Vörös Zászló, 1970. január (22. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-04 / 1. szám
XXII. évfolyam 1. (5620.) szám 1970. január 4. vasárnap 1 óra 30 iáni NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS újévi rádió- és televízió beszéde KEDVES ELVTÁRSAK ÉS BARÁTAINK! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG HONPOLGÁRAI ! Néhány perc múlva még egy eseményekben, tettekben, a szocializmust építő román nép beteljesüléseiben gazdag esztendőt zárunk le. Az év legkiemelkedőbb, hazánk jövőjére erőteljes hatást gyakoroló eseménye a Román Kommunista Párt X. Kongresszusa volt, amely kidolgozta az ország fejlődésének távlati programját, az új társadalmi rend műszakianyagi alapja további erősítésének, a termelési viszonyok és az egész társadalmi szervezés tökéletesítésének programját, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom létrehozása céljából. _ , 1969 egyben az ország felszabadulása negyedszázados évfordulójának esztendeje is volt, ami alkalmat nyújtott, hogy áttekintsük a román társadalom szerkezetében, a nép életmódjában, szocialista nemzetünk létében bekövetkezett gyökeres változásokat; annak az időszaknak a jubileuma volt, amelyben a szabad és sorsa árává lett román nép a szocializmus ragyogó épületét létrehozta. Ebben az évben újabb eredményekben testesült meg munkásosztályunk, a parasztság és az értelmiség odaadó munkája, nagyszerű alkotóképessége, s az anyagi és szellemi javak termelése terén, az állami terv előirányzatainak sikeres teljesítésében, a nemzeti vagyon növekedésében öltött testet. A párt és a kormány nagyszabású tevékenységet fejtett ki a gazdaság megszervezésének javítása és hatékonyságának gyarapítása, a szocialista rendszerünkben rejlő nagy erőforrások egyre nagyobb mértékű hasznosítása érdekében. Az ország egész területén új gyárak és üzemek, iskolák és egészségügyi létesítmények, kulturális intézmények és lakások épültek. A gazdaság fejlesztésében elért sikerek alapján újabb intézkedésekre kerülhetett sor a nép életszínvonalának emelésére, amelyek közöt fontos helyet foglalt el a fizetések emelése az alkalmazotak legfőbb kategóriáinál. Melegen gratulálunk nektem kedves honfitársaink, mindezekhez a kiemelkedő sikerekhez, a szocialista haza haladásának szentelt hősies munkához. Valamennyiünk figyelme most az 1970-es észtéma felé fordul. Az a feladat áll előttünk, hogy még magast , szintén hasznosítsuk a társadalom anyagi és emberi forrásait, s még nagyobb odaadással dolgozva tovább vigyük a szocialista építés művét a nép jólétének emelése, a haza sokoldalú felvirágoztatása érdekében. Előrehaladásunk a fejlődés és a civilizáció útján nagy erőfeszítéseket igényel minden egyes honpolgárunk részéről. A legcsekélyebb kétség sem férhet azonban hozzá, hogy hősies munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való különbség nélkül valamennyi dolgozó — mély hazafiasságtól, a szocializmus ügye iránti határtalan odaadástól fűtve — újabb győzelmeket vív ki a párt vezetésével folytatott nagyszerű műben, s teljesíti és túlszárnyalja 1970-nek •— az ötéves terv utolsó esztendejének —• tervét, megteremtve ezzel a feltételeket a X. kongreszszuson kijelölt program valóra váltásához. E lüktető tevékenység első soraiban, ott ahol a legnehezebb, ahol a legnagyobb erőfeszítésekre és a legtöbb felelősségérzetre van szükség, minden bizonnyal erős párt- és állami aktívánk, hazánk csaknem kétmillió kommunistája fog állni. TISZTELT ELVTÁRSAK! Pártunk és államunk ebben az évben beható nemzetközi tevékenységet fejtett ki, hozzájárulva az enyhülést és a békét célzó általános erőfeszítésekhez. Még inkább növekedett a szocialista Románia barátainak száma a földmlszkség minden részén, növekedett tekintélye nemzetközi síkon nemzetközi életben tovább erősödött a megértésre és gyüttműködésre mutató pozitív irányzat; a valóság isme