Vörös Zászló, 1967. augusztus (19. évfolyam, 180-204. szám)

1967-08-01 / 180. szám

A KISKUKULLÓ MENTÉN SÜRGETŐ az aratás befejezése Mindazok ellenére, hogy a ra­­jonban már számos MTSZ-ben vé­geztek, vagy máig végeznek a bú­za aratásával, mégis nem keve­sebb, mint 1200 hektáron lábon áll még a kenyérgabona. Pedig az időjárási feltételek itt is kedvez­tek e munkának, s a termelőszö­vetkezetek megfelelő számú kom­bájnnal rendelkeztek ahhoz, hogy a tervezett határidőre befejezzék ezt a fontos munkát. Kóródszentmártonban késve kezdték meg az aratást, s így ed­dig a 450 hektárból 380 hektárról vágták le a búzát. Ennek a ké­sésnek egyik „eredménye“, hogy a­ legtöbb helyen már pereg a szem, s még ha kombájnokkal áll­nak is bele, sok lesz a veszteség. Az aratás kezdete óta négy kom­bájn állandóan dolgozik, de mert gyomosak a búzák, sok esetben egy-egy kombájn naponta nem vághatott le többet 1,5—2 hektár­nál. A kombájnok mellett napon­ta még 160 szövetkezeti tag (há­rom faluból) sarlóval is vágja a termést. Ily módon napi 25 hek­táros üzemet biztosítottak, ami ha kezdetben elég is volt, most már kevésbé az, mert mint már említettük, a gabona túlérett és igen pereg a szem. Egyébként a kóródszentmárto­­niak a 120 hektáron vetett Be­­zosztájából körülbelül 50 hektár­ról még nem vágták le a termést. Most, hogy a 4-es és 7-es brigá­dokban már végeztek az aratás­sal, a termelőszövetkezet vezető­sége a legsürgősebben csoporto­sítsa át az erőket, segítsék az el­maradt brigádokat, hogy mielőbb fejezhessék,be az aratást.. Az ár­pa­ aratását a 120 hektárról befe­jezték, a hordással is végeztek és most kezdik a cséplést. Hasonló helyzettel találkoztunk a mikefalvi termelőszövetkezet­ben is. Jóllehet a 30 hektáron termesztett árpát már be is hord­ták,­­asztagba is rakták, de a bú­za még 30 hektáron lábon áll (a 180 hektárból). Itt is legutoljára hagyták a Bezosztáját, ami már amúgy is túlérett, mondván, hogy vetőmagnak kell, mert a jövőre kiterjesztik az ezzel a fajtával be­vetett területeket. Az, hogy az aratás így elhúzódott, itt is az­zal magyarázható, hogy a rendel­kezésükre álló két kombájnt tel­jesítő képessége alatt használták ki­, s mert a férfi munkaerőnek jó része, mikor a legjavában folyt az aratás, két napig a szénát hordta. A széna most már kaz­lakban van, de a búzából jóné­­hány ezer kiló veszteséget szá­molhatnak ezért a késedelemért.. Mint mondották, Mikefalván még két napra való aratnivaló maradt, de ha az erőket jobban összefog­ják, talán egy nap alatt is végez­hetnek azzal. Közben már a búza szérűre hordására is sor került. A termelőszövetkezet 12 fogata és a tehergépkocsi végzi ezt a munkát. Ez nem sok, de mint a termelő­­szövetkezet mérnöke mondotta, a múlt évben is ugyanennyi erővel rendelkeztek, s sikerült idejében befejezni a hordást. A heredtáji termelőszövetkezet­ben már napok óta múlt időben beszélnek a búza aratásáról. Kán­tor Ferenc brigádos már jó hét­tel ezelőtt jelentette, hogy befe­jezték ezt a munkát. Példáját a 2-es és 3-as számú brigád tagjai is követték. Szombaton pedig a 4-es brigád is végzett ezzel a munkával. Igaz, ebben az időszak­ban elnök, alelnök, könyvelő, bri­­gádosok az irányító munka mel­lett, részt­ vállaltak, az