Vörös Zászló, 1969. december (21. évfolyam, 285-310. szám)

1969-12-03 / 286. szám

­ Makacs koponya volt világéleté­ben. Neki a közös gazdálkodás e­­lőnyeiről is mondhattak bármit­­—, ő megmaradt magángazdának. A­­míg az egészsége engedte, ha kö­zösségi munkáról volt szó, nem von­ta ki magát. De az MTSZ? Nem. Orbán Mihály arról nem akart hal­lani. Mikor azonban bajba jutott, egyszeriben szüksége lett a közös­ségre: támaszt keresett. Kilincselt imiti­ amott. Igaza tudatában csak azt kérte: a való tényeket vegyék figyelembe, úgy döntsenek. . . . Görnyedt hátú öregember lé­pett a szobába, nyitva hagyva ma­ga mögött az ajtót. Talán az eset­leges visszavonulásra? — Lehajtott fővel jöttem ide pa­naszra — szólalt meg fakó hangon —. Magángazda módjára dolgoz­tam . . . azaz kínlódtam, a kibédiek nagyon jól tudják, hogyan élek . . . — Mi a panasza? — Az úgy történt kérem, hogy szerződést kötöttem egy üszőre. Fel is vettem az 1 300 lej előleget, majd amikor az állatot átadtam a szovátai vágóhídnak — megkap­tam az ottani CEC-től — hatvan­nyolc május huszonkettedikén — a még hátralévő 2 234 lejt. Később a CEC beperelt, hogy fizessem vissza a pénzt, mivel a kibédi nép­tanácsnak „1967-es adóhátralék és büntetés" címen átutalt valami­lyen összeget. Az állat kifizetése­kor adóhátralékom az 1967-es év­re nem volt, így az átutalt összeg­gel kifizették az adómat előre. — Hány éves a bácsi? — Hetven. Valóban furcsa. Egy 70 éves, be­teges embernek előre kifizetni az adóját két évre . . . — Szóval, első fokon igazat ad­tak nekem, de másodfokon elvesz­tettem, és végrehajtói végzést ad­tak ki, hogy elvigyék a tehenem, annak az összegnek a fejében, a­­mit valaki átutalt az én adókive­tésem törlesztésére. Én erre senkit sem kértem meg. Nem értem . . . nem értem, sehogysem értem én kérem ezt az egész ügyet. Mások hibájából kerültem én ilyen fonák helyzetbe. Többször is jártam a néptanácsnál, hogy adót fizessek, de visszautasítottak, rájöttek, hogy az a bizonyos többletpénz ott sze­repel az én adószámlámon. Igaz, úgy mondták Kibéden, hogy ezt az átutalt összeget adó fejében a­­múgyis majd jóváírják. Én nem is tiltakozom ez ellen. Ez lenne a do­log könnyebbik oldala: a nehe­zebbik az, hogy perköltséget fizet­tem egy olyan ügyben, amelyben nem vagyok hibás. Eddig is már vagy 1­000 lejembe került ez a tánc. S aztán a lefoglalt tehén is megdöglött, így, november 3-án, elvitték a disznómat. S aztán ott van a zöld­ lucerna ügye, amiből megint csak azt ér­zem, hogy valakinek szálka vagyok a szemében. 1966. június 6-án a kibédi néptanács elnökének az u­­tasítására elvitték 12 szekér lucer­námat. Orbán Vilmos az MTSZ könyvelője szerint állítólag átutal­tak 1 000 lejt a néptanácsnak. Még bár papírt sem adtak róla.­ ­ Nagy Emese, a makfalvi népta­nács könyvelője, több évi vaskos iratcsomót lapoz fel, (tavaly júni­ustól Kibéd közigazgatásilag Mak­­falvához tartozik), majd az utolsó dossziét is leteszi a kezéből. — Nincs. Határozottan nincs ilyenszerű virament. Átnéztem több évre visszamenőleg az adóhelyze­tét is. Sehol sem írtak jóvá átutalt összeget adó fejében. Különben hiába is keressük, hiszen Orbán Vilmos, a kibédi MTSZ könyvelője is megerősítette: nem utaltak át semmiféle összeget a lucernáért, sőt tudomása szerint még csak le sem mérték. I 