Vörös Zászló, 1970. március (22. évfolyam, 49-74. szám)
1970-03-26 / 70. szám
XXII. évfolyam 70. (5689.) szám 1970. március 26. csütörtök Ára 30 báni vnag proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Megkezdte munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka A fővárosban szerda reggel megkezdődött a Nagy Nemzetgyűlés VI. ciklusának negyedik ülésszaka. Az ország nagy tanácsa a szocialista Románia további fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű dokumentumokat vitat meg. Az egész politikai, gazdasági és társadalmi életünket jellemző mély demokratizmust ékesen kifejező dokumentumok olyan széles körű tanácskozások nyomán jöttek létre, amelyeken a dolgozók, különböző területeken működő szakemberek értékes javaslatokat tettek a gazdasági tevékenység tökéletesítésére, az ország anyagi és emberi erőforrásainak még nagyobb mérvű hasznosításáért. A mostani ülésszakon a képviselők megvitatják Románia Szocialista Köztársaság külpolitikájának néhány fő problémáját is. Az ülésszak munkájában részt vesznek a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, valamint számos meghívott vendég — központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, párt- és állami aktivisták, gazdasági, tudományos és kulturális személyiségek, újságírók. A Nagy Nemzetgyűlés páholyaiban jelen voltak bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői. Ott volt számos külföldi sajtótudósító. Tíz óra. A képviselők és a meghívott vendégek hosszas tapssal fogadták a párt- és államvezetőket. A terem jobboldali páholyában helyet foglaltak a következő elvtársak: Nicolae Ceausescu, Ion Gheorghe Maurer, Emil Bodnaras, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Radulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdet, Maxim Berghianu, Florin Dinulache, Constantin Dragan, Fazekas János, Petre Lupu, Manea Manescu, Dumitru Popa, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Gheorghe Stoica, Vasile Vilcu. A baloldali páholyban helyet foglaltak az Államtanács tagjai. Az ülésszak munkáját Stefan Voitec elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg. A Nagy Nemzetgyűlés egyöntetűen elfogadta az alábbi napirendet: 1. Törvénytervezet a munka megszervezéséről és a munkafegyelemről az állami szocialista egységekben. 2. Törvénytervezet a termékek minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről. 3. Törvénytervezet egyes kiskorú kategóriák védelmének rendszeréről. 4. Románia Szocialista Köztársaság 1969. évi nemzetközi tevékenységéről. Az első napirendi pont keretében Petre Lupu képviselő, munkaügyi miniszter előterjesztette a törvénytervezetet a munka megszervezéséről és a munkafegyelemről az állami szocialista egységekben. Mint ismeretes, a sajtó előzőleg közölte a törvénytervezetet, s azt a szakszervezetekben a dolgozók széles tömegei megvitatták. A vita nyomán javítottak rajta. Gheorghe Vasilichi képviselő, az egészségügyi, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság elnöke előterjesztette az említett bizottság és a jogügyi bizottság közös jelentését a vitára bocsátott törvénytervezetről. A továbbiakban megkezdődött az általános vita. Felszólaltak a következő képviselők: Stefan Bobos, az RKP Neamt megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács elnöke, Gheorghe Stoica, az Argeș megyei Muscel mechanikai üzem művezetője, Vasile Ardeleanu, a Prahova megyei boldesti-i kőolajkitermelés igazgatója, Ubornyi Mihály, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára, Ioan