Vörös Zászló, 1968. november (20. évfolyam, 260-285. szám)
1968-11-08 / 266. szám
OPERATÍVABB szervezést SÜRGET A VETÉS Amint telnek a napok, egyre inkább meggyőződünk arról, hogy az objektív okokról való hivatkozás puszta takarója a szervezetlen, gyenge munkának. Lényegében furán is hangzik, ha azt halljuk, hogy ez, meg az nincs, de ha lenne... Ritkán halljuk viszont azt, hogy ha ezt, meg ezt megcsináljuk, bizony már rég befejeztük volna a vetést. A bírálatainkat fogadó felháborodásuk is olcsó fogás, mert a konkrét tények, a kerek, vagy kevésbé kerek számok cáfolhatatlanul vallanak a valóságról. Mert mit állíthatnak, elfogadhatót, teszem azt a héturiak, erkedtek, vagy viijoaraiak, akik a hét elején 5—10 hektáros napi ütemben vetették a búzát? Sintipanán, Viijoarán és Szászdályán még mindig több mint 100 hektár vár vetésre, holott hamarosan november közepét írjuk Ez a hét talán még kedvező feltételeket teremt a vetésre, az ezután következőért azonban már ki merne jótállni? A lehetőségeket fontolóra véve az a véleményünk, hogy ezen a héten befejezhetik a vetést. Nem ütközik akadályba, vagy pontosabban, nagyobb akadályba Segesvár környékén sem. Egyes gazdaságok, mint a fehéregyházi és héjasfalvi, máris befejezték a vetést, s az utolsó napokban kétségtelen a jó, rugalmas munkaszervezés segítette a fellendülést. Héjasfalván például a vetés gyors befejezését ösztönözve, a sardi részlegre összpontosították a traktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket. Fehéregyházán éjjel is szántottak a traktorok s az eredmény nem váratott magára, a vetőgépekmegállás nélkül dolgozhattak. Munka végeztével a traktorok egy részét átirányították az erkedi egységhez, ahol valóban elkelt a segítség, persze, nemcsak a gépi segítség... Az előbbi pozitív példákkal ellentétben a szászkézdieket nincs módunkban dicsérni, de gondoljuk, nem is tartanak erre igényt. A vasárnapot itt sem használták ki kellőképpen, mi több, a hétköznapok munkaüteme is alacsony. A napi 20 hektáros, egyáltalán nem túlzott tervezett vetési ütemmel szemben volt olyan nap, amikor mindössze 8 hektáron vetették el a gabonát. A helybeli farm részéről kaptak ugyan segítséget, de ha lehetséges ezt, hatékonyabbá kell tenni, mert hiszen még közel 100 hektár hiányzik a vetési előirányzat teljesítéséhez A segesvári termelőszövetkezetben a 220 hektár búzavetési terv mintegy 70 százalékát valósították meg a hét közepéig. A fő nehézséget az képezi, hogy lassan halad a területek felszabadítása. A 41 hektár kukoricából igen keveset gyűjtöttek be, s a szár is elszállításra vár, más mezőgazdasági termények mellett. Itt a gyenge teljesítményért nem okolhatók csupán a gépkezelők, elmarasztalható a szövetkezet vezetősége is a betakarítás és szállítás gyenge megszervezéséért. Most kell mondanunk ezt sajnos, amikor a megye termelőszövetkezeteinek nagy részében eljutottak oda, hogy a területek felszabadítása nem képez már akadályt a vetés előtt. Ilyen körülmények között a segesváriak aligha gondolhatnak a vetés gyors befejezésére. Megállás nélkül szállítják a cukorrépát a szabadi átvevőközprvízba) A néptanácsok szervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet vitája A tömegkapcsolatok elmélyítéséért A néptanácsok szervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet hűen tükrözi szocialista rendszerünk mélységes demokratizmusát. Előirányzataiból kitűnnek azok a jogok, amelyeket a széles néptömegek számára biztosítanak az állami és közügyek intézésében. Ezzel kapcsolatban sokatmondóak a törvénytervezetnek azok a