Vörös Zászló, 1968. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
== 2 — — Január 3 . szerda A Szovjetunióbeli Lenke hegyi községben a világ legöregebb télapója, a 163 éves Sirali Miszlimov adta át január elsején a gyermekeknek az újévi ajándékokat. Sirali Miszlimov nem volt hajlandó beülni az autóba, amelylyel az ünnepségre akarták vinni. Szülőfalujától Lenkéig a tíz kilométeres utat lóháton tette meg unokái és dédunokái kíséretében. Sirali Miszlimov ől az egyik kolhozban. Háromszor házasodott, hét háborút ért meg, 23 gyermeke született és családjának mintegy 200 tagja van. Vasárnap az ausztrálai Brisbane-ban ötös ikrek születtek — három lány és két fiú. A 36 éves anyának még van négy gyermeke. A Brisbane-i kórház orvosai kijelentették, hogy az anya és a gyermekek egészségesek. Ausztráliában most születtek először ötös ikrek, A prdf ! Bejrutban több mint 10 000 néző előtt játszották le a helybeli Homeneimen és a Konstancai Farul közötti nemzetközi barátságos labdarúgó-mérkőzést, amely a csaknem végig fölényben játszó román együttes 4—1 (2—1) arányú győzelmével végződött. A hastingsi nemzetközi férfi sakktorna 5. fordulójában Florin Gheorghiu román bajnok 27 lépésben legyőzte az angol Raymond Keene-t, öt forduló után 3,5 ponttal Gheorghiu vezet. További sorrend: Szuetyin és Stejn (mindkettő szovjet), 3 pont, Harison (Anglia) 2,5 (1) pont, Hort (Csehszlovákia) 2,5 pont, Whiteley (Anglia), Kaplan (Porto Rico) 2 pont stb. Az új idénybeli Ion Tiriac és Ilie Nastase román teniszezők szép nemzetközi győzelmet arattak. A Calcuttában lezajlott kelet-indiai bajnokságban párosban 6—4, 7—5, 6—4 arányban legyőzték a Mukherzsen—Lali párt. Hírügynökségi jelentések szerint 72 ország nevezett be hivatalosan az 1970-es labdarúgó világbajnokságra. Néhány órával a lista lezárása előtt Kuba és Szenegál jelentette be részvételét. A benevezett 72 csapat közt van Anglia, a Szovjetunió, Magyarország, Olaszország, Románia, Ausztrália, Bolívia, Uruguay, Ecuador, Algéria, Japán csapata. A FIFA szervező bizottsága, élen sir Stanley Rous elnökkel február 1-én összeül Casablancában, hogy kijelölje a bajnoksági selejtezőket 9. AZ EMBERNEK NÉHA KIKAPCSOLÓDÁSRA IS SZÜKSÉGE VAN .. . Nahát, ez aztán a szerencse. Most, barátom, egykönnyen nem szabadul.. • A barátságos hangra megfordult Angyal és Bergholmot látta maga előtt. A kis ember arca csupa mosoly, beragyogta a találkozás fölötti öröm. Már messziről nyújtotta a kezét. Az újságíró elmosolyodott, de csaknem felszisszent. Bergholm, kézfogásában nemcsak barátság, de fel nem tételezett fizikai erő is megnyilvánult. — Én is örülök, hogy látom, Bergholm elvtárs. Úgy veszem észre, jót tett magának a négy napos havasi kiruccanás. — Ó, nekem mindig jót tesz, magának is azért javasoltam. Tudja mi az a havas? Valóságos balzsam. Gyógyír, kedvesem, szellemi munkát végző embernek olyan gyógyszer, amelyet patikában nem lehet megvásárolni. Elhiszi? — Természetesen ... — A levegő, kérem, olyan, hogy szinte nekitámaszkodhat. A forrásvíz maga az életelixir, s az erdő, a természet ezernyi titkával, szépségével.... No, hát erről napokon át tudnék mesélni... — Tudom. Magát úgy is hívják, hogy „az erdő szerelmese“ ... — Az is vagyok, barátom. Az bizony... De most ne tiltakozzék, magammal viszem vacsorára, ha megelégszik valami szerény i séggel. Aztán meghallgatja a lipcseiektől Beethoven IX.