Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-01 / 259. szám

XXI. évfolyam 259. (5568.) szám 1969. november 1. szombat Ára 30 iáni NAGYOBB MUNKAÜTEMET KÖVETEL A KUKORICATÖRÉS Csendes a határ­o­zatos a falu Szokatlanul mozgalmas Kutyfal­­va. Az utcán, az üzlet előtt asz­­szonyok, férfiak álldogálnak, be­szélgetnek ráérősen, zsebre dugott kézzel. A büféből pedig csak a ci­gányprímás hiányzik. Amolyan munka utáni, idillikus hangulat ereszkedett a falura. Pedig erre egyáltalán nincs ok. Nincs, mert a határ még mindig várja a szorgos kezeket. Közvetlen a falu mellett (két lépésre a vasúttól), hatalmas területen még lábán áll a nagyon szép és gazdag termést adó kuko­rica. De hogy senki se gondolja, a kutyfalviak hanyag, nemtörődöm emberek, egy kukoricaszedő kom­bájnt állítottak a kukoricásba. Út­nak is indították, és ezzel ők, már­mint a termelőszövetkezet vezető­sége és tagsága mindent megtett­nek nyilvánítottak. Ott a gép, az dolgozik, amíg ők az utcákat róják. De a kombájn is csak tessék-lás­­sék munkát végez. Október 29-én például mindössze kétezer kilo­grammot takarított be, 30-án fél tizenegykor állott munkába Margi­­nean T.­l­an traktorista, de két órakor már abba is hagyta, mert a gép elromlott, egy­­másik bevon­tatta a szekcióra,­ hogy megpróbál­ják kijavítani. Aznap mindössze 3000 kilogramm kukoricát gyűjtöt­tek be. Az elnököt, mérnököt kerestük. Szerettük volna megkérdezni, mi­vel magyarázzák a kukoricabetaka­rításnál tapasztalható nagy lema­radást, a tagság közömbösségét e munka iránt. A mérnök nincs a faluban, az elnök a határban — mondották. Kimentünk több par­cellára, de sehol nem akadtunk nyomára. Akikkel beszéltünk, az­nap nem is látták a határban. A szövetkezet főkönyvelője nagy ne­hezen mégis felvilágosított a kuty­­falvi állapotokról. — Október 29- én közgyűlésen határoztuk el (?!), hogy minden tagot a kukoricasze­désre mozgósítunk. — Nagy területről kell még be­takarí­taniok? — összesen 110 hektárról. — Hány nap szükséges ehhez? — öt-hat, hét. De november 10- ig minden cső kukorica a raktár­ban lesz. — Ma (október 30-án) hány em­ber dolgozik? — Hát ma , éppen nem dolgoz­nak. A brigádosok ki kell hogy mérjék a családoknak a területet s az bizony időbe telik. Majd hol­nap, holnapután kezdődik az igazi munka. — Mivel foglalkoznak az embe­rek? — Ki amivel tud, mindenkinek van munkája. — Nem a kukorica betakarítása a legfontosabb? — Akad még sok fontosabb munka is otthon. Nem folytatom tovább, nem akarok gúnyolódni a kutyfalviak­­kal, de furcsának találom magatar­tásukat. Ott a szép kukoricatermé­sük (hektáronként 4000 kg-os), a megyében nem sok szövetkezet di­csekedhetik ilyennel, és ők min­dent csinálnak, csak éppen azt nem sietnek biztonságba helyezni. És ha ők így, a gépkezelők sem szakítják el a hamistrangot. Dél­tájt állnak munkába a kombájn­nal, és két órakor abbahagyják, mert­ a traktor elromlott Ha így megy tovább, január elejején is­ a kukoricaszedéssel bajolódnak majd, lehangoló, hiszen az időjárás már­is beleszólt (de ne legyünk hálá­­datlanok, eddig szépen kitartott!) és ez lényegesen hátráltatja a be­takarítást. De ha tegyük fel, az időjárás engedi és minden úgy tör­ténik, ahogy azt a szövetkezet terv­­szerűsítette, úgyis csak november 10-ig fejezik be a kukorica törését. Ezért kellene minden más munkát elnapolni (a répát kiásták, be is szállították, ez tehát nem akadá­lyozhatja őket) és a kukorica beta­karításához