Vörös Zászló, 1968. november (20. évfolyam, 260-285. szám)
1968-11-01 / 260. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ LÚDASOK A LUDASIAK A Ludasi Helyiipari Vállalat tervosztályán a munkatermelékenységi feladat teljesítésének nehézségeiről beszélgetünk. Olykor olykor ketten is magyarázkodnak (a főmérnök és a tervosztály főnöke). Percek alatt halomba gyűl az asztalon a sokféle kimutatás, jelentés s a tervosztály főnöke szaporán lapozgat. — A termelékenységi mutatót az eltelt kilenc hónapra csak 98,7 százalékban teljesítettük, de ennek oka a második félévben beindított műanyag részleg — mondja a tervosztály főnöke. — A többi egységeink jól állnak, de nem annyira, hogy ellensúlyozhatnák a 74 munkással dolgozó műanyag részleg alacsonyabb termelékenységét. Nemrég alakult a műanyag egység, s amint ismeretes, minden kezdet nehéz, de év végéig megbirkózunk vele. A helyzet ismertetése után a belső nehézségeket vázolják, majd szóba kerül a szakképzetlenség és a megyei igazgatóság gyakori tervmódosítgatása. A helyi hibás eljárásokról is említést tesz az osztályfőnök, ami őszinteségre utal, együttérzést ébreszt bennem. — Már eddig is sokat tettünk a műanyagrészleg termelékenységének növeléséért — — szólal meg a főmérnök. Jegyzetébe mélyedve sorolja fel az eddigi intézkedéseket, majd az 1969-es évi helyzetet vázolja, mikoris a gépi megmunkálás lesz túlssúlyban s a múlt gondjaivá válnak a termelékenység körüli nehézségek. Új termékeket, új munkamódszereket említ, amelyek országos viszonylatban egyedülállóak. Ilyen a műanyag szőnyeg és lábtörlő szövőgépen történő szövése. Ezek után talán csak az marad hátra, hogy számszerűen is kimutassuk a vállalat többi egységeinek termelékenységét. — Pontos számadattal nem szolgálhatunk — siet a válaszszal a tervosztály főnöke —, de úgy vélem, elegendő megemlíteni, hogy a műanyag részlegünkön még 50 százalékra sem teljesítették a termelékenységi előirányzatot. — Talán még világosabbá válik a helyzet — veszi át a szót a főmérnök —, ha összehasonlítjuk az illető részleg mostani termelékenységét és ugyanannak a részlegnek a gépesítés utáni helyzetét. Ma egy piaci műanyaghálót fonó ügyeskezt munkásnő 8 óra alatt 50 lej értéket állít elő, míg egy extruderen három váltásban 3 munkással 2.400 lej értéket termelnek Valahogy ilyenszerűen hat a műanyagrészleg a vállalat többi egységének termelékenyAz érvelésben valami gyanúsan cseng.. Bár a többi részlegek termelékenységéről érdeklődöm, a válasz mindegyre a műanyag egység helyzetéhez kanyarodik vissza, így hát átlépek a termelési osztályra, ahol meglepő adatokkal ismerkedem meg. A fémmegmunkáló részleg több mint 7, míg a rostbeton egység 14 százalékkal maradt a tervezett termelékenység alatt. Most értem meg, hogy miért kerülték az egyenes választ. Hogyan is adhattak volna pontos feleletet egy olyan kérdésre, amelytől már kezdettől távol tartottak? Máskülönben utólag azt is megtudom, hogy a fémmegmunkáló az új választékok (fémtalicskák, fűrészpor-kályhák és a kooperálás keretében elvállalt traktor csere, alkatrészek), míg a rostbeton részleg ,objektív“ tényezők — az időjárás és a nyersanyaghiány miatt (2570 munkaóra kiesés) maradt le a termelékenységi feladatok teljesítésével. Tehát az elég alacsony termelékenységben ludasok a ludasi