Cotoi, a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának titkára, Veronica Ardelean, a iasi-i antibiotikumgyár igazgatója, Marin Tudoran, a Konstanca megyei medgidiai állami mezőgazdasági vállalat igazgatója, Marin Enache, a fővárosi 23 August Művek pártbizottságának titkára, Constantin Pitaru, a nagyváradi Infrasirea üzem művezetője, Marcel Dobra, az Ilfov megyei Girbov községbeli mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, Ioan Avram, gépgyártóipari miniszter, Nicolae Rovinaru, a KISZ Teleorman megyei bizottságának első titkára. Délben a plénum megszakította munkáját és csütörtök reggel folytatja azt. Ezután összeült a jogügyi bizottság, az ipar-, építés- és szállításügyi bizottság, az egészség-, munkaügyi és társadalombiztosítási bizottság, a néptanácsi és állami közigazgatási bizottság, az oktatás-, tudomány- és művelődésügyi bizottság, hogy folytassa az ülésszak napirendjén szereplő törvénytervezetek megvizsgálását. (Agerpres) JÓ TUDNI hogy március 31-én lejár a határideje bizonyos adók kifizetésének, így még hat nap áll a gépjármű-tulajdonosok rendelkezésére, hogy egész évi adójukat kifizessék. Március 31-ig kell kifizetni az épületek utáni adó és az ADAS-díj 50 százalékát. Hasonlóan kell fizetni a lakásbérlők és albérlők utáni adót is. Mindazokat, akik március 31-ig nem teljesítik fenti kötelezettségeiket, havi 2 százalékos felülfizetésre kötelezik. A marosvásárhelyi municipium néptanácsának pénzügyi hivatalánál naponta reggel 7- től délután 4 óráig állnak az adófizetők rendelkezésére. Amennyiben a szükség megkívánja, a szolgálati időt a hónap hátralevő napjaiban meghosszabbítják. Országos program az állattenyésztés vesztésére Előtérben a minőség Az RKP KB legutóbbi plenáris ülésén elfogadott országos program az állattenyésztés fejlesztésére, az állati eredetű termékek növelésére élénk visszhangot váltott ki megyénk mezőgazdasági dolgozói körében. Méltatják jelentőségét, arról vitatkoznak, mit kell tenni, hogy minél rövidebb időn belül valóra váljon. A program rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít az állomány minőségi feljavításának, a szelekció tudományos megszervezésének, a tenyészállat-nevelésnek. Ezzel kapcsolatban intéztünk néhány kérdést Sólyom Péter mérnökhöz, a marosvásárhelyi Mesterséges Megtermékenyítő és Szelekciós Központ igazgatójához. — Miben látja a program kivételes jelentőségét? — Amint nevében is benne van, átfogó országos program, amely tudományos alapossággal elemzi az állattenyésztés helyzetét, kijelöli az elkövetkező években előttünk álló feladatokat, sőt a végrehajtásuk útjait is, kezdve a tudományos kutatásoktól egészen a takarmánytermesztésig. Elmondhatjuk, hogy Nicolae Ceausescu elvtársnak a plenáris ülésen elhangzott beszéde, valamint a program nagyszerű iránymutató az elkövetkező évekre az állattenyésztés fejlesztésében. — A szelekciós központ egyik alappillére az állomány minőségi feljavításának. Milyen elgondolásaik vannak ezen a téren? — Az új követelményeknek megfelelően kell megszerveznünk a szelekciós és reprodukciós munkát. Mert el kell ismerni, hogy eddig még az állami vállalatokban is csak a származás alapján döntöttük el, hogy a borjú alkalmas-e továbbtenyésztésre vagy a vágóhídra kerül. A jövőben a szelekció alapja az állat egyéni termelése s természetesen elődeinek jó tulajdonsága lesz. Ez az általános feladat. A program számos megállapítása azonban sajátosan megyénkre is vonatkozik. A juhtenyésztésben