Vörös Zászló, 1969. október (21. évfolyam, 232-258. szám)

1969-10-01 / 232. szám

A TIGRIS A kifejezetten nemzeti jel­leggel felruházott filmművé­szetek közül egyik sem fog­lalkozik olyan behatóan s egyben sokoldalúan a családi élet kérdéseivel, mint az olasz. Az esküvőtől az esetleges válá­sig vagy elözvegyülésig szin­te mindent lencsevégre tűz, ami ebbe a fogalomkörbe kí­vánkozik. Szicíliától az Alpe­­sekig terjed térképező szenve­délye, a legmodernebb men­talitást épp úgy érzékelteti, mint az elmaradt Délre jellem­ző, előítéletektől mételyezett gondolkodásmódot. S ami ta­lán a legnagyobb érdeme ezek­nek az „all’italiana“ témakör­ben mozgó filmeknek, hogy kevés kivételtől eltekintve vígjátéki eszközökkel látnak hozzá a felvetett kérdések tag­lalásához,­ és bár keresztényde­mokrata cenzúrával gyűlik meg igen gyakran a bajuk, mindig társadalomkritikai éllel, sok­szor pedig egyenesen merő­ FILM szén nyúlnak a ... darázsfé­szekbe, csakhogy felszabadult szórakozást, némileg javító célzatú kacagást csikarjanak ki nézőikből. Dim Risi filmje, A tigris, kétségtelenül ehhez a k kategó­riához tartozik. A klimax ka­pujába ért férfi válságát il­lusztrálja vígjátéki, itt-ott bo­­hózati hangnemben és nagy­­nagy leleményességgel, főleg pedig a társadalmi-lélektani hitelesség jegyében. Cselekmé­nye halványan kontúrozott, de attól még beszédes keretben bonyolódik: kezdődik azzal, hogy Francesco Vincenzinit nagyapává léptette elő férjhez­­adott lánya, s zárul azzal, hogy a vacsorához újra együtt üli körül az ebédlőasztalt a népes família. E két mozzanat kö­zött zajlik le Francesco tragi­komikus , kitörése a megszokott családi életviteléből (az idé­zőjel használatát az indokolja, hogy végül is hiábavaló kísér­letnek bizonyul a vérmes remé­nyekkel beindított akció.) Az elejétől végig nevettető, bár sokszor véresen komoly idill Carolina oldalán megkettőző­dik kihatásaiban, mert az öregedéstől rettegő „tigrisnek“ férfivé emberesedő fia van, mint, ahogy a kislány édes­anyja sem mondott le végérvé­nyesen női bájai érvényesíté­séről. Tegyük hozzá a férje ,­­ és­ fia kiruccanásai között ver­gődő Vincenzininé jól meg­rajzolt alakját, a munkahely és­­magánélet szembeállításából adódó kontrasztokat, valamint az egymás sarkába lépő nem­zedékek ellentéteiben feszülő lehetőségek kiaknázását, és látatlanban is elképzelhetjük: kitűnő szórakozást nyújt az 1967-ben „Ezüst Kagylóval“ ki­tüntetett alkotás. A vitathatatlan és megérde­melt siker kulcsa mindenek­előtt a nagyszerűen kamatozó helyzetkomikum. Francesco, a­­mint 20 éves kislányra várako­zik, korához nem való táncok­ban idétlenkedik, fia és felesé­ge ébersége elől menekül, fe­lettesei társaságában komédiá­­zik, vagy hajdani bajtársával, Tazióval készíti elő saját (mint tudjuk: visszasompolygással záruló) szökését. Carolina, a­­mint ártatlan-őszinte belefe­ledkezésül kikezd a 45 éves bácsival, magába habarítja, pontosan kiszámított haditerv alapján, unos-untalan vissza­térő heves viták során veri vissza öreg barátja féltékeny­­ségi rohamait, egy kritikus pillanatban „Papa“ megszólí­tással kedveskedik neki, majd