cikkelyei, amelyek meghatározzák a néptanácsok, az állandó és ideiglenes bizottságok hatáskörét és feladatát, a képviselők jogait és kötelességeit, valamint az állampolgári bizottságok tennivalóit Az államhatalom helyi szerveinek megválasztásakor, a tömegek kijelölik képviselőiket az államügyek vezetésére. Az a tény, hogy a néptanácsi képviselőket általános, titkos, egyenlő és közvetlen szavazással választják, lehetővé teszi, hogy a nép gyakorolja az államhatalmat. Úgy állapították meg a képviseleti normákat a megyei, municipiumi, városi és községi szervek megválasztására, hogy a néptanácsokban képviselve legyenek a dolgozók összes kategóriái: munkások, földművesek, értelmiségiek, tisztviselők és háziasszonyok, így például megyénk legkisebb létszámú községében is 37 képviselőt választanak. A néptanácsok ülésszakai nagyszerű lehetőséget teremtenek a tömegeknek a közügyek intézésébe való bevonására. Az ülésszakon résztvevő képviselők feltárják az államhatalom helyi szervei előtt a választóikat foglalkoztató legfontosabb problémákat, azok alkotó javaslatait, kezdeményezéseit. A törvénytervezet rámutat, hogy az ülésszakokon a képviselőkön kívül meghívottként részt vehetnek olyan személyeik is, akik hozzá tudnak járulni a napirendre tűzött kérdések alaposabb megvitatásához, helyes, operatív megoldásához. Ugyanakkor a tervezet előirányozza, hogy az állandó bizottságokba vonjanak be olyan állampolgárokat, akik megfelelő szakmai felkészültséggel és tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy hozzájáruljanak az előttünk álló feladatok megoldásához. A néptanácsok tömegkapcsolatainak elmélyítése szempontjából rendkívüli jelentőségűek azok az előirányzatok, amelyek a képviselők tevékenységét szabályozzák. A választók megbízottjaként a képviselő kötelessége, hogy tanácskozzon választókörzetének állampolgáraival, kikérje véleményüket a közösséget foglalkoztató kérdésekről, időnként beszámoljon választóinak tevékenységéről, érdeklődjék kéréseik, bejelentéseik elintézési módjáról A dolgozó tömegeknek a helyi közügyek intézésébe való bevonására az egyik leghatékonyabb forma az állampolgári bizottság. Amint a törvénytervezet előírja, ezeket a bizottságokat az állampolgárok népgyűlésein választják s tevékenységükért felelnek a dolgozók előtt. A gyakorlat bizonyította, hogy ezek a bizottságok ösztönzik az állampolgárok kezdeményező szellemének kibontakozását, mozgósítják a dolgozókat gazdasági, társadalmi, kulturális feladataik teljesítésére. Az említett formákon kívül, a tömegek részt vesznek a helyi közügyek intézésében a társadalmi és tömegszervezetek útján is, amelyeknek hivatásuk az összes erőket a szocialista építés előirányzatainak megvalósítására mozgósítani A társadalmi szervezetek tevékenységüket az államhatalom helyi szerveivel szoros kapcsolatban fejtik ki. A tervezet előírja, hogy a néptanácsok erősítik kapcsolataikat a társadalmi- és tömegszervezetekkel, s minden támogatást megadnak feladataik sikeres teljesítése érdekében. A törvénytervezet előirányzatai teljes összhangban vannak szocialista társadalmunk jelenlegi követelményeivel, biztosítják a néptanácsok tömegkapcsolatainak elmélyítését, hozzájárulnak ahhoz, hogy mind nagyobb tömegek vegyenek részt az állami és közügyek intézésében. TEHO Aurél, a Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának titkára Világ proletárjai, egyesüljetek ! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja A mezei munkák helyzete a termelőszövetkezetekben november 7-én este Kukorica-betakarítás 67,5 % Cukorrépa-betakarítás 95,6 % melyből elszállítva 73,3 % Talajelőkészítés vetésre 87,4 % Búzavetés 89 % TÁVIRAT RICHARD NIXON úrnak Rendkívüli öröm számomra, hogy szívélyesen gratulálhatok önnek abból az alkalomból, hogy megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének felelősségteljes tisztségébe, és egészséget, boldogságot kívánhatok. Megragadom az alkalmat annnak a reménynek a kifejezésére, hogy az országaink közötti kapcsolatok tovább fejlődnek a román és az amerikai nép érdekében, a béke és a nemzetközi együttműködés ügye érdekében. NICOLAE CEAUSESCU A MAGYAR, NÉMET ÉS UKRÁN NEMZETISÉGŰ DOLGOZÓK MEGYEI TANÁCSAINAK ALAKULÓ GYŰLÉSEI Az RKP KB nemrég tartott plenáris ülése azon határozatainak alkalmazása érdekében, amelyek egyes szervezeti intézkedésekről szólnak a dolgozó nép erkölcsi-politikai egységének, a román és az együttélő nemzetiségek dolgozói közötti testvériség, szocialista nemzetünk összeforrottsága további erősítésének érdekében, azokban a megyékben, ahol a román lakosság mellett más nemzetiségekhez tartozó dolgozók is élnek, csütörtökön megtartották amagyar, a német, az ukrán és más nemzetiségű dolgozók megyei tanácsainak első alakuló gyűléseit. A magyar nemzetiségű dolgozók képviselői Fehér és Arad megyében, a német nemzetiségű dolgozók képviselői Fehér, Brassó, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyében, az ukrán nemzetiségű dolgozók képviselői Suceava megyében tartottak gyűlést. A gyűléseken részt vettek a központi szervező bizottság képviselői, valamint az RKP megyei bizottságainak első titkárai. Az esemény jelentőségéről az RKP megyei bizottságainak első titkárai és a gyűlések számos részvevője beszélt. A felszólalók rámutattak, hogy a rájuk háruló hatáskör és kötelezettségek révén, azáltal, hogy az együttlakó nemzetiségekhez tartozó dolgozóknak egyre szélesebb körű és szervezettebb keretben történő részvételét biztosítják a szocialista építés kiteljesítése programjának megvalósításában, ezek a tanácsok jelentősen hozzájárulnak majd a szocialista demokrácia fejlesztéséhez hazánkban. A résztvevők rámutattak, hogy e széles képviseleti jellegű szervek létesítése elősegíti a román nép és az együttélő nemzetiségek közötti testvériség, az összes dolgozók — nemzetiségre való tekintet nélkül — erkölcsi-politikai egysége további erősítését, a szocialista nemzet összeforrottságának megszilárdítását — ami alapvető feltétele új rendszerünk erejének és tartósságának, óriási hajtóereje az ország haladásának. A felszólalók kifejezték teljes bizalmukat a párt bel- és külpolitikája iránt, azt a szilárd elhatározásukat, hogy testvéri egyetértésben dolgoznak a Román Kommunista Párt vezetésével, azért, hogy újabb csúcsokra emeljék a közös hazát, Románia Szocialista Köztársaságot. A gyűlések részvevői kijelölték a megyei tanácsokat, a tanácsok elnökeit, alelnökeit és titkárait, valamint a helyi képviselőket Románia Szocialista Köztársaság magyar és német nemzetiségi tanácsaiba. A gyűlések végén a résztvevők táviratot intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz, s ebben kifejezték mélységes hálájukat aziránt, hogy pártunk állandóan gondoskodik a nép egységének erősítéséről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről, kinyilvánították forró ragaszkodásukat a közös haza — a szocialista Románia felvirágoztatásának ügye iránt, azt a vállalásukat, hogy minden erejüket társadalmunk általános haladása megvalósításának szentelik. A nemzeti kisebbségekhez tartozó dolgozók megyei tanácsainak alakuló gyűlései folytatódnak. (Agerpres) A MAROS MEGYEI IDEIGLENES NÉPTANÁCS