Vörös Zászló, 1968. június (20. évfolyam, 129-154. szám)

1968-06-29 / 153. szám

2 NICOLAE CEAUSESCU elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Pártunk egész politikája társa­dalmunk összes tevékenységi ágai­nak tökéletesítésére törekszik. A legutóbi plenáris ülés határozatai, amelyek jobban rendezték az em­berek közötti viszonyt, jobban ren­dezték a jövedelmeket, hogy a tár­sadalom minden egyes tagját a társadalom javára kifejtett mun­kájának és tevékenységének meg­felelően javadalmazzák, megfelel­nek a pártunkat vezérlő szocia­lista és kommunista elveknek, a szocializmus kiteljesítése feltételei­nek megteremtése felé vezetnek, hogy társadalmunk a világ legigaz­ságosabb és legemberibb társadal­mává váljék. Nagyszerű eredményeink vannak minden tevékenységi területen — az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban, az oktatásban, a kul­túrában —, de még nagyon sok tennivalónk van, hogy azt mond­hassuk: elérkeztünk ahhoz, ami előrehaladott társadalmat jelent, ami valóban szocializmust, a szo­cializmus kiteljesítését jelenti. Mindehhez egyaránt szükség van erős anyagi, kulturális és tudo­mányos alapra, az ember fejlett öntudatára. Az anyagi termelés vagy a tudomány területén dolgo­zó munkások, parasztok, értelmisé­giek mellett Önök, akik az oktatás terén dolgoznak, rendkívül fontos szerepet töltenek be. Csak az Önök segítségével, egyetlen közös front­ba egyesülve tudjuk majd megva­lósítani az előttünk, a szocialista társadalom ,a román nép előtt álló sokrétű feladatokat. Meg vagyunk győződve, hogy a román nép, és ezen mindazokat értjük, akik Romániában laknak, a románokat is, a magyarokat is, a németeket is és a más nemzetisé­­gűeket is, akik egységes egészet alkotnak és akiknek egységes egészként kell tevékenykedniük a haza felvirágoztatásáért, a szocia­lizmus felépítéséért hazánkban, biztosítani fogja ebben a szoros kö­zösségben és egységben a párt programjának megvalósítását, a szo­cializmus győzelmét, az áttérést a kommunista társadalom építésére. Kívánok Önöknek, az összes ok­tatási dolgozóknak még nagyobb sikereket abban a tevékenységben, amelyet hazánk gyermekeinek és ifjúságának nevelésében fejtenek ki. A beszédet hatalmas, lelkes taps­sal fogadták. (Agerpres) Ünnepélyes keretek között kitüntetéseket nyújtottak át az Államtanácsnál (Folytatás az 1. oldalról) Ús határozatok, mélyreható etikai tartalmuknál fogva a legkedve­zőbben hatnak majd ki a szak­mai iskolák és a szaklíceumok te­vékenységének tartalmára, lehe­tővé teszik az e szektorban mű­ködő sok tanár számára, hogy minden erejét az oktató-nevelő folyamat javítására összpontosít­sa. A nagy meghatódottságnak e per­ceiben mutatott rá többek kö­zött PÁLFFI ANDRÁS, a gyergyó­­szentmiklósi líceum tanára — ö­­römöm egybefonódik annak a sok száz román, magyar és más nem­zetiségű tanítónak és tanárnak az örömével, aki a Hargita­i megyei tájakon szívvel-lélekkel a gyer­mekek nevelésének szentelte ma­gát a hazánk, a szocialista Romá­nia iránti forró szeretet szelle­mében. A gyergyószentmiklósi lí­ceum tanerői, az egész ország tan­erőivel együtt az oktatási rend­szerünk további tökéletesítésére hozott legutóbbi párt- és kor­mányintézkedéseket ama követ­kezetesség újabb bizonyítékának tekintik, amellyel a párt és a kormány az oktatás terén is al­kalmazza a marxi-lenini nemzeti politikát, s megvalósítja a haza összes állampolgárainak teljes e­­gyenjogúságát, nemzetiségre való tekintet