Vörös Zászló, 1968. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

== 2 — — Január 3 . szerda ­ A Szovjetunióbeli Lenke hegyi községben a világ legöregebb tél­apója, a 163 éves Sirali Miszli­­mov adta át január elsején a gyermekeknek az újévi ajándé­kokat. Sirali Miszlimov nem volt hajlandó beülni az autóba, amely­­lyel az ünnepségre akarták vinni. Szülőfalujától Len­kéig a tíz ki­lométeres utat lóháton tette meg unokái és dédunokái kíséretében. Sirali Miszlimov ől az egyik kolhozban. Háromszor házaso­dott, hét háborút ért meg, 23 gyermeke született és családjá­nak mintegy­ 200 tagja van. Vasárnap az ausztrálai Brisba­­ne-ban ötös ikrek születtek — három lány és két fiú. A 36 é­­ves anyának még van négy gyer­meke. A Brisbane-i kórház orvo­sai kijelentették, hogy az anya és a gyermekek egészségesek. Ausz­tráliában most születtek először ötös ikrek, A p­rd­f ! Bejrutban több mint 10 000 né­ző előtt játszották le a helybeli Homeneimen és a Konstancai Fa­rul közötti nemzetközi barátsá­gos labdarúgó-mérkőzést, amely a csaknem végig fölényben játszó román együttes 4—1 (2—1) ará­nyú győzelmével végződött. A hastingsi nemzetközi férfi sakktorna 5. fordulójában Florin Gheorghiu román bajnok 27 lé­­pésben legyőzte az angol Ray­mond Keene-t, öt forduló után 3,5 ponttal Gheorghiu vezet. További sor­rend: Szuetyin és Stejn (mind­kettő szovjet), 3 pont, Harison (Anglia) 2,5 (1) pont, Hort (Cseh­szlovákia) 2,5 pont, Whiteley (Anglia), Kaplan (Porto Rico) 2 pont stb. Az új idénybeli Ion Tiriac és Ilie Nastase román teniszezők szép nemzetközi győzelmet arat­tak. A Calcuttában lezajlott ke­let-indiai bajnokságban párosban 6—4, 7—5, 6—4 arányban legyőz­ték a Mukherzsen—Lali párt. Hírügynökségi jelentések sze­rint 72 ország nevezett be hiva­talosan az 1970-es labdarúgó vi­lágbajnokságra. Néhány órával a lista lezárása előtt Kuba és Sze­negál jelentette be részvételét. A benevezett 72 csapat közt van Anglia, a Szovjetunió, Ma­gyarország, Olaszország, Romá­nia, Ausztrália, Bolívia, Uruguay, Ecuador, Algéria, Japán csapata. A FIFA szervező bizottsága, é­­len sir Stanley Rous elnökkel feb­ruár 1-én összeül Casablancában, hogy kijelölje a bajnoksági selej­tezőket 9. AZ EMBERNEK NÉHA KIKAPCSOLÓDÁSRA IS SZÜKSÉGE VAN .. . Nahát, ez aztán a szerencse. Most, barátom, egykönnyen nem szabadul.. • A barátságos hangra megfordult Angyal és Bergholmot látta maga előtt. A kis ember arca csupa mo­soly, beragyogta a találkozás fö­lötti öröm. Már messziről nyújtot­ta a kezét. Az újságíró elmoso­lyodott, de csaknem felszisszent. Bergholm, kézfogásában nemcsak barátság, de fel nem tételezett fizikai erő is megnyilvánult. — Én is örülök, hogy látom, Bergholm elvtárs. Úgy veszem ész­re, jót tett magának a négy napos havasi kiruccanás. — Ó, nekem mindig jót tesz, magának is azért javasoltam. Tud­ja mi az a havas? Valóságos bal­zsam.