Vörös Zászló, 1967. október (19. évfolyam, 231-256. szám)

1967-10-18 / 245. szám

2 Október 18 szerda 1920-ban ezen a napon kez­dődött a vasúti munkások sztrájkja, mely jeladás volt az általános sztrájkra. 60 évvel ezelőtt született Mihail Sebastian román író (1907—1945) Mekkora a kicsi ? Olvasom, hogy Johnson el­nök veje, miután apa lett, egész szellemesen nyilatkozott a lapok­nak. Az elnök-unoka erejéről szólva például kijelentette, hogy „akkora, mint egy elefánté“. A nagypapa azonban emigy terem­tette le a vejét egy táviratban: „A hasonlat rossz, mert az elefánt a köztársasági párt szimbóluma. De mindezek után eszetekbe ne jus­son unokámat egy jól megtermett szamárhoz hasonlítani.“ Pedig a füles a Johnson párt szimbóluma! (m­­ tnniiiiiiimiiiiiii) Prágában a múlt hét péntekén egy egyéves kislány lezuhant a hatodik emelet erkélyéről. A kór­házban az orvosok meglepetéssel állapították meg, hogy csak köny­­nyű sérüléseket szenvedett. IMminli­k­ A Ploiesti tartományi Margi­­neni mellett mélyfúrással új szén­­h­i­d­ro­gén-tar­talékoka­t k­észülnek feltárni. Ez lesz a nyolcadik mély olajkút a tartományban. Az olaj­bányászok korszerű módszereket alkalmaznak, többek között a hid­raulikus fúrást, ami gyorsabb és olcsóbb a többinél. MIIIIHIIIIIIIIIIIIU A befejező munkálatokat vég­zik a csehszlovákiai 1244 méter magas Klinovec hegyen épülő te­levíziós tornyon. A műszerek és berendezések felszerelése után a több mint 80 méter magas tv-an­­tenna két fehér-fekete és egy szí­nes műsort vételezhet és közve­títhet. Olaszország a szicíliai Siracusa mellett három és fél méter átmé­rőjű teleszkópot épít .A Palomar-i (Kalifornia) Csillagvizsgáló táv­csöve után, nagyság tekintetében, ez lesz a második. Japán Ukikoku nevű helységé­ben befejezték a világ legnagyobb dokkjának építését, amelyben 350 ezer tonnáig terjedő tankhajók é­­píthetők fe. Megkezdték egy másik hatalmas dokk építését is, amely­ben 500.000 tonnás szupertankha­jókat javíthatnak. A Bucegi hegységben befejezték a Ceaua Dichiului és a Coștila csúcs közötti 16 kilométeres új al­pesi út építését. Ezen az úton sze­mélygépkocsival könnyen el lehet jutni a Piatra Arsa és a Babele menedékházhoz, amelyeket nem­rég korszerűsítettek. miiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Aspasian Tekin, egy 16 éves fia­talember, jelenleg 164 kilót nyom. Tekin nagyon szereti az édessé­get, s ebben nem is szenved hi­ányt, ugyanis egy isztambuli cuk­rászdában dolgozik, ahol a tulaj­donos egyúttal jó reklámnak is tekinti. Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiv Egy angol cég olyan automata telefonberendezést gyárt, amely az előfizető távollétében is re­gisztrálja a hívó felek számát, majd közli az üzeneteket. iMffHi­Him Az állatok különbözőképpen vi­selik el az éhséget. Döntő szere­pe van a kornak, a nemnek, a fajnak, az életkörülményeknek, stb. A veréb például mindössze egy napig bírja ki az éhséget, az egér 3 napig, a nyúl 13 napig, a tyúk 14 napig, a macska és a sas 30 napig, a kutya és a sertés 34 napig. A hosszas éhezést kiál­ló állatok közé tartozik a cápa, amely 112, a pók, mely 510 na­pig, s a gyík, mely két évig bír­ja a kényszerű koplalást. A csú­csot a poloska tartja, amely 6 évig is elél élelem nélkül. RtUIUIUllUIIIIIIIU A Ploieníi tartományi Tatarani község mezőgazdasági termelő­­szövetkezetének területén a ré­gészek a Tei-kultúrához (i.e. 1500—1300) tartozó gazdagon dí­szített kerámiatárgyakat talál­tak. Ugyanahhoz a korszakhoz