vállalat vezetői Erőltetett, egyoldalú magyarázataik, de egy meglepő elmélet is igazolják ezt. Véleményük szerint, az1968-as év alacsony termelékenységéből még hasznuk lesz 1969-ben. A következő évi tervfeladatot ugyanis az idei megvalósítás alapján határozzák meg, tehát kisebb erőfeszítéssel sikerül majd teljesíteni, esetleg túlszárnyalni ezt a mutatót. De helyeselhető-e az ilyenszerű számítás? Különösen, ha ismeri az ember a kilenc havi alacsony termelékenység hitelesebb tükrét és ezen belül a helyi mulasztások káros hatását. Úgy véljük, hogy e gyakorlat helyességén és alkalmazhatóságán a Megyei Helyiipari Igazgatóságnál is elgondolkozhatnának. VARGANCSIK István A túlóráztatás háttere Harminc dolgozó 9 hónapi munkaidejével egyenlő túlórát használtak fel a Régeni Faipari Komplexumban, 54.000 túlóra év elejétől szeptember 30-ig. Ilyen nagy szám láttán mindjárt arra gondolunk: lehet-e tudományos munkaszervezésről, ütemes termelésről beszélni ott, ahol ilyen sok túlórára van szükség. A termelés és a munka menetét megzavarta az a körülmény, hogy az év első felében jóval több gömbfát utalt ki a minisztérium a komplexum részére, mint amennyi a termeléshez szükséges, lett volna.. . Az egyre másra érkező fenyő és bükkrönkszáritmárig először a rönktéren borította fel az egyensúlyt. A vagonürítés és az anyag széthordása a vállalatnál kézi erővel történik, s emiatt elkerülhetetlenné vált az ürítő-rakódó munkások túlóráztatása. Nem beszélve arról, hogy a rönktér túlterhelése miatt a faanyag egy részét távolabb eső helyeken kellett tárolniuk. A nagyobb mennyiségű nyersanyag fokozott ütemű munkára késztette a gátőrcsarnok dolgozóit is. Ha a 8 órás munkaidőre korlátozzák tevékenységüket, azaz nem veszik igénybe a több mint 10 000 túlórát, a nyersanyag egy részéből később csak gyengébb minőségű fűrészárut hozhattak volna ki. Ugyanez történt az anyagtéren. A többletfűrészáru-termelés osztályozásához, széthordáséhoz, felkásztázásához több munkaidőre volt szükség. Azonban elegendő lett volna a felhasznált 10 000 túlóránál kevesebb is, ha a vasúti kocsikat grafikon szerint, ütemesen kapják. Előfordult, hogy egykét napig mindössze néhány, vagy egyetlen vagont sem kaptak, utána pedig egész vagonszerelvényt bocsájtottak rendelkezésükre. (A rendszertelen vasúti kocsi-ellátás sok túlórát emészt fel, indokolatlanul.) A túlóráztatás veszélye az év utolsó negyedében is fennáll. Most azonban nem a nyersanyagfelhalmozás, hanem épp ellenkezőleg, gázerrönk-hiány miatt. Jelen pillanatban a különböző faipari vállalatok 5 015 köbméter gömbfával adósai a komplexumnak. Ezenkívül be kell még szaladnia az utolsó negyedévi terv teljesítéséhez szükséges 13 000 köbméter faanyagnak és az év végi készlet kiegészítéséhez igényelt 3100 köbméter rönknek. Most tehát teljesítő képességen alul dolgoznak, hogy aztán év vége felé újból kezdődjön a hajrá, a túlórázás. Vajon a Faipari Tröszt segítségével nem előzhették volna meg ezt a nem kívánatos helyzetetül ......... ■ v Van még egy részleg — a Ládagyár%-r ahol körülbelül ,6 000 túlórát használtak fel. Itt is többé-kevésbé indokolt a túlórázás, mert a terv csupán azt írja elő, hány köbméter ládát kell termelniük évente, márpedig van olyan ládatípus, amelyből mindössze 4000 darab megy egy köbméterbe, de van olyan