Vörös Zászló, 1970. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

DAVID IOAN RUSU őrmester temetése Tegnap temették el Maros­­vásárhelyen DAVID IOAN RUSU őrmestert, a május 13-i mentési munkálatokban hősi halált halt altisztet. Emberek megmentéséért vette fel a har­cot a megbőszü­lt Marossal és örvénylő vízében lelte halálát. A Hadsereg Házában felrava­­talozott David Ioan Rusu őr­mestertől mély fájdalommal vett búcsút a ravatala előtt el­vonuló honpolgárok hosszú so­ra. Bizonyára sokan közülük maguk is szenvedtek e borzal­mas elemi csapás miatt, vagy éppen önfeláldozó katonáink­nak köszönhették életüket. Férfiak és nők, ifjak és öregek, katonák és tisztek vonultak el megrendülten koporsója előtt, hogy végső búcsút vegyenek me­gyénk szülöttjétől (Nagy-Fül­­pös), a hős katonától. Fél háromkor váltott az utol­só díszőrség, amelyben részt vett Paul Cheler vezérőrnagy, a marosvásárhelyi helyőrség parancsnoka, Constantin Oprita vezérőrnagy­, Naftasla Ciuchina és Jakab István, a municipiumi pártbizottság titkárai, Teodor Pirlea, a municipiumi népta­nács alelnöke, Marin Tudose ezredes, Stelian Negus alezre­des, Ion Grigore őrnagy, Izsák Zsigmond, a KISZ municipiu­mi bizottságának első titkára, Iuliu Suciu, a municipiumi néptanács titkára. Miután az elhunyt David Ioan Rusu őr­mestert egy katonai gépkocsira helyezték, gyászgyűlésen vet­tek búcsút tőle. Megható sza­vakkal búcsúzott Dumitru Gheorghiujor őrmester, aki u­­gyanazon a kétéltű­ járművön teljesített szolgálatot, amelyben bajtársa életét vesztette, és aki közeli barátja volt az elhunyt­nak. Teodor Pirlea, Tudosé Ma­rin ezredes és Stelian Negut alezredes felelevenítették az el­hunyt hőstettét, magas fokú ha­­zafiságát és önfeláldozó szelle­mét. A gyászinduló kíséretében elindul a menet a Hősök Te­metője felé, ahol a családtagok —szülők, felesége, testvérei —, a municipiumi párt- és állami szervek képviselői, tábor­nokok, tisztek és katonák, ha­zafias gárdák, tanulók, pionírok és nagy­ fülpösi lakók jelenlé­tében örök nyugalomra helyez­ték. Prahova völgyi üzenet Maroscsapóra Mélységes szolidaritásuk gya­korlati kifejezéseként, a Prahova megyei Gura Vitioarei község la­kói elhatározták, hogy nagy meny­­nyiségű mezőgazdasági termékkel segítik az árvíz sújtotta Csapó fa­­lakóit. Az anyagi segítséget a Gura Vi­tioarei község lakóinak küldöttsé­ge, élén a pártbizottság titkárával, személyesen adják át a csapóták­nak. MAROSCSAPÓ ICYWMWfeHIT... Feljegyzések a nagy árvíz napjaiból év) A menekülésnek minden lehe­tősége lezárult. Aki még beme­részkedett a sodró áradatba, az életével játszott. A szomszédok az utolsó percig segítették egy­mást, aztán megszakadt min­den összeköttetés. A Hídvég utca harminchat szám alatt, mint annyi más helyen, egy csa­lád teljesen magára maradt. Két gyermek, négy felnőtt és a szomszédban lakó hetven éves Benő néni, akit az utolsó pilla­natban mentett meg a fiatal Tamás fiú. Az alacsony ház padlására menekültek fel mind­nyájan, kivéve Pinteát, aki még a szobában próbálta a legfon­tosabb dolgokat menteni. Az­tán észrevette, hogy a fal meg­repedt. Fölszaladt a padlásra, de akkor már a ház összeom­lott. Csak a hátsó része maradt még fönn, ahol a hét ember megkövülten figyelte a házroncs ingadozását. Pintea tudta, hogy mindössze tíz perc maradhatott még hátra az életükből. A ház hátsó része is leszakad, és ak­kor mindennek vége... A há­rom öreg tehetetlen lenne . .. Az egyik majdnem béna, a má­sik szintén beteg, Benő néni pedig annyira öreg, hogy véde­kezésre