Vörös Zászló, 1969. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja 1969. január 3. pénteki óra 30 báni XXI. évfolyam 1. (5310) szám Nicolae Ceausescu elvtárs « újévi rádió-televízió beszéde KEDVES ELVTÁRSAK ÉS BARÁTAINK! ROMANIA SZOCIALISTA köztársaság Állampolgárai: Néhány perc múlva véget ér a munkának, az alkotó eredményes erőfeszítéseknek, a szocializmus útján elért sikereknek és győzel­meknek még egy éve. Most, mi­előtt az óra elütné az év végét, tekintetünk bizalommal és derű­látással irányul 1969 felé, azzal az elhatározással, hogy még virág­zóbbá tegyük szeretett hazánkat. Az 1968-as évben fokozódott és tökéletesedett tevékenységünk az anyagi javak termelése terén, di­namikusan folytatódott az ország szocialista iparosítása, a mező­­gazdaság korszerűsítése, a tudo­mány, a művészet és a kultúra fejlődése, gyarapodott a román nép nemzeti vagyona. A nemzeti jövedelem növekedésének ered­ményeként emelkedett a városi és a falusi lakosság anyagi és szel­lemi életszínvonala; a szocialista állam újabb jelentős alapokat ru­ház be a megyék, a városok és a községek gazdasági-szociális fej­lesztésére, lakásépítésre, a dol­gozók szociális-kulturális szükség­leteire. A párt Központi Bizottságának kezdeményezésére 1968-ban or­szágunkban fokozott társadalmi­politikai tevékenység folyt a szo­cialista termelési viszonyok, az egész társadalmi szervezés tökéle­tesítéséért, a demokrácia elmélyí­téséért, a törvényesség erősíté­séért, a társadalmi méltányosság és igazság elveinek szilárd elő­mozdításáért. A szocializmus kiteljesítésének folyamatában még inkább meg­edződött a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munká­sok, a parasztok és az értelmisé­giek megingathatatlan egysége, a román nép és az együttélő nemze­tiségek testvéri barátsága, erősö­dött a Román Kommunista Párt vezetésével a haladás és a civili­záció szélesre tárt útján tántorít­­hatatlanul haladó szocialista nem­zetünk összeforrottsága. KEDVES ELVTÁRSAK! Valamennyiünknek feladata példásan teljesíteni az ötéves terv negyedik évének feladatait. A megyei pártszervezetek, a kutató- és tervezőintézetek, a dolgozók munkaközösségei, forró hazafi­­ságtól fűtve, attól a szilárd elha­tározástól áthatva, hogy valóra váltsák a párt politikáját, hogy még jobban fokozzák a haza gazdasági erejét, vállalták, hogy nagyszabású országos verseny ke­retében túlszárnyalják a terv elő­irányzatait, határidő előtt teljesí­tik a beruházási program célkitű­zéseit, fokozzák a gazdasági tevé­kenység hatékonyságát és a tudo­mányos kutatás hozzájárulását a haza fejlesztéséhez. Engedjék meg, kedves elvtár­sak és barátaink, hogy most, az új év küszöbén tiszta szívből üd­vözöljem valamennyiüket — mun­kásokat, parasztokat, értelmisé­gieket, dolgozókat nemzetiségre való tekintet nélkül, férfiakat, nőket, fiatalokat és időseket, Ro­mánia nagy családjának tagjait — és ragyogó sikereket kívánjak a szocialista nemzetünk felvirágzá­sának szentelt lelkes munkájuk­hoz. Szüntelenül szilárdítva az új társadalmi rendet, egyre teljeseb­ben hasznosítva felsőbbrendűsé­gét, óriási haladási erőforrásait, nemcsak szent nemzeti kötelessé­günket teljesítjük, hanem fenn­­költ nemzetközi kötelességünket is, hozzájárulva a szocialista vi­lágrendszer erősítéséhez, a marxi­leuiai ideológia világbefolyásá­nak növekedéséhez, a nagy anti­­imperialista front