Vörös Zászló, 1969. szeptember (21. évfolyam, 207-231. szám)
1969-09-19 / 222. szám
XXI. évfolyam 222. (5531.) szám 1969. szeptember 19. péntek 1 óra 30 iráni A CÉL. A beteg agy trombózisban szenved a mai nap is. Élete teljében érte a csapás, s a hozzátartozói mindent megmozgattak, hogy a családfő közöttük maradhasson. Két hónapig feküdt önkívületi állapotban a kórházban, s az orvosok annyira talpra állították, hogy hazamehetett. Most is gyengélkedik, de azért beszél és jól emlékszik bizonyos dolgokra. A reményt azonban, hogy visszanyeri régi egészségét, nem adták fel a hozzátartozói, s belementek minden kínálkozó lehetőségbe. És az egyik napon váratlan „szerencse“ érte a családot. Teljes titoktartás mellett bevezettek egy kreol bőrű aszszonyságot a beteghez. A ház népe lélegzetvisszafojtva várta, hogy mit dönt a tudós nő. És a váldám végre megszületett: — Nagy összegbe kerül, hogy a beteg meggyógyuljon Kibírják-e? — Ha jobban lesz, mi álljuk a költségeket. — Rendben van. Már most megteszem az első lépést. Sötétítsék le a szoba ablakát, és menjenek ki a házból. Meztelenre kell vetkőznöm, hogy elérjem, amit akarok ... Érdekesen kezdődik — nézett össze a ház népe és ünnepélyes arccal, szófogadóan mind kivonultak. Erős lábdobogás, majd szülési fájdalmakkal járó fojtott jajszó szüremlett ki a szobából. Ez is megvolt. Az első ceremónia nagyon ígéretesnek bizonyult. S ha azt vesszük, hogy a beteg a biztos gyógyulás útjára lépett, az előlegbe kért kétszáz lej néni is volt olyan sok. — Többször ide kell jönnöm, mert én azt csinálom, amit egy bizonyos helyen mondanak nekem... Olyan személyek irányítanak, akik csodákra képesek. Majd meglátják. Csak éppen ne veszítsék el a türelmüket. — Mindent megteszünk. — Én is egyszer majdnem ilyen beteg voltam, és most itt vagyok. Igaz, én is áldoztam. A kezelés ezerkilencszázhatvanhétben kezdődött. A barna asszony pedig csaknem minden héten meglátogatta a betegét. De ezután már nem kellett lesötétíteni a szobát. Valahol már bejelentette a beteget, s így kész utasításokkal állt elő: — Háromszáz lejt kérnek „oda“ . . A másik alkalommal hetvenötöt, aztán kilencvenet, százat, mikor mennyi volt a háznál. Közben azt is megmondta a „kezelőnő“, hogy Marosszentgyörgyön lakik a 675. szám alatt. Ha valami van, keressék őt, Derebenesi Katalinét. De kikötötte: erről az ügyről még a madárnak sem szabad tudnia. Holnap elutazik újra „oda“, és megtudja, hogy miként állnak a dolgok. Örömhírrel jött: — Szépen haladunk — mondta. — Az az óhaj, hogy vigyek egy rend vadonatúj ruhát. Használt nem jó, ezt a telkemre kötötték. A család éppen akkor építette a kis házát Maroskeresztúron, de nem sajnálta a pénzt, megvette a ruhát. — Ne féljenek, a ruha visszakerül — ígérte Katalina. Kevés idő eltelte után még bizonyos hátralévő dolgokat jött elintézni a távolról irányított médium. — A ruha éppen megfelelő — fejezte ki elismerő riportja sét Katalina —, de az a parancs, hogy mindenből kilencet kell vigyek, ami a házban van: poharat, kanalat, villát, ruhadarabot, disznóhúst, fehérgyocsot... Alig maradt valami a háznál. De a hús nem volt elég. Háromszor kilenc kilóra volt szüksége a „csoportnak“. Különben húsból bármennyit vihetett. Persze, a tyúk is megfelelt. — Valamit elfelejtettünk — jött sebbel-lobbal Katalina. — Három fehér kenyeret és tíz liter kukoricát kérnek... Aztán ez év március hetedikén elölről kezdődött a „szertartás“. Kilencven lett Oltyán László kérnek még „oda“ ... — mondta. A család nem bírta a sok kiadást. Feltették a kérdést Katalinénak: — Mikor lesz már vége a