Vörös Zászló, 1968. szeptember (20. évfolyam, 208-232. szám)

1968-09-01 / 208. szám

A Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 208. (5205) szám 1968. szeptember 1. vasárnap Ara 30 báni NICOLAE CEAUSESCU elvtárs találkozója a kolozsvári értelmiséggel NICOLAE CEAUSESCU elvtárs beszéde Amint már közöltük, miután befejeződött az a látogatás, a­­melyet Nicolae Ceausescu elv­társ Gheorghe Apostol és Ma­ria Manescu elvtár­sakkal e­­gyütt Kolozs megyében tett, péntek este sor került a ko­lozs­­vári értelmiségiekkel való talál­kozóra. A jelentős és régi egyetemi város, az ország rangos tudo­mányos és humanisztikai köz­pontja, a szocialista építés é­­veinek Kolozsvárja, a szüntele­nül virágzó haza szellemi tár­házát gyarapító új értékekkel tette még magasztosabbá azt a dicsfényt, amelyben Babes, Racovita, Sextil, Puscariu, Bla­­ga, Hatieganu és mások neve ragyogott. Csakúgy, mint a más, régi hagyományaira visszate­kintő központokban vagy új központokban, a kultúrát, a tu­dományt, a kutatást minden te­rületen szilárd anyagi alappal gazdagították, azzal a szocia­lista korszakunkra jellemző al­kotó lendülettel, amely magá­val ragadta az összes energiá­kat. Nicolae Ceausescu elvtárs lá­togatása alkalmából a kolozs­vári értelmiség összegyűlt, hogy kifejezze háláját a pártnak és a kormánynak, hogy ismét kife­jezze egyöntetű egyetértését kommunista pártunk bölcs poli­tikájával, megpecsételje azt a fogadalmat, hogy fokozza erő­feszítéseit Románia szocialista építésében. Az Egyetemiek Házának nagy­termében a vendégeket meleg szeretettel fogadják, erőteljesen megtapsolják és megéljenzik a minden nemzedékhez tartozó ko­lozsvári értelmiségiek. Az értelmiségiek nagygyűlé­sét, amelyen jelen van Stefan Balan akadémikus, oktatásügyi miniszter és Miron Nicolescu akadémikus, az Akadémia elnö­ke is, Remus Buc­a, az RKP municipiumi bizottságának első titkára nyitja meg. A szónok a kolozsvári értelmiségiek nevé­ben üdvözli a párt Központi Bizottságának főtitkárát, hang­súlyozza, hogy Romániában ha­gyományossá váltak a párt- és államvezetők és az értelmisé­giek közötti találkozók. Felszólalt Stefan Pascu pro­fesszor, docens-doktor, az Aka­démia levelező tagja, a Babes­­Bolyai egyetem történelem-filo­zófia fakultásának dékánja, Lé­­tay Lajos, az Utunk folyóirat főszerkesztője, Emil Negrusiu mérnök, professzor, a dr. Petru Groza Agronómiai Intézet rek­tora, Balogh Edgár, a Korunk folyóirat helyettes főszerkesztő­je és Aurel Rau, a Steaua folyó­irat főszerkesztője. A gyűlés részvevőinek éljen­zése közepette szólásra emelke­dett NICOLAE CEAUSESCU elvtárs. A beszédet taps és éljenzés kísérte. A hallgatóság, e jelen­tőségteljes találkozó összes részvevői nagy figyelemmel kö­vették a párt főtitkárának min­den szavát, minden elgondolást, amely szerves része kommunis­ta pártunk programjának, min­den szót, amely kifejezte e tör­ténelmi pillanat követelményeit. A minden nemzedékhez tarto­zó kolozsvári értelmiség, nem­zetiségre való tekintet nélkül, ismételten, még erőteljesebben, még nagyobb lelkesedéssel kife­jezte teljes odaadását pártunk és államunk bel- és külpoliti­kája iránt, kinyilvánítva azt az elhatározását, hogy hozzájárul szocialista hazánk kincsestárá­nak gyarapításához, a szocia­lista Románia jólétéhez, mél­tóságához és boldogságához. A gyűlés