Vörös Zászló, 1969. szeptember (21. évfolyam, 207-231. szám)

1969-09-19 / 222. szám

XXI. évfolyam 222. (5531.) szám 1969. szeptember 19. péntek 1 óra 30 iráni A CÉL. A beteg agy­ trombózis­ban szenved a mai nap is. Élete teljé­ben érte a csapás, s a hoz­zátartozói mindent meg­mozgattak, hogy a család­fő közöttük maradhasson. Két hónapig feküdt önkí­vületi állapotban a kórház­ban, s az orvosok annyira talpra állították, hogy ha­zamehetett. Most is gyen­gélkedik, de azért beszél és jól emlékszik bizonyos dolgokra. A reményt a­­zonban, hogy visszanyeri régi egészségét, nem adták fel a hozzátartozói, s bele­mentek minden kínálkozó lehetőségbe. És az egyik napon váratlan „szerencse“ érte a családot. Teljes ti­toktartás mellett bevezet­tek egy kreol bőrű asz­­szonyságot a beteghez. A ház népe lélegzetvissza­fojtva várta, hogy mit dönt a tudós nő. És a váldám végre megszületett: — Nagy összegbe kerül, hogy a beteg meggyógyul­jon Kibírják-e? — Ha jobban lesz, mi álljuk a költségeket. — Rendben van. Már most megteszem az első lépést. Sötétítsék le a szo­ba ablakát, és menjenek ki a házból. Meztelenre kell vetkőznöm, hogy elérjem, amit akarok ... Érdekesen kezdődik — nézett össze a ház népe és ünnepélyes arccal, szófo­­gadóan mind kivonultak. Erős lábdobogás, majd szülési fájdalmakkal járó fojtott jajszó szüremlett ki a szobából. Ez is megvolt. Az első ceremónia na­gyon ígéretesnek bizo­nyult. S ha azt vesszük, hogy a beteg a biztos gyó­gyulás útjára lépett, az e­­lőlegbe kért kétszáz lej néni is volt olyan sok. — Többször ide k­ell jön­nöm, mert én azt csiná­lom, amit egy bizonyos helyen mondanak nekem... Olyan személyek irányíta­nak, akik csodákra képe­sek. Majd meglátják. Csak éppen ne veszítsék el a tü­relmüket. — Mindent megteszünk. — Én is egyszer majd­nem ilyen beteg voltam, és most itt vagyok. Igaz, én is áldoztam. A kezelés ezerkilenc­­százhatvanhétben kezdő­dött. A barna asszony pe­dig csaknem minden héten meglátogatta a betegét. De ezután már nem kellett le­sötétíteni a szobát. Valahol már bejelentette a beteget, s így kész utasításokkal állt elő: — Háromszáz lejt kérnek „oda“ . . A másik alk­alommal hetvenötöt, aztán kilencve­net, százat, mikor mennyi volt a háznál. Közben azt is megmondta a „kezelő­nő“, hogy Marosszentgyör­­gyön lakik a 675. szám a­­latt. Ha valami van, keres­sék őt, Derebenesi Kata­linét. De kikötötte: erről az ügyről még a madárnak sem szabad tudnia. Holnap elutazik újra „oda“, és megtudja, hogy miként áll­nak a dolgok. Örömhírrel jött: — Szépen haladunk — mondta. — Az az óhaj, hogy vigyek egy rend va­donatúj ruhát. Használt nem jó, ezt a telkemre kö­tötték. A család éppen akkor é­­pítette a kis házát Maros­­keresztúron, de nem saj­nálta a pénzt, megvette a ruhát. — Ne féljenek, a ruha visszakerül — ígérte Kata­­lina. Kevés idő eltelte után még bizonyos hátralévő dolgokat jött elintézni a tá­volról irányított médium. — A ruha éppen megfe­lelő — fejezte ki elismerő­ r­i­p­o­r­t­ja sét Katalina —, de az a parancs, hogy mindenből kilencet kell vigyek, ami a házban van: poharat, ka­nalat, villát, ruhadarabot, disznóhúst, fehérgyocsot... Alig