például első dolgunk meghatározni azt a tájegységet, ahol erre legnagyobb lehetőség van. Gondolok itt elsősorban a havasalji termelőszövetkezetekre, mint a nyárádremeteire, marosoroszfaluira stb., ahol az elkövetkező években teljes mértékben rátérünk a racka juh tenyésztésére. Ugyancsak az elkövetkező esztendőkben indul be a több termelőszövetkezet összefogásával épülő gezsei sertéstenyésztő komplexum. Ennek benépesítéséről is idejében kell gondoskodni. Éppen ezért a héderfájai, szentpáli, csíkfalvi és más termelőszövetkezetekben igyekszünk olyan anyaállományt kinevelni, mely minden szempontból megfelel majd a követelményeknek. A legnagyobb feladat talán a szarvasmarha-tenyésztésben áll előttünk, ahol a szelekciós munka, a tenyészállat-nevelés sok kívánnivalót hagy maga után. Vannak olyan termelőszövetkezeteink ahol évente több száz tehén után mindössze 10—12 borjút hagytak meg továbbtenyésztésre, így a szarvasmarha-állomány kiöregedett, gyakorlatilag már nem képes termelésre. Bükkösön például a tehénállomány átlag életkora megközelíti a 12 évet. Amint már említettem, ezen a helyzeten kell sürgősen változtatni. A jövőben minden üszőborjút fel kell nevelni az első borjazásig, s csak akkor megejteni a selejtezést. Ami minket illet, igyekszünk ebben minél konkrétabb segítséget adni a termelőszövetkezeteknek. És természetesen, ellátjuk őket kiváló minőségű szaporító anyaggal. 1975-ig megyénkben teljes egészében áttérünk a tehenek mesterséges megtermékenyítésére. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden termelőszövetkezetben lesz megfelelő képzettségű szakemberünk. Ugyanakkor fokozatosan rátérünk a mélyhűtött szaporító anyag alkalmazására, amely gazdaságosabb és sokkal előnyösebb az eddiginél. — Ezek a tervek, elgondolások. És mit mutat a gyakorlat? — Habár nem sok, de már vannak gyakorlati eredményeink. A jó minőségű racka juh tenyésztésének fejlesztése érdekében Görgényben egy tenyészkos központot létesítettünk ,amelynek állománya kilencven százalékban racka. Megkezdtük a mesterséges megtermékenyítő hálózat átszervezését is. Azokból a termelőszövetkezetekből, amelyek a szakosítás után nem foglalkoznak szarvasmarha-tenyésztéssel, a megtermékenyítő alegységeket máshova költöztetjük át. Addig is, míg minden termelőszövetkezetben sikerül bevezetni ezt a módszert, igyekszünk megfelelő apaállatokról gondoskodni. Ehhez a kísérleti állomás és a Szentkirályi Állami Mezőgazdasági Vállalat nyújt segítséget. A görgényi „üszői" legelőrészen mintegy 400 tenyészüsző számára nyári tábort létesítünk. Gyakorlati bemutató felét akarunk tartani itt a környező termelőszövetkezetek számára arról, hogyan is kell az üszőkkel foglalkozni mindaddig, amíg fedeztetés alá kerülnek. Sokat lehetne még beszélni azokról a feladatokról, amelyek a programból megyénk állattenyésztőire hárulnak. Valóra váltásukra megvannak a lehetőségeink, és hiszem, hogy ebben megyénk minden egyes szakembere, mezőgazdasági dolgozója becsülettel veszi ki részét. A hirnét makacs jószág Feri Mihály riportja Ha valaki Makfalvát emlegeti, az ember akaratlanul is mellégondolja a Lenüzemet, mert amióta ez a gyár megalakult, s ahogy tovább terebélyesedett, hírnevet jelentő toldaléknév lett. A hírnév pedig makacs jószág, olyan, mint a bogáncs, kapaszkodik a tulajdonosához, sokszor még jobban, mint a tulajdonosa hozzá. Nem azért mondom ezt, mintha a makfalviak meg akarnák tagadni a gyárat... a világért sem! Csupán kiegészítésképpen tenném szóvá, hogy