Vörös Zászló, 1969. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1969-05-01 / 102. szám
Az ünnepeken is a szántóföldre hívja a földműveseket a kukorica vetése (Folytatás az 1. oldalról) jével nagyrészt végeztek. S ha más MTSZ-ek is segítségükre sietnek, a vetéssel is végezhetnek a napokban. Természetesen, e segítséghez a vajaiaknak is többet kell adniok szorgalmukból. NYÁRÁDSZEREDÁBAN, ha a vetés befejezésére terelődik a szó, bosszúsan legyintenek: kérdezzék meg a gépesítőket, tőlünk nem függ. De mi is történt tulajdonképpen? Nyárádszeredában a környéken elsőként kezdték meg a kukorica vetését, s úgy számították, hogy elsőnek is fejezik be. Jól is ment a munka, szépen gyűltek a hektárok. Talán ez szúrt szemet valakinek? Az egyik tárcsát mintegy két héttel ezelőtt Magyarosra irányították, s a múlt hét pénteken az egyik vetőgépet is átadták Sárdnak. Ott tehát meggyorsult a munka üteme, Nyárádszeredán pedig visszaesett. — Azért itt sem lesz probléma — vigasztalta ottjártunkkor a szeredaiakat a gépesítő vállalat egyik képviselője. Harmincadikán áthozunk egy tárcsát Mosonból, egy vetőgépet pedig Sárdról. S egykét nap alatt itt is végzünk minden munkával Nagyon helyes. De akkor miért kellett egyáltalán elvinni? Egyébként ebben a körzetben se sok vetnivaló marad májusra, s ha egy kicsit ésszerűbben gazdálkodtak volt a gépekkel, talán hamarabb is befejezhették volna. Tehát ha a munka ünnepét nem is köszöntik mindenütt a vetés befejezésével, arra törekszenek, hogy gyors és jó minőségű munkával ellensúlyozzák az időjárás okozta kieséseket s megteremtsék a bőséges termés alapját. Többet érdemelnek a gépesítők A brigádközpont majdnem teljesen kihalt. A traktorok már korán reggel kirajzottak. Csupán a műhelykocsinak támasztott kerékpár jelzi, hogy Németh János részlegvezető most érkezett vagy éppen most indul valahová. Naphosszat karikázik a traktorok nyomában. — Muszáj, mert szorít a terv. Az idén 1 150 000 lejt kell összehoznunk. Igaz, a fiúk ellenőrzés nélkül is dolgoznak, de azért nem árt mindenütt ott lenni, hátha defekt adódik elő valahol. Más jármű azonban nincs. Marad a kerékpár. Van mit nyomni a pedált, hisz a részleg körzete Margitétól egészen Lackódig, Ugrától Vidrátszegig terjed. A 23 traktorral két termelőszövetkezet— a kerelőszentpáli és a kerelői — földjét művelik a gépkezelők. Igen, művelik. Ez a helyes kifejezés, hisz nemcsak a szántás-vetést, hanem a növényápolást és betakarítást is nagyrészt ők végzik el. Sőt, ha valami szállítanivaló akad, arra is szívesen vállalkoznak. — Most már mindenkinek saját érdeke, hogy minél többet dolgozzék — mondja Németh János. — Egyébként a zsebe érzi meg. Az új szervezési forma szerint ugyanis fizetése nagymértékben függ a tervteljesítéstől. — S hogyan vált be az új szervezési forma? Késik a válasz. Látszik, nem nagyon gondolkozott még rajta. —■ Az igazat megvallva, meg nem tudom, mit mondjak, hisz alig eszméltünk fel az egyik átszervezésből, jött a másik. _i ? —■ A múlt év szeptemberében tértünk át az önelszámolásra. Akkor brigádunkat egyesítették az ugraival. Ketten alkottunk egy részleget. Ebben az évben aztán, mivel a területi átszervezés után a község területén még egy termelőszövetkezet, alakult, különváltunk Ugrától, önálló szekciót alakítottunk, és átvettük a vidrátszegi