Vörös Zászló, 1967. december (19. évfolyam, 283-308. szám)
1967-12-01 / 283. szám
MŰKEDVELÉST -FORMALIZMUS NÉLKÜL! Aki figyelemmel kíséri műkedvelő mozgalmunk fejlődését, tapasztalhatta, hogy az utóbbi években sok értékes folklóranyaggal gazdagodtunk mind zenei, mind koreográfiai vonatkozásban. Olyan folklórzónák anyagai kerültek színpadi feldolgozásra és előadásra, amelyeket örömmel és csodálattal fogadtunk. Ilyen például az ősi keménytelki férfi tánc („Roata din Chimstelnic“), vagy nagyon sok olyan népdal, amelyeket sokáig csak a községek legidősebbjei ismertek. E dalok és táncok közkinccsé válásában nagy részük van az egymást követő versenyeknek, fesztiváloknak. A versenyek előadásai serkentőleg hatnak a műkedvelőkre, egyre többen bekapcsolódnak a mozgalomba, nagyrészük szenvedélyes ügyszeretettel készül a vetélkedőkre. Módszertani irányítók, művészeti szakemberek foglalkoznak velük, hogy minél színvonalasabb előadásokat tarthassanak. A nézők tábora is egyre hatalmasodik. Legutóbbi példa erre az országos döntő előtti előzetes Marosvásárhelyen, amikoris a Művelődési Palotában öt órán át telt ház előtt folyt az előadás. A versenyek serkentő hatása kétségtelen lendületet, előrelépést jelent a műkedvelés fejlődésében. Az eddigi tapasztalatokra alapozva azonban megállapíthatjuk, hogy egyes községekben a tömegkulturális nevelőmunka csupán a versenyre való készülésben merül ki. S az is előfordul, hogy éppen ezekben a községekben nem is a legrátermettebb műkedvelőket szerepeltetik, hanem azokat, akik csak éppen megértik, hogy a versenyből nem maradhat ki az ő községük sem. Ily módon belopakodik a műkedvelésbe a formalizmus, az öncélúság. Ilyen esetben a műkedvelők száma növekedik ugyan a versenyek idején, de az előadások minősége aligha. S mint ahongy a Scinteia (nov. 22. száma) egyik cikke is felhívja a figyelmet, a versenyre való készülés hevében a repertoár összeállításánál gyakran megfeledkeznek a nem hagyományos szokások színpadraviteléről. Tartományunkban vannak próbálkozások a különböző némi szokások felelevenítésére, de ezek kezdeti próbálkozások. A most záruló országos döntőre két üven csoport jutott el, (a Rusii Munji-i és a köröndizsófalvi együttes), de e csoportok műsora sem eléggé egységes. Az udvarhelyi műkedvelés irányítóit foglalkoztatják e kérdések, és az utóbbi hetekben komolyan elhatározták, hogy következetesen küzdenek a műkedvelésben itt-ott fellelhető formalizmus és sablon ellen. Hogyan? A rajoni művelődési ház kezdeményezésére a zenei és kórusmozgalom minőségi fejlesztése érdekében tanfolyam kezdődött. Négy képzett zenei szakember fél éven át hetenként foglalkozik a zenekari és kórusvezetőkkel. (A rajoni tanügyi osztály hozzájárulásával a rajon területén minden iskolában a zene- és énektanárok szerdán szabadok, hogy részt vehessenek e tanfolyamon.) A rajonban e félév alatt 58 zenekari- és kórusvezető részesül zenei továbbképzésben. E tanfolyam, amely már októberben megkezdődött, kettős célt követ: az iskolai énekoktatás megjavítását, valamint a falvak kórusmozgalmának a fellendítését, minőségi színvonalának emelését. Eredményes lefolyásához a rajoni művelődési ház biztosította a feltételeket. Módszertani kabinetet létesített, amelyben dokumentációs anyag és különböző hangszerek állanak a tanfolyamvezetők rendelkezésére. A rajoni művelődési ház munkájában üdvözölhető