Vörös Zászló, 1967. szeptember (19. évfolyam, 205-230. szám)
1967-09-01 / 205. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ Iosif Ranghet , a romániai kommunista mozgalom kiváló harcosa Szeptember 1-én lesz 15 éve, hogy meghalt Iosif Ranghet, a kommunista mozgalom kiváló harcosa, hű fia a romániai munkásosztálynak, melynek ügyéért önfeláldozóan harcolt élete végéig. 1904. augusztus 7-én született a volt Arad megyei Olari faluban, szegénysorsú parasztszülők gyermekeként. Ifjú korában sokat nélkülözött. Apja halála után Aradra költözik, ahol mint munkás keresi meg kenyerét. 1920-tól kezdve az ifjú I. Ranghet a szakszervezet tagjaként részt vesz a párt szervezte sztrájkmozgalmakban. Csatlakozik a harchoz, amelyet a párt a városi és falusi dolgozók érdekeinek védelméért, a szakszervezeti mozgalomnak az osztályharc és a proletár szolidaritás elve alapján történő egyesítéséért vív és egyre ismertebbé válik a munkások körében. Érdemei és forradalmi tapasztalatai elismeréseként küldöttként választják az egységes szakszervezetek temesvári kongresszusára, amelynek munkálatai a párt vezetésével folytak. 1930-tól kezdve, amikor felveszik a Kommunita Pártba, Iosif Rangher részt vesz azokban a hatalmas osztályütközetekben, amelyeket a párt szervezett és vezetett a kizsákmányolás fokozása, az „áldozati görbék" ellen, a burzsoá földesúri kormány reakciós, népellenes politikája ellen, amellyel az 1929—1933- as gazdasági válság súlyos terheit a dolgozó nép vállaira akarta hárítani. Abban az időben, az illegalitás nehéz körülményei között Iosif Ranghet-et fontos feladatokkal bízzák meg: 1931-ben az RKP Arad megyei bizottságának tagja, 1932-ben a nagyváradi megyei bizottság titkára, 1933—34-ben az RKP Kolozs, Bánát tartományi és zsilvölgyi bizottságának titkára. Feladatait a párt, a dolgozó nép, az ország szabadságának és függetlenségének ügye iránti határtalan odaadással teljesítette. 1934 októberében a párt megbízásából a Gyímesvölgyi román és magyar szegényparasztok felkelését szervezte és vezette Gyímesközéplokon, Gyímesfelsőlokon, Ghimes- Fágeten és Palánkon. A fasiszta katonai diktatúra idején, amikor az egész ország egyetlen nagy börtön volt és népünket akarata ellenére belesodorták a szovjetellenes háborúba, Iosif Ranghel számos hazafias szabotázs akciót szervez a háború ellen, harcra buzdítja a dolgozókat a hitlerista elnyomók és antoneszkánus kiszolgálóik ellen. 1943-ban kooptálják az RKP Központi Bizottságába. Tevékenyen részt vesz a párt vezetőségébe befurakodott áruló és kapituláns elemek — Foris és a többiek — leleplezésében, eltávolításában. Constantin Pirvulescu és Emil Bodnaraș elvtársakkal együtt cselekvően részt vesz a párttevékenység operatív vezetésének biztosításában, az 1944. augusztusi nemzeti antifasiszta fegyveres felkeléssel kapcsolatos feladatok végrehajtásáért. A párt illegális harcának éveiben a sziguranca több ízben letartóztatja és megkínozza. Hazánk fasiszta iga alóli felszabadulása után az RKP 1945-ös konferenciáján a Köz- ponti Bizottság tagjául választják. Az 1948. februári kongresszuson pedig tagja lesz a Központi Bizottság Politbürójának. A párt nagyra értékelte Iosif Ranghel energiáját, a párt és a nép ügye iránti odaadását és felelősségteljes párt- és állami feladatokkal bízta meg. örökre megőrizzük a párt eszményeiért, a