nélkül. Kérem, engedjék meg, hogy az összes Hargita megyei román és magyar tanerők nevében, akik teljes egyetértésben együtt dol­goznak, megosztva hivatásuk ne­hézségeit és örömeit, kifejezzem a párt és az állam vezetőségének mélységes köszönetünket az okta­tásról, az oktatásban dolgozókról való megkülönböztetett gondosko­­dásáért STEFAN MUSTA, a nagyváradi 4 sz. líceum tanára felszólalásában többek között ezeket mondotta: Valamennyien meg vagyunk győ­ződve, a román iskola egyre ra­gyogóbb jövőjéről, s tudjuk, hogy a párt- és állami dokumentumok­ban foglalt előirányzatok megva­lósítása azzal a tartalommal telíti majd oktatásunkat, amelyet a szocialista társadalom jelenlegi és távlati szükségletei követelnek meg. A mai ünnepségben eleven jel­képét látom annak a bizalomnak és nagyra értékelésnek, amelyet a párt tanúsít, állandóan, a ta­nítók és a tanárok iránt, azok­­ iránt, akik türelemmel és szen­vedéllyel irányítják az ifjúságot az ismeretek és a bölcsesség for­rásai felé s a szocializmus tehet­séges és öntudatos építőinek ú­­jabb és újabb osztagait készítik fel. - - * " r , •­­ Azt a meggyőződésünket, hogy hazánk jövője egyre ragyogóbb lesz — mondotta többek között DUMITRU HARASIM, botosani-i tanító — megerősíti pártunk e­­gész politikája, az RKP KB áp­rilis 22—25-i plenáris ülésének dokumentumai, amelyeket lelke­sedéssel és teljes megelégedéssel fogadtak az iskola összes dolgo­zói, a szülők és a tanulók, mert megfelelő keretet teremtenek a hazai oktatás szüntelen előreha­ladásához a szocialista államrend és nemzet fejlesztéséért és felvi­rágoztatásáért, az emberi egyéni­ség sokoldalú érvényesítéséért. Mindenben egyetértve az RKP KB plenáris ülésének legutóbbi határozataival, a tanerők tudják, hogy e magas kitüntetések nem lehetnek önmegelégedés, automa­tikusan nyújtott anyagi előnyök forrásai. Ezek a kitüntetések ar­ra ösztönöznek bennünket, hogy a jövőben még gyümölcsözőbb, még átfogóbb tevékenységet foly­­tassunk. Az ünnepség befejezéseként be­szédet mondott NICOLAE CEAU­­SESCU elvtárs, NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, ION GHEORGHE MAURER elv­társ és az ünnepségen jelen lévő több párt- és állam­vezető ezután rendkívüli meleg, elvtársi légkör­ben elbeszélgetett a kitüntetettek­kel. Chrysleremben karcsú, komoly külsejű, barna lány ült, barna las­­texnadrágban. Megkerültem a ko­csit, és beszálltam. A lány nem moccant. — Birdie Keppel vagyok — mondta kedvesen. — Napközben én vagyok a helybeli kozmetikus, este meg a Puma Point-i Lobogó munkatársaként dolgozom. Bocsás­son meg, hogy a kocsijában ülök — Nem tesz semmit — feleltem — Csak üldögélni óhajt, vagy akarja, hogy elvigyem valahová. — Hajtson kicsit lejjebb az úton, ahol csendesebb, Mr. Marlo­we. Amennyiben hajlandó velem szóba állni. — De gyorsan terjed a hír ma­guk felé! — jegyeztem meg, és be­indítottam a kocsit. Elhajtottam a posta előtt, a sa­rokra, ahol egy kék-fehér Telefon feliratú nyíl keskeny utcán keresz­tül a tó felé mutatott. Befordultam, elhaladtam a telefonfülke mellett, és megálltam egy hatalmas tölgy­fánál. — Itt jó lesz, Keppel kisasszony? — Kitűnő. Egyébként Keppelné vagyok. De csak hívjon Birdie-nek, mint mindenki. Örülök, hogy ta­lálkoztunk, Mr. Marlowe. Úgy tu­dom Hollywoodból jön, a bűnös városból. Felém nyújtotta izmos, barna kezét, megráztam. Ez a kéz annyi hajtűt szurkall már kövér szőkesé­gek kontyába, hogy a szorítása ke­mény volt, akár a jegesember