követelőzésnek? Mikor hozza vissza a ruhát és amit még elvitt? A ház népe éppen akkor jött vissza egy temetésről. Katalina pedig nagyon ügyesen ezzel hárította el magáról a gyanút: — Kit temettek? — kérdezte. — A mostohaapámat — válaszolta a beteg felesége. — Valamit most el kell, hogy áruljak maguknak. Emberfejet kértek „oda“ a beteg gyógyulásához, s hogy ne legyen nagy a bánat, a mostohaapját választottam ki... Direkt azért jöttem, hogy ezt bejelentsem. Szóval: emberfej kellett volna. A hideg végigfutott a fiatalasszony hátán. Megdermedtek a többiek is. — Így-így. Nekem nagy a hatalmam. Nehogy megpróbáljanak valakinek szólni, mert én jót is, rosszat is tudok csinálni, s még valami: én nem félek sem a miliciától, sem pedig másoktól. Különben mondtam, hogy mindent visszakapnak. Félévig rettegésben élt a család, nehogy a dolog kitudódjon, és Katalina csodatevő erejével lesújtson rájuk. Aztán valamelyik rokon csak megtudta, hogy mit „főzött“ a család három esztendeje olyan nagy titokban. A rokonság mélységesen felháborodott, és elindult, hogy kézre kerítse Katalinét, örömest velük tartottam. Katalina Marosszentgyörgy legeldugottabb részében lakik. A Görbe utcában. A házszámot már említettem. Babot bontott. — Hogy állunk a gyógyítással? — kérdeztem. — Nem értem, hogy mit akar, főnök úr ... Mivel, hogy állok? — A betegek gyógyításával. — Ilyent ne mondjon, főnök úr. Hogy maga miket beszél? — Várja a betege... — Kicsoda? Nevén neveztem a beteget. — Nem is hallottam róla soha. Hallj te oda ... — Miért tagadja? ... — Mondja meg, hogy mit akar. Én ezt a nevet nem ismerem. Jó öt percig tagadta, hogy ő valaminek is részese lenne. Aztán elővettem a pontos „árjegyzéket“, feltüntetve rajta a dátumokat is, mire hirtelen megvilágosodott az agya. (Folytatás a 3. oldalon) , ti őzi napoko. Fokozottabb ütemet a talajelőkészítésnél Lassan telnek a silógödrök Kétségtelen, ezekben a napokban a legfontosabb tennivaló a mezőgazdaságban az őszi vetésterületek előkészítése és a vetés. Ugyanakkor ezen elsőrendű feladat mellett nem szabad megfeledkezniök az egységek vezetőinek számos olyan soron lévő tennivalóról sem, amelyek közvetlenül befolyásolják a vetés ütemét. Gondolunk itt elsősorban a betakarításra és a területek gyors felszabadítására. Az idén a kukorica jelentős késésselérik be, tehát minden egységben arra kell törekedni, hogy minél kisebb területen vessenek kukorica után. Ez megköveteli, hogy most minden erőt a cukorrépa, a burgonya és zöldségfélék betakarításához összpontosítsanak, hogy a kijelölt takarmány, szalmásgabona területek mellett, a fent említett növények által elfoglalt földeket is mielőbb előkészíthessék a vetésre. Közben nem feledkezhetünk meg a silózásról sem. Azért hangsúlyozom ezt, mert bár az MTSZ-ek túlnyomó többségében gyengén állnak a téli takarmányokkal, nem fordítanak kellő gondot a silótakarmányok betakarítására, s így a megyei szinten előirányzott menynyiségnek még a 20 százaléka sem került a silógödrökbe. Ennek a munkának a meggyorsítása két okból is szükséges, elsősorban pótolni kell a takarmányhiányt, másodsorban pedig területet biztosítani az őszi vetésekhez. A fent említett munkálatok helyzetéről számolunk be az alábbiakban. A MEGSZOKOTT MÓDON A Fehéregyházi AMV dolgozói az idén is a megye legjobb búzatermesztői közé tartoznak. A vetési előkészületek pedig arra utalnak, hogy a jövő esztendőben sem akarják alább adni. A 600 hektárnyi őszi vetés feladatuknak a lehető legjobb körülmények közt kívánnak eleget tenni, s ezért az előirányzatuknak megfelelően már szeptember 15-én