­ Gyógyír, kedvesem, szelle­mi munkát végző embernek olyan gyógyszer, amelyet patikában nem lehet megvásárolni. Elhiszi? — Természetesen ... — A levegő, kérem, olyan, hogy szinte nekitámaszkodhat. A for­rásvíz maga az életelixir, s az er­dő, a természet ezernyi titkával, szépségével.... No, hát erről na­pokon át tudnék mesélni... — Tudom. Magát úgy is hív­ják, hogy „az erdő szerelmese“ ... — Az is vagyok, barátom. Az bizony... De most ne tiltakoz­zék, magammal viszem vacsorára, ha megelégszik valami szerény­­ ­i­ séggel. Aztán meghallgatja a lipcseiektől Beethoven IX.-jét. Szereti? Én nagyon. A szimfóniák szimfóniája az. Mikor hallom, nem tudom elhinni, hogy az öreg­úr teljesen süketen komponálta. Minden hangjából — nevessen ki — de én az erdő zenéjét hal­lom kicsendülni... Ilyen volt Bergholm. Csúnya, orángutánra emlékeztető alakja, nagy kefebajusza és tömpe orra ellenére is rokonszenves. Közvet­len, barátságos modora mindenkit lehengerelt, és megbocsátották ne­ki, hogy bármiről beszéltek is, ő mindig észrevétlenül visszakanya­rodott az erdőhöz. Angyal nem ellenkezett. Talán igaza van ennek a furcsa ember­nek, valóban szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Felment Berg­­holmékhoz. Az asszony kedves mosollyal fo­gadta, s az ódivatú bútorokkal te­lezsúfolt szobába tessékelte. An­gyal először járt itt és minden fel­keltette az érdeklődését. Minde­nekelőtt a sublóbon álló nagy, hétágú ezüst menora. Kíváncsian nézegette. — Régi családi darab, hajdaná­ban szegény boldogult anyám imádkozott mellette — mondta Bergholm, s elcsuklott a hangja. — Mikor negyvenötben haza ke­rültem, az ablak előtt álló orgo­nabokor tövében találtam meg. Ott ásta el anyám, ez volt a csa­lád egyetlen értékes darabja. Angyal kényelmetlenül érezte magát. — Bocsásson meg, ha akaratla­nul fájó emlékeket ébresztettem. — Ugyan... Tudja, olykor még jó is emlékezni. Nem felejt az ember. S ha nem felejt, akkor nem is bocsát meg ... — Sokat szenvedett? Bergholm megvonta a vállát. — Olvasott Auschwitzról? Lá­tott filmeket a haláltáborokról? Na, az mind semmi, ahhoz képest, ami volt. — Némi képet azért mégis nyújtanak — kockáztatta meg An­gyal, de válaszul Bergholm fel­húzta jobb karján zakójának uj­ját. — Látja ezt? Én voltam a 758.602 KZ fogoly, heftling, sze­mélytelen, minden emberitől meg­fosztott élő hulla. Na, de nem az­ért hívtam meg, hogy szellemidé­zésen vegyen részt és szörnyűsé­gekkel traktáljam ... Poharakat szedett elő és erős szilvapálinkát töltött. — Egészségére — emelte fel a poharat és a riporteréhez koccin­totta. Később, mikor a kitűnő vacso­ra, s a házigazdák szívélyessége már, már terhére volt és elkö­szönt, arra gondolt, hogy még­sem igaz, amit Bergholm mondott neki: Auschwitzban, ebben a ret­tenetes halálgyárban, mégsem si­került kiölni belőle „mindent, ami emberi“. Mert ez a szürke kis em­ber töretlen jókedélyével, erdősze­­retetével és rendkívüli szívélyessé­gével, minden borzalmas élménye ellenére is az maradt, aki volt: ember. Még otthon is, mikor lezuha­nyozta magát és lefeküdt, arra gondolt, hogy Victor temetésén Bergholm volt talán az egyetlen, aki nem tudva titkolni meghatott­ságát, könnyezve