maradt valami a háznál. De a hús nem volt elég. Háromszor kilenc ki­lóra volt szüksége a „cso­portnak“. Különben húsból bármennyit vihetett. Per­sze, a tyúk is megfelelt. — Valamit elfelejtettünk — jött sebbel-lobbal Kata­lina. — Három fehér ke­nyeret és tíz liter kukori­cát kérnek... Aztán ez év március he­tedikén elölről kezdődött a „szertartás“. Kilencven lett Oltyán László kérnek még „oda“ ... — mondta. A család nem bírta a sok kiadást. Feltették a kérdést Katalinénak: — Mikor lesz már vége a követelőzésnek? Mikor hozza vissza a ruhát és a­­mit még elvitt? A ház népe éppen akkor jött vissza egy temetésről. Katalina pedig nagyon ü­­gyesen ezzel hárította el magáról a gyanút: — Kit temettek? — kér­dezte. — A mostohaapámat — válaszolta a beteg felesége. — Valamit most el kell, hogy áruljak maguknak. Emberfejet kértek „oda“ a beteg gyógyulásához, s hogy ne legyen nagy a bá­nat, a mostohaapját válasz­tottam ki... Direkt azért jöttem, hogy ezt bejelent­sem. Szóval: emberfej kellett volna. A hideg végigfutott a fi­atalasszony hátán. Megder­medtek a többiek is. — Így-így. Nekem nagy a hatalmam. Nehogy meg­próbáljanak valakinek szól­ni, mert én jót is, rosszat is tudok csinálni, s még valami: én nem félek sem a miliciától, sem pedig másoktól. Különben mond­tam, hogy mindent vissza­kapnak. F­élévig rettegésben élt a család, nehogy a dolog kitudódjon, és Katalina csodatevő erejével lesújtson rájuk. Aztán va­lamelyik rokon csak meg­tudta, hogy mit „főzött“ a család három esztendeje o­­lyan nagy titokban. A ro­konság mélységesen felhá­borodott, és elindult, hogy kézre kerítse Katalinét, ö­­römest velük tartottam. Katalina Marosszent­­györgy legeldugottabb ré­szében lakik. A Görbe ut­cában. A házszámot már említettem. Babot bontott. — Hogy állunk a gyógyí­tással? — kérdeztem. — Nem értem, hogy mit akar, főnök úr ... Mivel, hogy állok? — A betegek gyógyítá­sával. — Ilyent ne mondjon, főnök úr. Hogy maga mi­ket beszél? — Várja a betege... — Kicsoda? Nevén neveztem a bete­get. — Nem is hallottam róla soha. Hallj te oda ... — Miért tagadja? ... — Mondja meg, hogy mit akar. Én ezt a nevet nem ismerem. Jó öt percig tagadta, hogy ő valaminek is része­se lenne. Aztán elővettem a pontos „árjegyzéket“, feltüntetve rajta a dátumo­kat is, mire hirtelen meg­világosodott az agya. (Folytatás a 3. oldalon) , ti ő­­zi napok­o. Fokozottabb ütemet a talajelőkészítésnél Lassan telnek a silógödrök Kétségtelen, ezekben a napok­ban a legfontosabb tennivaló a me­zőgazdaságban az őszi vetésterüle­tek előkészítése és a vetés. Ugyan­akkor ezen elsőrendű feladat mel­lett nem szabad megfeledkezniök az egységek vezetőinek számos o­­lyan soron lévő tennivalóról sem, amelyek közvetlenül befolyásolják a vetés ütemét. Gondolunk itt el­sősorban a betakarításra és a terü­letek gyors felszabadítására. Az idén a kukorica jelentős késéssel­­érik be, tehát minden egységben arra kell törekedni, hogy minél kisebb területen vessenek kukori­ca után. Ez megköveteli, hogy most minden erőt a cukorrépa, a burgo­nya és zöldségfélék betakarításához összpontosítsanak, hogy a kijelölt