3 ! A kibédi néptanács illetékesei, noha meggyőződhettek arról, hogy 1967. dec. 31-én Orbán Mihálynak nincs adóhátraléka, figyelmen kí­vül hagyták az 1968. február 2-án, a 10-es sz. Hivatalos Közlönyben megjelent Dekrétumot is, amely törölte a húskvótát a magángaz­dáknál és az e kötelezettség elmu­lasztásáért kirótt büntetéseket, s nem végezték el a szükséges tör­lést az adókönyvben: nem vonták vissza az 1967. június 9-i, 6-os szá­mú letiltási jegyzőkönyvüket, a­­mely hiteles aktaként szolgált a Húsipari Vállalatnak arra, hogy 1968. május 25-én ,,1967-es évi adóhátralék" címén átutaljon a néptanácsnak 2 113 lejt. És a CEC? Kifizette a szerződéses kötelezett­ségét teljesítő termelőt és eleget tett a Húsipari üzem által kért át­utalásnak is. Tévedésből kétszer fi­zetett ki egy állatot. Vissza kellett perelnie a pénzt. S amikor a két adós fél között kellett „választa­nia", Orbán Mihályt perelte be, a­nélkül ,hogy figyelembe vette vol­na, hogy saját alkalmazottja, Co­­vaci Constantin, a szovátai CEC- fióktól követte el a hibát. Mert ha ő nem téved, a termelő az adó­nyugtáival bebizonyíthatja a nép­tanácsnál, hogy igenis jogos a le­szerződött állat teljes ellenértékére. A kibédi néptanács nem tájé­koztatta a makfalvi néptanácsot erről a helyzetről. Ezért, 1968. má­jus 25 után továbbra is elfogadták Orbán Mihálytól az adóilletéket. Sőt mi több, még 1969-ben is 400 lejt, így 1969. január 1-én 1 500 lej adótúlfizetéssel van nyilvántart­va. Orbán Mihálynak még ez év augusztusában előre elkönyvelték az ez évi adóját. A fennmaradt összeget pedig átutalták a CEC- nek. Az ügyet az összeg átutalásakor kellett volna tisztázni, hiszen a ki­bédi néptanácsnál tudták, Orbán Mihályt beperelték ezért az össze­gért, még csak a megyei népta­nács jogügyi osztályához sem for­dultak, pedig szakavatott jogügyi tanácsot kaphattak volna. A dokumentumok még másról is vallanak: az 1967. dec. 31-én be­jegyzett büntetés összegét egysze­rűen „szélnek eresztik", és nem ve­zetik át követelésként a következő évre (noha a nyilvántartó előre nem tudhatta, hogy 1968. február­jában egy törvényrendelkezés azt törölni fogja); az 1966-os adó­könyvben nem megengedett mó­don — ceruzával is végeztek be­jegyzést.­ ­ Első fokon az ügyet a segesvári Bíróság tárgyalta. Szakács K. Vilmos törvényszéki bíró néhány pillanat alatt előkerít­­teti a dossziét. Az alapfokú ítéletből kitűnik, hogy a kibédi néptanács olyan le­tiltási jegyzőkönyvvel próbálta bi­zonyítani igazát, amelyet az adós féllel nem közölt, és így az nem élhetett fellebezési jogával. Éppen ezért az első fokú ítéletnek a sark­pontja pontosan a letiltási eljárás törvénytelenségének a megállapí­tása. A bíróság tekintetbe vette, hogy Orbánnak az 1967-es évi a­­dóját joga volt az év végéig ki­egyenlíteni, amit meg is tett, kö­vetkezésképpen 1968. májusában az aktának már nem lehet jogügyi alapja. Mint ahogyan arra is tör­vény van, hogy a hátralékot is csak az adóév elteltével lehet végrehaj­tani. — Orbán Mihálynak tehát igaza van? — Szerintem, igen. Éppen ezért az eljárási jogszabályokat olyan formában kellett volna igénybe venni, hogy biztosítsák végső soron az anyagi jog érvényesülését. A fentiek figyelembe vételével döntött Aristide Lucresia bírónő el­ső fokon. — Mi a véleménye önnek mint