Vörös Zászló, 1968. február (20. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ. Nincsenek min leckék, Eli mi mini Az utóbbi években elharapódzott termelőszövetkezeteinkben az a téves felfogás, miszerint nincs lehetőség elsőéves tanfolyamok szervezésére. Kifogyott a „tartalék“. No meg aztán a földművesek is unják már az anyagot. Udvarhely vajon termelőszövetkezeteiben bőven találunk adatot, mely ennek cáfolataként azt bizonyítja, hogy igenis sok még a tanulni vágyó termelőszövetkezeti tag, s hogy nem a leckék unalmasak, hanem némely esetben az előadási mód kifogásolható. Az elmúlt ősszel itt is szomorú volt a helyzet. A mérnökök által jelentett statisztika szerint Udvarhely rajonban is nagyon csökkenő irányzatú a „tartalék“. A 13 első éves tanfolyamra mindössze 321- en iratkoztak be. Egy hétre rá azonban a tanfolyamok száma 45- re, a hallgatóké pedig 1289-re szaporodott. Hogyan? A rajoni szervek vették kezükbe a tanfolyamok szervezését. Elbeszélgettek a termelőszövetkezeti tagokkal, s kikérték véleményüket az agrozootechnikai oktatással kapcsolatosan. S amint a fentiek is bizonyítják, nem eredménytelenül. Az elkövetkező idők eseményei pedig A szakszerű gazdálkodás iskolája megcáfolták a második helyzetes állítást is. Ehhez pedig a rajoni szervek (a szövetség és a tanács) is hozzájárultak. A rajon területén két tapasztalatcserét szerveztek, ahol alaposan megvitatták az előadások módját, érdekesebbé tételének lehetőségeit, sőt, a legjobb előadók még mintaleckéket is tartottak. És hogy ez nemcsak úgynevezett „kirakatpolitika“, azt a gyakorlat bizonyítja. Siménfalván például még az első éves tanfolyamokon is mindig száz százalékos a részvétel. Hasonló jókat mondhatunk a kobátfalvi termelőszövetkezetben működő II. és az agyagfalvi III. éves növénytermesztési tanfolyamról is. A siker egyedüli titka, ha lehet annak nevezni, hogy Bakó Balázs, Gáli Ödön és Máthé Domokos mérnökök, mindig alaposan felkészülnek az előadásokra, amelyeket szemléltető anyagokkal, a termelőszövetkezet életéből vett konkrét példákkal tesznek élénkebbé, érdekesebbé. Véleményünk szerint erre minden egyes előadónak tág lehetősége volna, hisz a mező, az állattenyésztő farmok, a gazdaság mindennapi élete tálcán kínálja a szemléltető anyagokat, példákat. Csak élni kell velük. Egyes mérnökök azonban nem nagy törekvést mutatnak ez irányban. Tordai Albert például még a tapasztalatcserére sem ment el, noha azt a Kőrispatakkal szomszédos Etéden tartották. Pedig ráfért volna, hiszen a leckék megtartásával is kullog a többi mögött. És még az se lehet kifogás, hogy későre került Kőrispatakára, hisz előbbi helyén, a küsmödi szövetkezetben sem tartott meg egyetlen leckét sem. De többet kellene tenni ezen a téren Nagysolymosban, Derzsben és máshol is. Nem volnánk azonban igazságosak, ha azt állítanánk, hogy a tanfolyamok gyenge előrehaladásáért minden esetben a mérnökök a hibásak. Mert azt például, hogy Miklósfalván már évek óta baj van a látogatottsággal, s hogy az idén is a III. éves növénytermesztési tanfolyamon a 17 hallgatóból mindössze 10—12 jelenik meg rendszeresen, az első éven pedig a látogatottság alig éri el a 70 százalékot, nem lehet az előadó rovására írni. Úgy véljük, e téren akadna tennivalója a termelőszövetkezet vezető tanácsának, brigádosainak is. A mozgósítás az ő feladatuk. Csak néha megfeledkeznek róla. Ez történt január 10- én az udvarhelyi termelőszövetkezet kadicsfalvi részlegén is. A rajoni szövetség egyik vezető embere előadás helyett zárt ajtókra talált. Se előadó, se hallgatóság. Páll Sándor brigádos ugyanis elfelejtette mozgósítani őket. S Gotthárd Klára mérnöknő se volt sehol. Az élet már számos esetben igazolta az agro-zootechnikai