Vörös Zászló, 1968. március (20. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 51. (5048) szám 1968. március 1. péntek Ára 30 báni il3111 IgaggaiCT3raTSgaKaEaBWWMBa«BBw««gMaMMBMM«M«iag!g«aBiii»sMat^^ x-rmemmars-j* .?wwGaMia««aMBB A gyulakutai hőerőmű 100 megawattos áramfejlesztő gépcsoportjá­nak modern gőzkazánja A gogáni %% ' -A ■' '• v ,r alatt... M'1 ' ' ?-1 A-4r. 1’.ff.'' ’fV.­• Az országút merészen szalad ne­ki a hegynek, hogy már a dere­kánál megtorpanjon. Nem bírja szusszal, így aztán nagy ívben­­ megkerüli a kaptárokat, hogy fel­jusson a tetőre. Az ember a me­redek láttán önkéntelenül is bele­kapaszkodik az ülésbe s várja, hogy a kiterülő völgyben előtűn­jön már a község. Helyette azon­ban csak az országút vékony csík­ja szalad végig rajta, hogy túlfe­­lől újra felkapaszkodjék a hegyre, s csak amikor azt is maga mögött hagyta, préselődik be a rendezett házsorok közé. Néhány kilométer után azonban végleg megszűnik, mintha a világ végét jelezné. Ez volt Brassó tartomány utolsó köz­sége, Gogán-Váral­ja. Az autóbusz is, miután átmássza a két hegyet, itt tölti az éjszakát. Reggel aztán újra nekidarálja magát s szállít­ja a falu lakóit nagy kerülővel a városba, a piacra. Pedig innen a­­lig néhány kilométerre, ahol ki­tárul a völgy, sínpár szalad végig s szürke aszfaltút versenyzik ve­le. Ez a néhány kilométer azon­ban mindeddig járatlan. A gogá­­niak Brassó tartományhoz tartoz­tak, a völgy pedig Tirnaveni rá­jönnek volt a „birtoka”. — Elég baj volt az nekünk — mondja a termelőszövetkezet el­nöke, Tóth Ferenc. A városba még erre is eljártunk, ott volt a rajonközpont. Lehet, hogy az au­tóbusz csak pár lejjel kerül töb­be, de a szövetkezet nehéz száz­ezreseket fizetett rá. _ ?! ■ — Igen, igen, mert mivel Se­gesvár raj­onhöz tartoztunk, e sze­rint szabták meg a termény átve­vő helyeket is. Mi például min­denféle terményt Erzsébetvároson adtunk át s a műtrágya is oda ér­kezett számunkra, így aztán éven­te mintegy 140 vagon terményt kocsikáztattunk át a hegyeken s 20 vagonnyi műtrágyát hordtunk vissza húsz kilométeren keresztül, amikor hattal is elég lett volna, hisz ott van Bonyha, az átvevő­központjával, állomásával. Az elnök olyan szívvel-lélekkel magyaráz, mintha bennünket a­­karna meggyőzni az új közigaz­­gatási-adminisztratív felosztás e­­lőnyeiről, arról, hogy ez a hegyek közé megbújtatott község ezután már nem nagy kerülővel, hanem direkt kapcsolódik be az ország, a megye vérkeringésébe. S Tóth Ferenc mintha kitalálná gondola­tunkat, mert így folytatja: — Az kellene nekünk, egy jó kövezett út, autóbuszjárat Bony­­hán keresztül, a megyeszékhely­re, hisz másképp lesz bajunk elég. Nagy kerülővel juthatunk csak el Vásárhelyre. S az útépítés nem is kerülne sokba, hisz mindössze 2— 3 kilométerről van szó, és főleg, ha az egész falu odateszi a vál­lát, márpedig abban lehet bízni. Mindezek után azonban téves volna azt hinni, hogy Gogán amo­lyan „isten háta mögötti“ sárfészek. Igaz, a hegyek bölcsőként ölelik körül, csupán a Kisküküllőre hagyva kijáratot, de ezek a he­gyek aranyat rejtenek.