Vörös Zászló, 1968. augusztus (20. évfolyam, 181-207. szám)

1968-08-01 / 181. szám

Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 181 (5178) szám 1968. augusztus 1. csütörtök Ara 30 báni A konstancai kikötőben Négyszemközti bizalom Már a kilincsen volt a kezem, mikor utánam szólt az elnök: — ,,Azt“ azért talán jobb lesz, ha nem írja be. Csak magának mondtam, hogy tisztábban lásson . . . A bizalom megtisztelő és viszonzást kíván.. Jóérzés az is, ha tudom, hogy itt, vagy amott egy mérnök, elnök, vagy brigádos őszinteségére mindig számíthatok. Nem mintha túl nehéz lenne megtudni egy dugdosott titkot, takargatott hibát. Nem, mert amit két ember tud, az már nem titok, s az érdekellentétek szülte kölcsönös vádaskodásból könnyűszerrel kihámozható az igazság. Falusi hétköznapok Elvileg hiába eldöntött tény, hogy a teljes igazság leírása, kimondása, noha esetenként pillanatnyilag nem is, de hosszú távon feltétlen haszon, ha a gyakorlat az ellenkező törekvések tucatnyi példájával szolgál. Sűrűn találkozunk kéréssel, intéssel, de ezt ne írják be; most nem használ; ezt csak magának mondtam... Érdemben vizsgálva az indokokat, két eshetőség áll fenn: az egyik az, hogy senki sem szereti dobra verni, a világ szeme-szája elé tárni a „családi szennyest“. A másik — és az a gyanúm, hogy ez jobban esik a latba —, tartózkodni kívánnak a nézeteltérésektől, a problémák kiélezésétől, ami egyben, sajnos, a dűlőre jutást is késlelteti. A dűllőre jutás. A tettek, akárcsak az írott betű, önálló életet élnek. Hatnak erősebben, gyengébben, de vannak ha hallgatunk is róluk, ha tabut képező problémát próbálunk is csinálni belőlük. S mérgezik a levegőt, ,,fejfájást“ okoznak. Mert figyeljünk csak a fogalmazásra, az állatelhullás indoklása az, hogy gyenge, beteges volt, a tejhozam csökkenését a takarmány minősége és az aszály okozta, a termés esetleg hasonlókért volt gyenge, de semmiképp a rossz gondozás, a rossz minőségű munka, a silány szervezés, meg egyéb nem ,,objektív“ tényezők miatt. Furcsamód, számos gazdaság vezetője ezeket igyekszik az okok sorából kivonni, s előtérbe helyezni látszólag semleges tényezőket. Így hát az elnézés jó keresztényi erénye békés egymás mellett érzést alakít ki a kártevés és az azt megelőzni, elhárítani hivatottak között. A károkozás általában nem rossz szándékról, hanem tudatlanságból vagy kényelemből fakad. Az elnézésnek ugyanez a bölcsője, mert még csak nagyobb fáradságot sem igényel letagadni, elhallgatni valamit. A jobbik eset a korábban említett négyszemközti bizalom. Köszönet érte. De talán el lehetne gondolkozni azon, hogy mennyivel jobb nyíltan, még csak a világ szájától sem tartva, kiteregetni az ügyes-bajos problémákat. Szépen, sorba tisztába tenni valamennyit, az őszinteség, a szembenézés bátorságával. Azt mondják, fontolóra kell venni, mit írjunk meg és hogyan, ha használni, segíteni akarunk. Ez azonban távolról sem vonatkozik, vonatkozhat az igazság kimondására, a való helyzet feltárására. (Egyes hiedelmek ellenére sem) Nincs olyan hazugság, mely hasznosabb lenne a legrázósabb igazságnál, mert ez utóbbi is csak és csakis előre mutat, változást sürget, figyelmeztet, míg az előbbi, hamisan, a biztonság érzetébe ringat. Ígérhet kellemes álmot, de méginkább kellemetlen ébredést. Jobb hát önszántunkból felébredni. M. J. Mennyit hoz ? 