törvényszéki bírónak arról, hogy a másodfokú döntés így alakult? — Kissé kerülő úton válaszolok, ön mint újságíró valószínűnek tartom, meg akarja írni ezt a for­dított igazságot. Ezért beszerezte azokat a bizonyító aktákat, ame­lyekkel most itt érvelt, és amelyek hiányoznak a dossziéból. A másod­fokú védelemmel kapcsolatosan az a véleményem, hogy nem képvi­selte kellő kompetenciával az ü­­gyet. Ezzel magyarázható, hogy a másodfokú ítélet olyan amilyen. Sajnos, az ügyvéd nem mindig áll hivatásának magaslatán és végkö­vetkeztetéseit az adott perben — ha kedvezőek is annak a félnek, akinek a védelmét képviseli — nem bizonyító aktákra, hanem üres szó­lamokra alapozza. így, a felületes­ség hozta olyan helyzetbe a végre­hajtó szervet, hogy olyan döntést hozzon, amely a szocialista törvé­nyességbe ütközik. S mi az, amit most utólag tenni lehet a hibák helyreigazításáért? Spirlea Vasile, a segesvári Bíró­ság elnöke válaszol kérdésemre. — Tekintettel arra, hogy tévedés történt, másfelől pedig, hogy egy 70 éves munkaképtelen emberről van szó, akinek lényegében IGAZA van — úgy vélem, kérheti az ingye­nes jogsegélyt az ügy újbóli felül­vizsgálására, így kívánja a szocia­lista törvényesség és humánum. 5 Tőkés József, Maros megye Tör­vényszékének elnöke egy befejezet­len riport kéziratát olvassa. Né­hány sor hiányzik már csak belőle: véleménye az ügyről. — A dosszié s a való tényállás különbözik. Kétségtelen, hogy Or­bán Mihálynak érdemben igaza van. A végső döntésig leállítjuk a további végrehajtást. A Megyei Törvényszék feladata, hogy meg­találja azokat a törvényes lehető­ségeket, amelyek biztosítják az IGAZSÁG érvényesülését. WOLFE Erika FORDÍTOTT GAZSÁG ! új­­ , „ú. tUgo Miért szünetelt vasárnap a vízszolgáltatás ? — Beszélgetés LISZKA KÁROLLYAL, a közüzemek technikusával Vasárnap délelőtt Marosvásár­hely felső övezetében, az úgyneve­zett II., III. és IV. zónában a víz­csapok rövid hörgés után felmond­ták a szolgálatot. Megszűnt a víz­szolgáltatás. Méghozzá minden e­­lőzetes bejelentés nélkül. Sok-sok panasz, felháborodott hangú beje­lentés után szükségesnek tartottuk, hogy a közüzemek illetékeseihez forduljunk felvilágosításért. Első kérdésünk: — Mi okozta a vasárnapi várat­lan üzemzavart? — Csőrepedés a fővezetéken, a klinikák mögötti szakaszon. A cső­repedés pedig két fő tényezőre vezethető vissza. Elsősorban a gyors hőmérsékletcsökkenésre: a víz 6—7 Celsius fokra hűlt le, a fémcsövek összehúzódtak, és nem bírták ki a megnövekedett feszült­séget. A hegesztésnél a cső eltört, 3—4 milliméteres rés keletkezett. További következmények: meg­szűnt a Verni utcában lévő víztá­roló táplálása, és ezzel egyide­jűleg a tisztviselő-telep, valamint a Somostető környékének vízel­látása. — Milyen intézkedéseket hoz­tak a vízellátás helyreállítására? — Állandó szolgálatunk van a gyors közbelépés megszervezése érdekében. Megértem a fogyasz­tók türelmetlenségét, közülük so­kan bizonyára úgy értékelték, hogy nem voltunk elég operatí­vek, éppen ezért szükségesnek tartom röviden elmondani, hogyan is történt a fővezeték kijavítása. Körülbelül 11-kor következett be a csőrepedés, azonnal intézkedtünk, hogy a helyszínre szállítsuk a mun­kásokat, de körülbelül 3—4 órára volt szükség, amíg a csőhálózat­ból leengedtük a vizet, hogy