­­Azért­ nem kell, éppen­ szó­szer­int venni — - nevet az elnök. — Viszont, ha aranyat nem is, de jó földet, puha ágyat vetnek a szőlőnek. Márpedig nekünk ez a valutánk. Közel 100 hektár van belőle, amelynek nagy részét már közösen telepítettük s nem akár­milyent, hanem bőven termő, ne­mes szőlőt. Szavai nyomán lassan megele­venedik képzeletünkben a domb­oldal. Jókedvű lányok, asszonyok rakják puttonyokba a hamvas fürtöket. Távolabb férfiak forgat­ják a prés fogantyúját. Töltik a hordókat a gogáni hegy levével. Aztán változik a kép: egész had­sereg forgatja a földet, készíti a talajt újabb telepítésre. Ásójuk nyomán tavaszi szaggal telik meg a völgy. —­ Hozzánk korábban érkezett a tavasz, a tervezett 6 hektár már készen áll a telepítésre — hoz vissza a j­elenbe az elnök hangja. Ceruzát vesz elő, de csak megszo­kásból, mert nem érinti a papír­hoz. Úgy látszik, sokszor kiszámí­totta, amit mondani akar. — Vegyünk 100 hektár termő­szőlőt, és számítsunk 6.000 kilót hektáronként. Nem kevesebb, mint 60 vagon évente. Vagyis több mil­lió lej bevétel. Igaza van az elnöknek, aranyat érnek a gogáni hervek, főleg, ha olyan emberek gondozzák, akik­nek szorgalmáról, hozzáértéséről­­sokat lehetne beszélni. Ez tehát Gogán, a váraljai köz­ség. A hegyek közé beékelődve, de a világtól nem elzártan. Az or­szágút merészen jön le a hegyről, s szalad végig a völgyön. A falu végén azonban megtorpan, de re­méljük, nem sokáig. NAGY Ferenc A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát rövid múltra visszate­kintő tevékenységében az 1967-es évet tart­ják az alapévnek, ami­­koris közel 11 száza­lékkal szárnyalta túl az össztermelési tervet és 14,6 százalékkal a munkatermelékenység mutatóját. Jellemző, hogy valamennyi terv­­mutatóját az előirány­zatnál kisebb munkás­­létszámmal valósította meg. S az alkalmazot­tak átlaglétszáma nem növekszik arányosan a kombinát bővülésével, így például az 1967-es évet 60-nal kevesebb alkalmazottal zárták, mint amennyit a kom­binát tervezésekor meg­határoztak. (Mindezt akkor, amikor 4 száza­lékos alkalmazott-túl­lépésre lett volna jo­guk.) Ez év eltelt két hónapja alatt a kombi­nát üzemben lévő sza­kaszán újabb 15 alkal­mazottal csökkent az átlaglétszám, de a rö­videsen beinduló máso­dik szakaszon is 5 szá­zalékkal a tervezett munkáslétszám alatt maradnak. Köztudomású, hogy az új ipari létesítmé­nyeknél a legfőbb kö­vetelmény a minél kor­szerűbb berendezés. Ez pedig maga után vonja az egyre kisebb mun­kaerő-létszámot, hisz a műszaki és technoló­giai folyamat úgyszól­ván teljesen automati­zált. A vegyiparra ez különösen vonatkozik. De ha ez így van, ak­kor miként lehetséges, hogy a Vegyipari Kom­binátban ilyen lehető­ség kínálkozik a mun­kaerő további csökken­tésére? Erre Hentes Petru közgazdásztól, a kombinát tervezési osz­tályának főnökétől kaptunk magyarázatot. — Talán azzal kez­deném — mondotta a közgazdász, — hogy már a kombinát bein­dulásakor magas szak­­képzettségű gépkezelő és karbantartó dolgozó­kat állítottunk a kor­szerű berendezések mellé. Ezzel azonban nem értük be, tovább­képző tanfolyamokat szerveztünk, ahol a gépészek több szom­szédos gép kezelését sa­játították el, így a gép­kezelők fokozatosan be­rendezés csoportok irá­nyítását vehették át, a­­mi lehetőséget nyújtott az eredetileg tervezett munkáslétszám csök­kentésére. A kombinát második szakaszának gépkezelőit szintén a régi szakasz legtapasz­taltabb dolgozói közül választottuk ki, akiket ugyancsak gépegysé­gek mellé állítottunk. E sikerek alapját a termelés és a munka