tartozó maradványokat találtak Brazi mellett is, ami arról ta­núskodik, hogy ez a Ploiești vá­rosától délnyugatra elterülő öve­zet 3 000 évvel ezelőtt sűrűn lakott volt. A Tartományi Egészségügyi Ne­velési Osztály (Bartók Béla utca 1. sz.) helyiségében, csütörtökön, október 19-én, 18—19 óra között „Az alkoholizmus és következmé­nyei“, „A bódult sejtek“, „Tőlünk függ“, Jó étvágy“ cmű filmeket vetítik. Belépés díjtalan, isőbilos Október 18-án, szerdán de. 10 és du. 16 órakor: TOLDI. (A ma­gyar tagozat előadása.) aa­g y a „Lakodalom van a mi utcánkban“ (MARX József felvétele) — MŰVELŐDÉSI KRÓNIKA—­ Mihail Sebastian Szimfonikus hangverseny Mindössze harmincnyolc évet élt. Fukarul mérte számára az éveket az élet. Alig érte meg, hogy megjelenjék népének egén a „névtelen csillag", az igazsá­gosabb, emberibb élet: a szocia­lista társadalom. Egy tragikus kimenetelű autóbaleset követ­keztében már 1945-ben árván maradt a toll, megszakadtak a tervek, félbemaradtak a kézira­tok. Pedig egy eljövendő boldo­gabb élet igézetében élt mindvé­gig. Pontosan körülírni, határo­zottan megnevezni nem tudta a jövőben születő, szép, emberi rendet, de tudta, hogy van va­lahol egy „névtelen csillag", a­­mely beleragyog a szépre és jó­ra törekvő emberek szemébe. Ezért érezte magát idegenül a pénz hatalmán alapuló emberi viszonyok „csupa csősz" világá­ban, ezért vágyott el belőle egy olyan életbe, ahol nem a pénz és nem az osztályviszonyok, hanem az emberi kvalitások határozzák meg az emberi kapcsolatokat. A dolgozó parasztság nagy erő­próbájának évében, 1907-ben született Brailán. Már középis­kolai stúdiumodon csiszolód­ott ítélőkészsége is jelezte számára, hogy a tőkés-földesúri társada­lom nem az igazság világa. A bu­karesti jogi fakultáson szerzett műveltsége egyre mélyebbre en­gedte látni a korszak társadal­mi-politikai korrurzságába. 1930- 31-es párizsi tanulmányútja pe­dig európai szélességűvé tágí­totta látókörét. Az igazságra és szépségre való törekvés már első írásain érző­dik. A „Reporter“-ben és a „Via­­ta Romaneascá“-ban közölt iro­dalmi és különösen színművé­szeti vonatkozású jegyzetei nem­csak bátor kiállást, egyre mélyü­lő demokratizmust, hanem nagy hozzáértést és számottevő mű­vészi érzéket mutatnak. Határo­zottan fellép minden antirealis­­ta törekvés ellen. A dráma és az élet szorosabb kapcsolatát hir­deti. Regényeiben (Craiul cu sal­­cimi, De douá mii de ani) a kis­városok életének nyomott han­gulata, az úgynevezett „közép­­osztály“ lelki zátonyrafutottsága nyer művészi kifejezést. A lelki élet kitűnő ábrázolása mellett azonban hozzáértően elemez el­vont, filozófiai problémákat is. Az analizáló intellektus fényében veszi szemügyre a korabeli tár­sadalom és kultúra csaknem minden problémáját. Töprengő, kereső, elmélyedő ember. De mégsem köti gúzsba a korában annyira divatos esztétizálgatás. Az eszméket is a valósággal szembesíti. Ha bonyolultan fej­teget, akkor is életet akar. Rea­litást. A drámaírás területén alkotta a legjelentősebbet. Caragiale rea­lista hagyományait továbbvivő színműveiben (Jocul de­ a vacan­­ta, Steaua fara nume, Insula, Ultima óra) azt mutatja be, hogy miképpen kerülnek szembe az értelmiség bizonyos rétegei a tőkés-földesúri társadalom lélek­zsugorító világával. Hősei olyan emberek, akik nem tudnak meg­­békülni a kor társadalmának visszásságaival, menekülni igye­keznek ebből az életből. Valami egyszerű, becsületes és szép élet­re vágynak. S ha az osztálytár­sadalom