Vörös Zászló, 1968. november (20. évfolyam, 260-285. szám)

1968-11-08 / 266. szám

OPERATÍVABB szervezést SÜRGET A VETÉS Amint telnek a napok, egyre in­kább meggyőződünk arról, hogy az objektív okokról való hivatkozás puszta takarója a szervezetlen, gyenge munkának. Lényegében fu­rán is hangzik, ha azt halljuk, hogy ez, meg az nincs, de ha len­ne... Ritkán halljuk viszont azt, hogy­ ha ezt, meg ezt megcsinál­juk, bizony már rég befejeztük vol­na a vetést. A bírálatainkat fogadó felhábo­rodásuk is olcsó fogás, mert a konkrét tények, a kerek, vagy ke­vésbé kerek számok cáfolhatatlanul vallanak a valóságról. Mert mit állít­hatnak, elfogadhatót, teszem azt a héturiak, erkedtek, vagy viijoara­­iak, akik a hét elején 5—10 hek­táros napi ütemben vetették a bú­zát? Sintipanán, Viijoarán és Szász­­dályán még mindig több mint 100 hektár vár vetésre, holott hamaro­san november közepét írjuk Ez a hét talán még kedvező fel­tételeket teremt a vetésre, az ez­után következőért azonban már ki merne jótállni? A lehetőségeket fontolóra véve az a véleményünk, hogy ezen a héten befejezhetik a vetést. Nem ütközik akadályba, vagy pontosabban, nagyobb aka­­dályba Segesvár környékén sem. Egyes gazdaságok, mint a fehér­egyházi és héjasfalvi, máris befe­jezték a­ vetést, s az utolsó napok­ban kétségtelen a jó, rugalmas munkaszervezés segítette a fellen­dülést. Héjasfalván például a vetés gyors befejezését ösztönözve, a sardi részlegre összpontosították a traktorokat és egyéb mezőgazda­sági gépeket. Fehéregyházán éjjel is szántottak a traktorok s az ered­mény nem váratott magára, a ve­tőgépek­­megállás nélkül dolgozhat­tak. Munka végeztével a traktorok egy részét átirányították az erkedi egységhez, ahol valóban elkelt a segítség, persze, nemcsak a gépi segítség... Az előbbi pozitív példákkal el­lentétben a szászkézdieket nincs módunkban dicsérni, de gondoljuk, nem is tartanak erre igényt. A vasárnapot itt sem használták ki kellőképpen, mi több, a hétközna­pok munkaüteme is alacsony. A napi 20 hektáros, egyáltalán nem túlzott tervezett vetési ütemmel szemben volt olyan nap, amikor mindössze 8 hektáron vetették el a gabonát. A helybeli farm részé­ről kaptak ugyan segítséget, de ha lehetséges ezt, hatékonyabbá kell tenni, mert hiszen még közel 100 hektár hiányzik a vetési előirány­zat teljesítéséhez A segesvári termelőszövetkezet­ben a 220 hektár búzavetési terv mintegy 70 százalékát valósították meg a hét közepéig. A fő nehézsé­get az képezi, hogy lassan halad a területek felszabadítása. A 41 hek­tár kukoricából igen keveset gyűj­­töttek be, s a szár is elszállításra vár, más mezőgazdasági termények mellett. Itt a gyenge teljesítmény­ért nem okolhatók csupán a gép­kezelők, elmarasztalható a szövet­kezet vezetősége is a betakarítás és szállítás gyenge megszervezésé­ért. Most kell mondanunk ezt saj­nos, amikor a megye termelőszö­vetkezeteinek nagy részében elju­tottak oda, hogy a területek fel­szabadítása nem képez már aka­dályt a vetés előtt. Ilyen körülmé­nyek között a segesváriak aligha gondolhatnak a vetés gyors befeje­zésére. Megállás nélkül szállítják a cukorrépát a szabadi át­vevőközprv­ízba) A néptanácsok szervezésére és működésére vonatkozó törvénytervezet vitája A tömegkapcsolatok elmélyítéséért A néptanácsok szervezésére és működésére vonatkozó törvényter­vezet hűen tükrözi szocialista rend­szerünk mélységes demokratizmu­sát. Előirányzataiból kitűnnek azok a jogok, amelyeket a széles néptö­megek számára biztosítanak az ál­lami és közügyek intézésében. Ez­zel kapcsolatban sokatmondóak a törvénytervezetnek azok a cikke­lyei, amelyek meghatározzák