erejének növe­léséhez. Az elmúlt év a békeerők újabb sikerei és a nemzetközi élet lég­körét elsötétítő események révén került be az emberiség viszontag­ságos történetébe. Az idén folyta­tódott a vietnami háború, nyitva maradtak a békét veszélyeztető feszültségi gócok, s mindez fo­kozta a népek soraiban a félelem és a bizalmatlanság érzését. Üd­vözöltük azt az eseményt, hogy az Amerikai Egyesült Államok megszüntette a Vietnam Demok­ratikus Köztársaság elleni bom­batámadásokat, de tovább kell menni, hogy végleg megszűnjék a vietnami nép elleni háború; újabb erőfeszítéseket kell tenni a közép­keleti konfliktus felszámolásáért. A jövő évben, a népek fontos ér­dekei új és energikus lépéseket követelnek a konfliktusok megol­dásáért, a hidegháború felújulá­­sának megakadályozásáért, az enyhülésért, az európai és a vi­lágbiztonság erősítéséért, azért, hogy a nemzetközi életben diadal­maskodjék minden népnek az a joga, hogy maga döntse el sorsát, diadalmaskodjék a nemzeti füg­getlenség­ és szuverenitás, az összes A lett megújuló n­emeig Az országban végbemenő ha­talmas átalakulások megváltoz­tatták Marosvásárhely municipi­­um arculatát is. Az új társada­lom építésére irányuló pártpoli­tika, a szocializmus jótéteményei kiemelték az ismeretlenségből a burzsoá­ földesúri rendszerben gazdasági elmaradottságra ítélt­ Marosvásárhelyt is. Azokat, akik napjainkban ellá­togatnak Marosvásárhelyre s összevetik a negyedszázaddal ez­előttivel, lenyűgözik a város gaz­dasági, szociális, kulturális éle­tében végbement nagy változások. A párt szocialista iparosítási po­litikájának eredményeként Ma­rosvásárhely ipari központtá fej­lődött s élenjáró helyet foglal el az iparukról nevezetes muni­­cipiumok között. Elegendő né­hány számadatot felsorolni me­gyeszékhelyünk gazdasági erejé­nek bizonyítására. 1968-ban Ma­rosvásárhely több mint három és fél milliárd lej értékű összter­melést adott a nemzetgazdaság­nak, míg 1969-ben az összterme­lés értéke megközelíti a 4 mil­liárd lejt, ami megfelel megyénk ipari termelése felének. Csak 1968-ban a municipium ipari és szociális-kulturális fejlesztésére fordított állami beruházások ösz­­szege többszáz millió lejt tett ki. A Vegyipari Kombinát, az Au­gusztus 23 Bútorgyár, a Könnyű­ipari Felszereléseket Gyártó Vál­lalat, a Metalotehnica, a Bőr- és Kesztyűgyár, az Electro-Mures, a Kábelgyár, a Cukorgyár, a Hús­­feldolgozó üzem, a Frigorifer, a Konzervgyár és számos más vál­lalat mind fontos egysége nem­zetgazdaságunknak, termékeik jól ismertek az országban és kül­földön egyaránt. RUS VASILE, a municipium polgármestere A jövőben tovább fejlődik a város ipara. 1969-ben s az azt követő esztendőkben újabb ipari egységekkel gazdagodik Marosvá­sárhely: megkezdődött az elektro­mechanikus számológépeket gyár­tó üzem építése, amely 1970-ben kezdi el a termelést, s évente 30 000 elektromechanikus szá­mológépet állít majd elő; to­vább bővül a Vegyipari Kombi­nát; hozzákezdenek a malom- és sütőipari üzem építéséhez. 