takarmány, szalmásgabona terüle­tek mellett, a fent említett növé­nyek által elfoglalt földeket is mi­előbb előkészíthessék a vetésre. Közben nem feledkezhetünk meg a silózásról sem. Azért hangsúlyozom ezt, mert bár az MTSZ-ek túlnyo­mó többségében gyengén állnak a téli takarmányokkal, nem fordí­tanak kellő gondot a silótakarmá­nyok betakarítására, s így a me­gyei szinten előirányzott meny­­nyiségnek még a 20 százaléka sem került a silógödrökbe. Ennek a munkának a meggyorsítása két okból is szükséges, elsősorban pó­tolni kell a takarmányhiányt, má­sodsorban pedig területet biztosíta­ni az őszi vetésekhez. A fent em­lített munkálatok helyzetéről szá­molunk be az alábbiakban. A MEGSZOKOTT MÓDON A Fehéregyházi AMV dolgozói az idén is a megye legjobb búza­termesztői közé tartoznak. A vetési előkészületek pedig arra utalnak, hogy a jövő esztendőben sem akar­ják alább adni. A 600 hektárnyi őszi vetés feladatuknak a lehető legjobb körülmények közt kívánnak eleget tenni, s ezért az előirányza­tuknak megfelelően már szeptem­ber 15-én megkezdték a 215 hek­tárra tervezett árpa vetését. A mun­ka ütemességét semmi sem zavar­ja, hisz 154 hektáron már készen a magágy, s a gépesítők nap mint nap újabb területeket készítenek elő, amelyeknek minden hektárjá­ra 300 kiló szuperfoszfátot forgat­nak alá. A búza-vetésterületeket is úgy jelölték ki, hogy kukorica után mindössze 60 hektáron kell vetniök, s így az előzetes számítások szerint október 10-ig mintegy 85 százalék­ban talajba kerül a búza is. BAJ VAN A MINŐSÉGGEL A fehéregyházi termelőszövetke­zetet az elmúlt évben szintén az elsők között emlegették, s az idén is egyes területeken magas termé­seket ért el. De mi lesz a jövőben, hogyan készültek fel rá? Erre ke­resünk választ. A Lunca dűlőből traktorzúgást hoz a szél. Az árpaföld előkészíté­sén dolgoznak. Elől tárcsa aprítja a jó lábszárnyira megnőtt gyomot, utána pedig ekre hasítja a földet. A mérnök elégedetten figyeli munká­jukat. — Kiváló talajt készítenek — jegyzi meg. — S van már sok belőle? — Eddig mintegy húsz hektár. — És a vetés? — Még nem kezdtünk hozzá, de holnap munkába állnak a vető­gépek. A talajelőkészítéssel nem lesz probléma. Az 50 hektár árpá­nak és 250 hektár búzának eddig mintegy 150 hektárnyi van meg­szántva s nagy részét egyszer meg­tárcsáztuk. Közben pedig hozzáfog­tunk a cukorrépa betakarításához is, melynek helyébe szintén búza kerül. E téren tehát nincs probléma. De amikor a vetőmagra terelődik a szó, a mérnök zavarba jön. — Van belőle bőven, csak ... — Csak? — Az egészre fekete buletint kaptunk. Újra kell tisztítani és be­küldeni. — És holnap kezdik a vetést? — Igen. Ehhez, úgy véljük, nem szüksé­ges kommentár. Nem véletlen, hogy az év végi kimutatásokban mindig a gernye­­szegi, marosvécsi, ákosfalvi és más termelőszövetkezetek járnak az élen a tejtermelésben, ahol a tél nem ta­lál üres silógödröket. És ez így tör­tént az idén is. Az ákosfalvi gazda­ságban már az ősz 100 vagon siló­takarmányt talált. Miből tellett eny­­nyire? Lekaszáltak mindent, amit nem tudtak másképp értékesíteni, az átmenti gyomoktól, egészen a gyen­ge minőségű