megkezdték a 215 hektárra tervezett árpa vetését. A munka ütemességét semmi sem zavarja, hisz 154 hektáron már készen a magágy, s a gépesítők nap mint nap újabb területeket készítenek elő, amelyeknek minden hektárjára 300 kiló szuperfoszfátot forgatnak alá. A búza-vetésterületeket is úgy jelölték ki, hogy kukorica után mindössze 60 hektáron kell vetniök, s így az előzetes számítások szerint október 10-ig mintegy 85 százalékban talajba kerül a búza is. BAJ VAN A MINŐSÉGGEL A fehéregyházi termelőszövetkezetet az elmúlt évben szintén az elsők között emlegették, s az idén is egyes területeken magas terméseket ért el. De mi lesz a jövőben, hogyan készültek fel rá? Erre keresünk választ. A Lunca dűlőből traktorzúgást hoz a szél. Az árpaföld előkészítésén dolgoznak. Elől tárcsa aprítja a jó lábszárnyira megnőtt gyomot, utána pedig ekre hasítja a földet. A mérnök elégedetten figyeli munkájukat. — Kiváló talajt készítenek — jegyzi meg. — S van már sok belőle? — Eddig mintegy húsz hektár. — És a vetés? — Még nem kezdtünk hozzá, de holnap munkába állnak a vetőgépek. A talajelőkészítéssel nem lesz probléma. Az 50 hektár árpának és 250 hektár búzának eddig mintegy 150 hektárnyi van megszántva s nagy részét egyszer megtárcsáztuk. Közben pedig hozzáfogtunk a cukorrépa betakarításához is, melynek helyébe szintén búza kerül. E téren tehát nincs probléma. De amikor a vetőmagra terelődik a szó, a mérnök zavarba jön. — Van belőle bőven, csak ... — Csak? — Az egészre fekete buletint kaptunk. Újra kell tisztítani és beküldeni. — És holnap kezdik a vetést? — Igen. Ehhez, úgy véljük, nem szükséges kommentár. Nem véletlen, hogy az év végi kimutatásokban mindig a gernyeszegi, marosvécsi, ákosfalvi és más termelőszövetkezetek járnak az élen a tejtermelésben, ahol a tél nem talál üres silógödröket. És ez így történt az idén is. Az ákosfalvi gazdaságban már az ősz 100 vagon silótakarmányt talált. Miből tellett enynyire? Lekaszáltak mindent, amit nem tudtak másképp értékesíteni, az átmenti gyomoktól, egészen a gyenge minőségű füvekig, és más nagyobb tápértékű takarmánynövényekkel vegyesen besilózták. Ha mindenütt így cselekedtek volna, akkor most nem kellene leírni: megyeszerte nagyon lemaradtunk a silózással. A tervezett 160.000 tonnának még nagyon kis része került a silógödrökbe. Még az sem menti a termelőszövetkezeteket, hogy az idén bőviben vannak a takarmányoknak, mert a silóra mindenképp szükség van. De egyébként se állunk olyan jól, mint ahogy azt egyes termelőszövetkezeti elnökök állítják. Az eredményről majd a sajtárak vallanak, amelyekre bizony számos termelőszövetkezetben nagy a panasz az utóbbi időben. Ezt tapasztaltuk az elmúlt napokban a Segesvár környéki termelőszövetkezetekben is. A nádasi termelőszövetkezetben például a tavaly még az 1500 litret sem érték el takarmányozott tehenenként, s az idei 8 havi teljesítményük is mindössze 900 litret mutat. Hogy mi lesz a jövőben, arra nehéz volna válaszolni. A szövetkezet vezetői egyszerűen elkönyvelik, hogy nincs lehetőségük a tervezett 1200 tonna takarmány besilózására, ahelyett, hogy jobban körülnéztek volna és néznének a mezőn, mert a természet, ha valamikor igen, akkor az idén igazán segített a filózófi terv teljesítésében. Rengeteg az olyan gyom, melléktermék, amit másképp nem lehet értékesíteni. De nem sokkal jobb bizonyítványt állíthatunk ki a fehéregyházi termelőszövetkezet tagjairól sem, akik ahelyett, hogy lekaszálták volna az eke elől az alaposan megnőtt gyomot, alászántották. Viszont teljesítményük a silózásnál még mindössze 266 tonnát mutat. A