-jét. Szereti? Én nagyon. A szimfóniák szimfóniája az. Mikor hallom, nem tudom elhinni, hogy az öregúr teljesen süketen komponálta. Minden hangjából — nevessen ki — de én az erdő zenéjét hallom kicsendülni... Ilyen volt Bergholm. Csúnya, orángutánra emlékeztető alakja, nagy kefebajusza és tömpe orra ellenére is rokonszenves. Közvetlen, barátságos modora mindenkit lehengerelt, és megbocsátották neki, hogy bármiről beszéltek is, ő mindig észrevétlenül visszakanyarodott az erdőhöz. Angyal nem ellenkezett. Talán igaza van ennek a furcsa embernek, valóban szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Felment Bergholmékhoz. Az asszony kedves mosollyal fogadta, s az ódivatú bútorokkal telezsúfolt szobába tessékelte. Angyal először járt itt és minden felkeltette az érdeklődését. Mindenekelőtt a sublóbon álló nagy, hétágú ezüst menora. Kíváncsian nézegette. — Régi családi darab, hajdanában szegény boldogult anyám imádkozott mellette — mondta Bergholm, s elcsuklott a hangja. — Mikor negyvenötben haza kerültem, az ablak előtt álló orgonabokor tövében találtam meg. Ott ásta el anyám, ez volt a család egyetlen értékes darabja. Angyal kényelmetlenül érezte magát. — Bocsásson meg, ha akaratlanul fájó emlékeket ébresztettem. — Ugyan... Tudja, olykor még jó is emlékezni. Nem felejt az ember. S ha nem felejt, akkor nem is bocsát meg ... — Sokat szenvedett? Bergholm megvonta a vállát. — Olvasott Auschwitzról? Látott filmeket a haláltáborokról? Na, az mind semmi, ahhoz képest, ami volt. — Némi képet azért mégis nyújtanak — kockáztatta meg Angyal, de válaszul Bergholm felhúzta jobb karján zakójának ujját. — Látja ezt? Én voltam a 758.602 KZ fogoly, heftling, személytelen, minden emberitől megfosztott élő hulla. Na, de nem azért hívtam meg, hogy szellemidézésen vegyen részt és szörnyűségekkel traktáljam ... Poharakat szedett elő és erős szilvapálinkát töltött. — Egészségére — emelte fel a poharat és a riporteréhez koccintotta. Később, mikor a kitűnő vacsora, s a házigazdák szívélyessége már, már terhére volt és elköszönt, arra gondolt, hogy mégsem igaz, amit Bergholm mondott neki: Auschwitzban, ebben a rettenetes halálgyárban, mégsem sikerült kiölni belőle „mindent, ami emberi“. Mert ez a szürke kis ember töretlen jókedélyével, erdőszeretetével és rendkívüli szívélyességével, minden borzalmas élménye ellenére is az maradt, aki volt: ember. Még otthon is, mikor lezuhanyozta magát és lefeküdt, arra gondolt, hogy Victor temetésén Bergholm volt talán az egyetlen, aki nem tudva titkolni meghatottságát, könnyezve csókolt kezet az özvegynek. Éppen ő, az esetlen Bergholm, akinek háta mögött mosolyogva súgnak össze a hivatalban, míg a jó megjelenésű Beregfalvi, ez a pozőr, csak meghajtotta a fejét Lia felé és mormogott valamit... Az igazgatóra gondolt, s ez kizavarta szeméből az álmot. Nem tehetett róla, ki nem állhatta Beregfalvit. Talán Vidor többet mondott volna akkor este, ha a hátuk mögött váratlanul meg nem szólal ez az ember. Behunyta a szemét és maga előtt látta a fényárban úszó termet, a zsongó, tarka tömeget, könnyed léptekkel, tálcájukon tele poharakkal elsuhanó pincéreket és barátja fáradt arcát. Az igazgató beszélt éppen. — Végnélküli hegyibeszéd. Locsogó, üresfejű demagóg, ez a kitűnő kadarka is megsavanyodik tőle a pohárban — mondta ő akkor. Olmeanu szórakozottan hallgatta. — Gondolod? — kérdezte csendesen. Aztán