Vörös Zászló, 1967. december (19. évfolyam, 283-308. szám)

1967-12-01 / 283. szám

MŰKEDVELÉST -FORMALIZMUS NÉLKÜL! Aki figyelemmel kíséri műked­velő mozgalmunk fejlődését, ta­pasztalhatta, hogy az utóbbi é­­vekben sok értékes folklór­a­nyaggal gazdagodtunk mind ze­nei, mind koreográfiai vonatko­zásban. Olyan folklórzónák a­­nyagai kerültek színpadi feldol­gozásra és előadásra, amelyeket örömmel és csodálattal fogad­tunk. Ilyen például az ősi ke­ménytelki férfi tánc („Roata din Chimstelnic“), vagy nagyon sok olyan népdal, amelyeket sokáig csak a községek legidősebbjei is­mertek. E dalok és táncok közkinccsé válásában nagy részük van az egymást követő versenyeknek, fesztiváloknak. A versenyek elő­adásai serkentőleg hatnak a mű­­kedvelőkre, egyre többen bekap­csolódnak a mozgalomba, nagy­részük szenvedélyes ügyszeretet­tel készül a vetélkedőkre. Mód­szertani irányítók, művészeti szakemberek foglalkoznak ve­lük, hogy minél színvonalasabb előadásokat tarthassanak. A né­zők tábora is egyre hatalmaso­dik. Legutóbbi példa erre az or­szágos döntő előtti előzetes Ma­rosvásárhelyen, amikoris a Mű­velődési Palotában öt órán át telt ház előtt folyt az előadás. A versenyek serkentő hatása kétségtelen lendületet, előrelé­pést jelent a műkedvelés fejlő­désében. Az eddigi tapasztalatokra ala­pozva azonban megállapíthat­juk, hogy egyes községekben a tömegkulturális nevelőmun­ka csupán a versenyre való készülésben merül ki. S az is előfordul, hogy éppen ezek­ben a községekben nem is a legrátermettebb műkedvelő­ket szerepeltetik, hanem azo­kat, akik csak éppen megér­tik, hogy a versenyből nem maradhat ki az ő községük sem. Ily módon belopakodik a műkedvelésbe a formalizmus, az öncélúság. Ilyen esetben a műkedvelők szá­­ma növekedik ugyan a verse­nyek idején, de az előadások minősége aligha. S mint ahongy a Scinteia (nov. 22. száma) egyik cikke is felhívja a figyelmet, a versenyre való készülés hevében a repertoár összeállításánál gyakran megfeledkeznek a nem­ hagyományos szokások színpad­­raviteléről. Tartományunkban vannak próbálkozások a külön­böző némi szokások feleleveníté­sére, de ezek kezdeti próbálko­zások. A most záruló országos döntőre két üven csoport jutott el, (a Rusii Munji-i és a körön­dizsófalvi együttes), de e cso­portok műsora sem eléggé egy­séges. Az udvarhelyi műkedvelés irá­nyítóit foglalkoztat­ják e kérdé­sek, és az utóbbi hetekben ko­molyan elhatározták, hogy kö­vetkezetesen küzdenek a műked­velésben itt-ott fellelhető forma­lizmus és sablon ellen. Hogyan? A rajoni művelődési ház kez­deményezésére a zenei és kó­rusmozgalom minőségi fej­lesztése érdekében tanfolyam kezdődött. Négy képzett zenei szakember fél éven át heten­ként foglalkozik a zenekari és kórusvezetőkkel. (A rajoni tanügyi osztály hozzá­­j­­árulásával a rajon területén minden iskolában a zene- és é­­nektanárok szerdán szabadok, hogy részt vehessenek e tanfo­lyamon.) A rajonban e félév alatt 58 ze­nekari- és kórusvezető részesül zenei továbbképzésben. E tanfo­lyam, amely már októberben megkezdődött, kettős célt követ: az iskolai énekoktatás megjaví­tását, valamint a falvak kórus­mozgalmának a fellendítését, mi­nőségi színvonalának emelését. Eredményes lefolyásához a ra­joni művelődési ház biztosította a feltételeket. Módszertani kabi­netet létesített, amelyben doku­mentációs anyag és különböző hangszerek állanak a tanfolyam­vezetők rendelkezésére. A rajoni művelődési