a néptanácsok, az állandó és ideigle­nes bizottságok hatáskörét és fel­adatát, a képviselők jogait és köte­lességeit, valamint az állampol­gári bizottságok tennivalóit Az államhatalom helyi szervei­nek megválasztásakor, a tömegek kijelölik képviselőiket az állam­ügyek vezetésére. Az a tény, hogy a néptanácsi képviselőket általá­nos, titkos, egyenlő és közvetlen szavazással választják, lehetővé te­szi, hogy a nép gyakorolja az ál­lamhatalmat. Úgy állapították meg a képviseleti normákat a megyei, municipiumi, városi és községi szervek megválasztására, hogy a néptanácsokban képviselve legye­nek a dolgozók összes kategóriái: munkások, földművesek, értelmi­ségiek, tisztviselők és háziasszo­nyok, így például megyénk leg­kisebb létszámú községében is 37 képviselőt választanak. A néptanácsok ülésszakai nagy­szerű lehetőséget teremtenek a tö­megeknek a közügyek intézésébe való bevonására. Az ülésszakon résztvevő képviselők feltárják az államhatalom helyi szervei előtt a választóikat foglalkoztató legfon­tosabb problémákat, azok alkotó javaslatait, kezdeményezéseit. A törvénytervezet rámutat, hogy az ülésszakokon a képviselőkön kívül meghívottként részt vehetnek o­­lyan személyeik is, akik hozzá tud­nak járulni a napirendre tűzött kérdések alaposabb megvitatásá­hoz, helyes, operatív megoldásához. Ugyanakkor a tervezet előirányoz­za, hogy az állandó bizottságokba­­ vonjanak be olyan állampolgáro­kat, akik megfelelő szakmai felké­szültséggel és tapasztalattal rendel­keznek ahhoz, hogy hozzájárulja­nak az előttünk álló feladatok meg­oldásához. A néptanácsok tömegkapcsolatai­nak elmélyítése szempontjából rendkívüli jelentőségűek azok az előirányzatok, amelyek a képvise­lők tevékenységét szabályozzák. A választók megbízottjaként a kép­viselő kötelessége, hogy tanácskoz­zon választókörzetének állampolgá­raival, kikérje véleményüket a kö­zösséget foglalkoztató kérdésekről, időnként beszámoljon választóinak tevékenységéről, érdeklődjék kéré­seik, bejelentéseik elintézési mód­járól A dolgozó tömegeknek a helyi közügyek intézésébe való bevoná­sára az egyik leghatékonyabb for­ma az állampolgári bizottság. A­­mint a törvénytervezet előírja, e­­zeket a bizottságokat az állampol­gárok népgyűlésein választják s tevékenységükért felelnek a dolgo­zók előtt. A gyakorlat bizonyítot­ta, hogy ezek a bizottságok ösz­tönzik az állampolgárok kezdemé­nyező szellemének kibontakozását, mozgósítják a dolgozókat gazdasá­gi, társadalmi, kulturális feladataik teljesítésére. Az említett formákon kívül, a tömegek részt vesznek a helyi köz­ügyek intézésében a társadalmi és tömegszervezetek útján is, ame­lyeknek hivatásuk az összes erőket a szocialista építés előirányzatai­nak megvalósítására mozgósítani A társadalmi szervezetek tevé­kenységüket az államhatalom helyi szerveivel szoros kapcsolatban fej­tik ki. A tervezet előírja, hogy a néptanácsok erősítik kapcsolataikat a társadalmi- és tömegszervezetek­­­kel, s minden támogatást megad­nak feladataik sikeres teljesítése érdekében. A törvénytervezet előirányzatai teljes összhangban vannak szocia­lista társadalmunk jelenlegi köve­telményeivel, biztosítják a népta­nácsok tömegkapcsolatainak elmé­lyítését, hozzájárulnak ahhoz, hogy mind nagyobb tömegek vegyenek részt az állami és közügyek inté­zésében. TEHO Aurél, a Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának titkára Világ proletárjai, egyesüljetek ! