferenc, a Pedagó­giai Főiskola tanára, a követke­zőkkel egészítette ki a fentieket. — Attól függ, ki hogyan értel­mezi a korszerűsítést. Szerin­tem nincs szó új találmányok bevezetéséről a vendéglátó-ipar­ban. Olyan hagyományokkal rendelkezünk, amelyek ma is tökéletesen megfelelnek. Min­­denik vendéglőnek meg volt a jellege. Ha jó bort akartam, tudtam hova kell menni, ha finom rostonsültet kívántam, an­nak is megvolt a helye, s így tovább. Egyedül a Fehér Lóban próbálkoznak a hagyományok felújításával. Ott mindig egy­forma bort kap az ember. S elég jót. Ilyen legyen a vendég­lő, ne gyártsanak széria­ ételt, mely mindenhol egyforma. Szűkre szabott választék A KÖZÉTKEZTETÉS NEM KORLÁTOZÓDIK a zenés va­csorázó helyekre. A családok százai veszik igénybe ebédelésre a Lac­o-Bart, a Bradul kantin­­vendéglőt, a város különböző részeiben lévő kisebb vendéglő­ket és az első osztályú étterme­ket is, ahonnan ebédet visznek haza. Már a felsorolás is amel­lett szól, hogy Marosvásárhelyen van ilyen egység elég, kinek melyik tetszik jobban, oda­megy. És mit kap? SZÉLL Márta gyermekvédőnő: Évek óta a kantin-vendéglő­­ben ebédelek, az egység kor­szerűsítése előtt is oda jár­tam. A változást, az önkiszolgá­ló rendszer bevezetését örömmel vettem. Gyorsabban és azt ebé­delek, amihez nagyobb a gusz­tusom. De sajnos, ezt szűkre szabja a Bradul vendéglő válasz­téka. Gyakran ismételnem kell az ételeket, még akkor is, ha mindennap 7—8 félét kínálnak. Ezek már megszokottak. Újat, változatosat és mindig friss é­­telt szeretnék a melegítő aszta­lon látni. Még valamit szeret­nék megjegyezni, éspedig azt, hogy bárhol fogyasztanám el a Bradul vendéglő kosztját, azon­nal kitalálnám, hogy az csak ott készülhetett. Az ételeknek van ugyanis egy sajátos „Bradul“­­ízük (nem a vendéglő speciali­­tásaira gondolok, nehogy félre­értsék), bármi legyen is az­ íz­lésemet a szakács szórakozottsá­gához, feledékenységéhez is iga­zítanom kell. Egyszer sótlan (s ez a jobbik eset), máskor ehe­­tetlenül sós az étel. Vannak, a­­kik azt állítják, ez nem a sza­kács hibája, hanem objektív okok következménye. — MEGSZOKTAM A VEN­DÉGLŐI KOSZTOT — mondja PAPP Anna háziasszony. — Szí­vesen veszem igénybe, mert nem kényszerülök életem felét a konyhában eltölteni. ízletes, jó ebédet kapni ott és változatosat, a menü alkalmazkodik az idény­hez, s ha szükséges, diétás ételt is kaphatok. A Mure­ul vendég­lő fix menüjét nem tartottam e­­lég változatosnak, a Braseriában viszont megtaláltam számításo­mat. De itt is, ott is az ebéd ha­zahozásának van egy igen kelle­metlen része. Kellemetlen az é­­telhordóval az ebédelők asztala között ki- és besétálni, s úgy vé­lem, a pincéreket, a konyha sze­mélyzetét is akadályozzuk a munkájukban. Ezért javasolnám, létesítsenek Marosvásárhelyen egy kifőzdét, nevezzék azt, ahogy akarják, blokk-konyhának, vagy bármi másnak, de igényes és jó kosztot biztosítsanak. Ha ezt az igényt túlzottnak tartják, lega­lább azt oldják meg, hogy az étel­hordó ,,kuncsaftok" a konyha fe­lől közlekedhessenek. Étlap és valóság A SZAKEMBER VÉLEMÉNYE sem hiányozhat a Mit kap a ven­dég? kérdés megválaszolásánál. Ezért átadjuk a szót PÁNCZÉL Samunak, a Lacto-Bar egyik fe­lelősének. — A Lacto-Bar másodosztályú vendéglő, de első osztályú kiszol­gálást, ellátást biztosítunk. Ha­sonló jellegű egy­ség nincs több Marosvásárhelyen, részben a dié­tás vendéglő szerepét is betölti. Legdrágább ételünk 10 lej körül van, de 4,50 lejből is bárki meg­ebédelhet nálunk. Délben körül­belül tíz féle leves, húsz féle me­leg étel között válogathat a ven­dég. Ételeink nagy része ma már saját recept szerint készül és ál­landóan bővítjük a választékot. Például aranygaluska, erdélyi te­héntúrós gömböc, tejesmálé, or­­dás palacsinta, szabógallér-leves stb., kapható nálunk. Büszkék vagyunk arra, hogy meg tudtuk őrizni a vendéglő jellegét