1969- ben folytatódik az Autójavító Vállalat korszerűsítése, szakosítá­sa, tovább fejlődnek a Konzerv­gyár, a Könnyűipari Felszerelé­seket Gyártó Vállalat és más egy­ségek. A város iparának fejlesztésével arányosan növekedik az alkalma­zottak száma (a város mintegy 100 000 lakosából több mint 50000 fizetéses alkalmazott). Ez maga után vonja a lakásépítkezés ará­nyának növekedését, a szociális­kulturális létesítmények számának gyarapítását, a város közműve­sítésének fejlesztését. Csak az elmúlt négy esztendő alatt Ma­rosvásárhelyen 5 000 lakrész é­­pült. A Carpați, November 7. Tu­dor Vladimirescu, Mihai Vitea­­zul. Libertátis új negyedek meg­kapó külsőt kölcsönöznek Maros­­vásárhelynek. Szépségéről, korsze­rűségéről ma már nemcsak lakói, hanem a látogatók is nagy elis­meréssel nyilatkoznak. 1969-ben municipiumunk újabb 1300 lak­résszel gazdagodik. Évről-évre fejlődött az iskola­­hálózat. Marosvásárhely iskolái­ban, líceumaiban 25 000 diák ta­nul, szüntelenül fejlődik az ok­tatás anyagi alapja, csak az u­­tóbbi években 64-gyel gyarapodott a tantermek száma. 1968-ban fel­épült a Pedagógiai Líceum, 16 tanteremmel és 184 férőhelyes bentlakással és étkezdével, az É­­pítészeti Iskolaközpont bentlaká­sa és kantinja, a 200 férőhelyes bölcsőde, és óvoda a Carpati ne­gyedben. 1969-ben tovább fejlő­dik az oktatási hálózat, felépül a Carpați negyedbeli új iskola. Az új Állami Színház — mely­nek építéséhez 1969-ben kezde­nek hozzá­­— hozzájárul majd a municipium kulturális-művészeti életének további fellendítéséhez. Az említetteken kívül számos más létesítménnyel gazdagodik Marosvásárhely: rövidesen átad­ják a használatnak az új repü­lőteret, épül a 2000 vonalas ön­működő telefonközpont, az új poliklinika. 1969-ben a város ke­reskedelmi hálózata egy új kom­plexummal bővül, tovább folyta­tódik a sportpályák és pihenőhe­lyek létesítése és bővítése, egy tornaterem is épül. Fokozottabban előtérbe került a városszépítés és rendezés. Csak 1968-ban 86 utcát javítottak meg, 32 340 fát és díszbokrot ültettek el, parkok és zöldövezetek léte­sítésére és karbantartására több mint 3 millió lejt fordítottak. A városszépítési és rendezési ak­ciókhoz a lakosság is hozzájárult, a hazafias munka értéke 20 mil­lió 890 ezer lejt tesz ki. 1969-ben korszerűsítik a Koron­­ka, Papiu Ilarian utcákat, főja­vítást végeznek a Március 6 ut­cában, befejezik a Lenin és Dó­zsa György, a Libertáris, Colenti­­nei, Rodnei és más utcák aszfal­tozását, 1969-ben befejezik a víz­művek kapacitásának növelését célzó építkezést, jelentős csator­názási munkálatokat végeznek a Koronka, Ady Endre és más ut­cákban. A közművesítési, városszépítési munkálatok fokozása érdekében, a municipium néptanácsa igyekszik még nagyobb mértékben bevonni a lakosságot a hazafias munkába, hogy annak értéke meghaladja a 21 millió lejt. Pártunknak és államunknak a haza fejlődéséről való szüntelen gondoskodása, a párt és állami szervek növekvő hozzáértése és felelősségérzete, a lelkesedés, a­­mellyel a dolgozó nép valóra váltja a szocialista építés kitelje­sítésének feladatait, biztos záloga annak, hogy a jövőben még jobb eredményeket érünk el hazánk városainak — köztük Marosvá­sárhely fejlesztésében. 718/1968. sz. VÉGZÉS 1 Maros Megyei Ideiglenes Néptanács Végrehajtó Bizottsága az 1957. évi 6-os számú törv­ény 11. és 23. szakasza, valamint 1­, 1968. évi 3-as számú törvény értelmében, amely a néptanácsok megválasztásáig a helyi állami ve­zetés biztosítását szabályozza a közigazgatási-területi egységekben. ELHATÁROZZA: EGYETLEN SZAKASZ: 1969. január 11-én délelőtt 10 órára ülésszakra hívja össze Maros megye Ideiglenes Néptanácsát, a ma­rosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermébe a következő