is, amiből 800— 900 darab. Nyilván, ez utóbbiaknál sokkal nagyobb a munkaráfordítás. Ha tehát egy bizonyos időszakban nagyobb a rendelés kisebb méretű ládákból, a tervet csak túlórázással teljesíthetik. Az ilyen jellegű rendellenességek a jövőben is előfordulnak majd, ha nem alapozzák meg tudományosan a termelési tervet. A Faipari Komplexum főképp kényszerítő körülmények hatására vette igénybe a félszázezernyi túlórát. Engedélyt kapott rá a minisztériumtól és a Szakszervezetek Ideiglenes Megyei Tanácsától. Mégis levonhatók bizonyos következtetések. A minisztérium támogatását kérve, napirendre kell tűzni a renktéri és anyagtéri munkálatok magasabb szintű gépesítését, hogy a rendkívüli esetekben se szoruljanak tízezrekre menő túlórákra. Járjanak közbe a vasútnál, hogy legalább megközelítőleg tartsa tiszteletben az üres vagonok programálását, a rakodás ésszerű és termelékenyebb megszervezéséért. És végül értessék meg a minisztériummal, hogy csak úgy szervezhetik meg tudományos alapon a termelést és a munkát, ha a termelési terv és nyersanyagellátás összhangban vannak egymással. Sz. D. felszereléseket és poraikat reszekdaftonffywpdfj Minisztérium- hez tartozó vasútütak réseire % ■'Sr**} Földművelők olvasónaplója .Jelenleg még az eléggé megkésett mezei munkák kötik le a földművelők idejét. Sok helyen éjszaka is dolgoznak, hogy minél előbb végezhessenek a terménybetakarítással és a vetéssel. Nemsokára azonban mindenütt fokozatosan csökkenni kezd az elfoglaltság, s a hoszszabbodó esték egy részét ismét tanulásra fordíthatják. Szakirodalomban a közeledő téli időszakban sem lesz hiány. A Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó idén is az újdonságok egész soráról gondoskodott. Ezekről kíván időnként rövid tájékoztatást nyújtani lapunk hasábjain a Földművelők olvasónaplója. A következő hónapokban ismét az állattenyésztés továbbfejlesztésének kérdései kerülnek előtérbe. Ezért a megfelelő takarmányalap létrehozásával és minél ésszerűbb felhasználásával kapcsolatos tudományos kutatások legújabb eredményeinek leírását említjük elsőként (Economia slorojaimarca,azei furajere pe zone pedoclimatíce). A nemrég megjelent terjedelmes kötet a szakszerű állattáplálás döntő jelentőségének hangsúlyozása után, a takarmányfélék termesztésének, betakarításának, szállításának, tárolásának és felhasználásának általános érvényű szabályait ismerteti. Ezeket megismétli a mezőgazdaság különböző termelési övezeteire, az állami, a szakosított egységekre és a termelőszövetkezetekre vonatkoztatva is. Az állatok faj- és hozamszerinti takarmányozásának szempontjait szintén részletesen taglalja, így aztán a sík-, domb- és a hegyvidéki állattenyésztők egyaránt nagy hasznát vehetik ennek a sajtóterméknek. A soron levő fél esztendő alatt kerül sor a szőlős és gyümölcsös területek növelésére is. Ezen a téren az Organizarea amenajarea terenurilor destinate plantaliilor vitipomicole című könyv nyújt jelentős segítséget. A legmegfelelőbb terület kiválasztásától kezdve, a telepítési terv elkészítésére, a munka megszervezésére, a talaj előkészítésére, az öntözési feltételek megteremtésére, az erózió megakadályozására, vagyis minden tennivalóra a csemete, illetve oltványféleségnek és a hazai viszonyoknak megfelelően tartalmaz kimerítő