Vörös Zászló, 1968. szeptember (20. évfolyam, 208-232. szám)
1968-09-01 / 208. szám
A Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 208. (5205) szám 1968. szeptember 1. vasárnap Ara 30 báni NICOLAE CEAUSESCU elvtárs találkozója a kolozsvári értelmiséggel NICOLAE CEAUSESCU elvtárs beszéde Amint már közöltük, miután befejeződött az a látogatás, amelyet Nicolae Ceausescu elvtárs Gheorghe Apostol és Maria Manescu elvtársakkal együtt Kolozs megyében tett, péntek este sor került a kolozsvári értelmiségiekkel való találkozóra. A jelentős és régi egyetemi város, az ország rangos tudományos és humanisztikai központja, a szocialista építés éveinek Kolozsvárja, a szüntelenül virágzó haza szellemi tárházát gyarapító új értékekkel tette még magasztosabbá azt a dicsfényt, amelyben Babes, Racovita, Sextil, Puscariu, Blaga, Hatieganu és mások neve ragyogott. Csakúgy, mint a más, régi hagyományaira visszatekintő központokban vagy új központokban, a kultúrát, a tudományt, a kutatást minden területen szilárd anyagi alappal gazdagították, azzal a szocialista korszakunkra jellemző alkotó lendülettel, amely magával ragadta az összes energiákat. Nicolae Ceausescu elvtárs látogatása alkalmából a kolozsvári értelmiség összegyűlt, hogy kifejezze háláját a pártnak és a kormánynak, hogy ismét kifejezze egyöntetű egyetértését kommunista pártunk bölcs politikájával, megpecsételje azt a fogadalmat, hogy fokozza erőfeszítéseit Románia szocialista építésében. Az Egyetemiek Házának nagytermében a vendégeket meleg szeretettel fogadják, erőteljesen megtapsolják és megéljenzik a minden nemzedékhez tartozó kolozsvári értelmiségiek. Az értelmiségiek nagygyűlését, amelyen jelen van Stefan Balan akadémikus, oktatásügyi miniszter és Miron Nicolescu akadémikus, az Akadémia elnöke is, Remus Buca, az RKP municipiumi bizottságának első titkára nyitja meg. A szónok a kolozsvári értelmiségiek nevében üdvözli a párt Központi Bizottságának főtitkárát, hangsúlyozza, hogy Romániában hagyományossá váltak a párt- és államvezetők és az értelmiségiek közötti találkozók. Felszólalt Stefan Pascu professzor, docens-doktor, az Akadémia levelező tagja, a BabesBolyai egyetem történelem-filozófia fakultásának dékánja, Létay Lajos, az Utunk folyóirat főszerkesztője, Emil Negrusiu mérnök, professzor, a dr. Petru Groza Agronómiai Intézet rektora, Balogh Edgár, a Korunk folyóirat helyettes főszerkesztője és Aurel Rau, a Steaua folyóirat főszerkesztője. A gyűlés részvevőinek éljenzése közepette szólásra emelkedett NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. A beszédet taps és éljenzés kísérte. A hallgatóság, e jelentőségteljes találkozó összes részvevői nagy figyelemmel követték a párt főtitkárának minden szavát, minden elgondolást, amely szerves része kommunista pártunk programjának, minden szót, amely kifejezte e történelmi pillanat követelményeit. A minden nemzedékhez tartozó kolozsvári értelmiség, nemzetiségre való tekintet nélkül, ismételten, még erőteljesebben, még nagyobb lelkesedéssel kifejezte teljes odaadását pártunk és államunk bel- és külpolitikája iránt, kinyilvánítva azt az elhatározását, hogy hozzájárul szocialista hazánk kincsestárának gyarapításához, a szocialista Románia jólétéhez, méltóságához és boldogságához. A gyűlés hatalmas lelkesedés légkörében ért véget. A jelenlévők hosszasan éltetik a pártot, a párt vezetőségét, a szocialista Romániát. Kedves elvtársak, bocsássanak meg, ha e találkozón nem tudom szavakba önteni feltóduló érzéseimet. Egy gyűlésektől zsúfolt, élményekben gazdag nap után megilletődve találkozom Önökkel, kolozsvári tudományos és kulturális dolgozókkal. (Lelkes taps.) Önök, akárcsak a szocialista Románia egész értelmisége, népünk jelentős osztagát alkotják, amelynek különlegesen fontos szerepe van a szocialista rendszer építésének egész művében. A szocializmus, a proletariátus tudományos világ- és életszemlélete, összegezte és