traktor-brigád egy részét. Ugyanakkor a ludasi vállalattól áttettek a dicsőihez. A részlegvezető elhallgat egy percre. Gondolkozik, hogy folytassa-e. Nem akarja megsérteni „új gazdáit", de azért mégiscsak kirukkol. — így sem volna semmi baj. Igaz, most messzebb van valamivel a központ, de a vezetőség, az ottani munkások, mind nagyon rendes emberek. Mégis jobb volt, amíg Ludashoz tartoztunk, mert naponta kétszer, háromszor is meg tudtuk járni, ha valamire szükség volt. Dicsőbb azonban nagyon nehéz a közlekedés. Éppen ezért jól fogna egy mozgóműhely. — Az igazgató megígérte.____ — Igen, de sofőr nélkül. Mit ér akkor? Igaz, el tudnám vezetni, de könyvem nincs. Ilyen öreg fejjel pedig nem kezdhetek neki vizsgázni. S bizony, a javítások néha gondot okoznak. De nemcsak a kisebb javításokról van szó. Problémák adódnak a téli javítások körül is, hisz az egy műhelykocsin kívül, amelynek felét amolyan irodafélének, a másikat pedig kéziraktárnak rendezték be, más fedél nincs a központban. A téli javításokat is a szabad ég alatt végezték el. Lehet-e ilyenkor minőségi munkát várni, amikor az ember keze ráfagy a szerszámra? Főleg a télen amilyen idők jártak, alig egy fél órát,, ha tudtak kint dolgozni, már kellett beszaladni a kocsiba melegedni. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen élenjáró termelőszövetkezetben, mint a kerelőszentpáli, nem jutottak még el oda, hogy azoknak az embereknek, akiknek nagyrészt köszönhetik az évről-évre növekvő terméseket, fedelet húzzanak a fejük fölé. Pedig megérdemelnék. Németh János lemondóan legyint.• Többször kértük már a vezető tanácsot, segítsen hozzá, hogy egy kis javítóműhelyt építsünk. Három, négy évvel ezelőtt jóvá is hagyta a közgyűlés, de aztán nem lett belőle semmi. S egyelőre nincs is kilátás. Pedig most aztán feltétlen szükség volna rá, hisz nem kevesebb, mint 23 traktort s mintegy száz mezőgazdasági gépet kell rendbentartani. De nemcsak ezért, hanem emberségből is, hisz Németh János, Gáspár Ioán, Hölgyes Mihály, Komán József és más traktorosok már valósággal tagjai a nagy családnak. Egyesek 17—18 éve művelik a szövetkezet földjét. És nem is akárhogyan. Erről tanúskodnak a terméshozamok, amelyekkel a termelőszövetkezet mindig, az élvonalban haladt. Ezek megvalósítói a gépkezelők is — tehát jobb sorsra érdemesek. N. F. A hatszáz éves Lugos Lugos az egykori Oppidum — Victor Vlad Delamarina és Ion Popovici-Bánateanu szépírók szőkébb pátriája — pontosan hatévszázados múltra tekint vissza, miként azt egy 1369-ből származó — Nagy Lajos korabeli — megsárgult foliáns igazolja. A sokkal fiatalabb, „mindössze" XV. századbeli Szentmiklós templom sudár tornya még ma is létezik a város központjában. Lugos sok évszázados múltjának számos tárgyi bizonyítékával találkozhatunk a municípiumi múzeumban is. Románok és magyarok mindenkor a legtökéletesebb harmóniában, testvéri egyetértésben éltek itt. 1848. június 27-én, az Eftimie Murgu által vezetett nagygyűlésen, itt mondták ki a bánsági románság csatlakozását a magyar szabadságharchoz. Egyébként Nicolae Balcescu után Eftimie Murgu volt az erdélyi szabadságharc s a román—magyar testvéri öszszefogás legkövetkezetesebb s leglelkesebb szószólója. Lugos azonban nemcsak harcos forradalmi múltjával, hanem értékes zenei hagyományaival is méltán