Vörös Zászló, 1970. március (22. évfolyam, 49-74. szám)
1970-03-31 / 74. szám
■ XXII. évfolyam 74. (5693.) szám 1970. március 31. kedd Ára 30 iáni NAPIRENDEN Az igazat megvallva hamarabb sor kellett volna kerüljön rá. De hiába jósolták a meteorológusok a jó időt, a tavasz csak nem akart megérkezni. Vagy ha bekukintott is egy-egy órára mintha megbánta volna, másnap már esővel árasztotta el a földeket. Mire a traktor elindult volna a vetőgéppel, már vissza is kellett fordulnia. A legtöbb helyen talajszikkadásra várnak, a mag marad a zsákban. Pedig az árpa, zab, bükköny, borsó és más korai növények legnagyobb része már a földben kellene legyen, hisz a naptár szerinti tavaszból több mint egy hét telt el. Jó szervező munkára, szorgalomra van tehát szükség az elkövetkező napokban. Az elmúlt esztendőben megtanulhatták a közös gazdaságok vezetői, a gépkezelők, hogyan kell a munkára kedvező napokat, órákat alaposan kihasználni. Ha nem, segítettek ezen a zárszámadó közgyűlések is. Azok egyikén mondotta egy öreg bácsika: addig vártuk, hogy a 10 hektáros parcella közepén felszáradjon a föld, amíg a többin is alaposan megkéstünk a munkákkal. Egy hektárra vártunk s kilencet veszítettünk. Pedig ezen jól lehetett volna dolgozni. Rugalmasabb szervezésre van tehát szükség. Nos ez a jó tanács azt hiszem most majdnem minden termelőszövetkezetben időszerű. Nem lehet arra várni, hogy a bevetésre előirányzott terület teljes egészében felszáradjon, hanem ott ahol lehet, munkába kell állítani a traktorokat, vetőgépeket, kikerülni a vizenyősebb részeket. Természetesen ezek felszáradását is elő kell segíteni, vízlevezető árkok segítségével. Úgy, ahogy azt a kelementelki, backamadarasi és más termelőszövetkezetben teszik, ahol egy csoport állandóan készenlétben áll a hasonló munkák elvégzésére, vagy Héderfáján, ahol három fogatos ekét állítottak be erre a célra. A teremtőszövetkezet elnökeinek, szakembereinek, brigádosainak feladata naponta végigjárni a határt, kijelölni a munkára alkalmas területeket. Mert ilyen minden község határában akad. Ha nem is 80—100 hektár, de legalább 10—20, a verőfényesebb oldalakban, ahol hamarabb szárad a talaj. Nem nagy területek, viszont ezek bevetésével is sokat nyerünk, így cselekedtek a mezőszengyeli szövetkezet tagjai is. Miután befejezték a zab vetését, hozzáfogtak a cukorrépához. Rövid idő alatt 15 hektáron került földbe a mag. De találtak munkát a traktoroknak, vetőgépeknek, a székelykáli, ludasi és más termelőszövetkezetekben is. Nos erre a keresésre az elkövetkező napokban fokozottabb mértékben szükség van. A gépi erő nem probléma, hisz a termelőszövetkezetek nagyrésze saját gépészeti osztállyal rendelkezik, amelynek irányíttása közvetlen a főmérnökhöz tartozik. Tőle függ tehát, hogyan osztja el az erőket, használja ki a gépeket. Ugyanakkor az is előnyünkre szolgál, hogy az ősszel a területek nagy részén elvégeztük az őszi mélyszántást. Most tehát nagyon gyorsan megy a talajelőkészítő munka. S reméljük a vetést sem fogják akadályozni az olyan problémák mint a vetőmag, műtrágya hiánya, hisz azok beszerzésére bőven volt idő, lehetőség. Viszont ott ahol elmulasztották, viseljék következményeit. Mi hiányzik tehát még? A jó idő. Reméljük most már az is tartós lesz. És ennek a jó időnek most már igazán minden óráját, percét ki kell használni, hisz nagy lemaradást kell behozni. A tavaszi vetés AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Palánta-ültetés a ludasi MTSZ zöldségtermesztő farmján Helyzetkép megáradt folyóvizek mentéről Apadóban a Maros - a károk bepótlásán dolgoznak A hegyekben bekövetkezett