látni teljes erővel. Szentpálon és Marosbogáton maholnap befejezik a kukorica be­takarítását. A tagok derekasan dol­goznak. Amilyen ütemben törik a kukoricát, ugyanolyannal szállítják is a határról a raktárba és a be­gyűjtő központba. Mert e termelő­­szövetkezetek igyekeznek eleget tenni e feladatuknak is. A bogátiak október 30-án kezdték meg a gépi munkáért járó 155 tonna kukorica beadását, s a szentpáliak is törlesz­­tenek. A tagság egy része a kuko­ricakerét vágja, és a parcella szé­lére hordja, hogy szabaddá tegye a területet a traktorok előtt. Ma­­rosbogáton eddig 280 hektár mély­szántást végeztek. A napi 30 hek­táros ütemmel november 15-ig be­fejezik ezt a munkát is. Szentpálon 14 traktor végzi a mélyszántást, az 580 hektárból több mint 250-en már be is fejezte. A két szövetke­zetben ezzel párhuzamosan silóz­nak is. Nemsokára tehát minden mezei teendőt elvégeznek. Vala­hogy így kellene dolgozniok a kutyfalviaknak és más termelőszö­vetkezeti tagoknak is. Andrási-telepen is lemaradtak Dolgoznak az andrásitelepiek, de munkájuknak nincs szaporája. Törik a kukoricát is, csak lassan haladnak vele. A 281 hektárból alig 160 hektáron gyűjtötték be a termést, a szállítással pedig éppen lemaradtak. Október 30-án több mint harminc hektár területen a földön volt a kukorica. Hogy mikor szedik le a több mint száz hektárról, azt nem lehet tudni. Cseke Ákos mérnök szerint a sze­déssel nincs baj, csak a szállítás­sal. Ha így is van, a helyzet elég Segítsük a kis modellezőket A marosvásárhelyi Pionírok Házában sok kis és nagy diák hó­dol a modellezés szenvedélyének. Hints Ottó, az orszá­gos hírű modellező foglalkozik velük, nagy szeretettel és végtelen türelemmel. Hozzáértő irányí­tás, tudásvágy, szor­galom, mindez meg­van itt. De sajnos sokszor hiányzott másvalami, ami u­­gyancsak nagyon fon­tos: az anyag, amiből, vagy a szerszám, a­­mivel dolgozzanak. A nyáron Hints Ottó hosszú listát adott át az ICAM vezetőinek, azzal a kéréssel, hogy ha egy mód van rá, az idei szerződésköté­sek alkalmával biz­tosítsák a felsorolt tételeket. Ha nem is éppen minden, de az anya­gok és szerszámok nagy része egy-két hónap múlva már kapható lesz a város üzleteiben. Ezt a hírt a modellezők népes tábora örömmel is fo­gadta. De van még egy kérésük , amit egyébként az ICAM vezetősége is támogat és szorgalmaz. Jó lenne ha a „Tecno­­metal“ üzletben kü­lön részleg foglalkoz­na a modellezéshez szükséges anyagok á­­rusításával, így min­dent egy helyen kap­nának meg a gyer­mekek, és nem kelle­ne egy s más aprósá­gért több üzletet is végigjárniuk. A kérés teljesítését a leszer­ződött anyagok meny­­nyisége és a nagy ke­reslet egyaránt indo­kolttá teszi. Kiváncsiak vagyunk a helyi kereskedelmi szervek véleményére. BÚZA Rozália Néhány nappal ezelőtt számoltunk be arról, hogy Segesvá­ron, a Fajanszgyár környékén kisipari szövetkezeti komplexum épült, íme az új, emeletes komplexum. hírek KORUNK - találkozó Tegnap este a Színművészeti Intézet Stúdió termében a Thá­­lia diáklap szerkesztősége nyílt munkaülésen találkozott a ko­lozsvári Korunk világnézeti fo­lyóirat munkatársaival. A talál­kozón az írásbeliség, az önisme­ret fejlesztésének problémáit vi­tatták meg szerkesztők, publi­cisták és számos egyetemi hall­gató. A turisták részére Az év végén átadják rendelte­tésének az új turistaszállót Ko­lozsváron, az örökifjú szamos­­parti városban. A tíz szintes Napoca-szálló 300 férőhelyes, külön teraszos