később, amikor arról beszélt, hogy Beregfalvi mennyi ideje ül a helyén, noha nem érdemli meg, és soha semmi értelmeset, eredetit nem lehetett tőle hallani, Olmeanu azt mondta: — Ahogy vesszük ... Vajon nem éppen Beregfalvira vonatkoztak Victor későbbi szavai? ,,Most ne kérdezz. Valamit megtudtam erről a ..." Ha Beregfalvi egyetlen perccel később érkezik hozzájuk, Victor megmondta volna, kiről beszél ■. ■ A riporter előtt filmként peregtek újra, az események. A fogadáson Vidorral folytatott beszélgetés, s a hátuk mögött váratlanul megszólaló Beregfalvi, az igazgató zavart, tartózkodó viselkedése a temetésen, s a minapi lépcsőházi találkozás. Igen, ezt is jó lenne tisztázni. Mit keresett Beregfalvi Olmeanuék háztömbjében? Miért adott kitérő választ a kérdésére, és miért igyekezett tőle megszabadulni? Inkább elment, de nem folytatta útját felfelé a lépcsőn. Attól tartott, hogy utána megy és kifürkészi, hová megy? Angyal felült az ágyban. Vajon a titokzatos látogató, aki ugyancsak keres, vagy keresett valamit Victor dolgozószobájában, nem azonos-e az igazgatóval? Ez a feltevés túlságosan merésznek tűnt. Mégis, több szólt mellette, mint ellene. Persze, a dologról meg kellene bizonyosodni. De hogyan? Az valószínű, hogy Vidtor tujdonában volt valaminek, amit a látogató, aki kétszer is bement a lakásba, meg akart szerezni... Angyal most érezte először, mióta elhatározta, hogy felderíti a Vidor halála körüli rejtélyt: valóban nagy fába vágta a fejszét. Meghátrálni azonban esze ágában sem volt. Egyetlen dolog foglalkoztatta most: mi köze van Beregfalvinak a történtekhez? Ezt mindenképpen meg kell tudnia. És akkor eszébe jutott, hogy van ennél fontosabb is. Ha megtalálja a feljegyzéseket és fény derül Anett a személyére, talán Beregfalvi szerepe is tisztázódik. Ült az ágyban, cigarettára gyújtott és tépelődött, mit tegyen? Ebben a pillanatban valaki halkan megkopogtatta a bejárati ajtót. Angyal kiegyenesedett. A kopogás ismétlődött, majd megszólalt, a bejárati csengő. Felugrott. Az előszobában villanyt gyújtott és ajtót nyitott. Ám a kivilágított lépcsőházban nem volt senki. (Folytatjuk) Visszatért az országba a TAROM Román Légiszállítási Vállalat repülőgépe, amely a Geisler nyugatnémet turisztikai társasággal kötött szerződés alapján csaknem 34 000 kilométeres interkontinentális körútat tett. A kéthetes túra utasai felkeresték többek között Görögországot, Libanont, Törökországot, Egyiptomot, Indiát, Szingapúrt és Hong-Kongot. A D. Olaru parancsnok vezette hőlégsugár-motoros TAROM gép fedélzetén mintegy száz turista tartózkodott. Franciaország északkeleti részében az utóbbi napokban nagy esőzések voltak. A folyók kiléptek medrükből, az országúti forgalom megszakadt, a telefonösszeköttetésben zavarok keletkeztek. A szicíliai Angelo Musco operát szerzett Lampedusa Párduc című regénye alapján. Az opera a palermói Massimo színpadán kerül bemutatásra. A minszki (Szovjetunió) ,,Udarnyik“ üzemben „D-902“ jelöléssel hóeltakarító gépet gyártottak, amely körülbelül húsz 100 lóerős buldózer munkáját helyettesíti. színház A Művelődési Palota nagytermében január 3-án, szerdán este 20 órakor. AKI TUD .. . NEVET! Vidám műsor. BTB F.5 Arta filmszínház: Surcouf visszatér Progresul filmszínház: A leghosszabb éjszaka Vörös Lobogó filmszínház: Haláltusa és elragadtatás Ifjúsági filmszínház: Zosa A FILMTÁR MŰSORÁN: Betyárok Muncitoresc