napirenddel: 1. A Maros Megyei Ideiglenes Néptanács Vérehajtó Bizottsá­gának jelentése az 1968. évi helyi terv és költségvetés teljesítésé­ről, valamint az 1969. évi helyi terv és költségvetés jóváhagyása. — Az állandó bizottságok társ­jelentése ezekben a kérdésekben. Marosvásárhely, 1968. december 30-án. NICOLAE VERES, AUREL TERO, elnök titkár államok közötti jogegyenlőség el- A Radnóti Hőerőműnél Gheorghe Roșca mester éber szeme vigyázza a műszereket. Minden rendben. Az ifjak karneválja kezdődött az esztrádműsorral — két órán át —, aztán tíz óra­kor beállt a reggelig tartó mu­latság. Marosvásárhely fiataljai jókedvűen búcsúztatták az ó­­évet és köszöntötték az 1969-es esztendőt. Ennyi történt. S ne higgyék, hogy a krónikás szűkszavúságán múlna, ha itt letenné tollát, és abbahagyná tudósítását. Nem. A jelzőkkel van baj, azokkal, amelyeket az ember ilyenkor használhat, mert nincs és nem is lehet bennük az a varázs, mely visszaadhatná mindazt, a­­mit látni és érezni lehetett a fiatalok mulatságán. Műkedvelők jöttek a Diák­klubból. Először talán kissé bá­tortalanul, bemerészkedtek a színházterem színpadára, s a je­lenlévő ötszáz fiatalnak pillana­tok alatt olyan hangulatot te­remtettek, hogy a meg-meg­­újuló taps visszatartotta őket kifáradásig. Jöttek a könnyűzene-szerel­mes énekesek, Mittelman Gheorghe, Kiss Éva, Bochis Emil, Dubert Julietta, Balogh Éva, Szabó Annamária, Daróczi Zsuzsa, Lessel Mihai, Szabó Edit és Kulcsár Anikó; jöttek az elmaradhatatlan tréfacsiná­­lók, Gliga Virgil, Man Nicolae, Socaciu Traian, Schiopu Ale­xandra és Elena Slusori; volt egy modern táncegyüttes és volt egy beat-hangszerelésű gitár­zenekar, a „Deuter“. És ezzel megkezdődött a századok óta szertartásos ünneppé nemesült szilveszteri éjszaka. Szertartás? Nyilvánvaló, az volt itt min­den. Hiszen a lányok a legszebb tesóztatá­s­úi ért kaszántó Csillagtenger a Maros fölött ruhájukban jöttek el. S a plu­­gu­or sem volt más: azt­ kíván­ták ritmusos versikéi, hogy jó legyen a termés: legyen bor, búza, békesség, és legyen sike­(Folytatás a 2. oldalon) Koccannak a poharak. Vi­dáman búcsúztatjuk az óesz­tendőt. S miközben családunk, barátaink körében az éjféli óraütésre, arra a pillanatra várunk, mely ismét idősebbé, gazdagabbá tesz egy évvel, te­kintetünk olykor a fényforrás­ra téved. Egyenletes fénye a­­zokat juttatja eszünkbe, akik e meghitt órákban is, éppen úgy, mint az év bármely nap­ján, féltve őrzik a prométheu­­szi láng egyre gyarapodó tűz­piros virágát. Az öntudat és a tudomány őrködik az ország mesterséges csillagszórói mel­lett. Levegő, gáz és víz. Hatalmas erők összecsapásából keletkezik a fény. Messzire világítanak a Radnóti Hőerőmű fényei. Az 1968-as évben az ország vil­lanyáram szükség­letének 22 százalékát termelte. A két év határát jelző éjszakában szál­lingózó hópihék lepik be a megannyi drótot és felszere­lést, a hatalmas épülettömbö­ket, ahol szakemberek szerint most sem történik semmi külö­nös. Itt minden csak a köte­lességtudáson múlik. A termé­szet erőinek összecsapását óri­ási műszertáblán ellenőrzik. Az ember csupán felügyel. De ez jelent mindent. A legkisebb műszaki hiba, a legcsekélyebb figyelmetlenség a szolgálatosok részéről óriási veszteségeket okozhat. Felel ezért társadal­munk előtt, az itt dolgozó né­­hányszáz ember. Vállalta és eleget tesz kötelességének. El­határozta, hogy 