egyáltalán nincs ereje. A gyermekeit pedig nem hagyja az ember, s ha ők „mennek", neki is menni kell, abban a re­ményben, hogy megmenti őket. És a feleség! Egy utolsó roppa­nástól függött a hét ember éle­te. Ami a lakásban volt, már porrá ment a ház súlya alatt. A bútorok, a televízió és a ruha­nemű. Semmijük sem maradt, csak az életük, s ez az, ami minden embernek a legdrá­gább. A ház még roppant egyet, s a víz már a lábukat érte. Végzetes pillanatokban az anyai ösztön ugyanolyan, mint az oroszláné, önmagáról meg­feledkezik és utolsó csepp ere­jéig a kölykeiért viaskodik. Vio­­rica előbb a vizen át akarta megmenteni a két gyereket. Hagyta a férjét és a házat, a halál gondolatának pillanatá­ban talán a szüleiről is megfe­ledkezett csak a gyerekeit ne lássa elveszni. Kirohant velük az udvarra. Az egyiket otthagy­ta a kapuban s mire kijött a másikkal a víz már sodorni kezdte mindnyájukat. És ez volt az a pillanat amikor csaknem elvesztette az eszét. Haját tép­ve sikoltozott de már nem volt olyan ember aki segíthetett vol­na rajtuk. Nagy erőfeszítések árán jutottak vissza a padlásra. Most pedig a ház mondta föl a szolgálatot. Viorica képtelen volt elhinni, hogy a családja pár percen belül megsemmisül. Még hátra volt egy lehetőség. A közelből mindenki elmenekült csak Szabóék húzódtak föl az utca túlsó oldalán a padlásra. — Szabó úvúr!... Segítse­nek mert végünk van! össze­omlott a ház — kiáltotta át csaknem megszakadt szívvel. És ezt az égig érő jajkiáltást lehetetlenség volt nem hallani. A hangot maga a fájdalom dik­tálta, s aki hallotta, az is ha­lálra rémült. Szabóék rögtön válaszoltak a túlsó oldalról: — Nem tudunk a vizen át­menni. Szólunk Antaléknak. Nagyon kellett kiáltani, hogy a túloldalon, a harmadik szom­szédba eljusson a hang, a min­dent elsöprő zúgó víz fölött. Antaléknál ekkor már huszon­heten voltak, csaknem a fél hid­­vég. Mindenki beszélgetett, mert ilyenkor ki tud hallgatni? És ebben a hangörvényben is va­laki meghallotta a Szabóék ki­áltozását. — Pinteáéknak összeomlott a házuk, segítsenek ! De ki mer kimenni? .. . Már a délelőtt mentés közben föl­borította a víz a csónakot és Pecha Károly, a DCA igazga­tója ott leli halálát a csónak alatt, ha Pintea nem veti be magát a vízbe. Éppen Pintea, aki most ugyanolyan helyzetbe került mint Pecha. Amikor az igazgató (aki már megjárta ma a poklot) meghal­lotta, hogy kiről van szó, ezt mondta Murgen Floare közka­tonának: — Pintea a reggel megmen­tette az életem én sem hagy­hatom őket a bajban. Segít ne­kem? — Természetesen! A mentőcsapatban heten volt­tak, de csak hárman tudtak úszni. A többiek nem is vállal­koztak. Az igazgató kérése már nem volt parancs. A kis főnyi legénységet a délelőtt elszakí­totta vezetőjüktől a víz, tehát mindaz, amit tettek saját em­berségük parancsa volt. Most, délután úgy hat óra tájban egy élő lelket sem lehetett látni az árban, csak holtakat. Hídvég teljesen megadta magát. A koc­kázat nagy volt. Aki kitette a lábát Antaléktól, egyáltalán nem volt biztos, hogy még visz­­szatér. És Pecha Károly meg a három katona nekivágott... Hátul a kerteken, az összetört kerítések közt, mély vízben in­dultak meg Pintenék felé. Viorica jajveszékelése nem csitult Mikor a csapat odaért kitört belőle az elviselhetetlen zokogás. — Csak ne halljam sírni — szólt rá Murgen. Egyedül a filmezőgép tudná pontosan visszaadni azt a küz­delmet, amit a kis csapat vívott az árral szembe, míg a tehe­tetlen öregeket, biztonságos helyre szállították. Ahogy a család elhagyta a