büszkélkedhetik. Itt énekelt, az általa alapított színházban, Coriolan Brediceanu, a neves ügyvéd, az Országház képviselője. Idejött — az arad megyei Szőllősből — Ion Vidu zenei népiskolát alapítani, hogy a Temes menti parasztgyermekekkel megismertesse a román, magyar, német és szerb folklór utolérhetetlen szépségeit. Lúgosról indult el, hogy átkelve a Kárpátokon, meghódítsa Bukarestet, a nemrég elhunyt Traian Brediceanu, a nép művésze, zeneszerző, s innen indult el világhódító körútjára a kolozsvári, budapesti, bécsi és berlini operaszínházak későbbi dédelgetett kedvence, a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Traian Grozavescu énekművész. Ion Vidu egykori tanítványa, a nemrég elhunyt Dumitru Stan Érdemes Művész vezette hosszú évtizedekig az országos hírű lugosi „Ion Vidu“ énekkart, csakúgy, mint a lugosi népművészeti iskolát. Innen indultak el olyan tehetségek, mint Rodica Daminescu, a Kolozsvári Nemzeti Színház művésznője, Olga Sírbul-Moisescu, a Konstancai Állami Színház művésznője, Cornelia Seracin, aki a galaci Operettszínház színpadán különösen az „Ana Lugojana“ címszerepében aratott, visszhangzó sikert és még sokan mások. A Temes parti színházba — amellyel szemben Ion Vidu, Goriolan Brediceanu és Traian Grozavescu szobrai állanak — a temesvári, aradi, resicai és hazánk csaknem minden színiegyüttese, így a fővárosi színtársulatok is gyakran ellátogatnak, sőt külföldi művészek is sokszor jönnek el Lugosra. Többek között a prágai „Ceskoslovenské Átrakóé“ aratott jól megérdemelt sikert a Temes menti városban. Lugos egyszersmind jelentékeny ipari központ is. A Lugosi Textilipar tágas csarnokaiban sokezer munkás serénykedik három műszakban. Itt dolgozzák fel — korszerű gépeken — a Szovjetunióból, Egyiptomból, Szíriából, Görögországból és még sok más államból importált gyapotot. A vállalatnak saját étkezdéje, csecsemőgondozója, esti líceuma, orvosi rendelője és kórháza van. Alkalmazottai a terv túlteljesítésével igyekeznek meghálálni rendszerünk irántuk tanúsított atyai gondoskodását. A gyár huszonnégy óra alatt sok-sok tízezer négyzetméter textíliát termel, melynek nagy része exportra készül. Védjegyük országhatárainkon túl is jól ismert és megbecsült, keleten és nyugaton egyaránt. Libanonba, Iránba és Irakba pizsama kelméket, a Német Demokratikus Köztársaságba, valamint Németország Szövetségi Köztársaságába ballonanyagot exportálnak. Ami a legérdekesebb azonban az, hogy a világszerte híres, közismert és népszerű „olandinát" nem Hágában, Rotterdamban vagy Amszterdamban, hanem itt, a Lugosi Textiliparban gyártják, még Hollandia részére is, amelyről mindeddig úgy véltük, hogy az olandina őshazája. Különleges olandinát készítenek itt a tulipánok országa részére, a hazai és a többi országokban szokásos 80 centiméteres mérettől eltérően 90 centiméteres szélességben, s élénk, csaknem rikító — főként méregzöld — színekben. Lugoson van hazánk legkorszerűbb nyersselyemfonodája is. A lugosi „Mondial“ cserép- és téglagyár, valamint a Kaptafagyár termékei is igen jó hírnevet vívtak ki maguknak. A Temes parti város játékszergyárának többszáz dolgozója havonta több mint 100 000 játékot készít futószalagon. Apró repülőgépeik, tehergépkocsijaik és motorkerékpárjaik főként a kisfiúk, fáradhatatlanul forgó táncosnőik különösképpen