tanfolyamok hasznát. És nem véletlen az sem, hogy a terméshozamokkal, a munkafegyelemmel éppen azokban a termelőszövetkezetekben van baj, ahol a tanfolyamok is nagyon gyengén működnek. Vajon nem mond ez semmit a fent említett termelőszövetkezetek vezető tanácsainak? Vagy ha igen, akkor miért nem tesznek róla? A szavatolási idővel eladott tárgyaak udvarhelyi javítóinál Udvarhelyen a Vointa kisipari termelőszövetkezet foglalkozik a szavatolási idővel eladott tárgyak javításával. Ilyés Jánostól, a termelési osztály főnökétől kérdeztük meg, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a garanciális I I I I tárgyak javításánál, gondoltak-e tevékenységük kiszélesítésére és a határidők pontosabb betartása érdekében ilyen intézkedéseket számítanak foganatosítani. — Milyen tárgyak javítását vállalják? — Szövetkezetünk mindenfajta használati tárgy javítására berendezkedett. Sőt, több munkát is el tudnánk végezni, mint amennyi jelenleg befut; a rádió és tv javító egységeinket nem számítva, munkánk nincs lefedve megrendelésekkel. Ez abból is adódik, hogy a gyártó vállalatok jobban vigyáznak a minőségre, tehát kevesebb a panasz. A garanciális javításoknál az utóbbi időben két jelenség tapasztalható: nagyobb a tárgyak választéka, és egyik-másik fajtából ke- Ivesebb javítani való akad. — Sikerül-e betartani a határos időket? II ■ — Az alkatrészcserére nem szoruló meghibásodott tárgyak javításánál általában betartjuk a határidőket. Alkatrészcsere esetén azonban ritkán tudjuk a rendelkezések szabta időben orvosolni a panaszt, ami persze, zúgolódásra ad okot. Szövetkezetünk csak hűtőaggregátokkal és motoro kerékpárokhoz szükséges pótalkatrészekkel rendelkezik, a többi cserealkatrészeket a szövetke-szeti szövetség tartományi raktárából vételezzük. Igényléseinkkel a hét keddi napján jelentkezünk. Is úgy, amint azt a grafikon megállapítja, ha tehát szerdán fut be hozzánk egy pótalkatrészt igénylő hibás tárgy, legalább két hétnek kell eltelnie, míg kijavítva visszakerül a tulajdonoshoz. A megoldás szövetkezetenként tartalék készlet létesítésében rejtene, de most, amikor még mindig nagy hiány mutatkozik cserealkatrészekben, ez az út a készlet szétforgácsolását eredményezné. Ezen a területen tehát nem ígérhetünk különösebb újdonságokat. Sokat javult viszont a helyzet az egyáltalán nem helyrehozható tárgyak kicserélésénél. Míg a rendelkezések 60 napos terminust jelölnek meg a kicserélési javaslat jóváhagyására, az utóbbi időben ezeket 20 nap leforgása alatt megkapjuk, tehát sokkal kevesebb ilyen irányú panaszra számítunk ebben az évben. — Könnyítenek-e a vidéken lakók helyzetén? — Február 1-től szervizkocsit állítunk be, ez programszerűen járja majd a községeket és elvégzi a kisebb javításokat. Amire pedig helyben nem lesz lehetőség, beszállítja a műhelybe. A szervizkocsi segíteni fog, hogy gyorsabban orvosoljuk a városból bejelentett panaszokat, lehetővé teszi, hogy a 17 kilónál súlyosabb tárgyakat be- és hazaszállítsuk. Szándékunkban áll, hogy Vlahicán rádió- és tv javító egységet nyissunk, mely elvégzi majd a garanciális javításokat is. — Hol küzdenek a legtöbb nehézséggel? — A bútorok okoznak a legnagyobb gondot. Költségvetést kell készítenünk, ezt jóváhagyatnunk a gyártó vállalattal stb. Ha a javítási díj körül véleménykülönbség adódik, úgy ez tovább odázza a munka megkezdését. A bútor tulajdonosa ilyenkor persze, türelmetlen, de türelmetlenek a javító szakembereink is, mert többször a helyszínre kell menniök, időt veszítenek, a munkadíjba viszont mindez nem számít bele. A garanciális bútorjavítás területén felvetődő nehézségek okának elhárítása felettes szövetkezeti szerveinkre vár. Lejegyezte: VERESS Margit I I I I N MEGTALÁLNI