összegezi az emberiség évezredes vívmányait és e vívmányokat a társadalomtudomány rangjára emelte, ez pedig hivatott biztosítani egy olyan társadalom felépítését, amelyben az ember valóban ura sorsának, alakítója saját történelmének. (Erős taps.) Kétségtelen, hogy az egész emberi tevékenységben a döntő az anyagi javak létrehozása, mert nagy mértékben ettől függnek a társadalomban végbemenő változások. De nem kevésbé igaz az, hogy az emberi gondolkodás, a tudomány, főként a mai társadalomban anyagi erővé vált, amely döntő szerepet tölt be az egész társadalmi életben, beleértve a társadalom anyagi fejlődését is. (Taps.) Éppen ezért pártunk, országunk kormánya, amikor az anyagi alap, a nemzetgazdaság fejlesztésével, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozik, különleges figyelmet fordít a tudományra és a kultúrára is; tudatában vagyunk annak, hogy enélkül nem biztosíthatjuk hazánk haladását. (Taps.) Szép eredményeink vannak a hazai tudomány és kultúra fejlesztésében A húszegynéhány évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva népünk általános műveltségi színvonala összehasonlíthatatlanul magasabb, az értelmiségiek száma többszörösére növekedett, s nincs az anyagi és társadalmi tevékenységnek olyan területe, ahol a tudományos és kulturális dolgozó, a munkások és parasztok oldalán, pártunk vezetésével, ne venne részt minden képességével és alkotó erejével az új, szocialista társadalom építésében. (Élénk és hosszas taps.) Mi, a párt és az állam vezetősége nagyra értékeljük az értelmiségiek tevékenységét, és különösen — engedjék megmondanom — értékeljük a kolozsvári tudományos és kulturális dolgozóknak, a szocialista Románia értelmisége ezen értékes osztagának munkásságát. (Hatalmas taps.) Értékeljük továbbá azt a tényt, hogy itt, akárcsak az ország más egyetemi központjaiban, együtt dolgoznak román, magyar, német értelmiségiek, egyesítik erőiket, képességüket, hogy elősegítsék hazánk tudományának és kultúrájának egyre magasabb csúcsokra emelését, elsajátítsák mindazt, ami a megismerés terén nemzetközi síkon a legjobb, s maguk is hozzájárulnak a civilizáció egyetemes kincsestárának gazdagításához. Tiszta szívből gratulálok Önöknek a tudomány és a kultúra virágzásához, a szocialista Románia egész szellemi alkotásának virágzásához való rendkívül értékes hozzájárulásukért. (Hatalmas taps.) Természetesen, elvtársak, ott, ahol különböző nemzetiségű emberek élnek együtt az emberi társadalom fejlődésének egyik jelentős problémája az egymás közötti társadalmi viszonyok helyes megoldása, a teljes egyenlőség biztosítása mindenki számára valamennyi tevékenységi területen. Az ember csak így érezheti magát szabadnak, csak így állíthatja ismereteit, minden képességét a nép jólétének és boldogulásának szolgálatába. Elmondhatjuk, elvtársak, hogy hazánkban, Romániában, maradéktalanul megvalósítottuk az emberek közötti egyenlőséget, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden tevékenységi területen. (Lelkes, hoszszas taps.) Önök, mint tudományos és kulturális dolgozók igen jól tudják, hogy a tudományos kutatások eredményei — a fizika, a matematika, sőt még a történelem és a régészet terén is — tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven vannak kifejezve, azonosak, ha a kutatás valóban becsületesen történik. (Élénk taps.) A költészet, a próza, a színház, a zene sem ismer nyelvi határokat. Bármilyen nyelven alkották is meg a nagy műveket — és itt az irodalomra gondolok, mert a zenének megvan a maga sajátos nemzetközi nyelvezete — azt mondhatnánk, hogy itt megvalósult az internacionalizmus (derültség a teremben) — ugyanazokat az eszméket és érzéseket fejezik ki. Természetesen minden attól függ, hogy mit akar az író, a költő vagy az illető művész kifejezni, hogyan értelmezi a korszellemet, a társadalom törekvéseit és aspirációit és mennyiben hajlandó azonosulni ezekkel a törekvésekkel. Akaratától és ábrázoló erejétől függ, hogy az alkotás kifejezze az emberiség szabadságtörekvéseit, a társadalmi igazságra irányuló törekvéseit. Mert a művészet csak így szolgálhatja valóban a haladás ügyét, a szocializmus ügyét. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Azt mondhatnám, hogy a tudományban, a művészetben, a kultúrában egy lépéssel előbb tartanak a nemzetiségi és nyelvi különbségek fölötti alkotási egység megteremtésében, mivel haladó tudomány és kultúra csak egyféle van s itt nem léteznek nemzetiségi különbségek, ez csak egy törvényt ismer: az emberiség haladását, a jobb élet megteremtését minden ember számára. (Lelkes taps.) Éppen ezért szükségesnek vélem, hogy értelmiségieink, bármilyen tevékenységi területen működnek is, bármilyen nemzetiségűek is, egyesítsék erejüket, képességeiket, szaktudásukat, hogy szüntelenül emeljék a hazai tudomány és kultúra általános színvonalát. Ezen az úton járulhatnak hozzá aktív módon egész népünknek a szocializmus felépítéséért, a kommunizmusba való fokozatos átmenethez szükséges feltételek megteremtéséért folytatott egész munkájához. (Hosszas taps.) TISZTELT ELVTÁRSAK! A szocialista országok közötti, a kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok ,mai helyzete valamennyiünket aggaszt, aggasztja az összes kommunistákat. Amikor az elnyomatás alóli felszabadításért folytatott harc útjára léptünk, a társadalmi és nemzeti felszabadítás útjára, hogy megvalósítsuk a világ legigazságosabb társadalmát — amelyben az ember valóban embernek érezheti magát, amelyben mindaz, amit a társadalom teremt az ember szolgálatában áll — sohasem gondoltunk arra, hogy odajutunk, hogy a kommunisták között, a szocialista országok között erőszakot alkalmazzanak bizonyos álláspont kikényszerítésére. Elképzelhetetlen, hogy ilyen dolgok összeegyeztethetők legyenek ideológiánkkal, tudományos életszemléletünkkel és világnézetünkkel. Az ilyesmi csak XIV. Lajos korában volt elképzelhető, ő mondotta, hogy „L’etat c’est moi“ — a történészek javítsanak ki, ha tévedek Vannak teoretikusok, akik jogot formálnak végérvényes ítéletek megfogalmazására, olyan elv alapján, hogy „Le marxism c’est moi“. Senki sem állíthatja azonban, hogy „a marxizmus én vagyok“. (Viharos taps, éljenzés.) A marxizmus-leninizmus nem lehet senki tulajdona: a marxizmus-leninizmus tudományos szemlélet és a társadalom fejlődésére vonatkozólag csak akkor vonhatók le helyes következtetések, az élet által felvetett kérdésekre csak akkor találhatók megfelelő megoldások, ha az öszszes politikusok, az összes tudósok, az összes gondolkodók e szemlélet alapján, a dialektikus és történelmi materializmus alapján elemzik a társadalmi fejlődést. (Taps, éljenzés) Az emberiségnek ma nagyobb szüksége van, mint bármikor alkotó gondolkodásra, józan ítéletű, elmélkedő emberekre, akik kimondják véleményüket az új társadalmi folyamatokról. Kétségtelen, hogy nem lesz mindenki a helyzet magaslatán, nem lesz mindenkinek helyes nézőpontja. De az igazság csak az eszmék összevetéséből kristályosodhat ki, csak így biztosítható a társadalomtudomány, a marxizmus-leninizmus előmenetele. (Élénk, hosszas taps.) Ezért pártunknak az a véleménye, hogy a mai társadalmi fejlődés problémáinak felvetésében és értelmezésében — mind a szocialista országokban, mind a kapitalista világban — véget kell vetni a „címkézésnek“, a szidalmazásnak, a kiközösítésnek, ami gátolja, visszahúzza a gondolkodást. Szabad folyást kell engedni a tudományos megismerésnek, az emberi gondolkodásnak, mert a szocializmus, a haladás ügye csak így juthat diadalra. Mi többékevésbé elfogadjuk a véleménycserét a fizikában, a biológiában, a matematikában. Azért mondom, hogy „többé-kevésbé“, mert volt idő, akikor a tudományban is bizonyos ágakat, például a kibernetikát vagy egy bizonyos biológiai felfogást reakciósnak bélyegeztek. Mihez vezetett ez, elvtársak? Egy helyben topogáshoz, visszamaradáshoz. A