100 hektár _ termőföld A mikefalvi egyike azoknak a Kis-Küküllő menti termelőszövetkezeteknek, amelyeknek termőföldjei túlnyomó részben domboldalakon fekszenek. Ez persze rányomja bélyegét az egész gazdálkodás módjára, megszervezésére. Nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy a mikefalviak is kiváló feltételekkel rendelkeznek a szőlő- és gyümölcstermesztés kiterjesztésére, az állattenyésztés bővítésére. Őszintén szólva meglepett, amikor tudomásunkra jutott, hogy az állattenyésztés, szőlő- és gyümölcstermesztés még 50 százalékban sem járulnak hozzá a termelőszövetkezet évi jövedelmének biztosításához. Akkor hát, miből pénzelnek a mikefalviak? Az ipari növényekből. A környéken a kisebb gazdaságok közé sorolják a mikefelvit. Összterülete alig több valamivel 800 hektárnál, amiből szántó 580 hektár. Ha most a termelőszövetkezet gazdasági tevékenységét a 100 hektár termőföldre számított jövedelmek alapján elemezzük, azt is megállapíthatjuk, hogy Mikefalván többet, sokkal többet tehetnének e tekintetben. Első pillantásra is sokat mond ez a táblázat. Jóllehet 1967-ben a 100 hektárra eső jövedelem 51.424 lejjel volt nagyobb, mint 1966-ban, van még miből fokozni a bevételeket. Viszont így, egymagában véve, a 100 hektár termőföld utáni jövedelem kevés, nagyon kevés. De nézzük csak meg közelebbről ezeket a számokat. Tegyük ezt annál is inkább, mert e felosztás alapján néhány igen érdekes következtetésre jutunk. Ha az össztermelés két nagy csoportjának szemszögéből vizsgáljuk a jövedelmek alakulását, kitűnik, hogy a növénytermesztés részaránya közel 50 százalék, az állattenyésztésé pedig 31 százalék. Ez utóbbi a múlt évben 418.840 lej jövedelmet biztosított a termelőszövetkezetnek. A növénytermesztésnél egy kicsit módosul a helyzet. Az 580 hektár szántóterület túlnyomó részén szalmásgabonát, kukoricát és takarmánynövényeket termesztenek. Ennek évi jövedelme nem sokkal haladja meg a 100.000 lejt. Tehát maradnak az ipari növények. És ténylegesen, a mikefalviakat az ipari növények, elsősorban a cukorrépa húzza ki a csávából. A tavaly például 50 hektáron termesztettek cukorrépát és közel 200 vagonnyi terményt szállítottak le a gyárnak. Ezért pedig nem kevesebb, mint 586.514 lej tiszta jövedelmet könyvelhettek el. Mikefalván 50 hektár területből szinte ötször akkora jövedelmet valósítottak meg, mint a többi 530 hektárról. Ilyen eredménnyel nem sokan dicsekedhetnek, de nincs is miért. Ami a répatermesztést illeti, le a kalappal előttük. De a többiért már nem jár elismerés. Igaz, az idénre már 70 hektáron vetettek cukorrépát, de ettől még nem lesz jövedelmezőbb a többi terület. Felvetődik a kérdés: vajon helyes-e, hogy egy gazdasági egység, mondjuk úgy, létét csupán egyetlen terményre alapozza? Mert mi történik, ha egy évben nem sikerül a répa? Erről jobb nem is beszélni. Mindenesetre fel szeretnénk hívni a termelőszövetkezet vezetőinek a figyelmét, nézzenek körül jobban a házuk táján, mert paradoxális az, hogy 500 hektárnál nagyobb termőföld még 200.000 lejes jövedelmet se biztosítson. A mikefalviak idegenkednek a szőlőtermesztéstől, mindössze 29 hektáros telepítéssel rendelkeznek. Viszont legalább 100 hektár olyan területük van, ahol szőlőt termeszthetnének. Ennek betelepítése persze, jelentős anyagi, erőfeszítéseket követel, idő kérdése, de nem kételkedünk abban, hogy ha megfelelő hozzáállással gondolnak erre, néhány év múlva még egyszer ennyi jövedelmet hozhat a 100 ha termőföld. SZABÓ Dénes A répatermés dönti el! 100 hektárra eső pénzjövedelem 1966-ban . . . 117.700 lej 100 hektárra eső pénzjövedelem 1967-ben . . 169.124 lej Különbség.................................................................. 51.424 lej 100 hektárra eső pénzjövedelem 1968-ban (terv) 169.200 lej Világ proletárjai, egyesüljetek! Új mezőgazdasági adó a gazdasági feltételek arányában Termelőszövetkezetünk is részesült abban a nagyarányú támogatásban, amelyet az évek hosszú során az egész ország mezőgazdaságának juttatott államunk. Termelőszövetkezetünk földjein 13 traktor, 5 kombájn, több korszerű vetőgép és sok más mezőgazdasági gép dolgozik, a megalakulás óta közel 2 millió lej kölcsönt kaptunk, több tonna műtrágyát. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy évről-évre növekedjenek jövedelmeink. Az elmúlt évben például közel 2 millió lejre emelkedett a bevételünk, ami több százezer lejjel nagyobb, mint az 1963—64-es években volt. S ahogy gyarapodik a jövedelmünk, úgy növekszik évről-évre a tagság jóléte. Mindezek alapján teljesen igazságosnak és jogosnak találom az Államtanács által nemrég jóváhagyott új mezőgazdasági adótörvényt. Az eddig érvényben lévő törvény alapján nem minden esetben a gazdasági egységek potenciálja szerint állapították meg azok hozzájárulását az államháztartásban, s ez bizony sok hátránnyal járt, számos egységre nézve. Az új besorolással felszámolják az egyes egységek közti aránytalanságokat és mindenki gazdasági erejének megfelelően adózik. Ez igazságos, teljes mértékben egyetértek vele, remélem, ennek alapján a mi egységünk is méltányosabb besorolásba kerül. RUS loan, a küküllőkirályfalvi MTSZ elnöke Az igazságosság szellemében Termelőszövetkezetünk a legrégebbiek egyike. Ily módon tág lehetőség nyílik annak felmérésére, milyen támogatásban részesültünk az állam részéről. Csupán az utóbbi öt évben nem kevesebb, mint egy félmillió lej hosszúlejáratú hitelt kaptunk, melyet a termelés korszerűsítésére, a gazdálkodás tudományos megszervezésére fordítottunk. Ez az év is egész sor példával szolgál e tekintetben, nem beszélve a rendszeresen kiutalt műtrágyáról és a nemesített vetőmagvakról, melyeknek kétségtelen, döntő jelentőségük van a terméshozamok növelésében. Zöldségtermesztésünk az idén szép sikereket könyvelhet el a műanyagfóliás termesztés meghonosítása folytán. Ennek megszervezésére több mint 17.000 lej hitelt kaptunk. Ugyancsak ebben az évben szelektort utaltak ki számunkra, s elsőrendű fontosságú az öntözés megszervezéséhez nyújtott anyagi támogatás. Eddig 102.000 lejt kaptunk területrendezésre és berendezések beszerzésére. Az év hátralévő időszakában még 43.000 lejt folyósítanak, ugyanilyen célra. Mindezeknek a gazdasági hatékonysága vitathatatlan, s anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, elmondhatom, hogy megerősödésünk elképzelhetetlen lett volna az állandó támogatás nélkül. Szerintem az új mezőgazdasági adótörvényt az említett tényezők, tehát az elért fejlődés és az újonnan kialakult lehetőségek függvényében kell vizsgálnunk. Valóban szükség van az új kategóriákba való besorolásnál a lehetőségek, a gazdasági kapacitás, természeti adottságok, értékesítési feltételek igazságosabb, differenciáltabb felmérésére. Noha ez valószínű, egyes gazdaságokra az eddiginél nagyobb adóterhet ró, kétségtelen hozzájárul az igazságosság erősítéséhez. Ugyanakkor ösztönzést is jelent, s azt a törekvést táplálja, hogy igyekezzünk minél jövedelmezőbben, ésszerűbben gazdálkodni anyagi javainkkal, termelési adottságainkkal. Ezért teljes mértékben helyeslem az új adótörvény bevezetését. LAKATOS János, a bonyhai MTSZ elnöke A III. oldalon A fővárosba érkezett a Nagy-Britannia-i KP küldöttsége Szerda este Bukarestbe érkezett a Nagy-Britannia i Kommunista Párt küldöttsége, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására látogatást tegyen országunkban. A küldöttségben részt vesznek a következő elvtársak: John Gollan, a párt főtitkára és Jack Woddis, a Politikai Bizottság tagja, a párt nemzetközi ügyosztályának vezetője. A Baneasa repülőtéren a küldöttséget a következő elvtársak üdvözölték: Emil Bodnaras és Virgil Trofin, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagjai, Ghizela Vass és Ioan Circei, az RKP KB tagjai, Andrei Stefan, az RKP KB első osztályvezető-helyettese, pártaktivisták. Vásárhelyi szerzők könyvei jelentek meg az üzletekben. Kemény János Halász, vadász, madarász címmel egy emberöltő apró-cseprő vadászkalandjait, erdei emlékeit meséli el. Kovács György útirajzaiban (Barangolások a világban) elvisz a mongol tanyavilágba, a jurtákra és a hegyes Kaukázus kies vidékére; Sütő András pedig a gyermekolvasóknak mutatkozik be Misi, a csillagos homloka című válogatott novellagyűjteményével, amely a