beigazolta országunk külpolitikájának, a népek közös bizalom és együttműködés megteremtésére irányuló patikának a helyességét. Noha az imperialista körök kísdeteket tesznek, hogy gátat vessenek a mai társadalmi hlődés haladó folyamatának, a népek egyre erőteljesebbé kinyilvánítják akaratukat, azt, hogy szabadon és sorsk uraként kívánnak fejlődni, békében és egyetértésbenarnak élni, a teljes jogegyenlőség alapján; a haladó jellemű közvélemény egyre határozottabban fellép az erőzak és a leigázás, a diktátum és az agresszió politikája ellen. Kontinensünkön fokozódott az európai biztonság megvalósításának kedvező eszmeáramlat; a néptömegek, nagyszámú politikai személyiség — beleértve kormányköröket is — állást foglal egy tanácskozás mellett, amelynek célja valóra váltani az európai népek elő óhaját, amely kivételes jelentőségű volna az egyetemes béke létrehozása szempontjából. Természetesen, a mai világban vannak még feszültségi gócok, mint például a vietnami háború és a közelkeleti konfliktus. Ez minden egyes — nagy és kis — ország kötelességévé teszi, hogy fáradhatatlanul küzdjön az öszszes háborús tűzfészkek kioltásáért, a béke meghonosításáért valamennyi kontinensen. Mint szocialista ország, Románia továbbra is a többi szocialista országokkal való sokoldalú kapcsolatokat helyezi külpolitikájának középpontjába, következetesen síkraszáll a szocialista rendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes antiimperialista erők egységéért. Országunk ugyanakkor tovább bővíti kapcsolatait az összes államokkal, függetlenül a társadalmi-politikai rendszertől, fokozva részvételét az értékek nemzetközi cseréjében, a világméretű együttműködés és kooperálás fejlesztésében, a nemzeti szuverenitás és függetlenség, a teljes jogegyenlőség, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előny elvei és minden nép ama jogának tiszteletben tartása alapján, hogy maga döntsön sorsáról. Minden alapunk megvan ahhoz, hogy bizakodással és derűlátással lépjünk az új esztendőbe. A román nép számára nyitva vannak a munka és az alkotás, a haladás és a jólét ragyogó távlatai. Egyszersmind kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy az egész világ haladó erői, az óriási antiimperialista világfront újabb győzelmeket fog aratni az emberiség haladó törekvéseinek megvalósításáért, a népek jólétre és békére irányuló eszményeinek beteljesüléséért vívott grandiózus harcban. Az események alakulása feltételeket teremt ahhoz, hogy az 1970-es év újabb megvalósításokat jelentsen az enyhülés, a biztonság útján Európában és a világon. Újé’ hagyományos ünnepének e felemelő pillanataiban, a párt- és államvezetőség nevében, a magam nevében kívánok tiszta szívből hazánk összes lakosainak , munkásoknak, parasztoknak, tudományos és kulturális dolgozóknak, nőknek és férfiaknak, fiataloknak és idősebbeknek, románoknak, magyaroknak, németeknek és más nemzetiségűeknek — hosszú életet, jó egészséget és boldogságot, a kívánságok beteljesülését, minél több személyes örömöt, nagy sikereket a haza felvirágoztatásának, a haza nagyszerű kommunista jövője megteremtésének szentelt muzkában! Boldog új évet, elvtársak és barátaink! Milyen anyagból dolgozunk az idén ? Az új év termelési feltételeinek megteremtése hónapok óta a Könnyűipari Felszereléseket Gyártó Vállalat igazgató bizottsága figyelmének homlokterében áll. Az akció kibontakozását fékezték ugyan bizonyos szubjektív tényezők, többek között az, hogy későn kötöttük meg a szerződést vevőinkkel, nem kevésbé a gyártási dokumentációk körüli huzavona. A fenti nehézségek ellenére ma azt mondhatjuk, bizakodva léptünk az új esztendőbe. Az első évnegyedre szükséges anyagoknak több mint 90 százalékáról gondoskodtunk, illetve beszereztük 30 szövőgép összes fémalkatrészeinek nyersanyagát. De gyártmányaink nem csupán fémalkatrészekből állanak, és a szövőgép