csókolt kezet az özvegynek. Éppen ő, az esetlen Bergholm, akinek háta mögött mosolyogva súgnak össze a hiva­talban, míg a jó megjelenésű Be­­regfalvi, ez a pozőr, csak meghaj­totta a fejét Lia felé és mormo­gott valamit... Az igazgatóra gondolt, s ez ki­zavarta szeméből az álmot. Nem tehetett róla, ki nem állhatta Be­­regfalvit. Talán Vidor többet mondott volna akkor este, ha a hátuk mögött váratlanul meg nem szólal ez az ember. Behunyta a szemét és maga e­­lőtt látta a fényárban úszó termet, a zsongó, tarka tömeget, könnyed léptekkel, tálcájukon tele poha­rakkal elsuhanó pincéreket és ba­rátja fáradt arcát. Az igazgató beszélt éppen. — Végnélküli hegyibeszéd. Lo­csogó, üresfejű demagóg, ez a ki­tűnő kadarka is megsavanyodik tőle a pohárban — mondta ő ak­kor. Olmeanu szórakozottan hallgat­ta. — Gondolod? — kérdezte csen­desen. Aztán később, amikor arról be­szélt, hogy Beregfalvi mennyi ide­je ül a helyén, noha nem érdemli meg, és soha semmi értelmeset, eredetit nem lehetett tőle halla­ni, Olmeanu azt mondta: — Ahogy vesszük ... Vajon nem éppen Beregfalvira vonatkoztak Victor későbbi sza­vai? ,,Most ne kérdezz. Valamit megtudtam erről a ..." Ha Beregfalvi egyetlen perccel később érkezik hozzájuk, Victor megmondta volna, kiről beszél ■. ■ A riporter előtt filmként pereg­tek újra, az események. A foga­dáson Vidorral folytatott beszél­getés, s a hátuk mögött váratla­nul megszólaló Beregfalvi, az igaz­gató zavart, tartózkodó viselkedé­se a temetésen, s a minapi lép­csőházi találkozás. Igen, ezt is jó lenne tisztázni. Mit keresett Be­regfalvi Olmeanuék háztömbjé­ben? Miért adott kitérő választ a kérdésére, és miért igyekezett tő­le megszabadulni? Inkább elment, de nem folytatta útját felfelé a lépcsőn. Attól tartott, hogy utána megy és kifürkészi, hová megy? Angyal felült az ágyban. Vajon a titokzatos látogató, aki ugyancsak keres, vagy keresett valamit Victor dolgozószobájában, nem azonos-e az igazgatóval? Ez a feltevés túlságosan me­résznek tűnt. Mégis, több szólt mellette, mint ellene. Persze, a dologról meg kel­lene bizonyosodni. De hogyan? Az valószínű, hogy Vidtor tujdonában volt valaminek, amit a látogató, aki kétszer is bement a lakásba, meg akart szerezni... Angyal most érezte először, mióta elhatározta, hogy felderíti a Vidor halála körüli rejtélyt: va­lóban nagy fába vágta a fejszét. Meghátrálni azonban esze ágában sem volt. Egyetlen dolog foglal­koztatta most: mi köze van Be­­regfalvinak a történtekhez? Ezt mindenképpen meg kell tudnia. És akkor eszébe jutott, hogy van ennél fontosabb is. Ha megtalálja a feljegyzéseket és fény derül A­­net­t­ a személyére, talán Beregfalvi szerepe is tisztázódik. Ült az ágyban, cigarettára gyúj­tott és tépelődött, mit tegyen? Ebben a pillanatban valaki hal­kan megkopogtatta a bejárati aj­tót. Angyal kiegyenesedett. A kopogás ismétlődött, majd megszólalt, a bejárati csengő. Felugrott. Az előszobában vil­lanyt gyújtott és ajtót nyitott. Ám a kivilágított lépcsőházban nem volt