Vörös Zászló, 1967. október (19. évfolyam, 231-256. szám)
1967-10-18 / 245. szám
2 Október 18 szerda 1920-ban ezen a napon kezdődött a vasúti munkások sztrájkja, mely jeladás volt az általános sztrájkra. 60 évvel ezelőtt született Mihail Sebastian román író (1907—1945) Mekkora a kicsi ? Olvasom, hogy Johnson elnök veje, miután apa lett, egész szellemesen nyilatkozott a lapoknak. Az elnök-unoka erejéről szólva például kijelentette, hogy „akkora, mint egy elefánté“. A nagypapa azonban emigy teremtette le a vejét egy táviratban: „A hasonlat rossz, mert az elefánt a köztársasági párt szimbóluma. De mindezek után eszetekbe ne jusson unokámat egy jól megtermett szamárhoz hasonlítani.“ Pedig a füles a Johnson párt szimbóluma! (m tnniiiiiiimiiiiiii) Prágában a múlt hét péntekén egy egyéves kislány lezuhant a hatodik emelet erkélyéről. A kórházban az orvosok meglepetéssel állapították meg, hogy csak könynyű sérüléseket szenvedett. IMminlik A Ploiesti tartományi Margineni mellett mélyfúrással új szénhidrogén-tartalékokat készülnek feltárni. Ez lesz a nyolcadik mély olajkút a tartományban. Az olajbányászok korszerű módszereket alkalmaznak, többek között a hidraulikus fúrást, ami gyorsabb és olcsóbb a többinél. MIIIIHIIIIIIIIIIIIU A befejező munkálatokat végzik a csehszlovákiai 1244 méter magas Klinovec hegyen épülő televíziós tornyon. A műszerek és berendezések felszerelése után a több mint 80 méter magas tv-antenna két fehér-fekete és egy színes műsort vételezhet és közvetíthet. Olaszország a szicíliai Siracusa mellett három és fél méter átmérőjű teleszkópot épít .A Palomar-i (Kalifornia) Csillagvizsgáló távcsöve után, nagyság tekintetében, ez lesz a második. Japán Ukikoku nevű helységében befejezték a világ legnagyobb dokkjának építését, amelyben 350 ezer tonnáig terjedő tankhajók építhetők fe. Megkezdték egy másik hatalmas dokk építését is, amelyben 500.000 tonnás szupertankhajókat javíthatnak. A Bucegi hegységben befejezték a Ceaua Dichiului és a Coștila csúcs közötti 16 kilométeres új alpesi út építését. Ezen az úton személygépkocsival könnyen el lehet jutni a Piatra Arsa és a Babele menedékházhoz, amelyeket nemrég korszerűsítettek. miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Aspasian Tekin, egy 16 éves fiatalember, jelenleg 164 kilót nyom. Tekin nagyon szereti az édességet, s ebben nem is szenved hiányt, ugyanis egy isztambuli cukrászdában dolgozik, ahol a tulajdonos egyúttal jó reklámnak is tekinti. Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiv Egy angol cég olyan automata telefonberendezést gyárt, amely az előfizető távollétében is regisztrálja a hívó felek számát, majd közli az üzeneteket. iMffHiHim Az állatok különbözőképpen viselik el az éhséget. Döntő szerepe van a kornak, a nemnek, a fajnak, az életkörülményeknek, stb. A veréb például mindössze egy napig bírja ki az éhséget, az egér 3 napig, a nyúl 13 napig, a tyúk 14 napig, a macska és a sas 30 napig, a kutya és a sertés 34 napig. A hosszas éhezést kiálló állatok közé tartozik a cápa, amely 112, a pók, mely 510 napig, s a gyík, mely két évig bírja a kényszerű koplalást. A csúcsot a poloska tartja, amely 6 évig is elél élelem nélkül. RtUIUIUllUIIIIIIIU A Ploieníi tartományi Tatarani község mezőgazdasági termelőszövetkezetének területén a régészek a Tei-kultúrához (i.e. 1500—1300) tartozó gazdagon díszített kerámiatárgyakat találtak. Ugyanahhoz a korszakhoz