fo­gója. — Szegény Muries Chessről be­széltem Hollis doktorral — kezdte. — Gondoltam, tájékoztathatna né­hány részletről. Úgy tudom, maga találta meg a tetemet. — A valóságban Bill Chess talál­ta meg. Én csak vele voltam. Be­szélt Jim Pattonnal? — Még nem. Lement a hegyről. Különben is, nem hiszem, hogy Jim sokat mondana nekem. — Jim újraválasztás előtt áll — feleltem. — Maga pedig újságíró. — Mr. Marlowe, Jim nem politi­kus, és én aligha nevezhetem ma­gam újságírónak. Az a kis lap, amit itt kidobunk, inkább amatőr vál­lalkozás. — Nos, mit akar, tudni? — Meg­kínáltam cigarettával, és tüzet ad­tam neki. — Mesélje el, mi történt. — Feljöttem ide Deface King­­ley levelével, hogy megnézzem a birtokát. Bill Chess körbevezetett, beszédbe elegyedett velem, elme­sélte, hogy a felesége elhagyta, és megmutatta a búcsúlevelet. Meg­kerültük a tavat, és visszafelé jövet kimentünk a mólóra. Bill észre­vett egy kart, amint az elsüllyedt kikötő alól kibukkant. Kiderült, hogy ahhoz tartozott, ami megma­radt Muriel Chessből. Azt hiszem, ennyi az egész. — Hollis doktortól úgy hallom, hosszú ideig volt a vízben. Elég csúnyán felbomlott, meg minden. — Igen. Valószínűleg egy egész hónapig volt ott, mialatt Bill azt hitte, elment. Nincs okunk másra gondolni. A levél egy öngyilkosje­lölt levele. — Biztos ez, Mr. Marlowé? — Azt hiszem, a rendőrségnek mindig vannak kételyei ilyen eset­ben — mondtam. — És önnek? — Az én véleményem nem érde­kes. — De mégis mi a véleménye? — Én csak ma délután ismertem meg Bill Chesst. Hirtelen haragú gyereknek tűnt, ő sem tartja szent­nek magát. De úgy látszik, szerel­mes volt a feleségébe. És nem tu­dom elképzelni, hogy ott lézeng a telepen egy hónapon át, tudva azt, hogy Muriel meg ott rohad a víz­ben, a móló alatt. — Én sem tudom elképzelni — mondta halkan Birdie Keppel. — Senki sem. És mégis, az értelmünk azt sugallja, ilyen dolgok megtör­­téntek, és meg is fognak történni Ingatlanüzlettel foglalkozik. Mr. Marlowe? — Nem. — Ha szabad kérdeznem, mivel foglalkozik? — Inkább nem mondanám meg. — Ez majdnem ugyanaz, mintha megmondta volna. — jegyezte meg Birdie. — Mellesleg, Hollis doktor hallotta, mikor ön megmondta a teljes nevét Jim Pattonnak. És van egy megfelelő útmutatónk az iro­dában. Nem említettem senkinek — Kedves magától — mondtam — Továbmegyek, nem is fogom Ha nem akarja. — Mit kér érte? — Semmit felelte. Igazán sem­mit. Nem tartom magam nagyon jó újságírónak. És soha nem írnék le semmi olyant, ami Jim Pattont zavarba hozná. Jim kincset ér. — Ne vonjon le helytelen követ­keztetéseket — ajánlottam. — Egy­általán nem érdeklődtem BA­ Chess iránt. — És Muriel Chess sem érdekli? — Miért érdekelne? Gondosan elnyomta a cigarettá­ját a hamutartóban, a műszertábla alatt. — Van itt egy mozzanat, amin, ha még nem tudja, elgondol­kozhat. Volt idefent, vagy hat hét­tel ezelőtt egy De Soto nevű, Los Angeles-i zsaru. Nagydarab, fara­gatlan, rettenetesen rossz modorú pali. Nem tetszett nekünk, és nem sokat árultunk el neki. Úgy ér­tem, mi hárman, a Lobogó irodá­jában. Volt nála egy fénykép, és egy Mildred Haviland nevű nőt keresett. Azt mondta, rendőrségi ügyben. Közönséges fénykép volt, nagyított pillanatfelvétel, nem ren­dőrségi kép. Azt mondta, tudomása van róla, hogy a nő idefent tartóz­kodik. A kép nagyon hasonlított Muriel Chessre. Azon a haj vörö­sesnek tűnt, és a frizura is egész más volt, mint amit Muriel viselt. A szemöldök a képen keskeny ívvé volt