aratásból is. Az úgynevezett „fix-normá­­sok“ rövid idő alatt 12 hektárnyi búzát arattak le, kötöttek kévé­be. Közben Kántor Ferenc brigád­jának szérűjén már felzúgott a cséplőgép is. Akad munka szá­mára is, hisz a termelőszövetke­zet fogatosai és teherkocsijai köz­ben mintegy 100 hektárról hord­ták be a búzát. Az aratás befejezése tehát nem megállást, hanem újabb lendüle­tet jelentett a héderfáji termelő­­szövetkezet tagjainak munkájá­ban. A vezető tanács gondosko­dott arról, hogy jól kihasználják a cséplőgépek teljesítő­képessé­gét. Ennek első biztosítéka a jól szervezett hordás. Naponta két teherkocsi, egy remorka és közel 50 fogat szállítja a kévéket a szé­­rvre, ahol kora reggeltől késő estig zúg a gép. A cséplő csopor­tokat úgy szervezték meg, hogy megállás ne legyen a munkában. A­­beosztott 26 ember rendszere­sen váltja egymást, így ebéd ide­jére sem kell leállítani a gépe­ket. Előreláthatólag így Héderfá­­ján az aratáshoz­­ hasonlóan, a cséplés is gyors ütemben megy majd. 1 Szerencsés nyertesek Július 27-én Bukarestben tar­tották az autónyereményes betét­könyvek második negyedévi sor­solását. Tartom­ányunkból kilenc szerencsés betétes könyvét húzták ki, s ebből négy marosvásárhelyi. Ezek egy Volgá­t, egy Fiat 850-est, és két 601-es Trabant­ot kap­nak. Ezenkívül egy ludasi, topli­­cai és udvarhelyi betétes 1.000 MB Skoda típusú egy csíki és Tirnaveni-i betétes pedig 601-es Trabantot nyert. Vasárnap szervezték meg Marosvásárhelyen a tartomány legjobb műkedvelő művészcsoportjainak fesztiválját, ame­lyen több mint 1300 szereplő vett részt. A nagyszabású se­regszemlére a Művelődési Palotában került sor, ahol a tarto­mányi zsűri a legjobbakat az országos döntőre javasolta. Ezt követően a csoportok a somostetői szabadtéri színpadon is felléptek a nagyközönség előtt. Képünkön a Csíkszeredát műkedvelő táncosok láthatók. ♦ H­a IRE ment, hogy él . Lőrincfalván egy ta­­nító, aki a leggyen­gébb előmentelű gyereket is bejuttatja a szakiskolába, éppen csak meg kell neki fizetni­e a „tandíjat“. S amilyen ne­héz most a bejutás, hát csaknem zarándokolnak hozzá a szülök, hogy cso­datevő kegyeiből részesül­jenek. Kihajtattam Lőrincfalvá­­ra, hátha alaptalanul rá­galmazzák az illetőt. Kérdésemre kérdés a vá­lasz. — A fináncoktól tetszett jönni? Előttem már bogarász­hatták az esetét, ha egye­nesen így kezdi — gondo­lom. — Nem a magánórákkal van baj — mondom. — Ön pénzt vett fel olyan címen, hogy egyik-másik gyereket bejuttatja a szakiskolába. Idegesen tördeli a kezét. — Hogy is lehet ilyet mondani, kérem? ... A bi­zottság leragasztott borí­tékban kapja a tételeket. Mendemonda az egész. — Mégis, mire készítette fel a gyerekeket? — Románia. Aztán megtudom, hogy, Dózsa György községben az alsó cikluson tanít ké­miát és botanikát, emellett pedig karnagy is. — Sok tanítványa volt? — Elég sok... ■— S mind bejutottak? — Nem sikerülhet min­denkinek. — És mennyit fizettek? — Legtöbbjétől el sem fogadtam a pénzt. Panaszkodnak, hogy aki nem jár ide, kevés az esélye, hogy bejusson. Ez­zel szemben ön nem ro­mán szakos, tehát nem is tud nekik annyit nyújtani, mint egy szaktanár. Ezen­kívül pedig, ha egy gyerek hét év alatt nem tanult meg annyira románul, hogy a vizsgán