tartozó maradványokat találtak Brazi mellett is, ami arról tanúskodik, hogy ez a Ploiești városától délnyugatra elterülő övezet 3 000 évvel ezelőtt sűrűn lakott volt. A Tartományi Egészségügyi Nevelési Osztály (Bartók Béla utca 1. sz.) helyiségében, csütörtökön, október 19-én, 18—19 óra között „Az alkoholizmus és következményei“, „A bódult sejtek“, „Tőlünk függ“, Jó étvágy“ cmű filmeket vetítik. Belépés díjtalan, isőbilos Október 18-án, szerdán de. 10 és du. 16 órakor: TOLDI. (A magyar tagozat előadása.) aag y a „Lakodalom van a mi utcánkban“ (MARX József felvétele) — MŰVELŐDÉSI KRÓNIKA— Mihail Sebastian Szimfonikus hangverseny Mindössze harmincnyolc évet élt. Fukarul mérte számára az éveket az élet. Alig érte meg, hogy megjelenjék népének egén a „névtelen csillag", az igazságosabb, emberibb élet: a szocialista társadalom. Egy tragikus kimenetelű autóbaleset következtében már 1945-ben árván maradt a toll, megszakadtak a tervek, félbemaradtak a kéziratok. Pedig egy eljövendő boldogabb élet igézetében élt mindvégig. Pontosan körülírni, határozottan megnevezni nem tudta a jövőben születő, szép, emberi rendet, de tudta, hogy van valahol egy „névtelen csillag", amely beleragyog a szépre és jóra törekvő emberek szemébe. Ezért érezte magát idegenül a pénz hatalmán alapuló emberi viszonyok „csupa csősz" világában, ezért vágyott el belőle egy olyan életbe, ahol nem a pénz és nem az osztályviszonyok, hanem az emberi kvalitások határozzák meg az emberi kapcsolatokat. A dolgozó parasztság nagy erőpróbájának évében, 1907-ben született Brailán. Már középiskolai stúdiumodon csiszolódott ítélőkészsége is jelezte számára, hogy a tőkés-földesúri társadalom nem az igazság világa. A bukaresti jogi fakultáson szerzett műveltsége egyre mélyebbre engedte látni a korszak társadalmi-politikai korrurzságába. 1930- 31-es párizsi tanulmányútja pedig európai szélességűvé tágította látókörét. Az igazságra és szépségre való törekvés már első írásain érződik. A „Reporter“-ben és a „Viata Romaneascá“-ban közölt irodalmi és különösen színművészeti vonatkozású jegyzetei nemcsak bátor kiállást, egyre mélyülő demokratizmust, hanem nagy hozzáértést és számottevő művészi érzéket mutatnak. Határozottan fellép minden antirealista törekvés ellen. A dráma és az élet szorosabb kapcsolatát hirdeti. Regényeiben (Craiul cu salcimi, De douá mii de ani) a kisvárosok életének nyomott hangulata, az úgynevezett „középosztály“ lelki zátonyrafutottsága nyer művészi kifejezést. A lelki élet kitűnő ábrázolása mellett azonban hozzáértően elemez elvont, filozófiai problémákat is. Az analizáló intellektus fényében veszi szemügyre a korabeli társadalom és kultúra csaknem minden problémáját. Töprengő, kereső, elmélyedő ember. De mégsem köti gúzsba a korában annyira divatos esztétizálgatás. Az eszméket is a valósággal szembesíti. Ha bonyolultan fejteget, akkor is életet akar. Realitást. A drámaírás területén alkotta a legjelentősebbet. Caragiale realista hagyományait továbbvivő színműveiben (Jocul de a vacanta, Steaua fara nume, Insula, Ultima óra) azt mutatja be, hogy miképpen kerülnek szembe az értelmiség bizonyos rétegei a tőkés-földesúri társadalom lélekzsugorító világával. Hősei olyan emberek, akik nem tudnak megbékülni a kor társadalmának visszásságaival, menekülni igyekeznek ebből az életből. Valami egyszerű, becsületes és szép életre vágynak. S ha az osztálytársadalom szorítójában