Vörös Zászló, 1970. február (22. évfolyam, 25-48. szám)

1970-02-14 / 36. szám

1)EZER TITOK" Az előkelő londoni Re­gent's Park-i lakásán, át­tetsző baby dollban, ágyon fekve, kezében egy vörösbe kötött naplót szorongatva, holtan találták a 21 eszten­dős francia származású Géraldine Rochet-t. A ru­­bensi formájú, feltűnően szép fiatal lány aktmodell és pornófilmek főszereplője volt. Naplójában, mintha csak az angol előkelő kö­zönség almanachja lett vol­na, 40 nevet találtak. A Scotland Yard azt nyomoz­za, milyen kapcsolatban voltak a nevek viselői az öngyilkossággal. Altatóval ölte meg magát a szép Gé­raldine, akinek esete kissé hasonlít a Rosemarie Nitri­­bitté­re. A napló nevei és a la­kásban ugyancsak megta­lált szerelmes levelek alá­írói között két alsóházi kép­viselő is szerepel. Sőt mi több, a jelenlegi hadügy­miniszter, Denis Healey ne­ve is fellelhető. Nemcsak a politikai élet, az arisz­tokrácia képviselői, hanem az iparlovagok is tagjai voltak a cseregyerekként Londonba került francia lány ismeretségi körének Géraldine pályája egy lon­doni művészkocsmában, az Ecset és palettában kezdő­dött, ahol esténként más­fél fontért az étterem mel­letti stúdióban — vacsora­utáni csemegének —■ ak­tot állt. Itt ismerte meg a londoni filmes, Lant, aki magánhasználatra pornó­­filmeket forgatott a francia lánnyal. A lapok az eset kapcsán ,,Ezer titokról" ír­nak, amelyek közül a leg­nagyobb éppen az, hogy miért lett a lány öngyilkos, ha ugyan valóban öngyil­kos lett? A marosvásárhelyi gyermekfogászati kli­nika ambulanciáján nagy a betegforgalom. Na­ponta százhúsz-száznegy­­ven gyerek fordul itt meg. Dr. Papp László fogorvost is munka közben találjuk. Szakértelemmel beszél mun­kájáról, a gipszlenyomatok sokaságáról, melyeknek egy részét azért készítettek, hogy megfelelő fogszabá­lyozó készüléket szerkeszt­hessenek. A fogszabályozás múltja és jelene a kérdések fő témája. A kérdésekre adott vá­laszokból kiderült, hogy a készülékes fogszabályozás aránylag fiatal tudomány, a­­lig 200 éves múltra tekint­het vissza. Bár a mai érte­lemben vett fogszabályo­zásról még nem beszélhet­tünk, mégis nyomát már az ókorban fellelhettük. Cel­sius (i. e. 25 i. u. 50) a hi­bás állásban lévő fogát naponta gyakorolt ujjnyo­­mással igyekezett helyre hozni. Később Avicenna már rendszerbe foglalja az általa észlelt rendellenes­ségeket (980—­1047). A ké­szülékes fogszabályozás kezdetét P. Fauchard (1678 —1761) pántszerű íves tá­­gítója jelentette. A fogsza­bályozás mint gyógyító te­vékenység a század első évtizedeitől nyert szélesebb körű alkalmazást a min­dennapi orvosi gyakorlat­ban. Az első fogszabályozó készüléket a múlt század elején, 1808-ban Catalan készítette. A múlt század végén Angle amerikai fog­orvos járult hozzá tevéke­nyen a fogászat ezen új á­­gának fejlődéséhez, ő a­­zonban nem vette tekintet­be a funkció szerepét, azt, hogy az anatómiai elválto­zások megváltoztatják az illető szerv működését is. A megváltozott működés — például a fogazat esetében — anatómiai elváltozáso­kat idézhet elő. Kortársai olyan készüléket szerkesz­tettek az „Angle-beosztás A fogszabályozást tudo­mányosan Andersen és Heupl fogorvosok munkás­sága alapozta meg. Az 1920-as években szerkesz­tették azt a készüléket, a­zok­ alapján, melyek kü­lönböző rugókkal fejtették ki hatásukat a rendellene­sen álló fogakra. Nem szá­moltak azonban a biológiai tűrés fogalmával, ezért né­ha éppen ellentétes