étterme és bárja van. A Beszterce völgyében a 15. számú országút mentén, mind­össze 500 méterre a békési erő­mű gátjától festői környezetben nemsokára megnyitja kapuit a Cristina motel. A 80 férőhelyes motelben működő étterem sajá­tos helyi és külföldi ételkülön­legességekkel várja vendégeit. Új könyvek a gyermek­­könyvtárban A marosvásárhelyi gyermek­­könyvtárban állandóan nagy a forgalom. Nyáron, mert vakáció­ban bőven van idő olvasni, mi­óta a tanítás megkezdődött, mert a diákok szeretnék minél előbb megkapni és elolvasni a kötele­ző olvasmányokat. Szeptem­ber 15. óta több mint hétezer kötetet kölcsönöztek ki. Köztük sok olyan új, vagy új kiadású köny­vet, amit tavaly hiába kerestek, így az I.—IV. osztályosok szá­mára készült „Első könyvtáram“ eddig megjelent összes példá­nyait, Daudet és Dumas műve­ket, Nagy Olga: Lüdérc sógor című erdélyi magyar népmese gyűjteményét, a Többet ésszel mint erővel című, romániai ma­gyar népköltészeti gyűjteményt. ilág proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Vilhelm Károly festőművész tárlata A Képzőművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap ma­rosvásárhelyi fiókjának rendezé­sében november 2-án déli 12 órakor nyitik meg Vilhelm Ká­roly festőművész kiállítása a Művelődési Palota kiállító ter­meiben. Francia orvosi könyvek kiállítása Meghívó érkezett szerkesztő­ségünkbe az Orvosi- és Gyógy­szerészeti Intézetből, amelynek alapján közöljük olvasóinkkal: ma, november 1-én az Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet tudo­mányos tanácstermében francia orvosi könyv kiállítás nyílik. A megnyitót déli 12 órakor tart­ják. hírek A Gyulakutai Hőerőmű látképe A vállalat volt igazgatója megkért, ne írjam meg az ügyet, mondván, hogy miért adjunk sípot a jelentgetők szájába. Imre Sándor, a ka­rosszériajavító osztály veze­tője „finoman“ próbálta ér­zékeltetni, szerinte kikről van szó. X be volt zárva, Y alkoholista — de tőle a tár­sai félnek — Z lopás miatt ült börtönben, egy negyedik meg kényszerlakhelyes. Érthetően viszolyog a dolog­tól Borsos Endre mérnök is, az IRA-2 új vezetője. Funkciójában alig pár napja iktatták be. Nem örül a ke­délyeket esetleg felkavaró cikknek. É­n mégis úgy érzem, tar­tozom, tartozunk a válasz­szák A munkásoknak, így többes számban, mert nem csupán néhány izgága do­logkerülő gondjáról van szó. Erről a helyszínen győződ­tem meg. — Tudom, hogy engem emiatt bojkottálni fognak — mondotta az, aki az igaz­ság megkeresésében lapunk segítségét kérte. Majd ne­veket sorolt fel, olyanokét, akikre állítólag hasonló ok­ból akasztották az összefér­hetetlen jelzőt. Gyakorlati­lag indulhattak más válla­­lathoz munkát keresni. És olyan mestert, aki nem vág­ja a szemükbe: „Mehettek bárhová, úgysem lesz igazé,­tok". — Mi nem akarunk lází­tani, csak a törvényes jo­gainkat védjük. — Ez az érettségizett munkásfiatalok álláspontja. Közülük egy sem ment panaszra, de ön­ érzetüket sérti, hogy a mester az istenhez küldi Ajtay László ő­ket igazságért. És felteszik a kérdést: „Kitől tanuljunk szakmát, meg fegyelmet? Dezső bácsitól, aki minden­re felpattan és úgy károm­kodik, mint egy kocsis? Mi­lyen úton juthatunk előbb­re, amíg az osztályemelt vizsga­kérésünket válási nélkül süllyesztik el a fió­kokba?" A botrány hónapzáráskor tört ki. Abból, hogy „ösz­szevágták“ két különböző teljesítményű csoport kere­setét. Míg Magda Marian csoportja 16 százalékkal rá­pótolt a tervre, addig a