széttörik az álmuk, saját szűkebb környezetükben próbálnak emberi szépséget teremteni. Ezt teszi Stefan Valeriu, aki ötletes „vakációsdi" játékot szervez egy ki-' rándulókból álló csoporttal, hogy a korrupt társadalomtól elszakadva keressen boldogságot. De ugyancsak ilyen szépségre törekvő ember Miroiu is, kinek számára egy „szabad szemmel nem látható csillag" jelképezi a boldogságot, amely valahol az elérhetetlen messzeségben van. Az ilyen emberek általában a háborítatlan magányban, a töprengő elvonatkoztatásban vagy a szépet ígérő álmokban találnak megnyugvást, mint Andronic professzor, akinek élete kimért pályán, az előadó termek és a könyvtárak között mozog. A szépség és az igazság vágyát hordozzák magukban ezek a hősök. De ezt hordozza Mihail Sebastian minden alkotása. Úgy leplezi le az osztály társadalmat, úgy vágyódik el belőle, hogy az emberség és jóság felé mutat, írásai ezért nem évülnek el. Darabjainak ezért van megérdemelt sikere napjaink színházlátogató közönsége előtt is. KICSI Antal A ma esti hangverseny nyitó száma Ludovic Feldman „Három szimfonikus kép" című zenekari műve. L. Feldman alkotó tevékenységét 1941-ben kezdi meg, Mihail Jóra irányításával, mely időben szerzeményeihez túlnyomó részt a népzene dallamanyagát használja fel, majd később Enescu, Bartók, Schönberg zenei nyelvezetéhez hasonló kifejezési eszközökkel él, anélkül, hogy mellőzné a hagyományos klasszikus formákat. Alkotó tevékenységének elismeréséül 1945 és 1956-ban „Enescu“ díjjal, 1953- ban Állami díjjal s négy évre rá a „Művészetek érdemes mestere“ címmel tüntetik ki. A műsoron szereplő műve első bemutatóként hangzik el a zenekar előadásában. A hangverseny szólistája, Valentin Bebehko szovjet zongoraművész, Csajkovszkij I. b-moll zongoraversenyét adja elő. Csajkovszkij három zongoraversenyt írt, de ezek között csak az első, b-moll versenyműve tett szert igazi népszerűségre, pedig zenei tartalom tekintetében a másik sem marad el az első mögött. Az első versenymű nagy népszerűségének alapja a versenyszólam Liszt óta nem hallott elragadó virtuozitása, a csillogó hangszerelés, az egész művön végigvonuló hősi lendület, ünnepélyes hangvétel. A műsor befejező száma Brahms I. szimfóniája. Már számos kamarazenemű, szimfonikus kompozíció tette ismertté Brahms nevét, amikor hozzálátott első szimfóniájának megírásához. Egyetlen művén sem dolgozott olyan hosszú ideig, mint ezen. A mű első vázlatai 1855-ben íródnak, majd 1876-ban végleges formájában kerül sor első bemutatására. Brahms a nagyméretű wagneri zenekarral szemben a beethoveni hangzási ideálhoz alkalmazkodott, puritán színelképzeléseihez elegendőnek tartotta a beethoveni típusú zenekart. A hangversenyt Constantin Bugeanu érdemes művész vezényli. V. GY. újdonságok Az Electrecord hanglemezgyár munkaközössége az Örökszép tangók című gyűjteménnyel kellemes meglepetést szerez a könnyűzene kedvelőinek. A tangó, ez a spanyol—délamerikai eredetű tánc, a húszas években tüneményes gyorsasággal hódította meg a világot, s olyan népszerűvé lett, amilyen még csak a bécsi valeer volt a maga idején. A tangó sikere mindenekelőtt az argentin és spanyol szerzőknek — Sanders, Padilla, Malando, Fugárat, stb. — köszönhető, akik szenvedélyes, elbűvölő dallamokat komponáltak Dél-Amerika sajátos egzotikus ritmusára, amelyre egyébként Sebastian Vradier felejthetetlen La Palomája is épül. Az Electrecord említett lemezét az argentin Sanders „Adios, mu... ,,i, ■ . , i chaehos“ című műve vezeti be, amely 1931-ben vált világsikerré. Ezt követi José Padilla tangója, a „La violettera“, amelynek szöveges változatát Tito Schipa, a nagynevű olasz tenorista röpítette a hít szárnyára. A következő melódia, Malando ele Guapa-ja, több mint két évtizeden át volt világszám, és szinte állandóan szerepelt a legnagyobb zenekarok repertoárjában. Schluger El dhoce cmű szerzeménye valamivel később. 