román nép szabadságáért és boldogságáért vívott küzdelem áldozatkész harcosának, a kommunista elvszerűség példaképének emlékét. Ioan CHIOREAN tudományos kutató Nagyobb hírverés nélkül is 73 turista jelentkezett a Szakszervezetek Művelődési Házánál a hargitai kirándulásra. Sajnos, csak egy autót kaptunk, s így csupán negyven személlyel indulhattunk el. Kit hagyjunk ki? A döntést azok rovására hoztuk meg, akik már jártak a Hargitán. Kápolnásfalunál kezdődött a gyalogtúra első 14 km-es szakasza. Fiatalok, középkorúak, nők, férfiak indultak az iránytjelző tábla mutatta úton a Madarasi Hargita felé. (A középkorúak közé soroltam azokat a 65 éveseket is, kik korukat meghazudtolva vállalkoztak a Hargita-vonulat megmászására.) A mogyorófáktól szegélyezett ösvény irányát követve, tréfálkozva haladt a menet, mind feljebb és feljebb. Egyegy magaslatról visszatekintettünk a megtett útra. De csak éppen, hogy körülnéztünk, s máris mentünk tovább mind magasabbra s egyre közelebb kerültek hozzánk a hegyek őrtálló katonái: a fenyők. A „Csihányos“ forrásnál már elértük őket. Örökzöld fák hűs árnyat nyújtottak a tűző melegben. Ágaik hétkilométeres úton mitegy alagútat képeztek. Az egyszerű erdőlő emberek „cső“ néven emlegetik ezt az árnyékos utat. A „Mita-kútjánál“ megpihentünk erőt gyűjteni a környékbeliek által „döglesztőnek“ nevezett magaslat megmászásához. Rövid félórai gyaloglás után előttünk keletre kitárult a regékben, balladákban megénekelt Hargita. Csúcsai mint megannyi szunnyadó vulkán emelkednek ki a tájból és fúródnak a felhőkbe. A három főcsúcs fölémagasodik az 1881 méteres Madarasi Hargita, közepén a Rákosi-Hargita 1758 méteres csúcsával, jobbszélen a Csicsói Hargita, 1764 méteres magasan. Alant a völgyben a Vargyas pataka tör utat magának a tisztások felé. Körülöttünk végtelen a csend. Csak a fenyődarazsak zümmögése hallatszik, mint kergetőzve játszanak az ágak közé lopódzott verőfényben. Lenyűgözve néztük az előttünk kitáruló tájat. Mielőtt pihenőre tértünk volna a madarasi menedékházban a vlahicai, Csíkszeredai, udvarhelyi turisták népes csoportjával, a tábortűz mellett lezajlott a turistaavatás, ami kellemes szórakozást jelentett mindenkinek. Másnap aztán körülnéztünk Csorna Pista háza táján, a megszépült, újjáépített menedékházban. Kényelmes szobák, hideg-melegvíz, villanyvilágítás és szép étkezőterem áll a kirándulók rendelkezésére. Ahogy szétnéztünk a tájon, észrevettük az utak mentén kopjafák figyelmeztetnek, hogy a hegymászásnak áldozatai is vannak. Közelben ott áll Szervatiusz Jenő szobrászművész fába faragott „Ülő Márton“-ja, amint a távoli hegyek felé tekint. Esőtől, széltől cserzett arca, redőkkel borított magas homloka a környék erdei emberének küzdelmét hirdeti a természettel. A napfelkelte ott találta a kirándulók csoportját a menedékházzal szemben levő „Mihály havasán“. Útközben felfigyeltünk az új erdei útra, mely Zetelakát összeköti a menedékházzal. Ha a hátralevő háromkilométeres szakasz is elkészül, akkor már autóval is fel lehet jutni a Hargitára. Aránylag elég frissen érkeztünk a Madarasi Hargita főcsúcsaira, az 1881 méteres Galusa-tetőre. Előttünk messzire kitárul a vulkáni vonulat, melynek képzeletbeli kezdetét ott látjuk messzi a Máramarosi hegyek északnyugati szélénél. A Hargita hegység kelet felé az Oltón túlra is