házat minden összeroppant. Csak a keresztgerendára fel­ütött harminchatos szám jelez­te, hogy ezen a helyen laktak. Annyi ember volt a biztos halál torkában Hidvégen és a cso­dával határos módon, a legna­gyobb veszélyben is mindig a­­kadt egy-két bátor férfi. . . Van­nak emberek, akiket nem vitt el ugyan a víz, de a félelem ö­­rökre a szívükbe szorult. Mert vannak olyan helyek a Maros mellett, hogy a legközelebbi szomszéd kétszázötven-három­száz méterre esik. S ha omlik a ház, vége minden remény­nek .. . Ugyanez volt a helyzet Benkő Jánossal, aki a Maros utca legvégében lakik öreg é­­desanyjával. A kis ház fák kö­zött rejtőzik, tehát még csak észre sem lehetett volna venni, ha összeomlik. Már tizenharma­dikán reggel fölhúzódtak a pad­lásra és ott élték át az életük legmegrázóbb éjszakáját. A víz csupán harminc centire kavar­gott alattuk. Majdnem két na­­pon át minden pillanatban várni a halált, leírhatatlan bor­zalom. A gyengébb idegzetű ember effélébe bele is örül. OLTVÁN LÁSZLÓ hidvég az Árvíz után (HARAGOS ZOLTÁN felvétele­) TOVÁBBRA IS BIZTOSÍTOTT a lakosság zökkenőmentes zöldségellátása Mint a tegnapi lapszámunkban megírtuk, Ilfov megyéből nagy mennyiségű zöldség érkezett, ame­lyet adományként küldtek az ár­vízkárosultak megsegítésére. A Megyei Zöldség és Gyümölcs Fel­­vásárlási és Értékesítési Vállalat­tól kapott adatok szerint Ilfov megye után Teleormánból érke­zett adományként újabb nagy mennyiségű zöldség: 22 000 kiló zöldhagyma, 2 620 kiló száraz bab, 4 tonna saláta, 1 tonna retek, 1 800 kiló murok, 500 kiló paszternák, 3 000 darab tojás, továbbá spenót, 1 korai káposzta és száraz borsó. A­­ termékek eladásából származó­­ összegeket teljes egészében az ár- svíz sújtotta lakosság javára ajánlo­tták fel.­­ Az adományok mellett megszá­ll­­ítás nélkül érkeznek az ország­­ különböző megyéiből a küldemé- íynyek, hogy a súlyos károkat szen-­­­vedett Maros megye lakosságának­­ zöldségellátása zökkenőmentes le­gyen. Kovászna megyéből 250 ton­na burgonya, Brassóból 20 tonna száraz bab, Prahova megyéből 10 tonna száraz bab, továbbá más megyékből 3 000 kilogramm para­dicsom és 2 000 kilogramm ubor­ka érkezett. Az illetékes minisztérium értesí­tette a megyei vállalatot, hogy a rendkívüli helyzetre való tekin­tettel semmisnek tekinti az év ele­jén megállapított kiutalásokat és ezek volumenétől függetlenül, a megye szükségletét tartja szem előtt az ellátás biztosításában. A Zöldség és Gyümölcs Felvá­sárlási és Értékesítési Vállalat mindent megtett annak érdekében, hogy biztosítsa a lakosság zökke­nőmentes ellátását. Valamennyi egysége ismét működik, s ezek mellett a város és a megye más helységeiben külön elárusító bó­dékat létesített. Az üzlethálózat a rendes nyitvatartási idő szerint áll a vásárlók rendelkezésére. A vállalat felhívja a lakosság figyelmét, hogy csak a zöldségüz­letekben, a vállalat alkalmi bódéi­ban és az egészségügyi szempont­ból ellenőrzött napi piacokon vá­sároljon. Az alkalmi utcai árusok az egészségügyi szervek által nem ellenőrzött, sok esetben kiselejte­zett és eltulajdonított zöldségeket hoznak forgalomba és e termékek fogyasztásával a lakosság a fertő­zés veszélyének teszi ki magát. Az ország különböző megyéiből érkező segítség, az illetékes mi­nisztérium messzemenő gondosko­dása továbbra is biztosítja a lakos­ság zökkenőmentes ellátását. ­ Építkezési anyagok az árvíz­­sújtotta községeknek A Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége az árvíz követ­kezményeinek felszámolására ala­kult megyei