az a kezdeményezés is, miszerint felkutatják a rajon területén lévő népművészeket, fafaragókat, keramikusokat, és Bandi Dezső marosvásárhelyi iparművész támogatásával számukra is tanfolyamot szerveznek. A műkedvelésről lévén szó, nem hallgathatunk a színjátszásról sem. Ebben a művészeti ágban megkezdődik az ötödik verseny. Az elmúlt évek tapasztalata alapján a szép, színvonalas előadások emléke mellett felmerül a gondolat: vajon most is azt fogják tenni egyes községekben, mint már annyiszor, hogy minden más tömegnevelő munkát félretesznek, csak a színjátszó versenyre készülnek — még ha nincsenek is tehetséges színjátszóik? Az erőszakolt, mesterkélt művészetnek nem sok haszna van, s főképp ha azt kampányszerűen művelik. Igaz, a színjátszó csoportok még meg sem kapták a műsorajánlást, színdarabhiányról is panaszkodnak, jogosan (kevés az egyfelvonásos). S ha forgalomba kerül egy-két jó színdarab, (műkedvelők számára), azt szinte minden valamirevaló csoport el szeretné játszani. (A zsűri majd többszöri előadásban kénytelen végignézni.) A Tartományi Művelődés és Művészetügyi Bizottságnak máris gondoskodnia kellett volna, hogy megfelelő színvonalú és mennyiségű színdarab közül válogathassanak a műkedvelők. Az Udvarhely rajoni művelődési ház ezt a versenyt sem várja tétlenül. A színjátszó csoportfelelősök képzésére szakembereket hívott meg a marosvásárhelyi színháztól. Az első ilyen felkészítőn Hunyadi András rendező foglalkozott a műkedvelő színjátszó csoportok irányításával, íme, Udvarhely vajonban minden jel arra mutat, hogy a most záruló verseny után nem fog visszaesést mutatni a zenei és kórusmozgalom, körültekintőbben igyekeznek megszervezni a színjátszó versenyt. A tanulás időszaka elkezdődött Udvarhelyen a műkedvelés minden ágában (beleértve a művészbrigád, meg a bábcsoport felelősök oktatását is.) Legfőbb ideje már, hogy komoly erőfeszítéseket tegyünk a műkedvelő mozgalom tartalmi, minőségi színvonalának emeléséért. Ez csak a céltudatosan, okosan megszervezett tanulással, az oktatók és a műkedvelők szervezett képzésével érhető el. A szakmai hozzáértés kialakítása, fejlesztése alapvető követelmény a formalizmus megszüntetésében, a színvonalas, állandó jellegű műkedvelés meghonosításában. KOCH Mária TÁVIRAT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK A MAGYAR FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYNAK BUDAPEST Dr. Münnich Ferenc, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Magyar Népköztársaság államférfia elhunytéval kapcsolatban a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa kifejezi mély részvétét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak és a gyászoló családnak. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA Világ proletárjai, egyesüljetek ! a RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA I ^^XIX^vfolyan^8M^n^zTn^^^^^^^^l9őr^ecember"Lll7énte?^IIIIM"ll^^^^Mll^MI,"Mr^TrTanr" Teljesítették évi tervüket Látkép a Vegyipari Kombinátról (HARAGOS Zoltán felvétele) A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát lelkes munkaközössége kimagasló munkasikerrel köszönti a Román Kommunista Párt Országos Konferenciáját. E nagy esemény tiszteletére 33 nappal hamarabb teljesítették mind az össz, mind árutermelési évi előirányzatukat. Ugyancsak november 28-ig teljesítették, illetve túlszárnyalták az egész évre tervezett értékesített árutervüket, a munkatermelékenységi mutatót és a célul tűzött jövedelmezőséget. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az egész évre szóló tervfeladat a kombinát és munkaközössége teljesítő képességének nem a felső határa, további erőfeszítéseket tettek a termelés növelésére. Ennek szolgálatába állították a termelés és a munka tudományos megszervezése keretében, elkészítt ,.tanulmányokat, amelyek alkalmazása folytán az év kezdetétől november 28-ig 21 300 000 lej értékű terven felüli össztermelést valósítottak meg. Említésre méltó, hogy ez idő alatt közel 5 000 tonna ammóniát, 7 300 tonna salétromsavat, 9 000 tonna ammóniumnitrátot és más terméket állítottak elő, terven felül. E kiemelkedő termelési sikerekhez mindenekelőtt a 114,8 százalékra teljesített munkatermelékenység nyújtotta az alapot. Az Azomure- 10 havi sikereit a terven felüli jövedelem tükrözi a legjobban, hisz 17 millió lejt értek el. A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát a termelési sikerek nyomán ebben az évben 20 százalékkal fog több műtrágyát szállítani a mezőgazdaságnak, mint eredeti terve. A köztársaság kikiáltásának XX. évfordulója tiszteletére pedig 3,5-szer érnek el nagyobb jövedelmezőséget, mint az eredeti tervben lévő előirányzatok. Fontos energetikai objektumok A marosvásárhelyi és kolozsvári villamossági vállalatok építőinek és energetikusainak lendületes munkája nyomán 40 nappal a határidő előtt készültek el a tartományunkban erre az évre kijelölt energetikai objektumok építésével és szerelésével, így az év kezdetétől a jelen pillanatig 15 nagy fontosságú energetikai objektumot állítottak üzembe. Mind legfontosabbakat említhetjük azt a három, egyenként 110 KV-os transzformátor állomást, amelyeket Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és a marosvásárhelyi Vegyipari Kombinátban helyeztek üzembe. Ugyancsak említést érdemel az az 5 új 20 kV-os villanyvezeték-vonal, amelyet a községek villamosításáért építettek mintegy 100 kilométer hoszszúságban. De a közel negyven 4«? Megrögzött gyalogos vagy/i gyök, nagyon szeretni? tek szépen, komótosan járni, jól szemügyre venni mindent, megállni az ismerősökkel és elbeszélgetni velük, szeretem továbbá alaposan szemügyre venni a kisebb-nagyobb utcai botrányokat, meg egyebeket. És ezen az állásponton valószínűleg soha nem is fogok változtatni. Hacsak egyszer kocsit nem veszek. De addig görcsösen ragaszkodom gyalogos előjogaimhoz, nem szeretem, ha gépkocsik közlekednek a járdán, és időnként arra is szükségem van, hogy az út egyik oldaláról a másikra jussak. Ezt a hovatovább mind nehezebbé váló műveletet mint tudjuk, a zebrák segítségével lehet megoldani. Igen ám, de én gyalogos minőségemben is hallatlanul jóhiszemű és gyermekded vagyok. Elhittem például azt a legendát, miszerint a járművek a zebra előtt lassítani kötelesek, sőt, azt is, hogy a zebrán átkelő gyalogosnak előnye van a járművezetővel szemben. Láttam ugyan eddig 2 autót, melyek nemcsak lassítottak a fehér csikók előtt, hanem meg is álltak. Az egyik külföldi volt, a másik vásárhelyi, de ez utóbbi, mint rövidesen kiderült, azért állt meg, mert elromlott. Nem akarok általánosítani, de az az érzésem, hogy a gépkocsivezetők egy részét erősen lehangolja, vagy fölháborítja a zebrán átkelő gyalogosok látványa, hacsak azok nem futólépésben, esetleg