kiterjed. Ezt az itteni elágazást Büdös hegységnek nevezik. Nevét a sziklarepedésekből felszálló kéngőzöktől kapta. De van itt ásványvízforrás is elég. A Galusa-tetőről szép kilátás nyílik a Görgényi, Gyergyói és Csíki havasokra. Észak felé belátunk a Maros áthasította Gyergyói-medencébe és azon túl a Gyergyói-havasok hosszú láncára, melynek csúcsai a Lóhavas, Nagyhagymás, Öcsém, Feketeréz. Keletre fordulva a Kerekhavas, Bothavas, Függéstelek néven ismert hegyek. Délre a messzeség ködén át ott látjuk a Baróti-hegyek kimagasló óriását az 1500 m fölé kapaszkodó Kakukkhegyet. Délnyugatra a Nagyküküllő és Homoród hosszanti völgyei által szabdalt Olt-melléki hegyeket. Közvetlen közelben pedig a Homoród és Kormos patak közét kitöltő Rika hegyet, amely a helyi mondákban ugyancsak elég gyakran szerepel. Rövid félóra, míg végigjártattuk tekintetünket a tájon, a közel-távoli hegyeken, aztán elhagytuk a hegyóriást és a Rákosi Hargita felé vettük utunkat. Szemerkélő esőben értünk a Csicsói Hargitára. Villámlás, égiháború tették félelmetesen széppé a tájat. A síkossá vált úton nehéz volt a gyaloglás, de senki sem panaszkodott. A Bagolykő oldalában jégeső fogadott, de menni kellett tovább, míg fedett helyiséghez értünk. A felhőzet szakadozni kezd, de mi ázottan is gyönyörködni tudtunk a közeli Hargita-fürdő és távolabbi falvak pirostetejű házaiban. Fiatal fenyőerdőn át meredeken ereszkedtünk le az Uz Bence néven ismert menedékházhoz. Körülnéztünk egy kicsit, s furcsa dolgot vettünk észre. A menedékház ajtajára kiírták a fogadási időrendet: reggel 8—9, 11—1, délután 5—7 óra között. Sehol az országban egyetlen menedékháznak sincs ilyen munkarendje. A menedékházak mindenütt éjjel-nappal a turisták rendelkezésére állanak. Érthetetlen. Talán úgy gondolkoznak egyesek itt, hogy a Hargita-fürdőre érkező turisták, kirándulók ha be akarnak térni egy pohár frissítőre, menjenek inkább a közeli büffébe? A turisták nem alkoholt, hanem pihenést keresnek a hegyekben. Azért nem bosszankodtunk, jókedvűen jártuk körül a telep megfiatalító, gyógyhatású büdös gödreit, megkóstoltuk a források vizét, s ez is felüdített. Mert ilyen környezetben csak pihenni lehet. KISS Ernő A Hargita-vonulaton A bucsini turistaház Néhány gyakorlati tanács a silózáshoz Szaknyelven, de a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szóhasználatában is régóta „téli legelőnek“ vagy „silónak“ nevezik a nyáron és ősszel betakarított, elraktározott, savanyítással vagy erjesztéssel tartósított takarmányt. A tudomány és a tapasztalat is bebizonyította, hogy a takarmány helyes silózással előidézett tejsavas erjesztése számos előnnyel jár, éspedig: helyettesíti télen a legelőt; változatosabbá, a nyárival csaknem egyenértékűvé teszi az állatok táplálékát, hozzájárul a magasabb termékhozam fenntartásához, fokozza az állatok étvágyát, stb. A lényeg az, hogy esőben vagy erős harmat idején végzett silózásnál a víztartalmat pelyva, vágott szalma vagy más száraz takarmány hozzáadásával 65—75 százalékra csökkentsük. Fontos, hogy biztosítsuk a siló megfelelő befogadó képességét, 8—10 köbmétert számítva minden szarvasmarhára, 1—2 köbmétert minden kisállatra (egy köbméter siló mintegy 650 kilogramm savanyított takarmánynak felel meg.) A gödröket használat előtt gépi erővel alaposan ki kell tisztítani, fertőtleníteni és