tudományos megszer­vezése keretében vég­zett tanulmányok gya­korlati kivitelezése ké­pezi. A múlt évben mintegy 50 intézkedést foganatosítottak a ki­kristályosodott tanul­mányok kivitelezése ér­dekében, mely akciót az idén is folytatják. A tavaly megkezdett át­szervezések véglegesí­tése érdekében az idén további 45 intézkedést foganatosítottak, me­lyeknek keretében a karbantartók és vil­lanyszerelők tevékeny­ségét összevonták, köz­ponti műhelyeket léte­sítettek és így a haj­dan csak kimondottan javításokat végző dol­gozók most maguk ál­lítják elő majdnem az összes cserealkatrésze­ket. A termelés és a munka tudományos megszervezésének le­hetőségeit vizsgáló négy alkollektíva ez év első negyedében 7 tárgykör tanulmányo­zását tűzte feladatául. Ezek egyike a műszaki­­adminisztratív személy­zet napi tevékenységé­nek tanulmányozása, amivel képet szándé­koznak nyerni munka­idejük kihasználásáról. Lényegében azt akar­ják megállapítani, hogy az új üzemrészleg be­indítása igényli-e a­­vagy sem a műszaki­­adminisztratív személy­zet további bővítését. Természetesen céljuk az, hogy a kombinát átlag­létszámát minél kevesebb improduktív személyzettel terhel­jék. A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát példája igazolja, hogy korszerű és messzeme­nően automatizált ipari egységű is kínálko­zik lehetőség a terme­lés és a munka meg­szervezésének ésszerű­sítésére, a munkaerő mind helyesebb fel­használására, s ezek út­ján a termelés volume­nének növelésére, te­hát a jövedelem szün­telen gyarapítására. VARGANCSIK István Készülődés a tavasz hetére A Megyei Pionírtanács, a Me­gyei Tanfelügyelőséggel együtt­működésben, átfogó programot dolgozott ki a Tavasz Hetének megrendezésére, amelyre, amint ismeretes, az Oktatásügyi Mi­nisztérium ajánlásai alapján ke­rül sor. Megegyeztek az idő­pontban is: április 8-tól—április 15-ig. A Tavasz Hete keretében megszervezik az iskolások tevé­keny hozzájárulását a város­­szépítési akciókhoz. Minden is­kolának meglesz a körzete, a­­hol gondoskodik a zöldövezetek rendbetételéről, virágok elülte­téséről és természetesen minde­nekelőtt az iskolák udvarának, kertjének kitakarításáról és csi­nosításáról. Programjukban sze­repel még a Hősök temetőjének gondozása és számos lakóne­gyedben gondnokságot vállal­nak a zöld övezet fölött. A hét folyamán ellátogatnak a városi kertészetbe, hogy meg­ismerkedjenek a virágtermesz­tés és gondozás titkaival. A hét befejezéseként április 14-én és 15-én, valamennyi iskolában ün­nepi műsort szerveznek, a­­ ta­vaszt köszöntő szavalatokból, é­­nek és táncszámokból, valamint kisebb jelenetekből. Este hattól reggel hatig Csütörtökre virradóra viszony­lag csendes éjszaka volt a maros­vásárhelyi mentőállomáson. 18 hí­vásra kellett kiszállniuk, ezek kö­zött aránylag kevés volt a súlyos esetek száma. Könnyebb lefolyású mérgezéshez is hívták őket, azon­ban már a helyszínen meg tudták adni a kellő orvosi segélynyújtást, nem kellett a két beteget kórház­ba szállítani. A 18 hívás közül 5 szülési eset volt. Március elsején ifjak és idősebbek a tavasz kedves hírnökeként aján­dékozzák egymásnak a „márciuskát“ mas­ométárral, egyesüljetek ! IV. oldal SZOLDANITÁSI ÜZENET A VIETNAMI NÉPHEZ AZ ENSZ KERESKEDELMI ÉS FEJLESZTÉSI ÉRTE­KEZLETÉN FELSZÓLALT HAZÁNK KÉPVISELŐJE MI ÚJSÁG A KÖZEL­-KELETEN? HÍREK - ESEMÉNYEK - HÍREK - ESEMÉNYEK - HÍREK - ESEMÉNYEK - HÍREK A kolozsvári bábosok Marosvásárhelyen A kolozsvári Állami Bábszínház magyar tagozata szombaton is­mét Marosvásárhelyen vendégsze­repel. A vendégművészek minden bizonnyal ezúttal sem okoznak csalódást, hiszen olyan nagy sike­rű bábjátékot mutatnak be, mint a Ludas Matyi. Előadásaikat szom­baton 11—14—16 órai kezdettel tartják. Egy gépkocsi művirág Virág nélkül hogy is lehetne köszönteni március 8-át? Hogy ne legyen benne hiány, a Vas- Vegyiáru Nagykereskedelmi Vál­lalat egy egész tehergépkocsi művirágot szerzett be Szebenből. A 13.000 virág már el is jutott az üzletekbe, van közöttük or­gona, szekfű, margaréta, gyöngy­virág és rózsa. Lesz tehát mi­ből választani. A virág mellé más ajándékot is lehet vásárol­ni: szép kivitelű ólomkristály dísztárgyak érkeztek Csehszlová­kiából és a Lengyel Népköztár­saságból. A marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát korszerű kísérleti laborattikitusa Hogy ilyen tunas? Hát igenis van! Vasárnap virradattól söté­tedésig ez volt a feladatom. Úgy kezdődött, hogy amikor reg­gel fél nyolckor a megszokott mozdulattal a csap alá tartot­tam a kávés bögrét, hogy a két adag feketéhez vizet eresszek, nem jött semmi. Csavartam e­­gyet a csap elzáróján erre a cső baljóslatúan hörgött, egy hosszat és több rövidet, és u­­tánna csend lett. Megpróbálkoztam a meleg­­víz-csappal, az eredmény ugyan­az volt, kicsit kitartóbb hör­­géssel. — Jesszus! — kiáltott fel a feleségem — nem zöldségeltem be a levest. — Lezárták a vizet — szö­geztem le röviden a tényállást. Ott álltunk tehát kávévíz nél­kül, a bezöldségel­etlen húsle­vessel, mosdatlanul és időnként mosdatlan szavakkal illettük a­­zokat, akik így orvul megvon­ták háztartásunktól a vizet. — Legalább bejelenthették volna! — Bejelentették, hogy va­sárnap nulla órától 6-ig szüne­tel a vízszolgáltatás. — De most fél kilenc. Mi lesz az ebéddel? Aránylag hamar megszületett a döntés. Le kellett ülnöm egy hokkedlire a konyhában, szem­közt a megnyitott csappal, és lesni a vizet. Annyi kedvez­ményben részesültem, hogy könyvet vehettem a kezembe. Kilenc órakor elhaló hörgést hallottam, de lehet, hogy az alsó szomszédtól származott. Bizonyára akkor jött rá, hogy nincs víz. Tíz órakor a csap köpött egy erőteljeset, éppen csak kiverte simesen a könyvet a kezemből és eláz­tatta a cigarettámat, aztán is­mét elhallgatott. Féltizenegykor a gyermekeket elküldtük a harmadik utcában lakó rokonokhoz, hogy kérje­nek kölcsön öt liter vizet —, holnap megadjuk! — és be­­zöldségeltük a levest. Ahogy a kölcsön víz megérkezett, a csap­ból prüszkölve ömleni kezdett valami sárgás lé. Várni kell! Mire valamennyire letisztult volna, megint elzárták. — Nincs mit remélni — ál­lapítottam meg és bevonultan a szobába. Ennyi kellett. A állatomos csap egyetlen köpés­sel eláztatta a konyhakredence és a gyermekek vajaskenyerét Újból át kellett vennem a szol­gálatot a hokkedlin. Az ebéden csak félszemme vettem részt, a másikat rajta kellett tartanom a csapon. Ebéd után meggyötörten és kérdőét néztem a feleségemre. Alvás szándékot fedezhetett fel a fél szememben, mert szigorúan rám szólt. — Hogy képzeled! Mosogatn is kell. Ha folyni kezd, várt meg, amíg letisztul. Vártam tovább a hokkedlin A derekam elállt, a hátam meg