BIZOTTSÁGA VÉGREHAJTÓ 580/1968 sz. Végzés A Maros Megyei Ideiglenes Néptanács Végrehajtó Bizottsága, az 1957 évi 6-os számú törvény 11. és 23. szakasza, valamint az 1968. évi 3-as számú törvény értelmében, amely a néptanácsok megválasztásáig a helyi állami vezetés biztosítását szabályozza a közigazgatási területi egységekben, elhatározza: — Egyetlen szakasz. — 1968. november 16-án délelőtt 10 órára rendkívüli ülésszakra hívja össze Maros Megye Ideiglenes Néptanácsát a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermébe, a következő napirenddel: 1.) A néptanácsok megszervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet megvitatása. Marosvásárhely, 1968. november 5-én NICOLAE VERES elnök TERO AUREL titkár Tanügyi dolgozók megyei értekezlete Tegnap, november 7-én tartották meg Marosvásárhelyen a tanügyi dolgozók megyei értekezletét, melyen több mint 460 tanár, tanító és nevelő vett részt. A tanácskozás résztvevői megvitatták a tanszemélyzet most kidolgozott szabályzat-tervezetét. Az értekezleten részt vettek a következő elvtársak: Sebestyén Liviu, a megyei pártbizottság titkára, Alexandra Ghitera, az RKP KB részéről, Gheorghe Popescu, az Oktatásügyi Minisztérium igazgatója, Titea Ioan Maros megye vezértanfelügyelője, Eugen Trambitaru, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Sticlaru Grigore, a megyei Pionírtanács elnöke, meghívott tanárok, tanítók, nevelők az általános iskolákból, szaklíceumokból, szakmai iskolákból. A tanácskozást Titea Ioan elvtárs nyitotta meg. Rövid bevezetőjében hangsúlyozta a szabályzattervezet jelentőségét, kiemelte az egyes fejezetek, szakaszok fontosságát. Ezt követően nagyszámú tanár, tanító, nevelő kért szót. Hozzászólásaikban méltatták a szabályzattervezet nagy jelentőségét, szerepét az oktatás fejlesztésében, tökéletesítésében, az oktató-nevelő káderek tevékenységének szabályozásában, irányításában. Kiemelték, h°gy a szabályzat-tervezet magában foglalja mindazokat az intézkedéseket, amelyeket pártunk IX. kongresszusa, az Országos Konferencia és az 1968 áprilisi plenáris ülés irányzott elő a hazai oktatás fejlesztésére és tökéletesítésére. A vita során a hozzászólók számos értékes javaslatot tettek a szabályzat-tervezet megjavítása érdekében. Befejezésül felszólalt Sebestyén Liviu elvtárs. Beszédében hangsúlyozta a szabályzat-tervezet nagy jelentőségét, pártunk és kormányunk állandó gondoskodását az oktatás fejlesztéséről, tökéletesítéséről. Kiemelte, hogy az értekezleten résztvett tanárok, tanítók, nevelők nagy érdeklődéssel, felelősségérzettel vitatták meg a szabályzat-tervezetet, amelyet végleges formájában a tanügyi dolgozók ez évben sorra kerülő országos értekezlete hagy jóvá. A tanácskozáson a tanügyi dolgozók megválasztották azt a 62 küldöttet, akik megyénket képviselik majd az országos értekezleten. A munka öröme Dr. CSÖGÖR ERZSÉBET A munka ésszerű megszervezésének központi tényezője maga a munkát végző ember. Köztudomású, hogy aki jókedvvel dolgozik, annak teljesítménye fokozódik, úgyszintén a kezdeményező készsége is, és ez a munka minőségét, termelékenységét kedvezően befolyásolja. De a munkavégzésnek ez az érzelmi szempontból oly kedvező, a teljesítmény minőségét és menynyiségét növelő formája visszahat az emberre is. Az eredményes munka kielégüléssel, sikerélménynyel jár és újabb eredményekre ösztönöz. A munkaöröm életünk egyik igen fontos tényezője, az emberi megelégedettség forrása, önbecsülésünk, magabiztosságunk, önbizalmunk nélkülözhetetlen feltétele. Érdemes tehát, hogy egy kicsit módszeresen foglalkozzunk