a kislányok kedvenc játékszerei közé tartoznak. Hivatásos minőségi ellenőrein kívül gyakran fordulnak meg itt „amatőr“ — ámde még a hivatásosaknál is igényesebb — minőségi ellenőrök, akik azonban nem fehér köpenyt, hanem patyolatfehér blúzt vagy inget viselnek, vörös úttörő nyakkendővel. Országjáró kisdiákok ezek, akik Lúgosra érkezve még véletlenül sem mulasztják el meglátogatni a híres játékszergyárat. A múltban Lugoson a ritkaságok közé tartoztak nemcsak a két- de még az egyemeletes házak is. Most négyemeletes, korszerű háztömbök épülnek, összkomfortos, erkélyes lakásokkal, a Temes mindkét partján, a Coriolan Brediceanu úton csakúgy, mint az I. C. Frimu úton, a dr. Petru Groza utcában és másfelé. Az Augusztus 23 téri új iskolaépülethez hasonlót legfeljebb csak Bukarestben találhatunk. Ugyancsak fővárosi nívójú a Temes parti strand, a lugosi kertvendéglő, valamint az elegáns, dúsválasztékú textil-, élelmiszer-, motorkerékpár-, könyv- és egyéb üzletek is, melyeknek cégtáblái, éppen úgy, mint a lugosi terek és utcák, esténként pazar neonfényben úsznak. A hatszázéves Oppidum, Eftimie Murgu, Victor Vlad Delamarína, Ion Popovici-Bánateanu, Coriolan Brediceanu és Traian Grozavescu városa. Lugos municípium sohasem volt olyan fiatal és szép, mint ma. DUNAJECZ László tanár VÖRÖS ZÁSZLÓ Műkedvelő képzőművészek kiállítása Amint már hírül adtuk, vasárnap a Szakszervezetek Művelődési Házában megnyílt a marosvásárhelyi műkedvelő képzőművészek kiállítása. A kiállításon a Szakszervezetek Művelődési Háza képzőművészeti körének tagjai, a népművészeti iskola tanulói, üzemi, intézményi rajzolók, festők vesznek részt. A képen: a kiállítás egyik részlege. „Századok üzenete a tegnapi és a mai nemzedékhez“ Mint már hírt adtunk róla, az Országos Békeharc Bizottság (BÉKE ALAP) hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója tiszteletére „Aki tud, az nyer" versenyt hirdetett, „SZÁZADOK ÜZENETE A TEGNAPI ÉS A MAI NEMZEDÉKHEZ" címmel. A verseny iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy megyénkből eddig közel tízezren küldték be a kitöltött versenyszelvényeket. A kérdések tárgya felöleli népünk több évszázados harcát a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a népek közötti barátság és testvériség elmélyítéséért, a békéért. Az ötszázkét jutalmat, köztük „Dacia" típusú személygépkocsikat, televízió készülékeket, varrógépeket, „Tesla" maghetofonokat, kirándulási jegyeket, irattáskákat, karórákat, töltőtollakat és egyebeket a versenyszervékyik alapjain sorsolják ki. Érdemes részt venni a nemes vetélkedőn két okból is: a kérdésekre adandó válaszok bibliográfiájának áttekintésével bővíthetjük történelmi, művészettörténeti és irodalomtörténeti ismereteinket, másodszor meg azért, hátha ránk mosolyog a szerencse, s a nyárra tervezett országos vagy külföldi kirándulásra már Dácia típusú személygépkocsival mehetünk. (Ki tudja?) A versenyszelvényeket május huszadikáig még be lehet szerezni a Megyei Békeharc Bizottságnál, illetve az üzemek, vállalatok és intézmények kultúrfelelőseinél. A kitöltött versenyszelvényeket május harmincadikáig lehet beküldeni az alábbi címre: Comitetul National Pentru Apararea Pacii, strada Polona nr. 19, sectorul 1. — BUCURESTI, az alábbi lejegyzéssel: „Pentru concurs". V. A. Hazánk egyik legfontosabb