ház munkájában üdvözölhető az a kezdeményezés is, miszerint felkutatják a rajon területén lévő népművészeket, fafara­gókat, keramikusokat, és Bandi Dezső maros­vásárhelyi iparművész támogatásával számukra is tanfolyamot szerveznek. A műkedvelésről lévén szó, nem hallgathatunk a színjátszás­ról sem. Ebben a művészeti ág­ban megkezdődik az ötödik ver­seny. Az elmúlt évek tapaszta­lata alapján a szép, színvonalas előadások emléke mellett felme­rül a gondolat: vajon most is azt fogják ten­ni egyes községekben, mint már annyiszor, hogy minden más tömegnevelő munkát fél­­retesznek, csak a színjátszó versenyre készülnek — még ha nincsenek is tehetséges színjátszóik? Az erőszakolt, mesterkélt művészetnek nem sok haszna van, s főképp ha azt kampányszerűen műve­lik. Igaz, a színjátszó csoportok még meg sem kapták a műsoraján­­lást, színdarabhiányról is pa­naszkodnak,­­ jogosan (kevés az egyfelvonásos). S ha forga­lomba kerül egy-két jó színda­rab, (műkedvelők számára), azt szinte minden valamirevaló cso­port el szeretné játszani. (A zsű­ri majd többszöri előadásban kénytelen végignézni.) A Tarto­mányi Művelődés és Művészet­ügyi Bizottságnak máris gondos­kodnia kellett volna, hogy meg­felelő színvonalú és mennyisé­gű színdarab közül válogathas­sanak a műkedvelők. Az Udvarhely rajoni művelő­dési ház ezt a versenyt sem vár­ja tétlenül. A színjátszó csoport­felelősök képzésére szakembe­reket hívott meg a marosvá­sárhelyi színháztól. Az első ilyen felkészítőn Hunyadi András rendező foglalkozott a­ műkedvelő színjátszó csopor­tok irányításával, íme, Udvarhely vajonban min­den jel arra mutat, hogy a most záruló verseny­ után nem fog visszaesést mutatni a zenei és kórusmozgalom, körültekintőb­ben igyekeznek megszervezni a színjátszó versenyt. A tanulás időszaka elkezdődött Udvarhe­lyen a műkedvelés minden ágá­ban (beleértve a műv­észbrigád, meg a bábcsoport felelősök ok­tatását is.) Legfőbb ideje már, hogy ko­moly erőfeszítéseket tegyünk a műkedvelő mozgalom tar­talmi, minőségi színvonalának emeléséért. Ez csak a céltu­datosan, okosan megszerve­zett tanulással, az oktatók és a műkedvelők szervezett kép­zésével érhető el. A szakmai hozzáértés kialakítása, fejlesz­tése alapvető követelmény a formalizmus megszüntetésé­ben, a színvonalas, állandó jellegű műkedvelés meghono­sításában. KOCH Mária TÁVIRAT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYNAK BUDAPEST Dr. Münnich Ferenc, a munkásmozgalom kiemelkedő harco­sa, a Magyar Népköztársaság államférfia elhunytéval kap­csolatban a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa kifejezi mély részvétét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának, a magyar forradalmi mu­nkás-paraszt kormánynak és a gyászoló családnak. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Világ proletárjai, egyesüljetek ! a RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA I ^^XIX^vfolyan^8M^n^zTn^^^^^^^^l9őr^ecember"Lll7énte?^IIIIM"ll^^^^Mll^MI,"Mr^TrTanr" Teljesítették évi tervüket Látkép a Vegyipari Kombinátról (HARAGOS Zoltán felvétele) ­ A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát lelkes munkaközös­sége kimagasló munkasikerrel köszönti a Román Kommunista Párt Országos Konferenciáját. E nagy esemény tiszteletére 33 nappal hamarabb teljesítették mind az össz, mind árutermelési évi elő­irányzatukat. Ugyancsak november 28-ig teljesítették, illetve túl­szárnyal­ták az egész évre tervezett értékesített árutervüket, a munkatermelékenységi mutatót és a célul tűzött jövedelmezőséget. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az egész évre szóló tervfeladat a kombinát és munkaközössége teljesítő képességének nem a felső határa, további erőfeszítéseket tettek a termelés nö­velésére. Ennek szolgálatába állították a termelés és a munka tudományos­­ megszervezése keretében, elkészí­tt ,.tanulmányokat, amelyek alkalmazása­ folytán az év kezdetétől november 28-ig 21 300 000 lej értékű terven felüli össztermelést valósítottak meg. Említésre méltó, hogy ez idő alatt közel 5 000 tonna ammóniát, 7 300 tonna salétromsavat, 9 000 tonna ammóniumnitrátot és más terméket állítottak elő, terven felül. E kiemelkedő termelési sikerekhez mindenekelőtt a 114,8 szá­zalékra teljesített munkatermelékenység nyújtotta az alapot. Az Azomure- 10 havi sikereit a terven felüli jövedelem tükrözi a legjobban, hisz 17 millió lejt értek el. A m­arosvásárhelyi Vegyipari Kombinát a termelési sikerek nyomán ebben az évben 20 százalékkal fog több műtrágyát szállí­tani a mezőgazdaságnak, mint eredeti terve. A köztársaság kikiál­tásának XX. évfordulója tiszteletére pedig 3,5-szer érnek el na­gyobb jövedelmezőséget, mint az eredeti terv­ben lévő előirány­zatok. Fontos energetikai objektumok A marosvásárhelyi és kolozs­vári villamossági vállalatok é­­pítőinek és energetikusainak lendületes munkája nyomán 40 nappal a határidő előtt készül­tek el a tartományunkban erre az évre kijelölt energetikai ob­jektumok építésével és szerelé­sével, így az év kezdetétől a je­len pillanatig 15 nagy fontossá­gú energetikai objektumot állí­tottak üzembe. Mind legfonto­sabbakat említhetjük azt a há­rom, egyenként 110 KV-os transzformátor állomást, ame­lyeket Marosvásárhelyen, Csík­szeredában és a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinátban helyez­tek üzembe. Ugyancsak említést érdemel az az 5 új 20 kV-os vil­lanyvezeték-vonal, amelyet a községek villamosításáért építet­tek mintegy 100 kilométer hosz­­szúságban. De a közel negyven 4«? M­egrögzött gyalogos va­­gy/i gyök, nagyon szere­­tni? tek szépen, komóto­san járni, jól szem­ügyre venni mindent, meg­állni az ismerősökkel és el­beszélgetni velük, szeretem továbbá alaposan szemügy­­re venni a kisebb-nagyobb utcai botrányokat, meg e­­gyebeket. És ezen az állás­ponton valószínűleg soha nem is fogok változtatni. Hacsak egyszer kocsit nem veszek. De addig görcsösen ragaszkodom gyalogos elő­jogaimhoz, nem szeretem, ha gépkocsik közlekednek a járdán, és időnként arra is szükségem van, hogy az út egyik oldaláról a másik­ra jussak. Ezt a hovato­vább mind nehezebbé váló műveletet mint tudjuk, a zebrák segítségével lehet megoldani. Igen ám, de én gyalogos minőségemben is hallatlanul jóhiszemű és gyermekded vagyok. Elhit­tem például azt a legen­dát, miszerint a járművek a zebra előtt lassítani kö­telesek, sőt, azt is, hogy a zebrán átkelő gyalogosnak előnye van a járművezető­vel szemben. Láttam ugyan eddig 2 autót, melyek nem­csak lassítottak a fehér csi­kók előtt, hanem meg is álltak. Az egyik külföldi volt, a másik vásárhelyi, de ez utóbbi, mint rövi­desen kiderült, azért állt meg, mert elromlott. Nem akarok általánosítani, de az az érzésem, hogy a gépko­csivezetők egy részét erő­sen lehangolja, vagy föl­­háborítja a zebrán átkelő gyalogosok látványa, ha­csak azok nem futólépés­ben, esetleg a föld alatt, vagy