kitépve. Mindez nagyon megváltoztat egy nőt. De mégis na­gyon hasonlított Bill Chess felesé­gére. A kocsi ajtaján doboltam, majd egy pillanat múlva megkérdeztem: — Mit mondtak De Sotónak? — Nem mondtunk semmit. Elő­ször is, nem lehettünk biztosak a dologban. Másodszor, nem tetszett a tag modora. Harmadszor, még ha biztosak lettünk volna is, és tetszett volna is a modora, mi aligha uszí­tottuk volna rá Murielre. Miért tettük volna? Mindenkinek van az életben megbánnivalója. Itt vagyok én. Férjnél voltam egy profesz­­szornál, klasszika, filológus a rend­­landi egyetemen. — Könnyedén felnevetett. — Biztosan magának is megvan a maga története — mondtam. — Persze. De idefent csak em­berek vagyunk. — Felkereste ez a De Soto nevű ember Jim Pattont? — Biztos meg kellett tennie. Jim nem említette. — Megmutatta a jelvényét? Gondolkodott, aztán megrázta a fejét. — Nem emlékszem rá. Mi csak feltételeztük abból, amit mon­dott. Valóban úgy viselkedett, mint egy dörzsölt városi hekus. (Folytatjuk) Június 29 szombat A Nap kél 4.34 órakor, le­nyugszik 20.04 órakor Az évből eltelt 181 nap, hátra van még 185. Személygépkocsikhoz csatolható hat teljesen modern, kényelmes és tágas utánfutók gyártását kezd­te meg a Ploiesti-­ Electrometali­­ca vállalat. Már több mint ezer hazai autó­­tulajdonos rendelt is ilyen után­futót. Úgy hírlik, hogy már nem a skó­tok, hanem a japánok a legsportó­­sabbak. Statisztikai felmérések sze­rint Japánban a lakosság kereseté­nek 20,3 százalékát teszi bankba, vagy éppen a harisnyába. Ilyen a­­rányú spórlással egyetlen kapita­lista országban sem találkozunk. A mexikói fővárosban a csaknem egy hete tartó esőzés miatt az egyik lakónegyed víz alá került. Az áradás következtében mintegy 2000 ember hajléktalanná vált. MEGJELENT AZ IGAZ SZÓ júniusi száma, — tartalmából: Kiss János: Ölelni indult pillana­tás (Kisregény) 9 Páskándi Gé­za: Akik nincsenek a Brehmben (Egyfelvonásos színdarab) 9 Ke­mény János: Pacsirta • Georges Simenon: Maigret elutazik... (Re­gény, I. rész) # Versek: Czegő Zoltán, Tóth István, Apáthy Gé­za, Anghel Dumbraveanu, Balla Zsófia, Dumitru M. Ion , Robo­­tos Imre: A humor költészete; Szilágyi Domokos: A költő közér­zete; Izsák József: Az irodalom vonzásában; Polgár István: Érté­kek értője; Márki Zoltán: El nem apadó ihlet • Kritikusok­­ a színbírálatról: Lőrinczi László, Kacsir Mária, Szikszay Jenő és Jánosházy György cikke 9 Nagy Pál: .Zára­­ja ,ja.Pac­on (Tamási Á­­ron Énekes madár című népi já­tékának marosvásárhelyi, sepsi­szentgyörgyi és kolozsvári előadá­sáról) 9 Gagyi László, Bodor Pál, Kovács János, Bálint István, Szőcs Kálmán cikke, jegyzete. ■ WUMElUfllta ..... ■: :rr—1 .::/­/ ", KORSZERŰSÍTIK A VASLUI—BAKÓ ORSZÁGUTAT Megkezdődött a Vaslui—Bakó országút korszerűsítése, s ezzel je­lentősen javul a két megyeszék­hely közötti forgalom. Az utat könnyű aszfaltburkolattal látják el. Az új országúton csaknem 120 kilométerrel rövidül a Vaslui— Bákó közötti útvonal, amely eddig Iadi-on vezetett át. A munkát Bá­­kóból és Vaslui­ból kiindulva egy­szerre kezdik meg, s ezzel — szak­emberek számításai szerint — mint­egy három hónappal hamarabb fe­jezik be azt. TELEVÍZIÓ 17.00 Gyermekeknek 18.00 Stadion — időszerű sport­­események 18.30 Beszéljünk helyesen romá­nul. 19.00 Iskolásoknak 19.30 Híradó 20.00 Enciklopédia 21.00 Helyszíni közvetítés a ve­lencei könnyűzene-fefsztivál­­ról. Közreműködnek: Cate­­rina Valente, Roberto Car­los, Georgio Fame, Petula Clark, Dalida, Sylvie Var­tan, Antonio, „The Cowsils” Sandie Shaw Alain Barrie­re, Claude Francois, Pat Boone, Mina, Adriano Ce­­lentano, Ornella Vanoni, Little Tony, Milva, Caterina Caselli. Rita Pavone, Sergio Endrigo, Marisa Sannia, Gi_ gliola Cinquetti, Gianni Mo­randi. 