hírben olvadás, valamint a múlt hét égi esőzések szombaton, vasárnap s hétfőn megyénk több részében,őleg a Maros mentén árvizeket hoztak. A szakemberek véleménye zerint 1958. óta nem volt hasonló rángú áradás. A Maros medréből fáradt víz kizárólag anyagi károst okozott, főként az őszi vetésekben, zöldségesekben, stb. Emeréletben nem volt áldozat. Régen környékén is sok bajt hozott az árvíz. Az ILEFOR réeni udvarát s műhelyének egy őszét elöntötte a Maros. A Régen s Idecs között lévő út két és félilométeres szakaszon megrongálott. A járműforgalmat leállították, tegnap délelőtt a Ludas és Lekene közötti országúton átfolyt a víz emiatt a forgalmat itt is leállíották. Az árvízveszélyben lévő várk és községek néptanácsai, a hegyi árvízvédelmi parancsnokságok már szombaton állandó készültségen voltak és idejében mozgósítoták a lakosságot a mentési munkáitokra, a várható anyagi károk sökkentésére. Kérésükre a tűzoltóág és a katonaság is hatékonyan észt vett a mentési munkálatokon. Kerelőn, a Szentpálhoz tartozó Szentmargita faluban, Kutyfalván, Logáton és Ludason néhány laikóázba és a hozzájuk tartozó gazdaági épületekbe behatolt a víz, de mentési csapatok mindenütt ideiben segítettek a bajba jutott csaldokon, védett helyre költöztették két háztáji gazdaságuk veszélyezetett javaival együtt — s így az okozta kisebb-nagyobb ronglódásokon kívül nagyobb anyagi árosodás nem érte őket. A Marosnak Szentpál—Marosvásárhely közötti szakaszán vasárnap folyamán már apadt a víz, Ludason azonban hétfőn a délelőtti órákban érte el a legmagasabb szintet. A veszélyeztetett házakból néhány családot itt is ki kellett költöztetni. Ludason víz alá került a városi virágkertészet, a város vízellátását biztosító szivattyú-telep, és még számos intézmény és vállalat udvara, de a gyors közbelépéssel sikerült az anyagi károkat a minimálisra csökkenteni. Nagyobb gondot okozott, hogy átmenetileg szünetel a vízszolgáltatás . A megyei szervekkel tartott operatív tanácskozás alapján úgy döntöttek, hogy a víztelep helyreállításáig ciszsternákban szállítják a kenyérgyártáshoz szükséges vizet. A város kenyérellátásában tehát továbbra sem lesz fennakadás. A Maros áradása következtében a megyében nagy túlterjedésű mezőgazdasági területek kerültek víz alá. Tegnap dél óta azonban a megye egész szakaszán apadni kezdett már a Maros és mihelyt viszszatér a medrébe, hozzáláthatnak a víz levezetésének meggyorsításához. Ott, ahol a tavaszi vadvizek levezetésére már az áradás előtt elvégezték ezeket a munkákat, lényegében biztosították a kiáradt víz gyorsabb lefolyását. A községi néptanácsok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyébként felkészültek arra, hogy minél sürgősebben hozzálássanak a mezőgazdasági területek lecsapolásához s ahol ez nem oldható meg, levezető árkok ásásával felhasználják erre a célra a rendelkezésükre álló szivattyúkat is. A szántóföldekről jelentik ■ A SZÁNTÁS NEM AKADÁLY ■ 400 HEKTÁRON FÖLDBEN A MAG jogaiba lépett a tavasz. Az elmúlt héten ugyan szeszélyesnek mutatkozott, de remélhetőleg egyre kevesebb akadályt gördít már a szántóvető elé, s kibontakozhat, ha megkésve is a tavaszi kampány. Mindeddig szerény eredményekről tudósít a megyei helyzetjelentés. A zöldségesbeni munkáktól eltekintve, csak a tavaszi szántás jelez nagyobb arányú megvalósítást, közel 2 200 hektárt szántottak fel a tervben szereplő 6 368-ból. Az összes körzetekben folyik a munka, az elmúlt hét végéig Marosvásárhely övezetében Cs, II.) több mint 1000 hektárt, Dicső környékén mintegy 300 hektár bevetésre kerülő területet szántottak fel. A vetés lényegében