füvekig, és más nagyobb tápértékű takarmánynövényekkel vegyesen besilózták. Ha mindenütt így cselekedtek volna, akkor most nem kellene leírni: megyeszerte na­gyon lemaradtunk a silózással. A ter­vezett 160.000 tonnának még na­gyon kis része került a silógödrökbe. Még az sem menti a termelőszövet­kezeteket, hogy az idén bőviben van­nak a takarmányoknak, mert a siló­ra mindenképp szükség van. De egyébként se állunk olyan jól, mint ahogy azt egyes termelőszövetkezeti elnökök állítják. Az eredményről majd a sajtárak vallanak, amelyekre bizony számos termelőszövetkezetben nagy a panasz az utóbbi időben. Ezt tapasztaltuk az elmúlt napokban a Segesvár környéki termelőszövet­kezetekben is. A nádasi termelőszövetkezetben például a tavaly még az 1­500 litret sem érték el takarmányozott tehe­nenként, s az idei 8 havi teljesít­ményük is mindössze 900 litret mu­tat. Hogy mi lesz a jövőben, arra nehéz volna válaszolni. A szövetke­zet vezetői egyszerűen elkönyvelik, hogy nincs lehetőségük a tervezett 1200 tonna takarmány besilózására, ahelyett, hogy jobban körülnéztek volna és néznének a mezőn, mert a természet, ha valamikor igen, ak­kor az idén igazán segített a filózó­­fi terv teljesítésében. Rengeteg az olyan gyom, melléktermék, amit másképp nem lehet értékesíteni. De nem sokkal jobb bizonyítványt állíthatunk ki a fehéregyházi terme­lőszövetkezet tagjairól sem, akik a­­helyett, hogy lekaszálták volna az eke elől az alaposan megnőtt gyo­mot, alászántották. Viszont teljesít­ményük a silózásnál még mindössze 266 tonnát mutat. A héjasfalvi termelőszövetkezetben az elnök elégedetten újságolta, hogy soha ilyen bőviben nem voltak a ta­karmánynak. Nyolcvan vagonnyi a szükséglet, de máris 100 vagon szá­lastakarmányt tároltak, mind nagyon jó minőségben. S az állatok még jó sokáig kint lesznek a mezőn. Azokat a helyeket, ahol nem tudnak sarjut csinálni, selegeltetik. A szálastakarmánnyal tehát nem lesz baj. Azonban másra is kellett volna és kellene gondolni. Ennek azonban eddig nem sok tanújelét ad­ták. A tervük 1­200 tonna silótakar­mányt ír elő, de ebből még egy szál sem került a gödrökbe. A jövő hét elején számítanak megkezdeni a siló­zást, addig az összes traktorok a vetéssel vannak elfoglalva. De mit csináltak eddig? Mert az nehezen hihető el, hogy az egész héjasfalvi határban ne akadt volna silóba való. És sajnos hasonló példákkal nem­csak Segesvár környékén, hanem me­gyénk más termelőszövetkezeteiben is találkozunk. A kozmatelki, ma­­rosjárai, hodosi és más MTSZ-ekben még üresen tátonganak a silógödrök. Pedig éppen ezekben az egységek­ben volna szükség a jó silótakar­mányra, ahol bizony évek óta nagy a panasz a tehenek hozamára. De mitől is tejeljenek, ha a szövetkezet vezetői nem gondoskodnak idejében jó minőségű, változatos takarmány­ról!? Szeptember második felében já­runk. Megyeszerte megkezdődött a vetés, az ősziek betakarítása. Ten­gernyi a tennivaló a mezőn. Felve­tődik a kérdés van-e lehetőség a si­lózásnál mutatkozó lemaradás beho­zására? Erre csak egy lehet a vá­lasz: van és kell is hogy legyen. Ez azonban az eddiginél sokkal na­gyobb körültekintést, jobb