Szabó Józsefé 5 százalékkal az előirányzat alatt maradt. Az osztályvezető utasítására „nivellálták“ a két csoport bérét. Egycsapásra több ezer lej vándorolt át a dok­­kozókhoz a gittélők kontó­járól, r­i­p­o­r­t­ja M­i a véleménye a történ­tekről az osztályvezetőnek? — Beismerem a hibát — így vélekedik Imre Sándor. — Még akkor közölnöm kellett volna az intézkedést az emberekkel. Bizonyosan megértették volna, miért van rá szükség. Én így ta­láltam logikusnak és igazsá­gosnak a bérelosztást. Mert amennyi autóbuszt legittet­tek Magda Marianék, ugyanannyi kocsit bukkózott le a Szabó József csoportja. Végülis nem tudom, milyen alapon elégedetlenkedtek. A 76 százalékos szekció szintű tervteljesítés dacára mind­két festőcsoport 106 száza­lékos teljesítmény szerint kapott fizetést. A­z újságírónak persze, türelmesebben, meggyőzőb­ben igyekszenek érvelni­e indokolni, mint beosztott­jaik előtt. Úgy vélik, a me­­lós éppen eleget megért ilyen nyers-tréfás kurta mondatokból: „Azért hatá­roztunk így, mert tekereg­tetek, örvendjetek, hogy ilyen szorgalommal még egyáltalán nálunk dolgoz­hattok.“ A gitterek-csiszolók tőlem kérdik, kinek és mi­ért kell megköszönniük, hogy tovább dolgozhatnak a vállalatban. A „főnökök“ előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a panasztévők csoportjára nem lehet szá­mítani a legválságosabb időben. De hiszen a panasz­ködök nem is tagadják, helytelenítik a túlórázást, a vasárnapi munkát. Ér­vük: úgyis elég fárasztó és egészségtelen a szakma. M­i hát az igazság? Ho­gyan látják a helyzetet kü­lönböző felelős beosztású emberek? E­lsőnek talán dr. Ko­­peczny László üzemi orvost idézném: „Ha bemegyek a műhelybe, egyéb sincs, csak panasz. De arról hallani sem akarnak, hogy eljöjje­nek a rendelőbe, vagy be­­küldjük őket klinikai szak­­vizsgálatra. Nem érünk rá, mondják. Én, kérem, nem engedhetem meg, hogy a diszpenzár a munkakerü­lők paravánjává váljék. Va­lótlanságot állít, aki azt mondja, három éve nem volt az ártalmas környezet­ben dolgozók részére szak­vizsgálat. Egyetlen olyan eredményünk sincs, amely ólommérgezésre utalna.“ (Folytatás a 2. oldalon) . Konyhaművészeti hónap A marosvásárhelyi vendéglá­tóipari vállalat a novemberi konyhaművészeti hónap folya­mán egységeiben eladással egy­bekötött kiállításokat rendez. Versenyt szervez a szakácsok között, s készítményeiket a Mu­­resul étteremben mutatja be. A minőség és a kiszolgálás javítá­sa céljából tapasztalatcserét kez­deményez a nyolc legforgalma­sabb egység alkalmazottai kö­zött. (RIES Albert) A IV. oldalon | A Varsói Szerződésben részt vevő államok|­j külügyminiszteri tanácskozásának | | NYILATKOZATA | Ai első hazai vasútvonal felállításának 100. évfordulója A fővárosi CFR-Palotában pén­tek délután ünnepi ülést rendez­tek a Bukarest—Filaret—Giurgiu vasútvonal felavatásának 100. év­fordulója alkalmából. Az ünnep­­séget a Közlekedésügyi Miniszté­rium és a Romániai Szakszerveze­tek Általános Szövetsége rendezte. A gyűlést Alexandra Grecu mérnök, a Közlekedési és Távköz­lési Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetsége Tanácsának elnöke nyi­totta meg. A továbbiakban Pavel Stefan mérnök, közlekedésügyi miniszter mondott beszédet. A gyűlés részvevői nagy lelke­sedéssel fogadták el a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságához, Nicolae Ceausescu elvtárshoz intézett táviratot. A távirat többek között rámutat: Ez alkalommal mi, vasúti mun­kások és