Vörös Zászló, 1967. november (19. évfolyam, 257-282. szám)

1967-11-21 / 274. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA XIX. évfolyam 274 (4962) szám 1967. november 21. kedd Ára 25 irámi Az RKP HD plenáris mese dokumentumainak megvitatása Megjavul a község­gazdálkodási tevékenység Minthogy a közigazgatásban dolgozom, megkülönböztetett figyelemmel olvastam el már megjelenése napján és azóta is tanulmányozom a Románia közigazgatási-területi megszer­vezésének javítására és a fa­lusi helységek szisztematizálá­­sára vo­natkozó dokumentu­mot. Mint abból kitűnik, a helyi közigazgatási szervek ha­táskörét növelik, a közbeeső adminisztratív láncszemeket kiiktatják, s a közigazgatási munka egyszerűbb, hatéko­nyabb, gazdaságosabb lesz. ö­­römmel vettem tudomásul, hogy a hagyományoknak meg­felelően, a nagyobb városokat municipiumoknak lehet minő­síteni, az eddigieknél jóval na­gyobb hatáskörrel. Az új pártdokumentum az eddigieknél is nagyobb távla­tokat nyit Marosvásárhely fejlődése előtt. A népi hatalom éveiben a mi városunk is nagy átalaku­láson ment át. Az egész or­szág rohamos fejlődése azon­ban az eddigieknél még na­gyobb ütemet diktál. Már ez is szükségessé teszi, hogy a közigazgatási tevéke­nységből mielőbb kiiktatódjanak azok az ügyintézési módozatok, a­­melyek nem felelnek meg az új társadalmi feltételeknek s útját állják a fejlődésnek-Mint ismeretes, javaslat hangzott el, hogy Marosvásár­helyt nyilvánítsák municipi­­ummá. Személy szerint és választóim nevében is a leg­nagyobb odaadással támoga­tom e javaslatot, mert úgy vélem, hogy csakis így fognak megoldódni az utóbbi másfél évtized alatt megnövekedett helység községgazdálkodási problémái. Mint ismeretes, az utóbbi években elég sok bírálat érte a városi néptanács bizonyos szerveit a községgazdálkodási feladatok megoldását illetően. E bírálatok jogosak, helytálló­ak. Viszont úgy vélem, egyes hibák felszámolására a lehető legnagyobb jóindulattal sem tudtunk néha hatékony intéz­kedéseket foganatosítani, mert a városi néptanács hatásköre bizonyos kérdésekben csak lát­szólagos. Marosvásárhelyen néhány nagy jelentőségű községgaz­dálkodási jelleggel rendelkező vállalat működik. A község­gazdálkodási feladatok megol­dásánál mégse számíthatunk rájuk, mert bár a városi nép­tanács látszólagos irányítása alatt állnak, lényegében a tar­tományi néptanácsnak az alá­rendeltjei. A mi jogunk e vállalatok esetében a bírálatra és a személyi felelősségvonás­ra terjed ki, így van ez a Közüzemmel, a Lakásgazdál­kodási Vállalattal s az IPCI- vel is. Mi, akik elsősorban is­merjük a város igényeit, a fent említett vállalatok tervét nem tudjuk a szükségleteknek megfelelően összehangolni, mert közvetlenül a tartományi néptanácstól kapják a felada­tokat, nem is beszélve az a­­nyagi eszközökről. A tartomá­nyi néptanácsi szervek pedig néha elég kitartóan ragaszkod­nak az elavult előírásokhoz, idejét múlta, nehézkes megol­dási formákhoz. Vagy néhány más olyan probléma, amely nekünk és a lakosságnak is sok kellemet­lenséget, bosszúságot okoz: például a város útjainak, parkjainak, zöldövezeteinek a gondozása, gyarapítása. Bár van olyan egysége a vá­rosi néptanácsnak, amely ez­zel foglalkozik s ért is el e­­redményeket, azok meg se kö­zelítik a lehetőségeket. S e te­kintetben is néhány idejét múlt intézkedés —, amely nem felel meg sem az anyagi esz­közökkel való takarékoskodás­nak, sem a gyors ügyintézés­nek — képez akadályt. Bizonyos városgazdálkodási problémákat néha azért nem tudtunk jól megoldani a park és a zöldfelületeket gondozó egységünkkel, mert bár ez hozzánk tartozik, az alkalma­zottak munkáslétszámát, bér­alapját, valamint az ösztönző anyagi eszközöket a tartomá­nyi néptanács túlzottan nagy hatáskörrel, sok feladattal fel­ruházott szervei intézik. Ré­szükről ugyan megvan a jóin­dulat e fonákságok megszün­tetésére, de a jelenlegi köz­­igazgatási felépítés, bizonyos jogi normák nem adnak erre