és ki­zárólag tejtermékekből, szár­nyasból és zöldségfélékből ké­szült ételeket szolgálunk fel. Pa­nasz ritkán fordul elő, s az is in­kább azért, mert nem elég me­legen szolgáljuk fel az ételt. De hát ez objektív ok, a konyha szűk méretei nem teszik lehető­vé az edények előmelegítését. HEGYI Katalin . . SIMON Ervin (Folytatás a 2. oldalon) Új típus­ú biztonsági tükör Nem mai keletű megállapí­tás, hogy a nehezen belátható utcakereszteződéseknél elhe­lyezett tükör hasznos szolgá­latot tesz a gépjárművezetők­nek. Marosvásárhelyen is vé­geztek erre vonatko­zó megfi­gyeléseket a Republicii tér és a Borsos Tamás utca sarkán felállított tükrökkel. A meg­figyelések eredménye: kisebb hajlítási ívű és az előzőnél jó­val nagyobb átmérőjű (90 cm­­es), köralakú tükrök gyártását kell bevezetni. Tartományunk­ban 32 darabot szerelnek fel a Városi Helyiipari Vállalat­ban készítendő tükrökből, de nagy az érdeklődés e termék iránt országszerte. " Ma mutatkozik be a régeni népszínház A régeni rajoni művelődési ház népszínháza ma est tartja bemutató előadását, Nelu Ionescu: Neincrede­re in foișor című háromfelvo­­násos színművével. A darabot Mercus Eugen, a marosvásárhe­lyi Állami Színház művésze ren­dezte. Nemsokára a népszínház magyar tagozata is bemutatja M. Septelici: Odisszeusz és a vélet­lenek című háromfelvonásos víg­­játékát. I­smét , megszaporodtak a ron­gyossá olvasott, grafit ce­ruzával, tintával, no meg pasztás tollal aláhúzogatott sorú újságok. S nemcsak falun, ha­nem városon is! Az állami gazda­ságok vezetésének, tervszerűsítésé­­nek, pénzellátásának és megszerve­zésének javításáról szóló legújabb párthatározat ugyanis nemcsak az állami gazdaságiakat, hanem mind­annyiunkat érdekel és ilyen, vagy olyan módon érint. Hiszen vala­mennyien örvendünk, ha több és főleg jobb minőségű a kenyér, a hús, a zöldségféle és a gyümölcs, amely az állami gazdaságok üzletei­be és a többi elárusító helyekre jut. Amióta pártunk bölcs politikája létrehozta a mezőgazdaság állami szektorát, ezeket a gazdaságokat a szocialista nagyüzemi földművelés mintaképeinek, a tudományos gaz­dálkodás előretolt állásainak te­kintettük és tekintjük. S ebből sem­mit sem vonnak le azok a hibák, mulasztások, amelyek néha túlbuz­góságból, de legtöbbnyire hozzá nem értésből, a merev, bürokrati­kus tervezésből és irányításból szár­maztak. Az új határozat olvasása közben akarva, akaratlanul is emlékek, ké­pek villannak fel, amelyek ma szinte élesebbek, tisztábbak, mint akkorjában, mikor történtek. Egy alkalommal például a zsidvei álla­mi gazdaság újonnan létesített sző­lőoldalait jártuk. Szép, szemet-szí­­vet gyönyörködtető látvány volt! A OLVASÁS KÖZBEN szőlőtőkék úgy sorakoztak az egy­más fölé emelt teraszokon, mint fess katonák a domboldalon. Ám talán éppen a szabályos rend miatt, szinte kiabáltak a parlagon maradt területek. — Ide miért nem ültettek tőké­ket? — kérdeztem a gazdaság mér­nökétől. — Laza a talaj, kár az ültető­anyagért. Egy kiadósabb eső után az egész oldal megcsúszik — vála­szolta. — És nem lehet tenni semmit? — Dehogy­nem, csakhogy a ter­vezett összeget elköltöttük, más pénzhez pedig nem nyúlhatunk. Egy másik alkalommal valahogy úgy jött ki a lépés, hogy egymás után háromszor is jártunk a radnóti ál­lami gazdaságban, de az igazgatóval semmiképp sem tudtunk szót vál­tani. — Gyűlésben van a rajonnál — mondották először. — Gyűlésben van a tartomány­nál — mondották másodszor. — Gyűlésbe hívták a Tröszthöz — mondották harmadszor. S mindez a betakarítás, az őszi vetés idején. Más képek, más emlékek villan­nak fel rosszul tervezett üzemköz­pontokról, sárba merülő traktorok­ról, földbe kényszerített, addig so­ha nem termelt növényekről, sta­tisztikai kimutatásokba temetkező, kedvüket vesztett szakemberekről, de elhessegetem őket, s újra bele­merülök a Határozat bölcs mély­ségeibe, amely modernebb