átmehes­sen, nincs az a pedagógiai csoda­módszer, ami pár oltycia hét alatt bepótolhatná a hiányt... És hol marad még a számtan? Emberem némi habozás után elárulja négy gyerek nevét, akiknek sikerült. Három újfaluban lakik, egy pedig Csibán. Im­i ASSZONY ijedten át huppan le az ágy szélére és kijelenti, hogy gyógyszert szed, nem tud a kérdé­seimre válaszolni. Ne is faggassam a gyerek felől. Egyébként neki semmi kö­ze Fekete Lacihoz. Kiszó­­lítja a férjét: — Gyere, beszélj te... A gazda nem ismeri a tanítót! A fia pedig nem járt hozzá, ami azt jelenti, hogy egy bánit sem adtak neki... Elmegyek egy másik gyerek szüleihez. Az asszony éppen varr, és a férje nélkül ő sem László riportja akar beszélni. Aztán az ember is előkerül. — Miféle tanító, kérem? — kérdezi s nagyot néz. — Állítsa ide azt a tanítót, aki azt mondja, hogy a fiamat tanította. .. Pénz? Soha egy fillér ki nem ment ebből a házból effé­lére. Ez szent!... Nem is marad négy fal között, indul kifelé és a következő percben a tehe­nét reklámozza. — Farta, Pompás, hagyt­a... Ahogy kilépek a kapun, érkezik a gyerek. — Mondja csak, járt magánórákra Fekete Lász­ló tanítóhoz? — fordulok hozzá. — Jártam. .. — És mennyit fizettek? — Ezt az anyámék in­tézték!... A harmadik háznál szin­tén nem akarnak „az em­ber nélkül“ beszélni... . Ugyanaz a megszeppenés és titoktartás, mint az i­­mént, csupán ennyi kü­lönbséggel: — Az én fiamat nem kellett tanítani, jó esze van annak. .. Megtudtam, hogy Fekete László a szülőfalujából nem készít elő gyerekeket. Hogyisne, hogy a közeli ismerősök, akikkel naponta találkozik, felelősségre vonják, ha netán nem si­kerülne a felvételi. És ki­derült, hogy Feketét nem­rég a rajoni tanügyi osz­tály vonta kérdőre „ma­gánóráiért“. A vizsgálat tovább tart, mert bebizo­nyosodott, hogy a „bejut­tatás“ címen ezreket zse­belt be. Ezt titkolta hát az a néhány szülő is, akivel beszéltem. Végül pedig elárulom, hogy miben rejlik Fekete László „varázsereje", az a bizonyos protekció, amiről az emberek beszélnek. Megígéri a szülőknek: — A maga fiát bejuttatom! Aztán a kisujját sem moz­dítja a pártfogoltakért, várja türelemmel a vizsga eredményét. És akinek va­lóban sikerült bejutnia, az azt hiszi, nem a saját tu­dásának, hanem a közben­járásnak köszönheti, s elsuttogja másoknak is a siker „titkát“. Persze, csak bizalmasan, így verbuvá­lódnak­ aztán az újabb hi­székenyek. A „magánórák­ra“ pedig csak a látszat kedvéért járnak a gyere­kek, hogy ha netán kérdő­re vonnák Feketét, miért vette fel a pénzt, legyen mivel megindokolnia. S a szülők? Ők tudatos cinkosai ebben a sakkhú­­zásban, miközben észre sem veszik, hogy tulaj­­donképpn csúful, a falhoz állították őket. És akinek szek­undákat hoz a vizsga? Hát igen, ezek jelentették végül is fel a szélhámos tanítót. ynag proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONOM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA XIX. évfolyam 180 (4868) szám 1967. augusztus 1. kedd Ára 25 báni Hazánk a nemzet­közi kiállításokon és vásárokon Az év második felében orszá­gunk 30 nemzetközi vásáron és kiállításon vesz részt. Kiállítják a román termékeket Damaszkusz­iban, Zágrábban, Bécsben, Plov­­divban, Belgrádban, Brüsszelben, Koppenhágában, Kölnben, Frank­furtban, Lyonban, Manchester­ben, Moszkvában, Párizsban, Pár­mában