lehetőséget. Mint a fentiekből is kitű­nik, hol párhuzamosságok mu­tatkoznak a néptanácsok bizo­nyos szerveinél, hol pedig nincs megfelelő hatáskörük a városi néptanácsoknak. Ezzel magyarázható, hogy a község­gazdálkodás, amely a néptaná­csok tevékenységében elsőren­dű probléma kellene, hogy le­gyen, ma néha csak másod­rendű fontosságú. Mindarra, amit elmondtam, úgy vélem, orvoslást a plená­ris ülés dokumentumai jelen­tenek és a december elején sorra kerülő országos pártkon­ferencia, amelyet mi, akik a közigazgatás területén dolgo­zunk, úgy tekintünk, mint fontos határkövet a közigaz­gatási tevékenység magasabb szintre való emelésében. BARÓTI Lajos, a marosvásárhelyi városi néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke Proiesti északi lakónegyede A mai számban: SPORT (2. old.) A VÁROS IVÓVÍZ ELLÁTÁSÁRÓL (3. old.) A FONT STERLING FEKETE HETE (4. old.) Új flotációs vonal A Bajáni Bányaipari Vállalat jövő évben egy újabb flotációs vonallal bővül. Felépült már a flotációs csarnok, a malomrész­leg és nemsokára befejezik a felaprózott érc tárolására szolgá­ló silót. A berendezések felsze­relésére jövő év első felében ke­rül sor. Rönkgyűjtő sodronypálya a nehéz terepre A meredek, nehezen megköze­líthető vágterületekről többnyire igás állatokkal húzzák ki a fa­anyagot a legközelebbi közelítési útvonalhoz. Laczkó Alajos, a Szovátai Fagazdálkodási Vállalat technikusa egy olyan összegyűjtő sodronypályát tervezett, amellyel —1 700 méteres körzetben — a legnehezebb terepviszonyok kö­zepette is kiszedhetik majd a gömbfát. Az új típusú sodrony­kötél-pályával feleslegessé válik az igásvontatás, a meredek olda­lú völgyekben pedig kiküszöbö­lik az eregetést, ami mindig zú­­zódással, hasadással, egyszóval anyagveszteséggel jár. ~~ Nicolae Ceau$e$cu elvtárs fogadta a Szovjetunió bukaresti nagykövetét Nicolae Ceau$escu elvtárs, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságának főtitkára 1967. november 20-án, hétfőn fogadta A. V. Basov elv­társat, a Szovjetunió bukaresti rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, ennek kérésére. A fogadás meleg, elvtársi légkörben folyt le. A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS ÜLÉSSZAKA A néptanácsok szervezéséről és működéséről szóló 1957. évi 6. számú törvény 9. és 11. szakasza értelmében, a Maros-Magyar Au­tonóm Tartomány Néptanácsa 1967. december 3-án 8 órakor tartja XII. ülésszakát a tartomá­nyi néptanács székházának ülés­termében, a következő BRANIS LÁSZLÓ elnök NAPIRENDDEL: 1. A tartományi néptanács végrehajtó bizottságának jelentése a műkedvelő művészeti mozgalom fejlő­déséről és a tartomány folklór­kincseinek feltá­rásáról. — Az állandó bizottság társjelentése a fenti tevékeny­séggel kapcsolatban. RADU STEFAN titkár A „PETRU RAREȘ" NAGY­SIKERŰ BE­MUTATÓJA Az utóbbi évek egyik legna­gyobb sikerű bemutatóját tartotta szombat este a marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozata. Régi hagyomány, hogy a színház élenjáró hazai szerzők darabjait tűzi műsorra, nem egyszer többet is évadonként. A darab megvá­lasztásában, rendezői koncepció­ban, a szereplők kijelölésében a­­zonban talán ez alkalommal na­gyobb hozzáértésről, megfontolt­ságról tett tanúbizonyságot, mint az eddigiek során. Horia Lovinescu drámairodal­munk legmarkánsabb képviselői közé tartozik, a vásárhelyi közön­ségnek is nem egy alkalommal volt lehetősége meggyőződni te­hetségéről. Petru Rares című szín­műve, amit szombat este láthat­tunk először városunkban, nem­csak Horia Lovinescu munkássá­gában, de egész jelenkori dráma­­irodalmunkban kiemelkedő helyet foglal el. Lovinescu vallomása sze­rint azért választotta színműve központi alakjának ezt az ellent­mondásaiban is emberi, kora fölé magasló fejedelmet, mert sokkal többet jelentett az ország számá­ra, mint amit tudunk róla, többet jelentett nemcsak nemzeti, de európai politikai szinten is, mint amennyiről a tankönyvek beszá­molnak. Ezt támasztja alá II. Iorga meg­állapítása is, aki így ír a fejede­lemről: „Majdnem húsz évi me­rész uralkodásának, — mely ké­pes volt szembeszállni bármilyen veszéllyel — meg volt az a nagy érdeme, hogy belekeverte Moldo­­vát és népének nevét a kor min­den nagy problémájába.