hatást értek el készülékeikkel, nem javítottak, hanem ellenke­zőleg, rontottak a beteg helyzetén, mely az arc izmainak mű­ködési energiáját használta fel a fogszabályozásban. Később komplikáltabb szer­kezeteket is készítettek. Nagy érdemeket szerzett az orvostudomány eme új ágában Reinchenbach és Schwartz. Mondhatni, ők lettek ennek a fejlődésnek indult új tudományágnak a klasszikusai. Hazánkban kezdetben (1900) csak szórványos fog­szabályozási kísérletről be­szélhetünk. A készülékek sokba kerültek, szakember hiányában külföldről hoz­ták be, s így kevesek szá­mára voltak hozzáférhető­ek. A fogszabályozó készü­lékek két típusát különböz­tetjük meg. Vannak, ame­lyek a fogsorok záródása közben izomerő közremű­ködésével fejtik ki hatásu­kat a szabálytalanul fekvő fogra (passzív készülékek), mások pedig különböző ru­gók, csavarok segítségével igyekeznek befolyásolni a fogak elhelyezkedését. Ter­mészetesen szükség van az egyén akaratára, hozzájá­rulására, akár passzív, a­­kár aktív fogszabályozó készüléket alkalmazunk. Marosvásárhelyen az Or­vosi­ és Gyógyszerészeti Intézet keretében 1961-ben létesült a gyermekfogásza­ti klinikán, ahol a fogorvo­sok százai sajátították és sajátítják el a fogszabályo­zás ismereteit. Ma tizen­egy fogorvosi székkel mű­ködő rendelő, több szak­orvos, technikus várja a fogszabályozásra jelentke­ző gyerekeket. Az elmúlt évben 360 db fogszabályo­zó készüléket szerkesztet­tek a város és környéke gyermekeinek. A fogszabályozás felada­ta, hogy helyreállítsa a nor­mális funkcióhoz szükséges anatómiai helyzetet. Ezen­kívül a beszéd és fizionó­­miai funkciók korrigálásá­ra is hivatott. Ugyanakkor jelentős megelőző szerepe is van. A hibásan elhelyez­kedő fogak sokkal köny­­nyebben esnek a szuvaso­dás és a fogágy-megbete­­gedések áldozatául. Régebb a készülékek többnyire nemesfémből ké­szültek, (arany, platina) s ez nagyban befolyásolta a költségeket és elterjedtsé­güket is. Ma mint az élet sok más területén, itt is ki­fogástalan minőségű, köny­­nyen tisztítható műanyagok vették át a nemesfémek helyét, lényegesen meg­könnyítve az előállítási technikát is. (PDJ) FOGSZABÁ­LYOZÁS »HÍREK*ESEMENYEK«ÉRDEKESSEGEK* Polisztirén cso­magolóanyag 1964 óta vizsgálják a hab­szivacs (polisztirén) göngyö­leg alkalmasságát paradi­csom exportcsomagolására. Előnye, hogy állandó a túva­súly; nincs szüksége belső csomagolásra, és közvetlenül alkalmas kereskedelmi forga­lomba hozatalra. Hátránya: nagyobb a tárolótér szükség­lete, magas máglyázás esetén labilis, sarokpántok híján ne­hezen rögzíthető és fehér színe miatt gyorsan piszko­lódik. A színek hatása Egy kanadai festékkutató intézet igazgatója szerint a zöld szín a szemnek ugyan nagyon kellemes, megnyug­tatja az idegeket, de a hi­vatalokat és a munkahelyek falait mégsem szabad zöld­re festeni, mert e szín hatá­sára a jelenlévők elálmosod­­nak. A falakat leghelyesebb kü­lönböző színűre festeni, mert ez teszi a legjobbat az ide­geknek és üdítő hatású. Törhetetlen lámpa Olyan lámpákat szerelnek fel Angliában, amelyeknek sem a kődobás, sem az ütés nem árt. Azért volt erre szükség, mert a fiatalság egy része azzal szórakozott, hogy a lámpákat kövekkel megrongálta. Az új világító­­testeket antivandál lámpá­nak nevezik. Ezekből a lám­pákból egyelőre hetvenezret készítettek. Az alvás tudománya A nyugatnémet Christ­usz Welt című folyóirat az alvás tudományáról cikkez. Egye­bek között megírja, hogy