a gyár mellett ott van még az új művelődési otthon, az áruház, az iskola, a cukrászda, a fodrász-, a borbélyműhely és a cipészműhely és még sok minden egyéb. Amikor a gyár felépült, ezek a szerényebb nevezetességek — az iskolát kivéve — még sehol sem voltak. S ha már a riporter betoppan a faluba, azzal a határozott szándékkal, hogy a régi képen a mai valóság irányában igazítson, úgy kívánja a tárgyilagosság, hogy ezek közül válogasson. Én a cipészműhely mellett döntöttem. S hogy itt esett a választás, annak nyomós oka van. Amikor ugyanis néhány évvel ezelőtt itt jártam, a cipészműhely egész egyszerűen suszteráj volt. Márpedig annyit mindenki ért ehhez a szakmához, hogy megállapíthassa: a kettő között lényeges különbség van. Hogy miben áll a kettő közötti különbség?.. . Hát vegyük először is a számokat. A suszterájban 12 ember dolgozott, később többen is, mikor hogyan alakult a munkalehetőség, de a makfalviak nem szaggattak annyi cipőt, hogy elég munkával lássák el a növekedni akaró műhelyt. Pedig a műhely növekedni akart és növekedett is. Néhány évvel ezelőtt a kereskedelem nem kapott elég lábbelit, főleg a csizmák hiányoztak. Akkor vetődött fel először az a gondolat, hogy próbálják meg a női csizmák kis sorozatban való gyártását. Ment is a vállalkozás mint a karikacsapás, így jutottak el a mai 11-es létszámhoz. — Asszonyok, leányok az egész környékről ide jöttek csizmát csináltatni — mondja Molnár Sándor, a műhely főnöke. — Nem jutott az ki az üzletekbe, szinte sorba álltak érte, innen vitték el a műhelyből, készpénzért. Szép csizmák voltak, állták a versenyt a gyáriakkal, s nem is voltak drágábbak, mint amit a városon árultak. 1968 telén 60 000 lej értékű csizmát adtak el, s a jelek arra mutattak, hogy a vállalkozást fejleszteni lehet. Nem is lett volna hiba, de kezdtek jelentkezni a panaszosok. A műanyag, amiből a csizma szára készült, nem volt megfelelő minőségű, nem bírta a hideget, megtöredezett. — Szégyelljük erősen a dolgot — emlékezik vissza a történtekre a műhelyfőnök —, pedig nem mi voltunk a hibásak. Meg volt munkálva az a csizma rendesen, dehát ilyen nyersanyagot kaptunk a gyártól. S a szégyen mellett nagyobb baj volt, hogy elvesztettük a kuncsaftok bizalmát. A műhelyben, ahol beszélgetünk légyen ülnek a munkapadoknál az ablak mellett félkész szandálok sorakoznak. Felvesz egyet belőlük magyarázza a kivitelezés módját, hogy a pántokat alul külön megerősítik, ez nem olyan, mint a gyári, tovább tart, nem szakadnak ki a pántok. Tudtuk, hogy a vásárlók bizalmát vissza kell nyerni, mert e nélkül nincs megrendelés. De ezzel most már nincs baj. Mert a kézi munka az mégis csak más, mint a gyári. A műanyag, amit tavaly kaptunk, már jobb minőségű volt, s emellett sokat dolgozunk bőrből. 1969-ben 560 000 lejre termeltünk csizmát, szandált, megrendelésre és kis sorozatban a kereskedelemnek. Még Calacra meg Konstancára is szállítottunk. — S tőlük nem érkezett panasz? — Nem, most már nem is lett volna okuk rá. Mondom, az anyag jobb volt, s mi igyekszünk, hogy a munkánkon ne legyen kifogásolni való. — Munka van elég? — Akad. A megyétől most kapunk megrendelést 500 pár női szandálra. De készítünk férfi szandált is, néhány ezret erre a szezonra, meg csukott pántos szandálokat a termelőszövetkezeti tagoknak. Az a jó a mezei munkára, nem megy bele a föld meg a homok. Jó tartós, bőrtalpú és csak 91 lejbe kerül. A munkapadoknál ülő négy férfit is próbálom szóra bírni, de a félig kész cipők fölé hajolva