fényforrása — GYULAKUTA A Vörös Zászló levelezői versenye :«igazi szép 4»! Húsz évvel ezelőtt, nem sokkal a tanügyi reform után létesült a szabédi iskola bentlakása. Akkor csupán 12 tanulóval kezdte működését, s ma már 44-nek nyújt otthont. Kifogástalan ellátás, ragyogó tisztaság, csend biztosítja az iskolásoknak a jó tanulási feltételeket. Most, a 20 éves jubileum alkalmával, érdemes összehasonlítani az egykori és a jelenlegi szabédi iskolát. Annak idején három tanügyi káder végezte az oktató-nevelő munkát, két tanteremben. Ma 16-an tanítanak a modern, emeletes, nyolctantermes iskolában, amelyhez laboratórium és más helyiségek is tartoznak, összesen 39 tanuló kap állami ösztöndíjat. Meg szeretném említeni Demény Gergely iskolaigazgatót, aki személyesen hozzájárult ahhoz, hogy az állam nyújtotta anyagi eszközök felhasználásával olyan lett a szabédi iskola, amilyen ma, és hozzáértően, lelkiismeretesen irányítja az intézetet. NAGY László tanító 3 Bolondos szél kergeti a felhőket az égen. Egyiket jobbra, másikat balra. Aztán összecsapja, majd darabokra szaggatja őket. A szőlősdomb aljában zörgeti a kökénybokrok tavalyról itt maradt száraz leveleit. Két férfi áll neki a szőlősnek. Karóidat szúr a földbe, s rákötözi a rügyező szőlővenyigéket Az idősebbik gyors kezű. Mestere a szőlőmunkának. Az ifjabb is igyekszik, mégis kissé lemarad. Igaz, a feje is tele van nyugtalan gondolatokkal. S ez is fogyasztja az erejét. Hallgatnak. Csak a karók recsegése és a nyesőollók kattogása hallszik. Munka közben a beszéd: időpazarlás. Utol kell érni a szomszédokat. Izzadnak már, de oda se neki. Nagykésőre az idősebbik megáll. Ollójával a falu felé mutat. — Nézd csak! Micsoda porfelhő ereszkedik a falu fölé. A fiú is felnéz. Toronymagatságú légörvény kavarog a magasban. Port, szemetet, törött ágakat emel fel és körbe táncoltatja. A falu végén egy szalmaboglya felé közeledik. Azt is kikezdi. Megbontja a tetejét, nagy csomókat kap fel, majd szétszórja a házakra, az utcán. — Mintha megvadult volna! — mormogja az öreg. A fiúból kitör az emésztő gondolat. — Forgószél . . . Olyan, mint az emberi harag. Jót, rosszat összekavar . .. Széttépi azt is, ami összetartozik. Kíméletlenül. Csak a maga szüli, görbe útját járja .. . Pedig ... van másfajta szél is .. . Sóhajt egyet, aztán így folytatja: — Van bizony. Olyan, amelyik szépen ringatja a madárfészket a fákon ... S gyümölcsöse simogatja az almafa-virágot... Ezekből a szavakból valami nem értett sejtés üti fejbe az apát. Szépen megtanítottak beszélni az iskolában, futott át rajta a gondolat, de nem mondta ki. Munka közben a beszéd: időpazarlás ... A fiú lelkében még nagyobb lesz a nyomás. Arra gondol, tévedett. Az apja nem értette el a szavait. Makacs ember. Nehéz megközelíteni. Pedig a dolgot dűlőre kell vinni. Mégpedig sürgősen. Ha kenyértörésre kerül a dolog, hát törjön. Ő nem enged. Nem, az istennek se. Mert amit ő akar, becsületes dolog. Nem mindig kötelező az apák útját járni. . . E gondolatokra mintha megtízszereződött volna az ereje. Egyre fogyott a távolság közte és apja között. Tíz lépés, öt, négy, kettő. Amikor utolérte, megszólalt:• Édesapám, szombaton eljön velem megkérni Annuskát? Nos, most már világos. Az apa megértette, mi is van azzal a forgószéllel. Hogy olyan, mint az emberi