senki. (Folytatjuk) Visszatért az országba a TA­ROM Román Légi­szállítási Vál­lalat repülőgépe, amely a Geisler nyugatnémet turisztikai társaság­gal kötött szerződés alapján csak­nem 34 000 kilométeres interkon­tinentális körútat tett. A kéthetes túra utasai felkeres­ték többek között Görögorszá­got, Libanont, Törökországot, E­­gyiptomot, Indiát, Szingapúrt és Hong-Kongot. A D. Olaru parancsnok vezette hőlégsugár-motoros TAROM gép fedélzetén mintegy száz turista tartózkodott. Franciaország északkeleti részé­ben az utóbbi napokban nagy eső­zések voltak. A folyók kiléptek medrükből, az országúti forgalom megszakadt, a telefonösszekötte­tésben zavarok keletkeztek. A szicíliai Angelo Musco ope­rát szerzett Lampedusa Párduc című regénye alapján. Az opera a palermói Massimo színpadán kerül bemutatásra. A minszki (Szovjetunió) ,,Udar­­nyik“ üzemben „D-902“ jelölés­sel hóeltakarító gépet gyártottak, amely körülbelül húsz 100 lóerős buldózer munkáját helyettesíti. színház A Művelődési Palota nagyter­mében január 3-án, szerdán este 20 órakor. AKI TUD .. . NEVET! Vidám műsor. BTB F.5 Arta filmszínház: Surcouf visszatér Progresul filmszínház: A leghosszabb éjszaka Vörös Lobogó filmszínház: Haláltusa és elragadtatás Ifjúsági filmszínház: Zos­a A FILMTÁR MŰSORÁN: Betyárok Muncitoresc filmszínház: Hogyan lehet egy milliót lovni? Flacara filmszínház: Montparnasse 19 Unirea filmszínház: A férfi egészen más , VIDÉKI MOZIK MŰSORA Csíkszeredai Hargita filmszính­áz: Korea ünnepe A boldogság hazája Tirnaveni Melódia filmszínház: Egyedül a világon Gyergyói Miorita filmszínház: Az inka végrendelete Ludasi Flacara filmszínház: A veronai per Régens Patria filmszínház: Egy idióta Párizsban Victoria filmszínház: Mondo­cane Toplicai Muncitoresc filmszínház: Üzlet a főutcán Udvarhelyi Muncitoresc film­színház: Zsuzsánna és a fiúk •A­A HOGYAN BESZÉLJÜNK, ÍR­JUNK HELYESEN ROMÁNUL tanfolyam hallgatóinak január 3- án, szerdán 18 órakor a Szakszer­vezetek Művelődési Háza 1-es szá­mú termében „NUMÅRUL SUB­­STANTIVELOR“ címmel lecke­gyakorlatok. Az órát vezeti T. A. Enachescu egyetemi lektor. Szilveszter estéjén a marosvásárhelyi Állami Színház művészei Aki tud... nevet című műsorukkal szórakoztatták a Művelő­dési Palota közönségét. Képünkön: A féltékenyítő intézet című vidám jelenet két sze­replője: Tarr László és Dukász Anna. 18.00 Gazdasági krónika Az esztendő már megkez­dődött ... 18.30 A télifa birodalmában Közvetítés a Gyermekvá­roskából 19.30 Híradó 19.45 Előjegyzési naptár 19.50 Időjárás jelentés Hirdetések 20.00 Radu Aldulescu gordonka­­művész Kívánsághangver­senye 20.15 Transzfokátor 21.00 Műsorismertetés 21.15 Valaha tolvaj volt — já­tékfilm, főszerepben Alain Delonnal 22.50 Híradó •r­a­­­r­v «a­d­i­fi» SZERDA, január 3 5,00— 5,30 román nyelven: Reg­geli muzsika. Az újév utasai. — 5,30— 6,15 magyar nyelven: Szó­rakoztató zene. Tervek és gondo­latok az új évben. — 13,00—13,30 magyar nyelven: Lapszemle. Nép­dalcsokor. Családunk, otthonunk. — 16,15—17,00 magyar