“ Króni­kások, utazók számolnak be arról, hogy bölcs uralkodó volt, jártas a filozófia, asztrológia tudományá­ban is. Egyszóval, egy olyan törté­nelmi személyiségről van szó, aki föltétlenül figyelmet érdemel ré­szünkről, és hálás téma lehet a múltba tekintő író számára. A színház előadása alapján bátran elmondhatjuk, a szerző elképzelé­se megvalósult az együttes játéká­ban. Mint ahogy ez a színdarab nem egyszerűen tudományos fel­idézése egy kornak, egy nagy fe­jedelemnek, hanem irodalmi mű, amely megengedi a művésznek, hogy a tárgyi hűség mellett mon­danivalójának megfelelően alkos­son típusokat, helyzeteket, kon­fliktusokat, úgy a színház együtte­se is alkotó módon kezelte a darab nyersanyagát. Hű maradt a szerző célkitűzéseihez, pontról-pontra va­lósítja meg elképzeléseit, de mind­ehhez hozzáadja a színpadi művé­szet többletét, azt a megelevenítő erőt, ami a rendezői felfogás alap­ján számunkra, a nézők számára felejthetetlenné teszi az előadást, s így a fejedelem komplex és mégis vonzó alakját, azt a kort, a­­melyben élt, azt a népet, amely számára egységet kívánt, s szabad­ságot a bojárok hatalma alól. George Teodorescu ezúttal is bebizonyította kivételes rendezői képességeit, olyan biztos kézzel irányította a hatalmas szereplő gárdát — amely magába foglalja a tagozat csaknem minden tagját —, hogy mindvégig úgy érezzük, közvetlen részesei vagyunk a da­rabnak, együtt vívódunk, együtt lélegzünk alakjaival. Ebben orosz­lánrésze van természetesen a fő­szereplőknek, mindenekelőtt a fe­jedelmet alakító Tóth Tamásnak. Tóth Tamás hosszú ideig készült egy testére szabott főszerepre, úgy érezzük, ezúttal megtörtént a sze­rep és művész első nagyobb mé­retű, sikerült találkozása. Szinte matematikai pontossággal építette fel szerepét, hogy az előadás fo­lyamán minden tekintetben a szerző és rendező elképzeléseinek megfelelően alakítson, mégis igazi alkotó művészként álljon elénk. De a darab lehetőséget nyit, hogy számos más művész is nyitson, beleértve a fiatalod!­ a­­zokat is, akiket eddig rPabban láthattunk. Magával rag^ó­va Lohinszky Lóránd Gro ore Borcá­ja, vagy Csorba Adrás, Tamás Ferenc, Bács Ferenc, Tanai Beim játéka. Kiss László, Magyari Ger­gely, Nemes Levente, F­erenczy István és mások szereplése bizo­nyítja, hogy kellő tehetséggel, ügyszeretettel miként lehet kevés­bé jelentős szerepeket is emléke­zetessé tenni. Mindent egybe véve,­­ megérde­melt sikert ar­atott Vásárhelyen a színdarab­­és a művészegyüttes egyaránt,­­ reméljük, ugyanilyen sikert­­esz részük a Drámai színi. , 3.e országos fesztiválján is (dece 10 és 10—20 között), amelyre a ma­­gyar tagozat ezzel a darabbal készi ... SZ. K. Tóth Tamás és Lohinszky Lóránd a Petra Rarel-ben Az országos döntőn résztvevő műkedvelők előadása j­ó sem fá elszakadni! Vasárnap a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermében léptek dobogóra tartományunknak azok a műkedvelői, akik a Vili. országos verseny tartományi sza­kaszán a legjobb eredményt érték el. A m­ostani nyilvános előadás célja volt; még egyszer számba venni a tartományunkat képviselő csoportok képességeit, javítani a­­zok művészi színvonalán, egysé­gessé, gördülékennyé tenni az e­­gész műsort. A nagy erőpróbáig szinte egy hét­ van, addig még so­kat lehet csiszolni, formálni a versenyen résztvevő csoportok, e­­gyüttesek műsorán. Vasárnap a műkedvelőkön némelykor lámpa­láz, zavartság és az ebből adódó bizonytalanság érződött, összessé­gében azonban túlzás nélkül állít­hatjuk hogy az előadás szép volt és sikeres, tükrözte tartományunk népművészetének gazdagságát. Sok csoport, együttes teljesítmé­nyén azonban látszott a nyári ki­esés, a próbák hiánya. Érződött, hogy