A JÖVEDELMEZŐSÉG ÚJ FORRÁSAIT Az udvarhelyi állami mezőgazdasági vállalat egymillió lejnél is nagyobb veszteséggel zárta az elmúlt évet. Az idénre pedig úgy t tervezték, hogy ha jövedelemre nem is sikerül szert tenni, de vesz- t teségük még egy lej sem lesz. S aki ismeri az udvarhelyi viszonyo Ikat, területük széttagoltságát, földjeik minőségét, nem is veti a szemükre, hogy egy év alatt nem akarnak „csodákat művelni“. Felvetődik azonban a kérdés: van-e reális alapja fenti elhatározásuknak. s Igaz, számos jó intézkedést fo-l ganatosítottak a termelés növelé- se érdekében, így például közel 16.000 tonna trágyát szállítottak ki a földekre (ekkora mennyiség iget még sohasem), összevonták az újszékesi és betfalvi alegységeket, s nagy mennyiségű műtrágyát szereztek be, de mindez még nem elég ahhoz, hogy tervük sikerül-is jön. Amint az elmúlt évi eredmények bizonyítják, veszteség főleg a tejtermelésnél, a növendék állatnevelésnél, a zab és a sörárpa termesztésénél, vagyis nagyrészt a takarmány előállításánál és felhasználásánál állt elő. Nos, ennek egy részét sikerült teljes egészében felszámolni. A 78 hektárnyi sörárpát például törölték a termelési tervükből, a 382 hektár rab azonban hiánytalanul megmaradt. Ez viszont eleve ráfizetés, mert amint az utóbbi évek eredményei bizonyítják, 1100 kilós hektár hozamnál nagyobbat nem tudnak elérni. A vállalat szakemberei szerint sokkal gazdaságosabb volna számukra a bükköny, ezzel azonban a tröszt nem ért egyet. (A trösztnél visszautasították ezt az állítást.) I I I I I I I Ugyancsak nagy kiadást okoz a vállalatnak a sok felesleges szállítás. Igaz, a márciusi határozata után sokat javult a helyzet. A farmi mókát úgy igyekeztek kialakítani, hogy területük lehetőleg ne legyen szétszórt. Ez azonban nem minden esetben sikerül. A Illas farmnak például, amelynek központja Szentpálon van, a területe jó 50 kilométeres körzetben terül el. Rendelkeznek szántó, illetve kaszálós területekkel a Kalonda tetőn, a Cekenden és fent a Hargitán. Több esetben kérték a tröszt segítségét a tagosítás végrehajtására, mindezidáig azonban hiába. De szerintünk a vállalat vezetősége sem tett meg mindent. Mert hogy is történik most gyakorlatilag? A III-as számú farm megtermeli a takarmányt fent a Kalondán. Onnan azonban le kell szállítani Szentpálra, mert a juhokat télen ide helyezik el. Ez a felesleges szállítás egy juh utáni jövedelemnek több mint a felét felemészti. Célzatosan használtuk a felesleges szót, hisz volna erre más megoldás is. „A hegyet vinni Mohammedhez.“ Vagyis a juhok egy részét a fiadzás kezdetéig fenntartani a Kalondán (szarván van hozzá), feletetni a takarmányt és utána lehajtani Szentpálra. Íme, egy tartalék, amelyre az idén nem figyeltek fel. Van a III-as számú farmnak egy másik igen fájó problémája is. Amint már említettük, területe jó ötven kilométeres körzetben terül el. Tekintsünk el most attól a fáradságtól, amely az ellenőrzéssel, irányítással jár, ha nem áll jármű a farmvezető rendelkezésére. Azonban egy 3.000 juhval rendelkező farm mindennapi tevékenységében számtalan olyan probléma adódik, amelynek megoldása gyors szállítóeszközt igényel. Például nyári időben a legelőről leszállítani a sajtot, bevinni a vágóhídra az állatokat, stb. Nem lévén más szállítóeszköz, a farm vezetője traktoros remorkát vesz igénybe, amelynek költségei többszörösen túlhaladják egy kis teherkocsi, vagy terepjáró költségeit. Csupán néhány problémáját vetettük fel az udvarhelyi vállalatnak, amely azt bizonyítja, hogy nincsenek még kihasználva a belső erőtartalékok. És ha azok a szakemberek, akik a vállalat, a farmok élén állanak, s akik mint tenyerüket ismerik a földet, ahol dolgoznak, még alaposabban