meszelni. Óvni kell a levegő, a víz és egyéb anyagok beszivárgásától. A silón belül számos erjedési folyamat megy végbe. A legfontosabb a tejsavas erjedés, amit a maximumig kell fokozni, mert ezen alapszik a takarmány tartósítása. Ezután bekövetkezik a nem kívánatos sőt káros másodlagos alkoholos, ecetes erjedés, rothadás, penészedés. A tejsavas erjedés elősegítéséhez és a többi káros folyamat meggátolásához szükséges, hogy minél ésszerűbben járjunk el, és hogy tekintettel legyünk egy egész sor tényezőre. A tejsav-baktériumok levegő nélkül is kifejlődnek számos növényben, például a kukoricában, napraforgóban, fűben, murokban, répában stb. meglévő cukorból. A többi alkoholos, ecetes erjedés és a penész baktériumainak levegőre van szükségük. A tejsavas erjedés elősegítésének és a többi káros folyamat meggátolásának első feltétele tehát a levegő sürgős és minél tökéletesebb kivonása a silóból. Kötelező a silózott növény apróra vágása. Az egészben maradt növény silózása tápanyag és caroten veszteséggel jár, megakadályozza a levegő eltávolítását. A minél finomabbra (a kérődzőknél 1—2 cm-re) való szecskázás révén kiömlik a tejsavas baktériumoknak kedvező sejtnedv, lehetővé válik a takarmány préselése és a levegő eltávolítása. A takarmánynak a silóba való elhelyezését folyamatosan, összefüggően végezzük, az egyes rétegeket gondosan döngöljük le lábbal, fakalapáccsal, állatokkal, traktorral, minél alaposabban eltávolítva a levegőt. Ahogy megtöltöttük a silót, azonnal fedjük is be kátránypapírral vagy polietilén lappal, amire 30-40 centi vastag földréteget helyezve, biztosítjuk a megfelelő préselést, megóvjuk a takarmányt a levegő, a víz s a fagy káros hatásától. A langyos vasalóval egymáshoz ragasztott polietilén lapokat a gödrök kibélelésére is felhasználhatjuk A silógödör befedéséhez gyékényt, nádat, szalmaköteget, stb. is használhatunk. A gyakorlatban magasabb tejsavhatás elérhető egyszerű vagy vegyes silózással, esetleg vegyi anyagok adagolásával. Hasonló hatás érhető el a silózott takarmány nedvességi fokának biztosításával, a legmegfelelőbb időben való betakarításával, az erjeszthető cukortartalom biztosításával és kisebb mértékben a silón belüli hőmérséklet szabályozásával. Az egyszerű silózás előtt hervasztani kell a takarmányokat. A levegőn és napon való tartás idejét napos, meleg időben 3—4 órára, hűvös, borús időben 8—10 órára kell korlátozni. Utána rögtön következzék a szecskázás és a silóba helyezés, a nedvesség 60 százalék alatti csökkentésével. Vegyes silózásra egész sor takarmánynövény alkalmas. A cukorszegény, de gazdag protein tartalmú pillangósokat 1/3, 1/2 arányban cukorban gazdag növénnyel, például kukoricával, répával, stb. kell vegyíteni. A túlságosan sok cukrot tartalmazó növényekhez, például a murokhoz, cukorrépához, stb. cukorszegény takarmányt — lóherét, lucernát, repcét, rozsdarát stb. adagolunk. Az adagolásos silózási módszerhez főleg a nedvesség megfelelő csökkentése céljából folyamodnak. Az esős időben kaszált füvet minél gyorsabban silóba kell helyezni, hozzáadva 5—10 százalék vágott szalmát vagy darát Ugyancsak takarmány hozzáadásnak számít a friss répaszeletek, a melász stb. adagolása is, ami elősegíti többek között a tejsav képződését. A vegyi adagolás különböző szervetlen vagy szerves savakra szorítkozik. Elősegíti a