Tanulók Könyvtára sorozatban látott napvilágot. Érdeklődésre tarthat számot a fiatalabb évjáratú Szépréti Lilla is második kötetével, a Párhuzamos vonatokkal. SEGESVÁR SZTÁR és TEHETSÉG IZSÁK JÓZSEF .1. Középszerűnél is gyengébb alakítása után a „hálás közönség“ fergeteges tapssal ünnepli a fiatal színésznőt, akinek hírnevét háznagyságú filmplakátok növelték, duzzasztották olyan valószínűtlen arányokig, hogy végül maga sem tudja, a földön jár-e, vagy valahol a mesékben él. Úgy látszik azonban, hogy az efféle tündöklést is meg lehet unni, mert ezen az esten a megújuló tapsviharok sem hatották meg különösebben, egykedvűen tűrte, elszenvedte a nem mindennapi tetszésmegnyilvánítást. Vagy talán már megszokta. És ez a valószerűbb. Arcmását címlapok ezres példányai szórják szét a szélrózsa minden irányába. Egyesek kivágják, a fodrászüzletben üveglap alá helyezik, gépkocsivezetők a volán mellé tűzik, autogrammjait a tinédzserek mint féltett kincsüket őrzik. Egyszóval, sztárt csináltak belőle akaratától, szándékától függetlenül, jóllehet, senki sem fektetett bele és nem szerzett általa millió I I I I I ■ I I I kát. Egyszer úgy adódott, hogy feltűnt a „filmeseknek“ bájos tekintete, s valóban jó filmarcnak bizonyult. Ez azonban még csak a „produkció“ szempontja és nem a művészeté. A hiba azonban mégsem itt kezdődik, hanem a közönség körében, amikor erről megfeledkeznek, s beleesnek a „sztár-kultusz“ néven ismert huszadik századi betegségbe. Persze, ezt is meg lehet magyarázni, mármint a hobbykat. Egyik bélyeget gyűjt, másik szarvasaggancsokat, a harmadik híres futballisták cipőjéről elhullott stoplikat és van, akinek az a szenvedélye, hogy szobájuk falát, némelyek a mellékhelyiségeiket is, filmsztárok fényképeivel , tűzdeli tele. Akik szeretnek effélén elmélkedni, felmérhetik, hogy nyilyen változásokon ment át a totemizmus a természeti népektől a modern korig. A sztárkultusz voltaképpen kor- és világjelenség, hiábavaló lenne ellene küzdeni. Különbséget tenni tehetség és sztárok, álsztárok, műsztárok között azonban mégis csak kötelesség. A közönség tájékozódása, az ízlés-nevelés érdekében és nem utolsó sorban azok védelmében is, akiket ezeknek a hulló csillagoknak az időleges ragyogása elhomályosítani látszik. A közvélemény, amelyet jórészt a mozilátogatók népes tábora alkot, könynyen abba a tévhitbe eshet, hogy az a nagy színész, akit — ha epizódszerepekben is — gyakran lát feltűnni a filmvásznon. Pedig a sztárság és a tehetség nem azonos fogalmak, bár senki sem vonja kétségbe, hogy a sztárok között is lehetnek és vannak tehetségek, igazi művészek. Merő tévedés azonban azt gondolni, hogy mindenki tehetséges művész, akit filmeznek. A film sokféle technikai eszközzel „segíti“ a színészt, a színpadon kérlelhetetlenül a tehetségére van utalva. Ott néha elegendő a külső is, itt a belső kulturáltság, művészi felkészültség a döntő. A test adottsága rendkívül gyorsan I múlandó, s mondjuk meg őszintén, s hogy csak az átlagon aluli nézőt tud-I ja megtéveszteni az „idomok játéka“, a maga keltetés, amelynek sok esetben az ad°tt szerephez sincs kö-Ize, még kevésbé a művészethez. Néha a szerencsés szerep, amelyet I a rendező szabott a színészre és nem a színész teremtett meg alakítása révén, feldob egy-egy nevet. Aztán a lelkes kritika, néhány interjú, amelyet szegény újságíró tudna megmondani, hogyan hozott össze a sztárjelölt semmitmondó, siralmasan, gondolattalan félmondattaiból, elindít gyanús „csillagokat“, akik éppen olyan váratlanul és hirtelen hanyatlanak le, amint feltűntek. Halottakról jót, vagy semmit! — tartja a közmondás, mégis nem árt emlékezni és emlékeztetni arra, hogy milyen elhamarkodottan és könnyelműen osztogatjuk néha a „halhatatlanságot“. Szinte egész névsort lehetne összeállítani azokról a „nagy tehetségeknek“ beharangozott, sőt, még ilyen és amolyan díjakkal kitüntetett ifjú színészekről, akiknek úgyszólván még létezésüket is elfelejtettük. Szemfényvesztés lett volna ■ a feltűnésük? Csinált a hírnevük és legenda a tehetségük!’