a Maros mentén fekvő termelőszövetkezetekben kezdődött meg, közel 400 hektáron tették magágyba a borsót, zabot, krumplit, lucernát, valamint a különböző zöldségféléket. Ernyőben 48, Ludason 42, Andrástelepen 18, Csapón 15, Nyárádtőn 14 hektárt vezettek be. Megyei szinten a borsó 15, a lucerna 5, a krumpli pedig 35 hektáron került földbe. Az előirányzott 3100 hektár zöldségnek 3,6 százalékát vetették el. Ez a következőképpen oszlik meg a tervezett területekhez viszonyítva: hagyma 4,4 százalék, fokhagyma 3,3, borsó 7,8. A zöldségesben élénk tevékenység folyt az elmúlt hetekben. 60 000 négyzetméter melegágyat vetettek be nyári paradicsommal és papikával. A paradicsomból mára 700 négyzetrmétert át is ültettek. Tudományos ülésszak Vasárnap, március 29-én Marosvásárhelyen tudományos ülésszakot szerveztek. Amint azt már jeleztük az ülésszakon A tudományos és kulturális ismeretek terjesztésének tartalma és módszertana témával tartottak értekezéseket. A nagyszámú kulturális aktivista, művelődési ház és otthon igazgató élénk érdeklődéssel kísérte az értekezéseket, amelyek gyakorlati segítséget nyújtottak tevékenységük magasabb szintű megszervezésében, a tudományos és kulturális ismeretek terjesztésében. A tudományos ülésszakon többek között Sebestyén Liviu, a megyei pártbizottság titkára Pártunk és kormányunk politikája népszerűsítésének formái és módszerei a falusi és városi dolgozók körében. H. Culea tudományos kutató A szociológiai kutatás jelentősége a dolgozók igényeinek megismeréséről, az ismeretterjesztő tevékenység hatékonyságának emeléséről; Romeo Dǎscǎlescu tudományos kutató A tudomány és technika fejlődése és a tudományos kulturális ismeretek terjesztésének differenciált módszeréről; Dr. Ander Zoltán professzor A Népi Egyetem és a felnőttek neveléséről; Dr. Sabädeanu Vasile professzor Az értelmiség hivatásáról a tudományos és kulturális ismeretek terjesztésében témával tartottak értekezést. Nyolc borsócséplőtelep nyílik A Marosvásárhely Élelmiszeripari Kombináthoz tartozó meggyesfalvi Konzervgyár 1970- re hétről tizenötre növeli a megyénkben működő borsócséplőtelepeinek számát. Ilyen telepeket nyitnak Ludason, Marosbogáton, Ugrán, Radnóton, Bücsön, Nagykenden, Ernyén és Mikefalván, hogy az említett helységek és a környék MTSZ- eiben termelt borsónak a gyári feldolgozásra való előkészítése megfelelő ütemben történjen. Újabb korszerű gépeket kapott a régens IRUM Lenin-kiálítás a marosvásárhelyi városi könyvtárban A marosvásárhelyi nagy könyvtár olvasótermében tegnap megnyílt a Lenin-évforduló alkalmából rendezett kép- és könyvkiállítás. A fényképek, képzőművészeti reprodukciók, a kézirat fotókópiák, képzőművészeti albumok és a moszkvai Lenin Múzeumtól kapott anyag átfogó képet nyújt a világproletariátus zseniális tanítójának életéről, rendkívül sokoldalúságáról. ÍZ ÉÉIlZOltilli közgyűlésein hangzott javaslatok nyomában Az év elején az ipari vállalatokban, a mezőgazdaságban, az építkezési és szállítási vállalatokban, valamint a kereskedelmi egységekben az alkalmazottak közgyűlésein teljes felelősségérzettel mérlegelték az 1969-es évi termelési eredményeket s e tapasztalatok birtokában vitatták meg az 1970-es tervfeladatokat. Annak ellenére, hogy megyei szinten az idei tervfeladatok az ipari össztermelésnél 15, a munkatermelékenységnél 17, míg az export kötelezettségeknél 33 százalékkal nagyobbak az elmúlt évinél, az előirányzatok megvitatása alkalmával kitűnt, hogy azok maradéktalanul teljesíthetők, sőt a belső tartalékok feltárásával és ésszerű hasznosításával a szocialista versenyfelhívások alkalmával tett