héjasfalvi termelőszövetkezetben az elnök elégedetten újságolta, hogy soha ilyen bőviben nem voltak a takarmánynak. Nyolcvan vagonnyi a szükséglet, de máris 100 vagon szálastakarmányt tároltak, mind nagyon jó minőségben. S az állatok még jó sokáig kint lesznek a mezőn. Azokat a helyeket, ahol nem tudnak sarjut csinálni, selegeltetik. A szálastakarmánnyal tehát nem lesz baj. Azonban másra is kellett volna és kellene gondolni. Ennek azonban eddig nem sok tanújelét adták. A tervük 1200 tonna silótakarmányt ír elő, de ebből még egy szál sem került a gödrökbe. A jövő hét elején számítanak megkezdeni a silózást, addig az összes traktorok a vetéssel vannak elfoglalva. De mit csináltak eddig? Mert az nehezen hihető el, hogy az egész héjasfalvi határban ne akadt volna silóba való. És sajnos hasonló példákkal nemcsak Segesvár környékén, hanem megyénk más termelőszövetkezeteiben is találkozunk. A kozmatelki, marosjárai, hodosi és más MTSZ-ekben még üresen tátonganak a silógödrök. Pedig éppen ezekben az egységekben volna szükség a jó silótakarmányra, ahol bizony évek óta nagy a panasz a tehenek hozamára. De mitől is tejeljenek, ha a szövetkezet vezetői nem gondoskodnak idejében jó minőségű, változatos takarmányról!? Szeptember második felében járunk. Megyeszerte megkezdődött a vetés, az ősziek betakarítása. Tengernyi a tennivaló a mezőn. Felvetődik a kérdés van-e lehetőség a silózásnál mutatkozó lemaradás behozására? Erre csak egy lehet a válasz: van és kell is hogy legyen. Ez azonban az eddiginél sokkal nagyobb körültekintést, jobb szervezést igényel a termelőszövetkezeti vezetők s ott, ahol szükség van rá, nagyobb segítséget, több erélyességet a megyei mezőgazdasági szervek részéről. Jó teljesítménnyel dolgozik a silókombájn a segesvári AMV cikmántori farmján felkészülni a modern, nagyüzemi termelésre . A termelés sorsa, a vállalat jövője iránti magas fokú felelősségérzet jutott kifejezésre a Meggyesfalvi Konzervgyár dolgozóinak közgyűlésén. Öröm volt hallani a termelés és a munka tudományos megszervezésének gyakorlati eredményeit, a milliós nagyságrendű megtakarítást és jövedelmet tükröző adatokat. Mert a laikus is tudja — a szakemberek még inkább—, hogy az idei esős nyár nem a konzervgyáriak malmára hajtotta a vizet. Megyeszerte megsínylette a zöldségtermés a mostoha időjárást, s a gyár dacára annak, hogy a beígért paszuly, bor- TERV-VITA 1900 só, paradicsom és uborka nagy tömege nem érkezett be, foglalkoztatta alkalmazottait, üzemeltette gépeit, teljesítette bel- és külföldi vásárlóival szemben vállalt kötelezettségeit. Utólag igazolódott a vállalatvezetőség döntésének helyessége. A megoldás: bejárni az országot, a szélsőséges időjárástól kevésbé sújtott vidékeket nyersanyagért. A 2 000 tonna súlyú „idegen“ területről származó nyersanyag hazaszállítása egymillió lejes többletköltséget igényelt. Ennek ellenére kis szépséghibákkal, összes feladatainak eleget tett az év első nyolc hónapjában a szorgos munkaközösség. Ami beárnyékolta a sikereket: a munkaidő 4 és fél százaléka kihasználatlan maradt az indokolt vagy nem indokolt hiányzások miatt, és adósok maradtak 120 000 lej értékű export-húskonzervvel. A veszteségek ellensúlyozására viszont új lehetőségeket kutattak fel a fajlagos zöldség, gyümölcs- és húsfogyasztás, valamint az általános költségek csökkentése területén. A mérlegkészítéssel együttjár a nagy kérdés felvetése: hogyan tovább? Minden jel arra mutat, hogy a Konzervgyár dolgozóira nehéz év vége vár. Olyan időszakban kell magasabb szintre emelniök a termelést, amikor az üzemfejlesztés, az építkezés és szerelés is új szakaszába lép. A ma működő gépi berendezések jelentős része átjavítva kerül nemsokára az új csarnokokba. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a vásárló ne vegye észre, megszakadt vagy visszaesett az élelmiszeripari egység termelése. Az igazi nagy cél felkészülni az 1970-es esztendőre, minél előbb megteremteni a 18 százalékos termelésnövekedés feltételeit. Hírnevük elismerésének jele, hogy a jövő évi termelés 54 százalékát magas mércét állító külföldi megrendelőknek kell szállítaniuk. És még egy hír: a következő szezonban 16 százalékkal több munkaerőt, — főként női munkaerőt — foglalkoztatnak a korszerű nagyüzemmé formálódó vállalatban. Természetszerű, hogy rendkívüli figyelemmel kell kidolgoznia és végrehajtania az igazgató bizottságnak a műszaki és szervezési vonalon tervezett intézkedéseit. A nyersanyag felvásárlási rendszer javításától a zöldség- és húskonzerv-vonalak átszervezéséig tíz és tíz féle nagy fontosságú intézkedés pontos végrehajtására kell összpontosítania. A jövőben számos mezőgazdasági egység a zöldségtermesztésre szakosítja magát. A Konzervgyár szempontjából igen előnyös lesz harmadannyi specializált gazdasággal tartani a kapcsolatot, mint ezidáig. Ezektől nyilván jó minőségű árut kap, előnyös áron. A mi éghajlati és talajviszonyaink között kikísérletezett és legjobban bevált növényfajták termesztése, a szerződéses fegyelem erősítése, a nyersanyag átvételnek a termelőkapacitással való összehangolása ugyancsak olyan tervek, melyeknek végrehajtásához csak sikert kívánhatunk. Emlékeztetni szeretnénk azonban a közgyűlésen elhangzott néhány megjegyzésre. Az egyik: jó volna alaposabban utána nézni a hiányzások okainak és annak, hogy nem növekszik-e túlságosan gyors ütemben a segédszemélyzet létszáma. A másik: többen sürgették a belső szállítás tökéletesítését, mert jelenleg a késztermék átadásáig 70-szer rakják át a gyártási folyamatban bonyolult utat leíró anyagot. És anélkül, hogy kimerítenénk a megoldásra váró problémákat, utalni szeretnénk a gépteljesítményről kifejtett ellentétes nézetekre. Valaki elmondotta, hogy a sokat szidott paszulyfeldolgozó vonal teljesítményét a váltásonkénti 4 000 kilóról 8,9, majd 12 000 kilóra sikerült emelni a gépkezelés, a munkaszervezés javításával. Mert a termelés jó vagy rossz menete egyedül az embereken múlik, azon,hogy kiki a maga munkahelyén tesséklássék dolgozik-e, avagy okosan, szívből, a társadalommal szembeni kötelezettségeinek tudatában. AJTAY László Hazafias munkával építik a gyalogjárót a bonyhai főutcán Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A IV. oldalon KÜLPOLITIKAI tilbtntylk Új távolsági járatok A lakosság javaslatára az Autószállítási Vállalat újabb járatokat indít be. E hónap 15- től már közlekedik egy új járat Ludas és Kissánmás között, szeptember 20-tól pedig beindul a Marosvásárhely és Mezőszentmárton közötti járat- Ugyancsak ettől az időponttól Segesvár—Nádas—Szászmogyoróg között naponta két allokalommal közlekedik majd társasgépkocsi. Galvanizálóműhely épül Korszerű galvanizálóműhely építését kezdték meg a marosvásárhelyi Electro-Mures vállalatban. A terv elkészítésekor szem előtt tartották, hogy a vállalat közszükségleticikk-termelése a következő ötéves terv időszakában megkétszereződik. Az új ipari létesítmény — modern berendezéseivel — lehetővé teszi az elektrokalorikus háztartási cikkek tökéletesebb felületi megmunkálását is. Módosított rakodógép A homlokvillás rakodógépet nemcsak rönkmozgatásra, hanem fűrészpor, hulladék rakására is alkalmassá tették