szorítójában széttörik az álmuk, saját szűkebb környe­zetükben próbálnak emberi szépséget teremteni. Ezt teszi Stefan Valeriu, aki ötletes „va­­kációsdi" játékot szervez egy ki-' rándulókból álló csoporttal, hogy­ a korrupt társadalomtól elsza­kadva keressen boldogságot. De ugyancsak ilyen szépségre törek­vő ember Miroiu is, kinek szá­mára egy „szabad szemmel nem látható csillag" jelképezi a bol­dogságot, amely valahol az elér­hetetlen messzeségben van. Az ilyen emberek általában a hábo­rítatlan magányban, a töprengő elvonatkoztatásban vagy a szé­pet ígérő álmokban találnak megnyugvást, mint Andronic professzor, akinek élete kimért pályán, az előadó termek és a könyvtárak között mozog. A szépség és az igazság vágyát hordozzák magukban ezek a hő­sök. De ezt hordozza Mihail Se­bastian minden alkotása. Úgy leplezi le az osztály társadalmat, úgy vágyódik el belőle, hogy az emberség és jóság felé mutat, írásai ezért nem évülnek el. Darabjainak ezért van megérde­melt sikere napjaink színházlá­togató közönsége előtt is. KICSI Antal A ma esti hangverseny nyitó száma Ludovic Feldman „Három szimfonikus kép" című zenekari műve. L. Feldman alkotó tevé­kenységét 1941-ben kezdi meg, Mihail Jóra irányításával, mely időben szerzeményeihez túlnyo­mó részt a népzene dallamanya­gát használja fel, majd később Enescu, Bartók, Schönberg zenei nyelvezetéhez hasonló kifejezési eszközökkel él, anélkül, hogy mellőzné a hagyományos klasszi­kus formákat. Alkotó tevékeny­ségének elismeréséül 1945 és 1956-ban „Enescu“ díjjal, 1953- ban Állami díjjal s négy évre rá a „Művészetek érdemes mes­tere“ címmel tüntetik ki. A mű­soron szereplő műve első bemu­tatóként hangzik el a zenekar előadásában. A hangverseny szólistája, Va­lentin Beb­ehko szovjet zongora­művész, Csajkovszkij I. b-moll zongoraversenyét adja elő. Csajkovszkij három zongora­­versenyt írt, de ezek között csak az első, b-moll versenyműve tett szert igazi népszerűségre, pedig zenei tartalom tekintetében a másik sem marad el az első mö­gött. Az első versenymű nagy népszerűségének alapja a ver­senyszólam Liszt óta nem hallott elragadó virtuozitása, a csillogó hangszerelés, az egész művön végigvonuló hősi lendület, ünne­pélyes hangvétel. A műsor befejező száma Brahms I. szimfóniája. Már szá­mos kamarazenemű, szimfonikus kompozíció tette ismertté Brahms nevét, amikor hozzálátott első szimfóniájának megírásához. E­­gyetlen művén sem dolgozott o­­lyan hosszú ideig, mint­ ezen. A mű első vázlatai 1855-ben íród­nak, majd 1876-ban végleges for­májában kerül sor első bemuta­tására. Brahms a nagyméretű wagneri zenekarral szemben a beethoveni hangzási ideálhoz al­kalmazkodott, puritán színelkép­zeléseihez elegendőnek tartotta a beethoveni típusú zenekart. A hangversenyt Constantin Bugeanu érdemes művész ve­zényli. V. GY. újdonságok­ Az Electrecord hanglemezgyár munkaközössége az Örökszép tan­gók című gyűjteménnyel kellemes meglepetést szerez a könnyűzene kedvelőinek. A tangó, ez a spanyol—délame­rikai eredetű tánc, a húszas évek­ben tüneményes gyorsasággal hó­dította meg a világot, s olyan nép­szerűvé lett, amilyen még csak a bécsi valeer volt a maga idején. A tangó sikere mindenekelőtt az argentin és spanyol szerzőknek — Sanders, Padilla, Malando, Fugá­rat, stb. — köszönhető, akik szen­vedélyes, elbűvölő dallamokat komponáltak Dél-Amerika sajátos egzotikus ritmusára, amelyre e­­gyébként Sebastian Vradier fe­lejthetetlen La Palomája is épül. Az Electrecord említett lemezét