a munkavégzés lélektani tényezőivel és azok közül néhányat tisztázzunk. Egyébként ösztönösen, mint élettapasztalatainkból leszűrt ismeretek ott szunnyadoznak tudatunkban, csak rendszereznünk kell őket. Mindannyiunk jogos igénye, hogy munkahelyünk szép, tiszta, tágas, kényelmes, a munka szempontjából minden tekintetben megfelelő legyen. Örömmel veszszük tudomásul, hogy gyáraink, intézményeink milyen nagy súlyt helyeznek arra, hogy a dolgozók örömmel lépjenek be a virággal díszített udvarokra, a tágas üzemcsarnokokba, világos, szép és tiszta munkahelyeikre. A munkaegészségtan és számos más tudományág foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, mert bebizonyosodott, hogy a munkavégzés külső feltételei nagymértékben befolyásolják a teljesítményt. Meglepő ugyanakkor az a megállapítás, hogy a környezetünk szépségére egy idő múlva már nem reagálunk és szinte számba se vesszük, ha nem tesszük magunkévá azt a közös célt, hogy a magunk és a többiek, az egész közösség számára biztosítsuk ezt az örömet. Tehát tudatosan ügyeljünk a szépre, és ha lehet, még fokozzuk is azt. A közömbösség a munkahely külső feltételeinek szépsége, tisztasága, higiéniája iránt, akarva akaratlanul rongáláshoz vezet és kihat a dolgozók kedélyállapotára, közérzetére és munkavégzésére. A munkavégzés külső feltételeihez tartozik a munkahely és a munkaeszközök helyes, ésszerű, racionális elrendezése. Hogy ez mennyire megkönnyíti a munkát és mennyi felesleges fáradtságtól, bosszankodástól kíméli meg a dolgozókat, arról nem is kellene beszélnem, de miután ennek a tényezőnek a dolgozó jó kedélyállapotára igen nagy hatása van, okvetlenül meg kellett említenem. A rend és a gondosság a munka szeretetének egyik igen fontos külső megnyilvánulása. A munka jó szervezést, a szervezés fegyelmet, módszerességet és rendszeretetet igényel. Ennek a munkahely és munkaeszközök ésszerű elrendezésében is meg kell nyilvánulnia. Kevésbé látható ugyan, de a munkakedv szempontjából igen fontos környezeti tényező a munkahely érzelmi légköre. A vidám, feszültség- és konfliktusmentes, a kölcsönös segítség melegét és derűjét árasztó atmoszféra a jó munkavégzés elengedhetetlen feltétele. Ezt minden dolgozó ember tudja, de azzal a ténnyel már kevesebben vetünk számot, hogy ebben valamennyiünknek kötelező módon megvan a magunk szerepe. Mint ahogy nem számolunk kellő tudatossággal azzal sem, hogy a magunk munkájának a termelékenységét, minőségét is milyen mértékben segíti elő vagy éppen csökkenti negatív vagy pozitív hozzájárulásunk e téren. A munkatársak egymáshoz való külső (formális) és belső (tartalmi) viszonyát a lélektan egyik igen széles körű kísérleteket végző ága, a társadalomlélektan vizsgálja. Kutatási módszere, a szociometria, tényszerűen, mennyiségi és minőségi eredményekkel igazolja a fenti állítás megalapozottságát. A közösségben végzett munka az egyéni és a közös célok bonyolult szövevénye. A közös cél figyelembevételének hiánya kedvezőtlenül hat a munka eredményére, tehát károsító tényező,nem csak a közösség, hanem az egyén szempontjából is. Okvetlenül el kell gondolkoznunk ezen a tényen. Az emberek különböző módon viszonyulnak munkájukhoz. Ennek a viszonyulásnak a jellegétől függ az, hogy mennyire jelent számukra örömet a munka. Ennek a viszonyulásnak igen sok feltétele van. Mikor az ember számára a munka mint belső szükséglet jelentkezik, az azt jelenti, hogy az ember hozzászokott a munkához, és ha örömmel is szakítja meg, hogy pihenjen, egyszerre csak azt kell tapasztalnia, hogy üdülni, pihenni is csak akkor