dolgozók kifejezzük mély hálánkat azért az állandó gondos­kodásért, amelyben a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­ga, ön személyesen részesített bennünket. Az utóbbi 25 évben elért ölsz­­szes jelentős eredményeinket, e­­gész tevékenységünket a Román Kommunista Párt bölcs irányítá­sa tette lehetővé. Biztosítjuk a párt- és áll­am­ve­zetőséget, önt, szeretett Ceausescu elvtárs, hogy tovább fejlesztjük vasutas elődeink haladó hagyomá­nyait, odaadással fogunk dolgozni azért, hogy a vasúti szállítás telje­sen biztonságos legyen és a leg­magasabb gazdasági hatékonyság­gal járjon.­­ Biztosítjuk arról, hogy minden erőnket latba vetjük a Román Kommunista Párt X. kongresszusa Irányelveiben kijelölt feladatok megvalósításáért, hozzájárulva ez­zel szeretett hazánk, Románia Szo­cialista Köztársaság felvirágoztatá­sához! MEGALAKULT A DICSŐI VEGYIPARI ÜZEMCSOPORT A legújabb ipari koncentráció színhelye Dicső, a román vegyipar régi, nevezetes központja. Itt ala­kult meg a helybeli vegyikombiná­tot, a marosújvári szódagyárat, va­lamint a tordai és kiskapusi vegyi üzemeket egyesítő Dicsői Vegyipari Üzemcsoport. A vezető tanács tagjai az üzem­csoport vezetői, a négy üzem igaz­gatója, valamint szakemberek az egységekből és a szerveskémiai ter­vező intézettől. Az operatív irányí­tó szerv a vezető tanács végrehaj­tó bárója. Vezérigazgató Bujor Rosca mérnök. Az alakuló gyűlésen, amelyen Alexandra Boaba vegyipari minisz­ter is részt vett, az utolsó évnegye­di tennivalókat beszélték meg, kü­lönös tekintettel az export-kötele­zettségek teljesítésével kapcsolatos kérdésekre. Az üzemcsoport létrehozása je­lentős szerepet játszik az összetevő üzemek vezetésének, egész tevé­kenységének tökéletesítésében, a termelés és a munkaszervezés kor­szerűsítésében. Megalakulásával kedvező feltételek jöttek létre az üzemek közötti szoros együttmű­ködésre. Új ipari objektumok DICSŐBEN Vegyiparunk egy újabb létesítménnyel gazdagodik. Dicsőben meg­kezdték egy báriumsókat előállító objektum építését. A tervek szerint több választékot fognak itt gyártani, köztük pigmenteket a gépgyártó­ipar részére. Üzembe helyezése után az új objektum évi árutermelésé­nek értéke mintegy 75 millió lej lesz, ami azt jelenti, hogy csekély 19 hónap alatt megtérülnek az építésére fordított költségek. SEGESVÁRON A segesvári Nicovala Vállalat e hét elején új termelési felülettel bővült. Az új munkacsarnokban cserealkatrészeket állítanak elő a könnyűipar részére és különböző gépeket szerelnek össze. Évente 400 tonna cserealkatrészt és 100 tonna gépi berendezést gyártanak a könnyű­iparnak. Vendégszereplése­n Élményt jelentő nap volt októ­ber 26. a szovátai líceum tantestü­lete és tanulói számára. Az Al. Papiu Ilarian Líceum 50. éves fennállása alkalmából alakult diák­zenekar hozta el hozzánk ennek az évfordulónak az ünnepi hangula­tát. Az Al. Papiu és Művészeti Lí­ceum tanulóiból alakult zenekar színvonalas előadásában Porumbes­­cu Balladáját, Wieniawsky Mazur­­káját hallottuk; Oltean Florin X. osztályos tanuló a hegedűszólót mély átérzéssel tolmácsolta. A ze­nekar Dumitrescu, Dans taranesc és Weiner Népi táncát adta elő nagy pontossággal és érettséggel. Iskolánk tanulói hosszan tartó tapssal köszönték meg tanulótár­­saiknak a zenei élményt. A műsor második részében a Bolyai Farkas Líceum könnyűz­ene együttese hangulatkeltő muzaiká­val szórakoztatta a közönséget. WERNER Hugó, a Szovátai Líceum tan­ja

Next