meleg szobában nehezeb­ben alszunk el. Az ágy in­kább legyen kemény, mint puha, és alkalmasabb a könnyű takaró. A hátonfek­­vés fárasztja a testet, nem tesz jót a lábaknak. A leg­helyesebb, ha a jobb olda­lunkon fekszünk, mert a bal oldalon való fekvéskor a szív és a gyomor összeszo­rul. Vandalizmus Ijesztő méreteket öltött a vandalizmusnak az a hullá­ma, amely valósággal el­árasztotta az Egyesült Álla­mokat, több százmilliós ká­rokat okozva. New York ál­lamban a köztulajdon meg­károsítása meghaladta a 10 millió dolláros összeget. E­­gyetlen biztosító társaság, az Allstate 1968-ban 4,5 millió dollárt fizetett ki autók meg­rongálásáért. Chicagóban 1969-ben 1 millió dollár ér­tékben törtek be ablakokat iskolákban. Los Angelesben gyújtogatással 1965 óta 850 ezer dollár kárt okoztak. San Franciscóban középületek, iskolák és parkok megron­gálása nyomán mintegy 700 ezer dollár kár keletkezett. Kaliforniában a vandaliz­mus következtében a biztosí­tó társaságok az iskolai biz­tosítások díját 40 százalék­kal emelték. A hatóságok tehetetlenek e vandalizmus­sal szemben. Ennek érzékel­tetésére egyetlen adatot idé­zünk: New York városába 1969-ben 100 ezer panasz érkezett vandál rongálok el­len. A hatóságok összesen 3 216 személyt vettek őrizet­be és ezeknek is alig a fe­lét tudták bíróság elé állíta­ Pátya­utasok A Göteborgs Tidning ar­ról panaszkodik, hogy ren­getegen utaznak villamoson és autóbuszon ingyen. Ezek az utasok, akik nem válta­nak jegyet, érzékenyen meg­károsítják a várost. Az el­múlt évben nem kevesebb, mint 30 millió korona volt a veszteség. Egyesek valóságos rendszereket dolgoznak ki, hogyan lehet a legkönnyeb­ben ingyen utazni. Az uta­zás ezeknek még akkor is olcsóbb, ha néha büntetést fizetnek. Új madárfaj a megyei múzeumban tájain fészkel, s apró gyom­magvakkal táplálkozik. A tél folyamán a Megyei Mú­zeum madárgyűjtői és meg­figyelői —­ Antal­ László és Kulcsár László — ezt a rit­ka és eddig országunkban ismeretlen madárfajt a Maros partjának meggyes­falvi szakaszán fogták, a­­zonban már megfigyelték megyénk más helyein is. A téli kenderke hasonlít a közönséges, nálunk nagy számban előforduló kende­rike tojójához is. Szárny­hossza általában 72—82 mm, farktollainak hossza 55—60 mm, testsúlya pedig 14—21 gramm között vál­takozik. Jellegzetes vonása, a csőrének élénksárga szí­ne, melynek hegye feketés­­barna, ez pedig nem fe­dezhető fel a közönséges kenderikénél.. Hátoldala sötétbarna, az oldalak sö­tétbarna szárfoltokkal, a szárnyfedők sárgásfehér szegélyűek. A farok belső zászlóin elmosódó szürkés szegély van. A nőstény csak annyiban különbözik a hímtől, hogy farkcsíkja nem pirosas, hanem hátoldalai­nak színével egyezik. A megfigyelők az elmúlt év december 27-én azt ész­lelték, hogy az új vendé­gek, kenderikék, tengelicék és fenyőpintyek társaságá­ban szedegetik tápláléku­kat. A téli kenderke hazánk­ban történt megjelenését nemrég az Országos Ter­mészetrajzi Társaság Maros Megyei Ornitológiai Szak­osztályának alakuló gyűlé­sén ismertették a begyűj­tők. (I. P.) A gazdag madárvilág új, érdekes faja került a Ma­ros Megyei Múzeum termé­szetrajzi gyűjteményébe. A téli kenderke (Carduelis Flavirostris) hazánk madár­faunáját véve tekintetbe új faj, melyet eddig a román madártani katalógus nem tartott nyilván, mivel mind­eddig az ország területén nem sikerült megfigyelni. A téli kenderke Írország, Skó­cia és Skandinávia északi Autószalon