útmutatásokat. Mindezek egyúttal a leggazdaságosabb megoldásoknak tekinthetők. Ez pedig valamennyi mezőgazdasági egység számára nagyon fontos szempont. A telepítés arányát ugyanis legtöbbször a ráfordítható költség határozza meg. A trágyázás, főleg a műtrágyafélék kiszórásának jelentős része ugyancsak a téli időszak feladatai közé tartozik. Ezek tárolása, szállítása és a talajba juttatása a kellő hozzáértésen kívül, minél nagyobbfokú gépesítést is igényel. A nagyüzemi gazdaságokban csak így végezhető el szakszerűen, idejében és költségtöbblet nélkül. A gépesítés időszerű, sürgősen megoldásra váró kérdéseit a: Mecanizarea lucr&rilor de administrat ingrad&minte si amendamente címmel megjelent szakmunka tárja az olvasók elé. A különböző műtrágya-csoportok említett munkáihoz szükséges gépek műszaki leírásán kívül, azok üzemeltetésének, ésszerű kihasználásának és karbantartásának szabályai is megtalálhatók a könyvben. A szerzők figyelmét a munkavédelmi előírások sem kerülték el. Végül a további fejlődés távlatairól esik szó. A KÜKÜLÜft KIT PAKnANI cselló A megújhodás évei Évszázadok távlatából, szalmatetős kunyhók történetén át kanyarodunk vissza a jelenbe. Mikefalva, a Kis-Süsküllő mente egyik nagyközsége, a gazdag jelen tárháza. Már a XIV. század végén ismerték Mykefalva néven. Rendszeresen felkeresték az adószedők, regruta toborzók. Erről ismerték a vidéket. Derék legények, adófizető polgárok lakták. Jó bor, jó egészség, szorgalom a mai mikefalvi ember mindennapjának kísérője. A sokévszázados vágyakozás szép, a jó után valósággá érett. Másfél évtized elegendő volt ahhoz, hogy pótolja azt, amivel sokszáz év adósuk maradt. Pedig Mikefalva mindig, főútvonal mentén feküdt, sok kereskedő, utazó áthaladó helye volt. Másfél évtizedről beszéltünk, mely idő alatt új iskola, szövetkezeti áruház épült, művelődési otthont rendeztek be, bevezették a villanyt a községbe, aszfaltozzák a főútvonalat, gyors ütemben építik a betonjárdákat. Ma már Mikefalván hetente háromszor-négyszer is filmet vetítenek, s a legtöbb munkát a község dolgozói végzik el, saját erejükből fedezve a költségeket. Az új közigazgatási-területi átszervezés újabb fejlődési távlatokat nyitott, s nem csupán Mikefalva, de a hozzátartozó falvak előtt is. A községi néptanács kezdeményezésére Csáváson megszervezték a villany bevezetését, a szükséges pénzalapok több mint egynegyede be is gyűlt. Ugyancsak Csávás felé rövidesen megkezdik egy úgymond tisztességes kövezett út építését Hogy ez mit jelent a csávásiaknak, azok tudják a legjobban, akik esős időben próbáltak oda bejutni. A község egy másik faluja Désfalva, ugyancsak fejlődésnek indult. Miután az egészségügyi körzet új épületbe költözött, a falu dolgozóinak hozzáállásával szinte újjáépítették a kultúrházat, megfelelő épületbe költöztették a napközi otthont. Aminek viszont talán a legjobban örvendenek a désfalviak, az a járdaépítés megkezdése. Úgy tervezik, hogy az idén a falu főbb utcáin el is készítik a betonjárdát, tartását, akaraterejét- Mert valljuk be őszintén, az ő harcos kedvén múlott az, hogy végre megfelelő helyiséghez jutott a Désfalván székelő mikefalvi egészségügyi körzet. Évek hosszú során ez az egészségügyi körzet a termelőszövetkezet istállói között kapott helyet, míg a TSZ székháza a faluközpontban