nyelven:­­Hírek, tudósítások. Könnyűzene. Irodalom és művészet. Alkotómű­hely — Szőcs Kálmán. •— 18.00— 18.00 román nyelven: Hírek. Nép­dalok és népi táncmuzsika, énekel Otília Marcus és Petre Sabädeanu. Közérdekű kérdések. Részletek Lehár: A mosoly országa c. ope­rettjéből. Műkedvelők műsora. CSÜTÖRTÖK, január 4 5.00— 5,30 román nyelven: Tar­tományunk minden tájáról. Zene­műsor innen-onnan. Állattenyész­tők műsora. Ez évi feladatok az állatállomány növelésében. — 5,30— 6,15 magyar nyelven: Tarto­mányunk minden tájáról. Népda­lok és népi táncmuzsika. Termelő­­szövetkezetek fóruma. Zene. — 13,00—13,30 magyar nyelven: Lapszemle. Operettrészletek. Tar­tományunk tudományos kutatói­nak tevékenységéből. — 16,15— 17,00 magyar nyelven: Hirek, tu­dósítások. Fiatalok híradója. Ze­ne. — 17,00—18,00 román nyel­ven: Hirek. Zene. Nők műsora Könnyűzene. Új csúcsok a gazda­sági potenciál értékesítésében. Az 1968. szilveszteri húzás nye­rőszámai : Rendes húzás: 71, 68, 79, 5, 7, 21, 47, 42, 82, 49, 22, 51 Póthúzás: 3, 33, 7, 71, 14, 8, 62, 60, 55, 84, 12, 23 Rendkívüli húzás: 45, 9, 14, 35, 87, 18 Nyereményalap: 6,974.288 lej. időszerű tennivalók A Minisztertanács határozata értelmében az egész országban 1968. január 3 és 10 között vég­zik el a háziállatok összeírását. Az állatszámlálás­ célja: ada­tokat nyerni az állatállomány számát, összetételét illetőn, me­lyeket az RKP IX. kongresszu­sa Irányelveiben az állatállo­mány és az állati eredetű ter­mékek termelésének növelésére kijelölt feladatok valóra váltá­sát szolgáló gazdasági doku­mentációk és tanulmányok ösz­­szeállításához használnak fel. Az 1968. január 3-i állatállomány pontos megismerése céljából az összeírást városon és falun az összes kategóriájú gazdaságok­ban végrehajtják. A községek­ben az űrlapokba az összes gaz­daságokat beírják, függetlenül attól, hogy van-e tulajdonuk­ban állat, vagy nem, míg váro­son csak azokat a gazdaságokat kell feltüntetni, amelyek ren­delkeznek a beírásra kerülő ál­latfajtákkal. Hasonlóan össze­írják az állatlétszámot az álla­mi szocialista mezőgazdasági és nem mezőgazdasági egységek­nél, mezőgazdasági vállalatok­nál, az intézmények mezőgaz­dasági mellékgazdaságainál,­­ a vállalatok, néptanácsok, köz­üzemek és más egységek állat­­állományát is. Ebben az idő­szakban a következő állatfajtá­kat veszik nyilvántartásba: szarvasmarha, ló, sertés, juh, kecske, házinyúl, szárnyas és a méhcsaládok. Az összeírási munkálat mód­szertani irányítása, az adatok összesítése vaj önönként, tarto­mányonként és országos szin­ten a Központi Statisztikai Igazgatóságra és a helyi szer­veire hárul. Tartományunk néptanácsainak végrehajtó bi­zottságai idejében megtették a szükséges intézkedéseket. A munkálatokban összesen 1.330 összeíró vesz részt, tanügyi dol­gozók, a néptanácsok és más intézmények alkalm­azottai. Az összeírást, amint már em­lítettük, országszerte 1968. ja­nuár 3-án kezdik meg és leg­több 8 napot tart. Az adatok az 1968. január 3. reggel 8 órai helyzetképet tükrözik. Az 1968. január 3 utáni