-így valahogy. Kitűnően reprodukálták tanáraik, mestereik mozdulatait, mimikáját, hariglejtését, Sattiig, közelükben voltak, az ő, ihletük, művészetük, hatása alatt, állottak. A nagy csalódás akkor következett be, amikor kiderült, hogy önmagukból semmit sem tudnak nyújtani, mert a jó kiállás, a szép megjelenés mögött semmi sincs abból, ami a színészt is alkotó művésszé teszi. A sztárságot könnyű megtanulni, a művészetet annál nehezebb. Az egyikhez vásári eszközök kellenek, reklám, reklám és ismét reklám, a másodikhoz adottság, belső kulturáltság és megfeszített munka. (Ezúttal csak zárójel között, hogy nem csupán a színház világában mérkőzik egymással a kétféle magatartás, hanem a művészet, az élet más területein is.) Mit bizonyítanak az igazi nagy színész-karrierek? Mindenekelőtt azt, hogy az évek nem tudták elhomályosítani hírnevüket, nem csupán húsz éves korukban voltak nagyok, életük minden szakaszában emlékezeteset, alkottak. Egy Eleonor Duse, egy Lucia Sturdza-Bulandra, egy Somlay Artúr élete alkonyán, fiatalságát is felülmúlva írta be nevét a színháztörténetbe És folytathatnánk a névsort hazai színjátszásunk történetéből olyan nevekkel, amelyeket szeretet övez, akik, tehetségükkel, művészetükkel szereztek megbecsülést, s akiknek szíve ma is átforrósodik, ha a közönség tapssal köszöni játékukat. Színészek, akik megköszönik a kritikus, az újságíró figyelmét, a fotóriporter munkáját, és nem tesznek úgy, mit azok a műsztárok, akik tettetett leereszkedéssel szenvedik el az efféle „zavarást“. Mi történne azonban, ha egyáltalán nem zaklatná senki őket, ha nem istápolná a musztárkodást, ha azt a címlapot, interjút az igazi tehetségek népszerűsítésére fordítaná? Megkímélnénk a közönséget a nagy kiábrándulásoktól és egy igazságosabb rendet teremthetnénk értékeink között. Kisiparosok társadalombiztosítása A Kisipari Szövetkezetek Társadalombiztosító Pénztáránál® Maros megyei fiókja (Marosvásárhely, Trandafirilor tér 6 sz.) nyilvántartásba veszi az iparengedéllyel rendelkező kisiparosokat, társadalombiztosítás céljából. Biztosításuk július 16-tól visszamenőleg történik, s élvezik az ezzel járó összes jogokat. Könnyű nyári cipők A Régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat első ízben gyárt nyári turisztikai cipőket. Ezek a könnyű, olcsó és kényelmes isportcipők két változatban készülnek: az egyiket fordított bőrből, a másikat hátizsák vászonból gyártják. Mindkettőnek préselt műanyag talpa van. Az ország különböző nagykereskedelmi vállalatai, idáig 15.000 darab turisztikai cipőt kaptak. Pronoexpres 1968. július 31 -i húzásának nyerőszámai a következők: I. húzás: 2, 40, 12, 36, 33, 14 Pótszámok: 45, 41 Nyereményalap: 411.397 lej II. húzás: 21, 18, 2, 27, 17, 31 Pótszámok: 14, 12 Nyereményalap: 310.710 lej CSAPATUNK KELLEMETLEN CSALÓDÁST OKOZOTT ASA - Industria Sarmei 2:1 (2:1) Tegnap délután labdarúgó együttesünk újabb edzőmérkőzéstjátszott, ezúttal a B-divíziós aranyosgyéresi csapattal. A vasárnapi teljesítmény után a nézők ismét jó játékot vártak az ASA-tól, de sajnos a vásárhelyi fiúk csalódást okoztak. Elképzelés nélküli, vérszegény játékukra nehéz elfogadható magyarázatot találni. Nem kizárt, hogy egyesek elbizakodottan, kissé nagy mellénnyel léptek pályára, lebecsülték ellenfelüket. A tények bizonyítják, hogy erre semmi okuk nem volt. Reméljük, mind a játékosoknak, mind az edzőknek jó lecke volt a tegnapi. Felszínre kerültek a csapat fogyatékosságai s a bajnokság kezdéséig ezek kiküszöbölésére kell fordítani minden energiát. Az idő sajnos, rövid, de azt ésszerűen kell felhasználni. A vásárhelyiek góljait Szilágyi és Muresan szerezték, míg a vendégek részéről Sárdi volt eredményes.