lévő kastélyban volt. A csere mindkét fél számára ideálisnak mutatkozott. A lényeg mégis az volt, hogy az egészségügyi körzet végre megszabaduljon a nyári légyfellegektől és az istállóból áradó bűzöktől. Most végre sikerült nyélbe ütni a dolgot — Végre a palotában vannak— jegyezzük meg. — Ott mit szólnak hozzá? — így a körorvos — Tetszik? —Meghiszem azt! — Igaz, egy kicsit pénzbe került, de végre most már normális körülmények között dolgozhatunk, 12 szép nagy szobánk van. Megfelelő feltételeket teremtünk a gyermek és felnőtt rendeléshez, tíz ágyra bővítjük a szülőotthont, elsőosztályú tejkonyhát létesítünk. A legnagyobb újdonság azonban, hogy kaptunk egy fogászt is, a napokban elfoglalja helyét. — A felszerelés? — Első osztályú, minden vadonatúj. Dehát ha már palotába költöztünk. — Munka? — Azért nem sírunk. Hat falu 6 500 lakosát kell ellátnunk a feleségemmel. Ezért is volt szükség a bővítésre. — Most már teljes gőzzel működnek? — A fenét. Tudja, hogy van, mikor 3—4 cég öszszeáll, hogy tatarozzon. Sohasem volt idejük szinkronban dolgozni. Az IGL vakolt, mázolt, gyönyörűen, s aztán jöttek a szerelők, s szétverték az egész Tudom kérem, rosszmájúak az emberek, sokszor hetet-havat összehordanak felebarátaikról. Persze, én az ilyen mendemondákra nem sokat adok, de azt szokták mondani, hogy szél furatlan nem indul, s így hát az alábbiaknak is van valami valós háttere. Désfalván hallottuk az alábbi apróságot, amiből megtudtuk, mitől olyan híresek a Küküllő menti borok. Mert ugyebár, azt mindenki tudja, hogy híresek a Küküllő menti borok, de azt már kevesebben, hogy ezt a hírességet nem csupán a szőlőtől kapja. A jó Küküllő menti bor készítésének megvan a maga módja, megvannak a maga szakaszai. Az új módit (azt, amelyikhez minél kevesebb szőlő kell), a csávásiak fedezték fel, de az már nem titok a désfalviak, sőt a környező falvak lakói előtt sem. Lényege ez: legyen egy kicsi must, egy kicsi seprő, egy kicsi maláta, cukor és jó sok víz. Kész a háromféle minőségű, kitűnő bor. A szakaszok is különbözőek, de most a legfontosabb szakasz ideje, amikor a kútláncok nyikorognak. A környék falvaiban van is most nyüzsgés, nyikorgás, fogy a cukor a szövetkezetből. Mert ugye, szőlő nélkül lehet, de cukor nélkül már semmi szín alatt jó bort készíteni. Sikerült kilesnem a titkot is. Megsúgták, hogy legjobb bor a mustból készül, 20 vederből 60 veder bor is lesz (egy veder víz, egy veder must, 2 kiló cukor), a másik két fajta, a seprőn és a malátán készült bor már gyengébb minőségű. Ezek azok, amelyikből, ha megiszik az ember egy kupával, másnap úgy érzi, akkora a feje, mint egy kisebb fajta söröshordó. No, de azért minden titkot ki nem pletykálok, mert meg találnak sértődni a csávásiak. Azt pedig szeretném, mert azt rebesgetik, hogy van azért nekik egy-egy kicsi abból a gyengébbik fajta tiszta szőlőborból is. Tetőfokára hágott most Csáváson és Désfalván is a borcsinálási láz. Csikorognak a kútláncok, mossák, fényesítik a hordókat. Vannak ugyan olyanok, akik azt mondják, kár a hordómosással tölteni az időt, bele a mustot s a cukrot egyenesen a kútba, s onnan aztán vederszámra lehet merni a bort. így tudtam meg, hogy nem is a szőlő teszi a jó bort, s azt is, hogy a jó bornak nem kell ugyan cégér, a jó cégér viszont sok mindent megbír. FALUSI R. Csobbannak a vedrek ... Végre palotában Háromszáz év tó: ,,Czavasien. Visitatio 3 die Decembr. 