egyre türelmetlenebbül sürgeti a közös útrakelést Párizsba. E­­zek, nagy vonalakban, azok a kitűnően előkészített, mint­egy önként adódó helyzetek, melyeknek kiaknázásából a vígjátékiság táplálkozik. Expo­nálásukban kiapadhatatlan öt­letesség nyilvánul meg a ren­dező részéről, szinte percen­ként talál valami apróságot, amely fokozza a komikus ha­tást — a moziteremben így lesz a megértő mosolyból ne­vetés, a nevetésből harsány­­­zacagás, remek szórakozás. Dino Risi eredetisége azon­ban nem a hagyományos eszkö­zök virtuóz bevetéséből, ha­nem inkább a képi ábrázolás új lehetőségeinek felfedéséből és eredményes­ kihasználásából tűnik ki. Például: egy vesze­kedés hevében Carolina fa­képnél hagyta szeretőjét, ez meg azon morfondírozik, kiált­son,szaladjon-e utána, vagy hallgasson inkább a józan eszé­re; a belső monológot úgy „vetíti ki“ a film, hogy Fran­cesco jobbján elősejlik halvá­nyabb körvonalú alteregója, mellyel vitába száll az önma­gával viaskodó főszereplő ... Az ilyen megoldások igen nagy számban fűszerezik képi humorral a szövegileg is kel­lőképpen gyümölcsöző helyze­teket. A néző — azon túlme­nően, hogy néz, lát és élénk párbeszédet hallgat, — akti­vizált műélvezővé lép elő, mert meglát olyan dolgokat,­­ melyek még jobban megvilá­gítják az adott bonyodalmat. Ez a társszerzővé avatás pedig­­ talán a legtöbb, amit egy mo­­­­d­orni f­űtőigjátéktól elvárha­tunk. o. t. TELEVÍZIÓ 11.45 Közvetítés a Piaza Romana térről az egyetemi év meg­nyitása alkalmából tartott nagygyűlésről 14.00 Labdarúgás: Rapid—Vitoria Setubal 14.45 Rajzfilmek 15.00 Népzene 15.30 Labdarúgás: Steaua—Glasgow Rangers 17.40 Románia a Davis-kupa dön­tőjében 19.30 Híradó 20.15 Mezőgazdasági aktualitás 20.30 Filmmúzeum: Crainquebille — francia játékfilm 22.00 Reflektor 22.15 Utazás a Föld körül — a Kínai NK 23.00 Híradó. 31 Abban a pillanatban csengettek. Mme Maigret átviharzott a szo­bán, hogy ajtót nyisson. Az elő­szobából elfojtott suttogás hallat­szott. Amikor visszatért, Maigret meg­kérdezte: — Ki az? A felesége intett neki valamit, de nem értette meg, és mivel Maigret sürgette, sorsába beletö­rődve közölte: — A muzsikus. — Máris távozom — mondta Le Bret. És ami a kérését illeti, nem tudom visszautasítani. — Elnézését kérem, rendőrbiz­tos úr. Szeretném még, ha ... Az események ilyetén alakulása miatt, meg azért is, mert az állambiz­tonság ugyanígy járna el, enge­délyt kérnék arra — ha a körül­mények szükségessé tennék,­­— hogy kihallgathassam Gendreau kisasszonyt. .— Remélem, kíméletesen fog bánni vele. Mindenesetre, legyen óvatos! Maigret boldog volt. Hallotta az ajtócsukódást, majd amíg a nad­rágját kereste, belépett a szobába Justin Minard és Maigret-né. A muzsikus láthatóan nyugtalan volt. — Megsebesült? — Nem súlyos. — Rossz hírem van. — Halljam. — Kereket oldott. Maigret alig tudta visszafojtani kitörő kacagását, annyira nevetsé­ges volt a fuvolás arca. — Mikor? — Tegnap este, vagy jobban mondva az éjjel. Könyörgött, hogy velem jöhessen a Clichy falatozó­ba; azt mondta, hogy bolondja a zenének, s hogy szeretne engem is hallani. Maigret-né jelenléte valameny­­nyire