1969-es évben a két javítás közötti időszakot egy-két évről két-három évre növeli és a gépek és felszere­lések magas szintű kihasználá­sával lehetővé teszi, hogy ha az ország szükségletei megkö­vetelik, százmillió kilowattórát termelhessen terven felül. Ad­dig pedig, amíg sor kerül er­re, őrködnek az áramszolgál­tatás folyamatossága felett. Az éjjeli szolgálatot teljesí­tők száma még az ötvenet sem éri el. A hatalmas műszerfalak előtt alig egy-két ember álldo­gál. Szól a telefon. Az alig 24 éves Olaru Iacob szolgálatos mérnök tudomásul veszi, hogy még ötven megawattra van szükség. Egy pillantás a mű­szerfalra, s máris közli utasí­tásait. A 2-es gép adjon har­mincat, az 5-ös pedig húszat. Másodpercek kérdése. Megtör­ténik. Orbán József és Gor­­dea Petre mesterek jelentik a kapcsolást. A szolgáltatott á­­ram elérte a szükségletet. Pali Károly és Grigorean Gavril. (Folytatás a 2. oldalon) Szól a gitár. Az ifjúság hullám­hosszán. i­­­s ! Jó munkát az új esztendőben! Letéptük az 1969-es naptár első lapját, ú­­jabb 366 napi feladat megoldásába kezd orszá­gunk népe. Tudósok, mérnökök és közgazdá­szok, ezer és ezer szakember állította össze, fek­tette papírra az új esztendő tervét, körvonalaz­ta mindazt, amit tenni, cselekedni kell a követ­kező tizenkét hónapban azért, hogy Románia újabb erőteljes lépést tegyen előre a szocialista építés útján. S e nagyszerű munkaprogram mintegy tükre pártunk kül- és belpolitikájának, melynek célja a civilizáció egyre magasabb csú­csaira emelni a szocialista Romániát. És most rajtunk, valamennyiünkön a sor. Szervezett, lendületes és kitartó ténykedéssel gyakorlatba ültetni mindazt, amit a papírra ve­tett számok előirányoznak, hozzáértéssel, szel­lemi kincsünk teljes felhasználásával munkál­kodni a nagyszerű program megvalósításán. Mikor az óesztendőt búcsúztattuk, vala­mennyien boldog új esztendőt kívántunk tiszta szívből szeretteinknek, közeli és távoli ismerő­seinknek, az egész országnak, világnak és­­ magunknak is. Még boldogabbat, még eredmé­nyesebbet, mint a múlt év volt, még akkor is, ha a számvetésnél ragyogó sikerekről számoltak be a krónikások. Megszoktuk, hiszünk abban, hogy a holnap mindig többet ígér, mint amit a tegnap nyújtott. Hiszünk, mert bízunk ma­gunkban. Bízunk a programban. Bízunk a rend­szerben, bízunk pártunk politikájában. Tudjuk, hogy a nagyobb boldogság, a nagyobb ered­mény egyedüli feltétele a munka, az állandóan javuló, tökéletesedő termelőmunka. Éppen e­­zért, amikor boldog új esztendőt kívántunk, egyben jobb, szaporább munkát is kívántunk mindenkinek és magunknak egyaránt, olyan munkát, mely lehetővé teszi vágyaink elérését. Az igazsághoz tartozik, hogy az új évben van mit cselekedni. Az ország legmagasabb fó­ruma napokkal ezelőtt fogadta el az új eszten­dő munkaprogramját. Az idén bővülnek és kor­szerűbbé válnak a gyárak, erősebbekké a me­zőgazdasági egységek, szaporább lesz a gép, ter­­mőbb a föld, finomabb az acél, és a bor, tartó­­sabb a traktor és a cipő, elegánsabb a konfek­­ciós ruha és a Dacia, nagyobb az egy főre eső termelékenység és a fizetés. És mindez azért, mert okosabbá válik az ember, az élet, a gazda­ság, a társadalom kormányzója. Egyszóval, az idén minden jobb lesz és értékesebb, mert az idén sokkal jobban, okosabban dolgozik min­denki. (HARAGOS Zoltán felvétele) * rmrjrjmrsjm'

Next