vállalások is megvalósíthatók. Az idei tervelőirányzat teljesítésének mindenekelőtt az kölcsönzött biztosabb alapot, hogy a vállalatok 6 hónappal korábban megismerték, s feladataikra így alaposabban felkészülhettek. Nagy fontosságú az a tény is, hogy a vállalatok igazgató-bizottságai és a kombinátok igazgatótanácsai kiforrottabb munkastílust és eredményesebb módszereket alkalmaznak tevékenységükben s így a lényegesebb gazdasági kérdések operatív megoldására összpontosítják figyelmüket, ez pedig döntő az ötéves terv utolsó évi előirányzatainak maradéktalan teljesítésében. Az 1970-es kedvezőbb szervezési és gazdasági feltételeket kiegészítik az alkalmazottak közgyűlé■"Vf I 1 « vl ’ !‹-» n, JL W ' ’ - »-*‹ C L»javaslatok. Ezeknek maradéktalan teljesítése elősegíti a tervmutatók ütemes megvalósítását. A dolgozók által tett javaslat többsége az anyagbeszerzés tökéletesítését, a termelékenységi mutató teljesítéséhez szükséges műszaki és gazdasági követelmények biztosítását, a szocialista munkafegyelem érvényesítését, a gépi berendezések ésszerűbb kihasználását, s ezen az úton a váltásmutatók növelését, az erőteljesebb anyagtakarékosságot, valamint a szerződéses kötelezettségek példás teljesítését célozták. íme néhány a több mint 2000 javaslatból. A marosvásáhelyi Metalotehnica Vállalat tervvitájának homlokterében a műszaki dokumentáció idejébeni biztosítása és a gépi berendezések megterhelésének kiegyensúlyozása volt, míg a Segesvári Textilipari Kombinátban a festékanyag minőségének javítása, a „Nicovala“ Vállalatnál pedig a fizikailag nehéz munkafolyamatok gépesítése. A régeni Republica Helyiipari Vállalat dolgozói a termelési folyamaton belüli minőségi ellenőrzés javítását szorgalmazták, hogy így legkevesebb 30 százalékkal csökkenthessék a selejtet. A javaslatok helyet kaptak a vállalatok műszaki intézkedési terveiben és gyakorlati alkalmazásukat pontos határidőhöz kötötték. Az ipari egységek pártszervezetei és alapszervezetei pedig a gazdasági tevékenység irányítása alkalmával állandóan felszínen tartják a dolgozók javaslatai teljesítésének nyomon követését. A vállalatok műszaki-intézkedési terveiben foglalt javaslatok megvalósításában igen fontos szerepet játszanak a kisgépesítési bankhitelek. Ennek igénybevételével a megye több ipari vállalata már az előző években a termelést hatékonyan befolyásoló munkálatokat hajtott végre. Ezek közé tartoznak például, a marosvásárhelyi Prodcomplex Helyiipari Vállalat, az „Augusztus 23“ Bútorgyár és mások. Azonban olyan vállalatokat is találhatunk, amelyek vezetői idegenkednek a kisgépesítési bankhitelektől. Ilyen ipari vállalatok a segesvári Textilipari Kombinát és a „Nicovala" Vállalat, a dicsői Vegyipari Kombinát, a marosvásárhelyi Konzervgyár, az ILEFOR Helyiipari Vállalat stb. Minden ipari egység vezetősége, igazgató bizottsága felelős a rájuk bízott feladatok ütemes teljesítéséért. Ezért célszerű volna újra áttanulmányozni a javaslatok teljesítéséért, valamint a kisgépesítés hatékony kibontakozásáért foganatosított intézkedéseket, ső az mellfelelő kiegészítéssel gazdagítani azokat. Természetesen, a fő szempontnak továbbra is a fokozott gazdasági hatékonyságnak és a határidők szigorú betartásának kell lennie, mert csak ezen az úton biztosíthatjuk az anyagi és munkaráfordítás maximális jövedelmezőségét. Az alkalmazottak közgyűlésein született számtalan értékes javaslat mielőbbi alkalmazása az egész évi tevékenységre kihat, mivel ezáltal munkaidő és anyagmegtakarítás érhető el, amivel több terméket állíthatnak elő, tehát magasabb jövedelmet valósíthatnak meg az ipari egységek. A