parancsnokságtól nagy mennyiségű építkezési anyagra kapott kiutalást. Többek között 1.100.000 téglát, 20.000 négyzetméter ablaküveget, 15 ton­na meszet és más anyagokat. Eze­ket már el is osztották, és mihelyt a szállító vállalatoktól és raktárak­tól értesítést kapnak — valószínű­leg már a mai nap folyamán — megkezdik szállításukat, elsősor­ban azokba a községekbe, ame­lyekben az árvíz a legnagyobb pusztítást okozta: Radnótra, Kuty­­falvára, Szentpálra, Ludasra, Ke­­cébre és más helységekbe. A me­gyei parancsnokságtól kiutalt épí­tőanyagok mellett a szövetkezet saját készleteiből 60 tonna cemen­tet, 280 köbméter fűrészárut és más anyagokat juttat az árvíz­sújtotta községekbe és mindent el­követ, hogy további készleteket szerezzen be a hajléktalanná vált falusi lakosság megsegítésére. A súlyos károk ellenére A kereskedelem mindent megtesz a lakosság ellátásáért Az Ipari Termékek Helyi Keres­kedelmi Vállalatának számos egy­ségét elárasztotta a víz és súlyos károkat okozott. Előzetes becslé­sek alapján több mint másfél mil­lió lej értékű áru teljesen tönkre­ment és közel 3,5 millió lej értékű megrongálódott. A legsúlyosabb károkat a fűrészáru-raktár, a Kár­pátok negyedbeli, valamint a Kossuth utca alsó szakaszán lévő egységek szenvedték. A vállalat vezetősége gondosko­dott arról, hogy az árvíz által érin­tett és megrongálódott áruból mi­nél többet megmentsen. * Külön munkacsoportok dolgoznak ezek­nek az árucikkeknek a helyreállí­tásán, tisztításán stb., és miután az egészségügyi szervek ellenőrzik és megállapítják, hogy nem fertő­zés­veszélyesek, külön eladási egységeket nyitnak, ahol csökken­tett áron hozzák forgalomba. Néhány napon belül a Kossuth Lajos utca 6 szám alatti üzlethe­lyiségben, valamint a Rózsák te­rén felállított 3 bódéban megkez­dik a csökkentett áru, ipari cikkek árusítását. Egy értékes tanács Ezekben a napokban mindenki igyekszik embertársainak segítsé­gére lenni, anyagiakkal, munká­val, egy-egy jótanáccsal. Az 1-es számú gyógyszertárból hívtak fel a napokban, egy igen praktikus tanáccsal: a kézmosáshoz, gyerek­ruhák tisztításához ajánlottak szap­pant, az ,.Irinelt“, amely amellett, hogy tisztít, fertőtlenít is. Ugyan­ilyen hatása van a finom fehérne­mű mosására ajánlott fertőtlenítő szappannak is. Minden gyógy­szertárban, illatszerüzletben talál­ható. VÁSÁRHELY KÖZTISZTASÁGI HELYZETÉRŐL lása terén. Gólya Lajos, aki ezek­ben a napokban a köztisztasági részleg Segesváron tartózkodó fele­lősét helyettesíti, érvel és bizonyí­tani igyekszik, hogy a lehetőségek arányában mindent megtesznek a város rendjének helyreállításáért. Iratokat, kimutatásokat vesz elő, a néptanács felelős beosztású sze­mélyeire, a községgazdálkodási osztály alkalmazottaira hivatkozik, akik a vállalatot segítik, s az egyes lakónegyedekben a szemételtaka­­rítást gyakorlatilag is irányítják. Csak amúgy sorolja, hogy kik se­gítenek, és mivel. Megemlíti, hogy a néptanács naponta 10—15 teher­autót bérelt szemétszállításra, azt, hogy ma, pénteken a sofőriskola tanulói közül 30-an vesznek részt a város tisztításában. Mégis kételyeink vannak a jár­művek kihasználását, s még in­kább az annyit hangoztatott irá­nyítást és segítségadást illetően. S hogy nem alaptalanul, azt néhány példával igyekszünk bizonyítani. A Közüzemek szomszédságában lévő Kárpátok-negyedben több sze­mélyszállító teherautót is talál­tunk. A 21—MS—210-es rendszá­mú teherautó sofőrje (a jármű a néptanácsé) elégedetlen saját mun­kájával. Teljesen egyetértünk ve­le. Délelőtt 11 óra, s még