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja A mezei munkák helyzete a terme­lőszövetkezetek­ben november 7-én este Kukorica-betakarítás 67,5 % Cukorrépa-betakarítás 95,6 % melyből elszállítva 73,3 % Talajelőkészítés vetésre 87,4 % Búzavetés 89 % TÁVIRAT RICHARD NIXON úrnak Rendkívüli öröm számomra, hogy szívélyesen gratulálhatok önnek abból az alkalomból, hogy megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének felelősségteljes tisztségébe, és egész­séget, boldogságot kívánhatok. Megragadom az alkalmat annnak a reménynek a kifejezésére, hogy az országaink közötti kapcsolatok tovább fejlődnek a román és az amerikai nép érdekében, a béke és a nemzetközi együttműkö­dés ügye érdekében. NICOLAE CEAUSESCU A MAGYAR, NÉMET ÉS UKRÁN NEMZETISÉGŰ DOLGOZÓK MEGYEI TANÁCSAINAK ALAKULÓ GYŰLÉSEI Az RKP KB nemrég tartott ple­náris ülése azon határozatainak al­kalmazása érdekében, amelyek e­­gyes szervezeti intézkedésekről szól­nak a dolgozó nép erkölcsi-politi­kai egységének, a román és az együttélő nemzetiségek dolgozói közötti testvériség, szocialista nem­zetünk összeforrottsága további erő­sítésének érdekében, azokban a megyékben, ahol a román lakos­ság mellett más nemzetiségekhez tartozó dolgozók is élnek, csütör­tökön megtartották a­­magyar, a német, az ukrán és más nemzetisé­gű dolgozók megyei tanácsainak első alakuló gyűléseit. A magyar nemzetiségű dolgozók képviselői Fehér és Arad megyé­ben, a német nemzetiségű dolgozók képviselői Fehér, Brassó, Krassó-Szörény, Szeben és Temes megyé­ben, az ukrán nemzetiségű dolgo­zók képviselői Suceava megyében tartottak gyűlést. A gyűléseken részt vettek a köz­ponti szervező bizottság képviselői, valamint az RKP megyei bizottsá­gainak első titkárai. Az esemény jelentőségéről az RKP megyei bizottságainak első titkárai és a gyűlések számos rész­vevője beszélt. A felszólalók rá­mutattak, hogy a rájuk háruló ha­­táskör és kötelezettségek révén, azáltal, hogy az együttlakó nemzeti­ségekhez tartozó dolgozóknak egyre szélesebb körű és szervezettebb keretben történő részvételét bizto­sítják a szocialista építés kiteljesí­tése programjának megvalósításá­ban, ezek a tanácsok jelentősen hozzájárulnak majd a szocialista demokrácia fejlesztéséhez hazánk­ban. A résztvevők rámutattak, hogy e széles képviseleti jellegű szervek létesítése elősegíti a román nép és az együttélő nemzetiségek közötti testvériség, az összes dolgozók — nemzetiségre való tekintet nélkül — erkölcsi-politikai egysége to­vábbi erősítését, a szocialista nem­zet összeforrottságának megszilár­dítását — ami alapvető feltétele új rendszerünk erejének és tartós­ságának, óriási hajtóereje az or­szág haladásának. A felszólalók kifejezték teljes bi­zalmukat a párt bel- és külpoliti­kája iránt, azt a szilárd elhatáro­zásukat, hogy testvéri egyetértés­ben dolgoznak a­ Román Kommu­nista Párt vezetésével, azért, hogy újabb csúcsokra emeljék a közös hazát, Románia Szocialista Köz­társaságot. A gyűlések részvevői kijelölték a megyei tanácsokat, a tanácsok el­nökeit, alelnökeit és titkárait, vala­mint a helyi képviselőket Románia Szocialista Köztársaság magyar és német nemzetiségi tanácsaiba. A gyűlések végén a résztvevők táviratot intéztek a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gához, Nicolae Ceaușescu elvtárs­hoz, s ebben kifejezték mélységes hálájukat aziránt, hogy pártunk ál­landóan gondoskodik a nép egy­ségének erősítéséről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről, kinyil­vánították forró ragaszkodásukat a közös haza — a szocialista Ro­mánia felvirágoztatásának ügye iránt, azt a vállalásukat, hogy min­den erejüket társadalmunk általá­nos haladása megvalósításának szentelik. A nemzeti kisebbségek­hez tartozó dolgozók megyei taná­csainak alakuló gyűlései folytatód­nak. (Agerpres) A MAROS MEGYEI IDEIGLENES