Mint az alábbi képsorozat is bizonyítja, az USA autó­ipari mammutvállalatai álta­lános támadásba lendültek a wolfsburgi cserebogár el­len. Ugyanis a Volkswagen cég kis fürge gépeinek si­kere olyannyira megnőtt, hogy tavaly már több kocsit adtak el az USA-ban, mint odahaza. De az amerikai mi­ni-sorozat autóiba, melyek­kel a Volkswagen importot szeretnék már 1970-ben megfékezni, még mindig 2— 3,8 literes, 86—145 lóerős motorokat terveztek. A méretarányos képeken (felülről lefelé) a bogárhátú VW-ét, a Ford Ponyt, a Ge­neral Motors XP-887-es és az American Motors Grem­lin nevű „kisautóját" láthat­juk. (Chryslerék csak '71-re készülnek el a minivel.) Va­lamennyi kétajtós változat, de hosszabb, szélesebb és alacsonyabb a nyugatnémet gépnél. Hogy milyen sikerük lesz, az a jövő titka. „Haszontalan" fém-e az arany ? Ki ne ismerné az aranyat, a vagyon, a hatalom évez­redes szimbólumát, az érték hajdani egyetemes mércéjét, a legtisztább fémet, amely­hez annyi szenny és vér ta­padt? Azt azonban már ke­vesebben tudják, hogy a „ sárga ördög", amely nem is olyan régen a leghaszon­talanabb fém volt, ma már igen hasznos tagja a fémek nagy családjának. Néhány évtizede a lexikonok, szak­könyvek az aranyról még csak azt írták, hogy a nem­zetközi pénzrendszer alapja, ékszerek, dísztárgyak készí­tésére és a fogászatban használják. Szélesebb körű gyakorlati alkalmazására — bár kiváló tulajdonságai ősidők óta ismeretesek ■— senki sem gondolt, hiszen ára a többi féméhez viszo­nyítva nagyon magas volt. Kinek­­­utött volna eszébe, hogy például az electrotech­­nikában réz helyett aranyat használjon? A korszerű technika azon­ban az alkalmazott anya­gokkal szemben egészen kü­lönleges követelményekkel lép fel. Az elektronika, a félvezető-technika, az atom­energia-ipar, az űrhajózás igényeit nem elégítik ki a hagyományos fémek. A fél­vezetők előállításához pél­dául nagyon nagy tisztasá­gú anyagokra van szükség. Milliomodrésznyi szennyező­dés is döntően befolyásolja az anyag viselkedését. Ilyen nagy tisztaságú fémek előál­lítása olyan sokba kerül, hogy áruk eléri, sőt néha meg is haladja az aranyét. S ha tekintetbe vesszük, hogy az arany — a fémek királya — minden körülmé­nyek között megőrzi tiszta­ságát, kiderül, hogy alkal­mazása sok esetben gazda­ságosabb, mint a sokkal kö­zönségesebb, olcsóbb féme­ké. Az atomenergia felszaba­dításához szükséges uránizo­­tópok szétválasztása nagyon korrozív közegben történik. A berendezéseknek tehát na­gyon ellenállóaknak kell lenniük. Az arany vegyi kö­zömbössége folytán nagyon jó szolgálatot tehet még nagy méretű berendezések­ben is, hiszen egészen vé­kony bevonat elég a korró­zió elleni védelemre. Ugyan­ez a helyzet az úgynevezett üzemanyagcellák (a leg­újabb típusú áramforrások) esetében. Az elektronika fejlődése egyre inkább a miniatürizá­lás irányában halad. A mi­niatűr integrált áramkörök készítésére az arany alkal­mazását — fő vezetőképes­sége és stabilitása mellett — rendkívüli képlékenysége indokolja. Egy gramm arany­ból két kilométer hosszú hu­zal készíthető. Minden fémből lehet egé­szen vékony, molekuláris vastagságú, átlátszó réteget előállítani. Az ilyen vékony aranyréteg a látható fényt jól, az ibolyántúli fényt vi­szont egyáltalán nem enge­di át. Ha az űrhajók kabin­jának ablakát arannyal von­ják be, ez megvédi az űr­hajósokat a káros napsu­gárzástól, anélkül, hogy a látási viszonyokat rontaná. A fenti néhány példa is