tejsavas erjedést, gátolja a többi káros folyamat kialakulását. A megfelelő ,téli legelő” biztosításáért szükséges hozzáfogni a legtöbb helyen már viaszérésben lévő kukorica betakarításához és silózásához. Szeptemberben és októberben folytatni kell a takarmánynövények, zöldségeskertek hulladékainak, a cukorgyárak, szeszfőzdék melléktermékeinek,kukoricakóré, melász stb. egyszerű és vegyes silózását. Dr. NEGREA Ioan tudományos kutató A Maros partján (HARAGOS Zoltán felvétele) ll | Köszöntjük ^ ^ ii | a 20 esztendős ELŐRÉT íj ♦ Most húsz éve jelent meg az Előre első száma. Fennál- ¡m & lásának időszaka egybeesik a népi hatalom éveinek forra- ›rodalmi átalakulásaival, a szocializmus győzelméért vívott о► X harc szakaszaival. Az eltelt két évtized alatt az Előre híven J ♦ szolgálta dolgozó népünk ügyét, a virágzó szocialista Romá-► nia megteremtését, harcos szószólója volt a párt politikájának. Az írott szó erejével nevelte, mozgósította olvasóit, < ► ! hogy tevékenyen vegyék ki részüket a párt által kijelölt nagyszerű feladatok teljesítéséből.► Ünnepi évfordulója alkalmából, köszöntjük a lap valamennyi munkatársát és további sikereket kívánunk az el következő esztendőkben, hogy minél tevékenyebben járuljon hozzá a pártunk IX. kongresszusán kijelölt célkitűzések <► megvalósításához, szocialista hazánk és dolgozó népünk bel- tádogulására. ► A VÖRÖS ZÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉGE \\ Az Építőanyagokat Gyártó Helyiipari Vállalatnál mutatkozó lemaradás azzal magyarázható, hogy a koronkai és havadtői téglagyáraknál előirányzott építkezések műszaki dokumentációit nem készítették el határidőre. Igyekszünk mindent elkövetni a késés behozásáért. Mindenesetre a cikkben felvetett kérdések elemzése és az azokkal kapcsolatos javaslatok segítséget nyújtottak számos intézkedés kidolgozásához. Bíráló cikkeink nyomán jóval a tartományi átlag alatt Lapunk 4858. számában ankétban számoltunk be a helyiipari vállalatoknál folyó beruházási munkálatok üteméről. Gedő István mérnök, a tartományi néptanács helyiipari ügyosztályának vezetője válaszában arról tájékoztat, hogy a tartomány helyiipari vállalataiban folyó beruházási munkálatok lassú üteme foglalkoztatja az ügyosztály dolgozóit is. A félévi megvalósítások ugyanis valóban messze mögötte maradtak a lehetőségeknek és a követelményeknek egyaránt. A Városi Helyiipari Vállalat üzemcsarnokának építésében még pillanatnyilag is nehézséget okoz az a tény, hogy a marosvásárhelyi gép- és traktorállomástól igényelt terület átírását a Mezőgazdasági Főtanács nem láttamozta. Így annak ellenére, hogy még 1967. első negyedében elkészült a műszaki dokumentáció, az építkezés késik. Az utóbbi időben ismételten szorgalmaztuk a terület átírását. Az ILEFOR meggyesfalvi egységének új üzemcsarnokával kapcsolatban a huzavonáért a helyi tervezők és a helyi ipar illetékes szervei a hibásak. A zavart a termelés újszerű technológiai folyamata okozza, amelylyel az illetékesek nem tudnak megbirkózni. A figyelmeztető tábla még nem minden A 4875-ös lapszámban a fenti címmel megjelent cikkre a Brassói Útépítési Ügyosztály marosvásárhelyi kirendeltsége válaszolt. Cstiriga Constantin mérnök többek között arra mutatott rá, hogy a Valeni-i úgynevezett „halálkanyart“ valóban még az útépítkezés időszakában ki lehetett volna