állatszaporula­tot nem veszik nyilvántartásba, ezzel szemben bejegyzik az el­hullott, vagy levágott állatokat. A január­i és az összeírók­­nak a gazdaságba való érkezé­séig az állatállományban bekö­vetkezett módosulásokról az il­lető gazdaság kell beszámoljon. Az összeíró űrlapok kitöltése az egyéni gazdaságok összes kate­góriáinál azoknak meglátogatá­sával és az állatoknak a gazda­ság egyik tagja jelenlétében való kötelező megszámlálásával történik. A szocialista egységek­ben az összeírást a zootechni­­kus és a könyvelő végzi; a számláló csoport felelősére az a feladat hárul, hogy átvegye a eltöltött űrlapokat és ellenőriz­ze a bejegyzett adatokat közsé­gi (városi) összeíró bizottság egyik tagjának, a gazdaság ad­­minisztrációj­ának képviselőj­e és az állatorvos, vagy zootech­­nikus jelenlétében. Azért, hogy az összeírás való­ban az ország össz-állatállomá­­nyának 1968. január 3-i hely­zetét rögzítse, azokat az állato­kat is beírják, amelyeket a számlálás idején szállítanak: vasúton, teherkocsin, közuta­kon, vagy teleltető helyeken, vásárokon, stb. vannak. Az ada­tokat a község mezőgazdasági nyilvántartásába is be kell ve­zetni. Ismerve az állatszámlálás nagy jelentőségét, tartományunk összes dolgozóinak állampolgári kötelessége, hogy támogassa e­­zeket a munkálatokat, hogy hozzájáruljon azok sikerének biztosításához SZÉP Béla, a Tartományi Statisztikai Igazgatóság mezőgazdasági osztályának vezetője Januári film újdonságok Az újév jól kezdődik: január­ban a marosvásárhelyi mozik ti­zenhat premier filmet kapnak, 4-gyel többet az 1967. évi havon­kénti átlagnál. A műsor, mind a műfajt, mind a témát illetően, igényes és változatos. Az újak között két hazai film is szerepel. A KANYARGÓ UTAK rendezője Mircea Saucan, kinek lírai alkatát, egyéni látásmódját, plasztikus stílusát már előző film­jeiből (A mi házunk, Hősi tettek nyomában, Forró tavasz) ismeri közönségünk. Újabb filmje méginkább a képi kifejezés gazdag kultúrájára vall. Előző filmjeihez képest a ren­dező sokat fejlődött,s jobban be­hatol a bonyolult, ellentmondásos, izgalmas mai valóságba. A film forgatókönyvét Horia Lovinescu és Ionel Hristea írták, zenéjét Oláh Tibor szerezte. A fő­szerepeket Margareta Pogonat, Mi­­hai Paladescu, Széles Anna, Ernest Maftei és Dan Nuțu alakítják. AZ ÉG A HARMADIK EMELETNÉL KEZDŐDIK című másik új hazai filmet nem­rég sikerrel mutatták be a főváro­si Republica moziban. A filmet Francisc Munteanu író rendezte hasonló című novellájá­ból készített forgatókönyve alap­ján. A film főszerepeit Silviu Stanculescu és Irina Gordescu ala­kítják, akik a NÉGY LÉPÉSRE A VÉGTELENTŐL c. filmben is e­­gyütt szerepeltek. Egyesek ebből arra következtettek, hogy Francisc Munteanu új filmje a NÉGY LÉ­PÉSRE A VÉGTELENTŐL-nek folytatása, vagy legalábbis a té­májuk rokon. Ez azonban nem így van. AZ ÉG A HARMADIK EMELETNÉL KEZDŐDIK mai té­májú film, hősei ízig-vérig mai emberek, akik azonban még ma is szenvednek a háború idején ka­pott lelki sebektől. Nagy érdeklődésre tart