hatalmas lelkesedés lég­körében ért véget. A jelenlé­vők hosszasan éltetik a pártot, a párt vezetőségét, a szocialista Romániát. Kedves elvtársak, bocsássanak meg, ha e találkozón nem tudom szavakba önteni feltóduló érzései­met. Egy gyűlésektől zsúfolt, él­ményekben gazdag nap után megilletődve találkozom Önökkel, kolozsvári tudományos és kultu­rális dolgozókkal. (Lelkes taps.) Önök, akárcsak a szocialista Románia egész értelmisége, né­pünk jelentős osztagát alkotják, amelynek különlegesen fontos szerepe van a szocialista rend­szer építésének egész művében. A szocializmus, a proletariátus tudományos világ- és életszemlé­lete, összegezte és összegezi az emberiség évezredes vívmányait és e vívmányokat a társadalom­­tudomány rangjára emelte, ez pedig hivatott biztosítani egy olyan társadalom felépítését, a­­melyben az ember valóban ura sorsának, alakítója saját történel­mének. (Erős taps.) Kétségtelen, hogy az­ egész em­beri tevékenységben a döntő az anyagi javak létrehozása, mert nagy mértékben ettől függnek a társadalomban végbemenő válto­zások. De nem kevésbé igaz az, hogy az emberi gondolkodás, a tudomány, főként a mai társada­lomban anyagi erővé vált, amely döntő szerepet tölt be az egész társadalmi életben, beleértve a társadalom anyagi fejlődését is. (Taps.) Éppen ezért pártunk, orszá­gunk kormánya, amikor az anya­gi alap, a nemzetgazdaság fej­lesztésével, az ipar és a mező­­gazdaság fejlesztésével foglalko­zik, különleges figyelmet fordít a tudományra és a kultúrára is; tudatában vagyunk annak, hogy enélkül nem biztosíthatjuk ha­zánk haladását. (Taps.) Szép eredményeink vannak a hazai tudomány és kultúra fej­lesztésében A húszegynéhány év­vel ezelőtti helyzethez viszonyít­va népünk általános műveltségi színvonala összehasonlíthatatlanul magasabb, az értelmiségiek száma többszörösére növekedett, s nincs az anyagi és társadalmi tevékeny­ségnek olyan területe, ahol a tu­dományos és kulturális dolgozó, a munkások és parasztok oldalán, pártunk vezetésével, ne venne részt minden képességével és al­kotó erejével az új, szocialista társadalom építésében. (Élénk és hosszas taps.) Mi, a párt és az állam vezető­sége nagyra értékeljük az értel­miségiek tevékenységét, és kü­lönösen — engedjék megmonda­nom — értékeljük a kolozsvári tudományos és kulturális dolgo­zóknak, a szocialista Románia értelmisége ezen értékes osztagá­nak munkásságát. (Hatalmas taps.) Értékeljük továbbá azt a tényt, hogy itt, akárcsak az ország más egyetemi központjaiban, együtt dolgoznak román, magyar, német értelmiségiek, egyesítik erőiket, képességüket, hogy elősegítsék hazánk tudományának és kultú­rájának egyre magasabb csúcsok­ra emelését, elsajátítsák mindazt, ami a megismerés terén nemzet­közi síkon a legjobb, s maguk is hozzájárulnak a civilizáció egye­temes kincsestárának gazdagítá­sához. Tiszta szívből gratulálok Önöknek a tudomány és a kul­túra virágzásához, a szocialista Románia egész szellemi alkotásá­nak virágzásához való rendkívül értékes hozzájárulásukért. (Hatal­mas taps.) Természetesen, elvtársak, ott, ahol különböző nemzetiségű em­berek élnek együtt az emberi tár­sadalom fejlődésének egyik je­lentős problémája az egymás kö­zötti társadalmi viszonyok helyes megoldása, a teljes egyenlőség biztosítása mindenki számára va­lamennyi tevékenységi