a Szovátai Faipari Vállalatban. Lengyel Dénes főgépész egy kétköbméteres kupát szerelt az emelővillák helyébe, s ezzel percek alatt elvégzik az útra készen álló tehergépkocsik megrakását, ami kézi erővel órákat vett igénybe. NÉHÁNY SZÓ A téli zöldség- és gyümölcsellátásról ősziesre fordult az idő. Természetes, hogy minden gazdaasszonyban felmerül a kérdés: Mit teszünk el télire? Honnan szerezzük be a burgonyát, sárgarépát, petrezselymet, zellert, almát és egyebeket? Erre a kérdésre szeretnék röviden választ adni. Vállalatunk vezetősége idejében elkészítette az idevonatkozó terveket, előirányzatokat, szerződéskötés és kiutalások útján igyekezett biztosítani az őszi és téli időszakra szükséges zöldséget és gyümölcsöt, így az őszi ellátásra és a téli tartalékok biztosítására több mint 9 000 tonna burgonyát, 1 400 tonna hagymát, több mint 1 800 tonna káposztát, 1 800 tonna gyökerest, 300 tonna céklát, 150 tonna karalábét, 100 tonna retket, 1 400 tonna almát és más zöldség- és gyümölcsféleségeket irányoztunk elő .Ami a savanyúságot illeti, arról is gondoskodtunk, 350 tonna savanyú káposztát, 200 tonna savanyú uborkát, 150 tonna zöldparadicsomot és közel 100 tonna különféle vegyes savanyúságot készítettünk elő a téli ellátásra. Nem fognak hiányozni az aszalt gyümölcsök sem, mint például aszalt szilva, alma, körte, barack stb. A zöldség- és gyümölcskonzerv előirányzatunk meghaladja a 150 tonnát. Számtalan vásárló ostromolt a következő jogos kérdéssel: Hol és mikor juthat hozzá a vásárlóközönség mindezekhez? Meg kell mondanunk, hogy a fenti mennyiségek beszerzése és téli tárolása vállalatunk vezetőségének is nagy gondot okoz. Sajnos az idei tavasz és nyár nagyon kedvezőtlenül befolyásolta a zöldségtermés alakulását, nemcsak megyénkben, hanem országszerte, így azok a megyék, amelyekkel szerződéses viszonyban vagyunk és nagy mennyiségű zöldségfélét kellett volna, hogy szállítsanak a nyár folyamán Maros megye ellátására, csak nagyon kis mértékben tudtak eleget tenni kötelezettségeiknek, ami nem egyszer éreztette is hatását zöldségüzleteink és ezen keresztül a lakosság ellátásában. A mezőgazdasági és az értékesítési vállalatok szerveinek becslése szerint, az elemi csapások 50 százalékát tették tönkre a hagymának, 35 százalékát a káposztának, 25 százalékát a muroknak, 50 százalékát a petrezselyemnek stb., és az őszi burgonyánál sem számíthatunk az egész leszerződött mennyiségre. Hogy teljes legyen a kép, rá kell mutatnunk, hogy a termelőegységekkel leszerződött 18 330 tonna zöldséggel szemben — ami fedezte volna a szükségletet — mindössze 5000 tonnát sikerült átvennünk. Minden erőforrást mozgósítanunk kell tehát ahhoz, hogy a hátralévő időben a lehetőségek arányában minél több zöldséget átvegyünk ezektől az egységektől. Vállalatunk vezetősége ilyen körülmények között is igyekszik biztosítani a téli ellátáshoz szükséges mennyiséget. Megbízottaink állandóan a termelőszövetkezeteknél tartózkodnak, felkutatnak minden forrást a zöldségfélék biztosításáért, tehergépkocsijaink az ország különböző megyéiből szállítják megszakítás nélkül a szükséges zöldség- és gyümölcsféléket, 25— 30 tehergépkocsink járja Galac, Teleorman, Bihar, Bánát, Konstanca és Olt megyéket, hogy ha nehéz körülmények között és aránylag nagy költségekkel is, de biztosíthassuk Maros megye ellátását. Nem mulaszthatjuk el, hogy kéréssel ne forduljunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami mezőgazdasági vállalatok szetőségeihez, kérve hozzájárulá LáZÁR Jenő, az ILF kereskedelmi osztásának vezetője (Folytatás a 3. oldalon)