számot CLAUDE LELOUCH francia ren­dező filmje is, az EGY FÉRFI ÉS EGY ASSZONY, mely a következő díjakat kapta: Cannes-i Aranypálma — 1966 (Nagydíj); Oscar-díj 1966, az iro­dalmi mű alapján készült legjobb forgatókönyvért; Oscar-díj 1966, a legjobb külföldi filmért; OCIC­­Cannes-díj, 1966; Cannes — A Legfelső Műszaki Bizottság díja — 1966. A film rendezője alig 29 eszten­dős, aki több dokumentum- és reklámfilm után eddig öt játék­filmet készített. A negyedik játék­filmmel már fesztiválon szerepelt, s az ötödikkel elnyerte a felsorolt díjakat. A filmben egy férfi és egy nő egymásra találásáról van szó. Bár szinte banális a téma, a fiatal ren­dező mégis gyönyörű filmet készí­tett. Azok közé a ritka alkotások közé tartozik ez a film, melyek­nek nemcsak művészi, de közön­ségsikerük is van. A film magán viseli a fölényes rendezői techni­ka jegyeit. Külön tanulmányt le­hetne írni a színek mesteri alkal­mazásáról, a két főszereplő, Anouk Aimée és Jean-Louis Trintignant csodálatos játékáról, a dialógusok szépségéről, a szavak, a színek, a zene és a mozgás szép összhang­járól. A film legfőbb erénye a ter­mészetes egyszerűsége, s ezt elérni talán a legbonyolultabb feladat. A hónap másik kimagasló film­je a HÁBORÚ ÉS BÉKE első és második része, amely Lev Tolsztoj örökértékű regénye alap­ján készült. Az élet teljes szépsé­­géts miutat aó regényt néhány év-­­­vel ezelőtt az amerikai King Vidor is megfilmesítette, s most itt­ van a szovjet Változat is, melynek rendezője és egyik főszereplője Szergej Bondarcsuk. A film első részét ezelőtt két évvel a moszk­vai nemzetközi filmfesztiválon mutatták be s Fábry Zoltán ..Húsz óra­ című filmjével együtt elnyer­te a fesztivál nagydíj­át. Később az első és második rész a Cannes-i nemzetközi fesztiválon is díjat ka­pott. A hatalmas Tolsztoj-regény tel­jes egészében, párbeszédeivel, ter­­mészetleíró részeivel és filozófiai eszmefuttatásaival együtt került vászonra. Ez szinte példátlan eset a filmművészet történetében. Bon­darcsuk a halhatatlan irodalmi re­mekmű iránti tiszteletében min­den részletet meg akart jeleníte­ni- Sok Tolsztoj rajongónak tetszik ez a megfilmesítés, mert olyan film ez, amely szemernyit sem vett el az eredeti műből és nem is tett hozzá semmit. Azok, akik olvasták a regényt, elégedetten ál­lapíthatják majd meg a filmről, hogy valóban Tolsztoj szellemé­ben készült. A mozilátogatók figyelmébe a­­jánljuk a csehszlovák „Új hullám“ egyik érdekes filmjét, az EGY SZÖSZI SZERELMÉ-t is, melynek legjellemzőbb vonása az illuziótlan „lemeztelenítő“, fel­színes ítéletektől tartózkodó áb­rázolásmód. A film rendezője Forman, aki, akárcsak előző filmjeiben, a fiata­lok problémájához, a szerelemhez nyúl. Érdekes és sokat igérő Velo Ra­­dev bolgár rendező újabb alko­tása is, A LEGHOSSZABB ÉJSZAKA, melynek főszerepét­ a román Vic­tor Rebengiuc játssza. A filmtör­­­ténet e­lendező háborús élményé­ből született, s a rendező ismét visszatér egy régebbi filmjének, a BARACKTOLVAJNAK az alap­szituációjához. Velő Radev