NÉPTANÁCS BIZOTTSÁGA VÉGREHAJTÓ 580/1968 sz. Végzés A Maros Megyei Ideiglenes Néptanács Végrehajtó Bizottsága, az 1957 évi 6-os számú törvény 11. és 23. szakasza, valamint az 1968. évi 3-as számú törvény értelmében, amely a néptanácsok meg­választásáig a helyi állami vezetés biztosítását szabályozza a közigaz­gatási területi egységekben, elhatá­rozza: — Egyetlen szakasz. — 1968. november 16-án délelőtt 10 órára rendkívüli ülésszakra hívja össze Maros Megye Ideiglenes Néptaná­csát a marosvásárhelyi Művelődési Palota nagytermébe, a következő napirenddel: 1.) A néptanácsok megszervezésére és működésére vonatkozó törvény­tervezet megvitatása. Marosvásárhely, 1968. novem­ber 5-én NICOLAE VERES elnök TERO AUREL titkár Tanügyi dolgozók megyei értekezlete Tegnap, november 7-én tartot­ták meg Marosvásárhelyen a tan­ügyi dolgozók megyei értekezletét, melyen több mint 460 tanár, taní­tó és nevelő vett részt. A tanács­kozás résztvevői megvitatták a tan­személyzet most kidolgozott sza­bályzat-tervezetét. Az értekezleten részt vettek a következő elvtár­­sak: Sebestyén Liviu, a megyei pártbizottság titkára, Alexandra Ghitera, az RKP KB részéről, Gheorghe Popescu, az Oktatásügyi Minisztérium igazgatója, Titea Ioan Maros megye vezértanfelügyelője, Eugen Trambitaru, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Sticlaru Grigore, a megyei Pionírtanács el­nöke, meghívott tanárok, tanítók, nevelők az általános iskolákból, szaklíceumokból, szakmai iskolák­ból. A tanácskozást Titea Ioan elv­társ nyitotta meg. Rövid bevezető­jében hangsúlyozta a szabályzat­­tervezet jelentőségét, kiemelte az egyes fejezetek, szakaszok fontos­ságát. Ezt követően nagyszámú ta­nár, tanító, nevelő kért szót. Hoz­­zászólásaikban méltatták a szabály­zat­tervezet nagy jelentőségét, sze­repét az oktatás fejlesztésében, tö­kéletesítésében, az oktató-nevelő káderek tevékenységének szabályo­zásában, irányításában. Kiemelték, h°gy a szabályzat-tervezet magá­ban foglalja mindazokat az intézke­déseket, amelyeket pártunk IX. kongresszusa, az Országos Konfe­rencia és az 1968 áprilisi plenáris ülés irányzott elő a hazai oktatás fejlesztésére és tökéletesítésére. A vita során a hozzászólók szá­mos értékes javaslatot tettek a szabályzat-tervezet megjavítása ér­dekében. Befejezésül felszólalt Sebestyén Liviu elvtárs. Beszédében hangsú­lyozta a szabályzat-tervezet nagy jelentőségét, pártunk és kormá­nyunk állandó gondoskodását az oktatás fejlesztéséről, tökéletesíté­séről. Kiemelte, hogy az értekez­leten résztvett tanárok, tanítók, nevelők nagy érdeklődéssel, fele­lősségérzettel vitatták meg a sza­bályzat-tervezetet, amelyet vég­leges formájában a tanügyi dolgo­zók ez évben sorra kerülő orszá­­gos értekezlete hagy jóvá. A tanácskozáson a tanügyi dol­gozók megválasztották azt a 62 küldöttet, akik megyénket képvise­lik majd az országos értekezleten. A munka öröme Dr. CSÖGÖR ERZSÉBET A munka ésszerű megszervezé­sének központi tényezője maga a munkát végző ember. Köztudo­mású, hogy aki jókedvvel dolgo­zik, annak teljesítménye fokozó­dik, úgyszintén a kezdeményező készsége is, és ez a munka minő­ségét, termelékenységét kedvezően befolyásolja. De a munkavégzésnek ez az érzelmi szempontból oly kedvező, a teljesítmény minőségét és meny­­nyiségét növelő formája visszahat az emberre is. Az eredményes munka kielégüléssel, sikerélmény­nyel jár és újabb eredményekre ösztönöz. A munkaöröm életünk egyik igen fontos tényezője, az em­beri megelégedettség forrása, ön­becsülésünk, magabiztosságunk, önbizalmunk nélkülözhetetlen fel­tétele. Érdemes tehát, hogy egy kicsit módszeresen foglalkozzunk