területen. Az ember csak így érezheti ma­gát szabadnak, csak így állíthat­ja ismereteit, minden képességét a nép jólétének és boldogulásá­nak szolgálatába. Elmondhatjuk, elvtársak, hogy hazánkban, Ro­mániában, maradéktalanul meg­valósítottuk az emberek közötti egyenlőséget, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden tevé­kenységi területen. (Lelkes, hosz­­szas taps.) Önök, mint tudományos és kul­turális dolgozók igen jól tudják, hogy a tudományos kutatások e­­redményei — a fizika, a mate­matika, sőt még a történelem és a régészet terén is — tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven vannak kifejezve, azonosak, ha a kutatás valóban becsületesen tör­ténik. (Élénk taps.) A költészet, a próza, a színház, a zene sem ismer nyelvi határo­kat. Bármilyen nyelven alkották is meg a nagy műveket — és itt az irodalomra gondolok, mert a zenének megvan a maga sajátos nemzetközi nyelvezete — azt mondhatnánk, hogy itt megvaló­sult az internacionalizmus (de­rültség a teremben) — ugyanazo­kat az eszméket és érzéseket fe­jezik ki. Természetesen minden attól függ, hogy mit akar az író, a költő vagy az illető művész ki­fejezni, hogyan értelmezi a kor­szellemet, a társadalom törekvé­seit és aspirációit és mennyiben hajlandó azonosulni ezekkel a tö­rekvésekkel. Akaratától és ábrá­zoló erejétől függ, hogy az alko­tás kifejezze az emberiség sza­badságtörekvéseit, a társadalmi igazságra irányuló törekvéseit. Mert a művészet csak így szol­gálhatja valóban a haladás ügyét, a szocializmus ügyét. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) Azt mondhatnám, hogy a tu­dományban, a művészetben, a kultúrában egy lépéssel előbb tartanak a nemzetiségi és nyelvi különbségek fölötti alkotási egy­ség megteremtésében, mivel hala­dó tudomány és kultúra csak egy­féle van s itt nem léteznek nem­zetiségi különbségek, ez csak egy törvényt ismer: az emberiség haladását, a jobb élet megterem­tését minden ember számára. (Lelkes taps.) Éppen ezért szük­ségesnek vélem, hogy értelmisé­­gieink, bármilyen tevékenységi területen működnek is, bármi­lyen nemzetiségűek is, egyesítsék erejüket, képességeiket, szaktu­dásukat, hogy szüntelenül emel­jék a hazai tudomány és kultúra általános színvonalát. Ezen az ú­­ton járulhatnak hozzá aktív mó­don egész népünknek a szocializ­mus felépítéséért, a kommuniz­musba való fokozatos átmenethez szükséges feltételek megteremté­séért folytatott egész munkájá­hoz. (Hosszas taps.) TISZTELT ELVTÁRSAK! A szocialista országok közötti, a kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok ,mai helyzete valamennyiünket aggaszt, aggaszt­ja az összes kommunistákat. A­­mikor az elnyomatás alóli felsza­badításért folytatott harc útjára léptünk, a társadalmi és nemzeti felszabadítás útjára, hogy megva­lósítsuk a világ legigazságosabb társadalmát — amelyben az em­ber valóban embernek érezheti magát, amelyben mindaz, amit a társadalom teremt az ember szolgálatában áll — sohasem gon­doltunk arra, hogy odajutunk, hogy a kommunisták között, a szocialista országok között erő­szakot alkalmazzanak bizonyos álláspont kikényszerítésére. Elképzelhetetlen, hogy ilyen dolgok összeegyeztethetők legye­nek ideológiánkkal, tudományos életszemléletünkkel és világnéze­tünkkel. Az ilyesmi csak XIV. Lajos korában volt elképzelhető, ő mondotta, hogy „L’etat c’est moi“ — a történészek javítsanak ki, ha tévedek Vannak teoreti­kusok, akik jogot formálnak vég­érvényes ítéletek megfogalmazásá­ra, olyan elv alapján, hogy „Le marxism c’est moi“. Senki sem állíthatja azonban, hogy „a mar­xizmus én vagyok“. (Viharos taps, éljenzés.) A marxizmus-leniniz­­mus nem lehet senki tulajdona: a marxizmus-leninizmus tudomá­nyos szemlélet és a társadalom fejlődésére vonatkozólag csak ak­kor vonhatók le helyes következ­tetések, az élet által felvetett kérdésekre csak akkor találhatók megfelelő megoldások, ha az ösz­­szes politikusok, az összes tudó­sok, az összes gondolkodók e szemlélet alapján, a dialektikus és történelmi materializmus alap­ján elemzik a társadalmi fejlő­dést. (Taps, éljenzés­) Az emberiségnek ma nagyobb szüksége van, mint bármikor al­kotó gondolkodásra, józan ítéle­­tű, elmélkedő emberekre, akik kimondják véleményüket az új társadalmi folyamatokról. Kétség­telen, hogy nem­ lesz mindenki a helyzet magaslatán, nem lesz mindenkinek helyes nézőpontja. De az igazság csak az eszmék összevetéséből kristályosodhat ki, csak így biztosítható a társada­lomtudomány, a marxizmus-le­ninizmus előmenetele. (Élénk, hosszas taps.) Ezért pártunknak az a vélemé­nye, hogy a mai társadalmi fej­lődés problémáinak felvetésében és értelmezésében — mind a szo­cialista országokban, mind a ka­pitalista világban — véget kell vetni a „címkézésnek“, a szidal­mazásnak, a kiközösítésnek, ami gátolja, visszahúzza a gondolko­dást. Szabad folyást kell engedni a tudományos megismerésnek, az emberi gondolkodásnak, mert a szocializmus, a haladás ügye csak így juthat diadalra. Mi többé­­kevésbé elfogadjuk a vélemény­­cserét a fizikában, a biológiában, a matematikában. Azért mon­dom, hogy „többé-kevésbé“, mert volt idő, akikor a tudományban is bizonyos ágakat, például a ki­bernetikát vagy egy bizonyos bio­lógiai felfogást reakciósnak bé­lyegeztek. Mihez vezetett ez, elv­társak? Egy helyben topogáshoz, visszamaradáshoz. A társadalom­­tudományokban annál kevésbé szabad korlátok közé szorítani az emberi gondolkodást, a tudomá­nyos kutatást — persze, ha való­ban művelni kívánjuk a tudo­mányt, ha valóban elő akarjuk mozdítani az emberiség gyors fej­lődését a szocializmus és a kom­munizmus útján. (Lelkes taps.) Felkérjük Önöket, elvtársak, kolozsváriakat, mint ahogyan az összes értelmiségieinket, hazánk összes dolgozóit, hogy szüntelenül emeljék szakismereteik színvona­lát, kutassanak, vessék össze gon­dolataikat, nézeteiket. Nem baj, ha egyes nézetek helyteleneknek bizonyulnak, mert az emberi gon­dolkodás kezdete óta nem volt a világon olyan ember, aki mindig csak helyes elgondolásokat fogal­mazott volna meg. A keresés, a kutatás, az igazság nehezen tört magának utat, sok kiváló tudós­nak voltak kudarcai is, nemcsak sikerei. Csakis a szabad kutatás, csakis a szabad gondolkodás biz­tosíthatja a haladást minden te­vékenységi területen. (Lelkes taps.) Egyetlen dolgot kérünk, elvtár­sak, nevezetesen, minden tudo­mányos vitában induljanak ki abból a becsületes, őszinte óhaj­ból, hogy szocialista társadal­munk haladását, népünk eszmé­nyeit kívánják szolgálni, hogy mindabban, amit teszünk, egyet­len hitvallásunk, egyetlen törek­vésünk legyen: a szocializmus és a kommunizmus felépítése Ro­mániában. (Élénk, hosszas taps.) Ha