hoz­záláthassunk a javításhoz. Délután öt órára fejezték be az ásást, utá­na következett a sérült szakasz ki­cserélése, hegesztése, biztosító ab­ronccsal való ellátása, és éjfél kö­rül megindult a vízszolgáltatás. — Volt-e hasonló fennakadás a vízellátásban a város más öve­zeteiben? — Ugyancsak vasárnap, és u­gyancsak az említett okok miatt, a Dózsa utca és a Poklos-patak kö­zötti szakaszon szünetelt a víz­szolgáltatás. Néhány lakóházat é­­rintett csupán, és hétfőre azt is megjavítottuk. — Elöljáróban két fő okról tett említést. A víz hőmérsékletének csökkenése mellett mi volt a má­sik ok? — Az utóbbi években a munici­­pium nagyobb összegeket irányo­zott elő a régi vezetékek kicseré­lésére, ebben az évben és a jö­vőben is végzünk hasonló munká­latokat, azonban még mindig elég sok a régi vezeték, amely már nem bírja sem a hőmérsékleti ingado­zást, sem a magas víznyomást. A városnak több mint 100 km hosszú a vízvezeték hálózata, ennek mint­egy 35—40 százaléka 35—60 esz­tendős. — Ezek szerint továbbra is fennáll a hasonló „üzemzavarok“ veszélye? — Sajnos igen. Megnyugtatás­képpen azonban elmondhatom, hogy állandóan készenlétben va­gyunk, és igyekszünk minden cső­repedést vagy más hálózati üzem­zavart a leggyorsabban kijavítani. Ugyanakkor —, amint már emlí­tettem — a régi vezetékeket foko­zatosan kicseréljük, és ezzel állan­dóan csökken majd a hasonló ü­­zemzavarok száma. — Ha már a vízellátásnál tar­tunk, még egy gyakran panaszolt jelenségre kérnénk felvilágosítást: miért sárga időnként a víz? — összefügg az eddig elmon­dottakkal. A vezetékek javítása­kor — mint már említettem — a vizet leengedjük. A régi vezeté­kekben a cső falán elég vastag a lerakódás, a víz leengedése után meglazul, majd a bekerülő vízsu­gár lemossa a meglazult réteget. Egyébként szórványos esetektől el­tekintve, a víz tisztasága megfelel a követelményeknek, szennyeződést vagy az egészséget veszélyeztető baktériumokat nem tartalmaz. V. M. Sportesemények­ben gazdag év Az Országos Testnevelési és Sport Tanács a közelmúltban köz­zé tette az 1970. évi sport­ naptárt, amely magában foglalja az ösz­­szes országos jelentőségű sportren­dezvényeket. Több rendezvény dön­tő szakaszainak valamelyikét vagy éppen magát a döntőt megyénk székhelyén, Marosvásárhelyen ren­dezik meg. A megrendezésre kerülő atlétikai versenyek közül Marosvásárhelyen bonyolítják le, 1970. november 1- én, az országos felnőtt és ifjúsági, női és férfi mezei futóverseny dön­tőjét. Ebben az évben az Ifjúsági Kupa döntőjét rendeztük, a mosta­ni országos döntő rendezési jogá­nak elnyerése az eddigi tevékeny­­ség elismerésének tekinthető. Az ejtőernyős sport kedvelői is jelen­tős eseménynek lehetnek tanúi a jövő év folyamán. Június 6 és 10 között Marosvásárhelyen rendezik meg az országos bajnokság I. for­dulójának egyik szakaszát. Gazdag az ökölvívók sport­naptára is. Az országos felnőtt egyéni ökölvívó­bajnokság egyik zóna­szakaszát szeptember 21 és 27 között Maros­­vásárhelyen rendezik meg. Az or­szágos ifjúsági és serdülőkorúak bajnoksága egyik zónájának u­­gyancsak Marosvásárhely lesz szín­helye, április 6 és 12 között. Az if­jú öklözők még egyszer ellátogat­nak Vásárhelyre, éspedig október 6 és 1 között, amikoris az orszá­gos őszi ifjúsági verseny egyik zó­náját rendezik meg itt. A