szervezést igényel a termelőszövetkezeti veze­tők s ott, ahol szükség van rá, na­gyobb segítséget, több erélyességet a megyei mezőgazdasági szervek ré­széről. Jó teljesítménnyel dolgozik a silókombájn a segesvári AMV cikmántori farmján felkészülni a modern, nagyüzemi termelésre . A termelés sorsa, a vállalat jö­vője iránti magas fokú felelősség­­érzet jutott kifejezésre a Meggyes­falvi Konzervgyár dolgozóinak közgyűlésén. Öröm volt hallani a termelés és a munka tudományos megszervezésének gyakorlati e­­redményeit, a milliós nagyságren­dű megtakarítást és jövedelmet tükröző adatokat. Mert a laikus is tudja — a szakemberek még inkább­­—, hogy az idei esős nyár nem a konzervgyáriak malmára hajtotta a vizet. Megyeszerte meg­sínylette a zöldségtermés a mosto­ha időjárást, s a gyár dacára an­nak, hogy a beígért paszuly, bor- TERV-VITA 1900 só, paradicsom és uborka nagy tömege nem érkezett be, foglal­koztatta alkalmazottait, üzemeltet­te gépeit, teljesítette bel- és kül­földi vásárlóival szemben vállalt kötelezettségeit. Utólag igazolódott a vállalatvezetőség döntésének he­lyessége. A megoldás: bejárni az országot, a szélsőséges időjárástól kevésbé sújtott vidékeket nyers­anyagért. A 2 000 tonna súlyú „idegen“ területről származó nyersanyag hazaszállítása egymil­lió lejes többlet­költséget igényelt. Ennek ellenére kis szépséghibák­kal, összes feladatainak eleget tett az év első nyolc hónapjában a szorgos munkaközösség. Ami be­árnyékolta a sikereket: a munka­idő 4 és fél százaléka kihaszná­latlan maradt az indokolt vagy nem indokolt hiányzások miatt, és adósok maradtak 120 000 lej ér­tékű export-húskonzervvel. A veszteségek ellensúlyozására vi­szont új lehetőségeket kutattak fel a fajlagos zöldség, gyümölcs- és húsfogyasztás, valamint az álta­lános költségek csökkentése terü­letén. A mérlegkészítéssel együttjár a nagy kérdés felvetése: hogyan to­vább? Minden jel arra mutat, hogy a Konzervgyár dolgozóira nehéz év vége vár. Olyan időszakban kell magasabb szintre emelniök a termelést, amikor az üzemfejlesz­tés, az építkezés és szerelés is új szakaszába lép. A ma működő gé­pi berendezések jelentős része át­javítva kerül nemsokára az új csarnokokba. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a vásárló ne vegye észre, megszakadt vagy visszaesett az élelmiszeripari egy­ség termelése. Az igazi nagy cél felkészülni az 1970-es esztendőre, minél előbb megteremteni a 18 százalékos termelésnövekedés fel­tételeit. Hírnevük elismerésének jele, hogy a jövő évi termelés 54 százalékát magas mércét állító külföldi megrendelőknek kell szál­­lítaniuk. És még egy hír: a kö­vetkező szezonban 16 százalékkal több munkaerőt, — főként női munkaerőt — foglalkoztatnak a korszerű nagyüzemmé formálódó vállalatban. Természetszerű, hogy rendkívüli figyelemmel kell ki­dolgoznia és végrehajtania az igaz­gató bizottságnak a műszaki és szervezési vonalon tervezett intéz­kedéseit. A nyersanyag felvásár­lási rendszer javításától a zöldség- és húskonzerv-vonalak átszerve­zéséig tíz és tíz féle nagy fontos­ságú intézkedés pontos végrehaj­tására kell összpontosítania. A