társadalomtudományokban annál kevésbé szabad korlátok közé szorítani az emberi gondolkodást, a tudományos kutatást — persze, ha valóban művelni kívánjuk a tudományt, ha valóban elő akarjuk mozdítani az emberiség gyors fejlődését a szocializmus és a kommunizmus útján. (Lelkes taps.) Felkérjük Önöket, elvtársak, kolozsváriakat, mint ahogyan az összes értelmiségieinket, hazánk összes dolgozóit, hogy szüntelenül emeljék szakismereteik színvonalát, kutassanak, vessék össze gondolataikat, nézeteiket. Nem baj, ha egyes nézetek helyteleneknek bizonyulnak, mert az emberi gondolkodás kezdete óta nem volt a világon olyan ember, aki mindig csak helyes elgondolásokat fogalmazott volna meg. A keresés, a kutatás, az igazság nehezen tört magának utat, sok kiváló tudósnak voltak kudarcai is, nemcsak sikerei. Csakis a szabad kutatás, csakis a szabad gondolkodás biztosíthatja a haladást minden tevékenységi területen. (Lelkes taps.) Egyetlen dolgot kérünk, elvtársak, nevezetesen, minden tudományos vitában induljanak ki abból a becsületes, őszinte óhajból, hogy szocialista társadalmunk haladását, népünk eszményeit kívánják szolgálni, hogy mindabban, amit teszünk, egyetlen hitvallásunk, egyetlen törekvésünk legyen: a szocializmus és a kommunizmus felépítése Romániában. (Élénk, hosszas taps.) Ha így járunk el, kétségtelenül teljesítjük a népünk iránti kötelességünket, a társadalmunk iránti kötelességünket. De melyik az első kötelessége egy kormánypártnak, ahogyan azt Lenin előrelátta? (Folytatás a 3. oldalon) Tegnapi lapszámunkban beszámoltunk ION GHEORGHE MAURER elvtársnak augusztus 30-án megyénkben tett munkalátogatásáról. Mai számunkban közöljük ION GHEORGHE MAURER elvtársnak a dicsői pártaiktiva előtt elmondott beszédét, valamit (a 2. oldalon) a marosvásárhelyi pártaktíva ülésén elhangzott hozzászólásokat. ION GHEORGHE MAURER elvtárs beszéde a dicsői pártaktiva ülésén ELVTÁRSAK! Az idős harcos, régi pártkatona számára nagy öröm látni, hogy a Párt eszméi, melyek szolgálatának szentelte egész életét, olyan széles körben elterjedtek, azokat olyan alaposan ismerik, olyan szívből vallják a magukéinak, mint ahogy az ezen a munkaülésen is kitűnt. (Taps.) Egyébként az Önök, s egész népünk teljes egyetértése, azonosulása a párt politikájával talán a mai Románia legszembetűnőbb jelensége. A dolgozó tömegek soha ilyen széles körűen, ilyen tudatosan nem kapcsolódtak be a párt politikájénak kidolgozásába és megvalósításába. Engedjék meg, hogy mindezért kifejezésre juttassam hazánk párt és államvezetőinek megelégedését és köszönetét, tolmácsoljam a Központi Bizottság, az Államtanács, a Kormány és Nicolae Ceausescu elvtárs személyes üdvözletét. (Tans, éljenzés, ütemes kiáltások: „Ceausescu és a nép!“). Mindaz, amit megismertem az elhangzott beszámolókból, és amit eddig is tudtam az Önök városában folyó munkáról, megelégedéssel töltenek el. Úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági termelés Önöknél jobb, mint bármikor. Ez egyfelől az Önök érdeme, másrészt annak köszönhető, hogy idejében esett az eső. A termés mindenesetre jobb, mint más helyeken, ahol, mint tudják, meg kellett küzdeni a szárazsággal, melynek káros következményeit öntudatos, kitartó és egységes munkánkkal sikerült korlátozni, idejében mérlegelve, mit és hogyan kell tennünk. Felkerestem városuk vegyipari kombinátját és megállapítottam, hogy a terv összes mutatószámainak túlteljesítése mellett igyekeznek megszervezni, előkészíteni a vállalat jövőbeni munkáját, a modern iparfejlesztés követelményeinek megfelelően. Ez nálunk annál is inkább szükséges, minthogy köztudomásúlag az is egyik feladatunk, hogy behozzuk azt a lemaradást, mely hazánk és az iparilag fejlett országok között még fennáll a gazdasági fejlődés tekintetében. (Hatalmas taps) Örömmel állapítom meg, hogy foglalkoznak városuk gazdaságának távlati fejlesztésével. Azon kevesek közé tartozom ebben a