az argentin Sanders „Adios, mu­... ,,i, ■ . , i chaehos“ című műve vezeti be, a­­mely 1931-ben vált világsikerré. Ezt követi José Padilla tangója, a „La violettera“, amelynek szöve­ges változatát Tito Schipa, a nagy­nevű olasz tenorista röpítette a hít szárnyára. A következő meló­dia, Malando ele Guapa-ja, több mint két évtizeden át volt világ­szám, és szinte állandóan szere­pelt a legnagyobb zenekarok re­pertoárjában. Schluger El dhoce cmű szerzeménye valamivel ké­sőbb. 1930 után vált közismertté, de hosszú időn át a tangót tán­cosok próbaköve volt. Az olasz származású Callazzo, aki hosszú ideig élt Argentínában, két szerzeményével is szerepel az Örökszép tangók című lemezen, amelyek közül a Garufa még ma­napság is gyakran szerepel műso­ron világszerte. Iosif Hastreiter, a lemez szer­kesztője, az említetteken kívül még egy-egy Canaros, Discepole, Fugázót és Giraud melódiát is be­iktat. Az Electrecord zenekarát Imre Sándor vezényli. A férfi az egészen más! Igen, „egészen más", és amit ő csinál, amit ő vét a kölcsönös hű­ségeskü ellen, ,,az más lapra tar­tozik“. Körülbelül ezt akarja mon­dani ez a magyar film, de így ám, macskakörmösen, hogy világos le­gyen mindenki számára: a szocia­listává kiteljesedő társadalom­ban nem lehet megtűrni az ilyenszerű nemi megkülönböz­tetést, az emberek tudatát oda kell fejleszteni, hogy gon­dolkodásukban se tegyenek kü­­ l­­­si kü­ lönbséget férfi és nő között, (aka­rom mondani: nő és férfi között!), hanem valójában és minden vonatkozásban vállalják a teljes egyenlőséget az életüket kiegészí­tő másik nemmel. Mert egyelőre bizony az öregek és középkorúak jelentékeny többsége, de még a fiatalok közül is elég sokan, ve­zérelvként fogadják el a kétféle mértéket alkalmazó régi morált: elítélik, képletesen m£gkövezik a kötelező hitvesi hűség ellen vétő asszonyt, de a mindent­ megbocsá­­tás jegyében ítélik meg „a terem­tés koronája" félrelépéseit, mint­ha a házasságtörés meg a csalás tényleg egészen más volna, mi­helyt nem a nő követi el. Ezt a kétségkívül jelentős etikai tudnivalót meglehetősen szimpla mesébe csomagolta Csurka István, a forgatókönyvíró. Jaczkó Béláék és Nyeste Péterék családi konflik­tusát mutatja be olyanképpen, hogy az imént megfogalmazott mondandó közérthetően kifeje­ződjék. Szimplának vélem a be­állítást, (s ennek alapján gyenge­közepesnek az egész filmet), mi­vel erősen hasonlít a tanítómesék hagyományos eljárására: szép-fo­lyékonyan lepereg a vásznon egy többé-kevésbé tipikus story, ne­künk, szófogadó, jó gyermekek­nek pedig le kell szűrnünk az er­kölcsi tanulságot. Mit csináljunk azonban, ha tapasztalataink tük­rében nem látjuk ilyen pofon­egy­­szerűnek az életet? Ha a családi boldogságot például nem tartjuk képletekbe gyömöszölhető könnyű feladványnak, hanem inkább lá­tunk benne bonyolult kérdés­komplexumot, melynek kibogozá­sát bizony nem mozdítja elő hol­mi ezópuszi transzparencia, alle­gorikus átlátszóság? Hogy egyebet ne mondjunk, a filmben jófor­mán szó sem esik­­ a szerelem­ről: arról, hogy Jaczkó Béla és ,,neje", Nyeste Péter és a felesé­ge között kihúnyt-e már (s vég­­legesen-e, vagy csak átmenetileg) a kölcsönös bizalom és hűség tartós fundamentuma, a szerelem, vagy taposómalommá unalmasodon — közös fedél alatt — a közös eszmények hiányát megsínylő, hétköznapi egzisztencia. Márpedig ez igen-igen fontos kérdés. Mert a néző, ha figyelmét nem kanya­­rítják vissza unosuntalan erre a döntő kiindulópontra, könnyen es­het abba a