filmszínház: Hogyan lehet egy milliót lovni? Flacara filmszínház: Montparnasse 19 Unirea filmszínház: A férfi egészen más , VIDÉKI MOZIK MŰSORA Csíkszeredai Hargita filmszínház: Korea ünnepe A boldogság hazája Tirnaveni Melódia filmszínház: Egyedül a világon Gyergyói Miorita filmszínház: Az inka végrendelete Ludasi Flacara filmszínház: A veronai per Régens Patria filmszínház: Egy idióta Párizsban Victoria filmszínház: Mondocane Toplicai Muncitoresc filmszínház: Üzlet a főutcán Udvarhelyi Muncitoresc filmszínház: Zsuzsánna és a fiúk •AA HOGYAN BESZÉLJÜNK, ÍRJUNK HELYESEN ROMÁNUL tanfolyam hallgatóinak január 3- án, szerdán 18 órakor a Szakszervezetek Művelődési Háza 1-es számú termében „NUMÅRUL SUBSTANTIVELOR“ címmel leckegyakorlatok. Az órát vezeti T. A. Enachescu egyetemi lektor. Szilveszter estéjén a marosvásárhelyi Állami Színház művészei Aki tud... nevet című műsorukkal szórakoztatták a Művelődési Palota közönségét. Képünkön: A féltékenyítő intézet című vidám jelenet két szereplője: Tarr László és Dukász Anna. 18.00 Gazdasági krónika Az esztendő már megkezdődött ... 18.30 A télifa birodalmában Közvetítés a Gyermekvároskából 19.30 Híradó 19.45 Előjegyzési naptár 19.50 Időjárás jelentés Hirdetések 20.00 Radu Aldulescu gordonkaművész Kívánsághangversenye 20.15 Transzfokátor 21.00 Műsorismertetés 21.15 Valaha tolvaj volt — játékfilm, főszerepben Alain Delonnal 22.50 Híradó •rarv «adifi» SZERDA, január 3 5,00— 5,30 román nyelven: Reggeli muzsika. Az újév utasai. — 5,30— 6,15 magyar nyelven: Szórakoztató zene. Tervek és gondolatok az új évben. — 13,00—13,30 magyar nyelven: Lapszemle. Népdalcsokor. Családunk, otthonunk. — 16,15—17,00 magyar nyelven:Hírek, tudósítások. Könnyűzene. Irodalom és művészet. Alkotóműhely — Szőcs Kálmán. •— 18.00— 18.00 román nyelven: Hírek. Népdalok és népi táncmuzsika, énekel Otília Marcus és Petre Sabädeanu. Közérdekű kérdések. Részletek Lehár: A mosoly országa c. operettjéből. Műkedvelők műsora. CSÜTÖRTÖK, január 4 5.00— 5,30 román nyelven: Tartományunk minden tájáról. Zeneműsor innen-onnan. Állattenyésztők műsora. Ez évi feladatok az állatállomány növelésében. — 5,30— 6,15 magyar nyelven: Tartományunk minden tájáról. Népdalok és népi táncmuzsika. Termelőszövetkezetek fóruma. Zene. — 13,00—13,30 magyar nyelven: Lapszemle. Operettrészletek. Tartományunk tudományos kutatóinak tevékenységéből. — 16,15— 17,00 magyar nyelven: Hirek, tudósítások. Fiatalok híradója. Zene. — 17,00—18,00 román nyelven: Hirek. Zene. Nők műsora Könnyűzene. Új csúcsok a gazdasági potenciál értékesítésében. Az 1968. szilveszteri húzás nyerőszámai : Rendes húzás: 71, 68, 79, 5, 7, 21, 47, 42, 82, 49, 22, 51 Póthúzás: 3, 33, 7, 71, 14, 8, 62, 60, 55, 84, 12, 23 Rendkívüli húzás: 45, 9, 14, 35, 87, 18 Nyereményalap: 6,974.288 lej. időszerű tennivalók A Minisztertanács határozata értelmében az egész országban 1968. január 3 és 10 között végzik el a háziállatok összeírását. Az állatszámlálás célja: adatokat nyerni az állatállomány számát, összetételét illetőn, melyeket az RKP IX. kongresszusa Irányelveiben az állatállomány és az állati eredetű termékek termelésének növelésére kijelölt feladatok valóra váltását szolgáló gazdasági dokumentációk és tanulmányok öszszeállításához használnak fel. Az 1968. január 3-i állatállomány pontos megismerése céljából az összeírást városon és falun az összes kategóriájú gazdaságokban