küszöbölni. A válaszból azt is megtudtuk, hogy erre már szeptember elején sor kerül, s így alkalmassá teszik a biztonságos, óránként 40 kilométeres sebességű közlekedésre. A kanyar kiigazítására már elkészültek az összes műszaki dokumentációk és a jóváhagyást is megkapták. A marosvásárhelyi Electro-Mures vállalat új gépterme MINI Naponta mindig ugyanazon az autóbuszon találkozott a két jóbarát, — ifjú, boldog férjek. Később, valahogy elkerülték egymást. Ma azonban ismét együtt utaztak. — Mi történt? Beteg voltál? — kérdezte a sovány, szemüveges. — Én, beteg?! Ugyan! — és megropogtatta izmait a másik. — Csupán ... nem járok többet ezen a vonalon. — Hogy-hogy? — Kiábrándultam ... — Azt meghiszem! Nem éppen ideális közlekedési eszköz. Hol késik, hol a garázsba vonul, hol nem lehet felférni rá. — Tévedsz. Nem az autó-busz miatt... — Hát? — Egy nő miatt, öregem . .. A szemüveges előbb értetlenül nézte, majd megértően bólintott. ..Bizonyára nézeteltérése támadt a jegyszedőnővel“ — gondolta és különösebben meg sem lepődött. — Hát igen... — és barátja füléhez hajolt. — A jegyszedőnők sem angyalok. Volt szerencsém nekem is . .. talán meséltem már .. . — Ej! Nem érted?! Az egésznek semmi köze az autóbuszhoz! A divat az oka! Ez az átkozott divat! A szemüveges most már úgy meredt a kövérre, mintha először látná, hiszen hosszú ismeretségük alatt még soha sem hallotta a divatról beszélni. — Tulajdonképpen . .. miről van szó? — kérdezte gyanakvóan. — Őrültség! — és fájdalmas nagyot sóhajtott a kövér. — Reggel, munkába menet rendszeresen találkoztam egy nővel. Csinos volt, fiatal és szép is ... Az ember az ilyent akarva-akaratlan észreveszi. Erőss Attila karcolata Persze, leginkább akkor, ha nincs vele a felesége. És mert effajta ritka alkalom csupán munkába menet és a munkából jövet adódik számomra, ilyenkor egy kicsit én is körülnézek . .. Végeredményben ez még nem jelent semmit. Semmit az égvilágon! Hát így történt most is. Ha elkerültük egymást, valami hiányzott. Hogy is mondjam csak ... egészen halványan, de szerelmes lettem belé. — Ne mond?! — Márpedig ez így van! — és ismét sóhajtott. — Ha láttad volna!,Micsoda fej! És lábak!... Hát igen... a lábak. Mindennap vetettem rájuk egy pillantást. Egy egészen röpke, tolakodásmentes pillantást, mert az ember, — ha már felesége van — tudja, hogy mi illik és mi nem illik. Igaz? — Igaz. De ... — De?! — és kérdő tekintettel nézte a soványt. — Van valami kifogásod? — Ugyan! Csupán nem értem, hogy mindehhez mi köze a ... divatnak? — vonta meg a vállát amaz. — Megmagyarázom — szólt a kövér és keze fejével végigtörülte a homlokát. — Szóval, minden rendben volt, amíg a hölgy fel nem vette a mini szoknyáját... — A mini szoknyáját?! — és enyhén szólva kihagyott a szemüveges érvelése. „Tessék! Így ismeri az ember a barátját!“ — Azt! Vagy nem láttál még ilyesmit? — Láttam. És. — És! így aztán megpillantottam a térdét. — A térdét?! — Azt. — Na és...?! — Göcsös volt... Göcsös. Érted? És hegyes. Vége!... Azóta más útvonalon járok, pajtás. Most már tudod. Szervusz ... — és cammogva elindult az ajtó felé. A szemüveges pedig, hogy magához tért, akaratlanul is arra gondolt, vajon mit szólna mindehhez az álmok asszonya? Na, meg a feleség. Ha tudnák. Ajaj! Ha tudnák. És mivel tapasztalt férfi volt, érezte, hogy lassan lúdbőrös lesz a háta...