hibába, hogy mozgó­hangos életképet, követendő pél­dát lát egyik, vagy másik szerep­lőben, azaz aprópénzre váltja azt, amit művészien ható eszmei útra­­valónak szántak a filmalkotók: hiszi és magáévá teszi, mint Jacz­kó Béla, a diadalmas patriarchá­tusban gyökerező kétféle morált, elfogadja zokszó nélkül, mint Nyeste Péterné, az évszázadok so­rán szinte vitathatatlan jogszokás­sá merevedett diszkrimináns igaz­ságtalanságot, és csak a legritkább esetekben egyenesedik ki, mint Jaczkó Béláné, s követeli ki a gyakorlatban is azt, amit a törvé­nyek jó ideje biztosítanak számá­ra, hogy emberi méltóságát, anyai hivatását tiszteletben tartsák .. • Mondom, nem ajánlanám a tizen­nyolc éveseknek — akár Csillák­ról, akár Misikről van szó —, hogy olyan szimplának képzeljék az életet, amilyennek ez a fám láttatja, s legalább részben hami­sítja, fogadják el inkább, hogy a szóbanforgó kérdés roppant kom­plikált, s recept nincs a megol­dására, de azt csak a maradékta­lan emberiesség szellemében kell keresnünk, mégpedig annak fi­gyelembevételével, hogy jogosan hangoztatott egyéni boldogságunk mellett a mindenképpen ártatlan gyermekek jelenéről- jövőjéről, boldogságáról se feledkezzünk meg bűnös nemtörődömséggel • ■. Szinte észre sem vettem, s a film oktató-nevelő célzata, hang­súlyozott irányzatossága engem is kelepcébe csalt: úgy beszélek ró­la, mintha nem is művészi alko­tásról lenne szó. Pedig művészi értékről, az elmondottak ellenére, nyugodtan beszélhetünk a mi ese­tünkben. Csurka István szcenáriu­­mát filmes fantáziával megáldott rendező (Fejér Tamás), jó szemű és fürge operatőr (Szécsényi Fe­renc), meg tehetséges színészek (Krencsey Marianne, Demján E­­dit, Kállai Ferenc, stb.) keltik é­­letre, jó továbbá Behár György zenéje, s még az időnként perce­kig tartó néma pergés is amolyan jelenkori légkört biztosít az in­terpretálásnak. A film ennek meg­felelően hitelesen érzékelteti a nagyvárosi élet lüktető ritmusát,­­ami lényeges tartalmi vonás te­kintettel a motorkerékpár-baleset­re), s ugyanakkor valami pihen­tető tagoltság jegyében hozza pre­mier plan-ba mindig a legszüksé­gesebbet. A kulcshelyzetek érzel­mi-értelmi kiaknázását vizuális szempontból jól szolgálja a fény­képezés: Jaczkóék legfontosabb beszélgetése például mintha kép­ernyő keretébe szorult volna, férj és feleség vitája azonban kísérte­tiesen hasonlít egy bírósági tár­gyaláshoz, azzal a különbséggel, hogy itt menet közben szerepet cserélnek a szereplők — kissé ne­vetséges vádlottá törpül a hangos­kodó férj, s igaz vád, képviselőjé­vé a hibáztatott asszony. Figyelemre méltó teljesítmény a filmben a keret­ megoldás: a robo­gó vonatfülkében lejátszódó záró­jelenet arra utal némileg, hogy alkotói az élet sodrába helyezték a bemutatott családi konfliktust, éppen ezért a mindig új és mindig régi élettől várják, hogy a mese után a pontot kitegye. De alap­érzésemet, hogy az olcsó didakszis maga alá temette a művészetet, e dicséretes befejezetlenség elle­nére sem tudom elhessegetni. o. t. Járjunk mindig új ruhában? Az ember érdeklődéssel olvas­sa az olykor kezébe kerülő tájé­koztató könyvecskéket, melyekből meg lehet tudni, milyen szolgál­tatási egységekkel állnak a lakos­ság rendelkezésére a kisipari ter­melőszövetkezetek. Ami igaz, az igaz, skálájuk széles és jórészük létjogosult, sokan keresik fel és veszik igénybe munkájukat. A sokféle egység mellett azonban mintha megfeledkeznének azok­nál semmivel sem könnyebben nél­külözhető