végrehajtják. A községekben az űrlapokba az összes gazdaságokat beírják, függetlenül attól, hogy van-e tulajdonukban állat, vagy nem, míg városon csak azokat a gazdaságokat kell feltüntetni, amelyek rendelkeznek a beírásra kerülő állatfajtákkal. Hasonlóan összeírják az állatlétszámot az állami szocialista mezőgazdasági és nem mezőgazdasági egységeknél, mezőgazdasági vállalatoknál, az intézmények mezőgazdasági mellékgazdaságainál, a vállalatok, néptanácsok, közüzemek és más egységek állatállományát is. Ebben az időszakban a következő állatfajtákat veszik nyilvántartásba: szarvasmarha, ló, sertés, juh, kecske, házinyúl, szárnyas és a méhcsaládok. Az összeírási munkálat módszertani irányítása, az adatok összesítése vaj önönként, tartományonként és országos szinten a Központi Statisztikai Igazgatóságra és a helyi szerveire hárul. Tartományunk néptanácsainak végrehajtó bizottságai idejében megtették a szükséges intézkedéseket. A munkálatokban összesen 1.330 összeíró vesz részt, tanügyi dolgozók, a néptanácsok és más intézmények alkalmazottai. Az összeírást, amint már említettük, országszerte 1968. január 3-án kezdik meg és legtöbb 8 napot tart. Az adatok az 1968. január 3. reggel 8 órai helyzetképet tükrözik. Az 1968. január 3 utáni állatszaporulatot nem veszik nyilvántartásba, ezzel szemben bejegyzik az elhullott, vagy levágott állatokat. A januári és az összeíróknak a gazdaságba való érkezéséig az állatállományban bekövetkezett módosulásokról az illető gazdaság kell beszámoljon. Az összeíró űrlapok kitöltése az egyéni gazdaságok összes kategóriáinál azoknak meglátogatásával és az állatoknak a gazdaság egyik tagja jelenlétében való kötelező megszámlálásával történik. A szocialista egységekben az összeírást a zootechnikus és a könyvelő végzi; a számláló csoport felelősére az a feladat hárul, hogy átvegye a eltöltött űrlapokat és ellenőrizze a bejegyzett adatokat községi (városi) összeíró bizottság egyik tagjának, a gazdaság adminisztrációjának képviselője és az állatorvos, vagy zootechnikus jelenlétében. Azért, hogy az összeírás valóban az ország össz-állatállományának 1968. január 3-i helyzetét rögzítse, azokat az állatokat is beírják, amelyeket a számlálás idején szállítanak: vasúton, teherkocsin, közutakon, vagy teleltető helyeken, vásárokon, stb. vannak. Az adatokat a község mezőgazdasági nyilvántartásába is be kell vezetni. Ismerve az állatszámlálás nagy jelentőségét, tartományunk összes dolgozóinak állampolgári kötelessége, hogy támogassa ezeket a munkálatokat, hogy hozzájáruljon azok sikerének biztosításához SZÉP Béla, a Tartományi Statisztikai Igazgatóság mezőgazdasági osztályának vezetője Januári film újdonságok Az újév jól kezdődik: januárban a marosvásárhelyi mozik tizenhat premier filmet kapnak, 4-gyel többet az 1967. évi havonkénti átlagnál. A műsor, mind a műfajt, mind a témát illetően, igényes és változatos. Az újak között két hazai film is szerepel. A KANYARGÓ UTAK rendezője Mircea Saucan, kinek lírai alkatát, egyéni látásmódját, plasztikus stílusát már előző filmjeiből (A mi házunk, Hősi tettek nyomában, Forró tavasz) ismeri közönségünk. Újabb filmje méginkább a képi kifejezés gazdag kultúrájára vall. Előző filmjeihez képest a rendező sokat fejlődött,s jobban behatol a bonyolult, ellentmondásos, izgalmas mai valóságba. A film forgatókönyvét Horia Lovinescu és Ionel Hristea írták, zenéjét