harag, összekavarja a jót a rosszal... s csak maga körül forog, a maga szűk, görbe útján. ... Meg hogy... van másfajta szél is. . . Tudom én is, hogy van, te gyerek! Csakhogy én Varga Mózsival nem ülök egy asztalhoz. .. Huszonöt évi haragot nem lehet csak úgy fel Ugrai M. András írása mondani. .. Mert te szereted a lányát... Hát elfelejtetted, mi történt köztünk? Igaz, rég volt. .. Még akkor történt, amikor az a Hitler, a ferdült agya óhajára elhatározta, hogy helyet cserél a bibliai teremtővel: átalakítja a világot a saját képére. Aztán alaposan összekavarta a világot. S hogy őt is beragadta abba a nagy bonyodalomba. Méghozzá Varga Mózsi által. Ő volt a bíró a faluban. Tudta, hogy két ujja hiányzik a kezéről, mégis negyvennégyben őt javasolta hadimunkára. Sáncot ásni a németeknek. Hát el lehet ezt felejteni? Felállt s a derekához kapott. — Na. Újra itt van az a kínzás a derekamban. Nyilallik, mint a villámlás, ha lehajolok. Hej, az a háború.. . az a hadimunka. .. ott szereztem... A fiú fel se nézett, úgy válaszolt: — S hányan haza se jöttek! Özvegyek, árvák maradtak utánuk. Azért mégis szerencsés volt. Nekünk megmaradt az édesapánk... Együttérzés és dac volt a szavakban. Az apa mindkettőt megérezte. Együttérzés a háború borzalmai miatt. Dac a huszonöt évi haragért. Mert, hogy a háború mindenkit sújtott. Ilyen, vagy olyan formában. Milliók csontjai porladnak szerte a világon, jeltelen sírokban. S hogy ő mégis csak épen került haza... Igen, erre céloz ez a gyermek.. . Forgószél. . . Mit is mondott róla? Hogy olyan az emberi harag is... Vagy fordítva: a harag is tud forgószelet kavarni.. . Az emberek között.. . a lelkekben. Ez igaz. Hogy én széttépem, ami együvé tartozik? Tépi a fene!... Hát nem én voltam az elsők között abban, hogy a széttépett földeket egyesítsük? Csináljunk közös vagyont a faluban. Közös vagyon, közös cél... Persze, hogy ez másfajta szél!... Olyan, ami gyümölccsé simogatja az almafavirágot... Szépen tud beszélni ez a gyerek. .. Mit is mondott még? ... Arról a szűk, görbe útról, amit a forgószél jár?... Csak maga körül forog. . .. mint a harag... Felnagyítja, felszínen tartja a sérelmeket. .. Persze, hogy szerencsém volt... épen hazakerültem. .. Hány millió ember csontja.. . Néha rájön az ember, hogy még egy ilyen fiataltól is lehet tanulni... Nem, persze, hogy nem szabad széttépni, ami együvé tartozik... Szereti Varga Annuskát... Vajon jó-e, ha mindig visszafelé nézünk? Van másfajta szél is... Hogy amíg élek, azt vessék rám: forgószél-fejű? Aztán meg... a szerelem olyan, mint az orgonabokor. Nem törődik a kerítéssel. Áthajol rajta. Legyek én a kerítés? Nagyobb bűnök felett is elnézett az idő. . . A hosszú töprengésben elkábult a feje. Lenézett a falura. Eltűnt a forgószél. .. — Mit mondtál? — szólalt meg nagykésőre. Hangja halkan, tétovázón rezgeti. Mint aki mély álomból ébred. Tekintetével végig simogatta a fiát. — Azt, hogy szombaton. .. — Értem, értem. .. Hát várj csak... Még két nap van szombatig. A részleteket otthon megbeszéljük. .. Tudod, hogy munka közben a beszéd, időpazarlás. .. Sietni kell. Utol kell érni az elkésett tavaszt. Nem beszéltek többet. A fiú később fütyörészni kezdett. A szél is segített neki... S közben meg-megrázta az aljban a kökénybokrok száraz leveleit... HALLER József illusztrációja