szolgáltatásokról, mond­ van, hogy nem érdemes vele fog­lalkozni, nem kifizetődő, stb. Ilyen „mostoha gyermek“ lett a ruhaja­­vítás például. Nem egy régebbi ruhát haszná­latra alkalmassá tesz a javítás, stoppolás. Csakhogy nemigen van, ahol elvégezték. Vásárhelyen a rokkantak szövetkezetének egy időben létezett a Trandafirilor 23 szám alatt ruhajavító műhelye, de megszüntették, a javítással foglal­kozó munkaerőket áthelyezték más egységekhez. Azóta a kun­csaftot is küldözgetik. Leggyak­rabban a Libertapi utcai 5-ös egy­séghez. Itt aztán kinek van, kinek nincs szerencséje. Valaki megkérdezte: Javítanak ruhafélét? — Hát, nemigen — volt a fele­let. Egy emberünk dolgozik vele, az is csak a mi kuncsaft-körünk­nek. Az illető történetesen először járt az egységnél, nem tartozott abba a bizonyos körbe, hát dolgavége­­zetlenül húzta be maga után az üzlet ajtaját. Vajon olyan jelentéktelen és ke­véssé kifizetődő, hogy nem érde­mes foglalkozni ilyenfajta szolgál­tatással? (Nem valószínű, mert a­­hol mégis elvállalják, meglehető­sen magas árat szabnak.) Miért kell feltétlenül egy üzlet kuncsaft­­körébe tartozni ahhoz, hogy né­hány kisebb ruhajavítást elvégez­zenek? Ezek után nemigen marad más megoldás, minthogy járjunk min­dig új ruhában. S. I. ■VÖRÖS ZÁSZLÓ" mm z ■ Arta filmszínház: Fantomas a Scotland Yard ellen Progresul filmszínház: A férfi az egészen más! Vörös Lobogó filmszínház: Gazemberek Ifjúsági filmszínház: Manuela. A bátorság lépcsője Munkás filmszínház: A Saint Tropez-i csendőr Flacara filmszínház: Drága Brigitte! Unirea filmszínház: Dr. Pratorius p 13 M © CSÜTÖRTÖK, október 19 5,00—5,30 román nyelven: Tar­tományunk minden tájáról. Zenei mozaik. Riportműsor falusi hall­gatóinknak : A téli takarmány biz­tosítása. — 5,30—6,15 magyar nyelven: Tartományunk minden tájáról. Dalok és népi táncmuzsi­ka. Riportműsor falusi hallgató­inknak: Termelőszövetkezetek fó­ruma. — 13,00—13,30 magyar nyelven: Mikroenciklopédia. Új népzene-felvételeinkből. Madaras Gábor énekel. — 16,15—17,00 ma­gyar nyelven: Hírek, tudósítások. A marosvásárhelyi zenei líceum kórusa énekel, vezényel Brandner Eleonóra. Fiatalok híradója: Két iskolai KISZ alapszervezet tevé­kenységéről. Zene. — 17:00—18,00 román nyelven: Hírek. Chopin ke­­ringők. Családunk, otthonunk. Az életkorok párbeszéde. Könnyűze­ne. Ipari horizont: Nem jövedel­mező költségek csökkentése (ke­­rekasztal-értekezlet). 14.40 Labdarúgás: Bukaresti Rapid—Plovdivi Trakia. Közvetítés a 23 August stadionból 17.00 Gazdasági krónika 17.30 Gyermekeknek: Kis ezermesterek 18.00 Az ifjúság klubja 18.30 Híradó 18.45 Munkában a felvevő­kamera 19.30 Ég és pokol — lengyel film vígjáték . 21.00 Labdarúgás: Glasgow) Celtic—Buenos Aires-i Racing (interkontinentális kupadöntő) Közvetítés Glasgowból Szünetben: Műsorismer­tetés 22.45 Híradó MUZEULUI UTCA 5 SZ. TELEFON BELSŐ 13 MEGRENDELÉSRE ÉS KIUTALÁSRA SZÁLLÍT _ nemesített farostlemezből készült „Ditrő", 1.Bucsina és „Szeben" ! LHT típusú konyhabútorokat. Balánbányai Bányavállalat SÜRGŐSEN ALKALMAZ: — HEGESZTŐKET — BÁNYASZOKAT — SEGÉDBÁNYASZOKAT — SZAKKÉPZETLEN MUNKÁSOKAT A vállalat díjmentesen szállást biztosít a közös otthonok­ban, napi háromszori étkezést a kantinban, térítés ellenében, továbbá szakképesítési lehetőséget jelentkezni lehet a vállalat székhelyén, (Izvorul Oltului vas­útállomás) az alábbi iratokkal: munkakönyv, elszámolási ív az előző vállalattól, vagy Igazol­vány az illetékes néptanácstól az előző foglalkozásról

Next