a föld alatt, vagy a levegőben közlekednek. Márpedig, amint tudjuk, vannak köztünk meglettebb korúak, betegek, stb., akik mindhárom műveletet csak nagy nehézségek árán tudnák elvégezni. Így aztán volt olyan autós, aki azon véleményének adott kifejezést, miszerint a járókelők a zebrát arra használják fel, hogy ott beszéljék meg a futballmérkőzés izgalmasabb pillanatait, vagy az uborkaeltevés különböző módjait. Persze, direkt az ő bosszantására. Lehet, hogy mégsem járok eléggé nyitott szemmel, én még egyszer sem láttam az út közepén beszélgető emberek csoportosulását, annál inkább zebrán teljes sebességgel átrobogó kocsikat, amelyek elől rémülettel rebbentek szét aggok, kicsinyek, de meglett felnőttek is. Így aztán nyugodt mozgásstílusomon teljes változást eszközölve, a zebrán a tőlem telhető legnagyobb gyorsasággal közlekedem, gyalogosi méltóságom maradványait is föladva. Nem tudom, hogy történhetett mégis váratlan találkozásom az út közepén egy elegáns, szép Fiattal. A zebrán álltunk mindketten, egy pillanatig szemeztünk egymással, de aztán egy fej hajolt ki az ablakon és harsány hangja tovaűzte ezt az idilli hangulatot: — Alszol az úton, tátottszájú?! Gyorsan kontroláltam magam, és megállapítottam, hogy nem alszom, a szám is csukva van. Illetve, most már csak volt, mert kinyitottam, hogy jóval udvariasabban és a tényeknek megfelelően tisztázzam a csinos, de láthatóan rosszkedvű kocsival viszonyunkat. — Nem ismeri a közlekedési szabályokat, uram, miért mászik rá a zebrára? — Te mászol, mint egy beteg bivaly! — ordította olyan hangosan, hogy a Művelődési Palota környékén szép számmal közlekedők megálltak és sajnálattal vegyes kárörömmel figyelték egyenlőtlen harcomat. Gondoltam, most már én is rátérek a tegezésre, de sajnos nem tehettem, ugyanis ugranom kellett. A Fiat a maga részéről lezárta az ügyet, kapcsolt, s gyorsan elindult. Ott maradtam egyedül, mélységes fájdalommal és bosszúvággyal a szívemben. Akkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy majd egyszer szerzek egy nagy Diesel-autót és mind elütöm a kicsi Fiatokat. De erről rövidesen letettem, több okból kifolyólag is. Inkább azzal, a gondolattal kacérkodom, hogy valamiként kispórolok egy akármilyen kicsi autóra valót. És akkor végre nyugodtan átmegyek majd a zebrán. Ha akarok, még lassítok is! SZŐCS Kálmán ÚJRA A ZEBRA 3 000 KVA beszerelt teljesítményű új transzformátorházat is határidő előtt építették fel. 43 nappal hamarabb A Tartományi Építkezési Tröszt Ipari Termelési Vállalatának munkaközössége is 43 nappal hamarább teljesítette évi tervfeladatát. November 18-ig az évi össztermelési tervét 102, árutervét pedig 101,8 százalékban valósította meg. E vállalat termelési sikereinek titka is a munkatermelékenység jelentős túlszárnyalásában rejlik, mivel a fent említett időpontig e fontos mutatót 107 százalékra teljesítette. Az RKP rövidesen megnyíló Országos Konferenciájának és a köztársaság kikiáltásának XX. évfordulója tiszteletére további sikereket érnek el. Minden bizonnyal több mint 4 millió lejjel fogják túlszárnyalni évi össztermelési előirányzatukat. A 3. oldalon: Az RKP KB plenáris illése dokumentumainak MEGVITATÁSA Hasznos eszmecserék az olvasóval November 29-én, szerdán a Vörös Zászló szerkesztő bizottsága értekezletet szervezettCsíkszeredában, és Gyergyó városban az olvasókkal, külső