megnehezítette vallomását, de mihelyt az észrevette a hely­zetet, eltűnt a konyhába. — Pontosan ott ült, ahol ön is, amikor felkeresett. Nagyon kelle­metlenül éreztem magam. Mivel egész nap nem jártam otthon, s ebédelni sem voltam, el lehettem készülve arra, hogy bármelyik pillanatban megjelenik a felesé­gem. — Eljött? — Igen. — És következett a magyaráz­kodás? — Két énekszám között. Én az asztalnál ültem, amikor a felesé­gem Germaine-hez rohant, és le­tépte fejéről a kalapot. Végül kon­­tyon ragadta. — Kidobták őket? —­ Mindkettőjüket. Én ismét felmentem a dobogóra. A zenekar nagy igyekezettel játszott, hogy el­nyomja a zajt. Olyan volt az e­­gész, mint egy hajótörés! Kintről behallatszott a visítozás. Az ének­szám végén odajött hozzám a tu­lajdonos, és azt mondta, menjek én is a háremem után, hogy az ő szavaival éljek. — Várták kint? — Csak egyikük. A feleségem. Flazavitt. Eldugta a cipőmet, hogy ne mehessek sehová. Mégis eljöt­tem. Alig egy órája. A házmester cipőiben. Germaine nem volt már a szállodában. A bőröndjét is el­vitte. Majd összefoglalásként ezt mor­mogta: — És most mit csinálunk? ★ —­ Legalább azt tedd meg a kedvemért, hogy a melegebb fel­öltődet veszed magadra — erőskö­­dött Madame Maigret. Akkoriban két felöltője volt: egy fekete, bársonygalléros, vastagabb felöltő, amelyet már három éve viselt, és egy alig néhány napja vásárolt halványzöld, rövid felöl­tő, amire már oly régen vágyott. Távozásukkor, ha jól gyanítot­ta, a felesége lopva odasúgta Mi­­nard-nak: „Ne hagyja magára!“ Madame Maigret ugyan mulat­ságosnak tartotta a túlzottan jám­bor, félszeg és egy kissé „dörzsölt“ fuvolást, de ragaszkodott is hoz­zá. Az eget szétszórtan gombák­hoz hasonló, hamuszürke felhők takarták, két napi készülődés után végre esni fog. Az eső nem is vá­ratott soká magára. Jó meleg ta­vaszi zápor kezdte paskolni az utat. Maigret egészen kimelege­dett a felöltőjében. Kalapját a kezében vitte. Hogy is tehette volna fel a fején lévő óriási kötésre? Minard a Voltaire bulváron lakó orvosig kísérte, a­­honnan aztán egy jóval kisebb kötéssel távozott. — Ennyire halaszthatatlan ügyei vannak? Az orvos sárga pirulákkal teli dobozt nyújtott át betegének. — Ezeket..., ha szédülni ta­lálna. — Hányat kell bevennem? — Naponta négyet-ötöt. Többet semmiképp. De jobban szeretném, ha ágyban maradna. Maigret nem tudta, hogyan sza­baduljon meg hűséges kísérőjé­től, akire most már nem volt szüksége. Viszont megsérteni sem akarta azzal, hogy hazaküldje. Végül is meggyőzte a rábízott feladat különös fontosságáról, és a Chaptal utcába küldte. — Van ott... a szóban forgó házzal szembeni oldalon egy kis vendéglő... az „öreg Calvados“. Onnan jól szemmel tarthatja, hogy mi történik a Gendreau család­ban. — És ha ön rosszul lesz? — Nem leszek egyedül. Minard egészen a Quai de L’Ho­rdloge-i börtönig kísérte. Maigret ezekben a percekben tele volt önbizalommal. Még a komor kapualjból előtörő kelle­metlen szag is gyönyörűséggel töltötte el. Itt minden rút és szennyes volt. Éjszakáról éjszaká­ra a rendőrök ide kísérték be az ut­cákon összefogott gyanús alakokat, a