22.00 Bukarest szökőkutjai — filmriport. 22:10 A bosszúállók — filmsoro­zat. 23:00 Híradó. RÁDIÓ JÚNIUS 30, vasárnap. 8,30—9,00 magyar nyelven: Kisgyermekmű­sor. Postás Jankó. A bábuk orszá­gában. Az erdő hangja. 9,00—9,30 magyar nyelven: Pionírok és isko­lások műsora. Levelesláda. Tom Sawyer kalandjai (rádiójáték I. rész). Pionírok és iskolások verse­nye. ÚJ SZINTÉZISBERENDEZÉS ÉPÜL BORZESTI-EN A borzesti-i vegyikombinátban megkezdődött egy új szintézisbe­rendezés építése. Ezen a részlegen országunkban először gyártanak majd eredeti technológiával alki­­laminokat, nyersanyagként a hazai nagy petrokémiai egységekben ter­melt nyersanyagokat, főként elek­­trolitikus hidrogént és acetonát használnak fel. Az új berendezés tervezett évi kapacitása 4 000 tonna. Az ú­j anyagokat a gyógyszeriparban, a színeslakk-gyártásban, valamint gyomírtószerek előállítására és más célokra használják majd fel. Kü­lönleges minőségű aminokat kap majd innen a ploietti-i petrokémiai kombinát a „colina“ nevű állat­­hízlalószer gyártásához. NÖVEKSZIK A KALCINÁLTSZÓDA­­TERMELÉS A govorai szódagyárban üzembe­helyeztek egy berendezést, amely évente 180 000 tonna kalcinált­­szódát gyárt. E berendezéssel — a­­mely a legnagyobb az országban — a govorai gyár 375 000 tonnára növeli évi kalcináltszóda-termelé­­sét. Az új berendezés egy hónap­pal a kitűzött határidő előtt kezd­­te meg működését. LOTTO Az 1968. június 28-i húzás nye­rőszámai a következők: 80, 27, 59, 47, 67, 5, 40, 48, 41, 21, 32, 30 Nyereményalap: 862.726 lej. Az UTUNK június 28-i számának tartalmából Mikó Ervin: Érték és mérték. Huszár Sándor: Falu a városban — város a faluban. Csordás Ele­mér: Dicsértessék a mezőgazdász. Láng Gusztáv: A türelem belhá­­borúja. Deák Tamás: A szenve­dély hallgatásáról. Páskándi Géza: Pygmalion és Galathea (Hr.). Bodor Ádám: A vonat. Dékány Kálmán: Másnap. Szilágyi András: A halhatatlan fűkaszás. Tömöry Péter: Szél­csend című elbeszélései. Bartalis János: Bözödi György és Salvatore Quasimodo versei. Új rovatunk: Csipegető. Sós Péter: A színházi évadról. Szekernyés János: A színész néha önmagának játszik. Kováts István Collegium Musicum. B. Nagy Margit: A kegyes főkormányzó és a műkincsek. Új könyvek, Levélváltás, Or­szág-Világ, Keresztrejtvény. AUTÓSOK - MOTOROSOK Autós körökben nem szűnő vita tárgya a marosvásárhelyi főtéri közlekedés. Problémát okoz egyfe­lől az indexelés, másfelől a meg­állás és várakozás. Egyesek sze­rint a jobboldali sávon haladva, be kell kapcsolnom az irányjelzőt mindaddig, amíg az öszes álló, vá­rakozó járművek mellett elhaladok. Igen ám, de a 2-es számú (balol­dali) sávra való áttérést ugyanígy kell jelezni. Honnan találja ki a mögöttem jövő jármű vezetője, hogy mi a szándékom, egyenesen haladok tovább, avagy balra ka­nyarodom? Nos, öntsünk tiszta vi­zet a pohárba. Az 1-es, vagyis a jobboldali forgalmi sávon közleke­dő autónak, oldalkocsis motorke­rékpárnak nem kell a Rózsák terén végig jeleznie, amennyiben az út szélén kocsik állnak. A kikerülést 50 méterrel a legelső jármű előtt kell jelezni, és csak addig villog­tatjuk a lámpát, amíg az irányvál­toztatást végrehajtjuk. Ismételt irányjelzésre, csak