munka- és üzemszervezést, több kezdemé­­nyezést és nagyobb személyes fele­lősséget sürget nemzetgazdaságunk e fontos területén is. Az eredmény nem késik, nem késhet soká! Emellett szólnak a máris rongyossá olvasott, felkiáltó jelekkel teletűzdelt újságok, s nem különben az első olvasás lendületet, kedvet csiholó hatása! (MEZEI) Bulgária Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása Románia Szocialista Köztársaságban A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és Ro­mánia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának meghívásá­ra ez év április második felében Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Bul­gária Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke vezetésével Bulgária Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége hivata­los látogatást tesz Románia Szo­cialista Köztársaságban. Bukarestbe érkezett Luigi Longo elvtárs Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkárának meghívására péntek este baráti látogatásra Bukarestbe érkezett Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. A Baneasa repülőtéren Nicolae Ceausescu, Emil Bodnaras és Mihai Dalea elvtársak, az RKP KB több osztályvezetője és párt­aktivisták fogadták a vendéget. (Agerpres) Toldas Ue A kerelőszentpáli termelő­­szövetkezet tagjai már a ta­valy elhatározták, hogy a szentpáli részleg után a Va­­lea Izvoarelor-i istállókhoz is bevezetik a vizet. Annak rend­­je-módja szerint meg is kö­tötték a szerződést a maros­­vásárhelyi DRIFOT-tal, s át­utaltak a számláikra 193.000 lett. A terv szerint a szent­páli vízgyűjtőből szivattyúk nyomják fel a vizet a tetőre, onnan pedig szabadeséssel jut el az istállókba. Összesen mintegy 2,5 kilométer utat tesz meg. Nem kell tehát a 250 növendékállatot a fél ki­­lométerre lévő kútra hajtani itatáskor. Ez így mind szépen is hangzik. De sajnos, mind­össze fél­ órát élvezhették a víz áldását. Átadás után u­­gyanis még folyt vagy 30 percig a víz, aztán csak foly­­dogált, s végül teljesen el­apadt. Nosza, hamar szakér­tők szálltak ki, s felkutatták a hibát. De ahogy elmentek, a víz újra más utat választott. Azóta hosszú hónapok teltek el. A termelőszövetkezet ve­zetői január 30-án átiratban kérték a hiba kijavítását. Semmi válasz. Személyesen mentek panaszra. Ugyanany­­nyit értek el. Márciusban 169- es számmal újabb levelet me­nesztettek a DRIFOT-hoz. De hiába, úgy látszik, nem akadt aki vállalná a felelősséget, s véglegesen kijavítaná a hibá­san elkészített vezetéket. A DRIFOT vezetősége tiltakozik. — Több esetben kijavítot­tuk, habár a hibáért a szövet­kezet tagjai a felelősek. _ ?! — Átadáskor ugyanis figyel­meztettük őket, hogy amíg a talaj újra el nem helyezkedik, ne szántsák fel a vezeték fö­lött a földet. Megszívlelendő utasítás, be­tartása kötelező, hisz a közös­ség vagyonáról, közel 200.000 lejről van szó. Miért nem tar­tották be tehát a szövetkezet tagjai? Most rajtuk a sor a til­takozással. — Igaz, a vezeték fölött né­hol felszántottuk és bevetet­tük a földet. Lehet, hogy rosz­­szul cselekedtünk, de miért re­pedt el a cső olyan helyeken, ahol esetleg­­ csak a madarak jártak, például a lucernaföl­dön. Márpedig így van, eddig mintegy 60 helyen kellett ki­javítani. Ha a hatvan túlzás is, de mi magunk is jó tucatnyit szá­moltunk össze. Ottjártunkkor éppen az istálló mellett volt feltúrva a talaj. A vezeték jó másfél méterre a föld alatt megrepedt. Hogy mitől, az rej­tély, hisz mostanában nem jártak ott a traktorok. A hiba kijavításán éppen akkor dol­gozott a DRIFOT egyik mun­kása. — így megy ez már hóna­pok óta — panaszkodtak a szövetkezet tagjai. Egyik he­lyen kijavítják, aztán elmen­nek, de egy félóra, óra múlva már máshol tör fel a víz. Va­laki csak felelős ezért! Feltétlenül. Bízunk benne, hogy e néhány sor is hozzá­járul felkutatásához. NAGY Ferenc Balánbánya új üzletháza

Next