kerékpá­ros sport kedvelői számára ese­ményt jelent majd a május 16— 17-én Marosvásárhelyen lebonyo­lításra kerülő verseny, amely a Városok Serlegéért kiírt vetélkedő második szakaszát képezi. A modern torna, amelyet eddig művészi tornának neveztek, nagy népszerűségnek örvend megyénk­ben. Ez késztette arra a szakszö­vetséget, hogy a modern torna e­­gyéni és csapatbajnokságának or­szágos döntőjét Marosvásárhelyen rendezze meg 1970. november 28 -29-én. Az ifjúsági és serdülőkorú bir­kózók legnagyobb versenye dön­tőjének részvevőit ugyancsak me­gyénk székhelye látja vendégül. A kötöttfogású birkózók május 5 és 7, a szabadfogásúak pedig május 8 és 10 között mérik majd össze erejüket az országos elsőség el­döntéséért. A vívósport legjobbjai az országos felnőtt bajnokság B zónája keretében találkoznak Ma­rosvásárhelyen, április 18.és 19-én. A sakk kedvelői a vegyes csapat­­bajnokság döntő szakaszát ápri­lis 20—29 között, valamint az or­szágos egyéni ifjúsági női bajnok­ság elődöntőit július 12—17 között, a döntőjét pedig július 19 és au­gusztus 2 között tekinthetik meg Marosvásárhelyen. Szeptemberben itt bonyolítják le a Muresul Serle­gért kiírt teniszversenyt. Az Élelmiszeripari Kombinát marosvásárhelyi tejfeldolgozó ü­zemének korszerű pasztőrizáló részlege Minden üzemben magas termelékenységei (Folytatás az 1. oldalról) kihasználásából, a munkaerő-ván­dorlásból és egyéb jelenségekből származó űröket újabb alkalma­zással igyekeztek pótolni, s így 1969. október 31-én a megye ipari egységei a tervezettnél , 738-cal több alkalmazottal rendelkeztek, az év folyamán igénybe vett túl­órák száma pedig meghaladta a 665 000-ret. A munkaidő ésszerű kihasználá­sa a munkatermelékenység foko­zásának fontos útját képezi. Saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy az idén a munkaidő-kihasz­nálás az elmúlt évihez viszonyítva csökkent, ahelyett, hogy növeke­dett volna. A mint évi 96 000 iga­zolatlan órával szemben az idén 131 000 órát, a 104 000 óra fizetés nélküli szabadság és engedélye­zett eltávozással szemben 111 000- ret, a 46 000 óra munkaidő meg­szakítással szemben 59 000-ret vet­tek nyilvántartásba. A munkaidő kihasználása terén különösen súlyos a helyzet a ré­­geni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalatnál (91,2%), a segesvári Készruhagyárnál (89,8%), a maros­vásárhelyi Készruhagyárnál (85,9%). A segesvári „Nicovala" vállalatnál az igazolatlan hiány­zások száma megháromszorozó­dott, az engedélyezett távozások és fizetés nélküli szabadságoké pedig megkétszereződött; a ma­rosvásárhelyi IUIA-nál az igazo­latlan órák száma az idén kétszer akkora volt, mint a tavaly és így tovább. Rossz a munkaidő-kihasz­nálás a faipari és az élelmiszeripari kombinát alegységeiben is. Az idén gyakoribbá vált a be­tegszabadságok okozta munkaki­esés. Ez elsősorban annak tulaj­donítható, hogy egyes üzemekben nem elemezték mélyrehatóan a megbetegedések okait, nem terem­tettek megfelelő, egészséges mun­kakörülményeket a dolgozóknak. A szovátai vállalat fűrészüzemében még most sem készítették el — bár a tervben előirányozták — a légmelegítő berendezést, nem kor­szerűsítették a ládagyárat, vonta­tottan halad a munkabiztonsági intézkedések gyakorlatba ültetése, minek következtében növekedett a megbetegedések és a