1930 után vált közismertté, de hosszú időn át a tangót táncosok próbaköve volt. Az olasz származású Callazzo, aki hosszú ideig élt Argentínában, két szerzeményével is szerepel az Örökszép tangók című lemezen, amelyek közül a Garufa még manapság is gyakran szerepel műsoron világszerte. Iosif Hastreiter, a lemez szerkesztője, az említetteken kívül még egy-egy Canaros, Discepole, Fugázót és Giraud melódiát is beiktat. Az Electrecord zenekarát Imre Sándor vezényli. A férfi az egészen más! Igen, „egészen más", és amit ő csinál, amit ő vét a kölcsönös hűségeskü ellen, ,,az más lapra tartozik“. Körülbelül ezt akarja mondani ez a magyar film, de így ám, macskakörmösen, hogy világos legyen mindenki számára: a szocialistává kiteljesedő társadalomban nem lehet megtűrni az ilyenszerű nemi megkülönböztetést, az emberek tudatát oda kell fejleszteni, hogy gondolkodásukban se tegyenek kü lsi kü lönbséget férfi és nő között, (akarom mondani: nő és férfi között!), hanem valójában és minden vonatkozásban vállalják a teljes egyenlőséget az életüket kiegészítő másik nemmel. Mert egyelőre bizony az öregek és középkorúak jelentékeny többsége, de még a fiatalok közül is elég sokan, vezérelvként fogadják el a kétféle mértéket alkalmazó régi morált: elítélik, képletesen m£gkövezik a kötelező hitvesi hűség ellen vétő asszonyt, de a mindent megbocsátás jegyében ítélik meg „a teremtés koronája" félrelépéseit, mintha a házasságtörés meg a csalás tényleg egészen más volna, mihelyt nem a nő követi el. Ezt a kétségkívül jelentős etikai tudnivalót meglehetősen szimpla mesébe csomagolta Csurka István, a forgatókönyvíró. Jaczkó Béláék és Nyeste Péterék családi konfliktusát mutatja be olyanképpen, hogy az imént megfogalmazott mondandó közérthetően kifejeződjék. Szimplának vélem a beállítást, (s ennek alapján gyengeközepesnek az egész filmet), mivel erősen hasonlít a tanítómesék hagyományos eljárására: szép-folyékonyan lepereg a vásznon egy többé-kevésbé tipikus story, nekünk, szófogadó, jó gyermekeknek pedig le kell szűrnünk az erkölcsi tanulságot. Mit csináljunk azonban, ha tapasztalataink tükrében nem látjuk ilyen pofonegyszerűnek az életet? Ha a családi boldogságot például nem tartjuk képletekbe gyömöszölhető könnyű feladványnak, hanem inkább látunk benne bonyolult kérdéskomplexumot, melynek kibogozását bizony nem mozdítja elő holmi ezópuszi transzparencia, allegorikus átlátszóság? Hogy egyebet ne mondjunk, a filmben jóformán szó sem esik a szerelemről: arról, hogy Jaczkó Béla és ,,neje", Nyeste Péter és a felesége között kihúnyt-e már (s véglegesen-e, vagy csak átmenetileg) a kölcsönös bizalom és hűség tartós fundamentuma, a szerelem, vagy taposómalommá unalmasodon — közös fedél alatt — a közös eszmények hiányát megsínylő, hétköznapi egzisztencia. Márpedig ez igen-igen fontos kérdés. Mert a néző, ha figyelmét nem kanyarítják vissza unosuntalan erre a döntő kiindulópontra, könnyen eshet abba a hibába, hogy