munkatársakkal, valamint az önkéntes üzemi és intézményi fklevelezőkkel a lap szerkesztését érintő kérdésekről. A megbeszéléseken igen sok hasznos észrevétel és javaslat hangzott el hírszolgáltatásunk élénkítésére, továbbá közérdekű publicisztikánk gazdasági, művelődési és társadalmi vonatkozású cikkeink hatékonyságának növelése érdekében. Sokgyermekes anyák kitüntetése Tegnap, november 30-án az Udvarhely rajoni néptanács dísztermében magas állami kitüntetéseket nyújtottak át több mint száz sokgyermekes anyának. A „Hős anya“ címet és érdemrendet megilletődve veszik át: Forró Erzsébet (Udvarhely), Váradi Zsuzsánna (Ocfalva) anyák, akiknek 13 gyermekük él. Barabás Mária (Udvarhely), Demeter Erzsébet (Nagymedesér) 12 gyermekes anyák és sokan mások, akiknek 10, vagy ennél is több élő gyermekük van. A rajon területén 56 anyának adományozták a „Hős anya“ címet. A kilenc gyermekes édesanyákat az „Anyasági dicsőség“ érdemrend I. fokozatával, a nyolcgyermekes anyákat az „Anyasági dicsőség“ érdemrend II. fokozatával tüntették ki. Az ünnepelt anyák nevében Boér Anna 9 gyermekes munkásnő mondott köszönetet a magas kitüntetésekért. n a sziréna süvít a zsúfolt új utcán, a járművek és a járókelők utat engednek a lángvörös autónak. Az emberek összenéznek, s szinte egyszerre kérdezik egymástól: vajon mi történt, hova mennek? Ezúttal azonban nem hivatásos tűzoltóról, hanem egy IX. osztályos kamaszfiúról esik szó. Egyik tanár ismerő TŰZBEN sem elmondta, hogy ez a szerény fiú tüzet oltott Meggyesfalva egyik kis lakásában. ... A Papvillarian középiskola tanári szobájában ünnepélyes csend honolt. Néhány tanár a következő óra kezdetét várta . . . Ismerjük az esetet. Tessék az osztályfőnökét, Domokos Lenke tanárnőt megvárni, ő bővebbeket tud a dologról . . . Hosszan szól a csengő. Én az osztályfőnököt és a hőst várom, akit sehogy sem tudok magam elé képzelni. Alacsony, vagy magas, sovány vagy zömök, szőke vagy barna? Közben a legkülönbözőbb kamaszarcok vonulnak képzeletemben. Mit is írjak róla? Egyelőre csak anynyit tudok, hogy két gyereket és egy kis otthont mentett meg a tűztől. Odament, ahonnan általában az emberek menekülnek. De gondolataim félbe szakadtak. A tanári szobában ott állt előttem komolyan, tisztelettudóan Sólyom Imre IX. osztályos tanuló. Jól fejlett, ragyogó tekintetű remek fiú, egyik keze bepolyálva. A beszélgetést a folyosón folytatjuk. — Hogy volt a tűzoltás? — szegzem neki azonnal a kérdést. — Nem volt az nagy dolog. Szerintem szóra sem érdemes. Én nem tudom, mi van velem. Szinte bánom, hogy megmondtam az osztályfőnöknek. Még azt hiszik majd rólam, hogy hősködni akarok. Meggyőződtem, hogy ez a szerény fiú, aki az osztály felelőse és KISZ titkár, valóban el akarja rejteni cselekedetét. —■ Egyszerű volt. Azon az estén, amikor hazafelé igyekeztem, szürkés köd borult Meggyesfalvára is. Amint a szántásból kiérek, láttam, hogy az egyik kis ház ablaka érthetetlenül pipázik. Füstgomolyagok ömlöttek ki a keretek mellett. Nem tudom, mi volt velem. Nem is gondolkoztam, csak berohantam a kis házbe. Hogy mit láttam? Az egyik sarokban egy konzerves dobozból petróleum és benzinszagot árasztó magas lángok csaptak fel. S mellette egy 7 éves és nálánál valamivel kisebb fiú, ijedtükben azt sem tudták, mit csináljanak. Megjegyzem, én sem tudtam. Hirtelenében felkaptam az egyik színes rongyszőnyeget és az égő dobozra