és másutt. E kiállításokon Románia gépe­ket, vegyipari és faipari terméke­ket, élelmiszer- és könnyűipari termékeket, iparművészeti cikke­ket, könyveket mutat be. A lipcsei, a brnoi, a bari és a sydneyi vásáron kereskedelmi iro­dát nyitunk, ezenkívül számos saját kiállítást rendezünk. Többek között román bútorkiállítás nyílik Leningrádban. Az accrai és a te­­heráni állandó román kiállításon újabb sajátos termékeket muta­tunk be. A soronlevő kiállításokon és vásárokon olyan termékeket mu­tat be országunk, amelyek első ízben kerülnek a külföldi közön­ség elé: horizontális és vertikális revolveresztergákat, fafeldolgozó textil-, élelmiszeripari gépeket, é­­pítőipari berendezéseket, elektro­technikai felszereléseket és készü­lékeket. A vegyipar festőanyago­kat, műanyagokat, szerves oldó­szereket mutat be. HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK Megbeszélés a sport­cipő minőségéről ♦ . • '.'il U. *• - 1 '• ? -'h A Könnyűipari Minisztérium, a sport-szakemberek, a kereske­­delmi egységeink küldöttei,­ va­lamint a régeni Sportfelszerelése­ket Gyártó Vállalat vezetősége, technikusai, mesterei, minőségi ellenőrei megbeszélést tartottak a sportlábbelik és felszerelések mi­nőségéről. Sor került ez alkalom­mal az utolsó évnegyed, valamint 1968 első évnegyedére szóló szer­ződések megkötésére. A vállalat termékeiből kiállítást szerveztek, 24 sportlábbeli modellt, 13 féle sportzsákot és 3 fajta boxkesz­­tyűt mutattak be. A két napos megbeszélés hasznos tapasztalato­kat nyújtott a vállalat dolgozói­nak. (JENEI ÁRPÁD). Bővítik az ákosfalvi művelődési otthont Az ákosfalviak a nyári mező­­gazdasági munkálatokkal párhu­zamosan végzik a művelődési ott­hon bővítését is. Úgy határoztak, hogy augusztus 23 tiszteletére be is fejezik a munkákat. TÓTH József levelező A MAROSVÁSÁRHELY­ vegyi kombinát Egész népünk teljes mértékben egyetért a pá­rt és a kormá­ny külpolitikájával 40.000 kiló fagy­lalt fogyott el Július igazán,­ kánikulainak bizonyult, a hűsítő-­és fagylalt­készítőknek­­ pedig csúcsigény­nek. Ebb­en a hónapban mint­egy 40.000, kilogramm fagylal­tot gyártottak, a Cukrász He­lyi Közélelmezési Vállalat fagy­lalt laboratóriumában, csak­nem annyit, mint 1961-ben e­­gész évben. Egyetlen nap alatt, mint az elnyúlt vasárnap is, kö­zel 2.000 kilogramm különféle fagylaltot, 1.500 darab parfét és kaszátát fogyasztottak a vá­ros cukrászdáiban. A 2. oldalon: Hozzájárulás a béke megszilárdításához Mint hazánk minden honpolgá­ra, magam is élénk érdeklődéssel kísértem a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakának munkálatait, mely megvitatta pártunknak és kormá­nyunknak az időszerű nemzetközi­­ kérdésekben folytatott­­­politiká-­­ját. A Nicolae C­eausescu, elvtárs előadói beszéde erőteljesen­­ kife­jezésre juttatta azt az elvszerű, realista, mélyen tudományos­ po­litikát, melyet pártunk a nemzet­közi küzdőtéren folytat. Ez a po­litika kifejezi a szocializmus álta­lános érdekeit és megfelel annak a törekvésnek, amelyet a román nép és az egész emberiség folytat a biztonságért, a békéért és ha­ladásért. Mindnyájunkat hazafias büszkeséggel tölt el az a megbe­csülés és