betegsza­badságok száma. A régen­ Sport­­felszereléseket Gyártó Vállalatnál növekedett az idegmegbetegedé­sek száma. Az elemzések során ki­derült, hogy egyes helyeken köny­­nyelműen adják a betegszabadsá­gokat. Megállapítást nyert az is, hogy a megbetegedések számának növekedése szoros kapcsolatban áll a szervezési intézkedésekkel (munkahely változtatás és mások). A vállalat igazgató bizottságaitól megtudtuk, hogy sok alkalmazott betegszabadságát a cukrászdák­ban és vendéglőkben tölti. A szakszervezetek, az egészség­ügy és a munkaügyi igazgatóság a jövőben fordítsanak nagyobb fi­gyelmet a megbetegedések okai­nak tanulmányozására, ellenőriz­zék, hogy az orvosok miként adják a betegszabadságot. Az elemzések során felszínre ke­rültek más tényezők is, így többek között az, hogy egyes üzemekben célszerűbb tervmutatókat kell alkal­mazni, olyanokat, melyek hűebben tükrözik a munkatermelékenység színvonalát. A javaslatokat a me­gyei pártbizottság bürója elé ter­jesztettük. A büróülésen hozott ha­tározatok kötelező akciótervként szolgálnak a pártszervek és párt­­szervezeteknek, az üzemek igazga­tó bizottságainak. E terv előirány­zatainak maradéktalan teljesítésé­vel valósítható csak meg a megyei szinten előirányzott munkaterme­lékenységi terv. Ne tessék tréfálni! Kell a tréfa, kell a nevetés, olyan ez, mint a só az ételben, megízesíti az ember napjait. Vannak a­­zonban, akik a ko­moly dolgokból is viccet csinálnak. És jót nevetnek, ha em­bertársukat sikerült rászedni, félrevezetni. Fickón panaszolta Bakos Levente tanár, milyen csúnyán meg­viccelték, azóta sem tudja felejteni. A ma­gyarói művelődési ott­hon igazgatója érte­sítette, hogy novem­ber 26-án Marosvé­­csen felkészítőt tarta­nak a falusi művelő­dési otthonok igazga­tói és a könyvtáro­sok számára. Neki is ott kell lennie, ör­vendett is, mert ami­óta ezzel a munkával megbízták, senki sem mondotta meg, mi tu­lajdonképpen a ten­nivalója, és hogyan csinálja. El is ment a meghatározott­ na­pon. Ott voltak a disznatói, idecspataki, idecsfalusi, erdősza­­kosi művelődési ott­hon igazgatók, könyv­tárosok, úgy heten­­nyolcan gyűltek ösz­­sze. Keresték a gyű­lés helyét, de senki sem tudott felvilágo­sítást adni. Elmentek az iskolába, arra gondolva, hogy eset­leg ott lesz a felké­szítő. Meglepetésükre ott nem is hallottak gyűlésről. Aztán va­laki azt javasolta, menjenek a pártbi­zottsághoz, talán ott tudnak a dologról. Senkit sem találtak ott. Mit lehet ilyenkor tenni? Várni, hátha valahonnan előkerül valaki, aki tájékozot­tabb. Közben eltelt az idő. Délután négyfe­lé ki-ki fogta magát, s vonattal, busszal, gyalog, ahogy lehe­tett, hazament. Azóta se derült ki, ki volt a tréfacsináló. Be­fejezésül csak azt sze­retnénk megjegyezni: Marosvécs és Magya­ró községek falvaiban elég nagy hiányossá­gok mutatkoznak a kulturális nevelőmun­kában, úgyhogy nem tréfára, hanem segít­ségre van szükség. DÉZSI Ödön RÉSZLEGES ÁRAMSZÜNET A FŐTÉREN A Rózsák terén a Művelődési Palota és a Korzó-köz közötti sza­kaszon, valamint a Szovjet Hősök tere felső részén a következő na­pokban rövidebb árammegszakí­tással kell számolniuk a fogyasz­tóknak. A megnövekedett fogyasz­tás kielégítése érdekében ugyanis szükségessé vált egy új elosztó és transzformátor állomás építése (a Gulliver áruház