a levegőben közle­kednek. Márpedig, amint tudjuk, vannak köztünk meglettebb korúak, bete­gek, stb., akik mindhárom műveletet csak nagy ne­hézségek árán tudnák elvé­gezni. Így aztán volt olyan autós, aki azon véleményé­nek adott kifejezést, mi­szerint a járókelők a zeb­rát arra használják fel, hogy ott beszéljék meg a futballmérkőzés izgalma­sabb pillanatait, vagy az uborkaeltevés különböző módjait. Persze, direkt az ő bosszantására. Lehet, hogy mégsem járok eléggé nyitott szemmel, én még egyszer sem láttam az út közepén beszélgető embe­rek csoportosulását, annál inkább zebrán teljes sebes­séggel átrobogó kocsikat, amelyek elől rémülettel rebbentek szét aggok, ki­csinyek, de meglett felnőt­tek is. Így aztán nyugodt mozgás­stílusomon teljes változást eszközölve, a zeb­rán a tőlem telhető legna­gyobb gyorsasággal közle­kedem, gyalogosi méltósá­gom maradványait is föl­adva. Nem tudom, hogy történhetett mégis váratlan találkozásom az út köze­pén egy elegáns, szép Fiat­tal. A zebrán álltunk mind­ketten, egy pillanatig sze­meztünk egymással, de az­tán egy fej hajolt ki az ab­lakon és harsány hangja tovaűzte ezt az idilli han­gulatot: — Alszol az úton, tátott­­szájú?! Gyorsan kontroláltam magam, és megállapítot­tam, hogy nem alszom, a szám is csukva­ van. Illet­ve, most már csak volt, mert kinyitottam, hogy jó­val udvariasabban és a té­nyeknek megfelelően tisz­tázzam a csinos, de látha­tóan rosszkedvű kocsival viszonyunkat. — Nem ismeri a közle­kedési szabályokat, uram, miért mászik rá a zebrára? — Te mászol, mint egy beteg bivaly! — ordította olyan hangosan, hogy a Művelődési Palota környé­kén szép számmal közleke­dők megálltak és sajnálat­tal vegyes kárörömmel fi­gyelték egyenlőtlen harco­mat. Gondoltam, most már én is rátérek a tegezésre, de sajnos nem tehettem, ugyanis ugranom kellett. A Fiat a maga részéről lezár­ta az ügyet, kapcsolt, s gyorsan elindult. Ott maradtam egyedül, mélységes fájdalommal és bosszúvággyal a szívem­ben. Akkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy majd egyszer szerzek egy nagy Diesel-autót és mind elütöm a kicsi Fiatokat. De erről rövidesen letet­tem, több okból kifolyólag is. Inkább azzal, a gondo­lattal kacérkodom, hogy valamiként kispórolok egy akármilyen kicsi autóra va­lót. És akkor végre nyu­godtan átmegyek majd a zebrán. Ha akarok, még lassítok is! SZŐCS Kálmán ÚJRA A ZEBRA 3 000 KVA beszerelt teljesítmé­nyű új transzformátorházat is határidő előtt építették fel. 43 nappal hamarabb A Tartományi Építkezési Tröszt Ipari Termelési Vállalatának munkaközössége is 43 nappal ha­marább teljesítette évi tervfel­adatát. November 18-ig az évi össztermelési tervét 102, áruter­­vét pedig 101,8 százalékban való­sította meg. E vállalat termelési sikereinek titka is a munkater­melékenység jelentős túlszárnya­lásában rejlik, mivel a fent em­lített időpontig e fontos mutatót 107 százalékra teljesítette. Az RKP rövidesen megnyíló Országos Konferenciájának és a köztársaság kikiáltásának XX. évfordulója tiszteletére további sikereket érnek el. Minden bi­zonnyal több mint 4 millió lejjel fogják túlszárnyalni évi összter­melési előirányzatukat. A 3. oldalon: Az RKP KB plenáris illése dokumentumainak MEGVITATÁSA Hasznos eszme­cserék az olvasóval November 29-én, szerdán a Vörös Zászló szerkesztő bizott­sága értekezletet szervezett­­Csíkszeredában, és Gyergyó vá­rosban az olvasókkal, külső munkatársakkal, valamint