elemzik, kutatják a jövedelmezőség forrásait, minden bizonnyal újabbakra akadnak. Főleg, ha ebben a tartományi tröszt is az eddiginél sokkal nagyobb segítséget ad, s ha a papírmunka, amely most még idejüknek jelentős részét teszi ki, a minimumra csökken. Angliai és belgiumi megrendelésre több ezer virágvázát, tálat, boros, likőrcs, tortás és ívóvizes készletet gyártanak vésett rubinvörös üvegből a marosvásárhelyi üveggyárban. A képen: Pusca? Rafila munkásnő bemutatja az export termékeket. DT i Tz p T ti m 1 J± el Jb u Hí I Téli szüret — Körinterjú a Pedagógiai Főiskolán — Az új év első hónapja az egyetemista ifjúság lázas készülődésének időszaka a félévi vizsgákra. Érthető a buzgalom, hiszen a vizsgaszesszió mérleg, amely egyaránt tükrözi a tanár és a diák munkáját. A jó eredmények megörvendeztetik a diákot, csakúgy, mint a tanárt, hiszen azt igazolják, hogy elérték, illetve megközelítették a célt a feladatok teljesítésében. Ezért egyaránt érdeklődtünk tanároktól és diákoktól, hogy lássuk, milyen a hangulat a vizsgák idején. — Milyenek a vizsgák várható eredményei? — A vizsgaidény — mondja OLÁH TIBOR egyetemi előadó tanár — rendkívül nehéz erőpróba hallgatóink számára: nagy tananyagról kell számot adniuk, úgy, hogy az elsajátítás minőségi szempontból is megfeleljen. A szeminárium-vezetők és önmaguk előtt azonban eddig is szinte naponként vizsgáztak, a diákok. Aki rendszeresen készült, jó időbeosztással olvasott, az a kellő szórakozás mellett is jogos bizakodással tekint előre, aki azonban csak most, a szesszióban veszi komolyan a tanulást, vagyis a „hegy alatt abrakol“, az bizony Fortuna segítsége ellenére sem számíthat komoly sikerre. Ne feledjük azonban, hogy vizsgáznak ilyenkor a • ■ • vizsgáztatók is: abból, hogy a hallgatók milyen összefüggően, vagy mennyire körültekintően felelnek, és hogy az anyag egyik vagy másik része világosan áll-e előttük, az elhangzott előadásokat és a megtartott szemináriumokat illetően is lehet következtetéseket levonni. Sajátos vetülete van a kérdésnek a Pedagógiai Intézetben: mivel nálunk jövendőbeli nevelőket nevelünk, vizsgáznak a vizsgáztatók a vizsgáztatás művészetéből is. Tudunk-e nyugodt, serkentő légkört teremteni a nehéz erőpróba előtt álló diák számára, vagy az idegeit tesszük próbára idegességünkkel; van-e türelmünk végighallgatni figyelmesen mindenik feleletet; találunk-e azonnal megfelelő kisegítő kérdést a pillanatnyilag megtorpant diák útbaigazítására; abszolút tárgyilagossággal és körültekintéssel mérlegeljük-e a kapott feleleteket, hogy az érdemjegy valóban tükrözze a vizsgázó tudását? Íme csak néhány kérdés, amelyre a vizsgázónak kell minél jobb „feleletet adnia ..." MILESAN I. ION egyetemi lektor véleménye szerint „Nagyon természetes, hogy egy félévi megfeszített munka, egy rövid szisztematizáló és összefoglaló szesszió után, az eredmények megörvendeztessenek. Mi, tanügyi káderek tudjuk, hogy eleve nincs jogunk kételkedni a jó eredményekben, mivel ebben az esetben egy teljesen ferde és helytelen pedagógusi pesszimizmust igazolnánk s ez azt jelentené, hogy kételkedünk nemcsak a tanuló ifjúságban, de a saját munkánkban is. Ami engem illet, meggyőződésem, hogy azok a főiskolások, akiket tanítok, nagyjából így gondolkodnak. De várjuk meg a vizsgák eredményeit, meglátjuk, igazolják-e optimizmusomat“. A tanárok vélekedése általában jó, s ez természetes is, hiszen ők igyekeztek minél jobban felkészíteni a diákokat a vizsgákra és az életre is. De most lássuk, miként vélekednek maguk a főiskolások. Több diákot megkérdeztünk, hogyan készült a vizsgákra és milyen eredményeket vár. A válaszok javarésze optimista, s mi ezt az optimizmust próbáljuk megindokolni azzal, hogy