hajlott. Pokolian fáradt voltam Ötször próbáltam elszundítani a csap ötször hördült fel és kö­pött. Kétszer vizet is adott rö­vid ideig, de nem felelt meg a feleségem által megállapító­ szabványnak. Este már szűköltem a fárad­ságtól. Mikor ismét csorogn kezdett az agyagos lé, már pi­rosnak láttam. Aztán lassan le­tisztult. Úgy zuhantam az ágy­ba, fáradtan és összetörten, mint aki egész nap fát vágott s már félálomban suttogtam el milyen jó is, hogy holnap nincs vasárnap. i * i' - RÉZ Mihály Nicolae Ceausescu Mrs, az Államtanács elnöke fogadta a romániai vallásfelekezetek vezetőit Nicolae Ceausescu, az Államta­nács elnöke csütörtök délben az Államtanács Palotájában bemutat­kozó kihallgatáson fogadta orszá­gunk vallásfelekezeteinek vezetőit. Az ünnepélyes fogadáson részt vettek: Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke, Emil Bod­­naras és Péterfi István, az Állam­tanács alelnökei, Constantin Sta­­tescu, az Államtanács titkára és Dumitru Dogaru, a vallásügyi fő­osztály vezetője. Jelen voltak: Justinian Marina, a román ortodox egyház pátriár­kája, akit elkísért Justin Moises­­cu, Iasi érseke és Moldova és Su­­ceava metropolitája, Mladin Nico­lae, Gyulafehérvár és Szeben ér­seke és Erdély metropolitája, Fir­­milian Marin, Craiova érseke és Olténia metropolitája, Nicolae Cor­­neanu, Temesvár és Karánsebes érseke és Bánát metropolitája, An­tim Nica Tirgovisteanul püspök, patriarkátusi vikárius, Visarion Ploiesteanul püspök, patriarkátusi vikárius, Márton Áron gyulafehér­vári római katolikus püspök, akit elkísért Huber József, a gyulafe­hérvári római katolikus püspökség tanácsosa, Francisc Augustin, a bukaresti római katolikus érsek­ség vezetője, akit elkísért Berta­lan Blaziu, a bukaresti római ka­tolikus érsekség tanácsosa, Petru Plesca római katolikus püspök és a bukaresti érsekség provikáriusa, Nagy Gyula, a kolozsvári refor­mátus püspökség püspöke, akit el­kísért Tőkés István, a kolozsvári református püspökség tanácsosa, Papp László József, a nagyváradi református püspökség püspöke, a­­kit elkísért Sántha Pál, a nagyvá­radi református püspökség viká­riusa, Binder Hermann, a szebeni ágostai hitvallású evangélikus püspökség vikáriusa, akit elkísért Hochmeister Albert, a szebeni á­­gostai hitvallású evangélikus egy­ház általános főkurátora; Rosen Moses, a mózeshitű vallásfelekezet főrabbija, akit elkísért Marilus Itic, a rabbinus­ főtanács tagja; Kiss Elek, a kolozsvári unitárius püspökség püspöke, akit elkísért Kovács Lajos, a kolozsvári unitá­rius püspökség vikáriusa; Tomics Stefan, a temesvári szerb orto­dox vikáriátus vikáriusa; Argay György, a kolozsvári prezsbiteriá­­nus evangélikus püspökség püs­pöke, akit elkísért Rapp Károly, a kolozsvári prezsbiteriánus evan­gélikus püspökség vikáriusa; boasai Timotei, a bráilai óhitű metropo­­lis helyettes püspöke, akit elkí­sért Ivanov Iacob, a bráilai óhitű metropolis tanácsosa; Pambuccian Grigore, az örmény gregoriánus püspökség egyházkerületi tanácsá­nak alelnöke, akit elkísért Baro­­nian Zareh, az örmény gregoriánus püspökség titkára; Jacub Mehmet, a konstancai muzulmán vallásfele­kezet muftija; Táchici Ion, a bu­karesti hetednapos adventista ke­resztény vallásfelekezet elnöke; Vicas Teodor, a bukaresti baptista vallásfelekezet elnöke; Bodhian Pavel, a bukaresti