így járunk el, kétségtelenül teljesítjük a népünk iránti köte­lességünket, a társadalmunk iránti kötelességünket. De melyik az el­ső kötelessége egy kormánypárt­nak, ahogyan azt Lenin előrelátta? (Folytatás a 3. oldalon) Tegnapi lapszámunkban beszámoltunk ION GHEORGHE MAURER elvtársnak augusztus 30-án megyénkben tett munkalátogatásáról. Mai számunkban közöljük ION GHEORGHE MAURER elvtársnak a dicsői pártaiktiva előtt elmondott beszédét, valam­it (a 2. oldalon) a ma­rosvásárhelyi pártaktíva ülésén elhangzott hozzá­szólásokat. ION GHEORGHE MAURER elvtárs beszéde a dicsői pártaktiva ülésén ELVTÁRSAK! Az idős harcos, régi pártkato­na számára nagy öröm látni, hogy a Párt eszméi, melyek szol­gálatának szentelte egész életét, olyan széles körben elterjedtek, azokat olyan alaposan ismerik, olyan szívből vallják a magukéi­nak, mint ahogy az ezen a mun­kaülésen is kitűnt. (Taps.) Egyéb­ként az Önök, s egész népünk teljes egyetértése, azonosulása a párt politikájával talán a mai Románia legszembetűnőbb jelen­sége. A dolgozó tömegek soha ilyen széles körűen, ilyen tuda­tosan nem kapcsolódtak be a párt politikájénak kidolgozásába és megvalósításába. Engedjék meg, hogy mindezért kifejezésre jut­tassam hazánk párt és államve­zetőinek megelégedését és köszö­netét, tolmácsoljam a Központi Bizottság, az Államtanács, a Kor­mány és Nicolae Ceausescu elv­társ személyes üdvözletét. (Tans, éljenzés, ütemes kiáltások: „Ceausescu és a nép!“). Mindaz, amit megismertem az elhangzott beszámolókból, és a­­mit eddig is tudtam az Önök vá­rosában folyó munkáról, megelé­gedéssel töltenek el. Úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági termelés Önöknél jobb, mint bármikor. Ez egyfelől az Önök érdeme, más­részt annak köszönhető, hogy ide­jében esett az eső. A termés min­denesetre jobb, mint más helye­ken, ahol, mint tudják, meg kel­lett küzdeni a szárazsággal, mely­nek káros következményeit öntu­datos, kitartó és egységes mun­kánkkal sikerült korlátozni, ide­jében mérlegelve, mit és hogyan kell tennünk. Felkerestem városuk vegyipari kombinátját és megállapítottam, hogy a terv összes mutatószámai­nak túlteljesítése mellett igyekez­nek megszervezni, előkészíteni a vállalat jövőbeni munkáját, a modern iparfejlesztés követelmé­nyeinek megfelelően. Ez nálunk annál is inkább szükséges, mint­hogy köztudomásúlag az is egyik feladatunk, hogy behozzuk azt a lemaradást, mely hazánk és az iparilag fejlett országok között még fennáll a gazdasági fejlődés tekintetében. (Hatalmas taps­) Örömmel állapítom meg, hogy foglalkoznak városuk gazdaságá­nak távlati fejlesztésével. Azon kevesek közé tartozom ebben a teremben, akik több mint négy évtizede ismerik ezt a vidé­ket. Tudom, milyen volt Dicső és környéke ezelőtt több mint negyven évvel. Azt is tudom, mi­lyen volt ez a gyár, amely abban az időben is létezett, de alig ha­sonlított a maira. Emlékszem, milyen volt a viszony az állam­polgárok, az itteni vidék lakói — románok, magyarok és németek — között, viszony, amelyet igye­keztek minél jobban kiélezni a­­zok, akik egymás ellen uszították őket. És tisztában vagyok azzal, hogy milyen mértékben változott mindez azon rövid időszak alatt, amióta a nép sorsát a mi pár­tunk irányítja, bölcs megfonto­lással és előrelátással. (Viharos taps, ütemes kiáltások: „RKP“.) A