dolgoznak, alig ejtenek egy-egy szót. — Ott a főnök, beszéljen ő, a reprezentálás meg az adminisztrálás az ő dolga. A szobában néhány villanykörte ég, pedig nappal van, de itt benn sápadt sárgás fény vibrál. — Jó ez a világítás? — Látunk. — S a kereset milyen? Sorra kérdezem mind a négyüket: átlag 1.200—1.400 lejt keresnek egy hónapban. — Ha van munka s dolgozunk, lehet keresni. Persze, mehetne jobban is. Magyarázkodás helyett egy doboz szeget nyomnak elém. — Ennek a fele sem jó, a legtöbbjének négy hegye van. S a faanyag is elég gyatra, amiből csinálják. De jó, hogy ez is van. Egyetlen gyár termeli az országban s ilyen helyzetben már így szokott lenni: ha vesszük, jó, ha nem, mást nem kapunk. Nem ártana, ha a helyiipar vagy a szövetkezet próbálkozna a gyártásával. Nem olyan nagy dolog. Csak gép kell hozzá, a faanyag igazán nem probléma. A szemben lévő helyiségben a felsőrészeket szabják és varrják. Éppen a megrendelt 500 pár női szandál van munkában. Egy régi Singer varrógép szomszédságában 2 új, korszerű villanymeghajtású gép. Egy harmadik szobában van berendezve a csiszolóműhely. A korongok alatt szellőző berendezés. Most éppen állnak a gépek, nincs talpragasztó — addig más munkákon dolgoznak. Tizenegy embernek állandó munkalehetőség, évente néhány ezer pár cipővel több a vásárlóknak, a helyi igények kielégítése, egy egységgel több a balavásári hetipiacon (lehetne sátruk is, mert pillanatnyilag ládából árusít a műhelyfőnök) — summásan ennyiben összegezem a műhely létezését, tevékenységét. S ehhez hasonló sok van még a megyében. Érdemes felfigyelni rájuk s bátorítani őket. Az Aranka György Irodalmi Kör pénteken, március 27-én du. 6 órai kezdettel tartja összejövetelét a Szakszervezetek Művelődési Házában (I. emelet 23-as terem), ez alkalommal NAGY JÓZSEF, SZÉKELY ENDRE és BODÓ GYÖNGYI olvas fel verseiből. Vitabevezető: TÓTH ISTVÁN. Minden érdeklődőt szívesen látunk. Szakmai felkészítő A Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége március 23- tól szakmai felkészítőt szervezett a turisztikai útvonalakon lévő közétkeztetési egységek pincérei, szakácsai és felelősei részére. A Gyulakután szervezett felkészítő háromnapos és 3 szériában bonyolítják le a helyi „Tirnava" vendéglőben. A résztvevők előadásokat hallgatnak meg és gyakorlati bemutatókon vesznek részt. | A 4. oldalon jj | KÜLPOLITIKAI S I , ! j eseményj Méltó elismerés a segesvári üveg- és fajanszgyártóknak A tegnap, március 25-én a Segesvári Üveg- és Fajansz Kombinát munkaközösségének képviselői ünnepélyes külsőségek közepette vették át az 1969-es évi kimagasló termelési eredményeikkel kiérdemelt versenyzászlót. Az ünnepi ülésen részt vett SEBESTYÉN LIVIU elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, VALÉR GIURGIU, a Segesvár municipiumi pártbizottság első titkára, DOREL STINGHE mérnök, a minisztérium vezérigazgatója, MAGÓ ALEXANDRU, az Iparág Szakszervezeti Szövetségének titkára, valamint PARAJDI GYÖRGY, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára. Az ünnepi gyűlés befejezéseként a résztvevők táviratot intéztek az RKP Központi Bizottságához, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárshoz. A kombinát dísztermében szép számban képviseltetik magukat ezen a felejthetetlen napon a munkások, mérnökök, technikusok és közgazdászok. Valamennyiük arcán ott tükröződik a fáradságot nem kímélő, lendületes munka sikerei nyomán fakadó öröm és boldogság. De nemcsak a munkaközösség képviselői, hanem szocialista hazánk vezető