nem egyedüli termékünk. Sajnos, a fajlagos fogyasztások többszöri változása lehetetlenné tette bizonyos acél hengereltáru fajtáknál a szükséglet előrelátását. Félős, hogy fedezet nélkül maradnak az igényléseink egy egész sor olyan idomacélnál is, melyeket szabvány méretük ellenére, nem gyártanak az országban. Mi kértük a gépek tervezőit, hogy módosítsanak a felhasználható anyagra vonatkozó előírásokon. Egyben a mis szervünkhöz is folyamodtunk, hogy intézkedjen a nem helyettesíthető lapos acélfajták behozataláról. Ezekre az anyagokra azonban a mai napig sem sikerült szerződést kötnünk. Hasonlóképpen, az iari központhoz határidőre beküldött (negyedévi) anyagigénylésekre sem kaptunk megfelelő kiutalások formájában választ. E téren javult a helyzet december második felében, de attól tartunk, hogy az összes szükséges anyagokra csak az első negyedév vége felé ad kiutalást az ipari központunk. A fentiekhez még hozzá szeretném tenni, hogy az utóbbi napokban befutott kiutalások nagy részén szállítóként a Könnyűipari Minisztérium ellátó központja van feltüntetve. Márpdig ez az egység csak öt nappal negyedévzárás előtt köt szerződést a szállításra, ami részünkről elfogadhatatlan feltétel. Nem értjük, milyen elgondolásból járnak tejjel, és főként, miért van arra szükség, hogy 200 tonna hengereltárut a bukaresti lerakóiból hozzunk el. Ésszerűbb lenne közvetlenül a hunyadi Kohászati Kombináttól átvennünk az anyagot, vagy pedig a Fémipari Minisztérium Pitesti-i 1-es számú központi raktárából. Mennyivel hamarabb eljutna így a nyersanyag a szerszámgépeinkhez, és mennyi fuvarköltséget megtakarítanánk! Végül nem hallgathatjuk el, hogy vállalatunk távolról sincs bebiztosítva ún. nem központosított anyagokkal. Igényléseinket még májusban benyújtottuk e rendkívüli jelentőségű anyagokra (a nálunk készülő gépek villamos felszerelésére, textolit félékre stb.), de máig sem sikerült szerződést kötnünk a Könynyűipari Minisztérium lerakatával és a területi ellátó vállalattal. Az 1969-es termelési tervet december 26-án teljesítettük. 1970- ben szeretnénk még szebb eredményeket felmutatni. 850 gyapjúszövőgép és közel 100 csévélő- és szálsodrógép gyártásával. Ezért kérjük a felsőbb szervek támogatását és ezért mozgósítjuk a vállalat összes erőit a jelzett hiányosságok pótlására. WITTNER Arthur beszerzési osztályvezető KÍVÜL a KAPUN FÜRI MIHÁLY riportja Régi emlékek, régi adatok birtokában indíttam Segesvár felé, hogy a téglagyár környékét, meglátogassam. Egy rozzart, még az első világháború idején épült téglagyár, körülötte néhány ház és feneketlen sártengét ,s hiába gyúrta egy egész tzmzedék tégla és cserépformábans égette pirosra, csak a hegy folyott, a sár nőtt. Nőtt, mint a tenge, bizonyára a nyomorúság dagályéi emelte szintjét. S a gyár körül meghúzódó kis faluból ökrös szekere indultak a tengelyig érő latyakba, megrakva szép, piros téglákká , hogy a magas falakon belül mivélykedő városban szép házak leüljenek. Aztc az ökrös szekerek visszatértek , rizsen s a falu lakói maradtak a kapukon kívül. Mert a középp ,rj várkapukat lerombolta ugyarv 72 idő, de a város megmaradt ,rt közösségnek. Segítő szánc !s nem nyúlt ki belőle a falakon kívül sártengerbe merülő kis f. ■ ak felé. S ha ,,a népségből a fia" nekivágott „hátán kis batyval", hogy a falakon belül kére megélhetést, ritkán kapott bebocsájtást. Ha pedig kapott, nagy árat kellett fizetni érte. Ez volt a múlt, ennek a nyomait kutattam nagy-nagy kapudöngető szándékkal. Persze tudtam, hogy az elmúlt két és fél évtized itt sem telhetett el nyomtalanul, de azzal is tisztában voltam, hogy az országépítés ezernyi gondjában egy kicsi település sorsa nem lehetett első napirendi pont. Kikanyarodunk a városból, és indulunk a Küküllő jobb oldalán felfelé, a téglagyár irányába. Kövezett út végig, már várjuk mikor huppan bele a terepjáró a vendégmarasztaló