bemutatjuk ki, miként, milyen felkészültséggel áll vizsgáztató tanárai elé. CSOBA ILIÉ első éves földrajz-történelem szakos: Türelmetlenül vártam első főiskolai vizsgáimat, amelyekre alaposan felkészültem. A vizsga különben számomra nem hozhat meglepetést, mivel a szemináriumokon és a konzultációs órákon tisztáztam minden bonyolultabb kérdést. BORBÉLY ÁRPÁD, II. éves román-magyar szakos: Két szesszió távlatából és egy minden eddiginél nehezebb szeszszíó előtt a következőket mondhatom: a készülés szerintem már a szemináriumokon megkezdődik. Ezeken igyekeztem én is tevékenyen részt venni. Az anyag kijegyzetelésének a módszerét használom. Lassabban haladok a tanulással, de így biztosabb. Este mindig átismétlem a napközben tanultakat. Általában a könyvtárban szoktam tanulni, mivel a jó munka csendet követel. LAZAR GHEORGHE I. éves filológus: Én arra törekedtem, hogy az előadott anyagot rendszerezzem, áttanulmányozzam a könyvészetet, mert enélkül zűrzavar keletkezik az ember agyában, s nem számíthat sikerre. Maximálisan kihasználtam a konzultációs órák lehetőségeit s így megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy vizsgáznom kell, hiszen a pótórák is tulajdonképpen a kérdés-feleletre épülnek. BOJTOR ÉVA II. éves filológus: Mindenkinek van egy bevált tanulási módszere. Én vázlatot készítek minden tételről. Naponta 8—10 órát tanulok, már a tanév kezdetétől. Függetlenül attól, hogy az illető tantárgyból van-e szemináriumunk, vagy sem, minden leckét a következő órára rendszeresen átvettem. Azonban közelről sem érzem azt, hogy már mindent tudok, nem azért, mert a tudás relatív, hanem mert a diákra jellemző ez a tudat, bármennyire is felkészült legyen . .. NEAGU GEORGETA II. éves román-történelem szakos. A vizsgaidőszak a legnehezebb a diák életében. Hogy legyőzhessem a nehézségeket, én is már az ősz folyamán készülni kezdtem a vizsgákra. Mivel a vizsgák előttiszabadidő meglehetősen rövid, minden pillanatot igyekeztem kihasználni. WIESENMAYER ZOLTÁN I. éves filológus: Számomra megpróbáltatás volt a tanév első fele, mert a középiskoláétól egy merőben különböző életet és munkaütemet igényelt. Lelkiismeretesen készültem egész évben s bízom abban, hogy átlagon felüli eredményeket érek el a vizsgákon. Szégyellném, ha nem tudnék válaszolni tanáraim kérdésére. Valóban, akik ősztől gondosan „művelték“ tudásukat,most gazdag szüretre számíthatnak. Az év folyamán mindkét részről (tanárok és diákok) tapasztalt törekvés, erőfeszítés feljogosít a bizakodásra. Mindannyiuknak sok sikert kívánunk a szesszióban! COSTIN Costinel BARTIS Ferenc SZÉP TÉLI TÁJ (HARAGOS Zoltán felvétele) Csílas Kozmáson kessésík Amiket elmondok, az Kozmáson nem szóbeszéd, pletyka, hanem valóban megtörtént esetek, amelyeket vitatnak és amelyekkel szemben állást foglalnak az emberek. Nemcsak azért esik mostanában sok szó F. E.ről, erről a kiskorú bűnözőről, mert legutóbbi lopása szenzációként hat, hanem azért is, mert az emberek nem tudják megérteni a dolgot, választ szeretnének kapni arra, hogy mi vitte ezt a gyermeket a romlás útjára. Mint mondják, rendes, dolgos szülők gyermeke, az apa mindent megtett, amit tudott, hogy embert neveljen belőle. A szülők tehát nem hibásak, de vajon a rokonságban, vagy a barátok között nincs-e olyan, aki rossz irányba befolyásolhatja a fiút? Így keresik az okokat, találgatnak a falubeliek, de megnyugtató választ nem találnak. Ez a körülmény veti fel a gondolatot, hogy egy vasárnap délutáni beszélgetést kezdeményezzünk a kultúrotthonban. Pszichológusok, bűnügyi szakértők és nem utolsó sorban, pedagógusok tanulmányozhatnák az esetet s elmondhatnák megállapításaikat, véleményüket, a gyermekneveléssel kapcsolatos tanácsaikat. Csak