bizonyítja, hogy az arany — bár természetesen nem ton­nányi mennyiségekben hasz­nálják — egyre nagyobb szerepet játszik a techniká­ban s a hasznos fémek rang­jára emelkedett. OLTI Géza „BÉBI­KOCSIK" ERFURTBAN Nőnek a városok, szapo­rodik a lakosság, és világ­szerte a közlekedés jelenti az egyik legfontosabb prob­lémát. Erfurtban, a „virág­városban" (évről évre itt rendezik meg a messze föl­dön híres virágkiállításokat), a többi között a villamosok túlzsúfoltsága is nagy gond. A városi közlekedés vezetői e tekintetben most elsősor­ban a munkába járó kis­gyermekes anyák problémá­in próbáltak segíteni. Né­hány hét óta a város észa­ki részén elterülő új lakóte­lepek és a városközpont, il­letve a gyárnegyed között közlekedő villamosok egyik szerelvényét a kisgyermekes anyák részére tartják fenn. Eddig 12 „bébi­kocsit" állí­tott be villamosvonalain az erfurti közlekedési vállalat. - 3 Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége, hogy az é­­telnek megadja a „saját­­borsát". Külföldiek számára néha gyilkosan paprikásnak vagy borsosnak tűnik az, a­­mi számunkra megszokott és ízes falatnak számít. Hajdanában sokkal több­féle fűszert használt rend­szeresen a háziasszony. E­­zekből a fűszerekből ma már csak hallomásból ismerünk egyeseket, használni azon­ban nem használjuk. Nem árt, ha egy kissé tal­lózunk régi szakácskönyvek­ben, talán még ötletet is ad a gyakori „mit főzzek" kér­désre. A ma háziasszonya büsz­kén tálalja a vendég vagy a ház népe elé a „jól sike­rült", aranyosan-zsírosan csillogó húslevest. A hajda­ni háziasszony húslevese mindig aranyszínben ragyo­gott, mert ízesítésére — s főképp színezésére! — sáf­rányt használt. Nemcsak le­vesek színezésére, hanem tárkonyos bárány és sok más, ma már nem ismert étel íze­sítésére is használták. A könyvtáralapító Teleki Sámuel feleségének, Bethlen Zsuzsánnának kéziratos sza­kácskönyvéből idézünk né­hány fogást. A töltött káposztát példá­ul nemcsak borssal, hanem gyömbérrel is ízesíti. Javall­­ja, hogy a káposzta közé he­lyezzünk néhány szelet avas szalonnát, amely jó ízt ad az ételnek. Ezt egyébként az 1886-ban Marosvásárhelyen megjelent „Erdélyi szakács­­könyv" is előírja. Milyen le­hetett az íze? Ki kellene pró­bálni! A gyömbér a XVIII—XIX. század egyik legelterjedtebb fűszere. Izét kölcsönözte a rizzsel készült marhahúsnak, a savanyú levesnek, a tyúk­sült mártásának, a híres „fekete levesnek" (amely e­­gyébként nem a kávét jelen­tette, hanem különlegesen pácolt dióbelet, almát, hagy­mát, mézet, borsó­t, gyöm­bért, szekfűszeget, tárkonyt tartalmazó mártást, amit so­vány disznóhússal tálaltak. A fenyőmag (borókabo­gyó) csak mellék­ ízesítőként szolgált, s borssal, gyömbér­rel és sáfránnyal együtt. Egymagában nem használ­ták. Érdekes ízt kölcsönözhetett az ételeknek a zsálya, me­lyet Teleki Zsuzsánna sza­kácskönyvében a „zsályás pecsenye" —­ zsályával tűz­delt marhahús — és a sült lúd ízesítésére ír elő. Elterjedt fűszer volt a szerecsendió-virág, mely a főtt tyúkhús mellé adott bor­­sos-gyömbéres mártás, a húsleves, krumplileves, rák­leves és a párolt hal íz-kom­­pozíciójának képezte fontos alkotó elemét. A majoránnát egymagá­ban is használták, a „ma­j­oránna lév" alapanyaga­iként. Sült lúd ízesítésére fe­­­nyőmaggal és zsályával e­­■gyütí használták. A kakukkfű a vegyes salá­ták fűszernövénye. Ugyan­csak ilyen célra használták a borsmentát, a fodormen­tát, néha a turbolyát is. A tormának