az önkéntes üzemi és intézményi fklevelezőkkel a lap szerkeszté­sét érintő kérdésekről. A meg­beszéléseken igen sok hasznos észrevétel és javaslat hangzott el hírszolgáltatásunk élénkíté­sére, továbbá közérdekű pub­licisztikánk gazdasági, műve­lődési és társadalmi vonatko­zású cikkeink hatékonyságá­nak növelése érdekében. Sokgyermekes anyák kitüntetése Tegnap, november 30-án az Udvarhely rajoni néptanács dísz­termében magas állami kitünte­téseket nyújtottak át több mint száz sokgyermekes anyának. A „Hős anya“ címet és érdem­rendet megilletődve veszik át: Forró Erzsébet (Udvarhely), Vá­­radi Zsuzsánna (Ocfalva) anyák, akiknek 13 gyermekük él. Bara­bás Mária (Udvarhely), Demeter Erzsébet (Nagymedesér) 12 gyer­mekes anyák és sokan mások, a­­kiknek 10, vagy ennél is több élő gyermekük van. A rajon terüle­tén 56 anyának adományozták a „Hős anya“ címet. A kilenc gyermekes édesanyá­kat az „Anyasági dicsőség“ ér­demrend I. fokozatával, a nyolc­gyermekes anyákat az „Anyasá­gi dicsőség“ érdemrend II. foko­zatával tüntették ki. Az ünnepelt anyák nevében Boér Anna 9 gyermekes munkásnő mondott köszönetet a magas kitüntetése­kért. n­­ a sziréna süvít a zsúfolt új utcán, a járművek és a járókelők utat engednek a lángvörös autónak. Az em­berek összenéznek, s szinte egyszerre kérdezik egymástól: vajon mi történt, hova men­nek? Ezúttal azonban nem hi­vatásos tűzoltóról, hanem egy IX. osztályos kamaszfiúról e­­sik szó. Egyik tanár ismerő­ TŰZBEN sem elmondta, hogy ez a sze­rény fiú tüzet oltott Meggyes­falva egyik kis lakásában. ... A Papvi­llarian középis­kola tanári szobájában ünne­pélyes csend honolt. Néhány tanár a következő óra kezde­tét várta . . . Ismerjük az ese­tet. Tessék az osztályfőnökét, Domokos Lenke tanárnőt megvárni, ő bővebbeket tud a dologról . . . Hosszan szól a csengő. Én az osztályfőnököt és a hőst várom, akit sehogy sem tudok magam elé képzel­ni. Alacsony, vagy magas, sovány vagy zömök, szőke vagy barna? Közben a leg­különbözőbb kamaszarcok vo­nulnak képzeletemben. Mit is írjak róla? Egyelőre csak any­­nyit tudok, hogy két gyere­ket és egy kis otthont mentett meg a tűztől. Odament, ahon­nan általában az emberek menekülnek. De gondolataim félbe sza­kadtak. A tanári szobában ott állt előttem komolyan, tiszte­lettudóan Sólyom Imre IX. osztályos tanuló. Jól fejlett, ragyogó tekintetű remek fiú, egyik keze bepolyálva. A be­szélgetést a folyosón folytat­juk. — Hogy volt a tűzoltás? — szegzem neki azonnal a kér­dést. — Nem volt az nagy dolog. Szerintem szóra sem érdemes. Én nem tudom, mi van ve­lem. Szinte bánom, hogy meg­mondtam az osztályfőnöknek. Még azt hiszik majd rólam, hogy hősködni akarok. Meggyőződtem, hogy ez a szerény fiú, aki az osztály fe­lelőse és KISZ titkár, valóban el akarja rejteni cselekedetét. —■ Egyszerű volt. Azon az estén, amikor hazafelé igye­keztem, szürkés köd borult M­eggyesfalvára is. Amint a szántásból kiérek, láttam, hogy az egyik kis ház ablaka ért­hetetlenül pipázik. Füstgomo­­lyagok ömlöttek ki a keretek mellett. Nem tudom, mi volt velem. Nem is gondolkoztam, csak berohantam a kis házbe. Hogy mit láttam? Az egyik sarokban egy konzerves do­bozból petróleum és benzin­szagot árasztó magas lángok csaptak fel. S mellette egy 7 éves és nálánál valamivel ki­sebb fiú, ijedtükben azt sem tudták, mit csináljanak. Meg­jegyzem, én sem tudtam. Hir­­telenében felkaptam az egyik színes rongyszőnyeget és az égő