fiataloknak kevés fogalmuk le­het arról, hogy milyen nagy volt itt a szegénység és a szét­húzás. Ez utóbbinak nem voltak meg az objektív feltételei, mes­terségesen szították azok, akik­nek érdekük volt, hogy megosz­­szanak és uralkodjanak. Az eredmények, amelyeknek tanúi és létrehozói vagyunk, meg­valósítható volt; ugyanúgy meg­valósítható a haladás, amelyre hivatkozunk. Amint tudják, hazánkban a nemzetiségi kérdést megoldottuk, úgy, ahogy azt meg kellett olda­ni, az összes együttlakó nemzeti­ségek érdekeinek és a marxiz­mus-leninizmus elveinek megfe­lelően. A megoldás lényege — mindnyájunk jólétének növekedé­se. Ma az ország minden sarka az elmélyült, alapos tanulmányo­zás tárgya, azért, hogy az ember javára használhassák minden gazdaságát, hogy mindenütt üze­mek, gyárak, kulturális intézetek épüljenek, amelyek gazdasági, szellemi, kulturális és erkölcsi szempontból emeljék minden la­kos élet és műveltségi színvona­lát, függetlenül a nemzetiségétől. Ismétlem, ez a lényege a román nép és az együttlakó­­­emzetisé­(Folytatás a 3. oldalon) Látogatás a dicsői kombinátban Ünnepi gyűlés az állambiztonsági szervek megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Szombaton, augusztus 31-én dél­után az állambiztonsági szervek megalakításának 20. évfordulója alkalmából ünnepi gyűlést tartot­tak a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermében. Részt vet­tek az Állambiztonság Maros me­gyei Felügyelőségének tisztjei, al­tisztjei és civil alkalmazottai, párt és állami aktivisták, Marosvásár­hely municipium vállalatainak számos munkása, mérnöke és tech­nikusa, valamint tudományos és kulturális dolgozók. Az ünnepi gyűlésen részt vett Nicolae Veres elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, Benkő János elvtárs, az ideiglenes megyei néptanács végrehajtó bizottságának első al­­elnöke, valamint a helyi párt- és állami szervek más vezetői is. Az ünnepi ülésen felszólalt Pa­vel Salcudean ezredes, az Állam­biztonság Megyei Felügyelőségé­nek főfelügyelője, aki méltatta az állambiztonsági szerveknek a fenn­állásuk húsz esztendeje alatt elért sikereit és azt a határozott odaadá­sukat, mellyel hozzájárulnak az e­­gész nép forradalmi vívmányainak megvédéséhez- A szónok hangsú­lyozta, hogy az állambiztonság megyei apparátusa fennállásának 20. évfordulóját ünnepelve készen áll arra, hogy továbbra is híven szolgálja a nép érdekeit. Ezután Székely Gáspár, a „Prod­­complex“ vállalat lakatosa tolmá­csolta a munkások, mérnökök és technikusok meleg üdvözletét. A jelenlevők élénk tapsa kö­zepette Nicolae Veres elv­társ emelkedett szólásra, aki az RKP Maros Megyei Bizottsága ne­vében melegen üdvözölte az állam­biztonsági szervek dolgozóit, érté­kelte bátor, önfeláldozó tevékeny­ségüket, amelyet a nép forradalmi vívmányainak megvédéséért, a ha­za védelmi képességének növelésé­ért és a közrend megőrzéséért fej­tenek ki- A szónok hangsúlyozta, hogy fennállásuk húsz esztendeje alatt az állambiztonsági szervek felelősségteljes munkát végeztek, szilárd védelmezői voltak a nép forradalmi vívmányainak. Befeje­zésül Nicolae Veres elvtárs további sikereket kívánt az állambiztonsá­gi szervek dolgozóinak szocialista államunk biztonsága megerősítése és a közrend megvédése érdekében kifejtett tevékenységükhöz. Az ünnepi gyűlés résztvevői

Next