tud, ha valamilyen elfoglaltságot keres magának. A munka mint belső szükséglet, mint hajtóerő jelentkezik és az ember képes bármilyen munkát elvállalni, csak hogy ezt a szükségletét, a tevékenység szükségletét, kielégíthesse. A munkához nem szokott ember csak nagy erőfeszítés árán képes dolgozni, számára a munka teher, minden lehetőséget megragad, hogy a kellemetlen helyzetből szabaduljon. Folyton újabb és újabb szórakozást, élvezetet keres, mert kielégülést azokban csak rövid ideig talál. Így válik a mun (Folytatás a 2. oldalon) Premier előtti beszélgetés KŐSZEGI MARGIT érdemes művésznővel Honoré de Balzac Fegyverbarátok című novellája színpadi változatának bemutatója előtt kerestük fel Kőszegi Margitot otthonában. Néhány udvariassági kérdés és felelet után szinte észrevétlenül már a színházról, a színpadról beszélgetünk. Ez nem is csoda, hiszen egy olyan művésszel, akinek élete összenőtt a színpaddal, miről is beszélhetnénk másról. Az előre megfogalmazott kérdést, hogy mit jelent számára a színpaddal, a közönséggel való újratalálkozás már nem is kell feltennem, megelőz a válasszal. — Habár másfél éve nyugdíjban vagyok, nem szakadt meg kapcsolatom a színpaddal, a közönséggel. Játszottam Csíky Gergely Buborékok című vígjátékában és a Lúdas Matyiban játszom az Anyó szerepét. Nagyon hálás vagyok Gálfalvi Zsolt igazgatónak, hogy rám gondolt most is, s a Fegyverbarátok egy remek deformált szerepében újra színpadon lehetek. — Mit mond nekünk a darabról és a szerepéről? — Remek francia vígjáték, kiváló szerepek, feszült drámai szituációk, jó konfliktus. A szerepem? Remek vígjátéki szeren és én mindig is szerettem vidám lenni a színpadon, nevetni és nevettetni. Egy begyepesedett, prűd vénkisaszszonyt játszom, aki minden mondén életet élő embert lenéz, de aki a darab folyamán kivirágzik a szerelemtől. Sokszínű szerep, rengeteg lehetőség van a vígjátéki szituációkra, melyeket szeretnék teljes mértékben kiaknázni. Partnereim remek színészek, akikkel nem egyszer játszottam együtt, élvezetet jelent minden próba, mert már ez is az előadás izgalmát kelti, az alkotás örömét. Még most is, ennyi színpadi gyakorlat után, minden egyes előadás előtt drukkolok a világ életemben drukkos színésznő voltam — de ez csak addig tart, míg az első mondatot elmondom. De e nélkül nem lenne érdemes csinálni. Ha jól emlékszem, sohasem, vagy nagyon keveset játszottam francia vígjátékban. Ez más stílust követel, új, könynyedébb kifejezési eszközöket kell keresnem s ez még 45 éves színpadi rutinnal sem könnyű. — Említette, hogy nagyon kedveli a vígjátékot, mert szeret jókedvet sugározni maga körül — hát a sok emlékezetes drámai szerep, a remekbe formált gorkiji alakok, amelyek még mindig elevenen élnek a nézők emlékezetében? — Szerettem a drámai szerepeket is, de valahogy inkább a vígjáték az a terület, ahol otthonosabban érzem magam. Ez talán azzal is magyarázható, hogy pályámat operettekkel és operával kezdtem s csak később tértem át a prózára. Ezek után szinte természetesen adódik a kérdés: — Milyen szerep-álma van? — Van egy régóta dédelgetett szerep-álmom. Szeretném a fiatalokkal, a Stúdió színpadán Csiky Gergely Nagymamáját eljátszani. Hátha egyszer sikerül... Végül csupán annyit, hogy boldog vagyok, mert úgy érzem, a színpad ad további erőt; mindig azt szoktam mondani, amikor a korom kerül szóba: „ha már nem tudok többé játszani, akkor öregszem meg igazán". Kívánjuk, hogy minél többször láthassuk viszont ezt a nagy művésznőt, aki annyi feledhetetlen színházi estet szerzett szeretett közönségének. P. T.