mozgóhangos életképet, követendő példát lát egyik, vagy másik szereplőben, azaz aprópénzre váltja azt, amit művészien ható eszmei útravalónak szántak a filmalkotók: hiszi és magáévá teszi, mint Jaczkó Béla, a diadalmas patriarchátusban gyökerező kétféle morált, elfogadja zokszó nélkül, mint Nyeste Péterné, az évszázadok során szinte vitathatatlan jogszokássá merevedett diszkrimináns igazságtalanságot, és csak a legritkább esetekben egyenesedik ki, mint Jaczkó Béláné, s követeli ki a gyakorlatban is azt, amit a törvények jó ideje biztosítanak számára, hogy emberi méltóságát, anyai hivatását tiszteletben tartsák .. • Mondom, nem ajánlanám a tizennyolc éveseknek — akár Csillákról, akár Misikről van szó —, hogy olyan szimplának képzeljék az életet, amilyennek ez a fám láttatja, s legalább részben hamisítja, fogadják el inkább, hogy a szóbanforgó kérdés roppant komplikált, s recept nincs a megoldására, de azt csak a maradéktalan emberiesség szellemében kell keresnünk, mégpedig annak figyelembevételével, hogy jogosan hangoztatott egyéni boldogságunk mellett a mindenképpen ártatlan gyermekek jelenéről- jövőjéről, boldogságáról se feledkezzünk meg bűnös nemtörődömséggel • ■. Szinte észre sem vettem, s a film oktató-nevelő célzata, hangsúlyozott irányzatossága engem is kelepcébe csalt: úgy beszélek róla, mintha nem is művészi alkotásról lenne szó. Pedig művészi értékről, az elmondottak ellenére, nyugodtan beszélhetünk a mi esetünkben. Csurka István szcenáriumát filmes fantáziával megáldott rendező (Fejér Tamás), jó szemű és fürge operatőr (Szécsényi Ferenc), meg tehetséges színészek (Krencsey Marianne, Demján Edit, Kállai Ferenc, stb.) keltik életre, jó továbbá Behár György zenéje, s még az időnként percekig tartó néma pergés is amolyan jelenkori légkört biztosít az interpretálásnak. A film ennek megfelelően hitelesen érzékelteti a nagyvárosi élet lüktető ritmusát,ami lényeges tartalmi vonás tekintettel a motorkerékpár-balesetre), s ugyanakkor valami pihentető tagoltság jegyében hozza premier plan-ba mindig a legszükségesebbet. A kulcshelyzetek érzelmi-értelmi kiaknázását vizuális szempontból jól szolgálja a fényképezés: Jaczkóék legfontosabb beszélgetése például mintha képernyő keretébe szorult volna, férj és feleség vitája azonban kísértetiesen hasonlít egy bírósági tárgyaláshoz, azzal a különbséggel, hogy itt menet közben szerepet cserélnek a szereplők — kissé nevetséges vádlottá törpül a hangoskodó férj, s igaz vád, képviselőjévé a hibáztatott asszony. Figyelemre méltó teljesítmény a filmben a keret megoldás: a robogó vonatfülkében lejátszódó zárójelenet arra utal némileg, hogy alkotói az élet sodrába helyezték a bemutatott családi konfliktust, éppen ezért a mindig új és mindig régi élettől várják, hogy a mese után a pontot kitegye. De alapérzésemet, hogy az olcsó didakszis maga alá temette a művészetet, e dicséretes befejezetlenség ellenére sem tudom elhessegetni. o. t. Járjunk mindig új ruhában? Az ember érdeklődéssel olvassa az olykor kezébe kerülő tájékoztató könyvecskéket, melyekből meg lehet tudni, milyen szolgáltatási egységekkel állnak a lakosság rendelkezésére a kisipari termelőszövetkezetek. Ami igaz, az igaz, skálájuk széles és jórészük létjogosult, sokan keresik fel és veszik igénybe munkájukat. A sokféle egység mellett azonban mintha megfeledkeznének azoknál semmivel sem könnyebben nélkülözhető szolgáltatásokról, mond