a mun­kavégzés lélektani tényezőivel és azok közül néhányat tisztázzunk. Egyébként ösztönösen, mint élet­­tapasztalatainkból leszűrt ismere­tek ott szunnyadoznak tudatunk­ban, csak rendszereznünk kell őket. Mindannyiunk jogos igénye, hogy munkahelyünk szép, tiszta, tágas, kényelmes, a munka szem­pontjából minden tekintetben megfelelő legyen. Örömmel vesz­­szük tudomásul, hogy gyáraink, intézményeink milyen nagy súlyt helyeznek arra, hogy a dolgozók örömmel lépjenek be a virággal díszített udvarokra, a tágas üzem­csarnokokba, világos, szép és tisz­ta munkahelyeikre. A munka­egészségtan és számos más tudo­mányág foglalkozik ezekkel a kér­désekkel, mert bebizonyosodott, hogy a munkavégzés külső felté­telei nagymértékben befolyásolják a teljesítményt. Meglepő ugyanak­kor az a megállapítás, hogy a kör­nyezetünk szépségére egy idő múlva már nem reagálunk és szin­te számba se vesszük, ha nem tesszük magunkévá azt a közös célt, hogy a magunk és a többiek, az egész közösség számára bizto­sítsuk ezt az örömet. Tehát tuda­tosan ügyeljünk a szépre, és ha lehet, még fokozzuk is azt. A kö­zömbösség a munkahely külső feltételeinek szépsége, tisztasága, higiéniája iránt, akarva akaratla­nul rongáláshoz vezet és kihat a dolgozók kedélyállapotára, közér­zetére és munkavégzésére. A munkavégzés külső feltéte­leihez tartozik a munkahely és a munkaeszközök helyes, ésszerű, racionális elrendezése. Hogy ez mennyire megkönnyíti a munkát és mennyi felesleges fáradtságtól, bosszankodástól kíméli meg a dol­gozókat, arról nem is kellene be­szélnem, de miután ennek a té­nyezőnek a dolgozó jó kedélyálla­potára igen nagy hatása van, ok­vetlenül meg kellett említenem. A rend és a gondosság a munka szeretetének egyik igen fontos külső megnyilvánulása. A munka jó szervezést, a szervezés fegyel­met, módszerességet és rendszere­­tetet igényel. Ennek a munkahely és munkaeszközök ésszerű elren­dezésében is meg kell nyilvánul­nia. Kevésbé látható ugyan, de a munkakedv szempontjából igen fontos környezeti tényező a mun­kahely érzelmi légköre. A vidám, feszültség- és konfliktusmentes, a kölcsönös segítség melegét és de­rűjét árasztó atmoszféra a jó munkavégzés elengedhetetlen fel­tétele. Ezt minden dolgozó ember tudja, de azzal a ténnyel már ke­vesebben vetünk számot, hogy eb­ben valamennyiünknek kötelező módon megvan a magunk szerepe. Mint ahogy nem számolunk kellő tudatossággal azzal sem, hogy a magunk munkájának a termelé­kenységét, minőségét is milyen mértékben segíti elő vagy éppen csökkenti negatív vagy pozitív hozzájárulásunk e téren. A mun­katársak egymáshoz való külső (formális) és belső (tartalmi) vi­szonyát a lélektan egyik igen szé­les körű kísérleteket végző ága, a társadalomlélektan vizsgálja. Kutatási módszere, a szociometria, tényszerűen, mennyiségi és minő­ségi eredményekkel igazolja a fenti állítás megalapozottságát. A közösségben végzett munka az egyéni és a közös célok bonyolult szövevénye. A közös cél figyelem­­bevételének hiánya kedvezőtlenül hat a munka eredményére, tehát károsító tényező,nem csak a kö­zösség, hanem az egyén szempont­jából is. Okvetlenül el kell gondol­koznunk ezen a tényen. Az emberek különböző módon viszonyulnak munkájukhoz. En­nek a viszonyulásnak a jellegétől függ az, hogy mennyire jelent számukra örömet a munka. En­nek a viszonyulásnak igen sok feltétele van. Mikor az ember számára a mun­ka mint belső szükséglet jelentke­zik, az azt jelenti, hogy az ember hozzászokott a munkához, és ha örömmel is szakítja meg, hogy pi­henjen, egyszerre csak azt kell tapasztalnia, hogy üdülni, pihenni is csak akkor tud, ha valamilyen