agyagos-sáros szakaszba, de a kövezett út kígyózik tovább, egészen a téglagyár kapujáig. Kétoldalt végig csinos családi házak, és ma már senki sem tudná megmondani, hol végződött a város, és hol kezdődött a falu. Jobb oldalon — közel a téglagyárhoz — korszerű kereskedelmi komplexum, benne textil-, élelmiszer-, zöldség- és kenyérüzlet, mészárszék. Az üzemben Cuiejdeanu Ioan főmérnökkel a település múltjáról és jelenéről beszélgetünk. Illetékes az ügyben, hiszen már tizenöt éve van itt, ismeri minden esztendőnek a történetét. Kicsit különös társalgás, amolyan ,,két malomba őrölés", ugyanis én a múlt emlékeit, nyomait kutatom, ő pedig megvalósításokkal, számokkal, egy megváltozott új világgal tromfol vissza. , Előbb a munkakörülmények irányába próbálom terelgetni a beszélgetés fonalát — téglagyárról van szó, nem lehet itt könnyű a munka. — Hogy milyenek a munkakörülmények, arról meggyőződhetik saját szemével a beszélgetésünk után. Új gyár épült, 1964-ben fejeztük be, és hogy ez mit jelentett, arra hadd mondjak el néhány számot. Az államosításkor évente 2 200 000 téglát és 3 100 000 cserepet gyártottunk, 1968-ban pedig több mint 38 millió téglát és több mint 26 millió cserepet. A beszélgetésünkön jelen van Borbat I, a szakszervezeti bizottság (Folytatás a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAP Sok sikert az új esztendőben! Múlóban az ünnepi hangulat, prózára vált át a líra. Kezdődik, illetve magasabb szinten folytatódik a sokszor verejtéket fakasztó, de célkitűzéseiben mindig szép, az országot előbbre vivő munka ideje, a párt legmagasabb fórumán kitűzött program végrehajtásának korszaka. Szóval, ismét dologhoz látunk, ki ki a maga helyén és a maga munkaeszközével formálja az újat, változtatja gyakorlattá a papírra vetett elképzeléseket, a társadalom magasabb igényeinek és szükségleteinek megfelelően. Újra kezdődik a munka, a szocialista építés, az üzemben és a mezőn, a kutatóközpontokban és az egyetemek amfiteátrumaiban, a szokott lelkesedéssel, a holnapba vetett bizalommal. Munkások és közgazdászok, mérnökök és földművesek, tudósok, párt-, állami- és társadalmi szervezetek funkcionárusai tudásuk legjavát állítják a feladatok teljesítése szolgálatába, azért, hogy az idén fehérebb legyen a kenyér, olcsóbb a gép, tetszetősebb a bútor, kényelmesebb a lakás, azért, hogy boldogabb és elégedettebb legyen az ember, célszerűbb a tevékenysége. Hiszünk abban, hogy mindaz, amit a kommunisták fórumán elgondolok,vagy a NAGY TANÁCSON elfogadtak a mandátummal rendelkezők, élő valósággá válik az idén, egyenletesebben működik majd a gazdaság mechanizmusa, több búzát ad a föld, nagyobb jövedelmet az üzem, hozzáértőbb mérnököt a főiskola és így tovább. Hiszünk abban, hogy a párt vezette dolgozók színpompás eredménycsokorral erősítik hazánkat, a szocialista országok erejét és együttműködését, megszilárdítják a békét az egész világon. Hiszünk abban, hogy az ötéves terv-utó biztos alapot teremt a következő félévtizednek, mert az idén mindenki igyekszik a múlt évinél sokkal jobban dolgozni, mert az idén mindannyian jobban figyelembe veszszük a nagy költő tanácsát, miszerint dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Az első termelési sikerek A Radnóti Hőerőműnél Megyénk legnagyobb villamosenergia-termelő hőerőműjének dolgozói az új év első három napjában kimagasló termelési sikereket értek el. Közel 50 millió KWh villamos energiát szállítottak a hazánkat sűrűn átfogó villamoshálózatnak, hogy zavarmentes legyen az ország valamennyi ipari egységének energiaellátása. Az erőmű karbantartói pedig kihasználva a csökkentett energiaigényt, javítás alá vették az egyik 200 MW-os gépcsoportot, hogy amikor újra teljes lendülettel megindul az ország gazdasági élete, összkapacitásával dolgozhasson ez a nagy energiatermelő egység. A Dicsői Vegyipari Kombinátban A dicsői vegyészek