mögött), és ez­zel egyidejűleg az említett körzet­ben kicserélik a föld alatti kábe­leket. A jelenlegi vezetékek u­­gyanis már alkalmatlanok a foko­zott igénybe vételre, nagyobb ke­resztmetszetű, a követelményeknek megfelelő kábeleket kell lefektet­ni. A munkálatok miatt — a nap bizonyos óráiban — rövid időre szünetelni fog az áramszolgálta­tás. Az új elosztó és a transzfor­mátor állomás építése, valamint a hálózat kicserélése előrelátha­tólag két hét múlva befejeződik. Aszó• Fakitermelő •• és mm üzem azonnal alkalmaz olyan fékezőket, akik a keskenyvágányra vasutakra a CFR-től kiadott jogosít­vánnyal rendelkeznek. Részletes felvilágosítást az ü­zem ad. Szo­náta, Eminescu utca 5. szám. Telefon 19, belső 20. 3 Intelem tanároknak (Folytatás az első oldalról) Példával is jövök, hozzátéve, hogy távolról se célom általánosítani, még kevésbé a tanári tekintélyt csorbítani. Az egyik vásárhelyi líceum ta­nárnője közvetlenül a pihenő sza­badságának letelte után igazgató­jától két szabad­napot kért ma­gánügyei intézésére. Az igazgató nem akarta teljesíteni a tanárnő kérését, aki erre ugye, felháboro­dott. Végül az igazgató beleegye­zett eltávozásába, azzal a feltétellel, hogy gondoskodik helyettesről, aki az óráit megtartja, és természete­sen a két napi fizetését is levon­ják. Erre a tanárnő még jobban felháborodott: miféle dolog, hogy ő gondoskodjék az óra megtartásá­ról, meg hogy fizetéslevonás ... Fogta magát, és elutazott, (nem életbevágóan fontos magánügyben), s míg távol volt, az órái elmarad­tak. Sajnos, nem először. Hasonló utazásokat máskor is tett. Legszí­vesebben kiírnám a nevét, de ta­pintatból nem teszem. Csupán meg­kérdezem —, mert biztosra ve­szem, magára ismer, ha kezébe kerül e cikk —, hogy óráin szo­­kott-e beszélni a kötelességteljesí­tésről, a fegyelemről, az áldozat­készségről. Ha a tanár fegyelmezetlen a munkájában, veszteség sajnos, első­sorban a tanulót éri. S végül arról, hogy a tanár kés­­hetik-e óráiról. Természetesen nem. S mégis ... Az egyik vásárhelyi líceum igaz­gatója mondotta: „Egy reggel üljön be a tanáriba, s látni fogja, hogy nyolc óra után 5—10 perccel is ér­keznek a késők“. Nyílván, ilyen­kor az illető tanár órája is 5—10 perccel később kezdődik. S ki síny­li ezt meg? Megint csak a tanuló, aki ilyenkor nemcsak ismeretek­ben kap kevesebbet tanárától. A káros jelenséget megemlítet­tem az egyik tízosztályos iskola igazgatójának is. „Nálunk is elő­fordul“ — mondotta. S hivatkozhatnék 50 éves vá­sárhelyi líceumunk évfordulós ün­nepségére, amelynek ideje alatt a tanárok — és az ő példájukat kö­vető tanítványok — zajos jövés­menése sértette a fegyelmet. Vagy megemlíthetném a „Tan­erők házát“ avató gyűlést, amely­nek kezdetét 9 órára hirdették. Ebben az időpontban a meghívott újságíró még a jelét sem tapasz­talhatta a várt eseménynek. A tanárok, tanítók lépéseit ezer és ezer szem figyeli. A pedagógus nem engedheti meg magának a legkisebb fegyelmezetlenséget sem. Különben önmaga tekintélyének árt, saját nevelői munkáját hát­ráltatja. S mit válaszolna, ha tanít­ványai megkérdeznék: A tanár le­het fegyelmezetlen? Faipari Komplexum gyári s — különböző vonós és penge­­tős hangszert (hegedű, gi­­tár, mandolin, nagybőgő), ■— csónakokat (szandolin, ka­jak, túracsónak, kenu, sikiff) A Régens

Next