teremben, akik több mint négy évtizede ismerik ezt a vidéket. Tudom, milyen volt Dicső és környéke ezelőtt több mint negyven évvel. Azt is tudom, milyen volt ez a gyár, amely abban az időben is létezett, de alig hasonlított a maira. Emlékszem, milyen volt a viszony az állampolgárok, az itteni vidék lakói — románok, magyarok és németek — között, viszony, amelyet igyekeztek minél jobban kiélezni azok, akik egymás ellen uszították őket. És tisztában vagyok azzal, hogy milyen mértékben változott mindez azon rövid időszak alatt, amióta a nép sorsát a mi pártunk irányítja, bölcs megfontolással és előrelátással. (Viharos taps, ütemes kiáltások: „RKP“.) A fiataloknak kevés fogalmuk lehet arról, hogy milyen nagy volt itt a szegénység és a széthúzás. Ez utóbbinak nem voltak meg az objektív feltételei, mesterségesen szították azok, akiknek érdekük volt, hogy megoszszanak és uralkodjanak. Az eredmények, amelyeknek tanúi és létrehozói vagyunk, megvalósítható volt; ugyanúgy megvalósítható a haladás, amelyre hivatkozunk. Amint tudják, hazánkban a nemzetiségi kérdést megoldottuk, úgy, ahogy azt meg kellett oldani, az összes együttlakó nemzetiségek érdekeinek és a marxizmus-leninizmus elveinek megfelelően. A megoldás lényege — mindnyájunk jólétének növekedése. Ma az ország minden sarka az elmélyült, alapos tanulmányozás tárgya, azért, hogy az ember javára használhassák minden gazdaságát, hogy mindenütt üzemek, gyárak, kulturális intézetek épüljenek, amelyek gazdasági, szellemi, kulturális és erkölcsi szempontból emeljék minden lakos élet és műveltségi színvonalát, függetlenül a nemzetiségétől. Ismétlem, ez a lényege a román nép és az együttlakóemzetisé(Folytatás a 3. oldalon) Látogatás a dicsői kombinátban Ünnepi gyűlés az állambiztonsági szervek megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Szombaton, augusztus 31-én délután az állambiztonsági szervek megalakításának 20. évfordulója alkalmából ünnepi gyűlést tartottak a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermében. Részt vettek az Állambiztonság Maros megyei Felügyelőségének tisztjei, altisztjei és civil alkalmazottai, párt és állami aktivisták, Marosvásárhely municipium vállalatainak számos munkása, mérnöke és technikusa, valamint tudományos és kulturális dolgozók. Az ünnepi gyűlésen részt vett Nicolae Veres elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, Benkő János elvtárs, az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottságának első alelnöke, valamint a helyi párt- és állami szervek más vezetői is. Az ünnepi ülésen felszólalt Pavel Salcudean ezredes, az Állambiztonság Megyei Felügyelőségének főfelügyelője, aki méltatta az állambiztonsági szerveknek a fennállásuk húsz esztendeje alatt elért sikereit és azt a határozott odaadásukat, mellyel hozzájárulnak az egész nép forradalmi vívmányainak megvédéséhez- A szónok hangsúlyozta, hogy az állambiztonság megyei apparátusa fennállásának 20. évfordulóját ünnepelve készen áll arra, hogy továbbra is híven szolgálja a nép érdekeit. Ezután Székely Gáspár, a „Prodcomplex“ vállalat lakatosa tolmácsolta a munkások, mérnökök és technikusok meleg üdvözletét. A jelenlevők élénk tapsa közepette Nicolae Veres elvtárs emelkedett szólásra, aki az RKP Maros Megyei Bizottsága nevében melegen üdvözölte az állambiztonsági szervek dolgozóit, értékelte bátor, önfeláldozó tevékenységüket, amelyet a nép forradalmi vívmányainak megvédéséért, a haza védelmi képességének növeléséért és a közrend megőrzéséért fejtenek ki- A szónok hangsúlyozta, hogy fennállásuk húsz esztendeje alatt az állambiztonsági szervek felelősségteljes munkát végeztek, szilárd védelmezői voltak a nép forradalmi vívmányainak. Befejezésül Nicolae Veres elvtárs további sikereket kívánt az állambiztonsági szervek dolgozóinak szocialista államunk biztonsága megerősítése és a közrend megvédése érdekében kifejtett tevékenységükhöz. Az ünnepi gyűlés résztvevői