haszon származna belőle. Ők Hálásak volnának a kozmásiak és a lázárfalviak azért is, ha egyszer már megszűnnének a villanyáramszolgáltatás körüli bonyodalmak, bajok. Erről is sokat tudnak mondani a községbeliek. A villamossági vállalat 5 alkalmazottja a faluban lakik, több esetben is kértek segítséget tőlük, de mindig arra hivatkoztak, hogy nekik semmi közük a dologhoz. Holott legalább szorgalmazhatták volna a vállalatnál az ügy elintézését. S mert senki sem mozgatta az ügyet, a baj be is következett. Bálint Károly épületében a villanyvezeték rossz volt, érintkezett a csatornával. Szerencsére nem a ház lakói, hanem egy sertés ért hozzá a csatornához, s az áramütéstől el is pusztult. De lehetett volna ebből az esetből még tragédia is. A kozmási néptanács egyik alkalmazottja a történtek után segítséget kért a Tartományi Villamossági Vállalat Csíkszeredai egységétől a hálózati hiba kijavításához, mire onnan Sánta Imre így válaszolt: — Majd a télapó kimegy, s megjavítja a vezetéket. A kozmásiak hiába vártak. De hogyan is hihettek a télapó-mesében, mikor még az óvodás gyermek is kételkedik benne? ★ A lázárfalviakat élénken foglalkoztatja egy több évtizedes probléma is, írásos bizonyítékok szerint, már 1912-ben felvetődött a falu vízhiányának a megoldása . Igen ám, de bárhogy is hiányzott a víz, a sopánkodásnál tovább nem jutottak, így aztán a közel 800 lakos mindössze 4 kútból jutott hozzá a vízhez. Most úgy látszik, hogy az idén megoldódik ez az évtizedes gond. A lázárfalviak és a kozmásiak szerint a rajoni néptanács egészen messzemenő segítséget adott. Na, meg aztán a lakosság is tovább jutott a sopánkodásnál. Lassan megteremtették az anyagi feltételeket egy közel 3 kilométer hosszú vízvezeték elkészítéséhez. A cső egy részét már beszerezték s a lázárfalviak az idén mintegy 150.000 lej értékű hazafias munkát akarnak végezni, hogy végre már legyen vizük. MARKÓ Béla 3 A várakozásnak megfelelően Mi, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatói is már jól benne vagyunk a vizsgaidőszakban. Azt szokták mondani, az érdemjegy nem mindig tükrözi hűen a diák tudását, de mégis jelzi a felelet értékét, és ami emögött van, az évi munkát. Örömmel számolhatunk be, hogy a — várakozásnak megfelelően — nagyon sok szép felelet hangzott el a napokban, és így sok jó jegy került a leckekönyvekbe. Talán kezdjük a felső évesekkel: az általános orvosi kar IV. éves hallgatóinak belgyógyászati vizsgáján csak jó eredmények születtek. A hallgatók nagy többsége elérte a maximális érdemjegyet, a 10-est. A legjobbak között találjuk Pastor Mircea, Czitrom András nevét is, akik különben más vizsgákon is kiérdemelték szép feleleteikkel a 10-est. A III. éves jogászok ugyancsak szépen bizonyítottak. A propedeutika vizsgán a II. csoport például hat 10-est kapott, az évközi rendszeres, odaadó munka elismeréséül. A jelesek között Bucur Mircea, Szerémi Ilona nevét is megtaláljuk. Az utolsó évesek utolsó vizsgáikon is tanúbizonyságot tettek arról, hogy eddigi diákéveik alatt mennyire megszerezték a választott pályát. „Meg fogjuk állni helyünket az életben is“ — vallják és igyekeznek a vizsgákon minél szebb feleleteket adni. A sok jó közül említsük meg Kikeli Pál, Mezei Miklós orvostanhallgatók, Czitter Beatrice, Scribon Anna, Rédai Lőrinc gyógyszerészhallgatók nevét. Az első éveseknek ez az első vizsgaszessziójuk — első lépéseiket teszik a választott szakma elsajátításának útján. Első próbálkozások, — első...elégtételek, örömök. De ezek a vizs- ■ gák nemcsak nekik jelentenek izgalmat , hanem tanáraiknak is. Vajon munkájuk elég hatékony volt-e? Az első évesek közül többek között kitűnően vizsgáztak Rusu D. M., Varga T. és Suraru Elena. CSETRI Imre