1650 In Ministerio Stephani Gálfalvi, Rectore Martino Beogeczi.. . “ Mindez azt tanúsítja, hogy ebben az időszakban, vagyis 1650-ben, Bögözi Márton volt az iskolamester Csáváson. A kutatások felfedték, hogy már annak előtte, vagyis 1647-ben működött a faluban iskola, Besenyei János igazgatásával. Erről azonban nincs írásos feljegyzés. Amit tehát bizonyítani tudnak, az az 1650-es fennállása, íme, milyen volt az akkori iskola: „A Mesteri ház, mely oszlik 3 részekre, az első a Mester lakóháza, hátul a Classis, köztül a Pitvar“. Az egész épület agyagból készült, s a papilakkal szemben, a patakon túl vagyis a mai modern iskola helyén állott. A kis nebulók a földön ülve ismerkedtek meg az olvasás és az írás tudományával. A betűket újakkal a homokba írták. A tantárgyak a következők voltak: olvasás, írás, számolás, egyházi és világi énekek, történelem, bibliai történetek, majd 1830 után a felvilágosodás hatására bevezetik a földrajz és a természetrajz tanítását is. Tankönyvek azonban csak 1830 után állanak a tanítók rendelkezésére. Említésre méltó, hogy az 1647—1650-es esztendőktől nem szünetelt a faluban az iskola tevékenysége. Jelenleg az egykori kis agyagépület helyén modern, új iskola áll, világos tantermekkel, laboratóriummal. Az egykori egy iskolamester helyett pedig tíz jól képzett tanár és tanító oktatja a termelőszövetkezet tagjainak gyermekeit, akik büszkén emlékeznek a régi iskolamesterekre, Bögözi Mártonra, Csávási Jánosra, Dálnoki Demeterre, vagy id. Belle Józsefre, aki megalakította a ma már országszerte híres 130 éves kórust Désfalván talán még soha senki nem harcolt anynyit és annyiért, mint Szentmártoni körorvos az egészségügyi körzet új székhelyéért. Nem hiszem, hogy a megyében lenne még olyan illetékes szerv, ahol ne ismernék, ne becsülnék hozzáértését, kimindenséget. Gondolhatja. Na de mindegy, most már minden rendbe jön. Fő, hogy bent vagyunk, még néhány nap a takarításra, s felszegezhetjük a cégtáblát. Mit mondhatnánk még? Gratulálunk, jó munkát kívánunk a palotában. Röviddel azután, hogy kitüntették kórusukat, a csávásiak újabb hírrel lepték meg a környéket: falujukban már 300 évvel ezelőtt létezett iskola, írásos dokumentumokkal tudják bizonyítani. Az egyik ilyen dokumentumban a következő olvashat A mikefalvi csoda Kanitzky János kertjében található. Értékét a falubeliek talán fel sem mérik. Pedig ritkaság az ilyen: egy esztendőben két termés ugyanazon a fán. Az egyik ág áprilisban borul virágba, s mikor már megjelennek a kis körték, a másik akkor bontja virágát. .43 érdekes az, hogy ezek az ágak alig vannak pár centire egymástól. Az első termés, amelynek mindegyike eléri a 250—-300 grammot, már augusztusban beérik. A másikat csak szeptember végén lehet leszedni. Fürtösön terem, akár a szőlő, s a mag teljesen hiányzik belőle. Mi ez, a természet csodája, vagy az emberi szorgalom jutalma? Mindkettő. Az 1913-as években a 15 éves Kanitzky János véletlenül kapcsolatba került a bonyhai gróf kertészével. Segített neki fát oltani. Mi lenne, ha odahaza is csinálnám? — ötlött fel benne a gondolat. Össze is szedett vagy hatféle oltóágat, gondolván, hogy legyen neki is mindenféle körtéje. De mivel