jö­vőben számos mezőgazdasági egy­ség a zöldségtermesztésre szako­sítja magát. A Konzervgyár szem­pontjából igen előnyös lesz har­madannyi specializált gazdasággal tartani a kapcsolatot, mint ezidá­­ig. Ezektől nyilván jó minőségű árut kap, előnyös áron. A mi ég­hajlati és talajviszonyaink között kikísérletezett és legjobban bevált növényfajták termesztése, a szer­ződéses fegyelem erősítése, a nyersanyag átvételnek a termelő­­kapacitással való összehangolása ugyancsak olyan tervek, melyek­nek végrehajtásához csak sikert kívánhatunk. Emlékeztetni szeretnénk azon­ban a közgyűlésen elhangzott né­hány megjegyzésre. Az egyik: jó volna alaposabban utána nézni a hiányzások okainak és annak, hogy nem növekszik-e túlságosan gyors ütemben a segédszemélyzet létszáma. A másik: többen sürget­ték a belső szállítás tökéletesíté­sét, mert jelenleg a késztermék átadásáig 70-szer rakják át a gyártási folyamatban bonyolult u­­tat leíró anyagot. És anélkül, hogy kimerítenénk a megoldásra váró problémákat, utalni szeretnénk a gépteljesítményről kifejtett ellen­tétes nézetekre. Valaki elmondot­ta, hogy a sokat szidott paszuly­­feldolgozó vonal teljesítményét a váltásonkénti 4 000 kilóról 8,9, majd 12 000 kilóra sikerült emel­ni a gépkezelés, a munkaszerve­zés javításával. Mert a termelés jó vagy rossz menete egyedül az embereken múlik, azon,­­hogy ki­ki a maga munkahelyén tessék­­lássék dolgozik-e, avagy okosan, szívből, a társadalommal szembe­ni kötelezettségeinek tudatában. AJTAY László Hazafias munká­val építik a gya­logjárót a bonyhai főutcán ­Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A IV. oldalon KÜLPOLITIKAI ti­lb­tntylk Új távolsági járatok A lakosság javaslatára az Autószállítási Vállalat újabb járatokat indít be. E hónap 15- től már közlekedik egy új já­rat Ludas és Kissánmás között, szeptember 20-tól pedig bein­­dul a Marosvásárhely és Me­­zőszentmárton közötti járat- Ugyancsak ettől az időponttól Segesvár—N­ádas—Szászmo­­gyoróg között naponta két allo­kalommal közlekedik majd társasgépkocsi. Galvanizálóműhely épül Korszerű galvanizálóműhely építését kezdték meg a maros­vásárhelyi Electro-Mures vál­lalatban. A terv elkészítésekor szem előtt tartották, hogy a vállalat közszüks­égleticikk-ter­­melése a következő ötéves terv időszakában megkétszereződik. Az új ipari létesítmény — mo­dern berendezéseivel — lehető­vé teszi az elektrokalorikus háztartási cikkek tökéletesebb felületi megmunkálását is. Módosított rakodógép A homlokvillás rakodógépet nemcsak rönkmozgatásra, ha­nem fűrészpor, hulladék raká­­sára is alkalmassá tették a Szovátai Faipari Vállalatban. Lengyel Dénes főgépész egy kétköbméteres kupát szerelt az emelővillák helyébe, s ezzel percek alatt elvégzik az útra készen álló tehergépkocsik megrakását, ami kézi erővel órákat vett igénybe. NÉHÁNY SZÓ A téli zöldség- és gyümölcsellátásról ősziesre fordult az idő. Termé­szetes, hogy minden gazdaasszony­ban felmerül a kérdés: Mit te­szünk el télire? Honnan szerezzük be a burgonyát, sárgarépát, petre­zselymet, zellert, almát és egyebe­ket? Erre a kérdésre szeretnék rövi­den választ adni. Vállalatunk