csak most, a főpróba előtti napokban kezdtek ismét komoly munkához. A tartományi döntőn, valamint a tartományi seregszem­lén majdnem ugyanezek a cso­portok szerepeltek, összehasonlít­va akkori teljesítményüket a mos­tanival, azt kell mondanunk, hogy az előbbi jobb és szebb volt. Ez viszont arra kötelezi a csoportok, együttesek vezetőit, az e csoporto­kért felelő szakembereket, hogy a hátralévő napokban minden órát kihasználjanak műsoruk csiszol­tabbá tételére. Mert a Brassóban sorra kerülő országos döntőn a zsűri nem lesz „elnéző“, „megér­tő“ a nem megfelelő színvonalon szereplő csoportok iránt. Minden csoport, együttes teljesítményét a tényleges értéke szerint bírálják el. Az országos döntőn nem fog minden csoport első, második, vagy harmadik helyezést elérni. De mindeniknek képessége, tudá­sa javát kell nyújtania. Az egyik neves bukaresti szakembert a leg­utóbbi távolsági vetélkedő után megkérdezték, mi a véleménye a csoportok szerepléséről?• Röviden így foglalta össze: „Úgy vélem, ebből a neves vetélkedésből a nép­művészet létrehozója, ápolója, ma­ga a nép kerül ki győztesen“. Vé­leményünk szerint teljes egészében vonatkozik ez a műkedvelőkre is s ebben rejlik a Vili. országos verseny erkölcsi sikere. E siker ér­dekében pedig érdemes, kell dol­gozni. Az előadás után néhány szak­ember véleményét is kikértük a csoportok teljesítményéről. SZALMÁN LÓRÁNT: — Az or­szágos döntőn tartományunkat hat kórus képviseli. Köztük a 130 éves szászcsávási, a nagymúltú gerebe­­nesi, a ditrói és mások, örvende­tes, hogy régi hagyományokkal rendelkező kórusok ismét munká­hoz kezdtek és szépen szerepelnek. A kórusok repertoárja jó, átfogó. A népdal- és tömegdal-feldolgozá­­sok mellett a klasszikus irodalom gyöngyszemei is megjelennek. Vi­szont az országos döntőig még so­kat kell csiszolni a művészi szín­vonalon. Vonatkozik ez különösen a régeni tanügyi és a gerebenesi kórusra. SZÉKELY DÉNES: — Hat tánc- és két folklóregyüttes vesz részt az országos döntőn. Repertoárjuk igényes, szép és gazdag. Persze, nem­ szabad elbizakodni. Sokat kell javítani a kompozíció művé­szi és technikai kidolgozásán. A cél, az eredetiség mellett, a ma­gas művészi színvonal biztosítása kell, hogy legyen. A dumbravai furulyások Az alsósófalvi táncegyüttes ——^1—N­ici lll. H.N . J.,1111 — fogadós az Államtanács elnökénél Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke november 20-án, hétfőn fogadta Carl Rappe bárót, Svédország új rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetét Románia Szo­cialista Köztársaságban és átvette tőle megbízóle­velét. Carl Rappe nagykövet és Chivu Stoica elnök beszédet mondott. Ezután az Államtanács elnöke és a svéd nagy­követ között szívélyes beszélgetés folyt le. TANULSÁGOS kirándulások A marosvásárhelyi Unirea iskola nevelőközössége azt tartja, hogy egy jól szervezett kirándulás felér egy egész leckesorozattal. Mind az el­múlt iskolai évben, mind a mostaniban számos jól sikerült kirándulást szerveztünk a tar­tományban és az ország más vidékére. 1967 januárjától mostanig az iskola több mint 900 növendéke 16 kirándulá­son vett részt. Megtekintették többek között a kolozsvári Néprajzi Múzeumot, a Botani­kus kertet, Mátyás szülőhá­zát, Segesváron a várat, mú­zeumot, Petőfi emlékművét stb. A nyár folyamán egy hét napos kirándulás keretében Brassóba, Cimpinara, Doftana­­ra, Ploiestire, Bukarestbe, Pi­tééb­e, Curtea de Arge?re, az Arge?i Vizierőműhöz stb., lá­togattak el. Az új tanévben is már 6 ki­rándulást szerveztünk. Megte­kintettük Régent, Tordát, Sze­­bent stb. Ebben a tanévben megalakí­tottuk a turisztikai köröket. Célkitűzéseink közé tartozik ha­zánk szépségének, gazdagságá­nak, történelmi nevezetessége­inek és új vívmányainak a megismerése. A terv szerint ebben az évben Dévára, Hu­­nyadra, Mezőhavasra, Fogara­­si havasokba látogatunk. Ezen­kívül tervbe vettünk egy hét napos országos kirándulást is. DOBOS Sándor tanár

Next