Oláh Tibor szerezte. A főszerepeket Margareta Pogonat, Mihai Paladescu, Széles Anna, Ernest Maftei és Dan Nuțu alakítják. AZ ÉG A HARMADIK EMELETNÉL KEZDŐDIK című másik új hazai filmet nemrég sikerrel mutatták be a fővárosi Republica moziban. A filmet Francisc Munteanu író rendezte hasonló című novellájából készített forgatókönyve alapján. A film főszerepeit Silviu Stanculescu és Irina Gordescu alakítják, akik a NÉGY LÉPÉSRE A VÉGTELENTŐL c. filmben is együtt szerepeltek. Egyesek ebből arra következtettek, hogy Francisc Munteanu új filmje a NÉGY LÉPÉSRE A VÉGTELENTŐL-nek folytatása, vagy legalábbis a témájuk rokon. Ez azonban nem így van. AZ ÉG A HARMADIK EMELETNÉL KEZDŐDIK mai témájú film, hősei ízig-vérig mai emberek, akik azonban még ma is szenvednek a háború idején kapott lelki sebektől. Nagy érdeklődésre tart számot CLAUDE LELOUCH francia rendező filmje is, az EGY FÉRFI ÉS EGY ASSZONY, mely a következő díjakat kapta: Cannes-i Aranypálma — 1966 (Nagydíj); Oscar-díj 1966, az irodalmi mű alapján készült legjobb forgatókönyvért; Oscar-díj 1966, a legjobb külföldi filmért; OCICCannes-díj, 1966; Cannes — A Legfelső Műszaki Bizottság díja — 1966. A film rendezője alig 29 esztendős, aki több dokumentum- és reklámfilm után eddig öt játékfilmet készített. A negyedik játékfilmmel már fesztiválon szerepelt, s az ötödikkel elnyerte a felsorolt díjakat. A filmben egy férfi és egy nő egymásra találásáról van szó. Bár szinte banális a téma, a fiatal rendező mégis gyönyörű filmet készített. Azok közé a ritka alkotások közé tartozik ez a film, melyeknek nemcsak művészi, de közönségsikerük is van. A film magán viseli a fölényes rendezői technika jegyeit. Külön tanulmányt lehetne írni a színek mesteri alkalmazásáról, a két főszereplő, Anouk Aimée és Jean-Louis Trintignant csodálatos játékáról, a dialógusok szépségéről, a szavak, a színek, a zene és a mozgás szép összhangjáról. A film legfőbb erénye a természetes egyszerűsége, s ezt elérni talán a legbonyolultabb feladat. A hónap másik kimagasló filmje a HÁBORÚ ÉS BÉKE első és második része, amely Lev Tolsztoj örökértékű regénye alapján készült. Az élet teljes szépségéts miutat aó regényt néhány év-vel ezelőtt az amerikai King Vidor is megfilmesítette, s most itt van a szovjet Változat is, melynek rendezője és egyik főszereplője Szergej Bondarcsuk. A film első részét ezelőtt két évvel a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon mutatták be s Fábry Zoltán ..Húsz óra című filmjével együtt elnyerte a fesztivál nagydíját. Később az első és második rész a Cannes-i nemzetközi fesztiválon is díjat kapott. A hatalmas Tolsztoj-regény teljes egészében, párbeszédeivel, természetleíró részeivel és filozófiai eszmefuttatásaival együtt került vászonra. Ez szinte példátlan eset a filmművészet történetében. Bondarcsuk a halhatatlan irodalmi remekmű iránti tiszteletében minden részletet meg akart jeleníteni- Sok Tolsztoj rajongónak tetszik ez a megfilmesítés, mert olyan film ez, amely szemernyit sem vett el az eredeti műből és nem is tett hozzá semmit. Azok, akik olvasták a regényt, elégedetten állapíthatják majd meg a filmről, hogy valóban Tolsztoj szellemében készült. A mozilátogatók figyelmébe ajánljuk a csehszlovák „Új hullám“ egyik érdekes filmjét, az EGY SZÖSZI SZERELMÉ-t is, melynek legjellemzőbb vonása az illuziótlan „lemeztelenítő“, felszínes ítéletektől tartózkodó