pünkösdista val­lásfelekezet elnöke, Gindila Nico­lae, a bukaresti evangélista keresz­tény vallásfelekezet fődelegátusa. Az Államtanács Elnökségén le­­zajlott fogadás alkalmából beszé­det­­mondtak: Justinian Marina, a román ortodox egyház pátriárká­ja, Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök, Papp László József, a nagyváradi refor­mátus püspökség püspöke, Binder Hermann, a szebeni ágostai hit­vallású evangélikus püspökség vi­káriusa, és Moses Rosen, a mózes­hitű vallásfelekezet főrabbija. Beszédet mondott az Államta­nács elnöke. Ezután Nicolae Ceausescu elv­társ és a többi államvezető szívé­lyesen elbeszélgetett a vallásfele­kezetek képviselőivel. A beszélgetés során Kiss Elek, a kolozsvári unitárius püspökség püspöke, Justin Moisescu, Iasi ér­seke és Moldova és Suceava met­ropolitája. Francisc Augustin, a bukaresti római katolikus érsekség vezetője. Gindila Nicolae, a buka­resti evangélista keresztény val­lásfelekezet fődelegátusa, meleg hangon fejezték ki hálájukat az Államtanács elnökének. A fogadáson a vallásfele­kezetek vezetői melegen kö­szönetet mondtak az Államtanács­nak, személyesen az Államtanács elnökének, valamint a kormány­nak a hazai vallásfelekezetek szá­mára biztosított jogokért. Hangsúlyozták, hogy egyöntetű tisztelettel és helyesléssel viseltet­nek államunk külpolitikája iránt, s rámutattak arra, hogy a vallás­felekezetek az egész nép oldalán támogatják ezt, a népek együtt­működésének, az európai bizton­ságnak és a világbéke megvédé­sének szentelt politikát. (Agerpres) KÖZLEMÉNY Folyó év március 6-ra Szófiába összehívták a Varsói Szer­ződésben résztvevő országok Konzultatív Politikai Bizottságát. A Mezőgazdasági Főtanács ülése A Mezőgazdasági Főtanács csü­törtökön munkaülést tartott. Részt vettek tanácstagok, a nemrég ala­kult megyei mezőgazdasági igaz­gatóságok igazgatói, több minisz­térium és központi intézmény ve­zetőségének képviselői, a mező­­gazdasági kutató intézetek igazga­tói, tudósok. Nicolae Giosan, a Mezőgazdasági Főtanács elnöke jelentésében ele­mezte a múlt évi eredményeket, majd ismertette milyen intézkedé­seket kell foganatosítaniuk a me­gyei mezőgazdasági igazgatóságok­nak ahhoz, hogy biztosítsák a hoz­záértő vezetést és a megnöveke­dett tervfeladatok maradéktalan valóra váltását. A jelentés részle­tesen foglalkozott a tavaszi mező­­gazdasági munkákkal különös tekintettel a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztési, valamint az állattenyésztési szektorral, mivel e szektorokban biztosítani kell a fel­tételeknek, s főleg a megnöveke­dett szükségleteknek megfelelő fej­lődést. Az ezt követő viták kidomborí­tották, hogy az ország területi-köz­igazgatási beosztásának javítása tág lehetőséget teremtett ahhoz, hogy maximális hatékonysággal felhasználjuk a szüntelenül növek­vő műszaki-anyagi alapot, a tudo­mányos kutatás eredményeit, a szakemberek hozzáértését és a szö­vetkezeti parasztság gazdag ta­pasztalatait szocialista mezőgazda­ságunk teljesítő­képességének szüntelen javítására. Kiemelték, hogy a megyékben jelenleg intéz­kedések történnek az erre az évre előirányzott mutatók teljesítésére. A munkálatok befejezésekor be­szédet mondott Iosif Banc elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottsá­gának póttagja, a Minisztertanács alelnöke. (Agerpres)

Next