dobtam. A lángnyelvek eltűntek. Én pedig a dobozt szőnyegestől kézre kaptam s úgy rohantam ki a házból. . . Csak azután vettem észre, hogy az egyik kezem jócskán megégett. A szúró és égő fájdalmat csak azután éreztem. Tetszik tudni, nem akartam, hogy a két kis srácot bajba keverjen s ezért az egészről, mikor hazamentem, senkinek se szóltam. S ezt megígértem a gyerekeknek is. Valóban nem nagy eset történt. Igaz ugyan, hogy nincs jelentéktelen tűz, csak idejében megkezdett oltás. Ami tett azonban, a segíteni akarás nagyszerű bizonyítéka. Elhiszem, hogy tette pillanataiban nem gondolt semmire, de ösztönébe belonta magát az élet valósága. Valaki életveszélyben forog, leég a ház. Csak emberi kötelességét teljesítette. Azt tette, amit lelkiismerete diktált. A két gyerek, a szülők ha megtudták, akárcsak e sorok írója, hálával gondolnak rá. A hála és elismerés pedig a legnagyobb kitüntetés, amit egy ember kötelességének teljesítéséért kaphat. PAFF József HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK H ESEMÉNYEK ® HÍREK Találkozó az ifjakkal Kovács B. Mihály elvtárs, a Csík rajoni pártbizottság első titkára a Csíkszeredai Művelődési Házban mintegy 600 ifjú előtt előadást tartott „A román nép és az együttélő nemzetiségek szoros egysége és testvéri barátsága" címmel. Először hazánkban A marosvásárhelyi Tejbegyűjtő és Feldolgozó Vállalatban új technológiai vonalat indítottak be. A gépsort, amely óránként 3 000 liter tejet pasztörizál a kolozsvári Tehnofrig gyártotta. Érdekes megjegyezni azt is, hogy ilyenfajta gépsort az országban először állítottak elő. Két nap alatt öt előadás A marosvásárhelyi Állami Színház román, magyar tagozata előadás-sorozatot tart azokból a színművekből, amelyeket ebben a színi évadban mutattak be. December 2-án délután 15.30 órakor Niccolo Machiavelli MANDRAGORA, este 20 órakor Horia Lovinescu PETRU BAREE, vasárnap délelőtt 10 órakor Földes Mária BALESET, délután 15.30 órakor Csiky Gergely BUBORÉKOK és este 20 órakor Sergiu Furcában LOVITURA című darabját adják elő. Jegyeket a színház jegypénztáránál lehet beszerezni. Az Ajándékok Háza Az Ajándékok Hónapjára ideiglenesen árucsarnokot nyit az Ipari Termékek HÉV a Hadsereg Háza nagytermében. Az Ajándékok Háza nevet viselő árucsarnokban bizonyára könnyű lesz kiválasztani a legmegfelelőbb ajándékot, mert változatos, sokféle árucikket hoznak itt forgalomba, mégpedig játékárut, illatszerfélét, divatcikkeket, édességeket, finom italokat, népművészeti cikkeket stb. Az Ajándékok Háza december 5-től december végéig lesz nyitva. Segítenek a számítógépek A craiovai Electroputere üzemben elektronikus számítógépet helyeztek működésbe a tudományos kutatótevékenység céljaira. Az elektronikus gépet a rotatív villamossági gépek, a transzformátorok és más készülékek működésénél felmerülő különböző jelenségek matematikai modellálására, valamint az üzemben gyártott termékekkel kapcsolatos tervezési és kutatási problémáknál használják fel. Újabb sportcikkek készülnek Régenben A Bukarestben megrendezendő ipari kiállításon a régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat a régi modellek mellett újabb sportcipő és sporttáska modellekkel vesz részt. 28 féle sportcipő és 18 féle táska modellt küldenek a kiállításra. A mintapéldányok kivitelezése tetszetős, remélhetően elnyerik a szakemberek tetszését is. JENEI Árpád