fórumainak képviselői is teljes elégedettségüknek adtak kifejezést, amikor a Segesvári üveg- és Fajansz Kombinát 1969-es termelési eredményeinek elismerése jeléül ennek a munkaközösségnek ítélték az iparág ésüzeme címet. A kombinát valamennyi alkalmazottjának lelkes és szocialista munkalendülettel telített egyéves tevékenysége halmozódott fel a kiemelkedő tervmutatókban. Ászáriak egymagukban könnyen eltörpítik ennek a munkaközösségnek az idővel folytatott sikeres harcát, az anyagi költségek szüntelen csökkentéséért, a termékek minőségének állandó javításáért kifejtett eredményes tevékenységét. Ezért a számok felsorolásakor helyet kell szorítsunk a sok ezer üveg- és fajanszformáló mindennapi tudatos munkájának is. Amikor azt írjuk, hogy a fajanszrészleg dolgozói az elmúlt évben 24 millió darab fajansz-edényt és dísztárgyat készítettek, még nem tükröződik az a következetes törekvés, hogy már az új részleg üzembe helyezése első évében elérjék a tervezett paramétereket. A számokból az sem jut el a köztudomásig, hogy a részleg a beindulást követő első évben több mint 30 új termékkel gazdagította a választékát és egyre nagyobb elismerést szerzett termékeinek minőségével. De az üveggyártók sem maradtak le a szocialista versenyben a kombinát többi részlegei mögött, hiszen 130 millió darab üvegpalackkal és befőttesüveggel adtak többet, mint előirányzatuk. A karbantartók, villamos és hőenergetikusok évi tevékenységét nem lehet számokba sűríteni, viszont részük van a kombinát valamennyi részlegének sikerében, mivel példásan gondozták, ápolták a berendezéseket. A kombinát fajansztermékei több mint 14 ország piacán teljes elismerést vívtak ki kiváló minőségükkel. Különösen a helyi hagyományokat megőrző termékek váltak nagyon keresettekké. A kiemelkedő számadatok és a kombinát minden egyes dolgozójának egyéves jó munkája meghozta gyümölcsét. A szocialista verseny legjobbjai lettek ebben az iparágban és egy évig ott fog állni a kombinát díszhelyén az élenjáróknak kijáró versenyzászló. De vajon csak egy évig? Minden bizonnyal nem, hiszen a kombinát minden alkalmazottja továbbra is teljes lelkesedéssel küzd az elsőség megőrzéséért. Erre tettek fogadalmat a felszólalók, akik ismételten hangsúlyozták: minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy a párt által célul tűzött feladatokat maradéktalanul teljesítsék és túlszárnyalják. Az évből eltelt két hónap eredményei igazolják is a felszólalókat, valamennyi tervmutatóikat teljesítették s egyben magasabb szintre emelték a munkaszervezést, a fegyelmet, javították termékeik minőségét s ezzel biztos alapot teremtettek további sikereikhez. AZ ÜNNEPÉLYES ZÁSZLÓÁTADÁS 137/1970. számú VÉGZÉS A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a néptanácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968. számú Törvény 23. szakaszának 2. bekezdése és 47. szakasza értelmében elhatározza. EGYETLEN SZAKASZ: — 1970. március 31-én délelőtt 9 órára összehívja a megyei néptanács V. rendes ülésszakát, Marosvásárhelyre a Lunga utca 93. szám alatti gyűlésterembe a következő napirenddel: 1. A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a megye dolgozóinak egészségügyi ellátására foganatosított intézkedésekről. — A tanügyi, művelődésügyi, egészségügyi, társadalombiztosítási és sport állandó bizottság társjelentése. 2. Maros megye főügyészének jelentése az 1969. esztendőben kifejtett tevékenységről. Marosvásárhely, 1970. március 20. NICOLAE VERES elnök AUREL TERO titkár