csak két szállítmány szemetet vitt el. — Szívesen vinnék én többet is, csak lenne, aki rakja az autót. A nagy teherautó mellé két köz­üzemi köztisztasági alkalmazottat osztottak be, s meggyőződhettünk arról, hogy nem törték össze ma­gukat a rakodásnál. Még egy pél­da a Kárpátok-negyedből. A 21— MS—177-es rendszámú teherautó, amelyet erre a napra a szemét­­szállításhoz osztottak be, 11 óra 10 percig még csak egy szállít­mányt vitt el. Ezt a járművet is két ember rakta. Még bosszantóbb, hogy a lapátra támaszkodva ott álldogált a sofőriskola négy erő­teljes, 20 év körüli ifjú embere, s amikor megkérdeztük tőlük, miért nem segítenek ennek az autónak a megrakásánál, így válaszoltak: — Semmi közünk ehhez az au­tóhoz. Ha jön a miénk, azt majd megrakjuk.­­ Megjegyezni kíván­juk, hogy a sofőriskola autója ép­pen akkor ment el egy rakomány­nyal Keresztúrra. Amíg visszajön, körülbelül egy óra telik el. Az is igaz, hogy több sofőriskolás dere­kasan dolgozott. Kell-e ennél jobb bizonyíték ar­ra, hogy baj van az öntudattal, de sokkal nagyobb az annyit hangoz­tatott irányítással, munkaszerve­zéssel. Jó lenne, ha a néptanács végrehajtó bizottságának tagjai, a sok más teendő mellett, ezzel az üggyel sokkal következetesebben foglalkoznának, erélyesebben von­nák felelősségre azokat, akiknek gyakorlatilag kell dolgozniuk a vá­ros tisztaságáért. Azt is elmond­juk, hogy ha haza is jönnek Se­gesvárról a közüzemi alkalmazot­tak, de továbbra is az eddigi lagy­matag munkaüzemmel végzik a város takarítását, még hetek múl­va sem lesz rend, tisztaság Vá­sárhelyen. Azt is el kell mondanunk, hogy a lakók is sokkal nagyobb segítsé­get adhatnának az autók rakodá­sánál. A tegnap délután 5 órakor a Kárpátok sétányon idegenek taka­rították a szemetet s nem e ne­gyed emeleti lakói. Az öntudat hiányán kívül ez is jórészt a szer­vezetlenséggel magyarázható, mint akárcsak az, hogy a szeméthordás­tól hol az autó, hol a rakodó mun­káskéz hiányzik. Több marosvásárhelyi lakos, köztük nem egy orvos, bejelentés­sel fordult szerkesztőségünkhöz. Kifogásolják — és joggal —, hogy a szemét, a víz hozta iszap elhor­­dását nem kielégítő ütemben vég­zik. Többen azt is szóvá tették, hogy a municipium néptanácsa végrehajtó bizottságának felhívá­sára a szemetet immár egy hete, hogy összegyűjtötték, de nem jön­nek érte. A sürgetés nagyon is indokolt, mert hiába teszünk ele­get a közegészségügyi felhívások­nak, ha utcáinkban még mindig ott van, sőt gyűl a szemét, a hul­ladék. A marosvásárhelyi közüzem köztisztasági részlegén próbáltunk tájékozódni a szemételtakarítás vontatottságának oka felől. Némi elfogadható magyarázatot kaptunk, így megtudtuk azt, hogy a vállalat köztisztasági részlegének jelentős részét a Vásárhelynél jóval súlyo­sabb körülmények közé került Se­gesvárra küldték. Már napok óta ebben a városban dolgozik több mint hetven marosvásárhelyi köztisztasági alkalmazott, 7 te­herautó s más gépjármű. Az öntözőautók közül 6 a víz nélkül maradt városok szolgálatába állt. Ivóvizet szállított. EZÉRT A SE­GÍTSÉGÉRT ELISMERÉS JÁR. Bármennyire is rossznéven ve­­­szik egyesek, mégis meg kell mon­danunk, hogy az itthon maradt személyzet munkájában azért akad kifogásolni való. Elsősorban a munka megszervezése, a rendelke­zésre álló gépi eszközök kihaszná­ Ismét i­tunkában a szántóföldeken A nagy árvíz nem érintette Be­­resztelkét, csupán a községen át­folyó Luc okozott kiheverhető ká­rokat a vetésekben. 