ábrázolásmód. A film rendezője Forman, aki, akárcsak előző filmjeiben, a fiatalok problémájához, a szerelemhez nyúl. Érdekes és sokat igérő Velo Radev bolgár rendező újabb alkotása is, A LEGHOSSZABB ÉJSZAKA, melynek főszerepét a román Victor Rebengiuc játssza. A filmtörténet elendező háborús élményéből született, s a rendező ismét visszatér egy régebbi filmjének, a BARACKTOLVAJNAK az alapszituációjához. Velő Radev ebben a filmjében is sikerrel valósítja meg a lelki folyamatok érzékeny és plasztikus ábrázolását. Vetítésre kerülnek még az EGY MAGYAR NABOB (rendezője Várkonyi Zoltán, a főbb szerepeket Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Medveczky Ilona, Kovács István és Venczel Vera alakítják), a SURCOUF VISSZATÉR című francia—olasz—spanyol koprodukciós film, a ZOLIA és a BOSZSZÚÁLLÓK című szovjet ifjúsági filmek, a BOBBY GRÓF, A VADNYUGAT RÉME című színes, szélesvásznú osztrák—jugoszláv zenés cowboy filmparódia, A SASOK KORÁN KEZDENEK REPÜLNI című jugoszláv gyermekfilm, A KATONA FIA című mongol film és a SZABÁLYTALAN JÁTÉK című csehszlovák krimi-film, DOMAHIDI Gyula VÖRÖS ZÁSZLÓ JC&&7CHMn Nincs kocsim, s őszintén mondom, nem is irigylem azoktól, akiknek van. Ha utazni kell, hát mindig van mivel, igaz, ha autóm volna, akkor is mennék, ha nem muszáj. Nem is szidom, nem is szidtam az autótulajdonosokat, aligha van több hibájuk, mint azoknak, akik csak ezután fognak kormánykerék mellé ülni. Ezt példázza az alábbi történet is: Szászrégenből autóstoppal utaztam Marosvásárhelyre. Az autó — egy új Skoda — tulajdonosa nem volt szűkszavú ember. Nem is volt miért hallgasson: a kocsiját ékszernek nevezte, a motor úgy járt, mint egy zsebóra, az adósság sem fullasztotta. A Skoda-gépkocsi előnyeiről elhangzott előadást nem idézem, azt tudja mindenki. Csupán csak annyit: — és ez már elvi kérdés — ajánlatos mindig azt a márkájú kocsit dicsérni, amelyikben ül az ember. Az egyik falu határánál leintették, megálltunk, egy középkorú férfi — minden kérdezés nélkül — beült. A vezető csak annyit kérdezett: Vásárhelyre? — Igen — mondta a férfi, hangja rekedt volt, régóta várhatott. A beszélgetésből lassan kimaradtam : autókról, utakról, meg nyaraló helyekről folyt a szó, no és a sofőrvizsga pokoli nehézségeiről. Állítólag olyant is elbuktattak, akinek már az apja is gépkocsivezető volt, s olyan is átment, aki azt sem tudja, hogy a karburátor és a porlasztó között van-e egyáltalán különbség. Az utas véleménye szerint a nőket nem szabadna a volán mellé engedni. Ezt a gépkocsi vezetője és tulajdonosa azzal kontrázta meg, hogy a világ legnagyobb butaságát az követi el, aki a feleségét engedi a kormánykerék mellé. Ha a családban egy kocsi van, hozzáértő is csak egy legyen. És úgy hangzott, mint egy megdönthetetlen ítélet. Az elhangzott érvek alapján, valami igazság valóban volt a dologban. Az első városközi autóbuszmegállónál szállt ki az utas. Kiváncsi voltam: mennyit „nyújt oda“ a vezetőnek, s a vezető tulajdonos elfogadja-e? Az utas zavart volt, úgy viselkedett, mint aki szívesen fizetne, ha volna miből. A vezető meg várt, ő az autót figyelte, a motor hangját. A köszönet elhangzott, de mi nem indultunk tovább. Eltelt egy kínos perc, aztán megszólalt az utas: tudja, én is kocsira gyűjtök, még egyszer köszönöm, hogy elhozott. A gépkocsi úgy zúgott fel az induláskor, mintha káromkodna. Elnevettem magam: KASSAY Miklós