nemcsak a gyökerét használták a régi­ek (például főtt marhahús beszúrására, vagy a forró musttal leöntött sültek ízesí­tésére), hanem a levelét is: fiatal csirke mellé torma- és fokhagyma-levél felhaszná­lásával készítettek mártást. A főtt húsokat hidegen is fogyasztották, megfelelő sa­láta-körítéssel, így például főtt bárányfejet és lábat ke­ménytojással, turbolyával, tárkonnyal, petrezselyemle­véllel, borssal és ecettel íze­sítve tálaltak. A hajdani konyha megle­hetősen sok édesített ételne­műt ismert­. Ma már bizarr­­nak tűnik mint fűszer a bodzavirág, melynek forrá­­zatával, az édes köleskását fűszerezték. M­eg lehetne próbálni a k­övetkező —­ hitelesen lemá­solt — zöldség-saláta össze­­áruítását: „Misculantia saláta. Igen ■szép gyermekded (fiatal, sz. m.) salátát, sárga levelet, fodorminta levelet, pulpum­­­ellát (hasznos földi­ tömjén sz. m.) borrágot (kerti berú­gó sz. m.) petrezselyem le­velet, turbolyát, tárkonyt, kö­mény levelet (!) és a'mi fü­vek hozzá illenek, és mint egyéb salátát jó bor eszet­­tel, sós fa olajjal önts mag és felyül az borrágo virágá­val hintsd bé, jó tiszta salá­ta a'ki szereti, ha akarod felyül­nád mézzel (cukor, sz. m.) trágyázd meg". Hogy milyen arányban állítsuk ösz­­sze? Azt bizony ki kellene kísérletezni. Hja, a hajdani háziasz­­szo­nynak is megvoltak a ma­ga műhelytitkai! ZRINYI Endre Az erdélyi konyha elfelejtett ételei és fűszerei Érdekes cikket olvastam nemrég az amerikai Nobel­­díjak szociológiájáról. A cikkíró szerint a Nobel-díj az USA-ban nemcsak a la­ikusok, hanem a tudósok körében is a tudományos munka legnagyobb meg­becsülésének számít. 1 300 amerikai tudós közül a No­­bel-díjat majdnem mind elébe helyezi egyéb régeb­bi, vagy nagyobb összegű díjaknak, mint a Rumford,, az E. Fermi, vagy az A. Einstein-díj. A Nobel-díj tekintélye olyan nagy, hogy nemcsak a díjazottak, ha­nem nemzetek, intézmények tekintélyét is megnöveli. Az USA előretörését Né­metországgal szemben né­ha a két állam tudósai ál­tal kapott Nobel-díjakon mérik le. Az USA-ban a dí­jak megoszlása fokozza a tekintélyért folyó versen­gést a különböző egyete­mek, kollégiumok, kutató­intézetek között. Ez tulaj­donképpen üzlet. Tudomá­nyos intézetekben nincs a teljesítménynek olyan ob­jektív mutatója, mint pél­dául a vállalatok profitja, a Nobel-díjakat teszik meg az intézetek munkájának mutatójául. Minden olyan amerikai intézmény, ahol Nobel-díjas dolgozik, vagy ahol ezek a díjazottak va­lamikor is alkalmazva vol­tak, nagy megbecsülésnek örvend. A Nobel-dí­jasra igényt tart az az egyetem, ahol tanult vagy végzett, vagy doktori fokozatát nyer­te — függetlenül attól, hogy a díjazott munkát hol és mikor végezte. A Nobel-díj elnyerése e­­gyesek számára megpró­báltatást jelent; mások hozzászoktak a nyilvános­sághoz, könnyen viselik el. Habár a díjat ösztönzőként adják a további munkához, időnként éppen az ellen­kező hatást váltja ki, így például az amerikai díj­nyertesek produktivitása egyharmadával csökkent, tehát öt év alatt 6,2 cikk­­re 4,2 cikkre. Gyakran a díj korlátot emel a nyertes és kollégái közé. A cikkíró adatai szerint a Nobel-dí­­jas és kollégái között a munkatársi kapcsolat át­lagosan 3-6 év alatt bomlik fel, díjnyertes cárok között az együttműködés 5,4 évig tart. Azt gondol­nánk, hogy a dí­jnyertesek ,, mozgékonysága" növek­szik a díj hatására, pedig nem így van: 82 százaléka előbbi helyén folytatja munkáját. (Zoltán)

Next