ebben a filmjében is sikerrel valósítja meg a lelki fo­lyamatok érzékeny és plasztikus ábrázolását. Vetítésre kerülnek még az EGY MAGYAR NABOB (rendezője Várkonyi Zoltán, a főbb szerepe­ket Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Medveczky Ilona, Kovács István és Venczel Vera alakítják), a SURCOUF VISSZATÉR című francia—olasz—spanyol kopro­dukciós film, a ZOLIA és a BOSZ­­SZÚÁLLÓK című szovjet ifjúsági filmek, a BOBBY GRÓF, A VAD­NYUGAT RÉME című színes, szé­lesvásznú osztrák—jugoszláv ze­nés cowboy filmparódia, A SASOK KORÁN KEZDENEK REPÜLNI című jugoszláv gyermekfilm, A KATONA FIA című mongol film és a SZABÁLYTALAN JÁTÉK című csehszlovák krimi-film, DOMAHIDI Gyula VÖRÖS ZÁSZLÓ JC&&7CH­Mn Nincs kocsim, s őszintén mondom, nem is irigylem azok­tól, akiknek van. Ha utazni kell, hát mindig van mivel, igaz, ha autóm volna, akkor is mennék, ha nem muszáj. Nem is szidom, nem is szidtam az autótulajdonosokat, aligha van több hibájuk, mint azok­nak, akik csak ezután fognak kormánykerék mellé ülni. Ezt példázza az alábbi történet is: Szászrégenből autóstoppal u­­taztam Marosvásárhelyre. Az autó — egy új Skoda — tulaj­donosa nem volt szűkszavú em­ber. Nem is volt miért hallgas­son: a kocsiját ékszernek ne­vezte, a motor úgy járt, mint egy zsebóra, az adósság sem fullasztotta. A Skoda-gépkocsi előnyeiről elhangzott előadást nem idézem, azt tudja minden­ki. Csupán csak annyit: — és ez már elvi kérdés — ajánlatos mindig azt a márkájú kocsit dicsérni, amelyikben ül az em­ber. Az egyik­ falu határánál le­intették, megálltunk, egy kö­zépkorú férfi — minden kér­dezés nélkül — beült. A veze­tő csak annyit kérdezett: Vásár­helyre? — Igen — mondta a férfi, hangja rekedt volt, rég­óta várhatott. A beszélgetésből lassan ki­maradtam : autókról, utakról, meg nyaraló helyekről folyt a szó, no és a sofőrvizsga pokoli nehézségeiről. Állítólag olyant is elbuktattak, akinek már az apja is gépkocsivezető volt, s olyan is átment, aki azt sem tudja, hogy a karburátor és a porlasztó között van-e egyálta­lán különbség. Az utas vélemé­nye szerint a nőket nem sza­badna a volán mellé engedni. Ezt a gépkocsi vezetője és tu­lajdonosa azzal kontrázta meg, hogy­ a világ legnagyobb bu­taságát az követi el, aki a fe­leségét engedi a kormányke­rék mellé. Ha a családban egy kocsi van, hozzáértő is csak egy legyen. És úgy hangzott, mint egy megdönthetetlen ítélet. Az elhangzott érvek alapján, vala­mi igazság valóban volt a do­logban. Az első városközi autóbusz­­megállónál szállt ki az utas. Ki­váncsi voltam: mennyit „nyújt oda“ a vezetőnek, s a vezető tulajdonos elfogadja-e? Az utas zavart volt, úgy vi­selkedett, mint aki szívesen fi­zetne, ha volna miből. A veze­tő meg várt, ő az autót figyel­te, a motor hangját. A köszönet elhangzott, de mi nem indul­tunk tovább. Eltelt egy kínos perc, aztán megszólalt az utas: tudja, én is kocsira gyűjtök, még egyszer köszönöm, hogy elhozott. A gépkocsi úgy zúgott fel az induláskor, mintha káromkod­na. Elnevettem magam: KASSAY Miklós

Next