pártszervezeteknek, az igazgatóbizottságoknak és a szakszervezeteknek mindennapi tevékenységét arra kell összpontosítania, hogy a kínálkozó valamennyi kedvező gazdasági feltétel maradéktalanul érvényesüljön. FAGARAS AN IOAN közgazdász, a megyei pártbizottság gazdasági komissziójának aktivistája Vendéglői kultúra Kicsi Antal Valamikor, nem is olyan régen, talán éppen ötven évvel ezelőtt üldögélt egy kisvárosban egy fanatikus kultúra-rajongó, egy mindig célt, mindig értelmet kereső ember a flekkenező asztal mellett. Osvát Kálmánnak hívták. Ült a borgőzös társaságban, pedig azelőtt már szédült Dante „vízének mélységei felett“, kószált Goethe napsütötte tájain és szemelgetett Tolsztoj asztalának bőségéből. De akkor itt volt a kisvárosban. Itt akart istent kísértetni. Itt akart irodalmat teremteni. Érdeklődést kelteni a kultúra és általában az emberi élet értelme iránt. Felnyítani a szemeket. Új és újabb kérdéseket feladni a sorsnak. Gondolkodásra késztetni az embereket. Eltöprengeni a mások és maga életén. Az élet megválaszolatlan, nagy kérdésein. És ült a vendéglőben. Mert hát hol ült volna? ... Ott volt a társaságban, ahol talán az élet értelme volt a legelhanyagolhatóbb, legunalmasabb kérdés. „Minek feszegetni ezt? ... Jobb, ha koccintunk!" Koccintottak. És ki tudja, hányadszor — felcsendült az ének. Távolabb hajtogatta derekát a „félreismert zenész tehetség". S a társaság fel-felriadó, ősi kíváncsisággal énekelte: Hát a keszeg, mit eszik, Ha a partra kiteszik? Igen. Megvolt a probléma! A sorsdöntő... A drága jó zenész pedig nem késik a válasszal. Hajlik a dereka, sikít a vonó a hegedűn. Nincs már semmi kétség. A kétszer kettő bizonyosságával zendül fel a válasz. Megfellebbezhetetlenül . Nem eszik az egyebet. Petrezselyem levelet. Pár taktusnyi csend. Aztán újra koccannak a poharak. Riad az ősi kétség. Kérő, félő, aggódó, újrakérdező szemek tapadnak a zenészre. Az emberek hallani akarják újra és végtelenszer a bizonyosságot. De ehhez kérdezni kell. Végtelenszer: — Hát a keszeg... ? S már se ereje se kedve Osvátnak arról beszélni, ami korábban foglalkoztatta. Minek?... A kérdések az emberről, a létről, az élet értelméről lassan elosztanak benne... Érdeklődését arra igyekszik összpontosítani, hogy mi is történik a partra dobott keszeggel. .. Még csak annyit tesz, hogy csodálkozva végignéz a körötte ülő jólfésült, de fáradt utakon — és a jól öltözött, de sohasem fáradt asszonyságokon. Aztán ő is fújja a kérdést: — Hát a keszeg mit eszik? A minap egy apróság idézte fel bennem ezt a jelenetet, üldögéltünk a vendéglőben. S csodák csodája... beszélgetni is akartunk egy cseppet. Igaz, hogy nem szerepelt szőnyegen olyan sorsdöntő probléma, mint a szomszéd asztalnál, ahol már egy órája üvöltötték a kétségbeesett kérdést, hogy: Csak azt mondd meg, Mariskám. Szeretsz-e még igazán? De beszélgetni akartunk mégis. Előbb, hogy embertársaink sorsproblémájában osztozzunk, megpróbáltuk eldönteni, hogy szereti-e azt az üvöltő asztaltársaságot az a bizonyos Mariska? S ha szereti, akkor hogyan? Együttesen vagy külön-külön? így ordítva, vagy pedig csendesebben?... De megoldatlanul és idegesítően feszült elénk a kérdés. Épp oly idegesítően, mint az egyre megismétlődő könyörgő felordítás. Csak azt mondd meg, Mariskám. Szóval: nem tudtuk eldönteni sehogy. Pedig a végén már szívesen felkerestük volna a vonítvaáhított Mariskát. Válaszoljon ő legalább, ha mi nem tudunk. De nem tehettük, mert a nóta azon kívül, hogy Mariskának hívják, nem árult el róla semmi közelebbit. (Még a buletinszáma sem szerepelt a szövegben!) (Folytatás a 2. oldalon)