400 hektárt öntött el, de hamarosan visszahú­zódott, vagy visszahúzódásra kész­tették. A termelőszövetkezet tag­jai, amint a víz apadni kezdett, levezető árkokat ástak, eltávolítot­ták a torlaszokat, s medrébe te­relték a megáradt patakot. A na­pokban ismét hozzálátnak a mun­kához, a vetések s a talajok álla­potától függően újravetéssel, pót­lással, műtrágyázással igyekeznek csökkenteni a víz okozta károkat. Nem kevésbé említésre méltó az az igyekezet, amellyel az árvíz­­károsultak megsegítését célzó ak­cióikat elindították. A termelőszö­vetkezet 5 borjút és 1 000 kiló bú­zát ajánlott fel, az állami alkalma­zottak s a lakosság eddig mintegy 10 000 lejt, 600 tojást, ruhaneműt juttatott el a segélyezési akciót lebonyolító csoportokhoz. A köz­ség három falujában 18 ilyen cso­port gyűjt az árvízkárosultak ja­vára. A nagyfülpösiektől kaptuk a hírt Alesan Maria özvegyasszony felajánlásáról: 700 lej értékű ja­vakkal járult hozzá az árvíz sújtot­ta lakosság segélyezéséhez. A község kiveszi részét az ipari egységek helyreállításában is. A minap 40 termelőszövetkezeti tag vállalkozott arra, hogy segíti a ré­geni CIL-t a helyreállítási munká­latokban. Ezek után nem kétséges, hogy kedvező visszhangra talál náluk a Szövetkezetek Országos Szövetségének felhívása is, s ha­bozás nélkül, mindent megtesznek a mezőgazdasági termelés fokozá­sáért, a más egységekben keletke­zett károk pótlásáért. Ebben az évben jól össze kell fogniuk, s a vezető tanács irányításával min­den munkát idejében a legszak­szerűbben kell elvégezniük. Haza­fias kötelességük így is hozzájá­rulni a természeti csapás követ­kezményeinek felszámolásához. A Megyei Út- és Híd­építési Igazgatóságtól A megrongálódott megyei utak és hidak egy részét megjavították, illetve gyors ütemben javítják, en­nek ellenére még sok közlekedési nehézség van. Az igazgatóság a lakosság tudo­mására hozza, hogy nem lehet köz­lekedni, főleg gépjárművekkel, a következő útszakaszokon: a Maros­­vásárhely—Bergenye—Bánd útvo­nal bergenyei részén, ahol 21-én földcsuszamlás történt. A lezúdult föld mintegy 150 méteren torla­szolta el az utat. A Marosvásárhely—Domb út­szakasz még le vem zárva, de va­lószínű, 23-án megindulhat a for­galom. Továbbra is szünetel a forgalom Szabad—Bács között, ugyancsak földcsuszamlások miatt. Régen—Laposnya között csak Libánfalváig. Régen—Szováta között csak Nyárádremetéig. Sáromberke—Faragó között, ezen az úton Sárpatakra csak Fa­ragó felől lehet eljutni. Mezősály—Bánd között. Mező­­sál­y csak Bánd felől közelíthető meg, mert a mezőméhesi hidat el­vitte a víz. Az Erdőszentgyörgy—Székelyke­­resztúr közötti útszakaszt is lezár­ták, ugyancsak földcsuszamlások és más rongálódások miatt. Héderfája és Bonyha között csak egytonnás gépjárművel lehet közlekedni, mivel a két helység közötti híd megrongálódott. A he­lyi MGV ideiglenesen újjáépítette, de még meg kell erősíteni. Ákosfalva—Nyárádszereda kö­zött, Nyárádtő—Ákosfalva között csak Lőrincfalváig, mindkét irány­ból. A Régen—Bátos—Monor útsza­kaszon csak Balosig. Régen—Magyaró—Füleháza kö­zött csak a 15-ös nemzeti útról, a marosvécsi hídon át. Közlekedési korlátozások az alábbi útvonalakon: Dicső—Balázsfalva, Marosvásárhely—Nyvárád­szereda és Sóvárad. A többi megyei utakon zavarta­lan a közlekedés. A Megyei Út- és Hídépítési Igazgatóság köszönetét fejezi ki a megyei utak menti lakosoknak, akik önfeláldozóan, kétkezi mun­kával, fogataikkal segédkeztek az utak és hidak javításánál. Az igaz­gatóság kéri további segítségüket, annál is inkább, mivel az esőzések utáni földcsuszamlások újabb uta­kat rongáltak meg.

Next