van, hogy nem érdemes vele foglalkozni, nem kifizetődő, stb. Ilyen „mostoha gyermek“ lett a ruhajavítás például. Nem egy régebbi ruhát használatra alkalmassá tesz a javítás, stoppolás. Csakhogy nemigen van, ahol elvégezték. Vásárhelyen a rokkantak szövetkezetének egy időben létezett a Trandafirilor 23 szám alatt ruhajavító műhelye, de megszüntették, a javítással foglalkozó munkaerőket áthelyezték más egységekhez. Azóta a kuncsaftot is küldözgetik. Leggyakrabban a Libertapi utcai 5-ös egységhez. Itt aztán kinek van, kinek nincs szerencséje. Valaki megkérdezte: Javítanak ruhafélét? — Hát, nemigen — volt a felelet. Egy emberünk dolgozik vele, az is csak a mi kuncsaft-körünknek. Az illető történetesen először járt az egységnél, nem tartozott abba a bizonyos körbe, hát dolgavégezetlenül húzta be maga után az üzlet ajtaját. Vajon olyan jelentéktelen és kevéssé kifizetődő, hogy nem érdemes foglalkozni ilyenfajta szolgáltatással? (Nem valószínű, mert ahol mégis elvállalják, meglehetősen magas árat szabnak.) Miért kell feltétlenül egy üzlet kuncsaftkörébe tartozni ahhoz, hogy néhány kisebb ruhajavítást elvégezzenek? Ezek után nemigen marad más megoldás, minthogy járjunk mindig új ruhában. S. I. ■VÖRÖS ZÁSZLÓ" mm z ■ Arta filmszínház: Fantomas a Scotland Yard ellen Progresul filmszínház: A férfi az egészen más! Vörös Lobogó filmszínház: Gazemberek Ifjúsági filmszínház: Manuela. A bátorság lépcsője Munkás filmszínház: A Saint Tropez-i csendőr Flacara filmszínház: Drága Brigitte! Unirea filmszínház: Dr. Pratorius p 13 M © CSÜTÖRTÖK, október 19 5,00—5,30 román nyelven: Tartományunk minden tájáról. Zenei mozaik. Riportműsor falusi hallgatóinknak : A téli takarmány biztosítása. — 5,30—6,15 magyar nyelven: Tartományunk minden tájáról. Dalok és népi táncmuzsika. Riportműsor falusi hallgatóinknak: Termelőszövetkezetek fóruma. — 13,00—13,30 magyar nyelven: Mikroenciklopédia. Új népzene-felvételeinkből. Madaras Gábor énekel. — 16,15—17,00 magyar nyelven: Hírek, tudósítások. A marosvásárhelyi zenei líceum kórusa énekel, vezényel Brandner Eleonóra. Fiatalok híradója: Két iskolai KISZ alapszervezet tevékenységéről. Zene. — 17:00—18,00 román nyelven: Hírek. Chopin keringők. Családunk, otthonunk. Az életkorok párbeszéde. Könnyűzene. Ipari horizont: Nem jövedelmező költségek csökkentése (kerekasztal-értekezlet). 14.40 Labdarúgás: Bukaresti Rapid—Plovdivi Trakia. Közvetítés a 23 August stadionból 17.00 Gazdasági krónika 17.30 Gyermekeknek: Kis ezermesterek 18.00 Az ifjúság klubja 18.30 Híradó 18.45 Munkában a felvevőkamera 19.30 Ég és pokol — lengyel film vígjáték . 21.00 Labdarúgás: Glasgow) Celtic—Buenos Aires-i Racing (interkontinentális kupadöntő) Közvetítés Glasgowból Szünetben: Műsorismertetés 22.45 Híradó MUZEULUI UTCA 5 SZ. TELEFON BELSŐ 13 MEGRENDELÉSRE ÉS KIUTALÁSRA SZÁLLÍT _ nemesített farostlemezből készült „Ditrő", 1.Bucsina és „Szeben" ! LHT típusú konyhabútorokat. Balánbányai Bányavállalat SÜRGŐSEN ALKALMAZ: — HEGESZTŐKET — BÁNYASZOKAT — SEGÉDBÁNYASZOKAT — SZAKKÉPZETLEN MUNKÁSOKAT A vállalat díjmentesen szállást biztosít a közös otthonokban, napi háromszori étkezést a kantinban, térítés ellenében, továbbá szakképesítési lehetőséget jelentkezni lehet a vállalat székhelyén, (Izvorul Oltului vasútállomás) az alábbi iratokkal: munkakönyv, elszámolási ív az előző vállalattól, vagy Igazolvány az illetékes néptanácstól az előző foglalkozásról