tekintély, amelynek szo­cialista Románia örvend nap­jainkban az egész világon. Amint az évtizedek peregnek, a történelem homokóráján, úgy dőlnek romba a gyarmatbirodal­mak, a nemzeti felszabadító moz­galmak hatására. A népek erőtel­jesen harcolnak nemzeti függet­lenségükért. Ezzel párhuzamosan nő azok száma, akik a népek kö­zötti békés együttélésért, az álla­mok szuverénításáért küzdenek. A béke erőinek térhódítása mel­­lett — mely örömmel tölt el min­den igaz hazafit —, aggasztó je­lenségek is felütik fejüket a nem­zetközi életben. Az imperialisták — a haladás legfőbb gátlói — a ■ .legkülönbözőbb eszközökkel mér­gezik a békés légkört.’­Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsúlyozza, hogy egyike a legsúlyosabb fenye­getéseknek a világbékére nézve a vietnami háború. Pártunk állás­pontja, melyhez teljes egészében fenntartás nélkül csatlakozom én is, az hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a Vietnami De­­mokratikus Köztársaság bombá­zásának azonnali és feltétel nélküli beszüntetéséért, az Amerikai E­­gyesült Államoknak a vietnami nép ellen viselt háborúja megál­lításáért. Biztosítani kell a genfi egyezmény rendelkezéseinek al­kalmazását, a vietnami nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy önmaga, külső beavatkozás nél­kül, döntsön sorsa felől. Mindezek a béke erőinek jelentős győzel­mét képezik és rendkívül pozitív befolyást gyakorolnak az egész nemzetközi helyzetre. Dr. JAKAB Kálmán Csík rajoni főorvos A béke, az ország és a nép felemelke­désének záloga Végig a Küküllő-mentén, s így termelőszövetkezetünkben is nagy megelégedéssel, őszinte büszkeség­gel hallgattuk a rádióban, olvas­tuk az újságból Nicolae Ceaușes­­cu elvtársnak, pártunk és kormá­nyunk külpolitikájára vonatkozó előadói beszédét. Az idei gazdag termés betakarításának kellős kö­zepén ért bennünket ez a nagy esemény, a békés építőmunka ú­­jabb szakaszában, mely még egy lépéssel előbbre viszi termelőszö­vetkezetünk tagságát a párt által kijelölt úton a jobblét, a felemel­kedés felé. Tudjuk, meggyőződé­sünk az, hogy az ország felemel­kedésének egyik alapvető feltéte­le a békés építés. Pártunk egész politikáját, egész országépítő programját az a nemes cél hatja át, hogy minél erősebbé tegye ha­zánkat, hogy erősítse ezáltal a vi­lág népeinek azt a nagy táborát, amely a békét óhajtja, amely a békéért, a népek közötti egyetér­tésért, a pusztító háborúk felszá­molásáért küzd. Ismételten meggyőződtünk ar­ról, hogy pártunk külpolitikájá­nak fő célja hozzájárulni olyan nemzetközi légkör megterem­téséhez, mely biztosítja ha­zánkban és az egész világon a nyugodt, békés életet, azt, hogy minden egyes ember aszta­lára bőséggel jusson minden. E­­zért én és termelőszövetkezetünk minden egyes tagja, románok, ma­gyarok, németek szívvel lélekkel támogatjuk pártunk, kormányunk külpolitikáját, amelynek magvát a béke megvédéséért tett erőfeszí­tések képezik és amely biztos zá­loga hazánk, az egész nép felemel­kedésének. Ezt a politikát minden erőnkkel támogatjuk azáltal, hogy szántóföldjeinkről mind nagyobb, gazdagabb termést takarítunk be és termelőszövetkezetünket a bő­ség forrásává alakítjuk át. BULATH ANDRÁS, a héderfájai termelőszövetke­zet elnöke.

Next