rabszállítókocsik meg garmadá­val ontották a razsák alkalmával horogra került csavargókat. Az őrszobában kaszárnyaszag fogadta. Bejelentette, hogy a bör­tönparancsnokkal szeretne beszél­ni. Úgy tűnt, mintha különösen tekintenének rá, de nem tulajdo­nított fontosságot neki. Tudta, hogy az itteni beosztottak a kerü­leti rendőrségek titkárait jelenték­telen személyiségeknek tartják. — Foglaljon helyet! Hárman voltak a helyiségben. Az egyik írt, a másik kettő nem csinált semmit. A parancsnok iro­dája ott volt oldalt. Azonban sen­ki sem állott fel, hogy bejelent­se. Egyikük sem törődött Maigret­­vel. Olyan idegenül kezelték, mintha nem szakmabeli társuk lenne. Annyira kényelmetlenül é­­rezte magát, hogy habozott, vajon rágyújtson-e a pipájára. Folytatjuk Vízdesztilláló készülék Országos viszonylatban is e­­gyedül álló vízdesztilláló készü­léket adtak át rendeltetésének a Gheorghe Gheorghiu-Dej városi Egyesített kórházban­ Az ionki­­cserélők felhasználásán alapuló berendezés napi teljesítménye tíz liter csaknem abszolút tisztaságú desztillált víz. Híres Szerkesztőség és kiadóhiva­tal, Marosvásárhely, Szov­jet Hősök tere 3. sz. Tel­­ 34—96, 34—62, 20—32. Index 1 40.469. Okctóber­ ­ szerda A Nap kel 6 óra 13 perckor, lenyugszik 17 óra 57 perc­kor Az évből eltelt 274 nap, hátra van 91. Hassel professzor, az egyik leg­ismertebb gyermekgyógyász meg­figyelései szerint a kisbabák to­vábbra is a mama szót tanulják meg legelsőnek, második szavuk azonban a „gép“, s így a táta a harmadik helyre szorult­ A Rio de Janeiro-i Lucio Silveiro, nagyon fáradt lévén, egy nagy kátránytömbön hajtotta álomra fejét. Mikor megébredt, mozdul­ni sem tudott: a testmelegtől u­­gyanis a kátrány megolvadt. Em­berünket végülis úgy szabadí­tották ki „ágyából“, hogy a na­gyobb darabokat köröskörül lefű­részelték, őt magát pedig lassú tű­zön melegítették. Megirigyelve a mostanság szüle­tő különböző rekordokat, egy Beekbergen-i (Anglia) tyúk 164 grammos tojást tojt. Az előző re­kord 115 gramm volt A japán szakemberek hatalmas, napi 100 000 tonna kapacitású ten­­gervíz-sótalanító üzem tervezésén dolgoznak. Az üzem az előzetes elképzelések szerint 1977-ben kez­di meg működését, amikoris biz­tosítja majd az egész ország ivó­víz szükségletét. Párizsban megépítették és rövi­desen át is adják a forgalomnak a világ legmélyebben épített au­tógarázsát. A 30 méter mélységű, 22 emeletes földalatti garázsban összesen 450 autót lehet elhe­lyezni, ideális körülmények kö­zött. A vasárnapi számunkban meg­jelent Három angol nővér című rejtvényünk helyes megfejtése Vízszintes: Üvöltő szelek­, a tüdő­baj; Jane Eyre; Professzor. Füg­gőleges: Agnes Gray; Thackeray; Haworth. SZÍNHÁZ A Művelődési Palota nagytermé­ben október 1-én, szerdán este 20 órakor. CROITORII CEI MARI DIN VALAHIA. A román tagozat évad­nyitó előadása. BÁBSZÍNHÁZ Szerdán, október 1-én de. 11 óra­kor: DINI SAMU EGÉR KALAND­JAI. Du. 16 órakor: GULIVER ÍN TARA PAPUSILOR. Évadnyitó elő­adások. RÁDIÓ OKTÓBER 2. CSÜTÖRTÖK 5,00—5,30-ig román nyelven: A korszerű gazdálkodás vetületei. Kí­vánságmuzsika. 