csak egy fa állt a kertben ,abba oltotta bele. Eredeti módon, a jó lábszárnyi ágakat harcsafűrésszel metszette ketté, s így rakta bele az oltóveszőt, ahogy a kertésztől látta. S csodák csodája, mind a hat megélt. Rá két évre már tele volt virággal. De egyik se hasonlított a másikhoz. S hát amikor megjelent az első termés! Akkor volt csak nagy a szomszédok csodálkozása, akik nem nagyon hittek a fiatal legény kísérleteiben. Azóta a Kanitzky féle körtéket mindenütt megtalálni a környéken. Sőt, híre Bukarestbe is eljutott, akadémikusok tanulmányozták e ritka esetet. Nem egy köszönő levél őrzi látogatásuk emlékét. A fiatal legénykéből nagyapává vált kertész még most is szívesen emlékszik vissza az első oltásra. Akkor jegyezte el magát a gyümölcs- és szőlőtermesztéssel. Most a környék egyik legjobb szőő szakértőjeként tartják nyílván. Csak odahaza, a termelőszövetkezetben nem értékelik a tudását. Miután vagy két évig vezette a szövetkezet szőlészeti brigádját, vakvágányra állították. Pedig kérte, hogy legalább annak a gyümölcsösnek a gondozását bízzák rá, amelyet nagyrészt az ő irányításával telepítettek. De kérése süket fülekre talált. És érte a bizonyság! Fotóriporterünk a kétszertermő körtefa egyik termő-virágzó ágát örökítette meg. A kép felső részén a fürtös virágok, míg az alsó részén a már fejlődő első termés látható. = 3 = ilalomfa és tüzeskerék Csáváson a falu felett ismétlik. Szilveszter estehatalmas hegy vigyázza a jén a falu legényei hóban, környéket. Csúcsán szép fagyban kimásznak a szálfa áll, amelynek ágait hegyre, 10 órakor tüzet kerékformájúra meghat raknak és előkészítik a sították. Neve: tilalomfa, tüzeskereket. Régebb egy Hivatása: tudatni a falu- szerű fakereket vontak be val, hogy tilos a szőlőben szalmával és azt gyújteljárni. A csőszök állítják ták meg. Ma már itt is fel ide minden esztendő- mutatkozik a haladás. A ben, augusztus 20-án. Jó fakereket traktorabroncs mélyen beássák a földbe, váltotta fel. Ez jelzi penhogy vihar ki ne döntse, tosan éjfélkor, hogy véget szél meg ne tépázza. S ott ért egy esztendő, s kezdővan egész esztendőn át, dik a másik. Amíg a legé- Elégetése néha egybeesik nyék a tüzeskereket ereegy másik hagyománnyal égetik, a nős emberek a faa tüzeskerék leengedésé tyban házról-házra járva ver. Ezt is már hosszú búcsúztatják az óesztenidők óta évről-évre meg- dől. Visszatért a „paripa“ Sajnálták a pókoslábú, gondozók lódobogásra fikivénhedt gebét a gondo gyertek fel, s az ajtóban tók. De nem volt mit ten- felnyihogott a néhai páni, kár volt már a zabot ripa.. Hazaszökött Radnótetetni vele, ebben egyetér- rel. Nem tudott távol műtettek a désfalviak. Olyan radni onnan, ahol bizorolt szegény, hogy egy jó nyára jobb sorsa volt, szél elfújta volna. A ró- mint amilyen Radnótonkáknak való — hajtogat- várt rá. Hiába, a honvágyták. A saját lábán, nem csodákra képes. Olvastuk tudott elmenni, felrakták ugyan egy folyóiratban, hát egy teherautóra és az hogy a Szovjetunióban zól vitték Radnótra. Hogy több ezer kilométerről ott mit csináltak vele, mit ment haza egy ló. Désfalnem, ez örök titok marad, ha kicsi falu, s itt egy Elég az hozzá, hogy két ilyen döglőfélben lévő, nap múlva a désfalvi igás- pókoslábú ló visszatérése is esemény. A rovatot szerkesztették: SZABÓ Dénes és NAGY Ferenc