első kétnapi eredménye szintén kiváló. Különösen kitűntek teljesítményükkel az 1-es és 3-as karbidkemence dolgozói. A Navló György mester vezette váltásban a Hancu Gheorghe és Török János irányította munkacsoportok nagyon jó minőségű termékeket állítottak elő, és naponta 10 százalékkal szárnyalták túl előirányzataikat. Ugyancsak szép termelési eredményt ért el a Mila Vasile vezette munkacsoport a bikrómót részlegről, valamint Moldovan Nicolae és Stroe Toader munkacsoportja az aluminiumszulfát részlegről. A Segesvári üveg és Fajansz Komplexumban E komplexum sajátossága, hogy csak az üveggyártó részlegen folyamatos a munka, s így csupán az itt dolgozók idei első termelési sikereiről beszélhetünk. Az eltelt két napon itt is nagyszerű termelési eredmények születtek, hiszen 45 000 palackot és befőttes üveget adtak terven felül. A Gerthner Ottó mester vezette szilveszter éjjeli váltás például 4 000 darab termékkel adott többet az előirányzatánál. Az első kétnapi termelést véve alapul Moisei Panis mester váltása is szép termelési eredményt ért el. 1969KÉT ESZTENDŐ HATÁRMEZSGYE JEN1910 A sofőr Az évből eltelt 364 nap, 22 óra 13,5 perc. Még tartja magát a szerda, s bár állni látszik az idő, az óra halad ... Mindenekelőtt intézzük el a formaságokat. Mármint azt, hogy ki, mit kíván az új évben. S ebben amúgy sincs hiány, legfeljebb egyeseknek teljesül, másoknak meg nem. Marad a kifogyhatatlan remény. De azért kívánjon csak mindenki. Tehát jót, vagy jobbat, szépet, vagy szebbet, gazdagot vagy gazdagabbat, és feltétlen boldogot. Nem mintha ez hiánycikk lenne minálunk, dehogy, csupán a folytonosság kedvéért. Első interjúnk alanya a 52-es 5- ös vonalon közlekedő busz sofőrje. Megilletődött, hogy fényképezzük. Az óév utolsó fordulóját járja, azaz hozzávetőleges számítás szerint a 2008-ikat. Aztán kezdi elölről. Különben elégedett. Két gyereket, s az asszonyt tartja egy fizetésből, de ezzel sincs semmi baj. Ebben a pillanatban arra gondolt, hogy leteszi a kocsit, hazamegy, pontban éjfélkor koccintanak, s a múló év minden kívánságából egyetlen egy marad, melyet ki is mond: — Csak egészség legyen. Legyen. Kerek százan az asztalnál Az „Augusztus 23" Bútorgyár klubjában áll, azaz ül a bál, mert éppen a flekkernél tartanak, mikor betoppanunk. Nem ildomos ilyenkor az embereket zavarni, de azért megtesszük a villanó fény erejéig. Fényképész kollegám kattontat jobbra és balra, készíti a sztárfotókat. Igen, igen, sztárfotókat, mert az itt egybegyűltek is sztárok a maguk nemében. A város négy vállalatának legdolgosabb ifjú kommunistái, számszerint százan ülik körül az asztalokat, láthatóan jó hangulatban. A fő intéző Balote Petru, a Bútorgyár KISZ-titkára. — Lehetnénk többen is — mondja — csakhogy a zsúfoltságra is gondolni kellett. Száz személynek éppen jó. Vannak itt a Kombinátból, a Közüzemektől, a Bőr- és Kesztyűgyárból s a mi vállalatunk ifjai közül. Talán beszélni is akar néhánnyal? Beszélni? Akad egy önkéntes nyilatkozó, Raduly Vilmos, a Bútorgyár ifjúsági szervezetének kultúrfelelőse. Természetesen a kulturális munkáról beszél. Nyomtatásban szeretné látni. Ha csak ez a kívánsága .. . — Húsz párból áll a tánccsoportunk, 69-ben harmadik díjat nyertünk az országos döntőn. Színjátszóink negyven előadást tartottak a vállalat dolgozói előtt és a megyei turnén. — Más? — Hát, szóval csak azt szeretném, ha a 70-es év még sikeresebb lenne, ezt írja meg. Jó az, ha a fiatalok összejöhetnek, ha valami összefűzi őket, s ha ez a kapocs a kultúra a munka mellett, akkor igazán jól van minden. De tegyük le itt is a tollat, mert végére jár a vacsora, s kezdődik a tánc. Jó szórakozást kívánunk, s már baktatunk is tovább az üres utcákon. Merre menjünk? A világos ablakokat nem zavarjuk. Mindenünnen zeneszó, vígság szűrő(Folytatás a 3. oldalon) ■ Hárman, de hajól megnézzük, talán többen is — a százból.