17,00—18,00-ig ro­mán nyelven: Hírek, tudósítások. Népi táncmuzsika. Új lépcsőfok a gazdasági potenciál értékesítésében. Zenés posta. Társadalmi ankét. 5,30—6,15-ig magyar nyelven: Reg­geli zenés beszélgetés. 13,00—13,30-ig magyar nyelven: Lapszemle. A beat zene kedvelőinek. Jogi tanácsadó. 16,15—­17,00-ig magyar nyelven: Hí­rek, tudósítások. Zene. Fiatalok hír­adója. Útijegyzet: Szarajevó. Zene. Műveltség és „szakbarbárság“ (Folytatás az 1. oldalról) ből a bölcs felismerésből szüle­tett. Bizonyos általános műveltsé­gi tájékozottság mellett, aki elekt­rotechnikus akar lenni, annak túl­nyomóan elektrotechnikát kell ta­nulnia, aki egészségügyi asszisz­tens, annak ezen a területen kell szakképzést nyernie. Az elméleti líceumokban nyilván általános műveltségi tárgyakat tanítanak, de elképzelhetetlen, hogy az „önsza­kosításra“ itt ne lenne szükség. Az érdeklődési körök kialakulását sehol sem lehet és nem szabad visszafojtani, sőt a legtágabb le­hetőségeket kell ilyen irányban biztosítani. A középiskola padjá­ban dől el, kiből lesz az átlagon felüli orvos, mérnök, irodalmár. A rendkívüli hajlamok előtt fejet hajtani, azt jó szóval erősíteni — korszerű nevelői feladat. Nyilván nem arról van szó, hogy minden­ki egyetlen irányba művelje ma­gát, s egyebet elhanyagoljon. Ál­talános műveltség, nyelvismeret nélkül a szakosítás is eredményte­len. Kitűnőség csak az lehet a szakterületén is, aki legalább két­­három nyelven olvas, beszél. A szaktudományok differenciálódása mellett egyre hatásosabb nemzet­közi együttműködésnek vagyunk tanúi, napirenden vannak a nem­zetközi konferenciák, ahol a kü­lönböző nemzetek szakemberei ki­cserélik tapasztalataikat, eredmé­nyeiket. Tehát szakosításról van szó és nem­­ egyoldalúságról. Az eg­yéniség szabadságához tartozik annak eldöntése, hogy a kötelezőn felül miből és mennyit kíván még elsajátítani. Annyi bizonyos, hogy az ér fel hamarabb a hegycsúcs­ra, aki tudja az arra vezető utat, s nem tévelygi végig az összes ösvényeket. Az éremnek viszont van egy másik oldala. Lehet valaki „szak­barbár“ a humán műveltség bir­tokában is, beszélhet valaki tizen­egy nyelvet, ha abból semmit sem tud hasznosítani a maga és a kö­zösség számára. (Erre is akad példa!) És még valamit: a humán­­foglalkozásúak is egyre kevésbé élhetnek meg, tarthatnak lépést az egzakt tudományokban való­ tá­jékozottság nélkül. Nem véletle­nül kezdik iskoláinkban az első osztálytól a halmazelmélet oktatá­sát. A nyelvtudományban az­ esz­tétikában, a társadalomtudomá­nyokban bizonyos kérdés-komple­xumok megértése, megoldása el­képzelhetetlen a halmazelmélet, a matematikai logika ismerete nél­kül. Köztudott, hogy századunk nagy tudományos-technikai sikerei (űrutazás, távirányítás, atomener­gia felhasználása) kivétel nélkül a reáltudományoknak köszönhető. Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a jövő, a XXI. század még inkább a matematika százada. Ez az objektív körülmény minden bi­zonnyal gyökeresen átformálja az ember világképét, életérzését, e­gész tudatvilágát. Rövidlátás, bo­torság ezzel a ténnyel nem szá­molni, s enyhén szólva konzerva­tivizmus az útjába állni; a fejlő­dést feltartóztatni nem lehet. Bel­esebb dolog megérteni, mint rug­­kapálózni ellene. Minden műszakosodás ellenére az ember mégiscsak ember marad az elkövetkező századokban is, u­­tazhat a világegyetem egyik égi­testéről a másikra, önmagát nem tagadhatja meg. Szeretni fog és gyűlölni, örülni és szenvedni, re­ménykedni és csalódni. Minél tö­kéletesebbek lesznek gépei, annál kevésbé fog önmaga is géppé vál­ni, annál több szabadideje lesz arra, hogy önmaga életét élhes­se. Az irodalom, a művészet, a szépség öröme, szerepe tehát nem fog megszűnni, hanem fokozódik. Az emberi tökéletesség — ha egy­szer elkövetkezik — a tudomány és művészet összhangjában való­sul meg, úgy ahogy azt már a régi görögök elképzelték. Ezt az ember­ eszményt állítani a jövő nemzedék elé a korszerű nevelés feladata. „Szakbarbár“ — csak az lehet, aki egyoldalúan, elfogultan csak a humán­ műveltséget, csak az egzakt tudományt tartja idve­­zítőnek. MOZI ART­A: A tigris (Olasz film) PROGRESUS: Maraton (Csehszlo­vák film). SELECT: A kiáltás (Olasz film) IFJÚSÁGI: Szerelem Las Vegasban (Amerikai film) UNIREA: Von Ryan ezredes ex­­pressze (Amerikai film) MUNKÁS: Gyilkosság egyéni stílusban (Csehszlovák film) FLACARA: Jó napot, grófnő (Spanyol film) SEGESVÁRI LUMINA: Tábornokok éjszakája (Francia-angol film) TIRNAVA: A boldog Sándor (Francia film) RÉGENS PATRIA: Idegen a házban (Angol film) VICTORIA: Olasz furcsaságok (Olasz film) DICSŐI MELÓDIA: A pillanat embere (Angol film) LUDASI FLACARA: Tavaszi vizek (Csehszlovák film) SZOVÁTAI DÓIN­A: A római biro­dalom bukása (I. és II. rész) (Amerikai film) Megjelent a KORUNK 9. száma A TARTALOMBÓL Furdek Mátyás: Dinamikus ipar fejlesztés B Lázár József: Gondo­latok az emberi kapcsolatokról B Achim Mihu: A kiscsoport és a munka hatékonysága H Demény Dezső: Tanulásdinamika az álta­lános iskolában ■ Bretter György: Élet és gondolat ■ Tudor Bugnariu: A szocialista nemzet ( Egyed Ákos: Benedek Elek és a „székelykérdés“ ■ Kassay Mik­lós: Gyergyószentmiklós ( 1961) ■ Sándor István: Sejthalál és fejlődés ■ Bodor András: A nem­zetközi élet és a történettudo­mány. a A nürnbergi katonai törvényszék jegyzőkönyveiből a Az amerikai hippi-mozgalomról a Beszélgetés Párizsban a tragi­kumról Déry Tibor portréjához ■ Színházi mérce a Kántor Lajos: Irodalom és iskola a Kiss János: Díszelőadás és bankett (elbeszé­lés) a Bodor Pál, Farkas László, Gál István, Gera György, Kozán Imre, László Ferenc, Murádin Jenő, Páll Árpád, Róth Endre, Ifj. Szabó T. Attila, Szilágyi Jú­lia, Veres Dániel írásai: KRÓNIKA, TÉKA, TALLÓZÁS A MŰVELŐDÉS 9. száma A TARTALOMBÓL: Nicolae Ceausescu: Szocialista ön­tudat és műveltségi színvonal (Részlet a Román Kommunista Párt X. Kongresszusán mon­dott beszédből) Beke György: Sajátosságok ereje KRÓNIKA Kocziány László: A Marosvásár­helyi Művelődési Palota Bokor András: Kötetlen beszél­getés a Marosvásárhelyi Bőr­és Kesztyűgyár művelődési munkájáról Kovách Géza: Régi hagyomány új köntösben Lőrinczi László: Színházi napló FÓRUM Dr. Sz. Csáti Éva: Ifjúság és al­koholizmus O. Neamtu: A szabad idő ki­használásától a teljes idő hasz­nosításáig JÁTÉKSZÍN