elfoglaltságot keres magának. A munka mint belső szükséglet, mint hajtóerő jelentkezik és az ember képes bármilyen munkát elvállal­ni, csak hogy ezt a szükségletét, a tevékenység szükségletét, kielé­gíthesse. A munkához nem szokott ember csak nagy erőfeszítés árán képes dolgozni, számára a munka teher, minden lehetőséget megra­gad, hogy a kellemetlen helyzet­ből szabaduljon. Folyton újabb és újabb szórakozást, élvezetet keres, mert kielégülést azokban csak rö­vid ideig talál. Így válik a mun­ (Folytatás a 2. oldalon) Premier előtti beszélgetés KŐSZEGI MARGIT érdemes művésznővel Honoré de Balzac Fegyver­barátok című novellája szín­padi változatának bemutatója előtt kerestük fel Kőszegi Mar­­gitot otthonában. Néhány udvariassági kérdés és felelet után szinte észrevét­lenül már a színházról, a szín­padról beszélgetünk. Ez nem is csoda, hiszen egy olyan mű­vésszel, akinek élete összenőtt a színpaddal, miről is beszél­hetnénk másról. Az előre megfogalmazott kérdést, hogy mit jelent szá­mára a színpaddal, a közönség­gel való újratalálkozás már nem is kell feltennem, meg­előz a válasszal. — Habár másfél éve nyug­díjban vagyok, nem szakadt meg kapcsolatom a színpaddal, a közönséggel. Játszottam Csí­­ky Gergely Buborékok című vígjátékában és a Lúdas Ma­­tyiban játszom az Anyó szere­pét. Nagyon hálás vagyok Gál­­falvi Zsolt igazgatónak, hogy rám gondolt most is, s a Fegy­verbarátok egy remek deformált szerepében újra színpadon le­hetek. — Mit mond nekünk a da­rabról és a szerepéről? — Remek francia vígjáték, kiváló szerepek, feszült drámai szituációk, jó konfliktus. A sze­repem? Remek vígjátéki sze­ren és én mindig is szerettem vidám lenni a színpadon, ne­vetni és nevettetni. Egy be­gyepesedett, prűd vénkisasz­­szonyt játszom, aki minden mondén életet élő embert le­néz, de aki a darab folyamán kivirágzik a szerelemtől. Sok­színű szerep, rengeteg lehető­ség van a vígjátéki szituációk­ra, melyeket szeretnék teljes mértékben kiaknázni. Partne­reim remek színészek, akikkel nem egyszer játszottam együtt, élvezetet jelent minden próba, mert már ez is az előadás iz­galmát kelti, az alkotás örö­mét. Még most is, ennyi szín­padi gyakorlat után, minden egyes előadás előtt drukkolok a világ életemben drukkos szí­nésznő voltam — de ez csak addig tart, míg az első monda­tot elmondom. De e nélkül nem lenne érdemes csinálni. Ha jól emlékszem, sohasem, vagy nagyon keveset játszot­tam francia vígjátékban. Ez más stílust követel, új, köny­­nyedébb kifejezési eszközöket kell keresnem s ez még 45 é­­ves színpadi rutinnal sem könnyű. — Említette, hogy nagyon kedveli a vígjátékot, mert sze­ret jókedvet sugározni maga körül — hát a sok emlékezetes drámai szerep, a remekbe for­mált gorkiji alakok, amelyek még mindig elevenen élnek a nézők emlékezetében? — Szerettem a drámai sze­repeket is, de valahogy inkább a vígjáték az a terület, ahol otthonosabban érzem magam. Ez talán azzal is magyarázha­tó, hogy pályámat operettekkel és operával kezdtem s csak később tértem át a prózára. Ezek után szinte természete­sen adódik a kérdés: — Milyen szerep-álma van? — Van egy régóta dédelge­tett szerep-álmom. Szeretném a fiatalokkal, a Stúdió színpa­dán Csi­ky Gergely Nagymamá­ját eljátszani. Hátha egyszer sikerül... Végül csupán annyit, hogy boldog vagyok, mert úgy ér­zem, a színpad ad további e­­rőt; mindig azt szoktam mon­dani, amikor a korom kerül szóba: „ha már nem tudok többé játszani, akkor öregszem meg igazán". Kívánjuk, hogy minél több­ször láthassuk viszont ezt a nagy művésznőt, aki annyi feledhetetlen színházi estet szerzett szeretett közönségé­nek. P. T.

Next