vezetősége idejében elkészítette az idevonatkozó terve­ket, előirányzatokat, szerződéskö­tés és kiutalások útján igyekezett biztosítani az őszi és téli időszak­ra szükséges zöldséget és gyümöl­csöt, így az őszi ellátásra és a téli tar­talékok biztosítására több mint 9 000 tonna burgonyát, 1 400 ton­na hagymát, több mint 1 800 ton­na káposztát, 1 800 tonna gyöke­rest, 300 tonna céklát, 150 tonna karalábét, 100 tonna retket, 1 400 tonna almát és más zöldség- és gyümölcs­féleségeket irányoztunk elő .Ami a savanyúságot illeti, ar­ról is gondoskodtunk, 350 tonna savanyú káposztát, 200 tonna sa­vanyú uborkát, 150 tonna zöldpa­radicsomot és közel 100 tonna kü­lönféle vegyes savanyúságot ké­szítettünk elő a téli ellátásra. Nem fognak hiányozni az aszalt gyü­mölcsök sem, mint például aszalt szilva, alma, körte, barack stb. A zöldség- és gyü­mölcskonzerv elő­irányzatunk meghaladja a 150 ton­nát. Számtalan vásárló ostromolt a következő jogos kérdéssel: Hol és mikor juthat hozzá a vásárlókö­zönség mindezekhez? Meg kell mondanunk, hogy a fenti mennyiségek beszerzése és téli tárolása vállalatunk vezetősé­gének­­ is nagy gondot okoz. Sajnos az idei tavasz és nyár nagyon ked­vezőtlenül befolyásolta a zöldség­termés alakulását, nemcsak me­gyénkben, hanem országszerte, így azok a megyék, amelyekkel szerződéses viszonyban vagyunk és nagy mennyiségű zöldségfélét kellett volna, hogy szállítsanak a nyár folyamán Maros megye ellá­tására, csak nagyon kis mérték­ben tudtak eleget tenni kötele­zettségeiknek, ami nem egyszer éreztette is hatását zöldségüzlete­ink és ezen keresztül a lakosság ellátásában. A mezőgazdasági és az értékesí­tési vállalatok szerveinek becslé­se szerint, az elemi csapások 50 százalékát tették tönkre a hagy­mának, 35 százalékát a káposztá­nak, 25 százalékát a muroknak, 50 százalékát a petrezselyemnek stb., és az őszi burgonyánál sem számíthatunk az egész leszerző­dött mennyiségre. Hogy teljes le­gyen a kép, rá kell mutatnunk, hogy a termelőegységekkel leszer­ződött 18 330 tonna zöldséggel szemben — ami fedezte volna a szükségletet — mindössze 5­000 tonnát sikerült átvennünk. Min­den erőforrást mozgósítanunk kell tehát ahhoz, hogy a hátralévő idő­ben a lehetőségek arányában mi­nél több zöldséget átvegyünk e­­zektől az egységektől. Vállalatunk vezetősége ilyen kö­rülmények között is igyekszik biz­tosítani a téli ellátáshoz szükséges mennyiséget. Megbízottaink állan­dóan a termelőszövetkezeteknél tartózkodnak, felkutatnak minden forrást a zöldségfélék biztosításá­ért, tehergépkocsijaink az ország különböző megyéiből szállítják megszakítás nélkül a szükséges zöldség- és gyümölcsféléket, 25— 30 tehergépkocsink járja Galac, Teleorman, Bihar, Bánát, Kons­­tanca és Olt megyéket, hogy ha nehéz körülmények között és a­­ránylag nagy költségekkel is, de biztosíthassuk Maros megye ellá­tását. Nem mulaszthatjuk el, hogy ké­réssel ne forduljunk a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek és az állami mezőgazdasági vállalatok szetőségeihez, kérve hozzájárulá­ LáZÁR Jenő, az ILF kereskedelmi osztá­­sának vezetője (Folytatás a 3. oldalon)

Next