abban az eset­ben van szükség, ha sávot váltunk, illetve balra (vagy jobbra) beté­rünk. A másik „nagy probléma“ a meg­állás, várakozás, a téren. Sokszor nem értjük, miért van az, hogy néha órákig, napokig állhatnak a kocsik a járda mellett, máskor meg cigarettát sem vehet a trafikból az autós, alighogy a járda mellé húz, ott terem mellette a milicista és sürgeti, hogy hajtson tovább. A téren nincs sehol megállás, várako­zást tiltó tábla! A közlekedési tör­vények szerinti tilalom itt csak a „zebrákra“, az utcakereszteződés­től 5 méternél, vagy az autóbusz megállótól 20 méternél kisebb tá­volságra vonatkozható. Meg az in­tézmények és vállalatok bejárata előtti részre. Viszont azt is le kell szögeznünk, hogy egy intézmény, vállalat épülete előtt meg szabad állni, várakozni, mindössze a kapu­bejáratot kell szabadon hagyni. Törvényes alapja nincs tehát an­nak, hogy a Rózsák terén szabályos helyen álló, vagy várakozó autóst megbüntessék. A forgalmi milicis­­ták időnként mégis fölszólítják az autósokat, hogy közlekedjenek. In­dokolja ezt az egyrészt, hogy a magánautók elfoglalják a vállalati és intézményi kocsik várakozó he­lyét, megnehezítik az üzleteknél, közétkeztetési egységeknél az áru- és csomagolóanyag rakodását. Más­részt fölöslegesen bonyolítják, fé­kezik, veszélyeztetik a forgalmat a járda mellé betolatással és az onnan kikanyarodással, akkor, amikor a főtér körül számos parkoló­hely várja a kocsikat: a Szovjet Hősök terén, a Szakszervezeti székház, a Maros Faipari Tröszt, épülete előtt, a Korzó-közben, a Bolyai utcában és a Petőfi téren. SZÍNHÁZ Június 29-én, szombat este 20 órakor a Művelődési Palota nagy­termében Méhes György: Mi, fér­fiak. Vígjáték három felvonásban. MOZI Arta filmszínház: Gyerekek, micsoda éjszaka! Haladás filmszínház: A W/1C jelzésű ügynök bukása Vörös Lobogó filmszínház: A szétzúzott pokol Ifjúsági filmszínház: Nyári napok Munkás filmszínház: Loana Flacara filmszínház: Kerékpár szelidítők Segesvári Lumina filmszínház: Gioconda nem mosolyog Régens Patria filmszínház: Bekerítve VÖRÖS ZÁSZLÓ Régens Victoria filmszínház: Tom és Jerry Dicsői Melódia filmszínház: Én is csak egy asszony vagyok Ludasi Flacara filmszínház: A szüzek elrablása Szovátai Doina filmszínház: A csapda Erdőszentgyörgyi Popular film-? színház: Hölgy a síneken Gyulakutai Pátria filmszínház: Tíz kicsi néger Sármási Popular filmszínház: Loana Nyárádszeredai Nirajus film­színház: Egy szöszi szerelme Szombaton este 20 órakor a „Má­jus 1“ strandon szórakoztató est az ifjúságnak. A Megyei Fém-, Vegyipari és Kitermelő Vállalat, Csíkszereda Hargita utca 47. szám kiutalás nélkül, megrendelésre szállít­ó TÍPUSI­, szarvasmarha­­tenyésztésben felhasználható ÖN ITATÓ . Bővebb felvilágosítást a vállalat eladási osztálya ad. Telefon: 133. A Marosvásárhelyi Városi Helyi Ipari Vállalat (I.0.11.) a szükségleten felüli készletéből ELAD: 9 RUGÓACÉLDRÓTOKAT 0 0,5­0 6 mm • GÖMBVASAKAT 0 20­ 0 60 mm 9 KÜLÖNBÖZŐ MÉRETŰ GOLYÓSCSAPÁGYAKAT 9 TEXTIL­ ÉS MŰANYAG FESTÉKEKET 9 BARNA VASOXIDOT 9 ARZÉN TRIOXIDOT 9 ŐRÖLT TALKUMOT 9 Őrölt dolomitot 9 hargitai mosott kaolint 9 IMS ÉS sz autóalkatrészeket 9 vegyitermékeket. Az eladó termékek teljes jegyzéke megtekinthető a vállalat beszerzési osztályán, Bolyai utca 36 szám. Telefon: 23-85. A GYERGYÓI MUZEULUI UTCA 5 SZ. TELEFON BF­LSŐ 13 MEGRENDELÉSRE ÉS KIUTALÁSRA SZÁLLÍT KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ KON­YHABÚTOROKAT

Next