Hans Sachs—Koppányi György: A paradicsomjáró diák( vígjá­ték) VADRÓZSÁK MŰHELY OLVASÓ Benkő Samu: Az aradi vértanúk emlékezete Pomogáts Béla: Tamási Áron népi színpada KILÁTÓ Naptár Előfizetési díj: egész évre 60 lej, félévre 30 lej, negyedévre 15 lej, számonként 5 lej. Előfizeté­seket az I.S.I.A.P. címére: Bu­­curesti, Str. Brezoianu 23-25, pos­tautalványon lehet küldeni, vagy folyószámla átutalással. Cont: 61.03.01.40 B.N. R.S.R. Filiala Sectorului 7, abonament Műve­lődés megjelöléssel. nyArádszeredai NIRAJULI A sólyom nyomában (Német film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: A gonosz kamasz (Román film) GYUL­AKUT­AI PATRIA: Az örök­kévalóság embere (Angol film) SARMÁSI POPULAR: Magunk között (Lengyel film) RADNÓTI LUMINA: A sólyom nyomában (Német film) meirdetése. Fiatal orvos külön bejáratú búto­rozott szobát keres (fürdőszobával vagy használattal) lehetőleg a fő­téren vagy a közelében. Címeket a kiadóba kérek. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy HEGEDŰS FERENC elhunyt. Temetése folyó hó 1-én du. 5 órakor lesz a katolikus te­mető kápolnájából. A gyászoló család ­ Radnóti Miklós szavaló­est Szovátán Szeptember 20-án a városi kultúrház nagytermében Jár­kálj csak halálra ítélt — címmel Balogh László könyvtáros szerve­zésében Radnóti Miklós szavaló­­estre került sor. Werner Hugó irodalomszakos tanár a költő mun­kásságát méltató bevezető sza­vai után Dersi Károly, Biró An­na, Oláh Edit, Szabó Olga, Szik­szai Anna, Domokos Erzsébet, Er­dős Zoltán — középiskolás fia­talok —, valamint Csete Sándor, a költő verseiből adtak elő. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az újra és újra felzúgó taps meg­­érdemelt volt és sok-sok résztvevő nevében kérjük: Csak így tovább, szovátai fiatalok! FÉLEGYHÁZI Cs. Sándor Károk megtérítése Az idei esztendő nem szűköl­ködött természeti csapásokban. Egyes helyeken a jégeső, máshol az árvíz okozott károkat az MTSZ- ek javaiban­ Az ADAS illetékes megyei szerveitől kapott tájékoztatások szerint az MTSZ-eknek eddig mintegy 2 és félmillió lej értékű kártérítést fizettek ki- A szászkéz­­di MTSZ-nek 335.000, az erdő­­szentgyörgyinek 152.000, az ugrás­nak 123.000 lejt utaltak ki. A természeti csapások által keletke­zett károk megtérítése tovább folytatódik. Méhészek figyelmébe A múlt télen megyénk méh­­állományának mintegy 30 szá­zaléka elpusztult megfelelő táp­lálék hiányában és az időjárás viszontagságai miatt. A Méhész Egyesület megyei fiókja okul­va ebből, már most gondosko­dott, hogy a megye területén lévő összes szaküzleteket ellás­sák a teleltetéshez szükséges tápanyagokkal, szerekkel, me­lyeket már árusítanak is. Az egyesület ajánlja, hogy azok a méhészek, akik méhcsa­ládjaikat nem tudták elküldeni szervezett legeltetésre, keressék fel a méhész köröket, ahol hasznos tanácsokkal látják el őket. ""­­ ......... ........ A Régen­ Faipari Komplexum gyárt: — különböző vonós és penge­­tős hangszert (hegedű, gi­tár, mandolin, nagybőgő), — csónakokat (szandolin, ka­jak, túracsónak, kenu, szkiff) FENYKEPPIIP- ARFO BROM :: ARFO-CLOR­­ ARFO-TYP ARFO-STAT ARFO-ORAFI

Next