dobozra dobtam. A láng­nyelvek eltűntek. Én pedig a dobozt szőnyegestől kézre kaptam s úgy rohantam ki a házból. . . Csak azután vettem észre, hogy az egyik kezem jócskán megégett. A szúró és égő fájdalmat csak azután é­­reztem. Tetszik tudni, nem a­­kartam, hogy a két kis srácot bajba keverjen s ezért az e­­gészről, mikor hazamentem, senkinek se szóltam. S ezt megígértem a gyerekeknek is. Valóban nem nagy eset tör­tént. Igaz ugyan, hogy nincs jelentéktelen tűz, csak idejé­ben megkezdett oltás. Ami tett azonban, a segíteni akarás nagyszerű bizonyítéka. Elhi­szem, hogy tette pillanataiban nem­ gondolt semmire, de ösz­tönébe belonta magát az élet valósága. Valaki életveszély­ben forog, leég a ház. Csak emberi kötelességét teljesítet­te. Azt tette, amit lelkiisme­rete diktált. A két gyerek, a szülők ha megtudták, akárcsak e sorok írója, hálával gondol­nak rá. A hála és elismerés pedig a legnagyobb kitünte­tés, amit egy ember köteles­ségének teljesítéséért kaphat. PAFF József HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK H ESEMÉNYEK ® HÍREK Találkozó az ifjak­kal Kovács B. Mihály elvtárs, a Csík rajoni pártbizottság első titkára a Csíkszeredai Művelő­dési Házban mintegy 600 ifjú előtt előadást tartott „A román nép és az együttélő nemzetisé­gek szoros egysége és testvéri barátsága" címmel. Először hazánkban A marosvásárhelyi Tejbegyűj­tő és Feldolgozó Vállalatban új technológiai vonalat indítottak be. A gépsort, amely óránként 3 000 liter tejet pasztörizál a ko­lozsvári Tehnofrig gyártotta. Ér­dekes megjegyezni azt is, hogy ilyenfajta gépsort az országban először állítottak elő. Két nap alatt öt előadás A marosvásárhelyi Állami Színház román, magyar tago­zata előadás-sorozatot tart a­­zokból a színművekből, ame­lyeket ebben a színi évadban mutattak be. December 2-án délután 15.30 órakor Niccolo Machiavelli MANDRAGORA, este 20 órakor Horia Lovines­­cu PETRU BAREE, vasárnap délelőtt 10 órakor Földes Má­ria BALESET, délután 15.30 órakor Csiky Gergely BUBO­RÉKOK és este 20 órakor Sergiu Furcában LOVITURA című darabját adják elő. Je­gyeket a színház jegypénztá­ránál lehet beszerezni. Az Ajándékok Háza Az Ajándékok Hónapjára ide­iglenesen árucsarnokot nyit az Ipari Termékek HÉV a Hadse­reg Háza nagytermében. Az A­­jándékok Háza nevet viselő áru­­csarnokban bizonyára könnyű lesz kiválasztani a legmegfele­lőbb ajándékot, mert változatos, sokféle árucikket hoznak itt for­galomba, mégpedig játékárut, il­latszer­félét, divatcikkeket, édes­ségeket, finom italokat, népmű­vészeti cikkeket stb. Az Ajándé­kok Háza december 5-től decem­ber végéig lesz nyitva. Segítenek a számítógépek A craiovai Electroputere üzem­ben elektronikus számítógépet helyeztek működésbe a tudomá­nyos kutatótevékenység céljaira. Az elektronikus gépet a rotatív villamossági gépek, a transzfor­mátorok és más készülékek mű­ködésénél felmerülő különböző jelenségek matematikai modellá­­lására, valamint az üzemben gyártott termékekkel kapcsolatos tervezési és kutatási problémák­nál használják fel. Újabb sportcikkek készülnek Régenben A Bukarestben megrendezendő ipari kiállításon a régeni Sport­­felszereléseket Gyártó Vállalat a régi modellek mellett újabb sportcipő és sporttáska model­lekkel vesz részt. 28 féle sport­cipő és 18 féle táska modellt küldenek a kiállításra. A minta­­példányok kivitelezése tetszetős, remélhetően elnyerik a szakem­berek tetszését is. JENEI Árpád

Next